Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám, szerda

1993. SZEPTEMBER 29. ÚJ SZÓ MOZAIK 4 VISSZHAN

G NEMZETI SZÁMONKÉRÉS HOL A LELKIISMERET MOM? Félmeztelenül, katonasapkával a lején egy Tel Aviv-i bárpulton táncoló hölgyről készült kép járta be a világsajtót a hatvanas évek közepén. Főként az akkori szocialista országok lapjai közölték a felvételt különös előszeretettel és csípős kísérőszöveggel. A Hét című szlovákiai magyar képeslapban is megjelent az izraeli militarizmus elleni afféle gúnyos fricskaként. Ismeretes volt ugyanis, hogy ebben a fiatal újkori államban a nők is kötelező katonai szolgálatot teljesítenek. Amikor pedig a közel-keleti megosztottság mögötti amerikai-szovjet nagyhatalmi érdekekben hangsúlyeltolódás következett be, s a szovjet politika egyre inkább az arabokra tett, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek sajtójában mindaz, ami korábban izraeli hazafiságnak minősült, egyszerre nem lett más, mint megvetendő háborús kardcsörtetés. Önkéntelenül is felidéződik az akkori huszonévesek mai tudatában az említett fényképbotrány. A hatnapos izraeli-egyiptomi háború szemnyitó tanulságokkal szolgált e nemzedéknek, hogy innen Közép-Európából aligha érthető meg a közelkeleti konfliktushelyzet pikánsán furcsa, esetleges egyedi mozzanatok torztükrében, amit mihamar felváltott a propaganda durva egyoldalúsága. Éppen ezért most, a megbolydult Közép-Kelet-Európában megélénkült az izraeli mindennapok világa iránti érdeklődés, ami nemcsak a korábbi elzártság megszűnésének tudható be. Valószínűleg az ellenségeskedés gerjesztésével szembeni figyelmeztetésekkel és társadalomlélektani tanulságokkal is szolgálhat. Nyílván nem véletlen, hogy a Magyar Televízió egyes csatornája tegnapelőtt délután Kapcsoljuk Jeruzsálemet címmel a késő éjszakába nyúló, beszélgetésekkelj dokumentum- és riportfilmekkel tarkított élőműsor élvezőivé, sőt, részeseivé tette a nézőket. Alighanem jóleső érzéssel vonhatták meg a nyugovóra térő tévénézők a műsor végső mérlegét. Mégis - bár lehet, hogy okvetetlenkedésnek hat - jelentkezhet némi szubjektív elemekkel vegyes, úgymond, ünneprontó elbizonytalanodás. Az esti főműsorban sugárzott Avanti Popolo című izraeli film kapcsán támadhat ilyesfajta zavaró érzés. Az Oscardíjra javasolt háborúellenes alkotás katartikus erejű. Valósághű és abszurd eszközök váltogatásával bizonyítja, hogy a háborúval szembeni igazi ellenszer csak az lehet, ha a katonák mindkét oldalon ráébrednek önnön esendő emberi mivoltukra. Csakhogy ezt a háború nem teszi lehetővé. A film a lelkiismeret mozijába tartozó alkotás, ahogy a nyolcvanas évek izraeli filmművészetét nevezték. A maga módján az izraeli társadalom erkölcsi válságának és megosztottságának is tanújele. S itt vetődik fel a kérdés: vajon a háborúval szembeni magatartás kettősségét, a megalázó vereség és a mámorító győzelem kizárólagosságát képes-e feloldani az izraeli közösség vívódása. Tavaly a jeruzsálemi filmfesztivált követően az egyik neves izraeli filmrendező kijelentette a Magyar Rádió munkatársának: Az izraeli néző főként az Öböl-háború óta csak romantikus komédiákat szeretne látni. A kényes kérdéseket feszegető filmek inkább csak a külföldnek szólnak. Otthon az állami filmvállalat „jóvoltából" is csak kisközösségekben, kibucokban vetítik. Kár, hogy ezekről a kérdésekről a kapcsolásos műsorban nemigen esett szó. KISS JÓZSEF Duray Vácott azt mondta, hogy Maďari (v duši) za Dunaj! Róbert Kotian a SME-ben (finoman) megjegyezte, hogy erre inkább magyar honfitársai válaszolhatnának, mert a szlovák reakciókra „allergiásak" nebántsvirág lelkű Magyarjaink... Igaza lett, ők nemcsak szlovák reakciókra allergiásak, de a más véleményen élő magyarokéra is. így született meg a FINTA-EFFEKTUS. Én azt írtam, hogy Duray baklövéseit képtelen „feldolgozni" az itteni magyar sajtó. Valami hetedrangú tyululum, aki még aláírni sem képes a nemzeti számonkérést, megadta nekem: igaz, ami igaz. Kifogásolja, miért nem görnyedek hétrét egy más ország himnusza előtt. Mert a magyar Himnusz, szegény, már régen nem a nemzeté. Bekoszolták, meghurcolták, meggyalázták hol ilyen-hol olyan Hazaffyak, Testvérek, vagy Elvtársak. Jelenleg olyan ország „kinnlevősége" veszi furkósbotra, amely IMAGINÁRIUS HAZÁRA vágyik. Hát nem, nekem reális haza kell, nem imagináris jogokkal. Adyt emlegeti nekem, aki tudom, hogy személyes ellenségeinek tekintette a lótejeseket. Nekem van hazám. Szlovákia. Állítom, majdcsak elvonulnak a fekete (barna, vörös) felhők. Bárkivel megférek, aki nem szítja az imaginációt, az emóciókat. Nekem a Nagymagyar és a Nagymorva egyremegy. Demokratákkal szeretnék „együttélni", azon belül is a liberálisokkal. A demokráciának, ugyanúgy, mint az isten-hitnek, nincs nemzetisége. Az együttélés? Állatok istállóban élhetnek egymás mellett, mi emberek vagyunk, illenék ha egymással élnénk együtt. Engemet - mint sok más Magyart Szlovákiában -, nem Duray Miklós képvisel, jó lesz tudatosítaniuk a gyepüjüket féltő testvéreknek. Sem külföldön, sem pedig itthon. Mert leprás számukra a másság. A pártállami görcs meg oldódhatna (kövi) Színkuruc Uramnál. Inkább az a rétor juthatna eszébe, aki halálkomoly helyzetben humorizálni tudott Karthágóról. Mert a második menetben jöhetne az Alfred Rosenberg-féle „Az egész ember, testestől-lelkestől a germán nemzeté a germán államé". Vagy a nacionalizmusnak is van ember-arca? KŐSZEGI FINTA LÁSZLÓ BENZINKUTAK BEMUTATKOZÁSA (Munkatársunktól) A holland Expoconsult kiállítás- és konferenciaszervező cég immár másodszor rendezi meg Prágában a Benzinkút '93 szakkiállítást. Az október 17-19 között tartandó rendezvény feladatául tűzte ki a közlekedés kultúrájának javítását. A kiállításhoz, melyen 58 cég vesz részt, szakelőadás-sorozat is társul. (só

) Rá, rá, hajrá újra itt a HAJRÁ! és benne: • Tiroli csevegések Danékkal, Jurceviccsel, Pfeifenbergerrel és Carracedóval • Amikor kevés a szóbeli ígéret... Miért hagyta cserben csapatát Zuzana Prekopová, a nyárasdi COImpex (ex)kapitánya? • Csábítsd el... Harisnyás trükkök • Másodszor is kölcsönben. Avagy Ivan Schmucker példája is igazolja, hogy az alma nem esik messze a fájától... • A vezetőedző mondjon le! Vími Roland elmondja, miért szólították fel távozásra a szlovák férfi asztalitenisz-válogatott tagjai Marek edzőt. • Román Mihály a profi bokszvilág küszöbén • A déli járások labdarügó-bajnokságainak eredményei és táblázatai VK-1561 Lapról lapra jobb... NEMCSAK IFIKNEK! • A KGB még mindig itl van? • Vigyázat, heroin! - ... a másik oldalon • A csallóközaranyosi természetgyógyász • Egymáshoz láncolva - Beteg gyerek a családban • A Jackson-dosszié • A lenyűgöző Katarína Witt • Mick Jagger - a legjobb szerető • Hétre ma várom a... - Dósa Zsuzsa és Vörös Lajos VK-1564 ADÁSVÉTEL • Eladó háromszobás szövetkezeti lakás Somorján. Ár: 370 000. Érdeklődés: 0708/42 42 (nappal), 43 59 (este). V-3547 LÓTEJ ES „KINNLEVŐSÉG"? Elárulhatom, hiszen nem titok, én vagyok az a hetedrangú tyululum, lótejes, színkuruc, aki Kőszegi Finta Lászlónak a Sme-ben megjelent, meglehetősen zavaros cikkét ismertettem az Új Szó-ban. Nevem azért nem írtam alá, mert -jellegéből adódóan - egy ilyen cikk nem nagy szellemi teljesítmény, s majdani összes műveimből valószínűleg kirostálom. Vitázni sem kívánok Kőszegivel, mivel hetedrangú lévén az ő szellemi magaslataira hiába törekednék, de mivel köszönő, beszélő, sőt, tegező viszonyban vagyunk, szeretném közölni vele, jómagam a másként gondolkodóktól is igyekszem gondolkodni, ergo, ővele sem tudok szellemi rokonságot vállalni. Az ő általa remélt felhők elmúlását sem úgy képzelem el, hogy egyik kezemmel nemzeti témáról írók (például Klapkáról rádiójátékot), másik kezemmel pedig sarat dobálok nációmra. Pártokban, mozgalmakban, ilyenolyan irányzatokban sem tudok gondolkodni, imaginárius haza helyett viszont van szülőföldem, amelyen szeretnék úgy élni, mintha a hazám is lenne egyben. Ismert tények miatt ez meglehetősen nehéz. S még nehezebb lesz, ha az általa számonkért baklövések feldolgozása helyett sértődött leveleket irkálunk a szlovák sajtónak. Engem Csurka gilisztázása azért nem érdekel, mivel engem meg ő nem képvisel, mint Duray nem Kőszegit. A pártállami görcsről csupán annyit, hogy a pártállam alatt két szerkesztőségből bocsátottak el, így nem volt módomban a görcs megélése, abban a formában, amilyenben Kőszegi feltételezi. Tizenvalahány évi korrektori munka után kerültem vissza szerkesztőségbe. Ha valami miatt begörcsölhettem volna, a feljelentő hangú lektori jelentések okán, ezeken viszont jókat derültem. Hanem a lótejesek. Ady azért rühellte őket, mert felfuvalkodottságukban és bűnös rövidlátásukban elkövették azt a kicsinyke hibát, hogy csonkolt állapotba sodorták a magyarságot. Miattuk lettünk „kinnlevőség", az ő bűnük az a levágott láb, amely most, íme, egyesek révén világpolgárságról ábrándozik. Ám tegyék, de az még odébb van sejthetően. Addig én szégyenérzet nélkül vállalom a nemzetem, mivel ez nem alku tárgya, s nem azonosítom rossz politikusokkal és alkuszokkal. A kurucságot sem vetem meg, ha ez az eszköze, hogy védekezzem a másodrangú polgárrá való degradálás ellen. S itt, természetesen, nem énrólam, vagy két feleselő tollforgatóról van szó. Mindazonáltal egy-két kitételben még egyet is értenék Kőszegivel a sajtónkat ért bírálatát illetően: sajnos, az önbírálatnak meglehetősen híjával van, sok tekintetben úgy élte túl a rendszerváltást, hogy átgombolta a kabátot. Ez viszont komolyabb dolgozatot érdemelne, amelyet remélhetően Kőszegi Finta László is magára vállal. De ha írását a liberális sajtó sem vállalja (gondolom ezért kellett szlovák laphoz fordulnia), lehet, hogy őbenne is van némi hiba. A lótejet viszont nem szeretem, valószínűleg undorító. KÖVESDI KÁROLY AHOGY ÉN LÁTOM PARLAMENTI ILLIK - NEM ILLIK Már legalább négy változatban hallottam róla beszámolni, hogy mi történt ama nevezetes alkalomkor, midőn Ion Iliescu román köztársasági elnök beszédet mondott Szlovákia parlamentjében, és a magasztos percekben a magyar képviselők — tiltakozásuk jeléül - kivonultak az ülésteremből. Az egyik értelmezés szerint mind a tizennégy Együttéléses és MKDM-es honatya kivonult, amikor Románia államfője félreérthetetlenül a kisebbségekre utalva azt mondotta, hogy „le kell leplezni a külföldről irányított demagógiát". Másvalaki úgy számolt be a kínos intermezzóról, hogy volt magyar képviselő, aki el se ment aznap a parlament ülésére, ugyanakkor a jelenlevők közül sem mindenki hagyta el az üléstermet. Van, aki azt állítja, hogy megfigyelőt hagytak bent a teremben, hogy saját fülével hallhassa, hogy képzeli el a baráti ország államfője a demokráciát. Úgy vélem azonban, hogy nem ez most a leglényegesebb. Legalábbis a demokrácia szempontjából és a szlovákiai magyarok szempontjából nem. Mert tény, hogy szuverén állam vagyunk, és köztársaságunk elnöke azt az államfőt hívja meg, akit jónak lát meghívni. Parlamentünk is szuverén intézmény, sőt, a legszuverénebb az összes alkotmányos intézmény közül, hiszen közvetlenül a nép által tudjuk, hogyan nem vontak ezért felelősségre senkit, noha ismerik a tettest. Tudjuk, hogyan hivatkozott alig néhány napja is a román külügyminiszter a szélsőségesekre, amikor egy szomszédos államból érkezett újságíró az iránt érdeklődött, miért hagyja a kormány békén az extrémista nacionalista uszítókat. Ahhoz képest, hogy mindezt tudjuk, és tudjuk, hogy mindezt a Szlovák Köztársaság elnöke és az SZK Nemzeti Tanácsának elnöke is tudja, a román államfő parlamenti szónoklatát követően túlságosan is fergeteges volt a taps. Hát igen, egy külföldi államfő beszédét illik megtapsolni, sőt, illik néhány „lapáttal" még rá is dobni a tapsból, de Iliescu látogatásakor nagyon sok „lapáttal" dobtak rá. Ennek alapján viszont azt a következtetést tudom levonni, hogy Szlovákia szlovák nemzetiségű törvényhozói többségének demokrácia-értelmezése azonos a román államfő demokrácia-értelmezésével. Ha nem hallottam volna, hogy milyen intenzív volt a taps, és ha nem hallottam volna, hogy Iliescu beszédének melyik részleteit követte a legförgetegesebb helyeslés, akkor talán még elgondolkodnék azon, vajon helyénvaló volt-e a magyar képviselők kivonulása. így azonban - noha csak a legritkább esetben tudok egyetérteni a magyar képviselők magatartásával, és alig-alig vagyok velük köszönő viszonyban - azt kell mondanom, hogy így kellett cselekedniük. Helyesen tették, hogy tiltakoztak. TÓTH MIHÁLY választott. Így elnökén múlik, hogy a hazánkban idejét múlató külföldi politikusok közül kit tisztel meg azzal, hogy felkéri: intézzen beszédet a törvényhozókhoz. Komoly parlamentáris demokráciákban általában különös megtiszteltetésnek veszik a külföldi államférfiak, ha beszédet mondhatnak a vendéglátó ország parlamentjében. A mi parlamentáris demokráciánk olyan, amilyen, és a parlamenti elnök politikai ízlésén múlik, hogy melyik idegen ország politikusát kéri fel szónoklatra. Nyilván arról volt szó Iliescu elnök szónoklatra történő felkérése esetében, hogy hazánkban az önállóság kivívása óta még csak viszonylag kis számú államfő fordult meg vendégként, így minden lehetségeset elkövetünk a pozitív Szlovákia-kép kialakításáért. Igy azután Ivan Gašparovič házelnök megszónokoltatta Ion Iliescut. Viszont mindannyian tudjuk, de nemcsak mi tudjuk, hanem más országokban is tudják, hogy milyen demokrácia van Iliescu Romániájában. Tudjuk például, hogy felhergelt bányászok dorongokkal verik itt a demokráciát az emberek fejébe (Bukarest, nem sokkal az 1989 decemberi forradalom után). Tudjuk, hogy miként szervezték meg Marosvásárhelyen a magyarellenes pogromot. Tudjuk, hogyan verték ki román tisztek szeme láttára egy magyar író szemét, és