Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-24 / 223. szám, péntek

RIPORT IÚJSZÓ* 1993. SZEPTEMBER 24. ADOSSAGAINK NINCSENEK, GONDJAINK VANNAK LÁTOGATÁS A DUNASZERDAHELYI KÓRHÁZBAN - Csak beteg ne legyen az ember - sóhajtják manapság sokan, hiszen szinte mindenki tud az egészségügyi tárca nehéz anyagi helyzetéről, s az egészségügyi miniszter gyakran káoszt okozó utasításairól. 1993. szeptember l-jén az állami szférában dolgozók számára - beleértve az egészségügyieket is - új bérezési rendszer lépett érvénybe, melyet dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter fizetésemelésnek nevez. S noha kötelező normáról van szó, a kórházigazgatók tudtára adta, az egészségügyi intézetek béralapja nem emelkedik. S hogy mégis miből fizessenek? Azt teljes egészében a kórházakra bízza. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákia egészségügyi intézeteinek adóssága megközelítőleg egy milliárd korona, a fizetésemelés szinte megvalósíthatatlan. A dunaszerdahelyi kórház azon kevesek közé tartozik, amelynek nincs adóssága. Nem csökkentették az alkalmazottak számát, s eleget tesznek az előírásnak - módosítják a fizetéseket. Ezek ismeretében indultunk el kórháznézőbe, s kérdeztük az egyes osztályok élén álló orvosoktól, mennyiben nehezíti munkájukat a pénzhiány. Dr. Kamii Alföldi, a sebészeti osztály főorvoshelyettese: - A 88 ágyas osztályon tizenhárom orvos és harminckilenc ápolónő látja el a betegeket. Évente körülbelül 1300 nagyműtétet hajtunk végre, és a járóbeteg-rendelés keretében megszámlálhatatlanul sok kisebb beavatkozást. Annak ellenére, hogy általában pénzhiányról beszélünk, a mi osztályunkon a beteg nem érez változást. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek napi gondjaink. Mi már talán megszoktuk, hogy szaktudással ellensúlyozDr. Kamii Alföldi zuk a műszerhiányt... Nem tagadom, mi is berzenkedtünk a pontozástól, hiszen egyelőre nem látjuk értelmét. Tény viszont, hogy számítógép segíti munkánkat, s még a gyógyszerfogyasztást is a gép agya őrzi. A beszélgetés folyamán nem térhettünk ki az ésszerűsítés kérdése alól sem. A főorvoshelyettes nem tagadta, kollégáival és a betegekkel együtt beletanultak ebbe is. Valamennyien megszokták, hogy a beteg műtét előtti kivizsgálása nem az osztályon, hanem a járóbetegrendelés keretében történjen. S mivel a sebészeti osztály önellátásra törekszik, az orvosok nemcsak a kórházban, hanem a rendelőintézetben is ügyelnek. - Az anyagiakról inkább ne is beszéljünk - hárította el a kérésünket dr. Alföldi. - Mert milyen béremelés az, amikor emelik az alapot, s megvonják a bér mozgó részét?! Dr. Juraj Barbarič, a nőgyógyászati-szülészeti osztály főorvosa: - A 103 ágyas részlegen nyolc orvos és ötvenhárom ápolónő gondoskodik a betegekről, a kismamákról, a csecsemőkről. Mi sem bocsájtottunk el nővéreket, éltünk az átcsoportosítás lehetőségével. Erőfeszítéseinknek köszönhetően a betegek nem tapasztalják azt, hogy anyagiak hiányában csökkenne az ellátás színvonala. Arról sem tudnak, hogy gyakran nehezen szerezzük be a szükséges gyógyszereket. A fekvők ellátása jó, igaz vécépapírra nem futja, s a rendelőben már nem tudunk adni egészségügyi betétet. Volt egy időszak, amikor azért, mert akadozott a szállítás, most viszont egyértelműen az anyagiak hiányában. Ha lehet, a béremelést ne firtassuk, mert ez a mostani nem az. Az egészet úgy állítják be, hogy a telhetetlen orvosok - akik rengeteg hálapénzt kapnak - megint pénzt követelnek. Állítom, egy jól menő magánvállalat adminisztrátora többet keres, mint mi. Nem az ő fizetését sokallom, a miénket keveslem. Dr. Baculák Veronika, a belgyógyászati osztály főorvosa: - Kilenc szakorvos, tizenhárom „kisorvos", harmincnégy nővér és hét ápoló gondozza a 106 ágyas osztály betegeit. Az osztályos orvosok - úgy mint ez általában szokás -szakrendelést látnak el. Az utóbbi hónapokban Szlovákiában sokan tiltakoztak az ésszerűsítési, vagy ha úgy tetszik a takarékossági intézkedések ellen. Mi nem is. Talán azért, mert nekünk mindig takarékoskodni kellett, s a gyógyszereket - akár olcsók voltak, akár nem - ezelőtt is célzottan adagoltuk. Felháborító, hogy a mai napig visszaélnek az orvosok tudásával. A szaktudásunkat, szakmai alázatunkat, türelmünket teszik próbára. De a színvonalas betegellátáshoz több kell. Elsősőrban csúcsminőségű műszer. Sajnos, a dunaszerdahelyi kórházban, de a 110 ezer lélekszámú járás valamennyi egészségügyi intézetében a műszerezettség színvonala siralmas. Elavult gépekkel dolgozunk, melyek szinte hetente javításra szorulnak, s a költségvetést megterheli magas energiafogyasztásuk is. Csoda, hogy türelmünk fogytán? Jelenleg, bár ez ellentmondásosnak tűnhet, mégsem ez a legfőbb gondunk. Életfontosságú kérdés egy műveseállomás létrehozása. Az történt ugyanis, hogy a szomszéd járások kórházai, kapacitáshiányra hivatkozva, nem hajlandók új betegek fogadására. A főorvosnő elmondta, négy dializáló készülékre volna szükség (két és fél millió korona), hogy folyamatos - 24 órás - üzemelés mellett valamennyi rászoruló segítséghezjusson. - Nemcsak a vesebetegeknek kell a művese - figyelmeztetett. ,A járásban, kár tagadni, magas az öngyilkosságok száma, számos élet azonnali dialízissel talán megmenthető volna. Nem árt tudatosítani, hogy a sokkos, illetve a heveny állapotok orvoslásánál is a diďízis óriási segítséget jelent. Kitekintve a régió szükségleteiből, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a fejlett országokban a művesekezelést veseátültetés követi. Ezért azonnali szemléletváltásra van szükség, hiszen a késés elsősorban a beteget károsítja, s kár tagadni, gyógyítása is többe kerül. Névtelen elégedettség Az orvosok véleményét ki akartuk egészíteni a betegekével. Mindhárom osztályon a megkérdezettek nem panaszkodtak, noha hallottunk Dr. Anna Nagyová igazgatónő olyan nézetet is, hogy laikusként nem sejtik, vajon a kezelés során megkapják-e mindazt, ami gyógyulásukat gyorsítja. Azt tapasztalták, hogy az orvosok készségesek, de gyakran feszültek, az ápolónők túlhajszoltaknak, kedvetleneknek tűnnek. Amikor a nyilatkozók nevét kértük, illetve azt, nevezzék meg azokat az egészségügyi dolgozókat, akik munkája kifogásolható, nem tettek eleget kérésünknek. A miértünkre is megtagadták a választ. A többletteljesítményért nem jár jutalom Nem így az intézet igazgatónője, dr. Anna Nagyová. - Nagy erőfeszítések árán tudjuk csak teljesíteni a kormány rendeletét. Az év eleje óta, különböző ésszerűsítések és maximális takarékossági intézkedések bevezetése után (pl. az egészségügyi segédanyagok kérvényeit csak én írhatom alá), sikerült megtakarítani annyit, hogy a rendelet értelmében év végéig minden dolgozó megkapja a módosított bérét. Komolyan veszem a törvényt még akkor is, ha nem értek vele egyet. Ugyanis eddig azokat jutalmazhattam, akik többet, jobban dolgoztak. A szeptember elsejével életbe lépő módosítás szerint a legnagyobb érdem nem a tényleges munka, hanem a kor. A differenciált bérezés követelménye megvalósíthatatlan. De akkor mi ösztönözze a dolgozókat? Az egyenlő elbírálás elvét nem tartom járható útnak nemcsak a bérezésnél, hanem másutt sem. Ugyanis megkérdezhetem, mi hasznunk van abból, hogy azon kevés egészségügyi létesítmény közé tartozunk, amelyeket nem sújt adósság, s ahol minden gyógyszerről - darabonként - leltárt vezetünk? Kórházunk az előző szűk esztendőkhöz hasonlóan, hiszen a szerdahelyi kórházat az állami szervek mostohagyerekként kezelték jelenleg is kínlódik, főleg a csúcsminőségű műszerek hiánya miatt. A régió lemaradása kifejezhető az ágyak számában. Ezért kellett belefogni az intézet átalakításába, bővítésébe. Hadd ne ecseteljem, hogy ez mivel jár. Lassan a munkák végére érünk, s amikor a legtöbb támogatásra volna szükségünk, módosítják a költségvetést. Az A n. pavilon munkálataira tervezett 18 millió koronát (fél évre) májusban egész évi költségvetésre változtatták. Beszéljünk inkább másról. Kórházunk jelenleg 511 ágyas, az egészségügyi dolgozók száma 826. Tudunk arról, hogy sok egészségügyi intézetben létszámcsökkentés volt, mi állományba vettük a járásból származó végzős orvosokat. Igaz viszont, csak a hétvégi ügyeleteket fizetjük ki, a többiért szabadnap jár csupán. Volt, ahol összevont ügyeleteket vezettünk be, de például a műtőben, szervezési okok miatt erre nem kerülhet sor. A miértre egyszerű a válasz: sok orvosunk nem lakik helyben, így sürgős műtéthez nem rendelhetők be telefon által. A témánál maradva kérdeztünk rá arra is,várható-e a kórház anyagi helyzetének javulása akkor, ha majd a biztosító valóban figyelembe veszi a pontozás eredményeit. - Nagyon pontos felméréseket készítettünk. Kiszámítottuk, hogy a biztosítótól havi 960 ezer koronával többet kellene kapnunk. Ez az érem egyik oldala csupán. A másik, kétségeim vannak az üzemelési költségvetés ( állami juttatás) igazságos elosztását illetően. Szlovákiában - országos átlagban - a kórházak 172 koronát kapnak egy lakosra, a mi járásunkban csak 150-et. Száztízezer lakos esetében ez évi 26 millió korona! A pontozásról el kell mondani, hogy az egészségügyi dolgozók csak akkor fogadják el, ha bérüket a pontok mennyisége határozza meg. A pontozás filozófiáját kell magunkévá tenni. Azt, hogy külön kell pontozni az orvos munkáját, ám fel kell tüntetni a kivizsgálás költségeit éppúgy, mint a felhasznált segédanyagokat. Mondok egy példát: az orvos 2170 urológiai beteg kivizsgálásakor nem pontozhatja csak a munkáját, ki kell hogy mutassa, hány darab gumikesztyűt használt el. Ha ezt elmulasztja, a biztosító nem téríti meg a kesztyűk árát. Egyszerű, nem? Dr. Juraj Barbarič Hogyan érték el, hogy nincs adósságuk? - kértünk az igazgatónőtől használható receptet. - Nehezen, s mondhatom azt is, némi szerencsével. Ugyanis a kis, rosszul felszerelt kórházak üzemelési költségei - a nagyobb, jobban felszerelteknél - alacsonyabbak. Jelentős megtakarítást viszont azzal értünk el, hogy a rendszerváltást követően a járás valamennyi egészségügyi létesítménye számára létrehoztuk az ún. egészségügyi szerviz-vállalatot. ök tartják kézben az anyagiakat, intézik a gazdasági kérdéseket, vezetik a könyvelést, továbbítják a megrendeléseket, stb. Látogatásunk során nem hagyhattuk figyelmen kívül az egészségügyi miniszter újabb lépését, mellyel egyik napról a másikra megszüntette a gyógyszertári igazgatóságokat, s egyes kórházakhoz csatolta őket. - A gyógyszertárak önállóan működtek. Faxon kaptam a miniszter utasítását, melynek értelmében szeptember 6-ától - állományba kell vennem a gyógyszerészeket. Az utasítást tudomásul vettem, és intézkedtem. A volt igazgató ma részlegvezető, s továbbra is ő szervezi a teendőket, irányítja a gyógyszertárak 98 alkalmazottját. Nem tudom, mi a további feladai, gondolom, hamarosan újabb instrukció érkezik. Nem titkolom, nem ez a legnagyobb gondom. Ennél jobban aggaszt az, hogyan is magyarázzam meg az alkalmazottamnak, hogy bérezésüknél nem vehetem figyelembe sem szaktudásukat, sem tényleges munkájukat. Pedig azelőtt, ahogy kézhez kapják szeptemberi fizetésüket, ki kell állnom eléjük, s felelnem kell a sok miértre... PÉTERFISZONYA