Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám, péntek

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1993. SZEPTEMBER 10. ISKOLA A KOCSMÁBAN... DÉLSZLÁV VÁLSÁG TEMETÉSI MENETRE IS LŐNEK Tegnapra virradó éjszaka némileg csitultak a harcok a boszniai frontokon. Csak Vitéz és Gornji Vakuf térségében voltak tüzérségi összecsapások a muzulmán és a horvát egységek között. Komolyabb harcok voltak északon, Brcko város térségében a szerbek és a muzulmánok között. A szerbek aknavetőkkel lőtték a körülzárt Szarajevót is. A horvát kormányfő, Nikica Valentič az ENSZ-hez és a nemzetközi békekonferencia társelnökeihez intézett levelében tiltakozott a szerdai incidens ellen, amely Kusonjéban, az ENSZ által ellenőrzött terület határán történt. Bomba robbanása zavarta meg a gyászszertartást; három személy meghalt, továbbiak súlyosan megsérültek. A kormányfő egyértelműen a szerbeket tette felelőssé a terrortámadásért. Alois Mock osztrák külügyminiszter sajtónyilatkozatában úgy vélte, Bosznia feldarabolása ellentétes az ENSZ Alapokmányával, ugyanúgy az EBÉÉ elveivel. Ausztriának valóban szívügye a déli határai közelében zajló konfliktus megoldása, s az ártatlanul szenvedő emberekért már eddig is sokat tett. Például a tévénézők segélyakciója (Nachbar in Not - Szomszéd a bajban) már 650 millió schilling gyűlt össze. Megérzi a szomszédságában zajló konfliktust Magyarország is. 1991 óta 67 ezer menekült érkezett az országba a Vajdaságból, többségükben magyarok. Közülük 50 ezer még mindig Magyarországon tartózkodik. Az újabb kivándorlási hullám megelőzése érdekében járt Budapesten Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, s tárgyalt több minisztérium képviselőjével. A megbeszélések után azt mondta, sikerrel járt, de semmi konkrétumot nem közölt. (Folytatás az 1. oldalról) nak azok a felső tagozatos tanulók, akiket szüleik nem voltak hajlandók felekezeti iskolába íratni. - Fölháborító, hogy kétszáznegyven gyerek jóformán az utcára kényszerül - mondja egy szülő a községi művelődési ház előtt ácsorgó népes csoportból. - Iskolán és törvényen kívül vagyunk. A 315 iskolaköteles gyerekből 116-an csakugyan a sportpálya büféjében, sáriasan az „iskolakocsmában" találtak tetőt a fejük fölé, ha hiányos is a fedél. A művelődési házat az alsó tagozatosok osztályai foglalják le. - Adják vissza az iskolánkat. Adjanak tankönyveket, hiszen kifizettük. Minket ne küldjenek Dabasra, mert mi ebben a nemzetiségi nyelvet oktató iskolába akarjuk járatni a gyerekeinket. És alkotmányos jogunk szerint felekezetileg semleges oktatást követelünk - háborog egy fiatalasszony. A férfiak felváltva tartanak őrséget éjjel-nappal a művelődési ház előtt, amelyet bezárással fenyegettek. Egymás szájából veszik a szót, szülők, apák és anyák, magyarok és szlovákok. - Nem mondanak igazat a minisztériumban, mi igenis nemzetiségileg károsítva vagyunk. - Szinte mindenki többes számot használ: - Nehogy félreértse, mi nem a katolikus iskola ellen vagyunk, csak azért, hogy választhassunk felekezetileg semleges oktatást. A plébános úr egymásnak uszította a falut. Kiátkozta, aki nem az egyháziba járatja a gyereket. Én sem vagyok istentagadó, járatjuk a gyereket hittanra, de minket ne kényszerítsenek sehova. Ebből elég volt nekünk. Látszólag, persze, nincs semmiféle kényszer, hiszen Dabason, alig 6-8 kilométernyire, három iskola közül is válogathatnak. Mind önkormányzati. Kurta Józsefné osztályfőnök negyedikes gyerekei párosával indulnak kifelé a művelődési ház kapuján: - Szülő is vagyok, meg pedagógus is. Az a véleményem azonban, hogy hiába kilencvenöt százalékos Sáriban a hittanoktatás, ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szülők katolikus, egyházi iskolába akarják járatni a gyereküket. A dabasiak meg csak úgy tudnának fogadni ennyi gyereket, ha az osztályaik 40-45 fősre dagadnának. Ez pedig törvényellenes. Ott szlovákot sem tudnának tanítani, nincsenek meg hozzá a feltételek. Kérem, a mi gyerekeink itt, Sáriban akarnak önkormányzati iskolában szlovákot tanulni, mint eddig. A fölháborodott szülök Győző atyára panaszkodnak. A plébános erőszakos, zsarolja a hívőket, és a gyerekekkel akarná sakkban tartani őket. Olyan szóbeszéd járja, hogy később az egyházi iskola tandíjat fog kérni a gyerekekért, s aki majd nem tud fizetni, az a plébános földjén napszámban ledolgozhatja a költséget. Mások a jövő évi választások előjátékát látják az iskola jogilag tisztázatlan átadásában, amikor is a torgyánista polgármester képviselői babérokra pályázik az egyház támogatásával. Emez meg cserébe a helyiek jórészt önerőből épült, kitűnően fölszerelt iskolaépületét akár bekerülési áron is megvásárolhatja. Magától adódik a kérdés: Mennyire csupán világnézeti semlegességüket féltik a sáriak, vagy a nemzetiségi sérelem bántja-e inkább önérzetüket? Nem véletlen, hogy a szlovák lapok nálunk egyértelműen az utóbbira hivatkoztak, bő szókinccsel példálózva: lám a kisebbségeit féltő Magyarország az Európa tanácsbeli tartózkodás után most egy nemzetiségi, mégpedig szlovák iskolát szüntet meg. Megszüntetésről, persze, szó sincs, ezt mondja a Szent János Katolikus Általános Iskola igazgatója, Kilincsányi Tamás is, aki néhány mondat erejéig szakít rám időt sürgős elfoglaltságai mellett: - Hadd utaljak csak arra, hogy iskolánk névadója cseh származású. Különben mi írásban is vállaltuk, garantáljuk a szlovák nyelv tanítását. Hogy ennek a bonyodalomnak nemzetközi visszhangja lett, ezzel ugyan nem számoltunk, de ez nem az én kompetenciám. Pedagógus vagyok, nem pedig politikus vagy diplomata. Az én hatásköröm a szlovák tanítás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása. És ezek a feltételek adottak nálunk. Beszélek az iskola szlovák szakosaival. Egyikük, marcelházi származású fiatalember, Nyitrán végzett. Általános vélemény itt, hogy a katolikus iskola bojkottálását néhány pedagógus a szülők manipulálásával tudta elérni. A „szülőket manipuláló pedagógusok" mindegyike megkapta az egyházi iskolától a felmondást. Nem vették át, hiszen a munkaviszonyuk nem szűnt meg. Tanítanak, őket választotta a szülők kétharmada. A bizalom kötelezi őket, s remélhetőleg a türelmük is sokáig kitart. Mert a szülők elszántak, kitartanak. Akkor is, ha szülők és nagyszülők vesznek össze, tartanak haragot Sáriban. Gyerekek szökdösnek át egyik iskolából a másikba. A helyzetről már minden lehetséges fórumot értesítettek. A Mečiarnak szánt levelet még nem küldték el. Sáriban az iskola kérdésében a jogrend vizsgázott. Rosszul. A demokrácia vizsgázott. Roszszul. A helyi politikai döntéshozatal vizsgázott. Rosszul. A felső politikai közmegegyezés vizsgázott. Rosszul. Mert nem hallották meg ezt az egyszerű mondatot: - Ha el kéne küldenem a gyermekemet egy másik iskolába, kiszakítva a megszokott környezetéből, ebből az összetartó szlovák közösségből, akkor ez az asszimiláció egy formája lenne. Valahol megint nem figyeltek oda, hogy a nemzetiségi kérdés Magyarországon is érzékeny terület. BROGYÁNYI JUDIT T T 0 nem tévedek, éppen -Lld tíz esztendeje, hogy pártunk és kormányunk odalökte nekünk azt a kis semmit, amit a bratislavai televízió magyar adásának — bocsánat, magyar nyelvű adásának (a kettő között lényeges különbség vagyon) - hívtak. Vissza kellene lapoznom a múltban, vagy fel kellene hívnom Pék Zoltánt, jól emlékszem-e, de nem teszem, nem fontos. Semminek még csak ne is hozzuk elő az évfordulóját, ha netán mégis az lenne neki. Ünnepelni meg végképp nincs okunk, hiszen — emlékszünk jól, bármennyire felejthető is - mindenről szólt az a kis semmi, csak rólunk nem; ha volt valami köze hozzánk, honi magyarokhoz, jószerivel annyi, hogy magyarul beszélt. Persze, a Dunajská Stredákon, a Rimavská Sobotákon meg a Moldava nad Bodvoukon kívül. Amikor egyszer-kétszer merészeltünk hangot adni ama szándékunknak, hogy kritikát írunk a műsorról, vagy legalább idézzük nem éppen kedvező visszhangját a Csemadok-gyűlésekről, azonnal tudomást szereztek róla „ott fent", ahonnan jött is mindjárt a válasz, mit válasz, ukáz: kuss! Jót, vagy semmit! Mint a halottról. Legkevésbé a tehetségünket mutathattuk meg abban az adásban. Közben a pozsonyi televízió szlovák adásának sem kellettünk, a Magyar Televíziónak sem. Mintha nem is léteztünk volna, mintha hatszázezer szlovákiai magyar nem teremtett és nem teremthetett volna képernyőre is érdemes szellemi-kulturális-művészeti értékeket! Tanúsíthatom, Magyarországon voltak ugyan próbálkozások, innen is vitt javaslatok alapján, hogy A helyzet, lényegét tekintve, ma is változatlan. Igaz ugyan, hogy a „gyengéd" óta - képzavargyanús fordulattal — a Szlovák Televíziónak már a vízcsapjából is mi csöpögünk, szlovákiai magyarok, nálunknál többször már csak Mečiar főszerepei ebben a tévében, mely velünk kappéldául lehetne tévéfilmet, tévéjátékot készíteni valamelyik írónk valamelyik művéből, de — egy vidéki klasszikusunkkal szólva — mindahányszor dogmába dőlt az egész. így aztán ünnepi pillanatnak, a lapokban külön beharangozást kiérdemlő eseménynek számított, ha valamelyik jószándékú televíziósnak mégis sikerült kijárnia-kicsikarnia, hogy a szlovákiai vagy a Magyar Televízió képernyőjére kerüljön a komáromi Magyar Területi Színház egy-egy előadása, egyik-másik költőnk, amatőr művészeti csoportunk. Évenként legalább egyszer. Nem sok olyan - félmilliósnál nagyobb lélekszámú - nemzeti kisebbség volt Európában, mint a miénk, melynek nem volt saját tejevíziója, és ugyanakkor nem kapott teret sem az állami, sem a nemzeti televízióban. A legmodernebb, a legszélesebb nyilvánossághoz szóló tömegtájékoztatási médiumban. csolatban újabban azt is megengedi magának, hogy olyan tudósítót küldjön magyar eseményre, jelesül a nemrégiben lezajlott komáromi tiltakozó nagygyűlésre, aki ország-világ előtt büszkén jelenti ki, ő bizony csak szlovákul tud, egy szót sem magyarul, nem is tudja, mi történik. De azért beszél - rólunk, összehordva hetet-havat. Igaz ugyan, hogy már a Magyar Televízió is oda-, illetve idefigyel ránk, a pozsonyi televízióval csaknem vetekedő terjedelemben. És az is igaz, hogy a Magyar Televízióban nem csupán a politika szintjén, a politikai műsorokban, híradásokban. jelenünk meg, hanem megmutathatunk már valamit tehetségünkből, szellemikulturális-művészeti értékeinkből más formákban, önálló műsorokban, és kerek produkciókat. Legfrissebb példa a Ki mit tud? Végre ezt is megértük. Meg azt, hogy a Szlovák Televízió magyar adása legalább már nézhető, rólunk ad képet, noha a kamerájától még mindig meszsze van az Ipoly mente, Gömör, a keleti végekről nem is beszélve. Mindez azonban még nem az igazi. Én olyan szlovákiai magyar televízióról álmodom, vagy, hagyva az álmaimat, a szlovákiai magyarságnak olyan saját televízióra lenne szüksége, mely a riportokon, tudósításokon túl valamennyi televíziós műfajt műveli, beleértve a dramatikus műsorokat, köztük a tévéfilmet. Olyanra, amely képes akár Ki mit tud?-ot rendezni, hisz akármilyen kedves-készséges a Magyar Televízió, nem csupán annyi a tehetséges magyar ifjúember tájainkon, amennyi az ő vetélkedőjébe bejuthat, más versenyeibe, játékaiba bekapcsolódhat. És van azért itt más is. Mellesleg, minthogy a televízió nem akármilyen hatalom - sajnos, a mai napig sem tudatosítjuk ezt eléggé —, ha rajtam állna, főként megmaradásunk és gyarapodásunk szempontjából jelen pillanatban a hazai magyar oktatásügy kérdéseinek szintjére emelném egy ilyen televízió létrehozásának kérdését. Hallom, hallom: álmodik a nyomor. A kábeltévék bővülő hálózatára gondolva, nem is olyan biztos. BODNÁR GYULA NÉHÁNY SOROAN A

ndrej Kozirev orosz külügyminiszter szerdán késő este Kabulból Dusanbéba érkezett, hogy a tádzsik vezetéssel az afgán—tádzsik határszakaszon kialakult súlyos helyzetről tárgyaljon. Ez volt a témája afganisztáni megbeszéléseinek is, amelyek befejeztével újságíróknak azt mondta, ismét sikerült egy lépéssel előbbre jutni a cél felé, amely a régió biztonságának szavatolása. J

apán tegnap óvatosan üdvözölte Gennagyij Burbulisznak, Borisz Jelcin orosz elnök közeli tanácsadójának kijelentéseit arról, hogy Oroszország esetleg visszaadja Japánnak a vitatott Kurill-szigeteket. A japán hatóságok jó jelnek tartják Burbulisz tokiói szavait, hogy az, ami a szigetekkel történt a 40-es években, a sztálinizmus brutális, agresszív akciója volt. Hozzáfűzte: a négy szigetet előbb vagy utóbb vissza fogják adni. L

isszabonba érkezett az angolai kormányellenes UNITA küldöttsége is, hogy részt vegyen a béketárgyalások felújításán. A delegáció vezetője Arlindo Pena, alias Ben-Ben tábornok, az UNITA vezérkari főnöke. A küldöttséget tegnap délelőtt fogadta Mario Soares portugál államfő, de a kormány egyetlen tagjával sem találkozik. A lisszaboni külügyminisztérium közleménye szerint ennek az az oka, hogy az UNITA portugál állampolgárokat tart fogva Angolában. A

lsó-Ausztriában, Krems városban lebukott egy cseh tolvajbanda. Az öttagú társaság - közülük négyen fiatalkorúak - a helyi áruházban több mint 1000 schilling értékben tulajdonított el parfümöket és whiskyt, de a személyzet rajtakapta őket, a rendőrök pedig még a város területén elfogták a bandát. A vizsgálat során kiderült: nem ez volt az első lopásuk. H

elmut Kohl német kancellár tegnap Majna-Frankfurtban azt állította: megkezdődött a gazdasági fellendülés. Ennek jele szerinte az a 0,5 százalékos növekedés, amelyet a bruttó nemzeti termék elért a második negyedévben. H

ata Cutomu japán külügyminiszter kijelentette, országa készen áll arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává váljon. Ez lehetővé teszi számára, hogy eleget tegyen azoknak a feladatoknak, melyek teljesítését elvárják tőle.' Probléma lehet viszont, hogy az új nyolcpárti kormánykoalíciónak nem az összes tagja helyesli Japán BT-tagságát. B

utrosz Ghali ENSZ-főtitkár közölte: a jövő héten találkozik a líbiai nagykövettel, s megpróbálják megoldani a terrorizmussal gyanúsított két líbiai állampolgár kiadatásának elmérgesedő kérdését. Közben az USA, Nagy-Britannia és Franciaország határozati javaslatot készít elő az ENSZ számára arra az esetre, ha Tripoli nem adja ki a feltételezett terroristákat. S

teffen Heitman, Szászország jelenlegi igazságügy-minisztere lesz a kormányzó CDU elnökjelöltje. A CDU elnökségének ülése után a párt főtitkára bejelentette: a jövő májusi választásokon a párt soraiból senki más nem fog pályázni a posztra. iHintze szerint a 49 éves keletnémet teológus és jogász olyan egyéniség, akiből kiváló államfő lehet.