Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-28 / 226. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP . ÚJ SZÓM NEM A TERÜLETI FELOSZTÁS KEZDETE[?| AVAGY: KÖRZETESÍTIK A VÁMHIVATALOKAT Kálváriát kell járnia az embernek, míg elintéz valamit az állami hivatalokban. Nekem a nagyszombati vámhivatallal vannak rossz tapasztalataim. Galántai létemre Nagyszombatba kell utaznom, ha egy csomagot kapok Csehországból, holott Calántán is van vámhivatal. Az év első felében még itt is elvégezték a vámeljárást, augusztusban azonban értesítették a cégünket a nagyszombati vámhivatalból, hogy Český Tésínből csomagunk érkezett, menjünk érte Nagyszombatba. Az odautazás is egy csomó pénzbe került, de a kálvária még csak azután kezdődött. Először egy százkoronás okmánybélyeggel ellátott kérvénnyel kell kérni a vámeljárás megindítását. Ezután egy kitöltendő nyomtatványt kapunk, az úgynevezett egységes vámnyilatkozatot. (JCD), ezt azonban az egyszerű halandó, de még a tapasztalt vállalkozó sem tudja maga kitölteni, mert semmiféle útmutatást nem kap. Esetleg felkereshet egy ezzel foglalkozó magáncéget, ahol 70-150 korona ellenében segítenek kitölteni a nyomtatványt. Amennyiben mindenképpen maga akarna boldogulni, a vámtarifák jegyzékét 400 koronáért veheti meg. A vámosok pedig mindig találnak valamilyen hibát, ami miatt visszaadják a kitöltött nyomtatványt, és kezdődhet az egész élőiről. Tőlünk például a hatodik JCD-t fogadták el. Végül az ajándékcsomag elvámolása körüli hercehurca a kollégámnak két, nekem egy napomba, s mindent összeszámítva fejenként legalább 250 koronánkba került. Egy nap alatt két vámos és két postai alkalmazott összesen öt csomagot adott ki. Ez ugye az okmánybélyegekből 500 korona bevételt jelent az államnak, de ugyanakkor fizetnie kell négy állami alkalmazott bérét. Mondhatom, nagyon hatékony ez a munka. Úgy látszik, az államhatalom szép csendesen megkezdte a körzetesítést. Egyelőre a vámhivatalokkal. Utánuk majd más állami hivatalok következhetnek. És mire oda jutunk, hogy az állam területiközigazgatási felosztásáról kellene dönteni, tulajdonképpen nem lesz miről, mert a hivatalok már a helyükön lesznek. A vámparancsnok hallgatag A fent leírtakat egy olvasónk panaszolta el. Sajnos, korántsem egyedi eset, több hasonló panaszt hallottam. A galántai vámhivatalban próbáltam megtudni, vajon milyen esetekben és miért kell a galántaiaknak és járásbelieknek Nagyszombatba utazniuk egy csomag elvámolása végett. Sajnos, nem jártam sikerrel, a vámhivatal parancsnoka nem volt valami közlékeny. Olyannyira nem, hogy a még a nevét sem volt hajlandó elárulni. Azt sem tudtam meg tőle, jelenleg milyen küldemények elvámolása tartozik hivataluk hatáskörébe. Az egyetlen konkrétum, amit a parancsnok elmondott, az volt, hogy augusztus elsejétől tartozik a csehországi csomagok elvámolása Nagyszombathoz. Amíg a cseh csomagokat Calántán vámolták el - hogy ez mikortól volt érvényben, azt a vámhivatal főnöke nem tudta ezt a posta épületében végezték, nem megfelelő körülmények között, s a parancsnok szerint elegendő ember sem volt erre. Kérdésemre, mennyi alkalmazottja van a galántai vámhivatalnak, a parancsnok, eléggé furán azt felelte, ezt nem lehet tudni, mert a létszám állandóan változik. (Azt nem mondta, hogy ez az adat katonai titoktartás alá esne.) A postaigazgató szerint az ok: helyiséghiány Valamivel többet sikerült megtudnom a galántai postán. Verseghi Endre, a posta igazgatója elmondta: azelőtt a külföldi csomagokat Pozsonyban vámolták el, de az állam kettéválása után annyi csehországi csomag érkezett, hogy nem győzték. Ekkor hoztak egy határozatot - az igazgató szerint elhamarkodott lépés volt -, hogy minden járásban a járási postahivatalban vámolják el a Csehországból érkező csomagokat. LAKÚ - HÁZ - ÜGY B. I.: 1968-tól lakjuk az állami lakást, amelyet most szeretnénk a lányunk számára megvásárolni. A kérvényt még tavasszal beadtuk. Arra szeretnénk pontos választ kapni, hogy ha októberig nem adják el a lakást, de a lányomék már októberben beköltözködnek, s én addig, illetve továbbra is fizetem a lakbért, kitehetik-e őket a lakásból? Vagyis a lakás továbbra is az én nevemen lesz, én fizetem a lakbért, de a lányomék laknának benne. A levelében nem említi, hogy ön a lakásban marad-e vagy elköltözik egy másik lakásba, esetA posta főnöke megerősítette a vámparancsnok információját, miszerint teljesen elfogadhatatlan körülmények között dolgoztak, az ügyfeleket csak a folyosón tudták fogadni. - Azért vitték át a vámot Nagyszombatba - mondta az igazgató -, mert Galántán lehetetlen megfelelő helyiséget találni az ügyintézéshez. A postának ugyan vannak helyiségei, de azokat a távközlési vállalat használja, a távközlés helyiségeit pedig szolgálati lakásokká alakították át, amelyekből most lehetetlen kitenni a lakókat. Verseghi úr szerint a vám Nagyszombatba költöztetésének egyedüli oka a helyiséghiány. - Ha lenne megfelelő helyiségünk, a vám itt maradhatott volna, és ha lesz rá igény, és sikerül helyiséget találnunk, akkor vissza is hozzák - vélte. Amint azt az olvasóink panaszai is bizonyítják, igény van, s ezt az igazgatónak is illene tudnia. Lehet, hogy ő komolyan gondolta: a költözködést kizárólag a helyiséghiány okozta, de számomra ez nem egészen elfogadható magyarázat. Mert jóllehet, Galántán valóban nincs megfelelő helyiség, de a költözködési rendelet augusztus elsejétől az egész országban érvényes. Eléggé hihetetlen, hogy nem akad megfelelő helyiség. Vagy nem lenne igény? Ez éppen olyan hihetetlen. Sokkal hihetőbb az, amit olvasónk a területi felosztásról megjegyzett. A vámilletékes véleménye: szállítási akadályok A központi vámigazgatóságon is érdeklődtem a központosítás okairól. A magát megnevezni nem óhajtó illetékes elmondta: a vámhivatalok összevonásának az az oka, hogy a postának sem a helyiségek, sem a szállítás szempontjából nincsenek meg a feltételei ahhoz, hogy minden leg családi házba, márpedig ez fontos lehet, mert a Polgári Törvénykönyv 711. §-ának első bekezdése szerint a bérbeadó a bíróság hozzájárulásával felmondhatja a lakásbérletet, ha a bérlő komoly indok nélkül nem lakja a lakást, vagy ha a bérlőnek két lakása van. Sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha a lánya eddig is közös háztartásban élt volna önnel (a közös háztartás a törvény megfogalmazása szerint magánszemélyek tartós együttélését és szükségleteik közös fedezését, azaz közös gazdálkodást jelent). Ez esetben ugyanis az a szabály érvényesülne, járásban intézhessék a vámügyeket. Ehhez állítólag a vámhivataloknak sincs elég emberük. Az illetékestől megtudtuk, azelőtt, a közös állam idején Szlovákiában csak Pozsonyban, Zsolnán és Kassán vámolták el a külföldi csomagokat. Az ország kettéválásakor, attól való félelemben, hogy ezeken a helyeken nem győzik majd a külfölddé vált Csehországból érkező csomagok kezelését, január elsejei hatállyal a járási posták hatáskörébe helyezték. Időközben kitűnt, hogy nincsenek meg ehhez minden járásban a megfelelő feltételek, ezért a vám és a posta központi szervei úgy döntöttek, hogy augusztus elsejétől további három postát (Érsekújvár, Zólyom, Poprád) - jelöltek ki az összes külföldi csomag elvámolására, további nyolc helyen pedig csak a csehországi csomagok elvámolása folyik. Arra a kérdésemre, hogy az öszszevonás nem tekinthető-e a területi-közigazgatási felosztás előszelének, a hivatalnok határozottan tiltakozott, mondván, hogy ezzel a rendelkezéssel tulajdonképpen nem korlátozták, hanem bővítették a szolgáltatásokat, hiszen az eddigi 3 helyett már 6 helyen vámolják a külföldi csomagokat. A posta osztályvezetője a hozzá nem értésről Kíváncsi voltam, mivel indokolják a vámeljárások összpontosítását a postaigazgatóságon. - A köztársaság szétesése és a vámunió fokozatos leépülése után született a gondolat, hogy a vámeljárást próbáljuk meg minél közelebb vinni az ügyfélhez - mondta Miron Ka valec, a postaigazgatóság külföldi ügyeket intéző osztályának vezetője. - Ezért született a döntés, hogy minden járási postán a vámhivatallal együttműködve folytassák a vámeljárást. Ezamely szerint ,,ha a bérlő tartósan elhagyja a közös háztartást, bérlővé (közös bérlővé) válnak azon gyermekei, unokái, szülei, testvérei, veje vagy menye, akik vele közös háztartásban éltek elköltözködése napján és nem rendelkeznek saját lakással" (lásd a Polgári Törvénykönyv 706. §-ának első bekezdését és 708. paragráfusát). Gyakorlatilag arról van szó, hogy ha eddig közös háztartásban éltek volna, s ön októberben elköltözik mondjuk egy újonnan felépített családi házba, a bérleti jog a törvény erejénél fogva átszáll a lányára, aki, persze, rögtön kérvényezhetné azt is, hogy a bérbeadó (a község) őt tekintse bérlőnek, az ő nevén legyen a lakás, zel elég közel kerültünk az ügyfélhez, azonban túl sok embert kellett bevonni az ügyintézésbe, és lehetetlen volt ennyi személyt átképezni. Gyakran megsértették a vámtörvényt - azáltal, hogy ha csomag érkezett a járási postára, ott nem mindenki tudta, hogyan kell eljárnia. Megeshetett például, hogy egy Taksonyra címzett csomag megérkezett Gálán tára, onnét tovább küldték Taksonyra, így megkerülték a vámeljárást és megrövidítették az adót, illetve a vámot. Erre többé-kevésbé véletlenül, utólag jöttek rá, amikor néhány becsületes vállalkozó visszatért a csomaggal a postára, hogy a vámmal kapcsolatos ügyeket elintézze. Ezt követően született az a döntés, hogy ez a kaotikus állapot nem maradhat fenn tovább. A vámtörvény megtartásáért a vámhivatal a felelős, a postának hozzájuk kell igazodnia. Az osztályvezető megerősítette, amit már a vámigazgatóságon megtudtam, annyi különbséggel, hogy augusztus elsejétől valóban hat helyen vámolják el a külföldről érkező csomagokat, de a csehországi küldemények vámeljárását nem további nyolc, hanem - egyelőre - hét járási postán végzik. Kavalec úr cáfolta a galántai postaigazgató azon véleményét, hogy a Nagyszombathoz történt csatolás kizárólagos oka helyiséghiány. Elmondta: a jelenlegi 13 (Szenic különválásával esetleg 14) körzet véglegesnek tekinthető, és nem számolnak azzal, hogy a vámeljárás ismét visszakerül a többi járási postára. Hozzáfűzte: különbséget kell tenni a kapott és a küldendő csomagok vámeljárása között. Ugyanis a külföldre küldendő csomaggal kapcsolatos teendő bármelyik vámhivatalban, sőt bármelyik vámossal elintézhető. - Ezt a vámtiszt akár a strandon is elintézheti, ha van nála hivatali bélyegző - mondta humorosra fordítva a szót Kavalec úr. A postaigazgatóság illetékesének is feltettem a kérdést: a vámnak ez a körzetesítése nem jelenti-e a területi-közigazgatási felosztás kezdetét? Ezúttal is határozottan tagadó választ kaptam. Az osztályvezető elmondta: a körzeteket aszerint választották ki, hogy a vámnak hol voltak erre megfelelő hivatalai és elegendő alkalmazottja. Saját véleményét is elmondta, mely szerint téves lenne azt gondolni, hogy esetleg nemzetiségi szempontok alapján akaiják szétválasztani a körzeteket, mert például a losonci postához három „magyar" járás, a Losonci, a Rimaszombati és a Nagykürtösi tartozik. íme, ahány illetékes, annyiféleképpen indokolja a vámeljárás körzetesítését. Hogy melyik a valódi indok? A legvalószínűbbnek az utolsó tűnik. S lehet, hogy a vám körzetesítésének valóban semmi köze a területi-közigazgatási felosztáshoz, de a közmondás is úgy szól: „nem zörög a haraszt..." GAÁL LÁSZLÓ illetve a későbbiekben ő a saját nevében vásárolhassa meg - akár az ön által ajándékozott pénzből. Visszatérve a levelében megfogalmazott kérdésre (kitehetik-e a lányát a lakásból?), annyit szükséges elmondani, hogy a lakás tulajdonosának egyrészt tudomást kellene szereznie arról, hogy ön nem lakik a kérdéses lakásban, esetleg hogy önnek két lakása van. Ezt követően mondhatná fel a lakásbérletet, illetve kérhetné a bíróság hozzájárulását a lakásbérlet felmondásához. Talán mondani sem kell, hogy ezt a lakástulajdonos (bérbeadója) nem köteles megtenni. Dr. P. D. 1993. SZEPTEMBER 28. LAPSZÉLEN KIZSÁKMÁNYOLÁSSZLOVÁK MÓDRA Nemigen ildomos manapság arról írni, hogy a kizsákmányolás nálunk is felütötte fejét. A kizsákmányolást ugyanis a végső pusztulás küszöbén álló kapitalista társadalmi rendszer elrettentő jellemzőjeként ismertük. Attól még kissé távol állunk, hogy az igazi piacgazdaság működjön, de úgy látszik, a gazdasági átalakulás éppen a rossz oldalaival kezd bemutatkozni. Még mielőtt valaki azzal vádolna, rosszhiszeműen találtam ki, hogy egyesek visszaélnek helyzetükkel, és uralkodni próbálnak a gyengébbeken, megjegyzem: a szlovákiai kizsákmányolásról egy nyugat-európai szakembertől hallottam. A közelmúltban Pozsony látta vendégül a FIET, a kereskedelmi, idegenforgalmi és közalkalmazottak nemzetközi szakszervezeti föderációjának képviselőit. Tanácskozásukon elemezték, hogyan alakulnak a középés kelet-európai dolgozók munkakörülményei. Mivel nálunk a privatizációt a kereskedelmen próbálták ki, e téren a szlovákiai ágazati szakszervezet bőséges tapasztalatokkal rendelkezik. A felmondásokat, az elbocsátásokat rendszerint a szakszervezetek megkerülésével bonyolították le. Azok az eladók, akiket az új tulajdonos megtartott, örülnek, hogy nem kerültek az utcára, többségük hallgat. Csak olykor hallani panaszukat: ha a tulajdonos úgy kívánja, akkor 10-12 órát is lehúznak. A bér miatt sem tiltakoztak, mondván, jobb a kevesebb, mint a semmi. S egyébként is, mihez viszonyítsák jövedelmüket? A minimálbérhez vagy a maszekok bevételéhez? Gondolni se mernek egy érdekvédelmi szövetség, szakszervezet létrehozására, mert fennáll a veszélye, ha a munkáltató tudomást szerez az ilyen kezdeményezésről, le is út, fel is út - a résztvevőknek. A nyugat-európai szakszervezeti vezetők éppen arra hívták fel az itthoni társaik figyelmét, hogy még a fejlett piacgazdaságú országokban is szükség van erős szakszervezetre. Az a magatartás, amikor az eladók a tulajdonosnál keresik biztonságukat, és nem a szakszervezetnél, az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakszervezeti aktivisták szerint helytelen. Persze, tudják: mindezt a korábbi évtizedek rossz tapasztalatai okozzák. Véleményük szerint az új tulajdonosok ássák alá a leginkább a demokráciát azáltal, hogy a magánszférából erőnek erejével távol kívánják tartani a szakszervezeteket. Szóval, vígan folyik a kizsákmányolás kicsiben és nagyban, titokban és nyilvánosan. A vállalkozó érvel: a dolgozó elégedjen meg azzal, amit kap. A dolgozó pedig - hallgat. Róla, az ő helyzetéről aligha szerez valaki tudomást. A nagy magáncégek, a külföldi társaságok alkalmazottai bátrabbak - mert többen vannak, és nyíltan kifogásolhatják: kihasználják őket. Nem tartják tisztességesnek, hogy például a K-Mart (a volt Prior jelenlegi tulajdonosa) ugyanolyan körülmények közt, ugyanazt az árut árusíttatja a szlovákiai kereskedőkkel, mint amilyet a világ számos országában árusít, de nekik tizenötször alacsonyabb bért fizet, mint egyéb országokban levő áruházai alkalmazottainak. Az ilyen ár- és bérviszonyok alapján lehet és szükséges a kizsákmányolás fogalmát használni, és e jelenséggel szemben fellépni. DEÁK TERÉZ