Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám, csütörtök

1993. SZEPTEMBER 30. ÍÚJSZÓÄ MOZAIK A LEGÚJABB ÚTILAPUK Roman Zelenay, a DSZM alelnöke az inkorrektség (értsd: tisztességtelenség) csúcsának tartja, hogy a Mladá fronta Dnesnek adott interjúját, amelyet ugyan autorizált, a SME című napilap jelentette meg, ráadásul két-három héttel később, s erről a változásról őt a szerző nem tájékoztatta. A mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján azzal indokolta felháborodását, hogy a lap durván támadja a kormányt. Kitart ugyan az interjúban mondottak mellett - mármint, hogy létre kell hozni egy tájékoztatási hivatalt, vagy minisztériumot - ám ha tudta volna, hogy szavai szlovák lapban jelennek meg, bizonyos dolgokat másként, egyszerűbben fogalmazott volna. Kijelentette: ő többet ennek a lapnak nem ad interjút. Csatlakozott hozzá Ivan Lexa privatizációs államtitkár is. Tőle egyébként megtudtuk: a kormány gazdasági ellenőrzést végzett a pozsonyi és a komáromi járási, illetve körzeti hivatalban. A pozsonyi hivatal vezetője esetében találtak kivetnivalót, ám komáromi kollégája esetében minden rendben volt. Lexa elzárkózott annak részletezésétől, hogy akkor mégis miért döntött úgy a kormány, hogy visszahívják a komáromi járási hivatal főnökét, aki tudomásunk szerint Karásek Zoltán. Tegnap délután telefonon érdeklődtünk Komáromban, ám mint megtudtuk, az igazgató leváltásáról eddig értesítést nem kaptak. Lehet, hogy számos elődjéhez hasonlóan ő is csak a sajtóból értesül a menesztéséről? G. A. NÉGY KIÁLLÍTÁS EGY HELYEN (Munkatársunktól) Trencsén már nemcsak a divat városa, ugyanis az öltözködéskultúra seregszemléjén kívül számos egyéb rendezvény, kiállítás és vásár szervezésével foglalkoznak a TTM részvénytársaság munkatársai. A tegnap Pozsonyban tartott sajtóértekezleten arról számoltak be, hogy október 6-9 között négy kiállításra várják az érdeklődőket. lntertoys néven 60 játékgyártó, illetve kereskedő mutatja be, mit ajánlanak a legkisebbeknek, és nem csupán az üzletkötőkre számítanak, hanem azokat is szívesen látják, akik kíváncsiak a régmúlt idők gyermekeinek kedvenceire, a fából faragott lovacskákra, a rongybabákra. Bár a játékoktól meglehetősen távoli termékcsoportot mutatnak be az Unireha Fit elnevezéssel - a fogyatékosoknak készült segédeszközöket - a szervezők legalább annyi látogatóra számítanak, mint az elmúlt évben. Az építési, a karbantartási, valamint a felújítási munkákban vállalkozóknak összesen 45 hazai, cseh, olasz és osztrák kiállító nyújt áttekintést az új technológiákról, a belső terek kialakításáról. Ez utóbbival kapcsolatban kaptak lehetőséget a kezdő, illetve a főiskolás belsőépítészek: ötleteik elfogadása esetén akár alkalmazhatják is őket a vállalkozók. D. T. MAGYARNÁNDOR - MÁSODSZOR „IPOLY": KÖZÖS SZLOVÁK-MAGYAR ÚTKERESÉS Holnaptól kezdve három napon át ad otthont immár második alkalommal az észak-magyarországi Magyarnándor község az IPOLY Regionális Kiállításnak és Vásárnak. A közös szlovák-magyar útkeresés jegyében tartandó rendezvény megnyitója pénteken 10 órakor lesz. A főleg az ipolysági régióból, de az ország más vidékeiről is bejelentkezett honi vállalkozóinknak kiváló alkalmat jelent ez a vásár és kiállítás az újabb kapcsolatteremtésre, elősegítve ezzel a határ mindkét oldalán a térség gazdasági életének fellendülését, végül pedig a munkanélküliség csökkentését. A háromnapos rendezvény keretében számos kulturális esemény tanúi is lehetnek az odalátogatók. —p— BUGÁR BÉLA A SZLOVÁK KORMÁNYFŐT INTERPELLÁLTA Kormányfő úr, a Pravda tavalyi szeptember 30-i száma szerint ön szélsőségesnek tartja az egyes magyar politikai alanyok azon elvárását, hogy a kisebbségek nyelvét szóban és írásban is használni lehessen a hivatalos érintkezés során, és ezt azzal indokolja, hogy következésképpen Szlovákiában hét hivatalos nyelvet kellene bevezetni. A választási kampányban ön is meggyőződhetett arról, hogy egyes körzetekben a szlovák nyelv mellett a hivatalos érintkezés során alkalmazni lehet magyar nyelvet, másutt a németet stb. Egyetlen járásban, illetve városban sem él egymás mellett hét kisebbség. Nem kellene tehát hét hivatalos nyelvről beszélni. Az ilyen valótlan tájékoztatásnak csak egyetlen célja van - Szlovákia lakosságát befolyásolni, a kisebbségekkel és politikusokkal szembeni bizalmatlanságot növelni. Ezért kérdem önt: elismeri a Szlovák Köztársaság Alkotmányában rögzített kisebbségi jogokat? Ha elismeri, elegendő lenne elolvasnia az alkotmány 34. cikkének 2. bekezdését, amely a kisebbségeknek a hivatalos kapcsolatokban való nyelvhasználati jogairól szól. Ön továbbá azt állította, hogy a magyar pártok piszkos és alattomos politikájának következtében vonakodnak a szlovák vállalkozók a.magyar kisebbség által lakott területen beruházni, mert félnek attól, hogy ez a terület leválik Szlovákiáról. Elutasítom az ilyen ellenséges beállítású vádaskodásokat - nem vagyunk bűnösök, és nem is leszünk azok. Kormányfő úr, ön az, illetve az ön egyes miniszterei azok, akik azt híresztelik, hogy a kisebbségek önkormányzati követelései a Szlovákiától történő elválást jelentik. Önök teszik ezt annak ellenére, hogy nem hajlandóak meghallgatni a mi elképzeléseinket, következésképpen nem is ismerhetik őket. Ön azt állítja, hogy önkormányzati követeléseink kettős államigazgatást feltételeznek, s ezért lehetetlen, hogy a nemzeti kisebbségek önkormányzattal rendelkezzenek, mert ez a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 34. cikkének 3. bekezdése szerint Szlovákia szuverenitását veszélyezteti. Elutasítjuk az ön vádaskodását, önkormányzati törekvéseink (amelyeket önök még csak nem is ismernek) összhangban vannak a nemzetközi dokumentumokkal és Szlovákia érdekeivel is. Ön továbbá azzal vádol minket, hogy zavargásokat szítunk a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken, mégpedig azzal, hogy állítólag szélsőséges követeléseink vannak, illetve hogy kétségbe vonjuk azokat a jogokat is, amelyeket többek közt ön is megszavazott nekünk. Ön felrója nekünk, hogy nem vagyunk legitim képviselők, miközben a parlamenti választások statisztikai adatai igazolják, hogy a magyar nemzetiségű választók több mint 90 százaléka a magyar pártokra voksolt. Ha a kisebbség fél, akkor az olyan kijelentésektől fél, mint például: nem minden magyar, aki a földjeit visszakapta, volt ártatlan; elég megnézni a magyar nemzetiségű lakosok bankszámláit, aztán beszélhetünk a kisebbségek jogairól; ha valakik úgy gondolják, hogy másként cselekedhetnek, felforgatóknak tekintjük majd őket stb. Kormányfő úr, a magyar koalíció képviselőinek nevében tisztelettel kérem önt, hagyja abba az ellenségkeresést Szlovákiában. Pillanatnyilag sokkal fontosabb feladatok állnak előttünk, s az ilyen vádaskodások csak elterelik a mi figyelmünket is, ám főként a lakosság figyelmét a bennünket nyomasztó valódi gondok megoldásától. HOLNAP ESTE A JÓKAI SZÍNHÁZBAN KÉPZELT RIPORT EGY AMERIKAI POPFESZTIVÁLRÓL A holnap esti bemutató új színt hoz a Komáromi Jókai Színházba. A musicalt, melyet Déry Tibor azonos című regényéből Pós Sándor írt színpadra, mindenekelőtt Presser Gábor és Adamis Anna neve fémjelzi. A Menni kéne, a Madarak jönnek, az Arra születtem, a Ringasd el magad, A fák is siratják már kerek húsz esztendeje kiáltja világgá a szó, a zene, a tánc, az ének segítségével egy nagy író figyelmeztető és aggódó üzenetét. Frenkó Zsolt vendégrendezésében mozgalmas, hatásos előadás készült a Jókai Színházban, amelyről a rendező a következőket mondta: „Mindannyian - beleértve az összes szereplőt, de a színház igazgatóját is - azt szeretnénk, ha egy mai, 1993ban is friss, érdekes előadás születne. Ennek érdekében mindnyájan megtettük, ami tőlünk telt: én dramaturgként »leporoltam és meghúztam« a szöveget, a koreográfus (Sebestyén Csaba m. v.) nagyon friss, energikus, izgalmas és kifejező koreográfiákat készített, a zenei vezető (Balia Igor m. v.) a dalok előadásmódjában és hangszerelésének aktualizálásában segített, a tervező (Gombár Judit m. v.) egyszerű, de sokat tudó, variálható díszletet tervezett, jelmezei pedig színesek, mozgalmasak, s így a viszonylag puritán díszletben is hangsúlyosakká válhat egy-egy szereplő. Én rendezőként pedig egy vágányra tettem az egészet. És átírtam benne egy mondatot: a »Mindenki Esztert keresi!« helyett azt mondjuk: »Mindenki a saját Eszterét keresi«. De csak keveseknek adatik meg, hogy megtalálják az igazit. (A történetben ugyanis József, az Amerikába szakadt disszidens magyar szülők gyermeke Montanába autózik, hogy a Mick Jagger koncertjére összecsődült 300 ezres tömegben megkeresse elszökött feleségét, Esztert. Az esőben, sárban ázó, a zenei - és egyéb - drogtól önkívületben hullámzó embertenger azonban saját fájdalmával, magányával, csodavárással van elfoglalva. Józsefet észre sem veszi...)" A rendező és a színészek egybehangzó állítása szerint „szuper jó" hangulatú próbákat tartottak. „Előfordult - mondta Frenkó Zsolt -, hogy három óra ötven percen keresztül egyfolytában színpadon voltunk, s nem tűnt fel senkinek, hogy szünet nélkül dolgozunk. Le a kalappal a társulat előtt! Nagyon szeretem őket. Szeretném, ha a közönség is úgy imádná a Popfesztivált, ahogyan mi a próbákat: Vörös Lajos, Dósa Zsuzsa, Varsányi Mari, Mokos Attila, Benkő Géza f. h., Benes Ildikó, Nagy Szilvia, Stubendek Kati f. h., Mák Ildikó, Tóth Tibor f. h., Varga Tibor, Petrik Szilárd f. h., Boldoghy Olivér, D. Németh István, Kukola József, Skronka Tibor és a színház összes stúdiósa." A mindig ünnepi színházi bemutató hangulatát emelni fogja az is, hogy - előzetes értesülésünk szerint - részt vesz rajta Presser Gábor és Adamis Anna is. SZÉNÁSSY EDIT ELFOGTÁK A „CUKR0SBACSIT" (Folytatás az 1. oldalról) Az emberi felelőtlenség alábbi kirívó példája majdnem emberéletet követelt. A ligetfalusi lakótelep ötödik emeletéről kihajított fiaskó egy hatéves kislányt fejen talált. Csak az orvosok gyors beavatkozásának köszönhetően maradt életben. Az elkövetőre súlyos büntetés vár. Az egyre jobban elszaporodó rablótámadások áldozatai nemegyszer saját könnyelműségüknek, hiszékenységüknek köszönhetik megkárosításukat. Mint például az a 32 éves nő, aki, miután egy sörözőben megismerkedett és összemelegedett asztaltársával, azt meghívta lakására. Ott a gavallér színt vallott, és a várt ölelések helyett, összekötözte vendéglátóját, s elvitte pénzét, tévéjét, ékszereit. Hogy a krimiturizmus nálunk is dívik, bizonyítja egy olasz üzletember kirablása, akitől 450 ezer korona értékű valutát zsákmányoltak. A két osztrák állampolgárságú tettest letartóztatták. (ordódy) AHOGY ÉN LÄTOM A DEMOKRÁCIA HÁZŐRZŐ KUTYÁJA Noha a kormányhoz közelállók a különböző pártgyűléseken, a sajtóban és más fórumokon már minden elmondható rosszat elmondtak a Sme című napilapról (hazafiatlan, föderalista, ellendrukker, minden pozitív nemzeti törekvés elrontója stb, stb.), most ismét azt kell mondanom, hogy szüksége van az országnak az ilyen „szentségtörő" sajtóorgánumokra. Mint tudjuk, a Sme botrányt robbantott ki. Azt állítja, hogy Szlovákia Indiában levő kb. 30 millió dollárnyi kintlevőségeit nem egészen jó gazdaként kezelte a kormány két tagja, akiket azzal a megbízással menesztettek nemrég a távoli országba, hogy megoldást találjanak Szlovákia aktívumának kiegyenlítésére. A napilap munkatársa azt állítja, hogy a két miniszter „szolgálati útjának" eredményeként 22 millió dollárnyi kárt szenvedett a nemzetgazdaság. Utalásokat olvashattunk a lapban, hogy itt lenne az ideje szemügyre venni, melyik miniszternek milyen összegre szóló devizaszámlája van nyugati bankokban. A lapban megjelent cikk nyomán a kormány hírzárlatot rendelt el, és a Főügyészség kezdett foglalkozni az üggyel. Felszólították a Sme szerkesztőségét, bocsássa rendelkezésre a kezében levő bizonyítékokat. Nem csodálkoznék azon, ha néhány hónap múlva az SZK Sajtóirodája kiadná a kormányszóvivő nyilatkozatát, miszerint a lapban közölt állítások megalapozatlannak bizonyultak. Sőt, azon sem csodálkoznék, ha a kormány két tagja valóban pert indítana a Sme ellen, és a cikkek szerzőit a bíróság börtönbüntetésre ítélné. Rágalmazásért, magasrangú állami hivatalnokok becsületébe gázolásért. Persze, más vonatkozása is van ennek a kérdésnek, nemcsak formális-jogi vetülete. Ha akarja valaki, ha nem, az állampolgár felteszi a kérdést: vajon szavatolt-e ebben az országban a vezető tisztségekben működő személyiségek tevékenységének ellenőrzése? Szavatolt-e, ha tudjuk, hogy a végrehajtó hatalom és az ellenőrzés teljesen egy párt kezében összpontosul. Ráadásul a köztársaság elnöke, a főügyész is a kormánypártból vétetett. És ugyanezt mondhatjuk el a legfelsőbb számvevőszék elnökéről, vezető munkatársairól is. Tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság elnöke is a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jóvoltából került tisztségébe. Ugyanakkor naponta tapasztalja a lakosság, hogy miként megy végbe a tulajdonosváltás. Mindnyájan esendő emberek vagyunk, így ha csupa angyalból állna a privatizálás iránt érdeklődők serege, és ha egytől egyig gáncs nélküli lovagok készítenék elő a minisztériumokban a privatizációs terveket, akkor is indokolt lenne az éberség. Annál indokoltabb, minél kevésbé többpárti a kormány. A nyugati demokráciákban, ahol évtizedes hagyományai vannak a kormánytól valóban független ellenőrzésnek, ahol az ellenzék árgus szemekkel figyeli a kormány gazdálkodását, ahol a sajtó valóban a demokrácia házőrző ebeként működik - még ott is „szaftos" botrányok törnek ki időről időre. Botrányokra, visszaélések leleplezésére nálunk is van ok ezernyi, a visszaéléseket látja a lakosság, csak éppen nem tudja, hogy miként kell hozzálátni ezek felgöngyölítéséhez. Természetellenes, hogy a parlamenti képviselők sem tudják (vagy nem akarják tudni), hogyan kellene hozzálátni. A dél-szlovákiai magyarok például csak azt látják, hogy a szövetkezetek transzformálása során kicsúszik a vagyon a közös gazdaság alól, hogy a birtokon belül levő és rendelkezési joggal felruházott szövetkezeti vezetők hogyan privatizálnak saját zsebre, vagy sógorság-komaság alapján. Ilyen lelkiállapotban érte a lakosságot a hír, hogy a kevés valóban független szlovákiai lap egyike botrányt robbantott ki, amelyben a hatalom legfelsőbb szférájában levők is érintettek. Eközben látják az emberek, hogy a parlamenti képviselők, akikre elsősorban várna a törvényesség védelmének a feladata, harmad-negyedrangú kérdések megvitatásával múlatják idejüket. Oda fajult a helyzet, hogy manapság a sajtó tisztességesebb része vált a közéleti tisztesség őrzésének egyetlen fórumává. Előfordulhat, hogy a Sme szerkesztősége az egypártrendszerű kormányzás és ellenőrzés feltételei között vesztesként kerül ki az Indiával való elszámolás afférjának útvesztőjéből. De akkor is jó tudni, hogy van egy fórum, a független sajtó fóruma, amely legalább nyugtalanítja a tulajdonváltáson élősködőket. TÓTH MIHÁLY