Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám, szerda

1993. AUGUSZTUS 25. IÚJSZÓM MOZAIK NÉHÁNY SORBAN N

égyszáz fővel növeli a következő napokban az Egyesült Államok Szomáliában tartózkodó katonai kontingensének létszámát. A washingtoni külügyminisztérium tegnapi bejelentése szerint az úgynevezett intervenciós egységet az ENSZ kérésére küldik az afrikai országba, s a világszervezet irányítása alatt tevékenykedik majd. P

olitikai menedéket kért tegnap Nagy-Britanniában két magas beosztású iraki diplomata - tájékoztatott a BBC tévétársaság. A Szaddam Husszein ellenzékeként Londonban száműzetésben működő Iraki Nemzeti Kongresszus illetékese közölte, hogy az - egyelőre meg nem nevezett - diplomaták sajtóértekezleten tárják a nyilvánosság elé tettük okait. A brit külügyminisztérium mindössze megerősítette, hogy megkapták a két diplomata kérelmét. A BBC szerint a két diplomata nem európai országban képviselte Irakot, s állítólag részletes információk vannak Bagdad újrafelfegyverkezési terveiről. G

ulbuddin Hekmatjar afgán kormányfő tegnap a szaúdarábiai Dzsiddában Fahd királlyal tárgyalt. A megbeszélések után bejelentette, hogy két hónap múlva tartanak választásokat Afganisztánban. A szaúdi városban úgy nyilatkozott, hogy mihamarabb szeretne véget vetni a Tádzsikisztánnál folyó határháborúnak, ehhez azonban Moszkva konstruktívabb hozzáállására van szükség. Diplomáciai körök szerint azonban ez kemény dió lesz, mivel a kabuli kormány csak korlátozott mértékben ellenőrizheti és irányíthatja a tádzsik határon harcoló mudzsaheddineket, s a helyzetet bonyolítja az is, hogy a határ túloldalán a Moszkva parancsait teljesítő orosz egységek is tartózkodnak. I

brahim Babangida nigériai államfő a tervek szerint ma adja át a hatalmat egy ideiglenes polgári kormánynak, jelentette tegnap reggel a nigériai rádió. Hozzáfűzte, hogy bármely órában várható a kormány összetételének az ismertetése. Babangida tábornok tegnap az ország fegyveres erőinek legfelsőbb képviselőivel tanácskozott a hatalomátadás részleteiről. Az ellenzék háromnapos nyugodt tiltakozásra szólította fel mától a lakosságot, hogy ily módon kényszerítsék a katonákat a hatalom átadására a szociáldemokrata elnökjelöltnek. Moshooda Abiolának, aki megnyerte a júniusban tartott elnökválasztást. F

erdinand Marcos, az egykori, azonos nevű Fülöp-szigeteki diktátor fia, aki szenátor a törvényhozásban, tegnap megerősítette, hogy változatlanul a Fülöp-szigeteken akarja eltemetni apja földi maradványait. Rádióinterjújában elmondta, hogy szeptember 2-án a Hawai-szigetekre utazik, s pár napon belül visszatér apja koporsójával, amelyet szeptember 10-én az egyik tartományi főváros mellett épített különmauzóleumban helyeznek el. P

akisztánban az ideiglenes kormány rendkívül szigorú intézkedéseket léptet életbe a kábítószer-csempészet visszaszorítása érdekében. A Reuter értesülése szerint az ezért kiszabható eddigi legsúlyosabb, életfogytiglani börtönbüntetést halálbüntetésre módosítják. Az októberi idő előtti választásokig hatalmon lévő kabinet azt tervezi, hogy intézkedéseivel az ezredfordulóra tönkreteszi a világ második legnagyobb heroinforrásának számító, úgynevezett aranyháromszöget Thaiföld, Burma és Laosz között. A SZLOVÁK RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA Papp Sándor: ..ÉRTHETETLEN A CSONKÍTÁS" Az elmúlt hetekben lapunk több ízben is foglalkozott a Szlovák Rádió magyar adásának ügyével, különös tekintettel az új törvényre, amely veszélyforrásként tűnt fel nemzetiségi adásunk jövőjét illetően. Mint kiderült, s mint jeleztük, a nyilatkozatok egybehangzóan azt bizonyítják, szó sincs a magyar adás drákói megkurtításáról, netán megszüntetéséről, ugyanakkor valami még sincs rendben az adás körül. Erről nyilatkozott tegnap lapunknak Papp Sándor, az adás főszerkesztője. - Főszerkesztő úr, igaz-e, hogy elbocsátásokra került sor önöknél, s ha igen, miért? - Költségvetési okokból, mivel a rádió költségvetése 110 millióval megkurtult, s az új törvény szerint főleg a Rock FM és a CD International bevételeitől elesik a Szlovák Rádió. A reklámok a közszolgálati rádióban a minimálisra csökkennek. Ezért leépítés van folyamatban, ami másfél hellyel érinti a mi szerkesztőségünket. Meg kell változtatni a munkaköri leírásunkat, s szerkesztőink amúgy sem rózsás helyzete tovább rosszabbodik. A Szlovák Rádió főigazgatóin cáfolta, hogy a magvar adast nini' vetően érintenék a költségvetési kurtítások... - Kedden került a kezembe a rádió főszerkesztőjének tervezete, amely szerint a törvénnyel kapcsolatos gondok, sajnos, ránk is hatással lesznek. Ami számunkra elviselhetetlen - s szeretném hangsúlyozni, ez még nem eldöntött tény, a jövő héten még tárgyalunk erről -, hogy bár műsoridőnk mindössze fél órával lenne kevesebb, ugyanakkor szombaton és vasárnap 12 és 14 óra között - azaz a leghallgatottabb időszakban - meg kellene szakítani adásunkat. Ez azt jelentené, hogy reggel 8-tól déli 12 óráig közvetítenénk, majd délután 14 órától 18.30-ig. Gyakorlatból tudjuk azonban, hogy 17.30 után az 1017-es kHz-en közvetített műsor nagyon rosszul hallgatható, 18 óra után pedig szinte hallgathatatlan. Rögtön beszéltem a központi igazgatóval, aki egyetértett velem abban, hogy ez nem jó megoldás, és semmi sem indokolja a megszakított adásidő bevezetését. Más véleményen van viszont Ernest Weidler, a központi igazgató helyettese, aki a tervet kidolgozta, ő műszaki okokra hivatkozik. A műszaki vezetők véleménye egyértelmű: a helyettes indokai alaptalanok. Hétfőn újra tárgyalunk ez ügyben, s remélem, sikerül bizonyítanunk, hogy semmi sem indokolja a megszakított adásidő szükségességét. S még egy fontos dolog: Beszéltem a Szlovák Köztársaság Rádió és TV Tanácsának alelnökével, Bartko úrral is, aki biztosított róla, hogy az a nyilatkozat, amelyet a Tanács néhány hete közzé tett, ma is érvényes, tartják magukat hozzá. Azaz: a nemzetiségi adásnak egy külön hálózatot biztosítanak. Ezért is érthetetlen számunkra, miért ez a tervezet, amely csonkítaná adásunkat. (k-y) MEG MINDIG CSAK EGYEZTETNEK A demokratikus baloldali pedagógusklubok elnöke tegnap délelőtt pedagógus-kerekasztalt hívott össze. Jozef Magyar kezdeményezésére elküldték képviselőiket a legilletékesebbek: a szlovákiai pedagógusszakszervezet és a pedagógusok fóruma, s az oktatásügyben uralkodó rossz állapotok megtárgyalásán jelen volt a legtöbb parlamenti párt képviselője is. Milan Ftáčnik, a parlament oktatásügyi bizottságának tagja vezette a disputát, amelyben kétféle nézet kapott erőteljesen hangot: egyrészt a teljesen új alapokra helyezendő, úgynevezett polgári irányzatú, szülő és diákközpontú szolgáltatói iskolát propagáló nézet, valamint a meglévő struktúrát lépésről lépésre átalakítani kívánó, főleg pedagóguscentrikus iskolarendszer-felfogás. A végső pontok, amelyeknek tisztázását erőteljesen fogják ajánlani a kormányzatnak, illetve a parlamentnek, ezek: rendezni kell az oktatásügy finanszírozását, meg kell alkotni a hiányzó jogszabályokat, megoldani a tárca irányítását, rendezni a pedagógus szerepét, létrehozni az alternatív iskolák hálózatát (nem a nemzetiségi oktatásról van szó, hanem a tehetséggondozásról), végül pedig kidolgozni a szaktárca hosszú távú koncepcióját, különös tekintettel a várható új területi elosztásra. Bauer Edit képviselő decentralizálásra szólított föl, konkrét koncepció kidolgozását és konszenzust sürgetett az illetékesek részéről. (hit) AKI NEM LÉP EGYSZERRE... Nem akarunk már Prágára ráfizetni, továbbra is gyarmati sorban élni, hangoztatták a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom politikai „közgazdászai" - majd az érintettek, a lakosság megkérdezése nélkül szétszakították az országot. Hiábavalónak bizonyult minden józan hazai és külföldi figyelmeztetés a felosztás súlyos gazdasági következményeire, az életszínvonal várható zuhanására... Utólag még Jerguš Ferko is kénytelen bevallani: Szlovákia lakosságának többsége még január elseje után sem érezte ezt az államot a sajátjának. Az emberek valahogy nem hittek a hivatalos kormánypropagandának, hogy jobban fogunk élni, ha a csehek nem rabolnak ki minket. A kormány képviselői azzal biztatták az embereket, csak egy fél évet kell kibírni, és a bölcs kormány, ha dolgozni hagyják, szeptembertől valamiféle svájci életszínvonal irányába tereli az országot. Nos, az igaz, hogy nem írunk még szeptembert. Az állami kereskedelmi felügyelőség elnöke néhány nappal ezelőtt viszont körülnézett Csehországban (ha már Svájcba nem jutott el). Hazajövetele után meglehetősen keserűen számolt be arról, hogy a cseh üzletekben az élelmiszerek sokkal olcsóbbak, sőt ugyanazon iparcikkek (cipő, táska...) árai is két-háromszáz koronával alacsonyabbak. Nálunk pedig, hála annak, hogy Prága már nem rabol ki minket, egyre csak emelkednek az árak. Nemrégiben egy jól ismert pártállami fohászt („de szeretnék kizsákmányolt proletár lenni Nyugaton") hallottam új megfogalmazásban: de szeretnék még mindig a csehek által kirabolt Szlovákiában élni. Igaz, a fohászkodó feltehetőleg még azt sem tudta, szeptembertől módosítják a szociális törvényeket. A kormány - becsületére legyen mondva - ezt már február ötödikén jelezte: amikor azzal biztatta a nyugdíjasokat, hogy a nyugdíjak felső határát megszüntetik, és kinek-kinek olyan nyugdíjat folyósítanak majd, amennyit fizetése arányában negyven év alatt a nyugdíjra fizetett - és mi több - a jelenlegi fizetésekből kiindulva! Ezzel szemben az új társadalombiztosítási jogszabályok a nyugdíjak folyósításának megszüntetését célozzák, ha a nyugdíjasnak egyéb jövedelme is van. Márpedig egyéb intézkedések arra kényszerítik a nyugdíjasokat, hogy dolgozzanak, ha lehetőségük van rá. A nyugdíjak emeléséről szóló törvényt megszegve ugyanis (hiába emelkednek a megélhetési költségek) a nyugdíjakat nem emelik. Növelik viszont a nyugdíjasokat is terhelő megélhetési költségeket, a kisgyermekes családoktól megvonják a jelenlegi támogatásokat, a tanárokat előre figyelmeztetik, az év utolsó hónapjában (hónapjaiban) fizetésre ne számítsanak. A villany és a gáz árának 40 százalékos emelésére készülnek, ami természetesen ismét csak a fogyasztói árakban csapódik le, hiszen szinte nincs is olyan termék, szolgáltatás, amelynek előállításához ne lenne szükség villanyra vagy gázra. Ugyanakkor elhallgatják, mennyivel növeli majd a lakásrezsit, ha az emberek (nyugdíjasok is) megveszik az eddig bérleti jogcímen lakott lakásokat. És sorolhatnám tovább az életszínvonalat csökkentő tényezőket. Inkább nem teszem. A Republika egyik főmunkatársa ugyanis ítélettel, vádemeléssel fenyegeti mindazokat, „akik populista módon visszaélnek a komoly szociális helyzettel, sőt - ne féljünk kimondani - a most már nyomorba jutott egyes csoportokkal, mintha a szociális problémák kezdetét a szlovák államiság jelentené." Ugyanez a szerző máshelyütt az idejét múlt általános cseh és magyar ellenségkép helyett újszerű megfogalmazással él. Meggyőződése szerint művi súrlódásokat idéznek elő a magyar politikai pártok fejesei, a szakszervezetek vezetői, a csehoszlovakista értelmiségiek (már megint az értelmiségiek?!), a fiatalok, a hatvannyolcasokkal perben álló radikálisok... Szerkesztőségbeli munkatársa azt firtatja, mi történt a szlovákiai értelmiséggel, illetve annak egy részével (nyilván a Jerguš Ferko, Roman Kaliský és Marián Tkáč nevével fémjelzett csoportosulással szembenálló értelmiségiek Fórumával), hogy ellenzékiek lettek. Nos, ha engem kérdezne, azt válaszolnám; az értelmiség többsége racionálisan gondolkodó személyekből áll, s ha a kormányfő azt állítja, hogy itt valaki „rozglejuje", akkor nekem a gleichschaltolás (az 1933 utáni „aki nem lép egyszerre" német ideológia) ellentéte jut eszembe. No meg az, hogy mindig akadtak politikusok, akik a saját bűneikkel másokat vádoltak meg, és bírálóikat bíróság elé hurcoltatták. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM HOFBAUER ÉS AZ ET TÜRELME Csak néhány hét telt el Szlovákia Európa Tanácsba való felvétele óta, de ezalatt egyfolytában tapasztalhatjuk, hogy itt is érvényesül az a tárgyalási kultúra, amelyet Vladimír Mečiar honosított meg az elmúlt három év alatt Szlovákiában. Már sokan és sokszor leírták, hogy ennek a lényege a „350-et követelek, hogy 180-at megkapjak". Az ET-ajánlások (anyanyelvi névhasználat és kétnyelvű helységnévtáblák) vonatkozásában Szlovákia kormánya ezt a tárgyalási kultúrát, stílust most fordítva alkalmazza: mindent megígérünk, azután - ha majd „birtokon belül" leszünk - a megígért 350ből 80-at teljesítünk. Vagy ha lehet, még annyit sem. Majd Dunaszerdahely helyett, ha minden kötél szakad Dunajszká Sztredát íratunk rá „magyarul" a táblákra. Az ügyeskedő kormánytakti ka végrehajtója, profilgazdája Roman Hofbauer közlekedési miniszter, a hazafi. Reá hárult az a nem éppen dicső feladat, hogy csapata, a járási főütkaparók élén kitapogassa, miként reagál az Európa Tanács az ajánlások teljesítésének elszabotálására. Senki sem tudhatja előre, hogy miként reagál Strasbourg a miniszter akcióira. Nem tudhatjuk, komolyan veszi-e ajánlásait, és hogy a hat hónap „próbaidő" leteltével elkészíti-e a leltárt, illetve ha elkészíti, levonja-e a következtetéseket. Mindezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy bármennyire lesajnálóan nyilatkoztak is a kormányhoz közel-, illetve távolállók, például Soóky László egyszemélyes akciójáról, meg volt az értelme a marcelházi figyelemfelkeltésnek. És a logikája is megvolt, hiszen a szó szoros értelmében kitapintható volt, ahogy módosult a kormány magatartása az ET-felvétel óta. Az első időszakban úgy éreztük, hogy Mečiarék a parlamenttel bármelyik pillanatban elfogadtatják a névés helységnévtörvényt. Aztán elaludt az egész, és egyre inkább érezhető volt, hogy Mečiarék azok jóindulatát sem akarják elveszíteni, akik az ET-ajánlásokat a szlovák nemzet megalázásának tekintik. így ismét megkezdődött a táblairtás. „Csak" erre reagáltak a marcelháziak. Az ET-felvétel óta viszont valami elmozdult a többi ellenzéki párt házatáján is. Több politikus feltette a kérdést: helyesen cselekszik-e Hofbauer miniszter, amikor ahelyett, hogy politikusként viselkedne és a feszültségek enyhítésére törekedne (mert akárhogy nézzük is, a táblaügy: politikai kérdés), műszaki paragrafusokra és a közlekedési rendeletre hivatkozik. A múlt hét végén azután a Literárny týždenníkben megjelent egy terjedelmes cikk Roman Hofbauer tollából, és ettől a naptól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy maga a miniszter is beismerte: ő is politikumnak tekinti a táblaügyet, és hogy a korábbiakban csak mímelte, hogy műszaki és közlekedésrendészeti kérdésnek minősítette. Nem is akármilyen politikumnak tekinti a kérdést, hanem (uralkodó)nemzet-védelmi kérdésnek. így látva a táblakérdést, most már egyértelműen ki kell jelenteni, hogy az is helyes, amit most a magyar parlamenti pártok készülnek tenni. Minél rövidebb úton az Európa Tanácshoz kell fordulni, mert ma már teljesen nyilvánvaló, hogy az ajánlások elfogadása csak porhintés volt. És ma már csak az a kérdés, vajon Strasbourgban észreveszik-e, hogy csípi a szemüket a por. Tegyük fel, hogy az Európa Tanács úgy tesz, ahogy tennie kell, és figyelmezteti Szlovákiát: ragaszkodik az ajánlások végrehajtásához. Vajon mire számíthat ebben az esetben Hofbauer miniszter? Már előre látom, ahogy Mečiar sajnálkozva közli az ETmegbízottakkal, uraim, mindenütt nem lehetek ott. Van egy kétbalkezes közlekedési miniszterem, aki csak a paragrafusokat, a törvény betűjét vette figyelembe. Mečiar majd kijelenti, hogy Hofbauer technokrata és nem politikus. Hofbauert majd kidobják a fedélzetről és elküldik valahova nagykövetnek. Persze, az is előfordulhat, hogy az ET a füle botját se mozdítja. Európában minden előfordulhat. De ebben az esetben sem tehetnek mást a szlovákiai magyar pártok, a községek, az önkormányzatok, csak azt, amire készülnek. Ebben a kérdésben most már nincs hova hátrálnunk. TÓTH MIHÁLY