Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám, szerda

1993. AUGUSZTUS 25. IÚJSZÓM MOZAIK NÉHÁNY SORBAN N égyszáz fővel növeli a követ­kező napokban az Egyesült Államok Szomáliában tartózkodó katonai kontingensének létszámát. A washingtoni külügyminisztérium tegnapi bejelentése szerint az úgyne­vezett intervenciós egységet az ENSZ kérésére küldik az afrikai or­szágba, s a világszervezet irányítása alatt tevékenykedik majd. P olitikai menedéket kért teg­nap Nagy-Britanniában két magas beosztású iraki diplomata - tájékoztatott a BBC tévétársaság. A Szaddam Husszein ellenzékeként Londonban száműzetésben működő Iraki Nemzeti Kongresszus illetékese közölte, hogy az - egyelőre meg nem nevezett - diplomaták sajtóér­tekezleten tárják a nyilvánosság elé tettük okait. A brit külügyminiszté­rium mindössze megerősítette, hogy megkapták a két diplomata kérel­mét. A BBC szerint a két diplomata nem európai országban képviselte Irakot, s állítólag részletes informá­ciók vannak Bagdad újrafelfegyver­kezési terveiről. G ulbuddin Hekmatjar afgán kormányfő tegnap a szaúd­arábiai Dzsiddában Fahd királlyal tárgyalt. A megbeszélések után beje­lentette, hogy két hónap múlva tar­tanak választásokat Afganisztánban. A szaúdi városban úgy nyilatkozott, hogy mihamarabb szeretne véget vetni a Tádzsikisztánnál folyó határ­háborúnak, ehhez azonban Moszkva konstruktívabb hozzáállására van szükség. Diplomáciai körök szerint azonban ez kemény dió lesz, mivel a kabuli kormány csak korlátozott mértékben ellenőrizheti és irányít­hatja a tádzsik határon harcoló mud­zsaheddineket, s a helyzetet bonyo­lítja az is, hogy a határ túloldalán a Moszkva parancsait teljesítő orosz egységek is tartózkodnak. I brahim Babangida nigériai ál­lamfő a tervek szerint ma adja át a hatalmat egy ideiglenes polgári kormánynak, jelentette tegnap reg­gel a nigériai rádió. Hozzáfűzte, hogy bármely órában várható a kor­mány összetételének az ismertetése. Babangida tábornok tegnap az or­szág fegyveres erőinek legfelsőbb képviselőivel tanácskozott a ha­talomátadás részleteiről. Az el­lenzék háromnapos nyugodt tiltako­zásra szólította fel mától a lakossá­got, hogy ily módon kényszerítsék a katonákat a hatalom átadására a szociáldemokrata elnökjelöltnek. Moshooda Abiolának, aki megnyer­te a júniusban tartott elnökválasz­tást. F erdinand Marcos, az egykori, azonos nevű Fülöp-szigeteki diktátor fia, aki szenátor a tör­vényhozásban, tegnap megerősítet­te, hogy változatlanul a Fülöp-szige­teken akarja eltemetni apja földi ma­radványait. Rádióinterjújában el­mondta, hogy szeptember 2-án a Ha­wai-szigetekre utazik, s pár napon belül visszatér apja koporsójával, amelyet szeptember 10-én az egyik tartományi főváros mellett épített különmauzóleumban helyeznek el. P akisztánban az ideiglenes kor­mány rendkívül szigorú in­tézkedéseket léptet életbe a kábító­szer-csempészet visszaszorítása ér­dekében. A Reuter értesülése szerint az ezért kiszabható eddigi legsúlyo­sabb, életfogytiglani börtönbüntetést halálbüntetésre módosítják. Az ok­tóberi idő előtti választásokig hatal­mon lévő kabinet azt tervezi, hogy intézkedéseivel az ezredfordulóra tönkreteszi a világ második legna­gyobb heroinforrásának számító, úgynevezett aranyháromszöget Thaiföld, Burma és Laosz között. A SZLOVÁK RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA Papp Sándor: ..ÉRTHETETLEN A CSONKÍTÁS" Az elmúlt hetekben lapunk több íz­ben is foglalkozott a Szlovák Rádió magyar adásának ügyével, különös tekintettel az új törvényre, amely veszélyforrásként tűnt fel nemzeti­ségi adásunk jövőjét illetően. Mint kiderült, s mint jeleztük, a nyilatko­zatok egybehangzóan azt bizonyít­ják, szó sincs a magyar adás drákói megkurtításáról, netán megszünteté­séről, ugyanakkor valami még sincs rendben az adás körül. Erről nyilat­kozott tegnap lapunknak Papp Sán­dor, az adás főszerkesztője. - Főszerkesztő úr, igaz-e, hogy elbocsátásokra került sor önöknél, s ha igen, miért? - Költségvetési okokból, mivel a rádió költségvetése 110 millióval megkurtult, s az új törvény szerint főleg a Rock FM és a CD Internatio­nal bevételeitől elesik a Szlovák Rá­dió. A reklámok a közszolgálati rá­dióban a minimálisra csökkennek. Ezért leépítés van folyamatban, ami másfél hellyel érinti a mi szerkesztő­ségünket. Meg kell változtatni a munkaköri leírásunkat, s szerkesz­tőink amúgy sem rózsás helyzete tovább rosszabbodik. A Szlovák Rádió főigazgatóin cáfolta, hogy a magvar adast nini' vetően érintenék a költségvetési kurtítások... - Kedden került a kezembe a rá­dió főszerkesztőjének tervezete, amely szerint a törvénnyel kapcsola­tos gondok, sajnos, ránk is hatással lesznek. Ami számunkra elviselhe­tetlen - s szeretném hangsúlyozni, ez még nem eldöntött tény, a jövő héten még tárgyalunk erről -, hogy bár műsoridőnk mindössze fél órával lenne kevesebb, ugyanakkor szom­baton és vasárnap 12 és 14 óra között - azaz a leghallgatottabb idő­szakban - meg kellene szakítani adá­sunkat. Ez azt jelentené, hogy reggel 8-tól déli 12 óráig közvetítenénk, majd délután 14 órától 18.30-ig. Gyakorlatból tudjuk azonban, hogy 17.30 után az 1017-es kHz-en köz­vetített műsor nagyon rosszul hall­gatható, 18 óra után pedig szinte hallgathatatlan. Rögtön beszéltem a központi igazgatóval, aki egyetér­tett velem abban, hogy ez nem jó megoldás, és semmi sem indokolja a megszakított adásidő bevezetését. Más véleményen van viszont Ernest Weidler, a központi igazgató helyet­tese, aki a tervet kidolgozta, ő mű­szaki okokra hivatkozik. A műszaki vezetők véleménye egyértelmű: a helyettes indokai alaptalanok. Hét­főn újra tárgyalunk ez ügyben, s re­mélem, sikerül bizonyítanunk, hogy semmi sem indokolja a megszakított adásidő szükségességét. S még egy fontos dolog: Beszéltem a Szlovák Köztársaság Rádió és TV Tanácsá­nak alelnökével, Bartko úrral is, aki biztosított róla, hogy az a nyilatko­zat, amelyet a Tanács néhány hete közzé tett, ma is érvényes, tartják magukat hozzá. Azaz: a nemzetiségi adásnak egy külön hálózatot biztosí­tanak. Ezért is érthetetlen számunk­ra, miért ez a tervezet, amely csonkí­taná adásunkat. (k-y) MEG MINDIG CSAK EGYEZTETNEK A demokratikus baloldali pedagó­gusklubok elnöke tegnap délelőtt pe­dagógus-kerekasztalt hívott össze. Jozef Magyar kezdeményezésére el­küldték képviselőiket a legilletéke­sebbek: a szlovákiai pedagógusszak­szervezet és a pedagógusok fóruma, s az oktatásügyben uralkodó rossz állapotok megtárgyalásán jelen volt a legtöbb parlamenti párt képviselő­je is. Milan Ftáčnik, a parlament oktatásügyi bizottságának tagja ve­zette a disputát, amelyben kétféle nézet kapott erőteljesen hangot: egyrészt a teljesen új alapokra helye­zendő, úgynevezett polgári irányza­tú, szülő és diákközpontú szolgálta­tói iskolát propagáló nézet, valamint a meglévő struktúrát lépésről lépésre átalakítani kívánó, főleg pedagógus­centrikus iskolarendszer-felfogás. A végső pontok, amelyeknek tisztá­zását erőteljesen fogják ajánlani a kormányzatnak, illetve a parla­mentnek, ezek: rendezni kell az ok­tatásügy finanszírozását, meg kell alkotni a hiányzó jogszabályokat, megoldani a tárca irányítását, ren­dezni a pedagógus szerepét, létre­hozni az alternatív iskolák hálózatát (nem a nemzetiségi oktatásról van szó, hanem a tehetséggondozásról), végül pedig kidolgozni a szaktárca hosszú távú koncepcióját, különös tekintettel a várható új területi elosztásra. Bauer Edit képviselő de­centralizálásra szólított föl, konkrét koncepció kidolgozását és konszen­zust sürgetett az illetékesek részé­ről. (hit) AKI NEM LÉP EGYSZERRE... Nem akarunk már Prágára ráfizetni, továbbra is gyarmati sorban élni, hangoztatták a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom politikai „közgazdászai" - majd az érintettek, a lakosság megkér­dezése nélkül szétszakították az országot. Hiábavalónak bizonyult minden józan hazai és külföldi figyelmeztetés a felosztás súlyos gazdasági következ­ményeire, az életszínvonal várható zuhanására... Utólag még Jerguš Ferko is kénytelen bevallani: Szlovákia lakosságának többsége még január elseje után sem érezte ezt az államot a sajátjának. Az emberek valahogy nem hittek a hivatalos kormánypropagandának, hogy jobban fogunk élni, ha a csehek nem rabolnak ki minket. A kormány képviselői azzal biztatták az embereket, csak egy fél évet kell kibírni, és a bölcs kormány, ha dolgozni hagyják, szeptembertől valamiféle svájci életszínvonal irányába tereli az országot. Nos, az igaz, hogy nem írunk még szeptembert. Az állami kereskedelmi felügyelőség elnöke néhány nappal ezelőtt viszont körülnézett Csehország­ban (ha már Svájcba nem jutott el). Hazajövetele után meglehetősen keserűen számolt be arról, hogy a cseh üzletekben az élelmiszerek sokkal olcsóbbak, sőt ugyanazon iparcikkek (cipő, táska...) árai is két-háromszáz koronával alacsonyabbak. Nálunk pedig, hála annak, hogy Prága már nem rabol ki minket, egyre csak emelkednek az árak. Nemrégiben egy jól ismert pártállami fohászt („de szeretnék kizsákmányolt proletár lenni Nyugaton") hallottam új megfogalmazásban: de szeretnék még mindig a csehek által kirabolt Szlová­kiában élni. Igaz, a fohászkodó feltehetőleg még azt sem tudta, szeptembertől módosítják a szociális törvényeket. A kormány - becsületére legyen mondva - ezt már február ötödikén jelezte: amikor azzal biztatta a nyugdíjasokat, hogy a nyugdíjak felső határát megszüntetik, és kinek-kinek olyan nyugdíjat folyósítanak majd, amennyit fizetése arányában negyven év alatt a nyugdíjra fizetett - és mi több - a jelenlegi fizetésekből kiindulva! Ezzel szemben az új társadalombiztosítási jogszabályok a nyugdíjak folyósításának megszüntetését célozzák, ha a nyugdíjasnak egyéb jövedelme is van. Márpedig egyéb intézkedések arra kényszerítik a nyugdíjasokat, hogy dolgozzanak, ha lehetőségük van rá. A nyugdíjak emeléséről szóló törvényt megszegve ugyanis (hiába emelkednek a megélhetési költségek) a nyugdíja­kat nem emelik. Növelik viszont a nyugdíjasokat is terhelő megélhetési költségeket, a kisgyermekes családoktól megvonják a jelenlegi támogatáso­kat, a tanárokat előre figyelmeztetik, az év utolsó hónapjában (hónapjaiban) fizetésre ne számítsanak. A villany és a gáz árának 40 százalékos emelésére készülnek, ami természetesen ismét csak a fogyasztói árakban csapódik le, hiszen szinte nincs is olyan termék, szolgáltatás, amelynek előállításához ne lenne szükség villanyra vagy gázra. Ugyanakkor elhallgatják, mennyivel növeli majd a lakásrezsit, ha az emberek (nyugdíjasok is) megveszik az eddig bérleti jogcímen lakott lakásokat. És sorolhatnám tovább az életszínvonalat csökkentő tényezőket. Inkább nem teszem. A Republika egyik főmunkatársa ugyanis ítélettel, vádemeléssel fenyegeti mindazokat, „akik populista módon visszaélnek a komoly szociális helyzettel, sőt - ne féljünk kimondani - a most már nyomorba jutott egyes csoportokkal, mintha a szociális problémák kezdetét a szlovák államiság jelentené." Ugyanez a szerző máshelyütt az idejét múlt általános cseh és magyar ellenségkép helyett újszerű megfogalmazással él. Meggyőződése szerint művi súrlódásokat idéznek elő a magyar politikai pártok fejesei, a szakszervezetek vezetői, a csehoszlovakista értelmiségiek (már megint az értelmiségiek?!), a fiatalok, a hatvannyolcasokkal perben álló radikálisok... Szerkesztőségbeli munkatársa azt firtatja, mi történt a szlová­kiai értelmiséggel, illetve annak egy részével (nyilván a Jerguš Ferko, Roman Kaliský és Marián Tkáč nevével fémjelzett csoportosulással szembenálló értelmiségiek Fórumával), hogy ellenzékiek lettek. Nos, ha engem kérdezne, azt válaszolnám; az értelmiség többsége racionálisan gondolkodó személyekből áll, s ha a kormányfő azt állítja, hogy itt valaki „rozglejuje", akkor nekem a gleichschaltolás (az 1933 utáni „aki nem lép egyszerre" német ideológia) ellentéte jut eszembe. No meg az, hogy mindig akadtak politikusok, akik a saját bűneikkel másokat vádoltak meg, és bírálóikat bíróság elé hurcoltatták. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM HOFBAUER ÉS AZ ET TÜRELME Csak néhány hét telt el Szlovákia Európa Tanácsba való felvétele óta, de ezalatt egy­folytában tapasztalhatjuk, hogy itt is érvé­nyesül az a tárgyalási kultúra, amelyet Vla­dimír Mečiar honosított meg az elmúlt há­rom év alatt Szlovákiában. Már sokan és sokszor leírták, hogy ennek a lényege a „350-et követelek, hogy 180-at meg­kapjak". Az ET-ajánlások (anyanyelvi névhaszná­lat és kétnyelvű helységnévtáblák) vonatko­zásában Szlovákia kormánya ezt a tárgyalá­si kultúrát, stílust most fordítva alkalmazza: mindent megígérünk, azután - ha majd „birtokon belül" leszünk - a megígért 350­ből 80-at teljesítünk. Vagy ha lehet, még annyit sem. Majd Dunaszerdahely helyett, ha minden kötél szakad Dunajszká Sztredát íratunk rá „magyarul" a táblákra. Az ügyeskedő kormánytakti ka végrehaj­tója, profilgazdája Roman Hofbauer közle­kedési miniszter, a hazafi. Reá hárult az a nem éppen dicső feladat, hogy csapata, a járási főütkaparók élén kitapogassa, mi­ként reagál az Európa Tanács az ajánlások teljesítésének elszabotálására. Senki sem tudhatja előre, hogy miként reagál Strasbourg a miniszter akcióira. Nem tudhatjuk, komolyan veszi-e ajánlásait, és hogy a hat hónap „próbaidő" leteltével elkészíti-e a leltárt, illetve ha elkészíti, le­vonja-e a következtetéseket. Mindezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy bármennyire lesajnálóan nyilatkoztak is a kormányhoz közel-, illetve távolállók, például Soóky László egyszemélyes akciójá­ról, meg volt az értelme a marcelházi figye­lemfelkeltésnek. És a logikája is megvolt, hiszen a szó szoros értelmében kitapintható volt, ahogy módosult a kormány magatartá­sa az ET-felvétel óta. Az első időszakban úgy éreztük, hogy Mečiarék a parlamenttel bármelyik pillanatban elfogadtatják a név­és helységnévtörvényt. Aztán elaludt az egész, és egyre inkább érezhető volt, hogy Mečiarék azok jóindulatát sem akarják elve­szíteni, akik az ET-ajánlásokat a szlovák nemzet megalázásának tekintik. így ismét megkezdődött a táblairtás. „Csak" erre reagáltak a marcelháziak. Az ET-felvétel óta viszont valami elmoz­dult a többi ellenzéki párt házatáján is. Több politikus feltette a kérdést: helyesen cselek­szik-e Hofbauer miniszter, amikor ahelyett, hogy politikusként viselkedne és a feszültsé­gek enyhítésére törekedne (mert akárhogy nézzük is, a táblaügy: politikai kérdés), műszaki paragrafusokra és a közlekedési rendeletre hivatkozik. A múlt hét végén azután a Literárny týždenníkben megjelent egy terjedelmes cikk Roman Hofbauer tollából, és ettől a naptól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy maga a miniszter is beismerte: ő is politi­kumnak tekinti a táblaügyet, és hogy a ko­rábbiakban csak mímelte, hogy műszaki és közlekedésrendészeti kérdésnek minősítet­te. Nem is akármilyen politikumnak tekinti a kérdést, hanem (uralkodó)nemzet-védel­mi kérdésnek. így látva a táblakérdést, most már egyér­telműen ki kell jelenteni, hogy az is helyes, amit most a magyar parlamenti pártok ké­szülnek tenni. Minél rövidebb úton az Euró­pa Tanácshoz kell fordulni, mert ma már teljesen nyilvánvaló, hogy az ajánlások elfo­gadása csak porhintés volt. És ma már csak az a kérdés, vajon Strasbourgban észreve­szik-e, hogy csípi a szemüket a por. Tegyük fel, hogy az Európa Tanács úgy tesz, ahogy tennie kell, és figyelmezteti Szlovákiát: ragaszkodik az ajánlások végre­hajtásához. Vajon mire számíthat ebben az esetben Hofbauer miniszter? Már előre lá­tom, ahogy Mečiar sajnálkozva közli az ET­megbízottakkal, uraim, mindenütt nem le­hetek ott. Van egy kétbalkezes közlekedési miniszterem, aki csak a paragrafusokat, a törvény betűjét vette figyelembe. Mečiar majd kijelenti, hogy Hofbauer technokrata és nem politikus. Hofbauert majd kidobják a fedélzetről és elküldik valahova nagykö­vetnek. Persze, az is előfordulhat, hogy az ET a füle botját se mozdítja. Európában minden előfordulhat. De ebben az esetben sem tehetnek mást a szlovákiai magyar pártok, a községek, az önkormányzatok, csak azt, amire készülnek. Ebben a kérdésben most már nincs hova hátrálnunk. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents