Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 20. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 APROP

Ó TULAJDONOSVÁLTÁS - FELHANGOKKAL REMÉNYTELI REMÉNYTELENSÉG NEM JELENIK MEG A KULTÚRNY ŽIVOT Olykor megdöbbentő naivitásról és identitászavarról tanúskodnak némely értelmiségi megnyilvánulások. Sokszorosan tapasztalható ez a szlovákiai értelmiség körében, amely társadalmi réteghez tartozók nemzetiségüktől függetlenül ugyanazokat a gondolkodásbeli tüneteket produkálják. Tüneteket emlegetek, hiszen éntudatzavar, önértékelésbeli tévedés, a politika előidézte értékválság ütötte fel a fejét. Mélyreható szociológiai és társadalomlélektani elemzés nélkül is felismerhető, hogy a megjelenését meghatározatlan időre szüneteltető Kultúrny život főszerkesztőjének, Ivan Štrpkának ideig-óráig elköszönő vezércikke is ilyen tüneteket mutat. Afelett sajnálkozni, hogy a Szlovákiában most uralkodó politikai elit milyen módszerekkel és eszközökkel végzi tudati operációit és manipulációját, miközben a gazdasági körülmények szorításában megszűnik a lapja, igencsak elgondolkodtatónak tetszik a KŽ 33-34. számának olvasója számára. Tudatában van-e a magát liberálisnak mondó szlovák értelmiség annak, hogy önmagát minősíti, amikor elhallgat, kivár és a „nemzetiek" támadásától tartva igencsak meghatározó kérdésekben idomulni látszik? Ki hiszi el, hogy amikor az Egyesült Államok honatyái igencsak szükségesnek ítélik a Szabad Európa szlovák adásának fejlesztését, mert bizonyítható a szlovákiai sajtószabadság politikai nyomás alatt folyó csonkítása, akkor a különböző nyugati sajtóalapítványok ne támogatnák a Kultúrny život egyáltalán nem nagy pénzeket felemésztő kiadását. Sajnálom, de a folyamatokat ismerve egyetlen magyarázatot tudok erre: a szlovák értelmiségnek az a része, melyet a Kultúrny život szellemisége is liberálisnak minősített, mostanság sajnos már nemcsak a politikai csatamezőkről vonul vissza, hanem a kultúra, a szellemi élet tereiről is távozik. Már nem vállalják a közelharcot azokkal, akik az „elfajzottság" vádjait naponta a fejükhöz vagdalják? Már nem képesek naponként bizonygatni, hogy az ő nemzeti elkötelezettségük elsősorban az intellektuális értékekben, a világban való szüntelen megméretésben és a szabadság gyakorlatában konkretizálódhat? Nem jelenik meg a Kultúrny život. E tény a szlovákiai magyarok józanabbik részéhez tartozókban is szomorúságot vált ki. A szlovák értelmiség tisztességes, jobbik és európai felének sajtófóruma szünetelteti megjelenését. DUSZA ISTVÁN ELHIBÁZOTT TÖRVÉNYEK ROSSZ PÉNZELOSZTÁS, ROSSZ TAKARÉKOSKODÁS PEDAGÓGUSOK AZ ELNÖKI HIVATALBAN Szeptember elejére tűzték ki annak az összejövetelnek a dátumát, amelyen a különféle pedagógusszervezetek képviselői és a tanügyi hivatalok vezetői találkoznak a köztársasági elnökkel. A találkozó előkészítésének is fölfogható a Szlovákiai Pedagógusok Fóruma képviselőinek múlt heti látogatása az elnöki hivatal vezetőjénél, Ján Findránál. A pedagógusfórum küldöttsége fölhívta az elnöki hivatal vezetőjének figyelmét arra, hogy a tárca gondjainak oka nem kizárólag a pénzhiány, hanem a hiányos jogalkotás nemkülönben, legfőképpen pedig az oktatási rendszerre jellemző koncepciótlanság. Kifejtették álláspontjukat arról, hogy a pénzeszközöket célszerűbben kell elosztani, s a takarékossági intézkedéseket ott bevezetni, ahol a szűken mért pénz nem megy az oktatási folyamat rovására. A pedagógusok képviselői ugyanakkor aggodalmuknak adtak hangot azokkal az átszervezésekkel kapcsolatban, amelyeket a tárca legszűkebb vezetésében végrehajtanak, mivel szerintük ezek a személycserék nem garantálják a közelgő iskolaév szervezési menetének megfelelő lebonyolítását. Rámutattak arra, hogy alig négy év elteltével a hatodik miniszter kinevezése várható a tárca élére. A köztársasági elnököt a közeli találkozó alkalmával arról fogják tájékoztatni, hogy a mostani állapotok fönnmaradása esetén az oktatásügy területén csődállapotok várhatók. (bit) ML VÁRHATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN? (Folytatás az 1. oldalról) Andrástól és Rajczi Adrientől egy időre meg kell válnunk. Két fiatal színészünk a pozsonyi színművészeti főiskolára nyert felvételt, tehetséges ifjú színésznőnk pedig a budapesti Teátrum Színitanodában bővíti szakmai ismereteit. Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója elmondta, hogy a jubileumi évadban Kassán első ízben vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színház. Sütő András Advent a Hargitán című darabját karácsonyi ajándékként mutatják be a Hernád-parti város közönségének. Ebben az évben egy-egy előadással az egri Gárdonyi Géza Színház és a nyíregyházai Móricz Zsigmond Színház is vendégszerepel Kassán. A Thália igazgatója közölte: A színház belső átépítésének befejezése a terveknek megfelelően halad, ami azt jelenti, hogy az évad első bemutatóját (Moliére: Tudós nők) október 14-én megtarthatják. Fabó Tibor, a Thália Színház művészeti vezetője elmondta, hogy ebben az évadban a Thália stúdiószínházát is megnyitják, melyet a város legnagyobb írójáról, Márai Sándorról neveznek el. Ebből az alkalomból természetesen Márai-bemutatót is tartanak. Hogy melyik egyfelvonásost tűzik műsorra, azt nem árulta el, meglepetésnek szánják. A stúdiószínházban lép majd tavasszal közönség elé a pozsonyi színművészeti főiskola magyar hallgatóinak csoportja, akik Forgács Miklós rendezésében Laluha: A bosszú című darabját viszik színre. (szaszák) A volt szocialista országok mindegyikében kemény diónak mutatkozik a privatizálás, a volt „össznépi" tulajdon magánkézbe juttatása. Talán csak Németország kivétel ez alól, ahol az ottani mintegy 8500 privatizálandó vállalatból immár 7300 magánkézben van, ami nem utolsósorban a németek helyzeti előnyének köszönhető. Ez pedig egyértelműen anyagi természetű: az országban volt mozgósítható tőke, magyarán, pénz arra, hogy a volt keletnémet vállalatokat a lehető leggyorsabb ütemben juttassák magánkezekbe. A gazdagabb „testvérrel", vagyis a volt nyugatnémetekkel megérttette az immár újra egységes német állam vezetése, hogy az ország keleti része gazdaságának mielőbbi átalakításáért vállalni kell a restrikciót. Klaus Müllernek, a németországi privatizációs tanácsadó cég igazgatójának a műit hét végén Eperjesen, a szlovákiai privatizáció időszerű kérdéseivel kapcsolatban tartott kétnapos szemináriumon mondott szavaiból kétségtelenül megszívlelendők azok, amelyekkel nálunk is a privatizáció befejezését sürgette, de a németországi módszerrel való összevetése semmiképpen sem állja meg a helyét. Egyszerűen azért, mert nálunk tőkehiány van, és a külföldi befektetők sem tolonganak Szlovákia kapujánál... Mindenesetre örvendetes, hogy végre a szlovák kormány is rájött, nem halogathatja tovább AHOGY ÉN LÁTOM a privatizációt, lépnie kell ebben az ügyben. Persze, nehéz dolog privatizálni ott, ahol bár pénzből lenne annyi, mint a hatalomvágyból van. Vladimír Mečiar szlovák kormányfő sürgette a privatizációs játékszabályok egyértelművé tételét, s jóllehet nem vetette el teljesen a vagyonjegyes privatizációs módszert, ugyanakkor nem először és nem utoljára annak „mellőzését" is kilátásba helyezte. Azzal az indokkal, hogy a Klaus által kitalált és szorgalmazott módszer nem segítette valójában a reális tulajdonosi réteg kialakulását. Elismerte ugyan a módszer szociális igazságosságát, de szerinte a privatizálás további folyamatában a vállalati műszaki középréteget és a vállalati menedzsmentet kell elsősorban előnyben részesíteni, miután ez a réteg megegyezett a vállalati privatizációs szabályokban, pontosabban a vállalat további sorsának alakításában. Szép-szép ez az elképzelés, csakhogy a kormányfő és szavaira sűrűn bólogató környezete már nem beszélt arról, hogy az általuk szorgalmazott réteg előnybe helyezésével oda lesz az igazságosság: hiába lesznek az egyértelmű és mindenki számára érthető szabályok, az markol majd a vagyonból, aki közelebb lesz a tűzhöz. És így talán az is érthetőbb még a politika iránt kevésbé érdeklődők számára is, hogy a privatizálásra váró vállalatokba miért kerülnek sorra kormánypárti vezetők... PÁKOZDI GERTRÚD (Munkatársunktól) Jaroslav Brda, a Kereskedelmi Jogászok Kamarájának elnöke a kamara tegnapi sajtóértekezletén rámutatott a szlovákiai jogalkotás számos hibájára, így például arra is, hogy a már jóváhagyott, illetve egyes előkészületben levő törvények hátrányosak a Szlovákiában működő külföldi vállalatok szempontjából, és ez tovább fékezheti a külföldi tőke beáramlását. Bírálóan szólt arról is, hogy a szlovák Igazságügyi Minisztérium a kereskedelmi jogászokról szóló törvény olyan módosítását tervezi, amely egyrészt beavatkozna önkormányzati hatáskörükbe, másrészt pedig a kereskedelmi jogászokat megfosztaná attól a lehetőségtől, hogy munkaviszonyuk mellett végezzék ezt a tevékenységet, ami a kamara bejegyzett tagjainak mintegy felél érintené. (in-n.) UFO KASSA FELETT? Nem érdemes lebecsülni azoknak a szemtanúknak a vallomásait, akik a múlt héten szerdától szombatig éjjelente furcsa fényjelenségeket észleltek a Kassa feletti égbolton - állítja Martin Schuster, a városban működő UFO-klub tagja. A háztartásokban használatos infravörös hősugárzóhoz hasonló fényt kibocsátó objektumot a Železníky lakótelep, a šacai kórház és az SZNF utcai pékség felett is észlelték. Az ufológusok kijelentették, hogy csak az összes adat feldolgozása után foglalnak állást az ügyben. A HOSSZABBIK ROSSZ Lassan már valóban kínai észjárással leszünk kénytelenek olvasni az újsághíreket. Lassan már csak annak alapján leszünk képesek politikusaink céljairól, viselt dolgairól, vágyairól tájékozódni, hogy egy-egy nyilvános eseménynél ki ül az ország első emberének jobbján, hogy miként változott meg az előző nyilvános szereplés óta az ülésrend, és hogy újabban kit ültetnek az asztal végére. Szlovákiai viszonyokra „lefordítva": kinek a temetésére, melyik évfordulóra, milyen szervezet gyűlésére megy, illetve nem megy el a miniszterelnök, a törvényhozás elnöke, vagy éppen az államfő. A hét végén, az 1968-as megszállás 25. évfordulójáról való megemlékezésre senki sem ment el az egyszínű hatalom első garnitúrájának tagjai közül. Egyikük augusztus 21-ének estéjén érkezett haza szabadságáról, a másikuk egy vicinális vásáron való részvételt tekintette e napon halaszthatatlannak, a harmadikuk Eperjesen járt, hogy kijelölje a szlovákiai privatizáció legújabb nyomvonalát. Nézhetem ezt a jelenséget akárhogy, mindenképpen arra a következtetésre jutok, hogy demonstratív volt a távolmaradás. Ha pedig még azt is belekalkulálom a számításaimba, hogy az utóbbi hetek alatt a legfelsőbb állami vezetők hol mindenütt fordultak meg, főképp pedig, hogy milyen megemlékezéseket tüntettek ki jelenlétükkel, akkor már a végső konzekvenciát sem nehéz levonnom céljaikról, várható tetteikről, s vágyaikról. Hát igen, azt senki sem állíthatja tiszta lelkiismerettel, hogy ama 25 évvel ezelőtti helytállás valóban makulátlan volt, amelyet kritikátlanul csodálnunk kell. Mint hasonló esetekben mindig, már ebben is benne voltak az árulás, a megalkuvás, az erő előtt való meghunyászkodás csírái. Az események csehszlovákiai főszereplőinek magatartásáról meglehetősen különbözőek a vélemények. Most ne firtassuk, ki volt a hős František Kriegelen kívül, és hogy ki volt még a kelleténél is nagyobb opportunista. Egyvalami azonban vitathatatlan: Csehszlovákia lakosságának döntő hányada jól vizsgázott azalatt a néhány nap alatt. E néhány nap emléke megérdemelte volna, hogy Szlovákia 4-5 legfelsőbb közjogi méltósága testületileg rászánjon egy negyedórát a főhajtásra. Mondjuk ott, ahol a megszállás első napjaiban meggyilkolt 72 állampolgárunk egyike a vérét hullatta. Ennek gesztusértéke lett volna. Nem arról lett volna szó, hogy hőssé avatják a kétes bátorságú és bölcsességű, „emberarcú" politbüro bármelyik tagját; de mégcsak azt sem jelentette volna, hogy Alexander Dubčeket szentté avatják. Akár ki is lehetett volna nyilvánítani, hogy a megemlékezés azoknak szól, akik azalatt a pár nap alatt - a korábban arctalan tömegből, néhány napra -, állampolgárrá váltak. Még az augusztus 21-ei megemlékezéstől való demonstratív távolmaradásnál is nyugtalanítóbb, hogy hol mindenütt, minő teljes pompában és maximális publicitással jelennek meg mostanában a szlovákiai közélet főszereplői. Nincs szívük kihagyni egyetlen olyan alkalmat sem, ahol demonstrálhatják a nemzethűséget, amely azonban rendre nacionalistára, sőt, sovinisztára sikeredik. Mindennél többel elárulnak például a Matica slovenská legutóbb lezajlott ünnepségei, vagy Andrej Hlinka halála 55. évfordulóján tartott megemlékezés mellékzöngéi. A hangsúlyt itt már nem is Hlinkára helyezték, hanem Jozef Tisóra, a háború alatti önálló szlovák állam elnökére. Tkáč püspök azzal, hogy követelte: a csehek kérjenek bocsánatot a szlovák nemzettől Tiso kivégzéséért, nem is túlságosan közvetett módon ismét bejelentette az igényt a plébánosból lett köztársasági elnök rehabilitálására, akinek országlása alatt olyan bűnöket követtek el Szlovákiában, amelyek egy civilizált társadalomban soha nem évülhetnek el. Irány a nacionalizmus! Csak ez olvasható ki az ország jelenlegi legfelsőbb vezetőinek gesztusaiból. Ismét ott görbül a szlovák nemzet előtt a kérdőjel: Jozef Tiso eszméit tekintse-e követendőnek, vagy azokat az ideákat, amelyek, igaz, nem voltak makulátlanok, de a felkelés napjaiban, vagy az 1968. augusztus 21-ét követő hetekben pozitív tettekre ihlettek. Sok szlovák politikus még mindig nem döntötte el, hogy a plébános köztársaságát tekintse-e követendő példának, vagy rálépjen a polgárosodáshoz vezető nagyon göröngyös útra. Sokukban megvan a hajlam arra, hogy a rossz megoldások közül is a iegeslegrosszabbat válaszsza

k TÓTH MIHÁLY