Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám, csütörtök

1993. SZEPTEMBER 30. ÚJ SZÓL GAZDASÁG 6 BRÜNNI NEMZETKÖZI GÉPIPARI VÁSÁR AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK JEGYÉBEN Mindig izgalmas a vásárok for­gataga, gazdagsága, színessége. Különösen igaz ez a volt szocia­lista országok kiállításaira és vá­sáraira, amelyek az 1989-es nyi­tást követően levetették egyen­szürke zubbonyukat, s gyökeres változáson mentek keresztül. B'rünnre, a vásárvárosra ez szin­tén igaz, különösen az idén, ami­kor is kettős jubileumot ül. A morva metropolis ugyanis ép­pen 750 évvel ezelőtt kapta meg a városi jogokat, s a Brünni Nemzetközi Gépipari Vásár pe­dig 35. alkalommal várta a láto­gatókat szeptember 15-21. kö­zött. Brünnben számos vásárt tar­tanak, ám a gépipar termékeit bemutató rendezvény vitatha­tatlanul az egyik kicsúcsosodását jelenti az egész évi seregszemle­sorozatnak. Jövőre például 37 kiállítást terveznek, melynek új­ra az egyik fénypontja a szep­tember 14-20. között megtar­tandó nemzetközi gépipari vásár lesz. Az idei sajátossága volt, hogy immár az önálló Cseh­ország keretei közt zajlott. Szlo­vákia azonban így sem vált mel­lékszereplővé. A hazai cégek tu­datosították a cseh piac fontossá­gát, Brünn óriási vonzerejét, s azt, hogy hasonló jellegű hazai vásár híján a morva rendezvény a legalkalmasabb a szlovákiai ipar legjobb termékeinek bemu­tatására. A 30 országból érke­zett 3016 cég 55 százaléka cseh, míg 5 százaléka szlovák volt. A 94 957 négyzetméternyi alap­területen 18 témakörbe csopor­tosítva mutatták be a termé­keket. SÍMET '93 név alatt „kistest­vére" akadt a gépipari sereg­szemlének. A harmadszor meg­rendezett SÍMET a kis- és közép­vállalkozóknak, iparosoknak, hasznos kellékeknek adott ideig­lenes otthont 9500 négyzetmé­teren. A szakkiállítás iránt olyan nagy az érdeklődés a cégek ré­széről, hogy jövőre már önál­lóan szerepel a brünni vásárvá­ros programjában. Csehország egyértelműen az Európai Közösségekhez szeret­né kötni a hajóját. Ez az irányzat megmutatkozott a brünni vásár képén is. Németország például a második legnagyobb kiállító­nak bizonyult, sőt, nemcsak az egyes termékeiket mutatták be, hanem az ország néhány szövet­ségi tartománya, mint Szászor­szág és Baden-Württemberg kü­lön-külön pavilont kapott. Az EK-nak saját napja volt a progra­mon belül, melynek megnyitó­ján Vladimír Dlouhý cseh keres­kedelmi miniszter, Leopoldo Ciunti, az EK prágai nagyköve­te és még számos diplomata vett részt. Dlouhý leszögezte, Cseh­ország kivitelének 50 százaléka már most is az EK-ba irányul, ezért a tizenkettek szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kiállításon és vásáron érző­dött, több évtizedes rutin áll a szervezők mögött. A pavilo­nok közti utakon elektromobi­lok szállították az érdeklődőket, mindenütt tábla igazította el a látogatót. Minden stand kis pihenőfülkéjében élénk tárgya­lás folyt, ami öröm a szervezők­nek. Hiszen, ha a brünni vásár új kapcsolatok, esetleg sikeres üz­letkötések színhelye, akkor szin­te bizonyos: az elégedett kiállí­tók, vállalkozók újra visszajön­nek, s a 36. Nemzetközi Gépipa­ri Vásár megszervezésére igazán nem lesz gond. (sidó) zs EL ÍZRŐL KÍNÁBA ÉS SKÓCIÁBA HOSSZÚ TÁVÚ LEHETŐSÉG Nemrég a Zseliz melletti Szódón ideiglenesen le kellett szerelni az út felett átívelő üdvözlő felira­tot. Ezentúl azonban nem kell rosszra gondolnunk, mindössze annyi történt, hogy a zselizi gép­gyárból egy szokatlanul nagy berendezés indult útnak a po­zsonyi kikötő felé. Ez is arra utalt, hogy a közel hétszáz alkal­mazottjával a környék legna­gyobb munkaadója, a SZLO­VÁK ENERGETIKAI MŰVEK (SES) HELYI ÜZEME külföldi megrendelésekre tett szert. A hazai gépipar válsága ugyanis a zselizieket sem kímél­te, így például tavaly még az előző évi létszámhoz képest is negyven embert el kellett bocsá­taniuk. Mindezt annak ellenére, hogy kapacitásuk húsz százalé­kát lekötötte egy váratlan meg­rendelés. ők gyártották ugyanis a bősi vízlépcső C-változata leg­merészebb létesítményének, az árapasztó műtárgynak a húsz hatalmas fémszegmensét. Jövő­jük szempontjából azonban sok­kal fontosabb eredmény, hogy tavaly októberben sikeresen be­fejezték azokat a tárgyalásokat, amelyeknek köszönhetően egy francia társaság megrendelésére több külföldi erőműbe is szállíta­nak berendezéseket. A GEC ALSHTHON DELAS egy 109 társaságot egyesítő fran­cia óriásvállalat, amelynek egyik tagjával, a DELAS-szal 1991 no­vemberében vették fel a kapcso­latot, tavaly október 9-én pedig tízéves együttműködési szerző­dést írtak alá vele. Juraj Siracký­tól, a holdinggá alakult tolmácsi SES keretében a zselizi gyárat leányvállalatként üzemeltető SES TVP kft. igazgatójának asz­szisztensétől megtudtuk, hogy francia partnerük kereskedelmi­tervező vállalat, amely erőmű­veket épít a világ különböző részein és a szükséges berende­zéseket a partnervállalataival gyártatja le. A megegyezés értel­mében a francia partner számára a termelési programjukban már korábban is szereplő kondenzá­torokat, nagy- és kisnyomású hőcserélőket, gázelválasztókat fogják gyártani. Az első szállít­mányt a kínai SHAJIAO hőerő­mű I. blokkjára szánt kondenzá­tor képezte, amelyet július köze­pén indítottak útnak. A kínai erőmű három blokkjára egyéb­ként összesen 18 nagyméretű berendezést szállítanak. Ezenkí­vül még a skóciai KEADBY hő­erőmű egyik kondenzátorára kaptak megrendelést, amely né­hány nappal ezelőtt - két darab­ban - szintén útra kelt. Siracký úr szerint a francia Ez a berendezés azóta már a tengeren Kína felé tart (A szerző felvétele) kapcsolat nagyon fontos szá­mukra, hiszen ennek köszönhe­tően sikerült az idei termelőka­pacitásuk felét lekötni és a már­ciusi helyzethez képest a terme­lésbe száz új embert vettek fel. Igaz, köztük van 37 külföldi he­gesztő is, de szerinte erre azért volt szükség, mert ilyen gyorsan nem tudtak megfelelő számú ki­váló szaktudású hazai hegesztőt felkutatni. A külföldi hegesztők szerződése csak meghatározott időre szól, ezután hazautaznak. A vállalat számára nagy segítség volt az is, hogy a DELAS-tól támogatást kaptak a minőség ja­vításához szükséges technológiai változtatások, illetve műszaki berendezések megvásárlására. Az idei évre tervezett 268 mil­lió koronás bevétel másik felét a zseliziek egyébként továbbra is a hagyományos megrendelőik­től szeretnék összehozni. így például részt vesznek a novákyi hőerőmű felújításában, vagy szállítanak a kassai és az osztra­vai vasműnek. A DELAS által lekötött szállí­tások összesen 26 millió francia frank bevételt biztosítanak a zselizi gépgyárnak. Amennyi­ben viszont képesek lesznek megfelelő minőségben és a ha­táridőket tartva dolgozni, mind­ez hosszú távú együttműködéssé is válhat. Ennek méreteire jel­lemző, hogy francia partnerük csak Kínában 12 további hőerő­mű építését tervezi. -tl­BUDAPEST-POZSONY: IPARKAMARÁK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A közelmúltban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara küldöttsége járt Szlovákiá­ban, s amellett, hogy ígéretes üzleti kapcso­latokra tett szert, megalapozta hosszú távú együttműködését a pozsonyi regionális ke­reskedelmi és iparkamarával. A magyar üz­letemberek nyíltan kimondták, látogatásuk­nak egyik célja a bizalomerősítés, a gazdasá­gi kapcsolatok bővítéséhez történő konkrét hozzájárulás volt. Szlovákiai körutuk ered­ményeiről kérdeztük Keszthelyi Pétert, a kamara főtitkárát. — Az a két ország, amely hatszáz kilomé­ternyi hosszúságban kapcsolódik egymás­hoz, egyszerűen egymásra van utalva. Tör­ténelmét tekintve is. Egymás nélkül nagyon kicsi az esélyünk a továbbfejlődésre. Ha az egyik országban feszültség van, az óhatatla­nul átmegy a másikra. Semmilyen feszültség nem jó sem nekünk, sem Szlovákiának. Viszont vannak olyan termelési, kereskedel­mi és kooperációs lehetőségeink, amelyeket kölcsönösen ki tudunk használni. Tudott dolog, hogy Szlovákia fában gazdag, Ma­gyarországon pedig az utóbbi másfél évti­zedben rengeteg olyan vállalkozó, vevő jelent meg, akinek fal kell. Tehát egyértel­műen érdemesebb Szlovákiával, mintsem más országgal építeni ezen a területen kap­csolatainkat. Ez az acélra is vonatkozik. Nagy üzletekre kínálkozik itt lehetőség. Annál is inkább, hogy Budapesten rendsze­resen megjelennek az erre a területre igényt tartó vásárlók. • Említette az egymásrautaltság gondo­latát. Hogyan fogadták ezt szlovák partne­reik? - Sokan hasonlóképpen gondolkodnak. Olyan nagy a gazdasági együttműködési hajlam, hogy sajnálom, nem jöhettünk előbb Szlovákiába. Mint üzletember is, nagyon kedvező tapasztalatokat szereztem. • Miben látja a két kamara legsürgősebb közös tennivalóit? - Minden dicsekvés nélkül el kell monda­nom, hogy Budapest mindig is jobban benne volt a világkereskedelemben, mint Pozsony. Tehát tudunk és érdekünk is munkát, meg­rendelést szállítani szlovák partnereknek. Számunkra is előny, ha többet dolgozunk és biztosabb forrásokra támaszkodhatunk. A piac összevonásának kérdése is nagyon fontos. A két ország együtt már tizenöt milliós piacot jelent, nagyobb áttekintéssel, ahol a lakosság vásárlóerő szerinti rétegező­dése nagyjából megegyezik. Ezeket is érde­mes kombinálni. Meg is egyeztünk a pozso­nyi kamarával, hogy a távolkeleti, tengeren­túli partnerekkel való tárgyalások alkalmá­val pozsonyi partnerünket is képviselni fog­juk. Október 6-án például thaiföldi üzletem­berek csoportja érkezik Budapestre, ame­lyen néhány szlovák kollégánk is részt vesz. • A banki szféra sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem támogatja igazán a vállalkozásokat. Mi lenne a megoldás? - A jelenlegi kereskedelmi bankok felté­telrendszere elvileg akadály nélkül felvállal­hatná és működtethetné a vállalkozói bank­tőkét, csakhogy abból hiány mutatkozik, s nagy problémát jelent a fizetésképtelenség és a magas csődhelyzet. Ezért a bankok Magyarországon sem tűnnek ki vállalkozó­szellemükkel. Kivétel talán az Általános Értékforgalmi Bank, amely már egy évvel ezelőtt kirendeltséget hozott létre Ungvá­rott és Moszkvában. Annak sem lenne sem­mi akadálya, ha a meglévő magyar banki struktúra hasonló módon nyitna Szlovákia felé. Ehhez egy dolog kell, nevezetesen az, hogy a vállalkozók között intenzívebb kap­csolat legyen, legyen mit finanszírozni. (mázsár) Szerkesztik: a komáromi KomBIt Computer Kft szakembere) AUT0SCAN JELIGERE A PHILIPS monitorokról kiadott katalógusokban több terméknél is lehet találkozni az autoscan szóval. Mivel a katalógusok közelebbről nem tárgyalják e fogalmat, kérem, írják meg, hogy valójában miben is különböznek az autoscan monitorok a normál monitoroktól? - A kérdésre adott konkrét vá­lasz tökéletesebb megértése vé­gett előbb hadd tisztázzunk né­hány, a monitorok ábrázolási módjaival összefüggő alapfo­galmat. Az emberi szem tehetetlensé­génél fogva a másodpercenkénti 50 képfelvillanást folyamatos képnek érzékeli. Az ennél ki­sebb frekvenciával megjelente­tett kép vibrál és hosszú távon fejfájást, illetve más egészség­ügyi problémákat okoz. Ezért fontos, hogy egy adott monitor a megfelelő ábrázolási módban milyen képfrekvenciával dol­gozik. A horizontális frekvencia azt határozza meg, hogy hány víz­szintes sort rajzol ki a monitor egy másodperc alatt. A vertikális frekvencia, vagy képfrekvencia azt határozza meg, hogy hány teljes képet rajzol ki a monitor egy másodperc alatt. A monito­rok e két jellemzője szorosan összefügg. A klasszikus monoti­rok diszkrét frekvenciákkal dol­goznak, ami azt jelenti, hogy csak kevés (típustól függően 5-6) ábrázolási módot támogat­nak. Ezzel szemben az autoscan monitorok folyamatos frekven­ciatartománnyal dolgoznak, így minden olyan ábrázolási módot támogatnak, amelyek esetében a vertikális és horizontális frek­vencia az adott tartományon be­lül található. Az alacsony kép­frekvenciával rendelkező moni­torok villognak, ezt elkerülendő a VESA (Video Electronics Stan­dards Association) szakcsoport a legelterjedtebb ábrázolási mó­dokra minimális képfrekvenciát határozott meg. Á VGA és SVGA ábrázolási módok eseté­ben ez 72Hz, míg a 1024x768 felbontás esetében 70Hz. E té­nyek ismeretében a jövőre néz­ve talán nem is olyan nehéz levonni a végkövetkeztetést. Vagyis a diszkrét frekvenciákkal dolgozó monitorok használható­sága annál inkább megkérdője­lezhető, minél magasabb hatá­rértéket fogad el a VESA. A Philips koncern, mint a te­levíziógyártás nagy úttörője, a televíziók állandó fejlesztésé­nél és gyártásánál szerzett ta­pasztalatait természetesen a mo­nitorgyártás területén is kama­toztatja. Monitorjait is magas színvonalon és nagyon jó minő­ségben gyártja. Csupán egy ap­ró, ám semmiképpen sem elha­nyagolható adat: a Philips által garantált átlagos élettartam mo­nitorok esetében 50 000 óra, ami napi 8 órai használat mellett megközelítőleg 23 év. A folya­matos fejlesztésnek köszönhe­tően a legmodernebb technoló­giával (antisztatikus és antirefle­xiós bevonat, alacsony sugárzás, sarkított képcső, mikroszámító­gépes vezérlés stb.) készült mo­nitorok a legszigorúbb technikai és egészségügyi elvárásoknak is eleget tesznek. Külön ki­emelném a sorból a multimédiás alkalmazásokhoz ajánlott auto­scan monitorokat, amelyek be­épített HiFi-stereo (2x 1 W zenei teljesítménnyel) erősítőt is tar­talmaznak. MÓRICZ GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents