Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP TÚJSZÓÄ 1993. OKTÓBER 14. A MAGYARORSZÁGI HORVÁTOK HELYZETÉRŐL AHOL TÖBBSÉGBEN VAN A KISEBBSÉG Október elején Mosonmagyaróváron zajlott határmenti ifjúsági találkozón magyarok, szlovákok, németek és horvátok találkoztak. A találkozón a magyarországi horvátok helyzetéről Pilsits Mária, a többségében horvát lakosú Kópháza polgármestere szólt, aki maga is horvát nemzetiségű. Tőle kérdeztük, milyen a helyzet Magyarországon egy olyan faluban, ahol a kisebbség van többségben? - A Soprontól hét kilométerre fekvő 1850 lakosú Kópháza Győr -Sopron-Moson megye legnagyobb horvátok lakta települése. A lakosok 60 százaléka horvát, 40 százaléka magyar. Az 1990-es helyhatósági választásokon olyan szerencsénk volt, hogy a helyi önkormányzatba beválasztott kilenc képviselő mindegyike horvát anyanyelvű. Tehát olyan gondunk nem volt, hogy kisebbségi szószólót vagy törvény adta lehetőséget kellett volna követelnünk. Most a nemzetiségi törvény szerint lehetőségünk van kisebbségi önkormányzatok létrehozására. A helyhatósági választások előtt 50 nappal írhatunk ki kisebbségi választásokat. Mi, nehogy két szék között a pad alá essünk, úgy gondoltuk, 50 nappal előbb elindítjuk a kisebbségi önkormányzati képviselőválasztást, és a rendes helyhatósági választásokon ugyanazokat a jelölteket indítjuk majd, de csak akkor alakítunk kisebbségi önkormányzatot, ha az szükséges lesz. Például abban az esetben, ha a kilenctagú képviselőtestületből három horvát és hat magyar lenne, élnénk a törvény által biztosított lehetőséggel, és megalakítanánk a kisebbségi önkormányzatot. • Hogyan működne és milyen jogokkal bírna egy ilyen önkormányzat? - Ugyanúgy működne, mint a helyhatósági választás eredményeként megalakult önkormányzat, de az állami költségvetésből normatívumok alapján plusz pénzügyi fedezetet kapna. A kisebbségi önkormányzat működtethet iskolát, óvodát vagy más olyan intézményt, amit a kisebbségi lakosság igényel. Például a kétnyelvű oktatás, a népi hagyományok ápolása, tájházak fenntartása, a kulturális élet fejlesztése vagy nemzetközi kapcsolatok építése az, amire a község költségvetésén felüli állami költségvetésből nyújtott plusz pénzügyi fedezet felhasználható. A kétnyelvű oktatásban ez úgy jelenik meg, hogy amennyiben a szülő kéri a horvát nyelv oktatását, akkor évente és gyermekenként az iskolákban plusz 40 ezer, az óvodákban plusz 15 ezer forint normatív támogatást kapunk. Ebből a horvát pedagógusokat fizetjük, Ausztriából, Burgenlandból tankönyveket szerzünk be, feladatlapokat sokszorosítunk, Zágrábból a Maticából is kapunk könyveket, magnókazettákat. Vagyis a pluszköltségeknek a fedezésére kapjuk a kormánytól a támogatást. Ez azért szükséges, mert például abból a pénzből, amit egy horvát pedagógusra költenénk, egy magyar falu több kilométer járdát építhet. • Mit jelent önöknél a kétnyelvű oktatás? - Vannak olyan tantárgyak, amelyeken az osztályban csoportot bontunk. Ha például a 20 gyerekből 10 horvát és 10 magyar, akkor a technika vagy a környezetismeret, esetleg az énekóra két csoportban, két nyelven folyik. Ezenkívül heti 2-3 órában tanítjuk - a magyar nyelvhez és irodalomhoz hasonlóan - a horvátot. • Hogyan folyik az ügyintézés az önkormányzatban - kizárólag magyar nyelven, esetleg horvátul is? - Én csupán a mi helyi viszonyainkról szólhatok. Nálunk a hivatalban mindenki beszél horvátul, a panaszait, kérelmeit bárki elmondhatja anyanyelvén, de nekem azt már sajnos, magyarul kell jegyzőkönyveznem, a megyei hivatalba vagy a minisztériumba már csak magyar nyelven továbbíthatom. Ez elég nagy gond nálunk. Ausztriában, Burgenlandban már bevezették, hogy egy születési anyakönyvi kivonatot két nyelven, német és horvát nyelven adnak ki. Nálunk a két hivatali nyelv bevezetésének még nincsenek meg a feltételei. Arra viszont van lehetőség, hogy az esketést horvát nyelven, tolmács nélkül végezzük. • Milyen nyelven anyakönyvezik a neveket? -Nagyon régóta, már legalább húsz éve horvátul is megtehetjük. Az utónévkönyv melléklete tartalmazza a horvát nevek felsorolását, s ezeket rendesen használhatjuk. • A községükben élő 40 százalék magyar nem érzi magát megrövidítve azáltal, hogy a képviselők valamennyien horvátok? - Úgy érzem, hogy nem, mert nálunk a falugyűlés, vagy bármilyen megmozdulás, köszöntő, referátum két nyelven folyik, bárki bármilyen nyelven felszólalhat. Én úgy érzem, nincs feszültség az emberek között. A polgármesterasszonytól később azt is megtudtuk, hogy az itteni horvátok 450 éwel ezelőtt, a török elől menekülve, Dalmáciából kerültek erre a vidékre. Magyarországon Győr-Sopron-Moson és Vas megyében, Ausztriában Burgenlandban, valamint Szlovákiában Pozsony környékén telepedtek le. A megyében ma körülbelül 12 ezer horvát él. # • * Egy másik horvát többségű faluban, a Mosonmagyaróvár melletti Bezenyében Schmatovich Mátyás polgármesterrel és Körösi Jánosnéval, a helyi művelődési otthon vezetőjével - mindketten horvát nemzetiségűek - beszélgettünk a horvátok magyarországi helyzetéről. A polgármester úgy vélte, az utóbbi időben felgyorsult az asszimiláció. Mert míg az ő gyerekkorában, úgy harmincegynéhány éve, a tanítás szüneteiben még horvátul beszéltek egymás közt, a mai gyerekek már alig, és a családpkban is egyre ritkábban használják a horvát nyelvet. A polgármester azonban hangsúlyozta: ez nem azért van így, mert bárki bárkit asszimilálni akarna. Bezenye határában már az előző rendszerben is ott állhatott a horvát nyelvű Bizonja falunévtábla, és a községi hivatal falán is volt horvát nyelvű felirat. - Magyarországon senki nem akarta asszimilálni a horvátokat - állítja Schmatovich úr - az idő, a jövőbelátás és az oktatás indította őket arra, hogy a magyart részesítsék előnyben. Kőrösiné szerint, aki maga is tanítónő, az elmúlt negyven évben az volt a legnagyobb hiba, hogy az iskolákban az irodalmi szerb-horvát nyelvet akarták tanítani. Ez azonban teljesen eltér a náluk használatos gradistyei horvát nyelvtől. Ez okozta aztán, hogy a szülők lassan a családban is elhagyták az itteni horvát nyelvet. Csak négy éwel ezelőtt kaptak engedélyt arra, hogy saját anyanyelvüket tanítsák az iskolában. Kőrösiné szerint azonban a mostani oktatási rendszer sem hibátlan, mivel az az általános nézet, hogy a gyerek ismeri a nyelvet és azt már csak fejleszteni kell. Pedig sok esetben teljesen az alapoktól kell kezdeni, már-már idegen nyelvként kell tanítani a horvát anyanyelvet. Van azonban sok olyan család is, ahol még horvátul beszélnek, s ott inkább a magyar helyesírással van problémája a gyereknek. A művelődési otthon vezetője egyben a Bezenyei Horvát Egyesületnek is az elnöke, érdekképviseleti és kulturális tevékenységet folytat. A polgármester azt is megemlítette, hogy az egyház Magyarországon nem pártolja a nemzetiségeket. Mint mondta, a vallásos, katolikus Bezenyének már időtlen idők óta nem volt horvát papja. Az újonnan kinevezett gyóri püspök pedig egy másik, szintén horvát többségű faluból elhelyezte a horvát papot és helyébe színmagyart nevezett ki. A horvát miséken most ezekben a falvakban a hívők horvátul éneklik az egyházi énekeket, a pap pedig magyarul celebrál. Pedig lennének horvát papok, állítja a polgármester, mert például csak az ő falujából a korosztályabeliek közül hárman lettek papok, akik beszélik a horvát nyelvet. Burgenlandban ebből a szempontból sokkal jobb a helyzet, ott az eizenstadti apátság ügyel arra, hogy a horvátok lakta falukba horvát papok kerüljenek. Arra a kérdésünkre, van-e akadálya annak, hogy az itteni horvátok anyanyelvükön írassák be gyermekük nevét az anyakönyvbe, a polgármester elmondta: ennek semmi akadálya, de az igazság az, hogy erre eddig nem volt igény. Kőrösiné egy Vas megyei példát említett, ahol egyik ismerőse az anyja horvát vezetéknevét vette fel, utónevét pedig Szilárdról Tvrdkora változtatta. Senki nem akadékoskodott. A bezenyei horvátok állítólag eléggé magyar érzelműek, a legtöbben még a sírkőre is magyarul vésetik fel a sírfeliratot. Ugyanakkor előnyöket élveznek abból, hogy nemzetiségiek, mert az államtól így külön támogatásban részesülnek. Nehezen hasonlítható össze a szlovákiai magyarság és a magyarországi nemzetiségek helyzete. És ez nemcsak a létszámuk, de a saját maguk támasztotta igények külön- • bözőségéből is adódik. Az azonban az elmondottakból is kitűnik, hogy Magyaroszágon erőszakos asszimilációról - legalábbis az utóbbi években - szó sincs. GAÁL LÁSZLÓ LAKÚ - HÁZ - ÜGY CS. P.: Van egy szövetkezeti lakásom, amelyet átmeneti időre szeretnék bérbe adni, mivel a viszonylag távol élő idős szüléimről kell gondoskodnom. Onnan járnék naponta munkába is. A kérdésem tehát az lenne: mire kell ügyelnem, hogy a lakást ne vegyék el tőlem? A szövetkezeti lakás, mint azt nyilván ön is tudja, a lakásszövetkezet tulajdonában van, és ön a szövetkezet tagjaként (egyik „tulajdonosaként") csak bérlője ennek a lakásnak. Ebből következik az is, hogy a szövetkezeti lakások bérletére általában ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az állami, illetve most már többségében községi lakások bérletére. A levelében felvetett kérdéssel kapcsolatban elsősorban a Polgári Tövénykönyv 719. §-át kell figyelembe venni; e szerint a bérelt lakást vagy annak egy részét csak a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával lehet albérletbe adni. Azaz még az albérleti szerződés megkötése előtt vagy azzal egyidejűleg tájékoztatnia kell a lakásszövetkezetet a szándékáról, és írásbeli hozzájárulást kell kérnie az albérleti szerződés megkötéséhez. Ebben a kérvényben fel kell tüntetni azt is, hogy határozott időre (például fél évre, egy évre stb.) vagy határozatlan időre kéri-e az albérleti szerződéshez való írásbeli hozzájárulást (a kérvényben szereplő időmeghatározásnak és az albérleti szerződés tartalmának azonosnak kellene lennie). Ha a lakását az említett írásbeli hozzájárulás nélkül adná ki albérletbe, ezt a lakásszövetkezet a lakásbérletből eredő kötelességei olyan súlyos megsértésének minősíthetné, amely a lakásbérlet felmondására jogosítja őt (lásd a Polgári Törvényköny 719. §-ának első bekezdését, és 711. §-a első bekezdésének d/ pontját). Megjegyezzük, a Polgári Tövénykönyv 711. §-a első bekezdésének hl pontjára törénő hivatkozással a lakásszövetkezet a lakásbérletet akkor is felmondhatja, ha a bérlő nem lakik a lakásban, és erre komoly oka nincs. Azaz, ha ön huzamosabb ideig nem mutatkozna a házban, esetleg akadna egy „jó" szomszédja, aki erről a lakásszövetkezetet értesítené, miként arról is, hogy a lakásban idegenek laknak, a lakásszövetkezet ilyen vagy olyan indokból már felmondhatná a lakásbérletet, elveszíthetné a lakását - ha nem kérelmezi az írásbeli hozzájárulást az albérleti szerződés megkötéséhez. Megtörténhet persze az is, hogy a lakásszövetkezet nem lesz hajlandó írásban hozzájárulni az albérleti szerződés megkötéséhez, nem lesz hajlandó tekintetbe venni azt, hogy önnek az idős szüleiről kell gondoskodnia, és ezért nem használhatja szövetkezeti lakását. Ebben az esetben viszont a Polgári Törvénykönyv 719. §-ának második bekezdése alapján a bírósághoz fordulhat, hogy az a saját ítéletével pótolja a bérbeadó írásbeli hozzájárulását az albérlethez. A Polgári perrendtartás 161. §-ának harmadik bekezdése szerint az ilyen ítéletek pótolják azt a szükséges jognyilatkozatot, amelynek megtételére a jogerős ítélet kötelezett. Ami önmagában véve az albérleti szerződést illeti, ebben fel kell tüntetni a szerződő feleket (a bérlőt és az albérlőt), mégpedig olyan adatokkal, amelyek az azonosításhoz szükségesek (teljes név, vagy ha jogi személynek, vállalatnak adná ki a lakást albérletbe, az elnevezés, továbbá a születési szám, vagy a személyi igazolvány, illetve az útlevél száma stb.). Hasonlóképpen fel kell tüntetni a lakás azonosításához szükséges adatokat (város, utca és a lakás száma), továbbá az írásbeli hozzájárulással megeggyező módon azt, hogy az albérlet milyen időre szól, valamint minden olyan további kérdést is rendezni kell, amelynek tételes szabályozásához az egyik vagy a másik fél ragaszkodik, illetve amely a későbbiekben vitához vezethet. Ezekhez a kérdésekhez a napokban még visszatérünk. dr. P. D. TENGERRE! Tavaly a hetvenéves gdanski kereskedelmi kikötő mutatkozott be a szlovákiai partnereknek. Az idén, szeptember utolsó napján Pozsonyban pedig a vendéglátók - a lengyel nagykövetség, a kereskedelmi kirendeltség, valamint a forgalmi hivatal prágai kirendeltsége azt kívánta bemutatni a szlovák cégek képviselőinek, milyen szállítási lehetőséget kínálnak a lengyel hajózási társaságok. Lengyelországnak három jelentős nagy tengeri hajózási társasága van, a Lengyel Óceáni Hajóútvonalak, a Lengyel Balti Hajózás és a Lengyel Tengeri Hajózás. Ez utóbbi az egész világgal kapcsolatban áll, 108 hatalmas teherszállítója és 5 tartályhajója van. A Lengyel Óceáni Hajóútvonalak specializált flotta - nyolcvan hajójukon mindent és mindenhová szállítanak (vasúti szerelvényeket is), a Lengyel Balti Hajózás a kisebb rakományok szállítására és személyszállításra „szakosodott". Tréfásan azt szokták mondani, hogy a szczecini kikötő a legnagyobb, a gdanski a legrégibb, a gdynai a legjobb. De mindegyik társaság a magáét dicséri... és szinte mindegyik átalakulóban van. A Lengyel Óceáni Hajóútvonalak (öt társaság alkotja) egyik részlege, az Euroafrica Shipping Lines két éve magánkézben van, 59 százalékban az alkalmazottak a tulajdonosok. Jacek Loviňski, a marketingosztály munkatársa nem árulta el, milyen náluk az átlagkereset, mindössze annyit sikerült kibarkochbázni, hogy az országos átlagfizetésnek legalább a kétszerese. Szlovákiával és Csehországgal is kapcsolatban állnak, a Česmad és a Cechofracht régi partnerei az Euroafricának. A menedzserigazgató Zbigniew Ligierko azt mondja, azért, mert a Balti-tengeren ők a legolcsóbbak. A Lengyel Balti Hajózás egyik igazgatója, Stanislaw Blaszczyk elmondta, hogy ők a kisebb hajókat is tudják fogadni. Három-négy éve még komoly partnerüknek számított a MASPED, de a gazdasági krízis miatt csökkent a forgalmuk - ezért is keresik a cseh és szlovák tranzitot, Swinoujscieből és Gdanskból Dániába, Svédországba, Finnországba menetrendszerű kompjáratot üzemeltetnek. Az ember elmegy Gdanskba (vonattal vagy autóval), ott (kocsistul) felszáll a komphajóra vasárnap este tízkor és kedden délelőtt Helsinkiben van. A társaság a 60 ezer lakosú kisvárosban, Kolobrzegben székel. A városkáról tudni kell, hogy első osztályú gyógyfürdő és a tenger vize ott még tiszta ... A Lengyel Forgalmi Iroda prágai kirendeltségének tanácsosa, dr. Stanislaw Grztesiuk a tengeri szállítás előnyeit ecseteli. A repülőn történő szállítás ugyan gyors, de drága, és nagy rakományok esetében nem vehető igénybe. -Természetesen a német kikötőkkel szemben nehéz helyzetben vagyunk, de be akartuk mutatni, hogy a lengyel kikötők mindenféle áru szállítására vállalkoznak. A lengyel teherhajózás 15 százalékkal olcsóbb, mint a nyugat-európai. A Tengerhajózási Konferencia ugyan megszabja a díjakat, de a társaságok az állandó klienseiknek kedvezményt adnak. Szlovákia számára a lengyel kikötők előnyösebbek, mint a jugoszláviaiak, mert biztonságosabbak. Hogy tavaly hány tonna szlovák árut szállítottak a lengyel kikötőből a tengerentúlra, nehéz megmondani, mert nem vezettek külön statisztikát. De ez év januárjától számítva - nyolc hónap alatt a lengyel kikötőben 1,8 milliárd tonna árut hajóztak be, és ebből 750 ezer tonna Szlovákiából érkezett. (kiedr)