Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-19 / 244. szám, kedd

1993. OKTÓBER 19. ÁTDOLGOZÁSRA SZORUL A SÓKSZELOCEI VÍZLÉPCSŐ KONCEPCIÓJA IS A ZSOLNAI PÉLDA Lassanként befejező fázisához érkezik a környezeti hatástanulmányról (angol elnevezésének rövidítése EIA) szóló törvény előkészítése. Ennek köszönhetően az ősszel a parlament várhatóan el is fogadja azt a rendelkezést, amelynek értelmében ezentúl minden komolyabb beruházást kemény előzetes vizsgálat fog megelőzni. A világ fejlett országaiban már évek óta használatos módszert hazánkban elsőként, kísérleti jelleggel, a Vágón, a Zsolna mellett felépítendő vízlépcső előkészítése során alkalmazták. Az itt szerzett tapasztalatokról beszélgettünk dr.Mária Kózovával, a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Kara Tájökológiai Tanszékének vezetőjével, illetve Anion Macikkal, a Pedohyg vállalat tulajdonosával. Bevezetőként Anton Mócik arra figyelmeztetett, hogy az EIA nem csak a környezetvédelmi problémák megoldására szolgál. Sőt, elsődleges célja, ami miatt annak idején az USA-ban nagyon gyorsan elteijedt, hogy segítségével megítéljék a tervezett beruházás gazdaságosságát, aminek természetesen fontos részét képezi a környezetre gyakorolt hatások kiküszöbölése is. Ennek során első feladatként azt vizsgálják meg, hogy van-e egyáltalán értelme az adott befektetésnek. A zsolnai vízlépcső ilyen szempontbői azért is alkalmas erre a célra, mert első esetben történik meg, hogy nemcsak a költségvetési eszközök felhasználásáról lesz szó, hanem egy részvénytársaság (részben állami hozzájárulással) fedezi a költségeket. Az EIA előzetes alkalmazása azért vált szükségessé, mert ebben külföldi befektetők is érdekeltek, ők viszont igénylik az ilyen tanulmányt. Természetesen a zsolnai vízlépcső vizsgálata is a beruházás szükségszerűségének megítélésével kezdődött. A „nulladik variáció" megvizsgálása során kiderüli, hogy mivel az ország egyik leginkább tönkretett területéről van szó, a mű tulajdonképpen javítani fogja a környezel állapotát. A beruházó ugyanis egyebek mellett vállalta, hogy az érintett területen megoldja a veszélyes hulladékokat tartalmazó illegális tárolók felszámolását, az árvízvédelmi problémákat, és egyelőre még tárgyalások folynak arról, hogy közreműködik a város és környéke egyéb környezetvédelmi problémáinak megoldásában. Miután elvetették a nulladik megoldás lehetőségét, a felmerlllő variációk közlll az egylépcsős zsolnai, illetve a kétlépcsős zsolnai mojši változat bizonyult a leginkább figyelemreméltónak. Véglll is a szakemberek az egylépcsős megoldás mellett döntöttek. Az EIA fontos részét képezi a nyilvánosság bevonása is. Mária Kózová szerint a környékbeli természetvédelmi területek szakembergárdájának köszönhetően a városban erős környezetvédelmi mozgalom működik. Ezeket is bevonták a munkába és kérésükre több helylltt módosították a terveket. Anton Mócik tapasztalatai szerint a lakosságot kezdetben különösebben nem érdekelte a vízlépcső, inkább csak a kényelmüket féltették tőle. A kezdeti ellenállás akkor tört meg, amikor megtudták, hogy az elárasztásra kerülő területen a társaság a piaci értéknél jóval magasabb összegért hajlandó megvásárolni földjeiket. Ezután óriási lendülettel kezték el intézni a szllkséges dokumentumokat, hogy amint lehetőségük lesz rá, azonnal megkaphassák pénzüket. A zsolnai vízlépcső egyik legkérdésesebb pontja Mojš község, ahol a falu felelt 8 méteres gát fog magasodni, ráadásul el kellett dönteni, hogy merre haladjon a szivárgó csatorna. Ez egyébként egyáltalán nem fog hasonlítani mondjuk a bősi vízlépcsőn megismert rideg létesítményre, ellenkezőleg, a vízlépcső által kettészakított folyami élővilág számára átjáróként, vagyis biokorridorkénl fog szolgálni. Ennek megfelelően kanyargóan, meanderezően alakítják ki, és a partján olyan helyeket létesítenek, amelyekkel a vízlépcső által elpusztított természetes körülményeket igyekeznek pótolni. Mojš község lakói véglll is népszavazással döntöttek arról, hogy a szivárgócsatorna ne kerülje el falujukat, hanem a töltés tövében vezessék, elválasztva ezzel a házakat a föléjük magasodó monstrumtól. A döntés annak ellenére született meg, hogy így nyolc házat le kell bontani. Tulajdonosaik a falu másik végén felépülő új házakban jutnak otthonhoz.. Mária Kozová véleménye szerint bár hazánkban a megalapozott döntéshez még nagyon sok adat hiányzik, az EIA módszer alkalmazásával a zsolnai vízlépcső esetében felmerült altarnatlvák közUl sikerült kiválasztaniuk az adott régió számára leginkább elfogadhatóbbat, és ezt is kiegészítették úgy, hogy ún. environmentális szempontból elfogadható mű jöjjön létre. Anton Mócik úgy gondolja, hogy a szlovák parlament már csak azért is kénytelen lesz még az idén elfogadni az EIA-ról szóló törvényt, mert ezt nemzetközi szinten vállaltuk és a Világbank már kétszer is figyelmeztette kormányunkat arTa, hogy ideje lenne ezt teljesíteni. A Világbank ugyanis csak magánvállalatoknak ad hitelt és ehhez olyan elemzésre van szüksége, amely megbízható módon megmutatja az akció gazdaságosságát. Ennek értelmében a Vágón tervezett többi vízlépcsőnek is végig kell járnia ezt az utat. Igy például az illetékesek egyelőre feladták a sókszelőcei (korábban vágfarkasdi) vízlépcsőt illető eredeti elképzeléseiket. Hasonló a helyzet a Vág felső szakaszán tervezett kis vízi erőművekkel is, melyek esetében az energetikai szempontokon kívül sok egyéb mást is figyelembe kell majd venni. Egy azonban biztos, a törvény életbe lépése után minden nagyobb beruházás bejelentési kötelezettség alá esik majd, és valóban hozzáértők vizsgálják meg, hogy például a várható környezeti hatások felszámolásának költségeit beszámítva is gazdaságos akcióról van-e szó. TUBA LAJOS K/SZÓEMBER- ÉS KÖRNYEZETBARÁT ÉPÜLETEKET Figyelve a jelenkor alkotóvággyal fűtött történéseit, a figyelmes szemlélődőben óhatatlanul az utóbbi századforduló Magyarországának szellemi pezsgése elevenedik meg. Mérhetetlen mennyiségű könyv és egyáltalán nem kis számú jelentős építmény bizonyítja az akkori korszak nagyfokú termékenységét. Az építészetnél maradva: Ybl Miklós, Lechner Ödön vagy Kós Károly páratlan alkotásai ma már egyetlen jelentős útikönyvből sem hiányozhatnak, meri környezetük elválaszthatatlan és meghatározó részévé váltak. Visszatérve a jelenbe, az alábbiakban egy komáromi építészeti tervezőiroda megnyitása kapcsán essék néhány keresetlen szó az újkori törekvésekről. Dóczé Pétert és Litomericzky Nándort, a két fiatal építészmérnököt nagy gonddal berendezett irodájukban az általuk létrehozott Proform tervezőiroda lehetőségeiről és elképzeléseiről faggattam. a Oly kevés lenne Komáromban a tervezőiroda, hogy érdemes számukat egy újabbal szaporítani? - D.P.: Tudomásom szerint Komáromban velünk együtt hat tervezőiroda tevékenykedik aktívan, az idő majd eldönti, hogy ez a szám soknak, vagy netán kevésnek bizonyul. A Proform tervezőiroda megalakításában elsősorban a környezetformáló építészet népszerűsítése vezérelt bennUnket. Csoportunk tehát nem a vonalhúzó társaságok, hanem az emberbarát és esztétikus építményeket tervezők számát kívánja szaporítani. Litomericzky Nándor (balról) és Dóczé Péter (A szerző felvétele) O A sok panelépítmény és kockaház közé hogyan lehet szép és környezethez igazodó épületet tervezni? - D.P.: Ezzel kapcsolatban a neves magyarországi építész, Dévényi Sándor szavai jutnak az eszembe, aki azt tartja, hogy a környezet hangulatától fllggően érdemes olyan épületeket tervezni, amelyek vagy igazodnak a külvilághoz, vagy olyan hatásúak, hogy a majdan kialakított környezet fog az épülethez igazodni. Így egy parkosítatlan, szürke lakótelepre nem egy újabb semmitmondó épületet kell tervezni, hanem olyat, amely túléli a betonGAZDASÁG 6 tömböket és támpontul szolgál a majdan odakerülő többi építmény tervezőinek. O Ha nem is a Proform iroda keretei között, de más munkahelyen már több éve foglalkoztok tervezéssel. Munkáitok milyen sajátos jegyekről ismerhetők fel? - D. P.: Ha ezt a kérdést kicsit távolabbról közelítjük meg, akkor a mai építőművészetről általánosságokban elmondható, hogy az egyellen ismert építészeti stílus keretei közé sem szorítható. A XX. század építészetére talán az eklektika jegyei illenek a legjobban, ami valójában több stílus ötvözete. Persze, könnyen előfordulhat az is, hogy száz év múlva a művészettörténészek a mai építészetet is besorolják valamely stílusba, esetleg kínálnak egy újabb nevet. Ami engem illet, hozzám a posztmodern építészet áll a legközelebb, míg Nándor barátom az organikus építészetet kedveli a leginkább. - L. N.: Ahhoz, hogy manapság egy tervezőnek kiforrott, egyéni stílusa legyen, nagyfokú egyéni szabadságra van szükség, melynek elengedhetetlen része az anyagi biztonság. BennUnket ma még azért keresnek fel, hogy kompromisszumok árán olyan épületet tervezzünk, amilyet a megrendelő elképzelt, míg az ismertebb építészeket azért kérik fel, hogy olyant alkossanak, amilyent maga szeretne építeni. Megrendelőink igénye olyan sokrétű, hogy az általunk kialakított formajegyeket nem mindig áll módunkban használni. O A legszívesebben milyen épületeket terveznélek? - L. N.: Egy magára valamit is adó építész szíve vágya egy templom megtervezése. Nekünk ez már egyszer megadatott - a komáromi baptista gyülekezel felkérésére. Sajnos, anyagiak híján ez idáig nem került sor az építkezésre. A templomépítés óriási kihívásának bizonyságául hadd említsem meg a katalán Gaudit, aki évtizedeket töltött el a sevillai Szent Család Templom tervezésével és a kivitelezés felUgyelésével - a templom ma is messze van a befejezéstől. O A számítógépes tervezés mennyiben könnyíti meg az építész munkáját? - D. P.: A számítógép nem más, mint egy okos ceruza. Egy computertől a tervező nem lesz sem jobb, sem rosszabb. A számítógép a vizuális ábrázolásban kínál olyan lehetőségeket, amelyek a laikusok számára is könnyen érthetővé teszik a tervet. A tervezés első és legfontosabb fázisa, az elképzelések felvázolása ma is ugyanúgy papíron történik, mint sok száz évvel ezelőtt. A már elkészült vázlatok viszont a számítógép segítségével könnyen testet öltenek és a gép pontos számításainak köszönhetően válik könnyebbé a majdani kivitelezés. O Jelenleg min dolgoztok? - D. P.: Most épp egy irodaházat tervezünk, illetve egy átépítésen is dolgozunk. Ezenkívül részletrajzokat készítünk a Komáromban most épülő új vásárcsarnok tetőszerkezetéhez. Ezt a munkát még voll munkahelyemen kezdtem el, s a kivitelező csoporttal együttműködve most is módomban áll folytatni. Még az átépítésekkel kapcsolatban jut eszembe, hogy Komáromban nagyon sok belvárosi épület van elhanyagolt, lepusztult állapotban. Ezek mind-mind hozzáértő tervezőkre és gondos kivitelezőkre várnak. KOSÁR DEZSŐ M

inden ország gazdasága működésének egyik alapfeltétele, hogy ne szenvedjen hiányt energiából. Mindegy, hogy hazai forrásokból vagy importból származik a villanyáram, a szén, a kőolaj, a földgáz, egy a fontos: elegendő legyen belőle. Szlovákia energiapolitikai koncepciója éppen e nehéz feladatnak próbál megfelelni - biztosítani az energiahordozókat, az energiatermelést úgy, hogy közben a környezeti károk csökkenjenek. A koncepció leszögezi: Szlovákiában az energiafaló iparágazatok vannak túlsúlyban, amelyek nagy energiafogyasztás melletl kis hatékonysággal működnek. A gazdasági szerkezetváltás megtétele éppen ezért elengedhetetlen követelmény. A kormány által nemrégiben megvitatott és elfogadott energiapolitikai koncepció nem tűzi ki célul Szlovákia energiahordozókból való önállóságának elérését, és a dokumentum egyes részei bármikor aktualizálhatók, az új feltételekhez hozzáidomílhalók. A mintegy 2000-2005-ig tetjedő időszakra a következő fő stratégiai célokat tartalmazza a dokumentum: Szlovákia gazdasága fajlagos energiafogyasztásának csökkentése; a várható gazdasági növekedés energetikai hátterének biztosítása; az Európai Energetikai Charta feladatainak teljesítése; az európai országok, elsősorban az Európai Közösségek energiahálózatába való integrálódás; az energiatermelés kevésbé környezetszennyező módszereinek bevezetése; e szektor privatizációjának véghezvitele; a Nemzeti Vagyonalapon keresztül az állam részvételének biztosítása az energiatermelésben és a nyugati tőke bevonása az ágazat korszerűsítésébe. Szlovákia energiaszerkezetében lényeges módosulások várhatók. Jelenleg évi 11 millió tonna barnaszenet fogyasztunk, ez a tervek szerint 2000-re 6,8-5,5 millióra A KORMÁNY ELFOGADTA AZ ENERGIAPOLITIKAI KONCEPCIÓT ML VALÓSUL MEG BELŐLE? csökken. Ebből a hazai termelés 3,5^1 miihó tonnára tehető, s az energetikai szén döntő részét a nyitranováki hőerőműben égetik el. Környezetvédelmi szempontból a gáz nagyon előnyös energiahordozó. Tavaly 6 milliárd köbmétert fogyasztottunk, 2005-re előreláthatólag 11 milliárdra emelkedik a szükséglet. A hazai termelés az igények 5-7 százalékát fedezi. Mivel a gáz 93 százalékát jelenleg Oroszországból importáljuk, felmerül a diverzifikálás, a több forrásra való támaszkodás kérdése. Az elképzelések szerint szóba jöhet a brit és a norvég import, az algériai, valamint az iráni gáz behozatala. Igaz, egyelőre nincsenek konkrét tervezetek e megoldások kivitelezésére. Továbbra is döntő fontosságú marad a kőolaj szerepe. Szlovákia jelenleg 5-6 millió tonnát fogyaszt évente, s ugyanaz a probléma, mint a földgáz esetében - szinte kizárólag orosz forrásokra támaszkodunk. A koncepció készítésekor két variánssal dolgoztak. Az egyik további atomerőműépítéssel számol, a másik nem. VégUl az utóbbi győzött, így valószínűleg a mohi atomerőmű lesz 2000-ig az utolsó a sorban. Az ezredfordulóig persze nemcsak a felhasznált erőforrások aránya változik, hanem az erőművek minősége, kapacitása is. E téren összesen 9 kulcsfontosságú feladatot tűzött maga elé a koncepció: többek közt 2005-ig ki kell használni az ország hidroenergia-potenciáljának 65 százalékát; befejezik a mohi atom- és a bősi vízerőművet - a két erőforrás Üzembe helyezése után Szlovákia villanyáramimportja alig 10 százalékos lesz. Nem sok szerepet szánnak a megújuló energiaforrásoknak. Csupán a geolermális energia játszhat jelentősebb szerepet, mégpedig Podhajská környékén és a Kassai-katlanban. A kormány stratégiai fontosságúnak tekinti az energiaszektort, ezért a privatizáció során bizonyos részt meg akar tartani. A koncepció szerint a Szlovák Energiaipari Vállalatban 51-54 százalékos részesedést hagy meg az állam, azaz a döntés joga továbbra is a kormány kezében marad. V

an azonban néhány bökkenő. A mohi atomerőművet önerőből nem tudjuk befejezni. Mintegy 1,3 milliárd márkára volna még szükség, amit esetleg német kölcsönből lehetne fedezni. A kölcsönt villanyárammal törlesztenék nyolc éven át. Tehál az atomerőmű a kezdeti időszakban nem sokat javítana Szlovákia energiamérlegén. Még egy apróság: az erőművek modernizálása pénzbe kerUl, a külföldi technológiák megvásárlására nincs elegendő konvertibilis valuta. Az is elgondolkodtató, hogy vajon melyik nyugati cég fog beruházni e szektorba, ha az állam ténylegesen nem akar kivonulni az energiatermelésből. Az energiaágazat rendkívül pénzigényes, s az állami költségvetés immár sorozatban deficites. Ennek következtében a beruházásokra, a korszerűsítésre aránytalanul kis összeget tud csak a kabinet fordítani. Ha e tendencia nem változik meg, akkor a nagyravágyó energiapoh likai koncepciónak még a legszerényebb variánsa sem valósul meg az ezredfordulóig. SIDÖ H. ZOLTÁN ÉPÍTÉSZEK VALLOMÁSA LEHETŐSÉGEIKRŐL ÉS A MAI ÉPÍTÉSZETRŐL