Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-15 / 241. szám, péntek

1993. OKTÓBER 15. IÚJSZÓOLVASÓINK OLDALA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Mindig csak a nyugdíjasok panaszaival foglalkoznak. Ki törődik a kisgyermekes családokkal? Mi fiatalok vagyunk, de nem dohányzunk, üdítőt sem iszunk, újságot csak akkor veszünk, ha futja rá, a gyerekeknek a fejlődésükhöz több vitaminra van szükségük, és egy 30 éves férfi sem élhet tejen és kenyéren. Ahol gyerek van, ott többet kell mosni, vasalni, és több ruhát is kell vásárolni, mert a kicsik hamar kinőnek mindent. AttőI nem is beszélve, hogy sokunknak munkája sincs! KATONA ZITA Oroszka ... Az első világháborúban elesett hősök tiszteletére felállított emlékművet lepleztek le Pozbán, az Érsekújvári járás kisközségében. Kovács László polgármester ünnepi beszédében az áldozatok még élő hozzátartozóihoz szólt, s felolvasta annak a 31 hősnek a nevét, akiknek emléket állít az oszlop. HAJTMAN BÉLA Érsekújvár LÁTJUK A PROBLÉMÁKAT Az átdolgozott névtörvénnyel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a magyar nyelvnek is van nyelvtana, és az nem ismeri az -ová végződést. Ha a névhasználati törvényt nekünk alkották, akkor legyen olyan, hogy számunka is elfogadható legyen, de ezt a mostaniról nem lehet elmondani. A névhasználat volt az egyik pont a sok közül, amely az ET ajánlásai között szerepelt, s amelynek teljesítését Szlovákia meg is ígérte az ET-be való felvételekor. Természetesnek tartom, hogy a magyar képviselők ismét az ET-hez fordultak, ha itthon nem találnak meghallgatásra, tenniük kell valamit, hiszen azért választottuk őket. A napokban alakult meg a Királyhelmeci Városi Egyetem. A visszhang szerint egyesek úgy vélekednek, hogy az intézmény veszélyezteti Szlovákia integritását. Egyszerűen nem tudják megemészteni, hogy az oktatás ott magyar nyelven folyik majd. Ezek után már nem fűzök nagy reményeket a táblatörvényhez, és félek, hogy a közigazgatási felosztás sem lesz a mi javunkra megoldva. Sok politikus azt hirdeti, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban nincsenek problémák, csak a magyar képviselők fújják fel a dolgokat. Csakhogy az egyszerű polgár is látja, hogy ez nem egészen így van. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva A NYELVET NEM LEHET MEGERŐSZAKOLNI... ... ezt mondta Dušan Slobodník kulturális miniszter a parlamentben szeptember 23-án, amikor a már egyszer jóváhagyott, majd visszaadott névhasználati törvényről tárgyaltak. Semmi kétség, Slobodník úr a szlovák nyelv megerőszakolására gondolt. Hogy mit nem akarnak ezek a fránya magyarok! Persze, Slobodník úrtól tanulva, mi is azt mondhatnánk, hogy a magyar nyelvet sem lehet megerőszakolni. Ha nem tévedek, pontosan ezt célozta a névhasználati törvény. Csakhogy nekünk, magyaroknak ez nem adatik meg. Az egyenlőség, a kisebbség, a nemzetiség jogán ilyet kérni annyit jelent egyesek értelmezése szerint, hogy meg akarjuk erőszakolni a szlovák nyelvet. Bár Slobodník úr nem mondta ki, de a magyar nyelvet meg lehet erőszakolni. Vagy talán nem ezt jelenti, ha például Szabó János felesége, született Tóth Erzsébet nevét így kell anyakönyvezni: Alžbeta Szabóvá, de még inkább így: Alžbeta Sabová. Tovább fűzve a gondolatot, a szlovák rádió és tévé nyugodtan megerőszakolja más nemzetek nyelvét is. így lesz Margaret Thatcherből Thatcherová, Catherine Lalumiere-ből Lalumierová, Elizabeth Taylorból Taylorová. Emlékszem, néhány éve egy külföldi teniszversenyen Navrátilová megkérte a rendezőséget, hogy nevét ismételjék meg a hangszóróban. Helyesen, úgy, ahogyan ő használja : Martina Navrátilová és nem Martina Navrátil. És érdekes, nem kellett ehhez az ottani parlament jóváhagyása, pedig csak egy személy kérte, hogy helyesen használják a nevéL A szlovákiai magyarok kérését - vagyunk egypáran - huzavona után először megszavazták de aztán a bölcs kormány tanácsára visszaadták a parlamentnek újratárgyalásra. Ki akarja tehát megerőszakolni a szlovák nyelvet? MEZŐLAK! TIBOR, Szódó HIÁNYZIK A RÉGI ÓVODÁNK A négyezer lakosú Bátorkeszin 1989-ig zajlott az élet, az emberek moziba, színházba jártak, bölcsődéje, három óvodája volt a községnek épült az öregek otthona. Mi van mindebből ma? A művelődési ház a falu közepén az ürességtől tátong, az emberek nem tolongnak az előadásokra (ha vannak), a fiataloknak nincs alkalmuk a kikapcsolódásra. A bölcsőde gazzal benőve alussza Csipkerózsika-álmát. Az öregotthon félkész állapotban vár aira, hátha valaki megtisztítja környékét. Es az óvodák? A régi éptlletben lévőt bezárták. Hogy miért? Senki sem tudja, csak sejti. Két nappal a tanév megkezdése előtt öt alkalmazottját elküldték. Talán azért, hogy a megspórolt költségekből valamelyik iskolában folyósítani tudják egy pedagógus fizetését? 38 beíratott gyerek látogatta volna az óvodát szeptembertől, egy szlovák és egy magyar osztályban. Nem segített a szülők által aláirt kérvény, és az óvoda vezetésének érveit is elutasították. A másik két óvoda befogadta a gyerekeket. A szülők csak egy üzenetet kaptak: ha nem tetszik az új helyzet, maradjanak gyermekeik otthon. Hát igen, örüljenek annak, hogy gyermekeiket megtűrik egy másik intézetben. És mi történt a régi, jól berendezett óvodával? Berendezését leltár nélkül már az első napon széthordták más falukba. Az, amit éveken keresztül összegyűjtöttek, amiért megdolgoztak, most pillanatok alatt mások ölébe pottyant. Rendjén van ez? Szólni, tiltakozni senki sem mer, mert félti munkahelyét! (Teljes név és cím a szerkesztőségben) HOVA TŰNNEK A POSTAI • • w ^ Egy ismerősöm megkésve, két héttel az érettségi találkozó után, összegyűrten kapta meg a meghívót, így természetesen lemaradt róla. Velem is előfordult már, hogy nem kaptam meg egy-egy levelet. A múltkor egy jelentős jubileumra írt képeslapot tulajdonított el valaki, kellemetlen helyzetbe hozva a címzettet és a feladót egyaránt. Kíváncsi lennék, kinek áll érdekében a postai küldemények eltulajdonítása. A postaládákhoz csak a postások férnek hozzá, róluk viszont ki feltételezne ilyesmit? Akkor hát ki csinálja és miért? Egy megírt képeslapnak egy kívülálló számára nincsen értéke, el sem küldhető, hiszen már ráírtak. Múltkor egy sürgős ajánlott levelet vártam, két hét telt el, míg megkaptam. A postán engem teremtettek le, mondván: meddig őrizzék a küldeményt? Hiába bizonygattam, hogy mennyire vártam a fontos levelet, nem hitték el, hogy most először értesítettek róla. Tény, hogy a levél majdnem két hétig vesztegelt a helyi postán. A postai illetékek emelkedtek, így jogos a felháborodásunk. Ennyi pénzért nem várhatjuk el, hogy a küldeményeket időben és sértetlenül kapjuk meg? FUTÓ MÁRIA Galánta A TÖBBSÉG MÁSKÉPP GONDOLKODIK (Nemzeti számonkérés, Űj Szó, IX. 29.) Cikkeit olvasva nem tudom, hová soroljam Finta urat. Nem kell Duray Miklósnak igazat adnia, de azt hiszem, a többség nem úgy gondolkodik mint a himnusz ellen éhségsztrájkoló. Ha vannak is deformáltan gondolkodók, azok biztosan nem a magyar képviselők, akik közösen és külön-külön is a magyarság jogaiért és megmaradásunkért harcolnak. Nyelvében él a nemzet és ha a nyelvhasználattól megfosztják, kipusztul. A nyelvtörvény a magyarok diszkriminálására van kitalálva. Az uszítás a parlamenten keresztül és a sajtóban folytatódik. Milyen pedagógus lehet az, aki úgy gondolkodik, mint Finta úr? Mire taníthatja a fiatalokat az, aki számára a himnusz nem jelent semmit, sőt gúnyt űz belőle? A himnusz a nemzet szent éneke és nem az állam tulajdona. Nyugaton mindenki szabadon használhatja a szimbólumokat, és énekelheü himnuszát, és senki sem döbben meg ezen. A Panoráma tartotta a lelket az emberekben 1989-ig és utána is. Ha valakinek nem tetszik, ne nézze, hiszen van két szlovák tévéprogram is. E.Cs. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) MENNYIBE KERÜL A SÖR? Magyarországi vendégeink voltak. Mielőtt hazaindultak, betértek az egyik élelmiszerüzletbe, hogy elköltsék megmaradt pénzüket. Nagyon megörültek, hogy barna sörre bukkantak. A pénztárnál azonban majd elájultak, amikor a végösszeget tudatták velük. Reklamáltak, mert a címkéken 5 korona volt feltüntetve, de válaszként csak egy grimaszt kaptak. Másnap elmentem én is az üzletbe, és a sörnél ekkor sem volt feltüntetve az új ár. Kérdésemre az elárusítók csak annyit mondtak: nincs időnk átárazni. Így a kedves vevő valóban nem tudhatja, mennyibe is kerül az áru, és a pénztárnál kellemetlen meglepetések érhetik „ .. .. H. K., Komárom i s t i b ,, o ,1 >r • » a, í, n ti n ľ €i£RNY MMm® Ili ZUTf8íÍ»HT SUDOVÍ* A PIVOVÍR K, P. / miRBANOVO •' Régen volt, talán igaz sem volt... De a címkét ma is használják ROSSZ PENZ NEM VÉSZ EL... ...mondja a közmondás, és ezt saját magam is tapasztaltam. Már fél éve, hogy felülbélyegezték a bankjegyeket és már az utólagos kérvények beadásának határideje is lejárt. Ennek ellenére még mindig találkozhatunk régi, felülbélyegezetlen pénzekkel. A múltkor egy ilyen bankót kaptam az üzletben, de sajnos, csak otthon vettem észre. Figyelmetlenségemért csak magamat hibáztathatom. A közelmúltban utazásra készülődtem, előszedtem az utazótáskámat, és abban egy ötvenest és húszasokat találtam. Mit csináljak, megmaradnak emiókul. Sajnos, nem vagyok egyedül ezzel, van, akiket sokkal nagyobb kár is ér. A közelmúltban az egyik hétvégi diszkóban a pénztárosok 1300 korona értékű felülbélyegezetlen bankóhoz jutottak, a fiatalok kihasználták a félhomályt, hogy megszabaduljanak érvénytelen pénzüktől. Nem értem, miért siettünk olyan nagyon a beváltással? Szerintem az év végéig meg kellett volna hosszabbítani a határidőt, és akkor nem lennének forgalomban érvénytelen bankók, amelyekkel be lehet csapni az embereket. HOSTINA IRÉN Komárom Hogyan lépjek Európába, még cipőre sincs pénzem... ( Peter Janžuška rajza) ISTENTELEN GONDOLATOK (Itthon történt, Üj Szó, X.10.) Való igaz, az emberek vegyes érzésekkel vették tudomásul, hogy az egyházak visszakapják ingatlanbirtokaikat. (Mikor lesz abból valami? Az átlagemberek ügyei is csigalassúsággal intéződnek!) Kisvárosban élek, és meglehetősen jól emlékszem a kommunista rendszer előtti évekre. A református egyház kisebb létszámú gyülekezetével s természetszerűen csekélyebb vagyonával a szegény rokon szerepét töltötte be. A termőföldet a hívek bérletben művelték meg. A katolikus plébános jó gazda hírében állt. Mezőgazdasági eszközei, munkásai és állatai voltak. Elgondolkodtató, hogy mi módon jutottak az egyházak ingatlanhoz. Bizonyára századok óta örökölt területeket birtokoltak. Ráadásul jótét lelkek időnként földterületeket ajándékoztak valamelyik egyháznak. Az illetékesek pedig nem mindig törődtek vele, hogy regisztrálják az adományokat. Jött a kommunizmus. Akiknek az volt a jelmondatuk, hogy a szocializmusban élni tudni kell, azok éltek is a lehetőségekkel. Ügyes fiskálisok lassú, szívós munkával átírogatták az egyházi ingatlanok ilyen-olyan darabkáit magántulajdonba. Élnek-e manapság olyan ügyes fiskálisok, akik ezeket a machinációkat felderítik? Vagy nem érdemes foglalkozni vele? S egyáltalán, minek az egyháznak a termőföld? Hogy a használó mezőgazdasági nagyüzem hektáronként egy mázsa terményt fizessen bérlet fejében? Az így befolyt jövedelem talán szükségtelenné teszi majd az állami támogatást és a hívők adományait? Ilyen istentelen gondolatokat ébresztett bennem a cikk. A magam részéről egyáltalán nem félek attól, hogy a közeljövőben az egyházak gazdasági nagyhatalmak lesznek. GYŐRI SAROLTA Szepsi PONTATLANSÁGOK ÉS VALÓTLANSÁGOK (Füstjeleket tanulunk! Üj Szó, IX.29.) Kivételesen az Olvasók oldalán közöljük külső munkatársunk, Gá] Sándor írását. Tesszük ezt azért, mert egy ezen az oldalon megjelent olvasói levélre reagál. Mivel az írásban több pontatlanság és valótlanság olvasható, kötelességemnek tartom a hibaigazítást. A Keleti Napló havonta megjelenő folyóirat, amelyet a keleti régióban a Krajcár és a Postai Hírlapszolgálat terjeszt és árusít. Ezen kívül Kassán a Kovács utcai szerkesztőségünkben is megvásárolható. Folyóiratunk országos teijesztésű - a Madách Kiadó gondozásában jelenik meg, és a kulturális minisztériumban az MK SR 566/92. szám alatt van bejegyezve -, s így szükségszerű, hogy foglalkozzunk a teljes szlovákiai magyar etnikum eseményeivel, gondjaival. A Keleti Napló nem alapítványi támogatás segítségével jelenik meg, hanem - a csekélyke - kisebbségi sajtót támogató állami alapból származó osztalékból. (Az 1991ben kapott József Attila alapítványi támogatás az újraindítást segítette, s nagy részét - sajnos! - a kassai nyomda feneketlen bendője el is nyelte.) GÁL SÁNDOR, a Keleti Napló főszerkesztője A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmán al szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.