Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 24. IÚJSZÓI GAZDASÁG KÖZELJÖVŐNK A STATISZTIKA Csak nemrégiben tért át a Szlovák Statisztikai Hivatal a nyugati világban alkalmazott, illetve elismert adatgyűjtő és -feldolgozó rendszerre, amellyel a központosított akaratot egykoron kiszolgáló statisztikát „életszagú" felmérésekkel és közvélemény-kutatásokkal is kiegészítik. Ennek keretében első lépésként a hazai gazdaság hajóskapitányainak is nevezett vállalati vezetőket kérdezték meg, véleményük szerint milyenek a szlovák gazdaság kilátásai az elkövetkező harmadik negyedévben. Nos, a megkérdezett több mint 160 meghatározó jelentőségű szlovákiai ipari üzem vezetője a gazdasági barométerek jelenlegi állásából semmi jóra nem következtet, s nem jósol gondtalan bajókázást, sem a közeli, sem pedig a távoli jövőre. Lássuk azonban részleteiben, hogyan vélekednek a gazdaság menetének várható alakulásáról. A vállalati vezetők zöme szerint a hazai fogyasztás az elkövetkező hónapokban jobbik esetben is csupán stagnálni fog. Vele együtt természetesen a termékek iránti kereslet is visszaesik, ami okszerűen magával vonja a termelés további visszafogását. A következő negyed-évben tehát a termelés szintje is vegetál, sőt egyes ágazatokban radikális leépítéssel, csökkenő teljesítményekkel számolnak. A legnagyobb visszaesést a bőr-, gumi-, fa- és papíriparban, valamint a gépgyártásban várják. A kormány ígérgetései ellenére a gazdasági vezetők úgy vélekednek, tovább fog csökkenni a foglalkoztatottság szintje. A növekvő munkanélküliség pedig képletesen szólva egyértelműen újabb terhet jelent a békésebb vizek irányába lavírozó „hajóhadnak". S mivel a gazdasági vezetők az elkövetkező negyedévben nem várnak elmozdulást a holtpontról, sőt egyes esetekben további termelés-visszaeséssel számolnak, logikus, hogy a meglévő termelőkapacitások kihasználtsága is visszaesik. A statisztikailag feldolgozott válaszok szerint akár 70 százalékra is visszaeshet. Ezzel szoros összefüggésben az üzemek pénzügyi gondjai is megsokasodnak. A feltételezések szerint az üzemeknek mintegy 73 százaléka lesz fizetésképtelen a következő negyedévben. Az átlagos bérszínvonal 0,3 százalékos emelkedése ugyan vajmi keveset javíthat az egyre kilátástalanabbnak tűnő szociális helyzeten, s mivel az ipari termékek ára is emelkedni fog, nem valószínű, hogy mindez számottevően megmutatkozik az életszínvonal alakulásán. Hasonló helyzet várható a hazai építőiparban is. Annak ellenére, hogy egyes jelzések már egy új gazdasági konjunktúra jeleit vetítették előre, az elkövetkező negyedévben ebben az ágazatban is további keresletcsökkenést várnak a gazdasági vezetők. Egyharmaduk vélekedik csupán úgy, hogy csak stagnálni fog az ágazati termelés. S mivel nem várható elegendő megrendelés,a vállalatok fizetésképtelenségi helyzetében sem várható javulás. A közeljövőben több mint 70 százalékukat sújtja ez a szerkezetváltással járó gazdasági teher. Mindenesetre ha a tűzhöz közel levők jóslatainak csak a fele válik be, már az is érzékenyen érinti majd az ország egyre nehezebb feltételek között tengődni kényszerülő lakosait. —tszl— A SIKER ÚTJA CSEMPÉVEL VAN KIKÖVEZVE A LOSONCI NOVOKER IDEI PRODUKCIÓJA MÁR ELADVA Beszélgetésünket háromszor is megszakították a gyár termékei iránt érdeklődők telefonjai. Közülük kettő nyugati piacra kívánt szállítani, de az Igazgató mindhármukat el kellett, hogy utasítsa: ,Az idei év végéig minden termékünk előre el van adva. Sqjnos, nem tudok segíteni." Majd félig tréfásan, félig komolyan ffizte hoz* zé: „Látja, az se jé, ha túl sok a vásárló, és nem győzzük kielégíteni a keresletet." Mindez a losonci Novoker csempegyártó részvénytársaság igazgatói irodájában játszódott le, ahol Molnár Sándor mérnököt, a tudományok kandidátusát a csempegyár sikereinek titkairól faggattam, öt éve termékeik mintegy 8 százaléka került tőkés exportra, ma a 2,85 millió négyzetméternyi évi csempeárunak 70 százalékát értékesítik Nyugaton. Többel is el tudnának adni, ha győznék a gyártást. O Igazgató úr, miképpen sikerült megkapaszkodniuk a nyugat-európai piacon? - Ennek több összetevője van. Az első maga a termék, amely viszonylag könnyen szállítható, a kitűnő alapanyag pedig tulajdonképpen helyben megvan hozzá.Az általunk gyártott csempéket megvizsgáltattuk egy német, a szakmában a legnagyobb tekintélynek örvendő kutatóintézetben, s ez első osztályúaknak minősítette termékeinket. A kutatóintézet véleménye nagyon sokat számít a nyugati piacon, jelentősen erősíti a vevő bizalmát. Ez a vizsgálat 1991-ben történt, s szerintem komolyan növelte termékeink eladhatóságát. Persze, ez még nem volt elég ahhoz, hogy a nyugati piacon is sikereket éljünk el. Ehhez meg kellett változtatnunk a gyár működésének egész filozófiáját. Annak idején termelésünk 50 százalékát a Szovjetunióba szállítottuk, a többi a hazai piacra került, illetve 5-10 százaléka Nyugatra. Ma a volt Szovjetunióba gyakorlatilag nem szállítunk. Csak közvetve, azoknak az építővállalatainknak, amelyek építenek ott valamit. Gyártmányaink nyugati versenyképességének eléréséhez több feltételt kellett megteremtenünk. Mindenekelőtt Nyugat-Európában meg kellett találnunk a megfelelő partnereket, és ez nem ment egyik napról a másikra. Ma már, szerencsére, elmondhatom, hogy egy stabil nyugat-európai vevőkörünk van, illetve vannak olyan kereskedőink és közvetítőink, akik az egyes nyugati országokban dolgoznak, informálnak bennünket az ottani piaci viszonyokról, s árulják is termékeinket. Ezek mind szakemberek, értik a dolgukat. Nem utolsósorban fontos az is, hogy a hazai gárda szintén fiatal, agilis szakemberekből áll. Mindezek eredményeként bár a Novoker-csempe nem régi márka, a nyugati piacon már ott van a nagy, befutott márkák mellett. Q Mely nyugati országokban van a legnagyobb felvevőpiacuk? - Elsősorban Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Svájcban. De ott vagyunk Ausztriában, a skandináv országokban, Angliába és Olaszországba is szállítottunk. Spanyolországon, Portugálián és Izlandon kívül gyakorlatilag minden európai országban jelen vagyunk. A volt szocialista országok közül a legtöbbet Lengyelországba és Magyarországra szállítunk. O Mi volt reklámstratégiájuk alapja? - Az, hogy minden országban olyan szakemberekre bíztuk termékeink fölfuttatását, akik ott élnek, és ismerik a helyi viszonyokat. Mert lehet sok pénzt belefektetni a reklámba, de nem biztos, hogy az eredmény arányos lesz a befektetett összeggel. Mi is csak lépésről lépésre tudtuk elérni a jelenlegi szintet, és a tanulópénzt természetesen meg kellett fizetnünk. De hát ez másképpen nem tanulható meg. O Az alapanyag és a szakmai tudás mellett talán a jó gépekre, gyártási technológiákra is szükségük volt. Gépparkjukat szintén föl kellett újítaniuk? - Gyárunk 15 éves, és ez a mai szlovákiai viszonyokhoz képest még újnak számít. Nyugat-Európában viszont a gyárak 3-5 évenként cserélik a gépparkjukat. Mi még ma is dolgozunk a 15 éves gépeken. Ha nyugati vendégeink jönnek, meglepetéssel látják ezt, s elismeréssel szólnak karbantartóink jó munkájáról. A felújítás azonban elkerülhetetlen, mi is elkezdtük már. Eddig azonban erre nem voltak valami nagy lehetőségek. Mostani nagyobb beruházásunk az osztályozó részleg gépesítése volt, ezt a munkát eddig kézzel végezték. Rögtön gyárunk önállósulása után, 1990ben elkezdtük a préselő részleg rekonstrukcióját, amely 100 millió koronába került. Németországból kaptunk rá hitelt, melyet nem pénzzel, hanem áruval törlesztünk majd. O Milyen mértékben kívánnak jelen lenni a hazai piacon? Hiszen produkciójuknak csaknem háromnegyedét ma már külföldre szállítják. - A hazai piacot sem szeretnénk elhanyagolni. Én az 50-50 százalékos arányt tartanám reálisnak, vagyis, ha gyártmányaink felét itthon tudnánk értékesíteni. Ennek azonban több feltétele van. Egyrészt növelnünk kell gyártási kapacitásunkat, ami egy új gépsor üzembe állítását jelenti. A már említett préselő részlegen már van tartalékunk, ám az új gépsor beindítása elkerülhetetlen. A présegységet sikerült úgy felújítanunk, hogy a termelés egy pillanatra sem esett ki, a gépsor cseréjéhez viszont egy időre majd le kell állnunk. A hazai piac igényelné termelésünk felét, ma azonban, sajnos, nagy problémák vannak a fizetéssel. Igény tehát lenne, nekünk azonban olyanoknak kell eladnunk, ahol fizetnek is érte. Itthon bevezettük azt a gyakorlatot, hogy csak állandó, több éves vevőinknek szállítunk számlára, a többieknek készpénzzel kell fizetniük. ü Történt-e változás a munka szervezésében, illetve a munkások számában is a gyár önállósulása óta? - Történtek változások, hiszen több olyan részleget kellett kiépítenünk, melyek addig nem voltak meg. Van tehát változás, de még nem az, amit szeretnék, szeretnénk. Sokszor magamon is észreveszem a négy évüzeden át belénk nevelt-ivódott gondolkodásmód jegyeit. Ami a létszámot illeti, növeltük a munkások számát. Most azt szeretnénk elérni, hogy a létszám megtartása mellett növeljük a munkatermelékenységet. O A Novoker részvénytársaságot besorolták a vagyonjegyes privatizáció első hullámába. Elkelt minden részvényük? Alkalmazottaiknak hány százaléka jegyzett Novoker-részvényeket ? - A gyár részvényeinek 67 százalékát kínáltuk a vagyonjegyes privatizáció első hullámában, ebből csak másfél százalék nem lett eladva. Egészen pontos adataink nincsenek arról, hogy hány alkalmazottunk vásárolt Novoker-részvényt, hozzávetőlegesen úgy tudjuk, hogy mintegy egyharmaduk. Ezek a közvetlen részvényesek, én azonban úgy becsülöm, hogy egy másik harmad a befektetési alapokon keresztül részvényes nálunk. A 67 százalékból a nagyobbik hányad a befektetési alapok kezében van, az üzem összes részvényének 55 százalékát birtokolják, míg a magánemberek a 8 százalékát. A maradékból 33 százalékot nyugati befektetőknek tartalékoltunk, e résznek még mindig az állam a tulajdonosa. Q A gyár kapujában láttam egy mintaboltot, ahol gyakorlatilag az egész termékskálát - kiskereskedelmi áron - kínálják eladásra. lU a magánemberek vásárlási igényeit elégítik ki? - Igen, mintaboltunkban gyakorlatlag korlátlanul vásárolhatnak az érdeklődők. Ráadásul jutányos áron, hiszen minőségtől és mérettől függően négyzetméterenként 130180 koronáért kínáljuk csempéinket. KLINKO RÓBERT A

rimaszécsi szövetkezet vezetősége, valamint a közös szövetkezetet alkotó községek - Iványi, Zádor, Cakó, Jéne, Harmac és természetesen Rimaszécs - megbízottjai az idei évzáró tagsági gyűlés előtt még azt fontolgatták, miképpen lehetne legegyszerűbben és leggyorsabban önállósítani a falvakat. Aztán minden maradt a régiben. A Rimaszécsi Mezőgazdasági Szövetkezet ma is hat község határát műveli, és 4 020 hektáron gazdálkodik. Eddig csupán néhány kistermelő igényelte vissza a földjét, ezek összterülete azonban még a fél ezer hektárt sem éri el. A szövetkezet a nyolcvanas években az elsők között lépett be az IKR kukoricatermesztők közé, évek hosszú során megtanulták, hogyan kell nagy területeken, jó hozammal kukoricát termeszteni. Így a nyár végén a vezetőségből alakult szakcsoport évenként megtekintette a silókukorica-táblákat, és a szép kukoricacsöveket termő területeket „kinevezte" magkukorica-termesztő területnek. - Az idén fordított a helyzet mondja Kolozsi Zoltán, a szövetkezet növénytermesztési ágazatának a vezetője. - Szeptember elején majd meglátjuk, hogy mennyit hagyunk meg magkukoricdnak. összesen négyszáz hektáron vetettünk kukoricát. Magra úgy 150-200 hektárt terveztünk, de aligha lesz 100 hekSZÁRAD A KUKORICASZÁR tárnál több, a többit lesilózzuk. De még így sem lesz elegendő silónk télire, sajnos, a fejadagot sem szemessel, sem szálassal nem tudjuk emelni: még árpaszalmdból sem termett elegendő. A rimaszécsiek elsőként a harmad gazdaság silógödrét kezdték megtölteni. A gödör aljára a füves táblát vágják, aztán kerülnek sorra az értékesebb táblák. A silózás más években csak augusztus végén kezdődött Rimaszécsen, az idén két héttel korábban. - A géppark bizony elöregedett, gyakori a jármüvek meghibásodása - Két SPS-35-ös silókombájn vdgja a silókukoricái - folytatja Kolozsi Zoltán. - Most kaptam a hírt, hogy az egyik meghibásodott. Sajnos, az alkatrészárak olyan magasra emelkedtek, hogy szinte már megfizethetetlenek. Ami valamikor kétszáz korondba került, azért most hdrvm-négyeze

r koronái is elkérnek. Harmacon rossz hír fogadja az ágazatvezetőt. A silót egyengető földgyalu is meghibásodott. Egy Amit lehet, lesilóznak * ' mmm * • (A szerző felvétele) sűrűmenetes csavar mondta fel a szolgálatot, nem nagy érték, de a javítás sok időt vesz el a silózóktól. Pedig most az idő is drága, nemcsak sárgul, de szárad is a kukoricaszár. - Meg kell gyorsítanunk a silózdst - mondja Kolozsi Zoltán cső már úgysem lesz több a száron, ha elhúzódik a silókukorica betakarítása, rosszabb minőségű lesz a siló. Nyújtott vagy váltott műszakban folytatjuk a betakarítást. Egy példát ragadtam ki a Rimaszombati járás mezőgazdasági üzemei közül, és bevallom őszintén, nem áüagos esetet. Rimaszécs a takarmánybázist tekintve a járás jobbik szövetkezetei közé tartozik. Tavaszi keverékük termett bőségesen, a lucematáblákat öntözték. A silókukoricát nem etették nyár derekán, mint néhány, kevesebb tömegtakarmánnyal rendelkező szövetkezet. Mert ilyenből is akad jó néhány a járásban. Hogy mit fognak ezek az üzemek télen etetni? Azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy már korábban elkezdték a fejőstehenek „gyors szelektálását". Olyan mérvű állateladásról van szó, amiből előre gyanítható, hogy jövőre nagymértékben lecsökken a tejtermelés a járásban. FARKAS OTTÓ