Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 20. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 APROP Ó TULAJDONOSVÁLTÁS - FELHANGOKKAL REMÉNYTELI REMÉNYTELENSÉG NEM JELENIK MEG A KULTÚRNY ŽIVOT Olykor megdöbbentő naivitásról és identitászavarról tanúskodnak némely értelmiségi megnyilvánulások. Sokszorosan tapasztalható ez a szlovákiai értelmiség körében, amely társadalmi réteghez tartozók nemzetiségüktől függetlenül ugyanazokat a gondolkodásbeli tünete­ket produkálják. Tüneteket emlegetek, hiszen éntudatzavar, önérté­kelésbeli tévedés, a politika előidézte értékválság ütötte fel a fejét. Mélyreható szociológiai és társadalomlélektani elemzés nélkül is felismerhető, hogy a megjelenését meghatározatlan időre szünetel­tető Kultúrny život főszerkesztőjének, Ivan Štrpkának ideig-óráig elköszönő vezércikke is ilyen tüneteket mutat. Afelett sajnálkozni, hogy a Szlovákiában most uralkodó politikai elit milyen módszerek­kel és eszközökkel végzi tudati operációit és manipulációját, miköz­ben a gazdasági körülmények szorításában megszűnik a lapja, igencsak elgondolkodtatónak tetszik a KŽ 33-34. számának olvasója számára. Tudatában van-e a magát liberálisnak mondó szlovák értelmiség annak, hogy önmagát minősíti, amikor elhallgat, kivár és a „nemze­tiek" támadásától tartva igencsak meghatározó kérdésekben ido­mulni látszik? Ki hiszi el, hogy amikor az Egyesült Államok honatyái igencsak szükségesnek ítélik a Szabad Európa szlovák adásának fejlesztését, mert bizonyítható a szlovákiai sajtószabadság politikai nyomás alatt folyó csonkítása, akkor a különböző nyugati sajtóala­pítványok ne támogatnák a Kultúrny život egyáltalán nem nagy pénzeket felemésztő kiadását. Sajnálom, de a folyamatokat ismerve egyetlen magyarázatot tudok erre: a szlovák értelmiségnek az a része, melyet a Kultúrny život szellemisége is liberálisnak minősített, mostanság sajnos már nemcsak a politikai csatamezőkről vonul vissza, hanem a kultúra, a szellemi élet tereiről is távozik. Már nem vállalják a közelharcot azokkal, akik az „elfajzottság" vádjait naponta a fejükhöz vagdal­ják? Már nem képesek naponként bizonygatni, hogy az ő nemzeti elkötelezettségük elsősorban az intellektuális értékekben, a világban való szüntelen megméretésben és a szabadság gyakorlatában konk­retizálódhat? Nem jelenik meg a Kultúrny život. E tény a szlovákiai magyarok józanabbik részéhez tartozókban is szomorúságot vált ki. A szlovák értelmiség tisztességes, jobbik és európai felének sajtófóruma szüne­telteti megjelenését. DUSZA ISTVÁN ELHIBÁZOTT TÖRVÉNYEK ROSSZ PÉNZELOSZTÁS, ROSSZ TAKARÉKOSKODÁS PEDAGÓGUSOK AZ ELNÖKI HIVATALBAN Szeptember elejére tűzték ki an­nak az összejövetelnek a dátu­mát, amelyen a különféle peda­gógusszervezetek képviselői és a tanügyi hivatalok vezetői talál­koznak a köztársasági elnökkel. A találkozó előkészítésének is fölfogható a Szlovákiai Pedagó­gusok Fóruma képviselőinek múlt heti látogatása az elnöki hivatal vezetőjénél, Ján Findrá­nál. A pedagógusfórum küldött­sége fölhívta az elnöki hivatal vezetőjének figyelmét arra, hogy a tárca gondjainak oka nem kizárólag a pénzhiány, ha­nem a hiányos jogalkotás nem­különben, legfőképpen pedig az oktatási rendszerre jellemző koncepciótlanság. Kifejtették ál­láspontjukat arról, hogy a pénz­eszközöket célszerűbben kell elosztani, s a takarékossági in­tézkedéseket ott bevezetni, ahol a szűken mért pénz nem megy az oktatási folyamat rovására. A pedagógusok képviselői ugyanakkor aggodalmuknak ad­tak hangot azokkal az átszerve­zésekkel kapcsolatban, amelye­ket a tárca legszűkebb vezetésé­ben végrehajtanak, mivel szerin­tük ezek a személycserék nem garantálják a közelgő iskolaév szervezési menetének megfelelő lebonyolítását. Rámutattak arra, hogy alig négy év elteltével a ha­todik miniszter kinevezése vár­ható a tárca élére. A köztársasági elnököt a kö­zeli találkozó alkalmával arról fogják tájékoztatni, hogy a mos­tani állapotok fönnmaradása esetén az oktatásügy területén csődállapotok várhatók. (bit) ML VÁRHATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN? (Folytatás az 1. oldalról) Andrástól és Rajczi Adrientől egy időre meg kell válnunk. Két fiatal színészünk a pozsonyi színművészeti főiskolára nyert felvételt, tehetséges ifjú színész­nőnk pedig a budapesti Teátrum Színitanodában bővíti szakmai ismereteit. Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója elmondta, hogy a ju­bileumi évadban Kassán első íz­ben vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színház. Sütő András Advent a Hargitán című darabját karácsonyi ajándékként mutat­ják be a Hernád-parti város kö­zönségének. Ebben az évben egy-egy előadással az egri Gár­donyi Géza Színház és a nyír­egyházai Móricz Zsigmond Színház is vendégszerepel Kas­sán. A Thália igazgatója közölte: A színház belső átépítésének be­fejezése a terveknek megfelelő­en halad, ami azt jelenti, hogy az évad első bemutatóját (Moliére: Tudós nők) október 14-én meg­tarthatják. Fabó Tibor, a Thália Színház művészeti vezetője elmondta, hogy ebben az évadban a Thália stúdiószínházát is megnyitják, melyet a város legnagyobb írójá­ról, Márai Sándorról neveznek el. Ebből az alkalomból termé­szetesen Márai-bemutatót is tar­tanak. Hogy melyik egyfelvoná­sost tűzik műsorra, azt nem árul­ta el, meglepetésnek szánják. A stúdiószínházban lép majd ta­vasszal közönség elé a pozsonyi színművészeti főiskola magyar hallgatóinak csoportja, akik For­gács Miklós rendezésében Lalu­ha: A bosszú című darabját vi­szik színre. (szaszák) A volt szocialista országok mindegyikében kemény diónak mutatkozik a privatizálás, a volt „össznépi" tulajdon magánkéz­be juttatása. Talán csak Német­ország kivétel ez alól, ahol az ottani mintegy 8500 privatizá­landó vállalatból immár 7300 magánkézben van, ami nem utolsósorban a németek helyzeti előnyének köszönhető. Ez pedig egyértelműen anyagi természe­tű: az országban volt mozgósít­ható tőke, magyarán, pénz arra, hogy a volt keletnémet vállala­tokat a lehető leggyorsabb ütem­ben juttassák magánkezekbe. A gazdagabb „testvérrel", vagy­is a volt nyugatnémetekkel meg­érttette az immár újra egysé­ges német állam vezetése, hogy az ország keleti része gazdaságá­nak mielőbbi átalakításáért vál­lalni kell a restrikciót. Klaus Müllernek, a németor­szági privatizációs tanácsadó cég igazgatójának a műit hét végén Eperjesen, a szlovákiai privati­záció időszerű kérdéseivel kap­csolatban tartott kétnapos sze­mináriumon mondott szavaiból kétségtelenül megszívlelendők azok, amelyekkel nálunk is a privatizáció befejezését sürget­te, de a németországi módszer­rel való összevetése semmikép­pen sem állja meg a helyét. Egyszerűen azért, mert nálunk tőkehiány van, és a külföldi be­fektetők sem tolonganak Szlová­kia kapujánál... Mindenesetre örvendetes, hogy végre a szlovák kormány is rájött, nem halogathatja tovább AHOGY ÉN LÁTOM a privatizációt, lépnie kell ebben az ügyben. Persze, nehéz dolog privatizálni ott, ahol bár pénzből lenne annyi, mint a hatalom­vágyból van. Vladimír Mečiar szlovák kormányfő sürgette a privatizációs játékszabályok egyértelművé tételét, s jóllehet nem vetette el teljesen a vagyon­jegyes privatizációs módszert, ugyanakkor nem először és nem utoljára annak „mellőzését" is kilátásba helyezte. Azzal az in­dokkal, hogy a Klaus által kita­lált és szorgalmazott módszer nem segítette valójában a reális tulajdonosi réteg kialakulását. Elismerte ugyan a módszer szo­ciális igazságosságát, de szerinte a privatizálás további folyama­tában a vállalati műszaki közép­réteget és a vállalati menedzs­mentet kell elsősorban előnyben részesíteni, miután ez a réteg megegyezett a vállalati privati­zációs szabályokban, pontosab­ban a vállalat további sorsának alakításában. Szép-szép ez az elképzelés, csakhogy a kormányfő és szavai­ra sűrűn bólogató környezete már nem beszélt arról, hogy az általuk szorgalmazott réteg előnybe helyezésével oda lesz az igazságosság: hiába lesznek az egyértelmű és mindenki szá­mára érthető szabályok, az mar­kol majd a vagyonból, aki köze­lebb lesz a tűzhöz. És így talán az is érthetőbb még a politika iránt kevésbé érdeklődők szá­mára is, hogy a privatizálásra váró vállalatokba miért kerül­nek sorra kormánypárti veze­tők... PÁKOZDI GERTRÚD (Munkatársunktól) Jaroslav Brda, a Kereskedelmi Jogászok Kamarájának elnöke a kamara tegnapi sajtóértekezletén rámu­tatott a szlovákiai jogalkotás számos hibájára, így például arra is, hogy a már jóváhagyott, illet­ve egyes előkészületben levő törvények hátrányosak a Szlo­vákiában működő külföldi válla­latok szempontjából, és ez to­vább fékezheti a külföldi tőke beáramlását. Bírálóan szólt arról is, hogy a szlovák Igazságügyi Minisztérium a kereskedelmi jo­gászokról szóló törvény olyan módosítását tervezi, amely egyrészt beavatkozna önkor­mányzati hatáskörükbe, más­részt pedig a kereskedelmi jogá­szokat megfosztaná attól a lehe­tőségtől, hogy munkaviszonyuk mellett végezzék ezt a tevé­kenységet, ami a kamara be­jegyzett tagjainak mintegy felél érintené. (in-n.) UFO KASSA FELETT? Nem érdemes lebecsülni azoknak a szemtanúknak a vallomásait, akik a múlt héten szerdától szombatig éjjelente furcsa fényjelensége­ket észleltek a Kassa feletti égbolton - állítja Martin Schuster, a városban működő UFO-klub tagja. A háztartásokban használatos infravörös hősugárzóhoz hasonló fényt kibocsátó objektumot a Železníky lakótelep, a šacai kórház és az SZNF utcai pékség felett is észlelték. Az ufológusok kijelentették, hogy csak az összes adat feldolgozása után foglalnak állást az ügyben. A HOSSZABBIK ROSSZ Lassan már valóban kínai észjárással le­szünk kénytelenek olvasni az újsághíreket. Lassan már csak annak alapján leszünk képesek politikusaink céljairól, viselt dolgai­ról, vágyairól tájékozódni, hogy egy-egy nyilvános eseménynél ki ül az ország első emberének jobbján, hogy miként változott meg az előző nyilvános szereplés óta az ülésrend, és hogy újabban kit ültetnek az asztal végére. Szlovákiai viszonyokra „le­fordítva": kinek a temetésére, melyik évfor­dulóra, milyen szervezet gyűlésére megy, illetve nem megy el a miniszterelnök, a tör­vényhozás elnöke, vagy éppen az államfő. A hét végén, az 1968-as megszállás 25. évfordulójáról való megemlékezésre senki sem ment el az egyszínű hatalom első garni­túrájának tagjai közül. Egyikük augusztus 21-ének estéjén érkezett haza szabadságá­ról, a másikuk egy vicinális vásáron való részvételt tekintette e napon halaszthatat­lannak, a harmadikuk Eperjesen járt, hogy kijelölje a szlovákiai privatizáció legújabb nyomvonalát. Nézhetem ezt a jelenséget akárhogy, min­denképpen arra a következtetésre jutok, hogy demonstratív volt a távolmaradás. Ha pedig még azt is belekalkulálom a számítá­saimba, hogy az utóbbi hetek alatt a legfel­sőbb állami vezetők hol mindenütt fordul­tak meg, főképp pedig, hogy milyen megem­lékezéseket tüntettek ki jelenlétükkel, ak­kor már a végső konzekvenciát sem nehéz levonnom céljaikról, várható tetteikről, s vágyaikról. Hát igen, azt senki sem állíthatja tiszta lelkiismerettel, hogy ama 25 évvel ezelőtti helytállás valóban makulátlan volt, amelyet kritikátlanul csodálnunk kell. Mint hasonló esetekben mindig, már ebben is benne vol­tak az árulás, a megalkuvás, az erő előtt való meghunyászkodás csírái. Az esemé­nyek csehszlovákiai főszereplőinek maga­tartásáról meglehetősen különbözőek a vé­lemények. Most ne firtassuk, ki volt a hős František Kriegelen kívül, és hogy ki volt még a kelleténél is nagyobb opportunista. Egyvalami azonban vitathatatlan: Csehszlo­vákia lakosságának döntő hányada jól vizs­gázott azalatt a néhány nap alatt. E néhány nap emléke megérdemelte volna, hogy Szlo­vákia 4-5 legfelsőbb közjogi méltósága tes­tületileg rászánjon egy negyedórát a főhaj­tásra. Mondjuk ott, ahol a megszállás első napjaiban meggyilkolt 72 állampolgárunk egyike a vérét hullatta. Ennek gesztusértéke lett volna. Nem ar­ról lett volna szó, hogy hőssé avatják a kétes bátorságú és bölcsességű, „emberarcú" po­litbüro bármelyik tagját; de mégcsak azt sem jelentette volna, hogy Alexander Dub­čeket szentté avatják. Akár ki is lehetett volna nyilvánítani, hogy a megemlékezés azoknak szól, akik azalatt a pár nap alatt - a korábban arctalan tömegből, néhány napra -, állampolgárrá váltak. Még az augusztus 21-ei megemlékezéstől való demonstratív távolmaradásnál is nyug­talanítóbb, hogy hol mindenütt, minő teljes pompában és maximális publicitással jelen­nek meg mostanában a szlovákiai közélet főszereplői. Nincs szívük kihagyni egyetlen olyan alkalmat sem, ahol demonstrálhatják a nemzethűséget, amely azonban rendre nacionalistára, sőt, sovinisztára sikeredik. Mindennél többel elárulnak például a Mati­ca slovenská legutóbb lezajlott ünnepségei, vagy Andrej Hlinka halála 55. évfordulóján tartott megemlékezés mellékzöngéi. A hangsúlyt itt már nem is Hlinkára helyez­ték, hanem Jozef Tisóra, a háború alatti önálló szlovák állam elnökére. Tkáč püspök azzal, hogy követelte: a csehek kérjenek bocsánatot a szlovák nemzettől Tiso kivég­zéséért, nem is túlságosan közvetett módon ismét bejelentette az igényt a plébánosból lett köztársasági elnök rehabilitálására, aki­nek országlása alatt olyan bűnöket követtek el Szlovákiában, amelyek egy civilizált tár­sadalomban soha nem évülhetnek el. Irány a nacionalizmus! Csak ez olvasható ki az ország jelenlegi legfelsőbb vezetőinek gesztusaiból. Ismét ott görbül a szlovák nemzet előtt a kérdőjel: Jozef Tiso eszméit tekintse-e követendőnek, vagy azokat az ideákat, amelyek, igaz, nem voltak makulát­lanok, de a felkelés napjaiban, vagy az 1968. augusztus 21-ét követő hetekben po­zitív tettekre ihlettek. Sok szlovák politikus még mindig nem döntötte el, hogy a plébá­nos köztársaságát tekintse-e követendő pél­dának, vagy rálépjen a polgárosodáshoz vezető nagyon göröngyös útra. Sokukban megvan a hajlam arra, hogy a rossz megol­dások közül is a iegeslegrosszabbat válasz­sza k TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents