Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-15 / 241. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1993. OKTÓBER 15. TUDOMÁNYOSSÁG VAGY POPULIZMUS? EGY TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANÁCSKOZÁS MARGÓJÁRA Alkalmi versfaragványból vett idézettel kezdődött, tudományos előadásokkal folytatódott, majd ideologikus felhangokkal és közjátékokkal „gazdagodott", s egy ponton szinte bírósági ítélőszékké változott a múlt hétvégi kétnapos, Értékrend a saját demokratikus állam feltételei között című tanácskozás. A rendező szerv feladatait is magára vállaló kezdeményezés a Gyökerek elnevezésű szlovák értelmiségi társasághoz fűződik. A szóban forgó szerveződés a szlovák nemzet államalkotó szerepéért síkraszállva ezúttal a tudományos alkotó értelmiség számára biztosított fórumot. Az igazi felfigyeltető megnyilatkozás azonban - majd harminc beharangozott előadás közepette - ugyancsak ideológiai, politikai töltetről tanúskodott. Ján Švidroň jogászdocens az erkölcsi-jogi felelősségre vonás dühös, egyébként tudományos szóhasználattal élő eszköztárát vetette be. A legfelsőbb szlovákiai szerveknek szóló indítványokban többek között a szlovákság máig ható erőszakos asszimilációjának nemzetközi erkölcsi minősítéséért emelt szót, amelyet egy sajátos gondolatmenettel a zsidó holocausttal azonosított. A Budapesten asszimilált szlovákoknak szánt emlékmű felállítását követelte. Jelképes erkölcsi-jogi felelősségre vonást emlegetett Václav Havellal szemben, aki a jól ismert naiv intézkedéseivel lehetővé tette a bűnözők szabadon bocsátását, s ez - a felszólaló szerint - nagyban hozzájárult a mai állapotok kialakulásához. Úgyszintén „jogi perverzitást" emlegetve kelt ki Marián Calfa ellen, aki pálfordulásával a cseh érdekeket kiszolgálva vált „rendszerváltóvá". Ján Čarnogurskýt azért kiáltotta ki árulóvá, mert állítólag kétségbe vonta Komárom szlovák jellegét, s a felsoroltak szerepét - Sorost is belekeverve - nemzetközi összeesküvés résztvevőiként ítélte el. íme, a harag és felháborodás indulatával elmondott felszólalás, mely félreérthetetlenül juttatta kifejezésre a napjainkban leginkább a populista jelzővel illetett szellemi-politikai magatartás ismérveit. Ebben benne van a nemzeti indíttatású hangoskodás és a szociális színezetű elégedetlenség, nemkülönben a rendcsinálást követelő igazságtétel. S az érvelés, persze, nem nélkülözi az erkölcsi elmarasztalás népi igazságérzetre hivatkozó mozzanatait. Ennek meghatározó eleme a „sarkigazságnak" kikiáltott rögeszme, hogy a fiatal állam minden baja az idegen hatalmak, politikai körök és pénzügyi csoportosulások szlovákellenes cselszövéseivel és hazai kiszolgálóik mindenre kaphatóságával magyarázható. Egyébként a megnyitó említett „poétikus" hevülete is a külső és belső ellenséggel dacoló közösségi tartásnak szólt. * * * Tévedés lenne azonban a tanácskozásról képet alkotni, ha a szemlélet megrekedne a fenti megnyilatkozásoknál. Ezek a jelenségek ugyanis eleve tágabb társadalmi-politikai összefüggésekre utalnak. Semmiképpen sem választhatók el attól a kereső bizonytalanságtól, amelyet a rendszerváltás utáni értékválság és az önálló szlovák állam létrejöttével természetszerűen napirendre került nemzeti és állami értékteremtés kihívásai idéztek elő. S nem hagyhatók figyelmen kívül az új nemzeti értékekkel szembeni hiány- és szükségérzet társadalomlélektani hatáselemei sem. Az új állam létrejöttének körülményei, történelmi beidegződésekkel összefonódva felfokozzák a nemzet- és államféltést, s az ebből fakadó türelmetlenséget. A szellemi és közösségi megtartó erő iránti szinte messianisztikus túlérzékenység kíséri a szlovák állam, nemzeteszme és ideológia kimunkálásának sürgető igényét. A pozitív nemzeti program kidolgozása eleve buktatókat rejt magában. A közvetlen közéleti hatóerővel rendelkező önmeghatározás ugyanis szigorú elhatárolódásokra, kirekesztésekre csábít. Adott esetben pedig ezt a veszélyt szinte elkerülhetetlenné teszi az államiság megteremtése körüli legitimációs bizonytalanság. Csehszlovákia szétválása a cseh és szlovák kormánypártok közötti megegyezés alapján történt. Az alkotmány elfogadására pedig nem igazi parlamenti konszenzus, hanem a többségi párt akaratérvényesítő lehetőségei folytán került sor. A szlovák állam kikiáltása politikai harc eredménye volt egy olyan helyzetben, amikor éppúgy nyomós érvek szóltak az állami együttélés, de az állami különválás mellett is. A kormánypárt és az ellenzék közötti csatározások meglehetősen elhomályosították, hogy az állami önállóság lehetőségei nemcsak politikai befolyásszerzést jelentenek, hanem a történelmi felelősség kérdését is felvetik, mert ilyen lehetőség nem mindig adódik. S ennek hosszú távú következményei most kezdődnek érződni igazán, amikor a magát a szlovák államiság zászlóvivőjének tekintő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pozícióinak gyengülése kormányzati válságot idéz elő. Az állami függetlenség legitimitása most akaratlanul is politikai pótszer az erőviszonyok alakulásában. Beszédesen vallott erről a tanácskozásról Augustín Marián Húskának, a nemzeti tanács alelnökének a felszólalása, aki a tanácskozáson elmondta, hogy miért is nehéz a koalícióalakítás és az ellenzékkel szembeni nyitás. Hisz ezzel, hangsúlyozta, tulajdonképpen egy gyékényen kellene árulni azokkal, akik az állami függetlenség ellen foglaltak állást. Vagyis az „államalapítók" erkölcsi-politikai tőkéje nem szolgáltatható ki másoknak is. Az ellenzéki pártok viszont a politikai érdekektől diktálva szemrebbenés nélkül veszik célba a független állami lét sejtett vagy váratlanul kedvezőtlen, sőt súlyos következményeit. Mindez, persze, egy hirtelen csavarással az állami és nemzeti érdekek síkján azonnal legalábbis erkölcsi vétségnek minősül, ami könnyen elvezethet - amint ezt láthattuk - a nemzetárulás vádjáig. Nos, ebben a légkörben és társadalmipolitikai közegben nem véletlen a populizmus térhódítása, s ennek nehezen különválasztható összefonódása a nemzeti és állami identitás meghatározására irányuló értelmiségi elhivatottsággal. Ugyancsak kézenfekvő a külső és a belső veszélyeztetettséggel szembeni összefogásra és szellemi hadbalépésre szólító retorika. De nemcsak ez, hanem az ideológiává gyúrás szándéka is. Érezhetően Jozef Darmo sajtótörténész igyekszik élen járni - a médiapolitikát illetően leginkább - ebben a törekvésben. Nagy figyelemmel kísért és látható elismerésben részesült előadásában sajátos gondolatmenettel jutott el a kormánypárti sajtó felmagasztalásáig. Abból indult ki, hogy a médiumok birtokba vételéért nemzeti és nemzetközi méretekben folyik a harc a pénzügyi csoportosulások és politikai érdekérvényesítők között, amihez aligha férhet kétség. Csakhogy a professzor az egész sajtópolitikát erre vezette vissza. így szerinte a szlovákiai kormánysajtó - minthogy azt a nép akaratából létrehozott kormányzat működteti - a civil társadalom, a polgárok érdekeit védelmező egyedüli fórum, úgymond a demokrácia szigete a többi sajtótermékkel szemben, amelyeket eluralt a nemzetközi tőke. Taps kísérte a fenti okfejtést, mégis érezhető volt a kifejezetten tudományos, ideologikus megközelítésektől tartózkodó előadások hatása. Remek család- és társadalompszichológiai, adatokban gazdag szociológiai dolgozatok hangzottak el. Ilyenkor a szervezők leplezetlenül ki is nyilvánították, hogy nem kell túlságosan részletekbe bocsátkozni, a cél, az irány adott, ehhez van szükség érvekre és gondolatokra. Végül is azért nem volt világos, hogy mennyire is képes engedni a nemzeti elkötelezettségű szlovák alkotóértelmiség az aktuálpolitikai felszínességnek. Kétségtelen viszont, hogy ha az értékrend nem széles körű, tudományos igényű elemzés alapján kristályosodik ki, menthetetlenül eluralkodnak a populista szólamok. A szlovák nemzeti és állami ideológia hosszú távú jellegének eldöntése az igazi tét. • * * Nem hagyható figyelmen kívül, hogy miként reagáltak a jelenlevők a szlovákiai magyarság magatartására: Balgaság lett volna elvárni, hogy valamiféle, a nemzetállami kizárólagosságot elmarasztaló hangok erősödnek fel. Egyáltalán, a nemzetállami szemlélet olyannyira természetesnek számít, hogy szinte szó sem esett róla. A nemzeti beállítottságú szlovák értelmiség körében a szlovákiai magyarság helyzetének úgymond európai szintet meghaladó rendezettsége nem lehet vitatéma. A magyarok összeférhetetlensége a gond, s ez már összeülik a nemzetállami beállítottsággal, mely államalkotó jelleget csak a nemzetnek tulajdonít, míg a szlovákiai magyarság csak egyének puszta összessége. Egyébként fontos szerepet kap ebben a politikai sugallat. Eszerint ugyanis a szlovákiai magyarság nem más, mint a magyarországi kormánypolitika meghosszabbított keze. Tehát szinte nem is érdemes vele foglalkozni, jelezte egyik-másik szervező és előadó. S ez oly egyértelműen jutott kifejezésre, hogy amikor František Murgaš docens a regionalizmusról tartott előadásában a magyarok földrajzilag pontosan körülhatárolható jelenlétének elkerülhetetlen tudomásulvételét hangsúlyozta, és a tervezett területi-közigazgatási rendezés etnikai összetevőire is felhívta a figyelmet, feszengést idézett elő a hallgatóság körében. S amikor ráadásul a kormányzati centralizációval szembeni regionális önállóság mellett kardoskodott, s arra is utalni mert, hogy meg kellene közelebbről vizsgálni, milyen valóságos helyi érdekek és körülmények hívták életre az épp akkor szlovák botránykőnek számító Királyhelmeci Városi Egyetemet - betelt a pohár. Egyetemi docensnő katedrához nem méltó kicsinyességgel leckéztette meg arról, hogy mi a helyes és az igazi szlovák álláspont azokkal szemben, akik nem érdemelnek semminemű nagyvonalúságot. * * * Mégis, az összejövetelen érezhető volt a különbség az ideológiai célszerűség és a tudományos igényesség hívei között. S ez olyan választóvonal, melynek értelmet és jelentőséget csak a nyílt vitákban végbemenő nemzeti és állami értékmeghatározás kölcsönözhet. Vajon mennyire tudatosítja ezt a liberális, a nemzeti irányvételtől mereven elzárkózó szlovák érelmiség, a magyar kisebbség szellemiségről nem is beszélve. A politikai beleszólásnak úgymond a magyar kisebbség nyakába szakadt lehetősége mögött mintha a korlátok is kirajzolódnának. Vajon elegendő-e a politikai viaskodás, nem hiányzik-e a szlovák szellemi életbe beékelődő kisebbségi magyar jelenlét? Nem gond ugyanis az egyívásúak egymást győzögetése a hazai és a nemzetközi tudományos értekezleteken arról, amivel valójában valamennyi résztvevő egyetért. A szlovák nemzeti orientáció elkötelezettjeivel vállalt szakmai szembesülés tekintélye viszont hihetetlenül befolyásolhatja a szlovákiai magyar értelmiség szerepét. Hol van a széles körű, a nemzetiségi kereteken túlmutató értékelvűségben hiteles szlovákiai magyar társadalomtudományi értelmiség? KISS JÓZSEF SZÉP KÖNYVEK PARÁDÉJA A 45. FRANKFURTI NEMZETKÖZI KÖNYVVÁSÁR Hétfőn este fejeződött be a világ legnagyobb könyveseménye, a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár. Hogy a könyv egyhetes ünnepét éppen ebben a Majna-parti városban tartják - nem véletlen. Guttenberg 1454-ben Frankfurtba települt át (akkoriban még nem volt 700 ezer lakosa); munkásságának köszönhető, hogy nyomdák létesültek és meghonosodtak a könyvvásárok. itt született Goethe és itt található a Német Könyvtár, amely 1945 óta gyűjti a német nyelvű és tárgyú könyveket, folyóiratokat - bárhol jelennek meg a világon. A könyvvásárt idén negyvenötödször rendezték meg. 95 ország 8500 kiállítója vonultatta fel mesésebbnél mesésebb könyveit, kínálta kilószámra a prospektusokat. Meglepően nagy számban mutatkoztak be a svédek, a finnek (bőrkötéses bibliájuk előtt sokan megálltak). Az orosz és ukrán pavilonok szegény rokonnak tűntek (3 márkáért árultak plakátot). Jeruzsálemi üdvözlet A szép könyvek tömege között elbódult az ember, nem tudta, melyiket bámulja. Az egyik izraeli pavilon előtt megtorpantunk: üveg alatt őrzött csodára szegeződött a pillantásunk. — A Tóra? - kérdeztük a kedves hölgytől. Bólintott. - Honnan jöttek? - kérdezett ő - németül. - Pozsonyból - feleltük. Mire ő megszólalt - csehül. Hana Greenfield Prágából került Jeruzsálembe, de nem simán. 1942ben Terezínbe vitték, azután Ošwiecimbe, és megjárt még néhány koncentrációs tábort. A háború után kiment Kölnbe, majd Izraelbe, férjhez ment (férje amerikai). Két fia és unokái már nem tudnak csehül. A Gefen Könyvkiadó - amelynek ö a tulajdonosa meg a fiai - évente 30 titulust ad ki (1000-5000 példányban), de kizárólag zsidó tematikával foglalkozókat. Levesz egy könyvet a polcról. Z Kolína do Jeruzalema a címe, a szerző Hanna Greenfield (angolul és héberül is megjelent), a cseh nyelvű kiadáshoz Václav Havel írt előszót. A Tórából mindössze 750 darab számozott példány készült, s mindegyiken ott a borítót tervező művész aláírása. Az Izraelben és Párizsban élő festőművész, Agam képei 50-100 ezer dollárt érnek. A Tóra „csak" 1800 dollárba kerül... Nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem Hana Greenfieldtől: - Melyik város szebb, Prága vagy Jeruzsálem? - Mind a kettő gyönyörű, régi város, sok bennük a közös vonás — válaszolja. Szarajevói „élménybeszámoló" Kelet-nyugati találkozások zajlottak a hármas szektorban - ahol a volt szocialista országok kaptak helyet. Pénteken végighallgathattuk a Szarajevóból menekült Dzevald Karahasan emlékezéseit. Karahasan a szarajevói egyetemen tanított (most Bécsben él), haza csak akkor megy, ha már béke lesz. - Milyen a kapcsolata a szerb és horvát írókkal? - tették fel Karahasannak a kérdést. - Kapcsolatról nehéz beszélni, de a segítőkészség megvan - felelte. A szlovéniai Pen Club tagjai többször felajánlották segítségüket a szarajevóiaknak, a horvát írókat sem hagyja közömbösen a boszniai írók sorsa. Ő maga is kapott az egyik belgrádi írótól csomagot - benne fél kiló tejport, egy halkonzervet meg pástétomot - disznóhúsból, amit ugye, lévén mohamedán, nem ehetett meg... Szabad-e a művészetekre gondolni akkor, amikor gyermekeket gyilkolnak? Igen. Szarajevó meg akarja menteni a kultúrát, a művészetet. - Mi, akik túléljük a háborút, könyveket fogunk írni és kiállításokat rendezünk majd. Azok, akik lövik Szarajevót, félnek a művészettől. Az írók a nemzet lelkiismeretei. Talán frázisként hangzik, de meg kell érteni: mindenki, aki az irodalmat szereti, olyan, mint az orvos, aki életet ment. Lengyel pavilon Havonta 1500 új könyv jelenik meg Lengyelországban, évente húszezer, de Andrzej Rosner, a kulturális minisztérium megbízottja mindössze 200 kiadó ajánlatából válogatott. A nemzeti pavilonban 151 kiadó 950 könyve kapott helyet, és csak eredeti művek! A kivétel néhány fordítás (lengyel tematikájú), és egykét szép kiállítású szakácskönyv. Az úgynevezett sikerkönyveket és a krimiket száműzték... Magyar kiállítók A Kultúra standja majd negyven céget képviselt, de összesen mintegy hatvan magyar kiállító mutatkozott be a vásáron. Az Ifjúsági Könyv- és Lapkiadó és a Juventus Kft. közös standja - a gyermekkönyveké volt. Gébler József, a Juventus (magyar-olasz vegyes vállalat) igazgatója szép gyermekkönyveket mutat. A világ legszebb meséi sorozat tizedik kötete a Csizmás kandúr és más mesék; a Csodálatos világunk sorozat legfrissebb kötetei az Élet és a Mesterségem címere. A gazdagon illusztrált gyermekkönyveket a Juventus Szlovákiában is terjeszti. A polcon felfedeztem a népszerű tévésorozatok könyvváltozatát is. A Megveszem ezt a nőt, a Hatalom és szenvedély és a Kórház a város szélén - könyvsiker. Utóbbit Gébler József a sorozat vetítésének idején a frankfurti könyvvásáron látta meg. A németek a sorozat sikerén felbuzdulva gyorsan megírták Sova doktor történetét regénynek, és megjelentették. Gébler József átíratta magyarra, s az Ifjúsági Kiadó most már másodszor is megjelentette... Valami hiányzik Nem kell szégyenkeznünk! Valamiben mi is nagyhatalom vagyunk. Minden 5500 lakosra jut egy könyvkiadó! Kis országunkban 857 kiadót jegyeznek... Természetesen, a szlovákiai magyar kiadványok után kutattam. Egy-két tankönyvön és Mégse a gólya hozza? című „ismeretterjesztő" brosúrán kívül más magyar művet nem találtam. A száz négyzetméternyi területet elfoglaló nemzeti pavilonban, ahol 62 kiadó - köztük 40 magáncég - kapott rá lehetőséget, hogy bemutassa a Szlovákiát reprezentáló 600 titulust, egy könyvnyi hely sem jutott a magyar kiadóknak? A kérdést nem minden él nélkül tettem fel a kulturális minisztérium munkatársának, Ladislav Pavlíknak. Elszomorító dolgokat tudtam meg. A 857 kiadó közül mindössze 271 jelentette be a minisztériumba a „létezését". A Kalligram nem. Ezek közül a kiadók közül a legjelentősebbeket felszólították, hogy küldjék el kiadványaikat. A Madách Kiadó az első tíz között van - hangsúlyozta Ladislav Pavlík. -Akkor hol vannak a Madáchkönyvek? - érdeklődtem. - Kettő volt. Még az elsó nap ellopták. Talán ez is némi siker... KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA