Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-10 / 184. szám, kedd

KULTÚRA JbmsmmmJL 1993. AUGUSZTUS 10. *ÚJSZÓ >< \ ' .. ' . II • : . hogylmtosbiito, Ük. • '( Hodossy Gyulo APÁM, MIRÓ MARIA DOLORES VALLOMÁSA „Apám gyöngéd volt. Egy dolog bosszantotta csak őt, de az nagyon. A termete. Alacsony volt, ez nagyon zavarta" - mondja Maria Dolores, Joan Miró egyetlen lánya a Ciioia riportjában, amellyel a/ olasz lap a festő szülelésének századik évfordulójáról emlékezik meg. Ebből a riportból közlünk rés/Jeteket. Mallorca. A hely, ahova Joan Miró, Picasso kortársa és jó barátja, ahogy André Breton nevezte, a „legszürrealistább szürrealista" több szállal is kötődött. A hely, ahová a törékeny, alacsony, ősz hajú és fénylő tekintetű művész újra és újra visszatért, hogy ottani műtermeiben álmodja vászonra sajátos festői világát: asszonyait, csillagait, költői madarait, aranybolygóit, virágait, kék színű csigáit és sötétben fénylő napkorongjait. A hely, ahol minden őt idézi, róla beszél. „Apám nagyon hosszú ideig élt Mallorcán. Az ötvenes években telepedett le a szigeten, és egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig itt dolgozott. Kapcsolata Mallorcával azonban sokkal korábbi. Édesanyja idevalósi volt, ő pedig gyerekkordban minden évben Sóllerben töltötte a vakációt. Hatéves kordban egy levélkét írt a szüleinek Karácsonyra. Már ebben tudtukra adta, hogy: »Festő leszek«. A szülők nem örültek a dolognak. S mivel kitartott elhatározása mellett, állandó harcot kellett folytatnia, hogy leküzdje a szülők ellenállását. Mielőtt elindult volna Párizs felé, olyan próbákat kellett kiállnia, amilyenekre nem is számított. De a francia fővárosban sem volt könnyű élete. Szenvedett a hidegtől a Rue Blomet-i műtermében. És enni is csak ritkán evett." Ennek ellenére kiállított, képeivel nagy érdeklődést keltett, és itt ismerte meg a sikert. Hemingway az első csodálói közé tartozott: zálogba tette irodalmi díjként kapott óráját, hogy megvehesse Miró Gazdaság című vásznát. „Amikor aztán 1929-ben úgy érezje, hogy képes eltartani egy családot, megkérte egyik gyermekkori barátnőjének a kezét. Ez a nő lett az édesanyám." A következő szál, amely Mirót Mallorcához fűzi: felesége, Pilar itt született. „Nagy bátorság kellett anyám részéről, hogy igent mondjon apámnak, hiszen egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy együtt éljen egy festővel, s bár nem értette meg a mentalitását, szerette őt. És mindig mindenben a segítségére volt, a támasza lett. Követte Páés apám itt új erővel kezdett dolgozni. Én még kicsi voltam, és nagyon élveztem, hogy a délutánokat a Café de Flore-ban töltjük, Picasso mellett, aki rendkívül szívélyes volt a gyerekekkel. Tudtam is én akkor, hogy az én apám más, mint a többi gyerek papája - művész. Kapcsolatunk azokban az években volt a legintimebb, amikor hagyta, hogy ott legyek a műtermében; csak játszottam mellette, vagy néztem, ahogy dolgozik. Az ártatlan gyermektekintet nem zavarta őt. De amint nagyobb lettem, szemérrizsba, amikor apámnak el kellett hagynia Spanyolországot, s ez nem volt könnyű számára. De apám számára talán még nehezebb volt. A polgárháború olyan sebet ejtett a lelkén, amelyet sohase tudott kiheverni igazán. Ennek természetesen a festészetében is megvan a nyoma: vizuális üzenetei ettől kezdve mind drámaibbá váltak. Elmondanék egy lesújtó esetet, ami velünk történt meg: nagyszüleim montroigi gazdaságában volt egy kápolna. Vasárnaponként ide gyülekeztünk szentmisére, de egy éjszaka felgyújtották. Kénytelenek voltunk elhagyni Mallorcát. Franciaországban találtunk otthonra, me sebbé vált. Nem szerette, ha elkészült képei körülvették őt a lakásban. Ha egyszer befejezett valamit, akkor az nem érdekelte többé. Attól kezdve én is csak a kiállításokon láthattam először a vásznait. Mináig együtt mentünk el megnézni. Karonfogva időztünk egy-egy kép előtt, és nem kellettek szavak, hogy értsem őt." A második világháború kitörését követően Miró ismét Mallorcára vonult vissza, itt találta meg a nyugalmat a munkához. Maria Dolorest erősen megviselte ez a változás: „Nem beszéltem a nyelvet, és barátaim sem voltak Mallorcán. Apám gyöngédsége, simogató szeretete segített: történeteket mesélt nekem Krisztus kínszenvedéseiről meg Robin Hoodról. Csak, sajnos, túl gyakran volt távol és általában mindig hosszú időre. Sokat utazott, és tudom, volt időszak az életében, amikor komolyan fontolgatta, hogy New Yorkba költözik. De miután férjhez mentem egy mallorcaihoz, úgy döntött, hogy mégis itt marad. " Földet vásárolt, és építkezni kezdett (felesége, Pilar asszony ma is ebben a házban él). Josep Luis Sert építész barátját kérte meg, hogy készítse el „álmai műtermének" tervrajzát. Ez a műterem ma a Pilar és Joan Miró Alapítvány központja. „Itt úgy érzem, mintha ma is élne" - mondja Maria Dolores. Idebent megállt az idő. Apám akarata volt, hogy halála után minden úgy maradjon, ahogy életében volt, ahogy maga után hagyta." Határtalan a csend: a tárgyak, a festőkellékek mintha mélyen aludnának. Szokatlan és mindennapi tárgyak. Az inspiráció forrásai: fényképek, újságkivágások, színészportré Greta Garbóról, táncosportrék. „Nincs köztük műtárgy, értékes darab. Apám nem volt műgyűjtő, mint Picasso, Matisse, vagy Légér, még saját vásznait se gyűjtötte. Sohase őrzött képel. Halála után mégis több olyan alkotást találtam a műtermében, amelyeket nekem ajánlott. Erről sohase beszélt velem. Ilyen rendkívüli gesztussal hagyta rám a szeretetét. " Feldolgozta: TALLÓSl BÉLA RÁKÓCZI-EMLÉKEK PANNONHALMÁN Pályázati felhívás A CSEMADOK Kassa-vidéki Területi Választmánya pályázatot hirdet a területi választmány titkári tisztségének betöltésére. Feltételek: magyar nemzetiség, Csemadok tagság, a Csemadok tevékenységének ismerete a járás területén, a magyar és szlovák nyelv megfelelő szintű ismerete, szervezői képesség, középfokú iskolai végzettség, néhány éves gyakorlat a kulturális tevékenység területén. A pályázatnak tartalmaznia kell: - a pályázó rövid életrajzát - eddigi szakmai és kulturális tevékenységének leírását - a Csemadok programjával kapcsolatos elképzeléseit a járás területén. Fizetési feltételek az érvényes előírások szerint. A pályázat beküldésének határideje 1993. augusztus 31. Érdeklődni és pályázni az alábbi címen lehet: CSEMADOK OV Hlavná 81 045 01 Moldava nad Bodvou Telefon: 0943-3602 A szlovákiai magyarok által is ismert Pannonhalmi Főapátság soksok ezer iratból és más tárgyi emlékekből álló levéltára szinte folyamatosan rendezés alatt van. Egyegy értékes és érdekes példányt időnként kiállítanak. A főkönyvtár aulájában lévő állandó kiállítás anyagát pedig időnként cserélik. Itt a magyar történelem kiemelkedő eseményeinek dokumentumai, nemzetünk nagyjainak tárgyi emlékei láthatók. A kuruc időkről, a nagy fejedelemről, Rákóczi Ferencről is kerültek elő és őriznek sok emléket, dokumentumot. Most ezekről szólunk. Talán sokan a türténelemkedvelők közül sem tudnak arról,-hogy a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt hadi újságot is kiadtak; ebből hat példány jelent meg különböző városokban, ahova éppen a hadiszerencse sodorta a kuruc seregeket. Pannonhalmán a főapátsági levéltárban mind a hatot megőrizték. Ismeretes, hogy Rákóczi Ferenc az 1705. szeptember 29-én kezdődő szécsényi országgyűléshez levelet intézett. Ez a levél a fejedelem és a rendek közötü megegyezésről szól, és Pannonhalmán szintén megtalálható. Az eskü szövege alatt magának a fejedelemnek, azon kívül Bercsényi Miklósnak, Forgách Simonnak és Telekesy István egri püspöknek az aláírása olvasható. Az 1707-es országgyűlés cikkelyeit szintén megőrizték Pannonhalmán. A gazdag Rákóczi-emlékanyagból nem hiányzik természetesen a kuruc hadilobogó sem. Zrínyi Ilona koporsójának egy darabját például díszes ereklyetartóban őrzik. Érdekes emlék: Rákóczi Ferencről 1707-ben francia nyelvű könyv jelent meg, amelynek egy példánya ugyancsak Pannonhalmán van. Számos, Rákóczi Ferenc által írt vagy diktált levelet szintén megőriztek a bencés atyák az utókor számára. Közülük talán legértékesebb az a levél - egyébként az egész gyűjtemény egyik legértékesebb darabja -, amelyet 1708 decemberében Bártfa város vezetői írtak a kuruc vezérnek. Abban támogatásukról, hűségükről biztosították. Becses dokumentum Rákóczi híres Kiújulnak a nemes magyar nemzet sebei című kiáltványa. Ebből két példányt is megóvtak a gondos pannonhalmi levéltárosok. A hírességek tárgyi emlékeiből szintén sok száz darabot őriznek az ősi falak. A többi között például Arany János egyik pipáját vagy azt a tollat, amellyel Deák Ferenc aláírta a kiegyezést. Nagyon gazdag a Habsburg családról szóló emlékanyag. Bánhegyi Joób, a nagyhírű, tudós bencés tanár, aki Habsburg Ottót az emigrációban hosszabb ideig tanította, szintén számos és értékes dokumentummal egészítette ki ezt a gyűjteményt. Halála után ezek az értékek a rendre szálltak, s a főapátság értékeit gazdagítják. CSERESZNYAK ISTVÁN LILIUM AURUM •BIBLIOTÉKA PAXY LÁSZLÓ: RÉGI ÉS ÚJ HISTÓRIÁK Isten nagy ajándéka a szív és az értelem: egyedlll az ember képes befogadni és kisugározni a szeretetet. HODOSSY GYULA: HIVATALOS VERSEK Hodossy Gyula 1986-ban, az „Iródia-nemzedék" Próbaút című anto lógiájában lépett először az olvasók széles nyilvánossága elé. A fiatal költő jellegzetesen egyéni, visszafogottságukban is szevnedélyes, a végső dolgokra gyermeki lélekkel s egyben bátran rákérdező versei 1977 óta jelennek meg lapjainkban. A Hivatalos versek a költő mintegy 15 év alkotói munkájának a legjavát adja közre, melynek elsődleges jellemzője a sajátosan modem, kesernyésen groteszk életszemlélet: a clown-monológok ironikusan bölcs, laza gondolatfüzérei. Paxy L:ívíó Régi és új históriák Egyedül az ember fogadhatja be az igazságot, és ajándékozhatja meg vele a világot. Az emberi boldogság „közepe" az igazság és a szeretet. Bennük talál otthonra az igazságra szomjas értelem és a szeretetre teremtett szív, lélek - íija új könyvében az Egyházfán szolgáló esperesplébános, Paxy László. Előző, nagysikerű önéletrajzi könyvében (Testvérek Krisztusban) Paxy atya azokról a nehéz időkről vallott, amikor „Szlovákiában bűn volt magyarnak lenni, és bűn volt Istent szolgálni." A Régi és új históriák szintén önéletrajzi ihletésű mű, melynek lapjain megelevenedik a gyermekkor varázsa, a természettel való együttélés hol mulatságos, hol veszélyeket rejtő „kalandja", de olvashatunk a plébános úr színesen előadott római, földközi-tengeri, szentföldi zarándokútjairól, továbbá az egyházat, a humanitást, a szabadságot egyaránt megalázó totalitárius rendszer titkosrendőrségének sötét Üzelmeiről, valamint az élet legfontosabb kérdéseiről: arról, hogy méltók vagyunk-e és mikor a szabadságra, és arról is, hogy miért érdemes élni. Apa és lánya