Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-24 / 223. szám, péntek

1993. SZEPTEMBER 24. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 TAKARÉKOSSÁGI HÓNAPBAN: DUPLÁJÁRA EMELT KAMATOK (Munkatársunktól) Októberben a takarékossági világnap tiszte­letére érdekes újdonságot kínál leendő ügyfeleinek a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. Tegna­pi sajtóértekezletükön i bejelen­tették: aki a takarékossági hó­napban náluk határidős lekötésű betétszámlát nyit, annak betétjét a meghatározott időpontban a jelenleginek duplájára emelt kamatlábbal kamatoztatják. Ugyanez érvényes a határidős devizaszámlák esetében is, a dollár-, a márka- és a schilling­betétekhez úgyszintén a kamat­láb kétszeresét számítják hozzá. A hagyományos sorsolásos nyereményakciótól eltérő intéz­kedéssel elsősorban azt szeret­nék hangsúlyozni, hogy a bank összes megbízható ügyfelének érdekeit szívükön viselik. A ta­lálkozón egyúttal felhívták a fi­gyelmet a hazai pénzügyi élet­ben egyre fokozódó nyomásra, amely a kamatlábak emelésével lakossági betétekből próbálja megszerezni a hiányzó pénzfor­rásokat. Ez a gyakorlat inflációs nyomáshoz vezet, hiszen a ke­reskedelmi bankok többsége je­lenleg ugyancsak a lakossági be­tétekből szerzi hitelkeretének jelentős részét, s ezáltal a hitelek kamatlábai is radikálisan emel­kednek. Az elkövetkező hóna­pokban 2—2,5 százalékos kamat­lábnövekedést jósolnak a beté­teknél, ami egyértelműen a hi­telkamatokban is lecsapódik. A bank képviselői elmondták, szándékuk szerint a privatizáció 2. hullámában olyan közép- és hosszúlejáratú hitelekkel szeret­nének részt venni az állami va­gyon nevesítésében, amelyek kamatlábai nem haladják meg a jelenlegi rövidlejáratú hitelek kamatlábait. A bank egyébként ún. factoring üzleteket is lebo­nyolít, ami nem más, mint a kül­földi követelések felvásárlása és behajtása. -tszl MEGALAKULT AZ OKTATÁSI TANÁCS (Folytatás az 1. oldalról) saság titkára - most Hornyák István —, az alelnököt pedig a következő tanácsülésen — amelyre egy hónapon belül sor kerül - az oktatási tanács tagjai közül választják meg. Az alap­szabályzat szerint a tanács éven­te legalább kétszer összeül, vala­mint ad hoc esetekben, vagy ha azt a tagságnak legalább kéthar­mada kéri, legkésőbb tíz napon belül összehívják a tanácsot. Lovász Gabriellától több konkrétumot is megtudtunk: - Az Együttélést Dolník Erzsébet, a parlamenti bizottság tagjaként Bauer Edit, az MKDM-et Kalács­ka József és Fóthy János bizott­sági tag, az MPP-t pedig Domsitz Jenő képviseli. A Magyar Nép­párt egyelőre nem jelölt tagot. Az előkészítő megbeszéléseken ugyan részt vett Popély Gyula elnök, az alakuló ülésen azon­ban nem képviseltették magu­kat, és semmiféle visszajel­zést nem adtak. A Csemadokot Bauer Győzőn kívül Végh Lász­ló képviseli, a tudományos társa­ság pedig a titkár mellett Pálhá­zy Bélát is delegálta. Az oktatási tanács lényegében egyeztető szerv, amelyben a politikai pár­tok és a szakmai igények össze­hangolását tartjuk a legfonto­sabbnak. (gaál) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI KDM: MEČIAR MELLŐZI A PARLAMENTET (Munkatársainktól) - Vladimír Mečiar kormányfő mellőzi a par­lamentet, az 1992-es választások óta egyetlen interpelláció idején sem volt jelen, hét hónapja nem hajlandó aláírni a parlament ál­tal elfogadott törvényt, a szlová­kiai titkosrendőrségre vonatko­zó interpellációra három hónap­ja nem válaszolt. A kormányfő láthatólag az orosz és a grúz elnök nyomdokaiban halad, s a megfelelő pillanatban, ha a szlovákiai helyzet politikailag és szociális szempontból is elég­gé polarizálódik, majd pótolha­tatlan emberként megpróbál a parlament fölé emelkedni - mondta František Mikloško alelnök a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekez­létén. Ján Čarnogurský elnök szerint érthető a szlovák kor­mány tartózkodó állásfoglalása az oroszországi helyzettel kap­csolatban, hiszen Szlovákia rá van utalva, hogy jó kapcsolato­kat tartson fenn Oroszországgal, függetlenül attól, ki kerül ott hatalomra. — Természetesen egyáltalán nem mindegy, ki lesz hatalmon Oroszországban - tet­te hozzá a KDM elnöke. Ivan Šimko alelnök újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Szlovákiá­ban fordított a helyzet, mint Oroszországban, mivel nálunk éppen a parlament tekinthető szabad választásokon megvá­lasztott demokratikus intéz­ménynek. MPP: JELCIN LÉPÉSE HELYES A választások óta Vladimír Me­čiar kormánya, de különösen maga a kormányfő egyetlen po­zitív lépést sem tett a kisebbsé­gek - s nemcsak a nemzeti ki­sebbségek - felé. Ezt A. Nagy László elnök a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén az EBEÉ-bizottság szlovákiai láto­gatásával kapcsolatban mondta el. Megjegyezte: nem tartja a legjobb megoldásnak, hogy Szlovákiában és Magyarorszá­gon egyformán vizsgálják a ki­sebbségek helyzetét, mert ez a reciprocitás kérdését vetheti fel, amelyet az MPP elítél. A kormány szociális törvényter­vezetei pedig a pártelnök szerint semmi mást nem jelentenek, mint hogy ismét a leggyengébb társadalmi rétegek fizetnének rá a kormány helytelen politizálá­sára. Az oroszországi esemé­nyekkel kapcsolatban Nagy László megjegyezte: az orosz el­nök lépése szükséges volt, s Jel­cin elégséges bizonyítékát adta annak, hogy célja a nyitott és demokratikus társadalom létre­hozása. Az MPP elnökét azon­ban aggasztja a nemrég aláírt orosz-szlovák katonai szerző­dés, amelyről nem tudni, milyen következményekkel jár, ha Oroszországban rosszabbra for­dul a helyzet. (gaál) SZNP: ČERNAK BEPERELNÉ MEČIART? - Mivel Vladimír Mečiar szep­tember 22-ig nem kért bocsána­tot tőlem, az ügyet ma reggel átadtam jogi képviselőmnek, hogy tegye meg a szükséges lépé­seket, - jelentette ki tegnap Ľu­dovít Černák, a Szlovák Nemze­ti Párt elnöke, pártja sajtóérte­kezletén. Két órával később a déli Rádiožurnálban már béké­sebb húrokat pengetett, mond­ván, hogy beszélt a szlovák kor­mányfővel, tisztázták az ügyet, de néhány napig még eltart, míg jogi képviselője összegezi a dol­gokat. Ľudovít Černák szerint Mečiar mindig is kitér a konkrét kérdések elől, eltereli a figyel­met, és friss példaként említette a vasárnapi Lépések című mű­sort, amelyben a szlovák kor­mányfő Milan Ftáčnik kérdései­re „válaszolva" a nemzetiségi kérdésekre terelte a szót. Vladimír Miškovský arról szá­molt be, hogy a kormány a par­lament e heti ülésének első nap­ján három vereséget szenvedett el, mégpedig a szociális törvény­tervezetek kérdésében, a tévéta­nács még hivatalban lévő tagjai­nak leváltását illetően, valamint a kormányfő és a hadsereg fő­tisztjeinek tervezett találkozójá­val kapcsolatban. (m-n.) FRICSKA MIÉRT SIRÁNKOZIK ROMAN KALISKÝ? Roman Kaliský a magyarellenességben tobzódó Republika című napilapban éppen tegnap, tehát Ion Iliescu pozsonyi látogatásának napján emlékezik meg arról, hogy a tengelyhatalmak (Berlin, Róma, Tokió) tevékenyen hűséges szövetségese (értsd; Magyarország) milyen „pompásan élt", s 1940 szeptemberében miként „masíroztak be a román Erdélybe" Szlovákia déli szomszédjának - Kaliský úr által szintén idézőjelben emlegetett - „hős" katonái. Mert: „Horthy Miklós újabb ajándékot kapott von Ribbentroptól és Ciano gróftól". Roman Kaliskýnak jogában áll úgy látni a történelmet és a jelent, ahogy az az ő beállítottságának, előítéleteinek megfelel. Újságíró­ként azonban nem lenne szabad féligazságokat híresztelnie. Nem lenne szabad elhallgatnia, hogy a második világháborút megelőző határmódosítások nemzetközi megállapodások eredményei voltak; szó sem volt ajándékokról, hiszen a bécsi döntéseket az érintett államok hozzájárulásával hozták meg - mert ugye, valamennyien a tengelyhatalmak szövetségesei voltak. Féligazság hát, román Erdélyről beszélni, hiszen a második bécsi döntés következtében nem román Erdély, hanem Észak-Erdély (a Székelyföld, Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely) került vissza Magyarországhoz. Roman Kaliský, az ötvenes évek sztálinizmusának kiszolgálója persze nem szól arról, hogy Romániát sokkal jobban megrövidítette Sztálin Szovjetuniója. Sztálin ugyanis 1940. június 26-án Besszará­biát követelte „vissza", mégpedig arra hivatkozva, hogy lakosságá­nak túlnyomó többségét a történelmi sorsközösség, valamint a nyelv és a nemzeti hovatartozás Szovjet-Ukrajnához fűzi. A román kor­mány beleegyező nyilatkozata után a Vörös Hadsereg „fel is szabadította" Besszarábiát és Észak-Bukovinát. A történelmi hűséghez tartozik még, hogy a második bécsi döntést a második világháború győztes hatalmai semmisnek tekintették, és a sztálini ultimátum alapján megszállt területek pedig ma sem tartoznak Romániához! Miért siránkozik Roman Kaliský? FEKETE MARIAN PERSPEKTÍVÁK - NYITRA '93 Olyan színházi fesztivál veszi kezdetét ma délután Nyitrán, amelynek szervezői nem kü­lönböztetnek meg hivatásoso­kat és amatőröket, operatársu­latot és alternatív truppokat, cseh és szlovák kőszínházakat, de még csak a külföldi vendég­együttesek esetében sem a mű­ködési forma, hanem a minő­ség, a lehetséges „perspektívát /perspektívát (?)" jelentő pro­dukció a lényeges. Ez ugyanis az alcíme a másodszor megren­dezésre kerülő nemzetközi fesztiválnak. Ebben az értelemben igen­csak perspektivikusnak ígérke­zik az elkövetkező hat nap, hiszen Nyitra városának szinte valamennyi számottevő szín­háztermében, galériájában, te­rén és utcájában, de még pia­cán is komédiások keresik a művészi alkotás, a gondolko­dás, a színház perspektíváit. Alulnézetben vagy madártáv­latban, nacionalista békafenék mellől vagy nemzeti sasszár­nyalással? Mindez megtapasz­talható és megismerhető lesz ezen a fesztiválon. Tudva a tavalyi sikerről és látva az idei, Pécsett megtar­tott, magyar színházi feszti­vált, csak sajnálkozni lehet afölött, hogy a lengyel, a fran­cia, a romániai zsidó, a cseh, az olasz és a szlovákiai ukrán színházak között nincsen egyetlen magyar társulat sem. Nem akarom hinni - bár nem lepne meg -, hogy a fekélyese­dő politikai viszonyok már ki­hatnának a kulturális együtt­működésünkre is. -dusza­AHOGY ÉN LÁTO M KÁDERTARTALÉKOK Pártok és politikusok tévedéseinek korrigá­lására még nem találtak ki célravezetőbb módszert a politikai váltógazdaság megho­nosításánál. Próbálkozni ugyan már próbál­koztak mással is, de a kísérletek kudarcba fulladtak. A leglátványosabban a bolseviko­ké, és várhatóan még sokáig érezzük hatá­sát. Ennek a módszernek az volt a legna­gyobb gyengéje, amiről azt állították 1917­től 1989-ig, hogy az erőssége; a hibákat elkövetőket, a gyengén teljesítőket ugyan átnevelésre lecserélték (tarkólövés, szak­szervezeti funkcióba helyezés stb.), minden eredményünk fő ihletője, a párt azonban maradt. A Demokratikus Szlovákiárt Mozgalom mintha semmit se tanult volna az elmúlt 70 egynéhány esztendő tapasztalataiból. Vagy az is lehet, hogy túlságosan is megtanulta, amit a pártoktatáson tanítottak. Mečiarék szempontjából van is ebben némi ráció. Arra a jelenségre gondolok, hogy miközben a parlamentben folyik a látszatcsatározás, miközben az ellenzéki és a nem-kormány­pártok (új politológiai kategória, szlovákiai specialitás) azt a benyomást keltik, hogy minden, ami ebben az országban zajlik, az csak a parlament, a kormányelnökség és a köztársasági elnöki iroda háromszögében realizálódhat, addig kint a járásokban vidá­mén folyik a kormányzó mozgalom tartós berendezkedése. Miközben komoly pártve­zérek azzal piszkálják a miniszterelnököt, hogy vajon kinek a költségére rendeztek dáridót Anna Nagyová ünneplésére, és hogy ki fizette ki a csodatükrének árát, a DSZM olyan káderpolitikát folytat vidéken, hogy még az immár nyugdíjukat élvező fehérházi (Pozsony, Mély út) kádermozgatók sem ten­nék különben, ha tehetnék. Mert az csak az első lépés volt, amikor 1992 júliusában Mečiarék elvégezték a nagy söprést a minisztériumokban. Sőt, még az is csak a kezdetet jelentette, amikor Viliam Soboňa leváltotta a kórházigazgatókat. A lényegretörés igazán akkor kezdődött el, amikor azokat a munkahelyeket is a Mozga­lom emberei foglalták el, amelyeken a pri­vatizálásról döntenek. Pontosabban: ahol arról határoznak, hogyan lehetne a privati­zálást elszabotálni. A „Minden a kádereken múlik" lenini tétel érvényesítését oly tökéletesre fejlesz­tették, hogy immár a környezetvédelmet, a munkaügyi hivatalokat, az útkarbantartást is DSZM-emberek irányítják a járásokban. Arról már nem is beszélve, hogy a nagyvál­lalatok élén is Mečiar emberei állnak. Ján Čarnogurský végre megígérte, hogy ha a miniszterelnök csapata nem dolgoz ki a közeljövőben válságkezelő programot, és ha ez a program nem valósul meg eredmé­nyesen, a parlamentben benyújtja a bizal­matlansági indítványt. Egy ilyen program kidolgozásához még akkor is néhány hétre van szükség, ha csupa zseni fogalmazza meg válságelhárító gondo­latait. A megvalósításhoz is illik adni leg­alább néhány hónap türelmi időt. így akár egy év is elmúlhat addig, amíg kiderül, hogy a gazdasági zsenik mennyire voltak zsenik. Ahogy a kormányzó mozgalom fő csapás­irányát ismerjük, feltételezhető, hogy Me­čiar káderesei addig sem ülnek. ölbetett kézzel. Hanem kádereznek, leváltanak, új embereket keresnek maguk számára. Tehát rendezkednek és - berendezkednek. így előfordulhat, hogy úgy 10-12 hónap múlva a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke valóban benyújtja a bizalmatlansági indítványt, és netán meg is bukik a kor­mány. A káderezésnek köszönhetően még ebben az esetben eljő egy olyan időszak, amelyet már most így merészelek nevezni: Mečiar éra - Mečiar nélkül. Az útkaparók, a környezetvédelmi felügyelők, a privatizá­ciós szakértők, a gyárigazgatók, a miniszté­riumi hivatalnokok már ott lesznek, ahova a mozgalom tette őket. Egy rossz szociális törvény, egy elfuserált mezőgazdaság-dotálási koncepció, egy rea­litás nélküli vállalati döntés néhány hónap alatt korrigálható. Egy berendezkedett, ká­derileg megalapozott rezsim következmé­nyei azonban még évekig éreztetik hatásu­kat. Ezért itt és most meg kellene buktatni ezt a kormányt. Ha az ellenzéki és a kormá­nyon kívüli pártok vezetői megemberelnék magukat, most megtehetnék. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents