Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-10 / 184. szám, kedd

MOZAIK . ÚJ SZÓM GYÜMÖLCSPIAC: CSAK LEGYEN, AKI VÁSÁROL Az előrejelzések szerint almából lesz elég az idén. A kérdés, lesz-e rá elég pénzünk. Illusztrációs felvétel NYAR VAN: POLLENVESZÉLY! Szlovákia számos régiójában a környezetszennyezettség miatt egyre emelkedik az allergiás betegek száma. Az orvosok vészharangokat kongatnak: ha ma minden harmadik gyermeknél allergiás tüneteket észlelünk, 2000-ben előreláthatóan már minden második megbetegszik. A bajok orvoslása hosszadalmas és pénzigényes (egy gyermek gyógyítása több mint 2000 korona havonta). Ezért már 1991-ben lelkes orvosok és egészségügyi dolgozók csoportja a beteg gyermekek megsegítésére, de elsősorban az anyagiak előteremtésére létrehozta az Allergiás Gyermekekért Alapítványt, amelynek segítségével már második éve tenger melletti gyógykezeléshez juttatta a súlyos betegek kis csoportját. A betegek tünetmentesen térnek haza, s jó közérzetük három hónapig is megmarad(hatna). Csakhát odahaza ismét ki vannak téve a veszélynek: lakótelepeink zöldterületei rendezetlenek, gyomosak, s a gyom vígan virágzik... A nyári fokozott pollenveszélyről dr. Alica Mázorová allergológust kérdeztük. - Elkeserítő, hogy országszerte egyre több gyermek allergiás tünetekkel kénytelen orvoshoz fordulni. A víz, a levegő, s általában a környezet szennyezettsége olyan agresszív, hogy kikezdi ellenállóképességüket. Mi, orvosok, különböző módon igyekszünk segíteni a rászorulókon, párosítva a hagyományos gyógyítási módokat az alternatív eljárásoskkal (például akupunktúra), miközben azt ajánljuk a gyermekek szüleinek, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy gyermeküket — legalább a lakáson belül - minél kevesebb allergén érje. Sokan meghallgatják tanácsainkat, drága légtisztító, légnedvesítő műszerekkel, speciális ágynemű vásárlásával szűrik ki a káros hatásokat. De a gyermek élettere nem lehet a szoba négy fala! Ha kimegy a lakótelepi játszótérre, panaszai azonnal visszatérnek. Hogy miért? A virágzó gyomtól, gaztól, - a porról nem is szólva -, még az egészséges ember is tüszszögni kezd. Felteszem hát a kérdést: a közterületek felelőseihez nem jut el az orvosok figyelmeztetése? Ha ugyanis a füves területeket rendszeresen kaszál(tat)nák, netán öntöz(tet)nék, sokkal kevesebb lenne a beteg gyermek. Úgy tűnik, senki sem tudatosítja, hogy a kaszálás jóval olcsóbb mint a gyógyszer?! Ezért arra gondolok: mi lenne, ha néhány felnőtt összefogna - egyre több kerttulajdonos —, s lekaszálná a lakóháza melletti gyomos területeket. A már beteg, de a még egészséges gyermekek védelme érdekében! (péterfi) A SANO FELHÍV ASA Tagadhatatlan, hogy a liberalizált hazai gyümölcspiacon napjainkban nem okoz gondot a legkülönfélébb gyümölcsfajták beszerzése, hiszen csaknem minden kapható. Az is kétségtelen, hogy a választéknál már csak az árak meghökkentőbbek. Hozzátartozik g kép teljességéhez, hogy az utóbbi években a gyümölcsfogyasztás szerkezetében beállt változások miatt, egyértelműen visszaesett a hazai termékek forgalma, és - főleg a nagyvárosokban - egyre inkább a külföldről behozott, árban, méretben, színben, „feltupírozott" termékek kerültek előtérbe, illetve a vásárlók kosarába. Annak ellenére, hogy egyes gyümölcsfajtákból akár önellátók is lehetnénk. Lehetnénk, de a gazdasági recesszió és a megélhetési gondok fokozódása nem sok jót ígér ennek az ágazatnak. Nagyon sok gazdaságban megkezdődött a gyümölcsösök kisebb-nagyobb mértékű felszámolása, hiszen a drága vegyszerek és az egyéb költségek kedvezőtlen alakulása miatt egyre kevesebb az esély arra, hogy a gyömölcstermesztés rentábilis legyen. Mindezek ismeretében a hazai termesztésű gyümölcsök piaca eléggé bizonytalan. Félő, hogy piacvédő intézkedések nélkül elárasztanak bennünket a külföldi dömpingáruval, ami akár a hazai termelés felszámolását is eredményezheti. A terméskilátások az év elején nem sok jóval kecsegtettek. A barack javarésze elfagyott, épp úgy, mint a cseresznye és a meggy. Ezek iránt volt kereslet, s a termelők szempontjából az ára is elfogadhatóan alakult. Vélhetően más lesz a helyzet az almával, amelyből a tavalyi gyenge terméshez viszonyítva az idén jó termés ígérkezik. A nyárasdi mezőgazdasági szövetkezet 60 hektáros gyümölcsösében az utóbbi évek átlagának megfelelő termést várnak. Szalai Géza, a gyümölcsös vezetője arról tájékoztatott, hogy náluk az almaszüret már július közepén megkezdődött, mivel 15 hektárt a korai nyári fajták foglalnak el. Az Éva fajtát már leszedték, rövidesen a James Grieve is piacra kerülhet. Azért a feltételes mód használata, mivel a valóban piacos nyári fajták iránti kereslet az utóbbi időben megcsappant. A termelők 7-8 koronáért adják kilóját, mégsincs iránta túlzott érdeklődés. A kereskedők egyértelműen a fogyasztók szűkös anyagi lehetőségeire hivatkoznak, ezért nem fogy az áru. A téli fajták közül a hagyományos Jonathan, Golden Delicious, Starking és Idared fajták dominálnak. Belőlük is átlagos termés mutatkozik, bár az árak tekintetében — várhatóan — alacsonyabb áron találnak gazdára, mint tavaly. A nyárasdi szövetkezet ebből a szempontból kedvező helyzetben van, hiszen saját hűtőházában addig tárolhatja a gyümölcsöt, amíg megfelelő áron nem tudja értékesíteni. Sajnos, az idei termést már háromszor elverte a jég, s ez minden bizonnyal az almák minőségén is megmutatkozik. De lesz belőle elég, csak legyen aki megveszi. A szlovákiai gyümölcs- és zöldségpiacon jelenleg a egyébként valóban a túlkínálat jelei mutatkoznak. Ezt erősítette meg a termékforgalmazással foglalkozó galántai Galafruct Kft. képviselője. A cseh piacra való bejutás feltételeinek szigorításával a dél-szlovákiai kistermelők is hazai pályán kénytelenek értékesíteni, s ez bizony a nagykereskedők forgalmán is megmutatkozik. A Galafruct is 7-8 korona közötti áron vásárolja a nyári almát, saját üzleteiben 10 koronáért kerül a vásárlók táskájába. Ha nem lesz elég a hazai téli alma, inkább olaszországi és hollandiai behozatallal számolnak, amely árban és minőségben egyértelműen versenyképes a hazai termékekkel. Árakról azonban most még korai lenne beszélni, bár az egyszerű fogyasztók pénztárcáját ismerve, minden bizonnyal az idén nem veszünk majd annyi almát, hogy gyomorrontást kapjunk tőle. —tszl— Az elhurcoltak szövetsége (SANO) ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a szlovák parlament 1991. évi 319. számú törvénye alapján kárpótlásra jogosult személynek csak az tekinthető, aki a Szlovák Köztársaság állampolgára, a Szlovák Köztársaság területén állandó lakhellyel rendelkezik, illetve erről a területről származik, és itt élnek a leszármazottjai. Az említett törvény értelmében nem tekinthető jogosult személynek az, aki katonaként esett hadifogságba, esetleg civil személyként nem 1993. AUGUSZTUS 10. Szlovákia területéről hurcolták el. Kártalanítási igényt tehát csak azok nyújthatnak be, akik civil személyként voltak elhurcolva Szlovákia területéről. Ezek a személyek 1993. augusztus 13-áig kérelmezhetik a kártalanítást, de csak akkor, ha hitelesen bizonyítani tudják elhurcolásuk tényét. Azokat, akik benyújtották kérvényüket a szövetség, illetve az igazságügyi minisztérium címére, nyilvántartjuk, és nem szükséges sürgetni az ügyintézést. ORDÓDY KATALIN / J L/ Dóra harcias hangulatban ment le a reggelihez. Toncsi már kiolvasta az újságokat. Kihallgatták a Tavirózsa éjszakai főpincérét. — Igen, és miért? — kérdezte szórakozottan Dóra, mialatt a kávét töltötte a csészéjébe. — Már elfelejtetted? A siófoki rablás. Dóra hirtelen nagyon éber lett. Megint eszébe jutott a jelenet, a- főpincérrel izgatottan tárgyaló Borka. — És írnak valami részletesebbet is? — A, semmit. Ezt is csak a helyi újság. Az országos lapoknak ez már nem téma. — Hadd nézzem! — és kivette a lapot Toncsi kezéből. Megérkezett Borka is derűsen, azt az arcát mutatva, amellyel meg tudta hódítani az embereket. Egy pillantást vetett ő is a lapba, rögtön tudta, mi az, ami Dóráékat érdekli. Ugye emlékeztek a főpincérre? Rendkívüli figyelemmel vett körül bennünket. Még Budapestről ismerem. Többet tudnék nektek mondani az esetről, mint ami az újságban áll. Toncsi és Edus máris hegyezték a fülüket, és bár Dórát is érdekelte, mit tudhat Borka, érdeklődésének nem adta jelét. Elfoglalta magát a reggelivel. Nagyon dühös volt a tegnapi tönkrement estéért. Legnagyobb megrökönyödésére a férfi úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. - Tegnap átéltem néhány meleg pillanatot. Dórát akartam megkérni, hogy baráti alapon nyújtson segítséget, de rosszul választottam meg a pillanatot. Ezt én beláttam, Dórácska - fordult feléje, és hangjában nem lehetett fölfedezni egy parányi iróniát sem. Most már nem tehetett úgy, mintha nem venné tudomásul Borka jelenlétét. Elképesztette ez a fordulat, nem tudta, miképpen reagáljon. Csak nézett rá és várta, mivel rukkol még elő. - A miniatűr, amiről írtak, rövid ideig a birtokomban volt. A bomba robbant. Most már mind a hárman lélegzet-visszafojtva hallgatták. - A betörők egyike, jó fellépésű úriember, még mielőtt a bűntényt fölfedezték volna, elment a főpincérhez, igazolta magát, persze hamis papírokkal, de ki tudhatta ezt. Elmondta, nagy anyagi nehézségei vannak családi ügyekből kifolyólag, sürgősen pénzre lenne szüksége. A bárban sok gazdag ember megfordul. A főpincérnek, szegény Bélának nagy az ismeretsége ezekben a körökben, tisztes provízió ellenében talán segíthetne, hogy a kép gazdára találjon. - Te vetted meg? - szólt közbe izgatottan Toncsika. - Ott még nem tartunk, hagyd, hogy sorban elmondjam a tényeket, és azt is, amit csak sejtek, bár nem hiszem, hogy messze járnék az igazságtól. - Egy szót sem szólok. - A képet nem ajánlotta föl mindjárt nekem, előzőleg két vendéggel is beszélt, ők azonban vonakodtak a vételtől. Bár a képet természetesen jóval áron alul kínálta, de így is tekintélyes summa volt, annyi készpénzt nem tartottak maguknál. Másrészt felmerült bennük a gyanú, hogy hamisítványról is szó lehet. Miniatűröket ugyan nemigen hamisítanak, mert a fantasztikusan finom, aprólékos munka korhű utánzása nehezebben érhető cl, mint a nagyobb méretű olajfestményeknél. A pasasnak pedig sürgősen pénzre volt szüksége. Hetethavat összehordott, hogy miért halaszthatatlan a dolog, hiszen egyébként komoly gyűjtőnek, vagy múzeumba sokkal előnyesebben adhatná el. Béla akkor velem próbálkozott. Én is gyanakodtam, bibi lehet a dologban, de a kép igazán megtetszett. Kár, hogy már nem mutathatom meg nektek. Próbáltam még lejjebb nyomni az árat, ami sikerült is. Megalkudtunk, de a mellényzsebemben nekem sem lapult a szóban forgó összeg, Béla pótolta a hiányzó pénzt. Megállapodtunk, hogy másnap eljön utánam a klubba, és ott megadom neki a kölcsönt. A visszaemlékezésnél Borkának kiszáradt a torka. - Edus, kérlek, tölts abból a kristályvízből. Az egész pohár tartalmát fölhajtotta és folytatta. Másnap ki is fizettem Bélát, de az üzletben már semmi örömöm nem volt, mert közben felfedezték a betörést, a rendőrség szimatolni kezdett. Természetesen más mulatók mellett a Tavirózsa is sorra került. Béla nem mert tagadni, túl jól keres ott, semmint hogy kedve legyen rendőrséggel, bírósággal huzakodni, kockáztatni vizsgálni fogságot, rosszabb esetben néhány hónapot a hűvösön. Elmondta, mi történt, azt is, hogy az illető igazolta magát, ő segíteni akart, a képet megvette egy vendég, akiről fogalma sincs, ki fia, botja, talán nem is látja többé. Toncsika is töltött magának a kristályvízből, és a vízzel együtt lenyelte a kérdést is, ami már a nyelvén volt, de nem akarta Borkát megzavarni. - Itt abba is maradhatott volna a vizsgálat, csakhogy többen látták, köztük a klubunk portása is, hogy Béla ott keresett engem. A dolog bonyolódott, Bélát ismerik a környéken, és az újság a Tavirózsát említette. Könnyen el tudtam képzelni, hogy ha Bélát sarokba szorítják, mondhat olyasmit, ami által eljutnak hozzám is. Először az az ötletem támadt, hogy megkérem valamelyiteket - nem nézett Dórára rejtse el a képet addig, míg nem helyezhetem biztonságba. Pillanatnyi szünetett tartott a hatás kedvéért, aztán Méhesné felé fordult. (Folytatjuk)