Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-27 / 199. szám, péntek

ÚJ szól PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: KELET FELÉ ORIENTÁLÓDUNK... 1993. AUGUSZTUS 31. BRÉMA: KÍNÁLAT SZLOVÁKIÁNAK Bréma város legnagyobb büszkesége a világszínvonalat képviselő kikötőrendszere. A Pozsonyban hétfőn megnyílt kiállítással is az egykori szabad Hanza város múltját és a brémai kikötők jelenét, korszerű technikai felszereltségét, szállítási rugalmasságát, szolgáltatásainak kiváló minőségét bizonyítja. A tárlatot szemináriumok sorozata kíséri, amelyeken brémai gazdasági szakemberek, üzletemberek találkoznak szlovákiai vállalkozókkal, gazdasági vezetőkkel. A nyitónapon a német vendégek a brémai kikötők és a közúti teherszállítás kapcsolatairól, Szlovákia számára is kínálkozó új lehetőségekről tájékoztattak. Elég néhány adat annak bizonyítására, hogy a brémai kikötők valóban a jövő nagy lehetőségeit kínálják: évente több mint 10 ezer hajót képesek fogadni és kiszolgálni. Bréma a konténerszállítás úttörője Európában. 1966-ban az amerikai MS Fairland teherhajóról rakták le az első acélkonténereket, forradalmasítva ezzel kontinensünkön is a teherszállítást. Bréma rugalmasan reagált az újra, a konténerszállítás követelményeinek megfelelően gyorsan kiépítette kikötőjét, amely jelenleg 1,6 millió négyzetméteres területével egyszerre 7 tengeri hajó kirakását biztosító 2,3 kilométeres hosszú mólójával Európa legnagyobb konténerkikötője. A brémai kikötők korszerűségét, rugalmasságát bizonyítja, hogy egy konténerhajó ki- és berakását néhány óra alatt elvégzik, s egyetlen konténer sem vesztegel két napnál tovább a kikötő területén. Bréma már 1992-től rendszeres vasúti konténerszállítást bonyolít Magyarországgal. A Cseh Köztársasággal is létezik ilyen kapcsolat. Bréma mostani pozsonyi bemutatkozása kínálkozó lehetőség arra, hogy Szlovákia is kölcsönösen hasznos kontaktusokat építsen ki a brémai kikötőkkel. (mázsár) (Munkatársainktól) „Megítélésem szerint nagypolitikai játékról van szó, ismét a geopolitikai térség nagyhatalmi felosztása a tét, és ebben a felosztásban Szlovákia Oroszország hatáskörébe kerülne"- jelentette ki az orosz-szlovák alapszerződéssel kapcsolatban A. Nagy László elnök a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén. A pártelnök sze„Azzal, hogy az orosz-szlovák szerződésből kihagyták a vitatott 4. cikkelyt, a Kereszténydemokrata Mozgalom elérte célját - jelentette ki Ján Čarnogurský, a KDM tegnapi sajtóértekezletén, majd hozzátette: - Jogos Borisz Jelcin kijelentése, hogy Oroszország is a kommunizmus áldozata, ezért nem ragaszkodunk ahhoz, hogy bocsánatot kérjen a hatvannyolcas megszállásért." A mozgalom szóvivője tájékoztatott arról, hogy szeptember 1-3-án rint megdöbbentő az a gyorsaság, amellyel a szerződéstervezetet előkészítették, s feltételezhető hogy ezt a nyilvánosság számára ismeretlen okok befolyásolták. A. Nagy László közölte, hogy az MPP képviselői is részt vesznek a pénteki komáromi tiltakozó nagygyűlésen, ahol a párt nevében ő mond beszédet. Budapesten sor kerül az Európai Demokratikus Unió (EDU) tagállamai vezető képviselőinek találkozójára, amelyen a KDM is képviselteti magát. A találkozó célja a posztkommunista államok megsegítésének, az európai biztonsági helyzetnek, a környezetvédelmi kérdéseknek és az EDU belső ügyeinek a megvitatása. Čarnogurský véleménye szerint a budapesti találkozó Antall József választások előtti pozícióját is erősíti. (gaál) VILLÁMINTERJÚ VÁLLALKOZÓI TALÁLKOZÓK A nagy érdeklődésre való tekintettel a közeljövőben újabb nemzetközi vállalkozói találkozókat szervez a Szlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara nyitrai és komáromi irodája. A részletekről Békési Pétert, a komáromi iroda vezetőjét kérdeztük: - Először is szeptember 30-án újabb magyar-szlovák vállalkozói találkozóra kerül sor Győrött, amelyet az Észak-dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarával közösen rendezünk. Ezen bárki részt vehet, aki nálunk jelentkezik. Ezúttal azonban - kizárólag a kamara tagjai számára - további akciót is szervezünk, amelynek keretében Győrből továbbutazva október elsején Szlovéniába, másodikán pedig Ausztriába látogatunk Szlovéniában, Mariborban a helyi gazdasági kamara munkatársai előadást tartanak a náluk honos vállalkozói formákról, és tárgyalási lehetőség is nyílik az ottani cégekkel. Végezetül pedig a résztvevők meglátogatják a GOST - TOUR '93 nemzetközi turisztikai és közétkeztetési vásárt. Ausztriában a grazi nemzetközi fogyasztási vásáron vesznek részt. • Hol jelentkezhetnek az érdeklődők? - A győri találkozóról, illetve a vállalkozói körútról részletesebb információval komáromi irodánk a 0819/23 54-es telefonszámon, illetve nyitrai irodánkban Ivan Belka szolgál a 087/367 40-es számon. -tlKDM BOCSÁNATKÉRÉSRE NINCS SZÜKSÉG SZNP HOVA VEZET A KÜLÜGYI PASSZIVITÁS? Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke élesen bírálta a szlovák külügyminisztériumnak a Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter kijelentésével kapcsolatos nyilatkozatát, miszerint Szlovákia nem osztja azt a nézetet, hogy fegyveres összetűzésre kerülhet sor Szlovákia és Magyarország között. Jozef Prokeš a szlovákiai magyar pártok, illetve Magyarország kisebbségvédelmi kezdeményezéseit a szudétanémetek, illetve Hitler politikájához hasonlította. Az SZNP tiszteletbeli elnökének véleménye szerint az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés utáni politika szerves részét képezte a politikai terror, a tömegekbe lövetés, s ezért nézete szerint elfogadhatatlan „a Horthy-féle terror mentegetése" azzal, hogy csupán a kommunista, bolseviki fenyegetettség hatására jött létre, mint ahogy azt Antall József magyar kormányfő állította. Jozef Prokeš pesszimista módon azt nyilatkozta: csupán reménykedhetnek ama tekintetben, hogy az Antali-nyilatkozat nem jelenti „az ilyen" politika folytatását, mert „ebbe a forgatókönyvbe illeszkedik DélSzlovákia destabilizálása ". Jozef Prokeš emlékeztetett a második világháború kezdetére is, amikor „lengyel egyenruhába öltöztetett német katonák agyonlőttek néhány német katonai egyenruhába öltöztetett rabot." Ezzel kapcsolatban a Komáromban ma várható eseményekre akarta felhívni az újságírók figyelmét; nyilatkozatát pedig a szlovák külügyminisztériumnak címzett figyelmezte^ téssel fejezte be, melynek passzivitása, állítólag, háborúhoz vezethet. (m-n.) FELHÍVÁS A KOMÁROMI TILTAKOZÓ NAGYGYŰLÉS RÉSZTVEVŐIHEZ A Helsinki Polgári Egyesülés - programjával összhangban - mindent megtesz azért, hogy Szlovákia polgári társadalommá fejlődjék, amely az ország minden lakosa számára megteremti a békés - nemzetiségi, vallási és fajgyűlölettől mentes - élet feltételeit. Ennek része ama erőfeszítésünk is, mellyel el szeretnénk érni, hogy következetesen érvényesüljenek nálunk a kisebbségek jogai. A marcelházai események kapcsán, augusztus 17-én határozott követeléssel fordultunk a kormányhoz és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához, hogy sürgősen oldják meg jogilag a kereszt- és vezetéknevek anyanyelven történő használatának, valamint a települések kétnyelvű megjelölésének kérdését a vegyes nemzetiségű régiókban, az Európa Tanács 1201/93 sz. ajánlásának (3. rész, 7. 4. sz. cikk) értelmében. Biztosítjuk Önöket, hogy a szlovák lakosság túlnyomó részben abban érdekelt, hogy valóban jó viszonyban éljen együtt Önökkel, magyar nemzetiségű polgárokkal. Azt kívánjuk, hogy itt, Szlovákiában, a saját hazájában valamennyi lakos joggal érezhesse otthon magát. Szeretnénk, ha tudatosítanák, hogy helytelen lenne, a közös jövőnk szempontjából pedig veszélyes, ha elégedetlenségüket, haragjukat, ne adj'isten gyűlöletüket - amely abból adódik, hogy nem teljesülnek az Önök jogos követelései - a kormányadminisztráció képviselőiről átvinnék az ártatlanokra, azaz valamennyi szlovák polgártársukra, akiket végül is nem terhelnek bűnök ezért az állapotért. Pozsony, 1993. VIII. 27-én A szlovákiai Helsinki Polgári Egyesülés nevében: FRANTIŠEK BROČEK BIZONYTALANSÁGI TÉNYEZŐ Valami nincs rendben; nemcsak a táj változott meg, hanem a közhangulat is. A bizonytalanság általánossá válása az új kor - ha a most zajló társadalomváltás ezt jelenti - legpregnánsabb tünetei közé emelkedett. Ma a bizonytalansági tényező a politikában, a közéletben, a gazdaságban, a kultúrában - abban csak igazán! - napról napra tetten érhető. Oly módon lett életünk része, ahogy az alvás, a táplálkozás, vagy — teszem azt - a reggeli fogmosás. Ha nagyon sarkítani próbálnám a jelenséget - jószerével azonban abban sem vagyok biztos, hogy jelenségről van-e szó - azt is írhatnám, hogy az emberi létezés - már amióta tudatos létezésről beszélhetünk - valójában mindig is bizonytalan volt; a fogantatás pillanatától az elmúlás bizonyosságáig... Mert hisz az emberi létezés - az egész életünk - halálközeli tereken zajlott és zajlik. Járványok, háborúk, természeti csapások útvesztői mentén változik múlttá - történelemmé - az emberiség ideje. így a mi időnk is, természetesen. Csakhogy amíg a régi korok emberének a gyógyíthatatlan betegség, a jégverés, a folyók áradása vagy egy pusztító háború lehetősége adta a bizonytalanságérzetet, addig mi már ezekkel az elemi-természeti tényezőkkel szemben úgy-ahogy tudunk védekezni. Ebből következik, hogy az a természetű bizonytalanság, amely mondjuk még századunk elején is jelen volt az emberek tudatában, mostanra elapadt, vagy legalábbis jelentősen megváltozott - az ember javára. Mindebből annak kellene következnie, hogy maga a bizonytalanságérzet is ezzel arányosan csökken. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy szó sincs ilyen irányú csökkenésről. Hogy miért? Azért, mert az egykori, természet által reánk mért bizonytalansági tényező helyét a társadalmi bizonytalanság kitapinthatatlan árnyvalósága váltotta fel. És ez - úgy tűnik - sokkal súlyosabban telepszik rá az ember tudatára, mint a korábbi, természettől származó bizonytalanságérzet. Ugyanis ma a társadalom teljesen elvont, kiüresedett valami, és semmi kapaszkodót nem kíván az ember számára. S ez ellen a valami ellen az antibiotikumok, árvízvédelmi gátrendszerek, folyamszabályozási munkálatok sem nyújthatnak semmiféle védelmet. Ebből következik, hogy korunk társadalmi bizonytalansága másféle veszedelmeket tartalmaz, mint a hajdan volt időké. Ezért, és ettől vált - válik - súlyossá, kezelhetetlenné; igazából ezért nem tudunk védekezni sem ellene. Benne vibrál ebben az egészben, hogy holnap esetleg már nem lesz munkánkállásunk, hogy feleslegessé válunk, teherré, kitartottá. Hogy gyermekeinkről nem tudunk úgy gondoskodni, ahogy szeretnénk - nem is szólva a szlovákiai magyar valóság mai és holnapi (?) esélyeiről, emberi és gazdasági kilátásairól ... És az egész felett — vagy pontosabban: mögött - ott húzódik az a ma már pontosan körülhatárolható nyomorzóna, amely a Kárpátoktól keletre szinte behorpasztja súlyával kontinensünket: a szlávság e századi teljes gazdasági csődjét... MARCELHÁZI PÉLDA Most, bárhogy is próbálom, képtelen vagyok objektív lenni. A helyzet miatt, a MARCELHÁZI PÉLDA miatt, Laci öcsém miatt, aki történetesen a nevezett helység polgármestere, s akitől ebben a pillanatban több mint háromszáz kilométernyi távolság választ el. Holott a helyem mellette lenne, hogy elhatározásában erősítsem és támogassan. S igazában is, természetesen! Az, hogy a magyar ősi, akár ezer esztendős helységneveinkkel mit művelnek ebben, és mit műveltek abban a korábbi köztársaságban, amelyet a trianoni szélhámosság dratyvájával suszteroltak össze, s amely annak logikus következményeként - a dratyva idővel elredvesedik. szétmállik - szakadt kette. többékevésbé közismert. Benestől Okálin és Husákon keresztül ez a történelemhamisítási perverzitás folyamatosan - akár az atlétaváltó stafétabotja - kerül egyik rezsim vezetőinek kezéből a másikéba. Azonban az a gyakorlat, amelyet ez a jelenleg hatalmon lévő szlovák kormány művel, azt tűrni szótlanul már önmagunk megalázását jelenti. Laci öcsém döntését ezért az első olyan cselekedetnek tartom, amely ezzel a nyílt, nemzetiségellenes perverzitással szembe az emberi méltóság cselekvő magatartását állította. Nem is tudtak vele mit kezdeni; tétova dadogások, álproblémák előráncigálásának az erejéig voltak csak képesek megszólalni a hatalom képviselői. Mert nincs - nem volt, mert nem is lehet - egyetlen olyan érvük sem, amelyet az emberi és a történelmi igazsággal szemben képesek lettek volna megvédeni. Ez egyértelműen arról tanúskodik, hogy a butaságot, a hamisításokat s a felkészületlenséget megvédeni még a hatalom szuronyokon nyugvó gyakorlatával sem lehetséges. Most láthatta a jelenkori Európa, hogy mi a különbség a szlovákiai politikai vezetés fogadkozása és államgyakorlata között! A marcelházi példával - mélységesen igaza van Szilvássy Józsefnek - új fejezet kezdődött a szlovákiai magyarság történelmében. Az itt kimondott nem-e t a cselekvés követte - 1918 óta először! A marcelházi példának ez a cselekvés a lényege: vállalni önmagunkat, azt a közösséget, amelynek sorsa egy a magunkéval, amely nélkül nincs holnap. Amely nélkül a hatalom bármit elkövethet velünk és rajtunk. Mindezen túl most már csak arra volnék kíváncsi, hogy - szükség esetén - a marcelházi példát hány polgármesterünk merné vállalni?! Ugyanis itt, a keleti tájakon legfeljebb csodálkoznak azon - tisztelet a kevés kivételnek ami Marcelházán történt és történik. Mégpedig azért, drága feleim, mert errefelé nem távolítják el a magyar helységnévtáblákat. Egyszerűen azért, mert nincs mit eltávolítani. Errefelé ugyanis csak Veľká Ida, Buduľov, Mokrance, Nižný Lanec van, na és Buzica, ahol most e sorokat írom. Nincs Nagyida, Bodoló, Makranc, Alsólánc, se Buzita... Holott lehetne! Sőt lenni kéne, csakhogy a vállalás kockázatát is tudni kéne ám hozzá! Ez a helyzet! De sebaj! Vegyünk egy mély lélegzetet, mert azért valami történt! Ha távol is, ha szinte hihetetlen is ez az egész - de: megtörtént. És már többé soha nem tehetünk úgy, mintha ezt nem tudnánk!... GÁL SÁNDOR MOZAI

K IÚJSZÓM