Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP A TAMOGATAS CSÖKKEN, A MUNKANÉLKÜLISÉG NŐ ,ÚJ szó, 1993. OKTÓBER 21. Sok minden nem úgy alakul ebben az ország­ban, ahogyan azt a kormány és a kormányzó párt a hatalomra jutásakor ígérte. Egyebek között a munkanélküliségi statisztika is egé­szen mást mutat, mint az akkori jóslatok. Ezúttal a Komáromi járásban érdeklődtünk a munkanélküliségi helyzet iránt. A százalékarány egyre növekszik - Június végén 18,38 volt a munkanélküli­ségi arány, ami 8771 munkanélkülit jelent -tájékoztat Szeder Gyula, a Komáromi Járási Munkaügyi Hivatal aktív foglalkoztatási osz­tályának vezetője. - A tavalyi év végi adatok­hoz képest erőteljes növekedés tapasztalható, fél év alatt 2743-mal nőtt a munkanélküliek száma, ebből 921-en anyagi támogatásban is részesülnek. A munkanélküliség növekedésé­nek egyik oka, hogy a háztartásbeli nők tömegesen jelentkeznek mint munkát kere­sők, hogy ezzel megtakarítsák a havi 301 ko­rona egészségügyi biztosítást. Ezenkívül leg­inkább a nagy üzemek, például a hajógyár, a cipőgyár, az Agrokom, kisebb mértékben pedig a mezőgazdasági üzemek által elbocsá­tottak növelik a munkanélküliek számát. A helyzet rosszabbodásához jócskán hozzájá­rul az is, hogy sok magánvállalkozó felhagy a vállalkozással, vagy kénytelen csökkenteni alkalmazottainak számát. Az átképzések sikeresek Miközben én a statisztikai kimutatást tanul­mányozom, Szeder úr telefonon tárgyal: - Ha ad igazolást, hogy a tanfolyam elvégzése után alkalmazza, minden probléma nélkül lelvesz­szük az illetőt. Kérdésemre elmondja, egy vállalkozóval beszélt, aki átképző tanfolyam­ra szeretné küldeni jövendőbeli alkalmazott­ját. Mivel azonban a tanfolyamok iránt na­gyon nagy az érdeklődés, a jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük, és előnyben részesítik azokat, akik igazolni tudják, hogy a tanfolyam után állást kapnak. A munkaügyi hivatal az állami költségvetésből kapott keret­ből hegesztői, könyvelői és számítástechnikai szakra képez át. A 3-4 hónapos tanfolyamok­ra egyszerre 35-40 embert képesek felvenni. A legsikeresebb a hegesztőtanfolyam, az azt elvégzők 90 százalékának sikerül elhelyez­kednie. Az idén az aktív foglalkoztatási politi­kára is sokkal kevesebb jut. Míg tavaly egy új munkahely létesítésére akár 50 ezer korona dotációt is nyújtottak, az idén ezt a maximális összeget senkinek sem tudják megszavazni. Munkalehetőség — mint a fehér holló Kérdésemre, hogy a mezőgazdasági idénymunkák nem javítanak-e a helyzeten, az osztályvezető tagadólag rázza a fejét: - Egyetlen egy esettel találkoztam - mondja -, amikor egy szövetkezet két szabad munka­helyet kínált. Inkább az elbocsátások a jellem­zőek a mezőgazdaságban is. Szintén Gútán indult be nemrég a parkettgyár, egy nagyon modern, külföldi berendezéssel működő üzem, amely állandó jelleggel 70-80 embert alkalmaz. Néhányan pedig ismét átjárnak Ma­gyarországra, a délkomáromi lenfonóba. Szabad munkahelyek dolgában valóban nem rózsás a helyzet. Mint megtudtam, az első félév végén volt ugyan kb. 150 szabad hely, de mindegyik magasszintű végzettséget követelt. Képesítetten munkaerő számára egyáltalán nincs kínálat. Cseh segély szlovák koronában Beszélgetésünket egy fiatalember zavarja meg. Az iránt érdeklődik, megérkezett-e már a pénze Csehországból. - Még mindig nem, de erről mi nem tehetünk, a karvinái munkaügyi hivatal az átutalással - feleli az osztályvezető. Kérésemre megmagyarázza, miről van szó: - A fiú a karvinai bányában dolgozott, onnét bocsátották el. Egy államközi szerződés értel­mében munkanélküli segélyét a cseh munka­ügyi hivatal fizeti a cseh állami költségvetésből. A cseh munkaügyi hivatal a bankon keresztül utalja át a pénzt, nekünk pedig a bank azt az aktuális árfolyam szerint szlovák koronában továbbítja. így mi is csak hazai pénznemben folyósíthatjuk a segélyt a munkanélkülinek. Külföldre nyelvtudás is kell A munkaügyi hivatal előcsarnokában a falra függesztett hirdetések és útmuta­tások között néhány, külföldi munkale­hetőséget kínáló felhívás vonta magára a figyelmemet. Mezőgazdasági és erdei munkákra kínáltak lehetőséget, 9—23 márkás órabérért. - Ezekre a felhívások­ra egyáltalán nem volt jelentkező- felel­te kérdésemre Molnár Ildikó, a hivatal külföldi munkalehetőségekkel foglalko­zó munkatársa —, ugyanis megkövetelik a német nyelvtudást. Külföldre, elsősor­ban Ausztriába és Németországba, főleg szakmunkások, kőművesek, szobafes­tők, villanyszerelők járnak háromhóna­pos munkára. Miután a jelentkezők beadják a szükséges iratokat, beleértve az erkölcsi bizonyítványukat, a hivatal elküldi azokat a munkaügyi miniszté­riumba, amely a frankfurti központi munkahivatalnak továbbítja a kérvénye­ket, ahol aztán a németországi vállalko­zók válogatnak a kínálatból. Mint meg­tudom, az idén 32 kérvényt adtak be a minisztériumba, ebből hét esetben sikerült szerződést kötni, 38-an pedig maguk szereztek munkát. Ez azonban csak néhány a többezer munkanélküli közül. Szeder Gyulát arról kérdezem, hogyan próbálnak javítani a jelenlegi helyzeten? - Megpróbálunk minél jobban együttműködni a Szlová­kiai Kereskedelmi és Iparkamarával, együtt látogatjuk a polgármestereket, és próbáljuk felmérni az új munkahelyek létesítésének lehetőségeit. Figyelemmel kísérjük a járás legnagyobb vállalatainál a foglalkoztatás alakulását. Az alkalma­zottait elbocsátó vállalatoknak felkínál­juk a szabad munkahelyek jegyzékét, és támogatjuk az új vállalkozói programok megvalósítását is. GAÁL LÁSZLÓ A DÍVA HARAGJA KAT IA R I CC IAR ELLI POZSONYBAN Hosszú, párducmintás selyemkendő a karján, két ujján drágakővel díszített gyűrű, csuklóján könnyű aranykarkötő, fülében, nyakában korallgyöngyök. Ez minden, ami szembetűnő rajta. Zeffirelli Desdemonája, Kalia Ricciarelli, a világhírű olasz operaénekesnő nyugodt, kiegyensú­lyozott, szeszélyektől mentes hétköznapi ember benyomását kelti. Pozsonyi fellépésére taxi hozza a bécsi repülőtérről; kedves, közvetlen, nincsenek ilyen-olyan óhajai. Nem dühöng akkor sem, amikor nyitott kaput keresve kórbegyalogoltatják vele a Vigadó épületét, mégcsak enyhe célzást sem tesz a fölöslegesen megtett száz méterekre. Négy órával a koncertje előtt nem kíván pihenni, kényelmetlen szék helyett puha fotelben ülni. Díva, de csak színpadon, ott viszont 1969 óta. Akkor debütált Mimiként a mantovai operaházban. Két évvel később énekversenyt nyert az olasz televízióban, nem sokkal azután pedig már a milánói Scala sztárja. Chicago, Bécs, New York és London következik, Bellini-, Verdi-, Wagner- és Puccini-operák főszerepeit énekli. Ma, negyvenhét évesen ott lép fel, ahol csak akar, a világ leghíresebb operaházai versengenek érte. # Kinek volt hálásabb az elmúlt évek alatt? Karajannak, akivel többször is együtt dolgo­• zott, vagy Zeffirellinek, akitói Desdemonát kapta? - Ez a két név így egymás mellett... nehéz helyzetbe hoz. Mindkét ember mást jelent számomra. Karajan az utolérhetetlen muzsi­kust, Zeffirelli a páratlan filmrendezőt. A na­gyobb meglepetés talán Karajan volt, mert akárhányszor találkoztam is vele, valahogy mindig úgy tűnt, nem itt, nem ezen a földön született. Olyan különös kisugárzása volt, mintha egy távoli bolygóról jött volna. Érzé­kenységéből, muzikalitásából rengeteget me­rítettem, de ugyanilyen sokat kaptam Zeffirel­litől is. Igényességét, nemeslelkűségét hat hó­napon át csodálhattam, hiszen pontosan fél évig forgattuk a filmet. Ilyen munkában, ezt megelőzően, sosem volt még részem, de hogy őszinte legyek, nem is vágyom újabb opera­filmre. Nekem a színpad az igazi terem, én ott érzem jól magam, nem a berendezett, bevilá­gított műtermekben. Nem vágyom filmes ba­bérokra, nekem elég a színpad, amely közvet­len kapcsolatot jelent a közönséggel. A film: négyzetre emelt fikció, amelyben csak annyi pozitívumot látok, hogy olyan helyre is elviszi az operát, ahol idő és színpad híján sosem léphetnék fel. Tehát népszerűsít. Negatív ha­tása is van, persze, néhány alkotásnak. Zeffi­relli szerencsére kivétel az alól, amit most mondok, nem egy filmrendező azonban olyannyira elrugaszkodik az adott műtől, hogy én csak ámulok és bámulok, s megint csak azokra a nézőkre gondolok, akik színpa­don, eredeti felfogásban sosem láthatják az operát. Azoknak ki mondja meg, hogy a szer­zők, Verdi, Puccini és a többiek nem így gondolták? Senki. • Verdi alkotásai közül nemcsak az Othel­lóban, A végzet hatalmában és az Álarcosbál­ban vagy a Simoné Boccanegrában lépett fel, hanem a Pünkösdi királyságban és a Szent Johannában is, amelyek ritkábban szerepel­nek az operaházak repertoárján. Honnan ez a vonzódás a zeneszerző korai műveihez? - Azért szeretem ezeket a darabokat, mert a fiatal Verdi gondolt a koloratúrszopránokra is. Későbbi operái már nem erről tanús­kodnak. • Verdi mellett ki a másik nagy kedvence? - Rossini. Semiramist, a legendás asszír „Maradjon meg mindenki a maga műfa­jánál" (Méry Gábor felvétele) királynőt, aki minden szeretőjét megöli, eb­ben az évben is többször megformáltam már. • Napjaink leghíresebb operaénekesei kö­zül kiket hallgat a legszívesebben? - Bocsánat! Nem minden esetben a leghíre­sebbek a legjobbak. • A szopránénekesnők közt sem? - Ott sem. • A három legjobbra mégiscsak kíváncsi lennék. - Ez sem könnyű kérdés. Az én korosztá­lyomban... nem is tudom. Mirella Freni, Re­nata Scotto és Raina Kabaivanska tíz-tizenkét évvel idősebbek nálam, a fiatalabbaktól pedig ugyancsak tíz év választ el. Nehéz így össze­hasonlítást tenni. Nem is tekintem vetélytárs­nak egyiküket sem. • Igaz, hogy Montovában zeneakadémiát vezet? - Nagy felelősséget vettem magamra, tu­dom. Mesterkurzusokat adok fiatal tehetsé­geknek, akiket pár év múlva majd a Scala közönsége is megismerhet. Huszonötödik évemet töltöm a pályán, úgy érzem, tudok már egy-két jó tanáccsal szolgálni. Ez volt Katia Ricciarelli délután, nyugodt, kiegyensúlyozott, hétköznapi emberként. De eljött az este, és a koncertje előtt, az öltözője közelében már csak a levegőbe nem kötött bele. Teáját ihatatlannak, kosztümjét gyűröttnek, sminkjét pocséknak, frizuráját csapnivalónak találta. Senki sem értette, mitől borult ki. Hangja viszont még dühének teljében is kellemesen csengett. SZABÓ G. LÁSZLÓ LAKÓ - HÁZ - ÜGY CS. K.: 1977-ben kaptunk szö­vetkezeti lakást. A válás után, a bíróság ítélete alapján a la­kásszövetkezeti tagság, illetve a lakás az én nevemre szállt át. Két évvel később ismét férjhez mentem. Azt szeretném tudni, hogy a lakást megvehetem-e a saját kizárólagos tulajdonom­ba, mivel a férjemmel nem jö­vünk ki jól. Elsősorban azt szükséges el­mondani, hogy a második házas­ságkötésével a Polgári Törvény­könyv 704. §-ának második be­kezdése szerint közös lakásbér­leti joguk keletkezett a szövet­kezeti lakást illetően. A Ptk azonban nem rendelkezik arról, hogy a házasságkötéssel egyide­jűleg közös lakásszövetkezeti tagságuk keletkezett volna. A házastársaknak a törvény ere­jénél fogva csak akkor keletke­zik közös lakásszövetkezeti tag­ságuk, ha a szövetkezeti lakás bérletéről szóló szerződés meg­kötésére valamelyiküknek a há­zasság fennállása idején keletke­zett joga (lásd a Polgári Tör­vénykönyv 703 .§-ának (2) be­kezdését). Amennyiben még a lakás tulajdonjogának átruhá­zását megelőzően válnának el (a lakásszövetkezet a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulaj­donáról szóló törvény hatályba­lépésétől, esetleg a kérvény elő­terjesztésétől számított két éven belül kötelesek a szövetkezeti lakást a tulajdonába átruházni), a közös lakásbérleti jog a válás­sal szűnne meg, és a lakáshasz­nálati jog a továbbiakban termé­szetesen ismét csak önt illetné meg. Ami a lakás megvételét illeti, a 42/1992. Tt. számú törvény 24. §-a értelmében a lakásszö­vetkezeti tagsággal rendelkező szövetkezeti lakás bérlője kér­hette csak, hogy a szövetkezet ingyenesen ruházza át tulajdo­nába a szövetkezeti lakást. Ilyen kérelem benyújtására tehát csak ön volt jogosult, hacsak időköz­ben a férje nem vált szintén a lakásszövetkezet tagjává. A la­kások és a nem lakáscélú helyi­ségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 16. §-ának első bekezdése sze­rint viszont „azt a lakást, amely­nek bérlője magánszemély, a la­kóház tulajdonosa csak ennek a magánszemélynek tulajdonába ruházhatja át". Itt tehát már nem esik szó arról, hogy a la­kásszövetkezet tulajdonában le­vő lakást csak a lakásszövetke­zet tagja vehetné meg, csak ő ké­relmezhetné a tulajdonjog átru­házását. Gyakorlatilag tehát nyilván az utóbbi törvény sze­rint járnak majd el a szövetkeze­ti lakások tulajdonának átruhá­zásakor, azaz kettejüknek adják el a lakást. A levelében felvetett kérdés­sel kapcsolatban viszont figyel­meztetni szeretnénk önt a Polgá­ri Törvénykönyv 143.a §-ának rendelkezésére, amely lehetővé teszi azt, hogy a házastársak a megállapodásukkal bővítsék vagy szűkítsék a házastársi osz­tatlan közös tulajdon törvény által megállapított terjedelmét (itt nyilván az utóbbi, a házas­társi osztatlan közös tulajdon szűkítése jönne számításba). Az ilyen megállapodást közjegyzői jegyzőkönyvnek kell rögzítenie. Adott tehát a törvényes lehető­sége annak, hogy a szövetkezeti lakást a kizárólagos tulajdonába „vegye" meg, de előbb a férjé­vel kell megállapodnia erről. Ami a szövetkezeti lakás árát illeti, a már említett 182/1993. Tt. számú törvény 17. §-ának (5) bekezdése szerint „ha a lakást a lakásszövetkezet tulajdonából ruházzák át a lakásszövetkezet olyan tagjának tulajdonába, aki a lakás bérlője egyben, a lakás­szövetkezet tagja a szövetkezet­nek a lakás áraként a lakásra eső még le nem törlesztett hitelt a tartozékaival (kamataival) együtt köteles megfizetni. A szö­vetkezeti lakás tulajdonjogának átruházásával megszűnik a szö­vetkezet tagjának a szövetkezeti tagrész visszatérítéséhez való igénye." Dr. P. D.

Next

/
Thumbnails
Contents