Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP .ÚJSZÓ* CSEREHÁTI JEGYZETEK III. i. A júliusvégi „ősz" egyre csak beparancsol a szobába. Hol szélviharral, hol hirtelen ránk szakadó záporával; a minap kora reggel borsónagyságú jeget lődözött a védtelen kertre az ég. Egy nappal később a paprikákon barna sebhelyek jelezték a jégverés okozta kárt. Mint látható, nem csak a társadalomban, a természetben is zavaros idők járnak. Az érlelő, csendes, szelíd napsütés helyett októbert idéző felhővonulások követik egymást. Sokféle valóság keveredik s egyre nehezebb e sokféleségben — kuszaságban — eligazodni az embernek. Meglehet, nincs is értelme az ilyenféle igyekezetnek, mert csak az időt pocsékoljuk feleslegesen - megoldást rá aligha is találunk. Néha már hajlamos vagyok feltételezni, hogy a természet egyre megmagyarázhatatlanabb szeszélyei és a társadalmi zajlások között okozati összefüggések találhatók. Ebben is, s abban is csupa esetlegesség tapasztalható; a gyakori rossz döntések társadalmi jégverést zúdítanak szinte naponta — az emberek egyre romló közérzetére. Áremelkedések, adónövekedések gomolyognak, akár a komor viharfelhők, követhetetlenül, ugyanakkor határozottan érezhető következményekkel: aki szegény volt, lesz még szegényebb! A még mindig lábon álló gabonatáblák is ezt jelzik; az aratatlan termény értéke egyre csökken, s lassan kicsírázik kalászban a búzaszem... Mintha az égi és a földi hatalmak — hatalmasságok? - kölcsönös elhatározás alapján a romlás láncszemeit közösen illesztgetnék egymáshoz... 2. A társadalomban, az egyes közösségekben léteznek olyan jelenségek, amelyekre - mert folyamatosan megéljük azokat - alig is figyelünk. Tapasztalom - s már régóta -, hogy működik valamilyen jelzőrendszer a közösségeken belül, amely a különböző társadalmi változásokra higanyként reagál; bizonyítható pontossággal figyelmeztet arra, hogy „valami várható". S ami várható, az rendszerint kedvezőtlen, negatív következményekkel jár együtt. Például általában már napokkal korábban mondják széltében-hosszában, hogy felemelik a kenyér, a tej, a hús árát. S a hír, amely belengi az egész közösséget, egy-két hét múlva hétköznapi valósággá válik. Ugye - csak emlékeztetőül mondom -, tavasszal még keményen cáfolták, hogy a szlovák koronát devalválják. Ezzel szemben mégis mindenki biztos volt a devalváció bekövetkeztében. Úgy is történt. Az utóbbi hat-hét hónap eseményeiből-történéseiből százszámra lehetne sorolni az iméntihez hasonló példákat. Ebben az egészben nem is ez az érdekes számomra. Hanem az, hogy erre a közösségek miként reagálnak. Az első és legfontosabb, hogy egy-egy ilyen hír elteijedése nyomán életbe lép valamiféle védekezési reflex, vagy ösztön, ami által a lehető leggyorsabban az alapvető szükségleti cikkekből a családok igyekeznek erejükhöz és lehetőségeikhez mérten bizonyos tartalékokat felhalmozni a roszszabb idő átvészelése végett. Teszem azt, vesznek húsz kiló cukrot, tíz kiló sót, ugyanannyi - vagy több - lisztet, ecetet és így tovább. Esetleg gyorsan levágnak — vagy vesznek — egy disznót; lefagyasztásra — biztos, ami biztos! De: milyen jelekből következtetnek az érkező romlásra? Mostanság ugyan a mi tájainkon ez nem valami különleges készséggel járó tudomány, ám voltak békésebb idők, s akkor is pontosan működött ez a társadalmi szeizmográf. Lehetséges, hogy a rossz politika, a gyenge termés — termelés — és a bizonytalanság együttesen mozgatja azt a bizonyos higanyszálat?! Nem ismerem a választ, de azt tudom — naponta látom az emberek ilyen irányú cselekedeteit —, hogy ez a diagnosztikai rendszer halálpontosan működik; tehát megszívlelendő a prognózisa, s érdemes rá jobban - egyre jobban! - odafigyelni... 3. Az éjszakának is van horizontja. Ahogy a hími tavak mellett várakoztam az egyre harmatosabbá váló és egyre ezüstösebbre váltó lucernatábla mellett — várván a kukoricásból kiváló szarvasokat, amelyek persze csak nem jöttek - a csereháti dombság csupa-erdő horizontja emelkedett elém a keleti égbolton ragyogó telihold sugárzásában. Sok éjszakát és sok hajnalt töltöttem már a most idesötétlő dombokon, de ebből a perspektívából, s éjszaka még soha sem láttam e hullámzó dombsor ívét. Így hát újra csak arra döbbentem rá, hogy az ismert is lehet új és más, ha nem a megszokott időben s a megszokott helyzetből mutatja magát. Vagy, ha mi látjuk ugyanazt — másként! Mert ezidáig - ki tudja hogy van ez? — csak a nappalnak volt horizontja tudatomban. Az éjszakai horizontot, még ha volt is, nem kerestem; vagy nem vettem észre. Tudom, persze, hogy tudom; egy ilyen aprócska látványnak szinte semmi jelentősége sincs, ámde maga az élmény, az éjszakai horizont szépsége mégis ád valami többletet. Egyszeri és megismételhetetlen pillanatát az időnek, amely úgy válik sajátunkká, hogy szinte észre se vesszük... GÁL SÁNDOR 1993. AUGUSZTUS 24. ! NEM POLITIKAI TERÜLETI ALAPON Zachariás István, Szepsi polgármestere 1991-től tagja a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása elnökségének. A társulás múlt heti, túrócszentmártoni tanácsülésének szünetében kértük meg, válaszoljon néhány kérdésünkre. • Mennyiben változott meg a falvak és városok társulásának munkája az új elnök és az új vezetőség megválasztása óta? - Nem volt eléggé összefogott a társulás, és nem volt igazán jó képviselete a községeknek. Ezt próbálja most az új elnök és az elnökség rendbe tenni. Igyekszünk úgy működni, hogy véleményünk eljusson a megfelelő helyre. • Hány magyar nemzetiségű tagja van az elnökségnek? - Rajtam kívül ott van még Csanda Endre, Érsekújvár polgármestere, de egyébként nem tudom, milyen a nemzetiségi összetétel. Ez nem is fontos, hiszen az elnökség tagjait területi és nem politikai vagy nemzetiségi hovatartozás alapján jelölték. Mindenkinek személyre szóló megbízása van. • Az elnökség munkájában nincs szerepe a nemzetiségi kérdésnek? - Meggyőződésem, hogy nincs. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása elsősorban a községek érdekeit kell, hogy képviselje, függetlenül attól, hogy az ország mely területéről van szó. Az állampolgároknak, egyformán, olyan lehetőségeket kell teremteni, amelyek megfelelnek egy normálisan működő demokráciának. • A tanács egyebek között a területi közigazgatási felosztásról is tárgyal. Ebben a kérdésben milyen hangsúlyt kap a déli régiók - például a Csallóközi Régió - javaslata, amely tudvalevőleg elutasítja a kormányjavaslatot? — A társulás tanácsában minden régió képviselve van, de nem tehetünk különbséget, hogy a déli régiók, vagy az északi régiók igényeiről van-e szó. Nekünk itt most az a feladatunk, hogy egy működőképes demokratikus rendszert segítsünk kiépíteni a kormánynak úgy, hogy kizárólag a lakosok érdekeit vesszük figyelembe. • Önnek mi a személyes véleménye a kormányjavaslatról? - A kormány tulajdonképpen négyféle javaslatot dolgozott ki, hét, nyolc, tíz és tizenegy területre való felosztást indítványoz. Nagyobbrészt a hét területre való felosztásról van szó. Személyes véleményem szerint ez amolyan politikai kényszerlépés, és nem igazán tudják megindokolni, miért éppen hét területet javasolnak. Ezenkívül a Középső Vágmente Régió kidolgozott egy javaslatot, amely visszatérést jelentene az egykori megyerendszerhez. Ez 16 területre, megyére osztaná az országot. De nekünk most nem azt kell megmondanunk, hány területre osszák az országot, hanem azt, hogy mi a fontos a községek számára. GAÁL LÁSZLÓ ORDÓDY KATALIN Aŕ m-č* ^ft m M W ä 71 I I 1 / 1 I 1/ I /• U a

m flflS IK $m WL ^mmi^H / j I / f

\ ^rwL Reggel a kertkapuból sikerült búcsút intenie Méhesék kocsija felé, amint elsuhantak. Nem tudja, Toncsi látta-e, viszszaintett-e, egy pillanat alatt robogtak el a kapu előtt. Nem cseréltek címeket, nem ígértek egymásnak lapokat, leveleket. Érthetően Borkával sem. Megszakad minden szál, s ez jól is van így. Az asztalnál Trude és Gudrun javában falatozott. Csöndesen kortyolták a kávét, reggel nyilván még nem voltak igazán elemükben. Régi asztalán csak egy terítéket látott. Ez Borkáé. Jó lenne, ha a tegnap esti erkélyjelenet után már nem találkozna vele. Vajon, ha Palival nem ismerkedik meg, komolyabb kapcsolat alakul ki köztük? Bekapta a reggelit, kezet rázott a lányokkal és kisietett az étteremből. Örült, hogy Borka még nem mutatkozott. Már csak Gergő bácsitól kell elköszönnie. Az öreg portás csettintett a nyelvével, így adva tudtul, hogy a Becherovka nagyon is kedvére való figyelmesség. -ígérje meg, Dórácska, hogy nem utoljára látjuk itt a Koszorúban. A Pokorný doktor úrékat üdvözlöm, ők már többször jártak itt a gyerekekkel. Meg a Schmidt urat. Ugye, ismeri őket? Kálmán - szólt oda a fiúnak, akivel Dóra elsőként találkozott megérkezése után a Koszorúban —, hozd le a tizenkettesből a hölgy csomagjait. Én pedig telefonálok taxiért. Kellemes utat! Remélem, szép emlékeket visz magával innét. Kinn állt a peronon. Nehéz volt nem Palira gondolnia. Arra az utolsó jóvátehetetlen jelenetre. Önvédelemből kihúzta a táskából az édes pofájú bicikliző majmocskát. Forgatta, nézegette, működésbe hozta. A majom lábai taposták a pedált, a kerekek szaladtak a levegőben. Hogy fog örülni Ádám! Zakatoltak a vonat kerekei, vitték hazafelé. Elmaradt a nagy víztükör, hamarosan megérkezett Pestre. A Déliben taxiba ült, s átvitette magát a Nyugatiba. Ez már Pozsonyig fut velem, gondolta. Anyuka és Ádám várni fognak. Ó de finom lesz összecsókolni őket! Percek alatt értek a határra. Milyen rövid idő alatt lehet keresztül-kasul, határtól határig átszelni az országot. Štúrovo. Megint otthon vagyok. De hát ott nem voltam-e éppen úgy otthon? - ötlött a fejébe. Haza és szülőföld. Egyformán kötik az embert a sírig. Lapozta az újságokat. Anyuka is örülni fog nekik, de még a szomszédok is kapkodni fogják. Mint ahogy Toncsika is élénk érdeklődéssel forgatta az itteni Új Szót, Napot, s néhány más újságot, amit magával vitt. Csattogtak a kerekek, már a házak mellett futottak, látni lehetett a vár zömök sziluettjét, a Dóm tornyának tetején megcsillant a korona, a híd fehéren, elegánsan ívelt át a Duna fölött. A vonat lassítani kezdett, átfutott az első vágányra, beértek az állomásra. Körülnézett a tömegben. Jöttek-mentek az emberek. Hirtelen éles, csengő hangot hallott. — Anyó, a mama megérkezett! Látod? Ott áll! Akkor már ő is felfedezte őket, s amennyire a csomagok engedték, sietett feléjük. Csókok, ölelések. A viszontlátás boldog pillanatai, amelyek minden mást kiszorítanak az ember szívéből, fejéből. Ádám boldogan ölelte magához a majmát, s indultak, hogy taxit keressenek. Amíg a kocsi felé tartottak, Dóra óvatosan körülnézett. Hátha Pali mégis itt van valahol... * * * - Azt hittem, reggeltől estig mesélni fogsz - elégedetlenkedett Síposné, mialatt a zöldbabot tisztították, készítették elő a befőzésre. - Tegnap kicsomagoltál, az út is elfárasztott, gondoltam ma egész nap hallgatni fogom a beszámolódat. Te meg csak nézel magad elé a tálba, a kezed jár, de a szájad nem. Dórácskám, hát beszélj! -Tudod, anyukám - kezdte engedelmesen Dóra -, egy nagyon szép villában laktam. Nagy kertje volt nyugágyakkal, hintákkal... - És Dóra mesélt, mesélt, ahogy egymás után fölbukkantak az emlékei. Síposné már ismerte Gergő bácsit, Méhesnét, Edust, Borkát. Élesen figyelt, amikor Borkáról esett szó, de semmit sem talált Dóra hangjában, ami elárulta volna neki, hogy a lányának ez a csinos és jómódú fiatalember kicsit is többet jelentett volna, mint alkalmi ismerős, jó pajtás. Amint aztán a kép kiegészült, nem is bánta, hogy Borka nem játszott komolyabb szerepet Dóra vakációjában. Még egy férfiról tett említést, de csak úgy mellékesen. Az még kevesebbet jelenthetett neki, mert míg Borkát alaposan lefestette minden oldalról, a doktorról igencsak szűkszavúan beszélt. — Azt mondod, itt dolgozik a kórházban? Akkor könnyen összefuthattok. Mondod, szolid ember. — Négy évig nem találkoztunk. Nagy már ez a város, anyuka. Lehet, hogy soha nem akadunk egymásba. Különben is házasember. Dórából akaratlanul is felszakadt egy sóhaj, s ez nem kerülte el anyja figyelmét. Úgy látszik, ez az orvos tetszett meg neki, akiről nem akar beszélni. Kár, hogy éppen egy nős embert talált rokonszenvesnek. — Azt nem mondta, hogy a felesége miért nem nyaralt vele? — Arról nem esett szó. Száz oka is lehetett. -Az már igaz... No, nézd csak, milyen hamar elkészültünk. A délutánt használd még ki, holnap újra kezdődik a munka. — Csavargok egyet Ádámmal. Kimegyünk a tóhoz... Veszek valami tetszetős csomagolópapírt, hogy az irodába szánt ajándékaimat becsomagoljam. Mindjárt többet mutat úgy. (Folytatjuk)