Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓM SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS KÖRBENJÁRÁSOK NYITÁNY KÉT KARMESTERREL Feledni nem, csak bevallani, tudomásul venni lehet a múltat. Európában nincs olyan ország - legyen bármilyen fiatal amely tiszta lappal kezdhetné kapcsolatai kiépítését közelebbi és távolabbi szomszédaival. Ez nem baj, sőt, kimondottan előnyös. Ugyanis azt jelenti, hogy a partnerek már többé-kevésbé ismerik egymást, tudják, mit várhatnak a másiktól, s mit ajánlhatnak fel neki. Ez jellemzi az újraszövődő szlovák-orosz viszonyt is, ez szolgál alapul ahhoz a reményhez, hogy már rövid távon is várhatók eredmények. Borisz Jelcin orosz elnök csütörtöki pozsonyi villámlátogatása, rövid tárgyalásai az államfővel és a kormányfővel, a szakminiszterek párhuzamos megbeszélései és az aláírt szerződések feljogosítanak a reményre: a hatásos nyitány nem marad folytatás nélkül. Annak ellenére sem, hogy az egyik oldalon egy nagyhatalomról, a másikon egy kis államról van szó. A lehetőségeket csak az határolja be, hogy egyik ország gazdasági helyzete sem mondható jónak, stabilnak. Viszont éppen ezért olyan sürgető az együttműködés beindítása, a felélesztése annak, ami jó volt az alatt a négy évtized alatt, amelyet egyébként jobb lenne feledni. De nem lehet, s a felek nem is akarják. A sebek nyalogatása, a sérelmek felhánytorgatása, a bocsánatkérés követelése nem lehet az együttműködés alapja. Amit meg kell tanulni - s nemcsak itt, Szlovákiában: a 15 utódállam, köztük Oroszország a peresztrojka magzatai. S bár kétségkívül vannak még szovjet génjeik, életképesek és életrevalóak, mindenképpen azon vannak, hogy mihamarabb megálljanak a maguk lábán. De nem úgy, hogy másokra tapossanak. Ez volt kiérezhető a szlovák-orosz csúcstalálkozó légköréből, ez olvasható ki a politikai szerződés cikkelyeiből is. Ezt a nyitányt már két karmester vezényli - egyenlő jogokkal, s remélhetően egyenlő tehetséggel. Kölcsönös előnyök, érdekazonosság, egymásrautaltság, hagyományok, bevált módszerek - vissza-visszatérő, talán már elcsépeltnek ható szavak. Ami azonban mögöttük rejlik, az az orosz piacon állandósult élelmiszerhiány, a jó minőségű, de elérhető árú fogyasztási cikkek iránti óriási kereslet, az orosz emberek utazási, tanulási vágya, a betegek gyógyulniakarása. A másik oldalon pedig ott van Szlovákia energiaéhsége, iparának nyersanyagigénye, a legtöbb ágazat piac utáni sóvárgása. S hiába az orosz nyelvvel szembeni mesterségesen keltett averzió, vannak itt emberek, akik igenis meg akarják tanulni Puskin és Dosztojevszkij, Szolzsenyicin és Suksin nyelvét. Üdülni akarnak a Fekete-tenger partján és meg akarják nézni Kamcsatka füstölgő tűzhányóit, Szentpétervár fehér éjszakáit. Milliárdos, s hozzájuk képest csak filléres „viszonyok", az egész ország boldogulását befolyásoló nagy üzletek és a kisember megvalósuló vágyai - mindez belefér abba, amit úgy szoktunk nevezni, hogy jól működő államközi kapcsolatok. Szlovák-orosz viszonylatban csütörtökön megszületett ennek az alapja és a kerete. Most már csak az a kérdés, hogy a Magas Szerződő Felek tudnak-e, akarnak-e élni ezzel a lehetőséggel, megválaszolják-e a nyitott kérdéseket. Merthogy vannak még ilyenek. GÖRFÖL ZSUZSA VALAMIT TENNI KELL Ilyenkor, augusztus vége felé az elmúlt évtizedek folyamán ugyancsak felértékelődtek a szlovákiai magyar lapok szerkesztőségeinek fotoriporterei. Bennük volt azoknak a munkatársaknak a reménye, akik feladatul kapták, hogy a szlovák nemzeti felkelésről, a benne részt vevő^ magyarokról hozzanak minél gyorsabban fényképekkel kiegészített írást. A lapszerkesztés hajszájában örökké elhanyagolt archívumokat helyettesítő kép- és irathalmaz látványa eléggé riasztó volt számukra ahhoz, hogy a fényképészkolléga emlékezetére és magángyűjteményére hagyatkozzanak. Utána minduntalan kiderült, hogy évről évre ugyanazok a képek köszönnek vissza a lapokból. De hát számított is ez?! Az évforduló elmúlt, fő, hogy a lap „megtette a magáét". Sajnos, nemcsak újságírói rutinszellem játszott közre abban, hogy a szlovák nemzeti felkelés magyar résztvevőinek számontartása foghíjas lett. Az okok mélyebben gyökereztek, de alapos, sokrétű feltárásukra sohasem kerülhetett sor. Hisz politikai korlátok nehezítették már magának a részvételnek és a számszerűségi adatoknak az értelmezését is. Mert ha igaz, hogy a felkelés történetírásának egyaránt tudomást kell vennie a kivégzőosztag elé került hősökről, de azokról is, akik csak pár napra, csapattestükkel együtt sodródtak a felkelők közé, nos, akkor ennek nem jelentéktelen következményei vannak. Ilyen megközelítésben ugyanis a magyar résztvevők száma elérte a többezres nagyságrendet. S ez már a hatalom berkein belül nemkívánatos jelenségnek számított. A tudományos munkák bonyolult megfogalmazásaiba ugyan még valahogy belefért, de a publicisztikában megkísérelt, sorok közé bújtatott rejtjelzések üzenete mihamar feledésbe merült. Csoda-e, ha a szlovákiai magyar lapok is a felszínen tartott látványos politikai és harci cselekmények tanúit keresték?! Mert minden ideologikus beállítottság ellenére végül is kapaszkodót nyújtottak a nemzetiségi önértéktudat ébrentartásához. Egy magyar nyelvű röplap, a Petőfi partizáncsoport háromnyelvű igazolványának másolata önkéntelenül is némi közéleti biztonságérzetet adott a dél-szlovákiai olvasónak. így évről évre ismétlődött a jól ismert tények, események, személyek és dokumentumok körbenjárása. Azzal a sovány vigasszal, amit az aforizma mond minden újszülött felfedező erejéről. Nyilvánvalóvá vált, hogy a történeti tényanyag körülhatároltsága folytán emberközpontú történelmi oknyomozásra lenne szükség. Az ilyesfajta míves portrék és múltidéző riportok életrehívását azonban a szlovákiai magyar publicisztika és könyvkiadás elmulasztotta. A tizenöt évvel ezelőtt elhunyt Bábi Tibor tett kísérletet erre. Sokak számára már-már szinte eszelős elszántsággal igyekezett felfejteni azokat a tágabb összefüggéseket, amelyek derékba tört életpályák, kisiklott sorsok mögött munkáltak. Legtöbbször az antifasiszta áldozatvállalás elismerése és a magyar nemzetiségi elkötelezettség került egymással ellentmondásba. S itt nem emberek maroknyi csoportjáról van szó, legalábbis százakról, olyanokról, akik a felkelés évfordulóin is elvesztek az ismeretlenség homályában. Valószínűleg ők maguk sem akartak kilépni onnan, de a hivatalos szemlélet se nagyon igényelte ezt. Főleg azok után, hogy a hetvenes évek végén megszigorították az antifasiszta tevékenységért járó, a dubčeki vezetés által bevezetett nyugdíj-kiegészítés megítélését. Szigorítás?! Félő, hogy a hivatalnoki-katonai bürokrácia érzéketlen mindenhatósága kapott zöld utat. S ki tudja, miként érintett ez számtalan szlovákiai magyart? Főként, ha sérelmeiknek hangot sem adtak. Ki tudja, mennyi keserűséget okozhatott a törvények tehetetlenségi nyomatéka, mert a kacskaringós paragrafusok útvesztői végül is átkanyarognak a történelmi szakaszhatárokon. A beneši dekrétumokból eredeztetett törvények végső soron, ha a helyzet úgy kívánta, a magyar antifasisztákkal szemben is bevethetők voltak. S nyilván a későbbi jogi formulákat sem hagyhatták, akárcsak hanyagságból is, teljesen érintetlenül. Lehet, hogy publicisztika és töténetírás helyett most épp a politika szolgáltathat elégtételt. Mert több szlovák politikus is beismerte: felül kell vizsgálni, hogy van-e még akaratlanul is bárminemű hatályuk a háború utáni magyarellenes diszkriminatív intézkedéseknek. így talán évtizedek ködrétegeitől megszabadulva valóban múlttá válhat, ami még mindig sajgó történelem. S akkor talán az egykori körbenjárásokat is „békévé oldja az emlékezés". KISS JÓZSEF Genfben hétfőn háromnapos konferencia kezdődik, amelynek központi lemája a háború áldozatainak védelme. A fórumot Svájc és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kezdeményezésére tartják. A találkozó azt a célt szolgálja, hogy gyorsabban reagáljanak az emberi jogok megsértésére a háborús konfliktusok sújtotta térségekben. így jelenleg például Bosznia-Hercegovinában A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tájékoztatása szerint a jelenleg dúló háborúkban a korábbi katonai konfliktusokkal ellentétben - az áldozatok mintegy 90 százaléka polgári személy. Szlovák részről a tanácskozáson részt vesz Jan I.išuch külügyi államtitkár. 1993. AUGUSZTUS 28. NÉHÁNY SORBAN H

elmut Kohl német kancellár tegnap dicséretet kapott Jacques Delorstól, az Európai Közösségek Bizottságának elnökétől azért, mert támogatja a franciák kezdeményezését, hogy tárgyalják újra az EK és az Egyesült Államok között az év elején létrejött agrármegállapodást. Ez az egyezmény erőteljesen korlátozza a nyugat-európai országok tengeren túlra irányuló kivitelét, s ezért az EK-országok valószínűleg szorgalmazni fogják újratárgyalását. K

ína tegnap azzal fenyegetőzött, hogy felmondja a fegyverzetkorlátozási nemzetközi megállapodást, amiért Washington e szerződés megszegésére hivatkozva rendelt el a hét közepén szankciókat Peking ellen. Az Új-Kína hírügynökség tájékoztatása szerint a kormánynak a szankciók elrendelése után nincs más választása, minthogy átértékelje a rakétatechnológiák ellenőrzésére vonatkozó rezsimmel kapcsolatos kötelezettségeit. A Fehér Ház, mint ismeretes, azért sújtotta Kínát a büntetőintézkedésekkel, mert szerinte pakisztáni fegyvereladásaival megszegte az említett szerződést. M

egtörténhet, hogy Kambodzsa monarchiává alakul át és királya Szihanuk herceg, a jelenlegi államfő lesz. Mindenesetre a korábban kormányzó Kambodzsai Néppárt egyik vezető politikusa, Hun Sen exkormányfő közölte, pártja támogatja a készülő új alkotmány azon szakaszát, amely számol a monarchia létrehozásával. C

arlo Ciampi kormánya úgy döntött, hogy azonnali hatállyal 10 000 milliárd lírát (6,2 millió dollárt) szabadít fel az állami költségvetésből közhasznú munkákra. Az olasz miniszterelnök hosszan tanácskozott gazdasági minisztereivel az új munkahelyek teremtésének lehetőségéről. Közölte, hogy az említett összeg egyharmadát az ország déli részének fejlesztésére szánják, elsősorban új lakások és börtönök építésére, közhasznú létesítményekre, illetve környezetvédelemre. Ciampi maga áll annak a hamarosan megalakuló bizottságnak az élére, amely arra fog felügyelni, hogy hatékonyan használják fel az alap eszközeit. ^ eptembertől két méneJZ kültotthont zárnak be a tiroli Griesben és St. Johanban. A tiroli tartományi vezetés ezt a volt Jugoszláviából érkező menekültek egyre csökkenő számával indokolta. Az APA hírügynökség szerint Tirolban jelenleg 2530 délszláv menekült tartózkodik. A megszűnő otthonok lakói hasonló> hallei, fieberbrunnei, abbsei és vilsei intézményekbe költözhetnek át. T

örökország keleti részében ismét 7 halálos áldozata van a rendfenntartó erők és a szélsőséges Kurd Dolgozók Pártja tagjai közötti harcoknak. Isztambulban tegnap három ismeretlen tettes az utcán agyonlőtt egy rendőrt, aki éjszakai szolgálatból tért haza. H

alálos ítéleteket hozott tegnap újra a kínai legfelsőbb bíróság. A Kínai Kommunista Párt által a múlt héten beindított országos korrupcióellenes kampány keretében négy magas beosztású tisztviselőt halálbüntetéssel sújtott, további kettőt pedig hosszabb börtönbüntetésre ítélt. AZ ÚJ SZÓ ÉSA i/asárnap NYÁRI VERSENYE Csúcs a végére Minden eddigi rekordot megdöntött nyári versenyünk nyolcadik fordulója, amelyen 2345 olvasónk vett részt. Közülük mindössze 49-en tévedtek, vagyis nem találták el Kazinczy Ferenc nevét. B heti nyertesek: 1) 500 schillinges vásárlási utalvány (a bécsi Fortstinger cég ajándéka): KIS TÓTH ÉVA, Kisgéres, Tőketerebesi járás 2) 2000 koronás vásárlási utalvány (a dunaszerdahelyi Euromarket ajándéka): SZOBI ESZTER, Bocs, Komáromi járás A nyerteseknek gratulálunk, a díjakat postán küldjük el. Jövő héten utolsó kérdésünket közöljük. Amint már megírtuk, javában folyik az eddig beérkezett válaszok rendszerezése. Eldőlt már az is, hogy a fődíjak nyilvános sorsolását szeptember 11-én tartjuk Királyhelmecen, a helyi művelődési központ nagytermében. Színvonalas vidám műsort igyekszünk szervezni, hogy aki eljön, kétszer nyerhessen. Vagy a fődíj egyikével vagy pedig emlékezetes élménnyel gazdagodva terjen haza rendezvényünkről. Jövő héten következik tehát a 10. forduló, utána pedig a fődíj nyilvános sorsolása. Sok szerencsét! SÖTÉTSÉG HELYETT BARNASÁG? Dics iitcr, a Sötétség napja címmel zajlott le az a szeminárium Pozsonyban, amelynek több résztvevője az 1944-es szlovák felkelés fasisztaellenes voltát kérdőjelezte meg. Többen kommunista és csehszlovakista szándékok nemzetellenes fellépésének titulálták a negyvenkilenc évvel ezelőtti eseményt. Az egykori politikai foglyok szövetségének rendezésében zajló találkozón eredetileg úgymond - csupán arra akartak rámutatni, hogy sok az ismeretlen, zárolt dokumentum a felkeléssel kapcsolatban, ezek nélkül pedig az esemény nem értékelhető hitelesen, viszont a felszólalók már konkrétabb minősítésekkel támadták a jelenleg érvényes történelmi felfogást és azt a parlament által megszavazott törvényt, amely augusztus 29-ét államünnepé nyilvánította. Amíg a vörös hadsereg, a KGB és Beneš elnök titkos archívumai meg nem nyílnak, addig, mint elhangzott, egyedül az a varriáció lehel érvényes, hogy .. f'iso elnök politikai vezetese volt a nemzet többségének támogatásával az igazi náciellenes ellenállás". Ha meggondoljuk, hogy Tiso nemcsak azzal gazsulált Hitlernek, hogy begyűjtötte és átadta a náciknak a szlovákiai zsidóság nagy részét, hanem még fejpénzt is fizetett értük, ha figyelembe vesszük, hogy az első szlovák köztársaság elnökét nemzetközi bíróság ítélte háborús bűnösnek és végeztette ki, akkor igazat kell adni mindazoknak, akik — mint például a szlovákiai zsidó hitközség képviselői is - aggodalmuknak adnak kifejezést azzal kapcsolatban, hogy Szlovákiát bizonyos erők a fasizálódás felé tolják Mint minden történelmi eseménynyel megesik, más és más rendszerű társadalmak másképpen lógják értékelni Egyvalami viszont már most tudható, a szlovák sajtó egy részében nemes egyszerűséggel ,.ludak nak" aposztrofált összejövetel időzítése a pattanásig feszült kelet-európai politikai helyzetben nem erte el célját: világosságot teremteni a sötétségben. (bit) A szemináriumon elhangzottakra reagál a Szlovákiái I rtvlmiségi Fórum nyilatkozata is, amely mélyen elítéli, hogy a történelem átértékelésének leple alatt egyesek megkérdőjelezik „Szlovákia újkori történelmének egyik legjelentősebb eseményét. " A fórum veszélyesnek tartja az egykori szlovák állam fasiszta rendszerének nyílt politikai apológiáját, különösen akkor, amikor a mai Szlovákia nemzetközi politikai és gazdasági integrálódásához kell keresni a lehetőségeket. „Hamis út lenne ez az új demokratikus államiság leié. s nemcsak hazai fejlődésünkben von maga után messzemenő negatív következményeket, hanem Szlovákia nemzetközi megítélésében is. Márpedig ez nem csupán egy kis csoport nagy ambícióinak ügye. hanem országunk valamennyi állampolgáráé" - hangoztatja a fórum. (II)