Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám, kedd

OLVASÓINK OLDALA i ÚJSZÓ* 1993. AUGUSZTUS 24. VÉLEMÉNYEK TÁBLAUGYBEN A LÁTSZAT NÉHA CSAL Feled község esetében sem tettek kivételt. Augusztus 5-én reggel már hűlt helyét találtuk a tábláknak. Az éjjel folyamán szerelték le azokat. A „munka" elvégzésének időpontja jól egybevág azzal a sötét szándékkal, amely*az utasítás kiagyalóit vezette ebben az Ügyben. Az éj leple alatt végezték a piszkos munkát, mivel tudták, hogy fényes nappal ez a tevékenység az érintett községek lakosainak túlnyomó többségében jogos felháborodást keltene. Betörők, tolvajok munkamódszere ez. Természetesen a minisztériumi utasításban szó sincs kisebbségellenes akcióról, egyszerűen csak érvényt kellett szerezni „a közlekedési előírások betartásának", ami értelmében el kell távolítani minden olyan táblát, amelyik útjelzőtáblának tűnhet, vagy pedig elterelné a közlekedés résztvevőinek figyelmét. Ez aztán racionális indoklás! Hol itt a hátsó gondolat, a hátrányos megkülönböztetés szándéka? A megfogalmazás szerint ez az intézkedés valamennyiünk közös érdekében történt. Akkor viszont nem értem, miért nem esik egybe az államérdek az érintett települések lakóinak érdekével? A tisztánlátás végett vegyllk tüzetesebb vizsgálat alá, hogy Feled község esetében milyen hatással voltak a közlekedésbiztonságra a magyar feliratú helységnévtáblák? A hivatalos helységnévtábláktól mintegy negyven méterre (a település felé eső irányban), az úttest védősávján klvtll eső, községi tulajdonban levő tertlleten voltak elhelyezve mint információs táblák. (Szín, méret az információs táblák szabványa szerint.) Kihelyezésük óta egyetlen árva panasz sem érkezett semmilyen hivatalos szervhez azt illetően, hogy használatuk veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Az égvilágon semmilyen nehézséget nem okoztak, senkit sem zavartak a közlekedésben, szimbólumává váltak viszont a két etnikum békés együttélésének. Inkább eltereli a közlekedők figyelmét az az elképesztően sok reklámtábla, melyek kezdik ellepni az utak szegélyét, igen gyakran a védősávon bellii. Ezek ellen - és most ámulj világ - nincs semmi kifogása az illetékes minisztériumnak! Annál inkább közlekedésbiztonságot zavaró tényező a helységnevek magyar nyelvű feltüntetése. Itt valamiféle feje tetejére állított logika szerint érvel a hatalom. Arról nem is szólva, hogy a helyi képviselő-testület érvényes határozatát reklám vagy információs táblák kihelyezéséről községi tertlleten a közlekedési minisztérium nem bírálhatja fellll. Ez valamennyi helyi önkormányzat szuverén joga. Törvényt sért, aki ezeket eltávolítja. Milyen megfontolás késztette kormányunkat e lépés megtételére? Talán elvi indokok alapján született a döntés? Legmagasabb rangú állami tisztségviselőink számtalan nyilatkozatban, és nem egy esetben „bölcs" kormányunk hivatalos állásfoglalásaiban is ígéretet tettek a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, összhangban az Európa Tanács és más nemzetközi fórumok ajánlásaival. Talán ezeket az ígéreteket igyekeznek ily módon teljesíteni? Bizonyára ezzel és a hasonló intézkedésekkel akarják elérni a „teljes egyenjogúságon és a másság tiszteletén alapuló együttélést". így próbálnak olyan viszonyokat teremteni, „amelyek mindkét etnikum teljes megelégedésére szolgálnak". Az egyik fél azért lesz elégedett, mert a közös portán belül beleszólhat a dolgok menetébe, a másik pedig azért, mert 6 úgysem érvényesítheti saját elképzeléseit, s így miért bosszankodna a történések miatt. Van némi logika ebben az okoskodásban. Számtalan kellemetlenségnek vehetjük így elejét. Ily módon nem lesz viszálykodás nemzetiségi Ügyekben. A vitás esetekben az egyik fél határoz, és a másik ezt kénytelen tudomásul venni. Kormányunk „bölcs" előrelátására vall, hogy a látszólag antidemokratikus intézkedései is végeredményben „a köz javát szolgálják". Azzal, hogy az egyik nemzetiségtől megtagad bizonyos jogokat, marad a szinte idillikus nyugodt, békés, problémamentes állapot, mivel azt az érzetet kelti benntlk, hogy nincs értelme a keményfejűségnek, hiszen úgysem tehetnek semmit. Vagy netán mégis! Holnap újra kitesszük a leszerelt táblákat. EGYÜD LÁSZLÓ Feled AZ ÖNKORMÁNYZATOK EGYBEHANGOLHATNÁK LÉPÉSEIKET Alistálon is felháborodást váltott ki a magyar helységnévtáblák leszerelése. Németh Géza alpolgármester ennek kapcsán elmondta: - Jogtalannak tartjuk tábláink erőszakos eltávolítását, mert tételesen egyetlen törvény sem tiltja a magyar táblák használatát. Korábban is erélyesen tiltakoztunk a diszkriminatív, identitásunkhoz való jogunkat sértő intézkedések ellen. Az útkarbantartó vállalat emberei a közlekedési tárca utasítására júniusban az állami utak védősávjából odébb helyezték a külön táblaszáron lévő magyar táblákat hogy aztán daruval kitépjék azokat a tulajdonos, vagyis az önkormányzat engedélye nélkül. Képviselő-testületünk rövidesen tárgyalni fog a táblákról, és nagy valószínűséggel úgy döntünk, hogy a táblákat visszahelyezzük. Kerítésre, magánkertbe nem tesszük őket, mert ez megalázó lenne, de az állami utak védősávjától jó messzire helyezzük majd. Több segítséget, konkrét tanácsot várnánk a Callóközi Falvak és Városok Társulásától. Az önkormányzatok egybehangolhatnák lépéseiket, jogi szempontból tisztázhatnák a kérdéseket, nehogy törvénytelenül cselekedjenek, és az útkarbantartók ismét eltávolítsák a visszahelyzett táblákat. KRASCSENICS GÉZA Nyárasd EGY UGRASRA A BALKANTOL A nemzetiségi türelem példáit keresve leggyakrabban Dél-Tirolról vagy Finnországról hallhatunk. A fenti képek viszont azt bizonyítják, hogy a hivataloknak Olaszország szlovéniai határvidékén is kissé mások az elképzeléseik a nemzetiségi jogokról, mint moiidjuk Vladimír Mečiar apparátusának. Láthatjuk, hogy nemcsak a helységnevek állnak - szinte elképzelhetetlen módon - egyazon táblán, hanem még a kétnyelvű közlekedési táblák sem kergetik őrületbe az arra látogató nagyszámú turistát. (Pál Mária felvételei) EURÓPAI MÓDON GONDOLKODNAK A Szepsi Jednota egynapos autóbuszkirándulást szervezett tagjai részére Egerbe. Útközben döbbenten figyeltük, milyen pusztítást végzett az aszály az országhatár mindkét oldalán. A kánikulában borzongva gondoltunk az elkövetkező hónapokra: mennyi és milyen élelem jut majd embernek és jószágnak? Az előrelátó ember számba veszi az ilyen gondokat. Igaz, határainkon belül egyesek manapság azzal „szórakoznak", hogy éjnek idején eltávolítják a magyar helységnévtáblákat. Valahol, valakik nem tudják felmérni a valós problémákat. Valahol, valakik nem szégyellik magukat tetteikért. Estefelé, visszatérőben enyhült a hőség, és bizonyos vigasztaló látványban is volt részünk. Egertől az országhatárig 12 helyen fedeztem fel az útjelző táblákon a Kassa Košice feliratot. A táblák mérete és színe a nemzetközi normáknak felel meg, és nyilvánvalóan régen a helyükön állnak. Mázolásnak, zúzódásnak nyoma sincs rajtuk. Egyébként, aki meg akar győződni róla, hogy helyesen számoltam-e, személyesen leellenőrizheti. Sőt javaslom, hogy szervezzenek kirándulásokat a szlovákiai útkarbantartó vállalat vezetői részére. Győződjenek meg személyesen róla, hogy valahol valakik európai módon gondolkodnak. GYŐRI SAROLTA Szepsi MADNAK KÖNNYŰ A HELYZETE Úgy hallottuk, több javaslat is született a magyar helységnévtáblákkal kapcsolatban. Az egyik elfogadná az olyan községek magyar megjelölését, amelyeknek szlovák neve lefordítható (Velký Meder Nagymegyer, Fiľakovo - Fülek). Egy másik javaslat azzal számol, hogy a szlovák nevet magyar helyesírással írnák le (Pataš - Patas). A két elképzelést össze kellene kapcsolni, s így a települések túlnyomó részének magyar nevét is ki lehetne írni. De mi lesz azokkal a községekkel, amelyeknek szlovák nevéből nem olvasható ki az eredeti magyar elnevezés? Mi lesz például Gabčikovóval, hiszen annak magyar neve Bős? Csak abban reménykedhetünk, hogy honatyáink megszavaznak egy olyan törvénytervezetet, amely elfogadható lenne Bős és a többi, hasonló helyzetben lévő település számára is, és ezzel pontot tehetnénk a táblaháború végére. A legkönnyebb helyzetben az olyan települések vannak, amelyeknek neve pontosan megegyezik magyarul és szlovákul is. Csakhogy ezek olyan ritkák, mint a fehér holló. Én csak egyetlen egyet ismerek, a Dunaszerdahelytől hét kilométerre fekvő Madot. Remélem Hofbauer úr nem gyűjti be a madi táblákat is, mondván: nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen nyelven is van tulajdonképpen kiírva a falunév. (Név és cím a szerkesztőségben) HOLLOHAZI REMEKMÜVEK Sokat veszítettek azok, akik nem tekintették meg eddig a Tőketerebesi Honismereti Múzeumban a hollóházi procelán kiállítását. A szeptember ötödikéig nyitva tartó kiállításon bemutatott több száz procelán tárgy méltán képviseli a hollóháziak remekeit. Ebben a haSokan megcsodálják Somoskői Emese kézügyességét (A szerző felvétele) tármenti községben, amelyről a királyi oklevelek 1272-ben tesznek először említést, már 1777-től működik üveghuta és 1831-től gyártanak agyagedényeket. A mesterség apáról fiúra szállt. Nehezen törtek utat az itteni termékek a világba, de századunk hatvanas éveiben már a világ számos országában ismertek voltak. Főleg a hagyományos gyártásmód és a kézi festés keltett figyelmet világszerte. A legismertebb porcelánkészletek a Claudia, Panónia, Alba Régia. A gyűjtők világszerte keresik a kilenc színben gyártott állatfigurákat. Egyedülálló az a porcelánhegedű, amelyet eredeti nagyságban készítettek el. A legmunkaigényesebbek a porcelán sakkfigurák. A gyár termékeiből számos szép darabot csodálhatnak meg a kiállítás látogatói, akik egyúttal megismerkedhetnek Somoskői Emese, az egyik legügyesebb porcelánfestő munkájával is. JOZEF BUMBERA Tffketerebes ÉS FŰTENEK... A rekordok könyvébe kínálkozik, hogy Kassán a nyári kánikulában is fűtenek néhány villamosban, például a 9-es vonalon. Kintről a napsugár melegít, bentről a fűtőtest. Egyes ülésekre rá sem lehet ülni. Állítólag egy nagyszerű találmányról van szó : fűt télen és nyáron, nem lehet kikapcsolni. Nem működik a kapcsoló. Valószínűleg ezért is drágább az utazás, hiszen több áramot fogyasztanak, amikor a legforróbb napokon is fűtenek. Vajon marad-e áram a téli hónapokra is? Vagy akkor már nem fognak fűteni? IVÁN SÁNDOR Kassa A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyel. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.