Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP NEM LESZ MÁSODIK SZEPESVARALJA . ÚJ szól 1993. AUGUSZTUS 31. HOL VAN MÁTYÁS, AZ IGAZSÁGOS? A legenda szerint Mátyás király annak idején Gömörben megkapáltatta a kérkedő urakat, hogy megtudják, nem a szőlő levét inni a legnagyobb fáradság, hanem sokkal inkább a szőlőkapálás. Mátyás szobra ma is ott áll a sajógömöri templom mellett, s a helybeliek minden bizonnyal szívesen vennék, ha az igazságos uralkodó hírében álló király most is el-eljárna hozzájuk. Es megkapáltatná, megdolgoztatná azokat a tolvajokat, akik kertjeikből, földjeikről rendszeresen lopják a termést, udvaraikról a háziállatot. Mert immár tarthatatlanná kezd válni az állapot, és az arra illetékes állami szervek, a rendőrség nem tud vagy talán nem akar cselekedni. A becsületes polgár ma félve kérdezi: ki védi meg őt, ha a törvény nem? Jűlius végén, az egyre szaporodó tolvajlásokat megelégelve, nyilvános gyűlésre gyűlt össze Sajógömör polgársága. A gömöri vár tövében elhatározták, valamilyen módon figyelmeztetik a közvéleményt és az arra illetékeseket a helyzet komolyságára. Azt is eldöntötték, hogy addig, amíg az arra hivatott szervek nem teszik a magukét, átmenetileg maguk fogják őrizni értékeiket. Ok is megelégelték azt, hogy karba tett kézzel nézzék, miként hordják szét értékeiket. Megelégelték, úgy mint a másik hajdani megyeszékhelyen, a szepsi vár alatt. A sajógömöriek, azonban úgy határoztak, csakis törvényes eszközökkel harcolnak majd igazukért. Az említett falugyűlésen nyílt levelet fogalmaztak a parlamenti képviselőkhöz, melyben figyelmeztetnek a bűncselekmények számának rohamos növekedésére, ami bizonytalanságot és nyugtalanságot vált ki a tisztességesen élő és dolgozó polgárok körében. x Csernok István, Sajógömör polgármestere úgy vélekedik, nemcsak az ő falujuk gondja a nagyméretű bűnözés, a környéken szinte valamennyi településre jellemző, de ők voltak azok, akik ezt nyíltan ki merték mondani, illetve akik elhatározták, hogy megpróbálnak valamit tenni. A polgárokat az hozta ki a béketűrésből, hogy nyáron a betörések és lopások éjszakáról éjszakára megismétlődtek. - A nép annyira fölháborodott, hogy nyilvános gyűlést kellett összehívnom - meséli a polgármester. — Meghívtuk a járási ügyészséget is, de még csak nem is reagáltak hívásunkra. Hasonlóan, mint Szepesváralján, ahol szintén meghívták őket, de hasztalan. Minek is? Az a fontos, hogy a magasabb beosztásúaknak testőreik vannak, azzal már nem törődnek, hogy a falvakban szétlopkodják az emberek vagyonkáját. Kétezer koronás és még alacsonyabb nyugdíjat kapó időseket is megloptak. Fönt meg szedik a kemény ezreseket. - A bűncselekmények felderítése a rendőrség feladata lenne. Hogyan dolgozik a rendőrség? - Hogyan? Annyi a bűneset, hogy nem győzik. Nálunk két lopást felderítettek, a tetteseket letartóztatták, de már szabadlábon vannak. - Milyen jellegű bűncselekmények voltak Sajógömörben? - A bűnözők elsősorban lakóházakat törnek fel, leginkább olyanokat, melyekben magányos öregek laknak. Sokszor olyankor, amikor a tulajdonos otthon van. De most már lopnak mindent, amit látnak. Kiássák a kertből a krumplit vagy az egyéb termést lopják el, elviszik a nyulat, a tyúkot. Betörtek az iskolába, az iskolai étkezdébe, a postára, az üzletbe, a kastélyba, melyet most újítunk fel. Visznek mindent,- ami mozdítható. - A szepesváraljai esetekhez hasonlóan önöknél is elsősorban cigányok a bűnelkövetők? - Azt nem állítom, hogy elsősorban, mindenesetre az a kettő, akit elfogtak, sajógömöri cigány volt. Rövidesen azonban elengedte őket a rendőrség, és másnap reggelre újra betörtek. Falunknak körülbelül kétszáz cigány lakosa van, de szerintem nem ezek a régi sajógömöriek teszik ki a bűnelkövetők zömét, hanem inkább azok, akik rokonvagy baráti látogatásra jönnek hozzájuk, vagy egyszerűen csak idevetődnek. Mi azonban nem cigányellenes intézkedéseket akarunk, hanem azt, hogy a képviselőink hozzanak jó és hatékony törvényeket, s azokat a törvényeket maradéktalanul tartassák is be. Mert az nem megoldás, hogy a polgárok kénytelenek őrizni a falut. - Állandó őrszolgálatot tartanak? - Az említett falugyűlésen elhatároztuk, hogy állandó őrszolgálatot szervezünk. Éjszakánként négy polgárunk járja a falut, éjfélig kettő, éjfél után kettő. Ezzel azonban nem oldódik meg minden. Egyrészt mert míg a két ember a falu egyik végén jár, addig a másikon az egész házat is elvihetik, másrészt mert ezek egyszerű polgárok, fegyvertelenek, az életüket nem kockáztathatják, s másnap munkába kell menniük. Az se megoldás, hogy falusi rendőrséget szervezzünk. Hiszen erre pénzünk sincsen. - Milyen törvényeket várna a falu? Mit kifogásolnak a mostaniakban? - A mostani törvények nagyon elnézőek. A falugyűlésen többen azt mondták, hogy ha a tolvaj be meri tenni a lábát az udvarukba, akkor majd ők elintézik. A mai törvények szerint azonban, ha valaki a saját udvarában megver egy hívatlan vendéget, akkor még neki lesz baja belőle. Hát milyen törvények ezek? Azt meg senki sem kérdezi meg, mit keresett az illető éjszakának idején más portáján. — Hány bűneset volt itt az utóbbi időben? - Annak számát se tudjuk. Krumplilopás és egyéb hasonló annyi volt, hogy nem lehet megszámlálni. Még a fóliákba is bementek, s ha nem találtak semmit, akkor mindent összetiportak, tönkretettek. Feltörték a hétvégi házakat, pincéket is, amelyek a szőlőhegyen vannak. S ehhez jönnek még a nagyobb betörések. Az iskolába például háromszor törtek be, a kastélyból huszonötezer korona értékben vittek el építőanyagot. És még hosszan sorolhatnám. A helyzetünk tarthatatlan, ezért küdltünk levelet a parlamentnek a köztársasági elnöki irodának meg az Együttélésnek, mert a parlamenti választásokat falunkban ez a párt nyerte. Eddig csak a parlamentből kaptunk választ, olyat, hogy majd a megfelelő bizottságban megvitatják a dolgot. Az Együttélés nem reagált levelünkre. Pedig a képviselő uraknak nemcsak akkor kellene eljönniük, amikor a szavazatokat akarják megszerezni, hanem akkor is, amikor problémák merülnek fel. Most minden az önkormányzatra hárul, az pedig tehetetlen, mert semmilyen jogköre nincs. Ha viszont senki nem tesz semmit, akkor az a veszély fenyeget, hogy az emberek maguk fognak törvénykezni. Erre pedig semmi szükség nincs. Az egész ügy kicsúcsosodását őszre, a betakarítás idejére várom. Ezért kellene addig valamit tenni. X Éppen aznap este, amikor Sajógömörön jártam, a Szlovák Televízió dokumentumfilmet sugárzott a szepesváraljai eseményekről és a romák bűnözéséről. Több illetékes mellett a bőrfejűeket is megkérdezték, akik bevallásuk szerint „csak az igazságért küzdenek és a közbiztonságot védik". A műsorban nyilatkozó szepesváraljai polgármester elmondta, körzeti elöljárója egy korábbi interjúban elejtett egy megjegyzést, miszerint Szepesváraljának talán már csak a bőrfejűek segíthetnek. A polgármestertől megtudhattuk, hogy jelentkezett is egy mintegy ötszáz főből álló csoport, hogy ők elintéznék az ügyet. A tévé ezt minden kommentár nélkül közölte, sőt az egész műsor azt sugallta, hogy valóban csak ez a megoldás. A rendőrparancsnok közben elmondta, hogy ők Szepesváralján mindent megtesznek és rendben találják a dolgokat. A műsor megerősített abban a hitemben hogy a „cigánybűnözést", aminek persze megvannak a társadalmi gyökerei és gazdasági okai, hagyják a saját medrében folyni, és a hivatalos szervek akkor sem tesznek semmit, amikor tehetnének. Hogy miért? Mert ennek a problémának az életben tartásával több legyet lehet ütni egy csapásra: az átlagpolgárnak van miről beszélnie, s nem kell a rossz gazdasági helyzeten gondolkodnia. Másrészt a „megátalkodott cigányságra" sok mindent rá lehet fogni, magyarán kitűnő bűnbak, kollektív bűnös, akin le lehet vezetni a fölös energiákat. Esetleg még tettlegesen is. Harmadrészt, de nem utolsósorban: a megszaporodott bűneseteket látva a lakosság kemény kezet, kemény rendőrséget és kemény törvényeket fog követelni. Erre pedig nálunk - mi tagadás — van hajlandóság. A sajógömörieket azonban nem szabad félreérteni. Ők nem kemény kezet, hanem törvényességet követelnek, és a törvények következetes betartását. Ez pedig nagy különbség. Mert a hazárdjáték rendkívül veszélyes dolog! Sajógömörben ott áll Mátyásnak, az Igazságosnak a szobra. A helybeliek remélik, hogy a szelleme is visszatér egyszer. KLINKO RÓBERT ORDÓDY KATALIN Ahogy mondtam, egyszerű a nyitja a dolognak... Bocsásson meg, kissé kínos nekem erről beszélni. Mindegy - bátorította magát szembe kell nézni a dolgokkal, maga már úgyis annyira belekeveredett ebbe a kellemetlen históriába, mit hímezzek-hámozzak. Mártuskát fölöttébb sokkolta, mikor maga váratlanul ránk nyitotta az ajtót. Napokig magán kívül volt. Tudta, hogy ha híre megy a dolognak, nem kívánatos következményei lehetnek rá nézve. A családja vidéken, elég távol él, nem volt kivel megosztania az aggodalmait. így, mikor Lili barátnőjével találkozott, most két éve ugyanannál a vállalatnál dolgoztak, neki öntötte ki a lelkét, mennyire földúlta a dolog és a többi és a többi. Mártikának fogalma sem volt, hogy Lili férje, akit ő csak futólag ismert, nekem barátom és összejárunk. A többit, ugye, el tudja képzelni. - Hogyne, hogyne, igazgató úr. Utólag visszagondolva, tényleg egyszerű a magyarázat, de azért álmomban sem gondoltam volna rá. A gyanú alól viszont százszázalékosan tisztázva vagyok. Nem - Adám! — Magához ölelte a gyereket, aki a kertajtóig eléje szaladt. - Ádám, holnap kirándulunk. Lenne kedved hajókázni? Fölmennénk a Dunán egészen Bécsig. Az egy nagy-nagy város. Elmegyünk a Práterbe, annyi fagylaltot ehetsz, amennyi beléd fér. Anyót is viszszük. Micsoda mulatság lesz! Ádám örvendezve tapsolt. - A kiscicát is visszük? - A cicát nem. Kell, hogy valaki vigyázzon a házra. - És engem sem - mondta Síposné. — Szólni akartam, egész napos kirándulásra ígérkeztem. Zsókáékkal kimegyünk Vaskútra, ott is ebédelünk. Jólesik egy kis kikapcsolódás. - Okosan teszed, anyukám - helyeselt Dóra. Aztán megkérdezte: - Jenő is ott lesz? - Jenő mostanában mindig ott van, ahol Zsókáék. Vajon, ki miatt, inkább Bubi bácsi vagy Zsóka miatt? Esetleg miattad? - tet^e hozzá kajánkodva. - Helyesen gondoltad, valószínűleg miattam. Ugye, ezt akartad hallani? Nincs terhemre a társasága. Amíg három hétig oda voltál, egyenesen jól jött, hogy jöttek és együtt jártunk ide-oda. Ádámnak is volt szórakozása, Jenő néha hozta a két unokáját... Sejtem, mitől van ilyen jó kedved, de azért elmondhatnád. - Nagy élvezettel fogom részletezni. Végre megszabadultam a lidércnyomástól, ami rögtön rám telepedett, alighogy hazajöttem. Gyere, főzök egy kávét és hallgathatod a mesét. A hajókirándulás várakozáson felül sikerült. Fáradtan, de derűs kedvvel baktattak hazafelé. Otthon, Dóra meglepetésére, senkit sem talált. Ádámot lefektette, s a kimerítő nap után maga is szívesen ágyba bújt volna, de tudta, nyomban elalszik, amint vízszintes helyzetbe kerül. Meg akarta várni anyját. Bekapcsolta a televíziót, aztán kikapcsolta, mert az is álmosította. Besötétedett, ilyenkor már igazán nem bóklásznak a vaskúti tavak körül. Nahát, anyuka ilyen sokáig kimarad. Nem is emlékszik, hogy hasonló eset előfordult volna. Az óra elütötte a tizenegyet. Dóra már komolyan aggódott. Fölhívom Bubi bácsiékat, otthon vannak-e. Indult a telefon felé, közben hangokat hallott kívülről, a kapu is megcsikordult. Megállt, fülelt kifelé. Igen, hála istennek, ez anyuka. - Mi az, te még fönt vagy? - lépett be Síposné. - Csak nem sodrófával vársz rám? - Nevetve dobta a táskáját, a szvetterét a székre. - Kicsit aggódtam. Ez új jelenség. - Egyszerűen nem akaródzott még hazamennünk. Nyolcra visszaértünk a városba és valamelyikünknek eszébe jutott, miért ne vacsorázhatnánk meg valahol. A vár alatt ny'lt egy hangulatos étterem. Micsoda kilátás nyílik a Dunára és a városra! ízlelt a vacsora is, a bor is, jól éreztük magunkat. És ti? Nem fárasztotta ki nagyon a kirándulás Ádámot? (Folytatjuk) __ / # Jp • M • fl WW át /K ™ m mm M m\ X/M w J a ^ #f» is képzeli, mennyire megkönnyebbültem. Fölállt, de az igazgató visszatartotta. - Várjon csak, Dóra — kis restelkedéssel a fiókjába nyúlt és elővette a becsomagolt, fölszalagozott badacsonyit. - így van még, ahogy hozta. Nem kóstoljuk meg? - Nem, nem — tiltakozott Dóra nevetve munkaidő alatt tilos az ivás. De különben sem szoktam soha délelőtt... délután sem igen. Hát akkor — nyújtotta kezét az igazgató —, ezzel a kettőnk ügye végleg lezárult. A többi már az én dolgom. Szinte tánclépésekkel sietett vissza a szobájába. Mit törődik már azzal, hogy hozza otthon rendbe a szénáját a diri, vagy hogy szakít-e Mártával. Az sem érdekelte, hogy zátonyra fut-e barátsága az Axman-házaspárral, vagy sem. Holnap szombat, jó lenne ünnepet csapni. Az ördögbe is, ez a nyár nagyon megviselte. Hogy a pechsorozat még itthon is folytatódott, már egyenesen pokoli volt.