Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám, csütörtök

1993. OKTÓBER 21. MOZAIK OPTIMIZMUSOM PILLANATNYI CSŐDJE A ZSÁKSZÍNHÁZ ÉS A MAGYAR-SZLOVÁK KÖZELEDÉS AZ OKTATÁSÜGYBEN IS... HOVÁ LETT AZ IGAZGATÓ? FRICSKA JOGÁLLAMOT EGY EZRESÉRT Sok bölcs húzása volt már a minden idők legbölcsebb, DSZM-színekben pompázó szlovák kormánynak, de a mostani „ezres hadművelet" - bizonyos szempontból - minden eddigin túltett. Az üzletek, „főként az állami boltok" pónztárosnői már tegnapelőtt sem fogadták el az ezrest - még ha lett is volna visszaadniuk belőle - mert: „a következőnek, ha ötszázassalfizet, nem tudok majd viszszaadni". Az egyik központi pozsonyi bank fejenként csak egyetlen ezrest volt hajlandó beváltani kisebb címletű bankjegyekre, egy másik pedig csak 10 ezer koronát. Szóval, két napig hallgattam és magam is tapasztaltam az ezresekkel kapcsolatos panaszokat, amikor - egészen véletlenül - az asztalomon néhány jogszabályt találtam. Először arra gondoltam, hogy átadom őket a parlament elnökének, de mivel éppen hazán kívül tartózkodott, mégiscsak belelapoztam. Az egyikben - amelyet az a Vladimír Mečiar írt alá, aki az íróasztalán szintén talált már néhány oda nem való iratot -, azt olvastam, hogy a Szlovák Köztársaság demokratikus jogállam. Egy másikban (fedőneve: Rendelet, nyilvántartási száma 147/1992) azt olvashattam: az érvényes csehszlovák bankjegyeket a jogi és természetes személyek korlátozás nélkül kötelesek elfogadni, de az is ott áll, hogy mind az állami bank, mind a többi bank a törvényes bankjegyeket ingyenesen és mindenféle korlátozás nélkül köteles más névértékű, törvényes fizetőeszközre átváltani; kivételt képeznek a posták, amelyek - mondjuk - arra is hivatkozhatnak, hogy nincs elegendő készpénzük. Mindebből megértettem, ha - mondjuk - én ezressel akarok fizetni az üzletben, nem az én kötelességem gondoskodni a pénz felváltásáról, a bank pedig egyszerűen nem mondhatja azt, hogy már elnézést, de csak ezer koronáért vagy tízezerért adok kisebb címletű bankjegyeket... A harmadik dosszié, pardon, törvény lapozgatása közben (ahol azt olvastam, hogy hat havi szabadságvesztéssel büntethető, aki törvényes indok nélkül elutasítja a hazai fizetőeszköz elfogadását), egy, a bársonyos forradalom előtti megállapítás jutott eszembe: a leggyakrabban az állam sérti meg a saját törvényeit. Es hogy egy éve jogállamként kiáltották ki a független és demokratikus Szlovák Köztársaságot? íme, bizonyítja a korona kálvária. FEKETE MARIAN KÜLFÖLDÖN A SZŐTTES 56-RA EMLÉKEZNEK A PMKK-BAN Szombaton Prágában lép föl a Szőttes népművészeti együttes. Útjuk apropójáról Jégh Izabellát kérdeztük meg a pozsonyi Csemadok-székházban. Elmondta, hogy a Csemadok pozsonyi városi választmánya három évvel ezelőtt kezdeményezte a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével a baráti kapcsolat felvételét, majd néhány sikeres tavalyi találkozó után ügy döntöttek: olyanformán rendszeresítik kapcsolataikat, hogy a március 15-ét a csehországi vendégek töltik itt, az 1956os októberi megemlekezést pedig Prágában a szlovákiai magyarok képviselői. Most tehát a komáromi, érsekújvári, galántai és természetesen a pozsonyi képviselők utaznak a cseh fővárosba, s viszik magukkal a Szőttes Bálját, amellyel az együttes a Mariánské námestiu található városi könyvtár nagytermében mutatkozik be. A péntek estét a Prágai Magyar Kulturális Központban töltik a szlovákiai vendégek, ahol együtt emlékeznek 1956-ra. Az együttes vasárnap délután is fellép, mégpedig a Prága közeli Kralupy nad Vltavouban. A szlovákiai magyarokat még polgármesterek és Csemadok-tisztségviselők képviselik Csehországban. (bit) Nem először találta magát szembe egy csoportnyi szlovákiai magyar a dilemmával: Jelenthet-e nemzeti hagyományokra alapozódott kultúránk valamely eleme is méltányolandó értéket az egy országban velünk együtt élő szlovák többségnek. Elméletben mindenképpen, s a józan értékítélet birtokában lévő szlovákok számára kétségtelenül. Más helyzetben, vagyis a mindennapok egyre inkább eltorzuló gyakorlatában már kevésbé. Legalábbis a mostani kulturális közállapotokra tekintve kétségbevonható az előbbi állításom. Ráadásul, az érdektelenségnek nemcsak a sokak által idegen elemként szemlélt nemzeti kisebbség, hanem az önmagára mindinkább elfogultan büszke többségi nemzet is igen hamar kárát látja majd. Addig is... Történik azonban, hogy önmagunk értékeinek tudatában a füleki Zsákszínház tagjai eleget tesznek a meghívásnak, s két napja, október 19-én részt vesznek a martini Scénická žatva elnevezésű amatőr színjátszó fesztiválon. Nemcsak önbecsülést jelent ez, de bátorságot is, tudatosítva a színpadon játszók és a nézőtéren ülők között mindenképpen meglévő nyelvi kommunikációs korlátot. Az előadás kezdetekor alig ötvenen ültünk a nézőtéren. Többségünk eltökélt szakmabeli, fesztiválszervező, notorikus fesztivállátogató, zsúror és újságíró. Ki-ki maga tudta önmagáról, milyen erejű a szakmai kíváncsisága és a politikai manipuláció, esetleg meggyőződés formálta előítélete egy magyar színjátszócsoporttal szemben. Ennek függvényében volt nagyobb vagy kisebb a kitartása a játék verbális elemein (amil nyelvi ismeret hiányában nem érthetett meg) túli színpadi történések figyelésére és befogadására. A Zsákszínház megtette, ami tőle telhetett. Az ilyen vendégszerepléseknek szinte kísérőjelensége a helyszín kiválasztásának esetlegessége, netán a kényszerhelyzet, aminek következtében ott játszik az együttes, ahová a szervezők vezénylik. Nos, kedden egy a Fúleki Vigadónál háromszor nagyobb színpadon voltak kénytelenek térben szinte kinyújtani az igencsak kamarajellegű játékukat. Meghosszabbodtak a járások, nehézkesebbé lett a mozgás és rendszerint késtek, tempójukat vesztették a dialógusok. Ráadásul, nem szabadna egy ilyen nagyra értékelt előadást annyira lezülleszteni, hogy a mintegy hatszáz férőhelyes nézőtér utolsó előtti sorában is hallatszott a súgás. Ennyit a dolog szakmai részéhez, s bár szervezési jelleg, egyéb is felróható: önbecsülésünk hiányát mutatja, ha egy szlovák nyelvi környezetben játszó színjátszócsoportunk készít ugyan egy tömör darabismertetést, de abban nincs köszönet, mert szinte bizonyítékául szolgál a szlovák nyelv hiányos ismeretének. Aligha az a tanulság, amit a szünetben távozó mintegy huszonöt nézőre gondolva levonhatnánk. A tanulságoknak szakmaiaknak kell lenniük, mivel a többi igazából a keddi napon általam látott valamennyi előadásra jellemző volt. Elmaradt két előre meghirdetett produkció, s a délelőtti gyermekegyútteseket sem látták többen, mint a fülekieket. Megbízható forrásból értesültem, hogy a város polgármestere által szinte nemzeti tüntetéssé emelt megnyitón sem voltak többen százötvennél. Pedig ott aztán ismét meghallgathatták volna a martini fegyvergyárak egykori kommunista igazgatójának - a jelenlegi nemzeti elvű polgármesternek - a sirámait a szlovákok és a Turčiansky Svätý Martiniak magyarok általi évezredes elnyomásáról. Ezekre gondolva szerettem volna, ha a füleki Zsákszínház igazán kitesz magáért, s bennünket képviselve komáromi és fúleki formáját mutatja meg a szlovák közönségnek. Az előadás végén a körülményeknek és a közönségreagálás közvetlen hiányának betudható közepes teljesítmény után is jó volt hallgatni a szakmai véleményeket. Schwajda György A csoda című tragikomédiáját ismertté tették, s nem lepne meg, ha a szlovákiai színpadokon már ismertté lett szerzőnknek ezt a darabját is játszani fogják. DUSZA ISTVÁN Hiába kerestük tegnap munkahelyén a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet igazgatóját, nem volt található. Titkárságán megtudtuk, hogy nem kósza híresztelés, ami eljutott hozzánk: indoklás nélkül felmondtak neki. Az történt, hogy kedden berendelte őt magához Jozef Tárcák oktatásügyi államtitkár s aláíratta vele a felmondását, mégpedig visszamenőleg, október 18-tól. Dr. Jan Herber, a tudományok kandidátusa, néhány éve az intézethpn dolgozott, amikor (Folytatás az J. oldalról) dőkben nekünk senki semmit - csak úgy — nem adott. Mintha a csallóközi embernek, betegnek nem járna mindaz, mint a más régióban élőnek! A CT megszerzése nem ment máról holnapra. Elsősorban pénzre volt szükségünk. Amit sejtettünk, s tulajdonképpen be is bizonyosodott, az egészségügyi minisztériumtól a műszer megvásárlására egy fillér támogatást nem kaptunk. Nem árulok el titkot, ha elmondom: noha a kórháznak nincs adóssága, műszervásárlásra a tárcától az idén 49 ezer koronát kaptunk. Az anyagiakat ennek ellenére mégis összekapartuk. Az Otčina Biztosító és a Szlovák Állami Takarékpénztár Rt. 600 és 400 ezer koronát ajándékozott kórházunknak, illetve az utóbbi kármegelőzési alapjából - megelőlegezte a vételárat azzal, hogy négy év leforgása alatt a maradék 16 millió koronát megtérítjük. Mivel DélSzlovákiában ez az egyedüli rétegröntgen, biztosak vagyunk abban, hogy segítségével javul a diagnosztika, a beteget célzottabban, ezért olcsóbban kezelhetjük majd, s a műszer megkeresi az árát. 1990-ben kinevezték az élére. A negyvenhat éves, eredetileg földrajz szakos tanár közvetlen beosztottai körében népszerű volt. A kutatóintézet munkatársai most azért nyugtalankodnak, mert bizonytalan hírek érkeznek az intézet jövőjét illetően. Egyelőre nincsenek megerősített információk arról, csupán csökkentik-e a munkatársak állományát, netán összevonják, vagy teljesen megszüntetik a pedagógiai kutatóintézetet. (bj) A General Electric Sytec 3000i márkájú CT körül Ivan Bobák és Sztruhár Vince, a radiodiagnosztikai osztály asszisztensei az utolsó simításokat végezték. -Erre érdemes volt várni. Mindent tud, amit ezen a területen tudni lehet. A csúcsminőségű CT-hez Kodak lézerkamera és előhívó berendezés tartozik, melyek segítségével három percen belül annyi felvételt kapunk, amennyit az orvos szükségesnek tart. A számítógép mögött ülő férfi véleményére is kíváncsiak voltunk. — A mi műszerünk a világ egyik legjobbja - vallotta büszkén David Bachop úr, az amerikai cég európai (londoni) kirendeltségének képviselője. - Bízni szeretnénk abban, hogy az egészségügyi dolgozók és a betegek egyaránt elégedettek lesznek a gyors, pontos és fájdalommentes diagnosztizálással. A dunaszerdahelyi kórházban a CT-t két műszakban, illetve éjszakai ügyeletben is üzemeltetni kívánják. PÉTERFI SZONYA AHOGY ÉN LÁTOM ZABSZEMPRÓBA A csekély parlamenti többségű kormányok számára világszerte az állami költségvetés beterjesztése és elfogadtatása körüli napok jelentik a lelki csúcsterhelés évadját. A nagymúltú brit alsóházban is előfordult már, hogy három napja operáll képviselőt hordágyon vittek be, hogy azt mondhassa az ellenzék által izekre marcangolt költségvetés-tervezetre: yes. Ha kedvem lelném a külvárosi szóhasználatban, akár azt is írhatnám, hogy a kis többségű kormányok számára a büdzsé beterjesztése és megszavaztatása közötti napok jelentik azt az időszakot, amikor a miniszterelnökön és a pénzügyminiszteren meg lehetne cselekedni a zabszempróbát. De hát én nem szívesen élek kültelki kiszólásokkal, így azt mondom: Isten éltesse egészségben az új többség minden tagját. Idestova már fél esztendeje, hogy megkezdődött a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom macska-egér játéka a Szlovák Nemzeti Párttal, amelynek képviselőit most Mečiar beterelte a koalíció karámjába. így a 150 tagú parlamentben ötszemélyes többséget sikerüli létrehoznia 80 képviselővel. Az időzítés szempontjából mestermunka volt, hiszen küszöbön áll a költségvetés megszavaztatása. A miniszterelnöknek iii^gvun d i. eseiye arra, hogy néhány hetet kibír ez a többség. De csak esélye van rá. Még mindig nem dőlt el semmi, hiszen napok alatt elkophat az ötszemélyes többség. Ugyanis Európának ezen a táján úgy alakult a politikai kultúra, hogy kormányátszervezések és -alakítások időszakában hirtelen mindig megnövekszik az ambíciójában megsértett politikusok száma. Az új koalíció egyik pártja sem nyilatkozott még a kormány módosított felállásáról, de tény, hogy a Mečiar-mozgalomban néhány prominensnek majd nem jut érdemeihez méltó bársonyszék. Igy előfordulhat, két-három képviselőjének hirtelen eszébe jut, hogy ő voltakeppen szociáldemokrata. És az SZNP-ben is lesznek hopponmaradottak, akik hirtelen ellenállhatatlan vonzódást éreznek a jobboldalivá válás iránt, így vagy kereszténynek, vagy liberálisnak kiáltják ki magukat. Ma már a vak is látja, hogy a koalíciós huzavona során a miniszterelnök azt tapogatta ki, meddig feszítheti a húrt Černák pártjának froclizásával. Csúffá tette őket azzal, hogy megszavaztatta velük a HZDSes jelöli legfelsőbb számvevőszékbe történő kinevezését. Nem sértődtek meg, sőt, még jó képet is vágtak hozzá néhányan a nemzeti honatyák közül. Olyat mondott Mečiar a Szlovák Nemzeti Párt elnökéről (az egymillió koronás megvesztegetési kísérlet), aminek megtorlásaként talán még ma is indokolt lenne a bandázs nélküli életrehalálra kardpárbaj. Még csak egy sima bírósági tárgyalás sem lett belőle. Napirendre tértek a nemzetiek afölött is, hogy Rákosi Mátyás módszereit érvényesítve, Mečiar le próbálta (nem minden eredmény nélkül) szalámitaktikázni a párt éléről Ľudovít Černák pártelnököt. A húrt - állapíthatta meg a miniszterelnök - nem lehetett annyira feszíteni, hogy akadjon valaki, aki az SZNPben azt mondta volna: „eddig és ne tovább". Mečiar úgy időzítette a koalíció megkötését, hogy az kitartson a költségvetés megszavazásáig. Valószínűleg soha sem tudjuk meg, hogy blöffölt-e vagy sem Peter Weiss, amikor ártatlan arccal kijelentette, hogy mind a Szlovák Nemzeti Párt, mind a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom részéről voltak kérői, akik felajánlották neki a miniszterelnökséget. Ha blöffölt, ha nem, tény, hogy saját pártja szempontjából ügyesen végezte a dolgát. Nem utolsósorban ennek lesz a következménye, hogy a Černák-párt súlyánál aránytalanul több helyet kap a kormányban. Mindenkit azonban nem tud a nagy ambíciójúak közül kielégíteni. így előfordulhat, hogy miniszterelnökünk egyre időszerűbbé váló zabszempróbájánál még a gőzkalapács segédeszközként alkalmazása is szükségessé válik. TÓTH MIHÁLY GYORSAN, FÁJDALOMMENTESEN