Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám, kedd

ÚJ SZÓ' LAPOZGATÓ SEM PIACI, SEM SZOCIÁLIS Mén csak a gazdasági reszortban százezres munka­erő-csökkenésre számíthatunk. Már régen tudunk a nagyvállalati túlfoglalkoztatottságról - mit tettünk azonban annak érdekében, hogy a vállalatok fokoza­tosan megszabadulhassanak a fe­leslegessé váló alkalmazottaktól, s őket aztán máshol el tudjuk helyez­ni? Miloí Lelovský, a gazdasági minisztérium gazdasági stratégiai és gazdaságpolitikai osztályának vezetője a jelenlegi gazdasági (nem)történések miatt eléggé szkeptikus: „Ha sikerülne a priva­tizálás, ha véghez tudnánk vinni a kis- és középvállalkozói támogatási program végre­hajtását, ha.. De szinte semmi sem sikerült. Valahol mindig akad valami, ami az adott pillanatban min­dent megállít... Nekünk is és a vállalatoknak is ren­delkezésre állnak a kész fejlesztési programok, de ke­vés a pénz, s ebből is főleg a magánvállalkozóknak csordul kevés. Eközben világos, hogy éppen a kis- és középvállalatok alkalmazhatnák azokat az embere­ket, akiket a nagyvállalatoknak el kell bocsátaniuk. A helyzet illusztrálására elmondom, hogy e területen 150-300 ezer koronába kerül egy munkahely kialakí­tása, míg az iparban 3-5 millióba " Úgy tűnik, hogy noha Szlovákia - a legfelsőbb tisztségviselők nyilatkozatai szerint - szociális piac­gazdasággá szeretne válni, eddig ez mégsem sikerült, s elmondható, hogy jelenleg nem beszélhetünk sem piaci, sem pedig szociális Szlovákiáról. Segélyben csupán a munkanélküliek egyharmada részesül, és bár ez gazdasági szempontból örvendetes tény lehet, „A munkanélküliek támogatására fordított kölcsönökből származó, bármilyen mennyiségű pénz célt téveszt, ha a fontos állami posztokon továbbra is többet foglalkoznak politikával, mint a gazdasági gondok orvoslásával." de egyúttal feltehetjük a kérdést, hogy miből él a töb­bi munkanélküli. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden munkáltató pénzt folyósít a foglalkoz­tatási alapba, s ezzel valójában előre fizeti az esetle­gesjövőbeli támogatást. Természe­tesen a munkanélküliek között is találhatók olyanok, akiknek egyál­talán nem akaródzik dolgozni. Szlovákia egyes régióiban azonban csaknem nullával egyenlő a mun­kalehetőségek száma, nem beszél­ve arról, hogy a lakosság mobilitá­sa a lakáshiány miatt korlátozott. Mindenesetre a szabad munkahe­lyek számáról szóló adatok világosak - egy szabad helyre harminc munkanélküli jut. Úgyancsak kevésbé mondhatók szociálisnak azok a készülő változások, amelyeket a törvényhozás a szociális szférában tervez. Például egy végzős, aki ta­nulmányainak befejezése után nem talál állást, csak havi 900 koronás támogatásban részesülhet. Nem ne­héz kiszámolni, hogy ez az összeg manapság napi egyszeri étkezésre sem elegendő. Az áldatlan szlovákiai gazdasági helyzeten talán segíthetnek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és ban­kok által nyújtandó hitelek - végtére is ezek miatt ké­szülnek a szociális kiadások említett restrikciójára. Bármilyen mennyiségű pénz azonban célt téveszt, ha a fontos állami posztokon továbbra is többet fognak foglalkozni a politikával, mint a gazdasági gondok megoldásával. Van azonban egy gond: valódi gazda­sági szakemberekből még nagyon kevés akad... MONIKA SLINČÁKOVÁ, Trená, 33. szám HA ZSEBÜNKBEN VALUTA VAN... 1993. AUGUSZTUS 31. NEHÉZ KŐLTSÉGVETŐSDI Noha Csehország a pénz kü­lönválása utáni kereskedelem terén mintegy 5,8 milliárd ko­ronával tartozik - amelynek egy részét kemény, konvertibi­lis valutában kellene kiegyen­lítenie a Szlovák Köztársa­ság mégis szegény hitelezőnek tekinthető. . A Szlovák Köztársaság kor­mányának gazdasági tanácsa nemrég a jövő évi pénzpoliti­ka alapelveiről tárgyalt, s több mint bonyolult dokumentu­mokat terjesztettek elé. Az idei költségvetési gazdálkodás jú­lius végén 14,1 milliárd koro­nás deficittel zárt; a hiány au­gusztus első negyedében elér­ten 17,5 milliárdot (ha meg kellene tartanunk az IMF­nek ígért, legfeljebb 10 száza­lékos deficitet, akkor a költ­ségvetési hiánynak az év végé­ig nem szabadna meghalad­nia a 16 milliárdot). A bankokkal szembeni ál­lamadósság esetében - amely 1992 Végén 12,5 milliárd ko­ronát tett ki - az a veszély áll fenn, hogy a kétszeresére nő, s ez az adósság az egyik leg­nagyobb destabilizáciös té­nyező a szlovák gazdaságban, amely magán viseli a stagfiá­ciós, ha nem a deflációs álla­pot jegyeit. És a nemzetközi intézmények által folyósított „kemény" hitelek visszafizeté­se sem lesz olyan dicsőség, mint a kölcsön felvétele. Nem lesz könnyű feladat a jövő évi költségvetés kidolgozása, főleg ha kizárólag az elvonás lesz rá a jellemző, ha csupán ismét a nadrágszíjat hántat­juk össze. Egyre kevesebb a dolgozó kéz, a munkanélküli­ség aránya elérte a rekordnak számító 13,3 százalékot; ez mind semmi, a jövő évre szóló előrejelzések szerint a mun­kanélküliség meghaladhatja a 24 százalékot is! És nem csak a Favoritok drágultak. Állító­lag néhány munkanélküli ilyen gépkocsival jár a segé­lyért (és ezért mindenkinek csökkentik). Mozognak az élelmiszerárak, bejelentették a tej, a villamos energia árá­nak emelését, fizetni fogunk a tankönyvekért, a gyógysze­rért... Talán valamin változ­tatni kell, hogy a gazdasági nyomást ne csak a fogyasztók, főleg a legszegényebbek, ha­nem elsősorban a termelők érezzék. Legalább az a 13 mil­liárd korona juthatna el az ál­lami költségvetésbe, amellyel a vállalkozók (beleértve az ál­lami vállalatokat is) tartoznak az államnak. Nehéz költség­" vetősdire játszania a pénzügy­miniszternek, és még nehe­zebb az állampolgárnak, aki azt kérdezi, vajon igaz-e, hogy már nem kell kölcsönkért pénzeket visszafizetnie. Talán összetéveszti a vállalatot a háztartásával... IVANŠPÁNI Práca, VIII. 23. Minden állampolgár évente 7500 szlovák koronáért vásárolhat valu­tát. A devizatörvény értelmében az 5000 koronát meghaladó deviza­eszközhöz jutás utáni harminc na­pon belül ezt az összeget deviza­számlán kell elhelyezni vagy meg­vételre felkínálni banknak. Azokat a devizaeszközöket, amelyek érté­ke nem haladja meg az 5000 szlo­vák koronát, az illető felhasznál­hatja, a kivételeket a törvény pon­tosan rögzíti. Manapság már nem gond devizaszámlát vagy -betét­könyvet nyitni. A jogi személyek esetében a helyzet kissé más. Az ő esetükben „százszázalékos" felajánlási köte­lesség érvényes, ami azt jelenti, hogy a jogi személy (a devizatör­vény 11. paragrafusa értelmében) az összes devizaeszközt köteles fel­Alojz Tkáč kassai püspök a sze­münkre veti, hogy történelmi sérel­meket követtünk el a szlovákokon. Mégpedig állítólag Eduard Beneš ­egy cseh - személye által. Aláírá­sával 6 hozott döntést Jozef Tiso ­egy szlovák - kivégzéséről. Világítsunk rá néhány, a történe­lem folyamából kissé kisodródott részletre. Jozef Tiso szlovák elnö­köt, aki Hitler és Mussolini oldalán elvesztette a második világháborút, a Csehszlovák Köztársaság népbí­rósága (...) ítélte a legsúlyosabb büntetésre. Természetesen az ítéle­tet nem az akkori köztársasági el­nök hozta meg, csupán kegyelmet rendelhetett volna el. Az alkot­mánnyal összhangban és a kor­mány javaslatára úgy döntött, hogy nem él ezzel a jogával. Tisót, akit bűnösnek találtak azoknak a tettek­nek az elkövetésében, amelyekre állama szánta el magát, kivégezték. Lényegtelen azt vizsgálni, vajon „minden rossz", ami akkor történt, Tiso akarata ellenére történt-e, aho­gyan Tkáč püspök állítja. És ha így is lett volna (ahogyan nem volt így), a bűntettekért akkor is Tisó­nak kell vállalnia a felelősséget. Meg kell ütközni azon, hogy a katolikus egyház elöljárója olyan piszkos ügybe keverte magát. ajánlani megvételre davizabank­nak. Számlán kizárólag engedéllyel helyezheti el. A különbség tehát a felajánlási kötelesség mértékében és módjá­ban van. A devizatörvény 43. paragrafusa pontosan rögzíti a szabálysértése­ket. E cikkely értelmében deviza­szabálysértést követ el az, aki a jogszabály rendelkezéseivel ellen­tétben jogtalanul vásárol, ad el és vált be devizaértéket, vagy más­képp kereskedik vele. Továbbá ha külföldre folyósít vagy onnan fo­gad el devizaeszközöket pénzinté­zet közvetítése nélkül, valamint ak­kor is, ha nem teljesíti a már emlí­tett kötelességeket, azaz nem he­lyezi el valutáját devizaszámlán, vagy nem kínálja fel banknak stb. A törvénysértés súlyosságától és az okozott kár mértékétől függően az igazságszolgáltatási szervek fi­gyelmeztethetik az illetőt, vagyon­elkobzást rendelhetnek el, 20 000 koronáig terjedő pénzbírságot szabhatnak ki. Abban az esetben, ha valaki jogtalanul vásárol, ad el, vált be devizaeszközöket, vagy va­lamilyen más formában törvényel­lenes kereskedelmet folytat, 50 000 koronáig terjedő pénzbírságra szá­míthat. A bírság nem alacsony, de tekin­tettel a kiterjedt devizabűncselek­ményekre és az illegálisan forgal­mazott devizák mennyiségére bizo­nyára nem elegendők. Ezzel kap­csolatban célszerű volna, ha az ügyészség is állást foglalna a Bün­tető Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben, hogy hatékonyabbá váljanak a szankciók. BIBIÁNA GUNISOVÁ Sme, VIII. 23. 6 KIAD TANÁCSOT? Nemrég ért véget Nyitrán az Ag­rokomplex nemzetközi mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari kiállí­tás... A szakemberek véleménye szerint az ágazat prosperitását csak az áremelések menthetnék meg. Ezzel azonban tarthatatlan helyzet elé állítanák a fogyasztó­kat. Számoljanak: például egy li­ter tej 15 koronába kerülne. Nem beszélve a húsról, kenyérről és más élelmiszerről. Ezzel össze­függésben eszembe jutott, hogy egy magángazdálkodó hat koro­nát kér egy liter tehéntejért. Hogy miképp lehetséges ez, talán csak ő maga tudja, vagy esetleg társai...A/ Agrokomplexszel egy időben került sor Szenckirályfán a nagyon sikeres első szlovákiai méhésznapokra. A rendezvényen részt vett Peter Baco földművelé­si miniszter is. Egyebek között kijelentette, hogy más országok­ban a méhészek jóval olcsóbban képesek termelni, mint nálunk. A miniszter úr azonban elfelejtette elmondani, vajon külföldön a méhek vagy a méhészek dolgoz­nak jobban. Igaz, tapasztalatokat onnan kell nyerni, ahol jól tudnak gaz­dálkodni a mezőgazdaságban is. Azoktól, akik nem panaszkod­nak, hogy nem jutottak állami támogatáshoz, és mégis olcsób­ban tudnak termelni. JÁN VALKOVIC Slovenský denník, VIII. 24. FORRÓ ŐSZ Noha az utóbbi időben elsősorban egy rendkívüli ülés összehívása kapcsán esett szó a Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsáról, mégsem ildomos megfeledkezni arról, hogy a parlament életének megvan a sa­ját ritmusa, amely most kezd ismét felgyorsulni. Ugyanis a képviselők számára is véget ér a nyári szü­net..., kezükben van az államfő által visszaadott, a kereszt- és vezetékne­vekről, továbbá a Szlovák Köztár­saság hivatalos nyelvéről, valamint a foglalkoztatáspolitikai hatáskö­rökről szóló törvény. Rövidesen be­kerülnek a „csomagba" a szociális törvények javaslatai, amelyeket il­letően nem csupán a szakszerveze­teknek vannak kifogásai. Forró lesz az ősz a parlament számára? Bizonyára igen. És való­színűleg nem csak ez az évszak. Ugyanis ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy a játszmában Vladimír Mečiar kormányának helyzete is szerepel. Kérdés, vajon a parla­menttel szemben kisebbségben ma­rad-e, hogyan és hol fog keresni esetleges szövetségeseket. Elmond­ható, hogy a legfelsőbb szlovák tör­vényhozó testület második éve va­lóban nem ígér semmilyen nagyobb nyugalmat. Ehhez már az egyes pártok és mozgalmak érdekei tú­lontúl differenciáltak, a pozíciók kiélezettek, s a képviselőkre egyre nagyobb nyomás nehezedik a vá­lasztópolgárok részéről, akik elé­gedetlenek gazdasági helyzetükkel. Bár mindezek ellenére (noha kis naivitással) azért elvárható volna tőlük legalább az, hogy megfelelő adag tolerancia maradjon bennük, s az az igyekezet, hogy megálla­podjanak a szlovákiai fejlődés alapvető irányaiban. Hiszen mind­annyian ebben élünk, s így világos lehetne mindenki számára, hogy a „minél rosszabb, annál jobb" elvre épülő taktika ugyanúgy elfogadha­tatlan, mint az, amelyik arra a meggyőződésre támaszkodik, hogy csak egy igazság létezik. MARCELA KOSTÁLOVÁ Národná obroda, VIII. 24. TISO-UGY AZ ASZTALON amelynek egyértelműen politikai célja van. Meghökkentő, hogy egy lelki pásztor vitathatatlan háborús bűnös mellett állt ki. De még így is az egész eset a szlovák katolikus egyház Ugye volna, ha... ...ha az Andrej Hlinka halálának 55. évfordulója al­kalmából tartott ró­zsahegyi ünnepsé­gen, amelyen a ki­jelentés elhangzott, nem vett volna részt Roman Kováč miniszterelnök-he­lyettes, Dušan Slo­bodník kulturális miniszter és Jozef Prokeš, a parla­ment alelnöke. Az információk szerint közülük senki nem határolta el magát a püspök nyilatko­zatától. Prokeš ez­után egy világos állásfoglalás Jie­lyett azt tanácsolta a cseh nemzetnek, ne felejtse el, hogy Tiso része a csehek történelmének is. Tehát a jelenlegi szlovák kormánygarnitúra azt sze­retné tőlünk, hogy kérjünk bocsá­natot Tiso kivégzéséért? (...) TOMÁŠ KLVAŇA Mladá fronta Dnes, VIII. 24. Alojz Tkáč kassai püspök A közölt cikkek nem feltét­lenül tükrözik az LJj Szó véleményét.

Next

/
Thumbnails
Contents