Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-20 / 193. szám, péntek

1993. AUGUSZTUS 20. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 NÉHÁNY SORBAN B

orisz Jelcin és Leonyid Kravcsuk régóta tervezett találkozójára szeptember 3-án kerül sor a Krímen, közölte tegnap az ITAR-TASZSZ hírügynökség az orosz elnök kijelentésére hivatkozva. A nagy érdeklődéssel várt orosz-ukrán csúcson a kétoldalú kapcsolatokat bonyolító kérdések egész sorát vitatják meg, beleértvje a fekete-tengeri flotta, az Ukrajna területén lévő atomfegyverek és Szevasztopol statútumának a problémáját is. H

oszokava Morihiro új japán kormányfő szeptember végén találkozik Bili Clinton elnökkel abból az alkalomból, hogy a japán politikus részt vesz New Yorkban az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, jelentette be tegnap a japán kormány szóvivője. H

anoiban tegnaptól átmeneti jelleggel működik az Egyesült Államok diplomáciai képviselete, amelyet Scot Marciéi követ és további két diplomata alkot. A Fehér Házban közölték, hogy a misszió megnyitására a múlt hónapban létrejött kétoldalú megállapodás értelmében került sor és korántsem jelenti a normális diplomáciai kapcsolatok felvételét Vietnam és az USA között. Az 1973-ban véget ért vietnami háború befejezése óta első ízben létesült ilyen amerikai misszió a vietnami fővárosban, s a feladata elsősorban az, hogy beutazási vízumokat és egyéb szükséges engedélyeket biztosítson a vietnami hatóságok részéről azon szakértői csoportok számára, amelyek a háború idején eltűntnek nyilvánított 2248 amerikai katona hollétének felderítésén fáradoznak majd. C

uito angolai város lakosai között sorba szedi áldozatait az éhhalál, tájékoztatott tegnap az angolai állami rádió. További részleteket nem közölt, azonban nemzetközi humanitárius szervezetek már a hét elején tájékoztattak arról, hogy az UNITA felkelői által már hét hónapja körülzárt városban katasztrofális méreteket ölt az élelmiszer- és gyógyszerhiány. A városért vívott harcokban katonai források szerint eddig legkevesebb 14 ezer személy vesztette életét. A

budapesti Szent István Bazilika négy új haranggal gyarapodik, amelyeket a mai államünnepen szentel fel Paskai László bíboros. A Szent Imre, Erzsébet, Henrich és Gizella nevét viselő harangokat egy passaui harangöntő-mester ajándékozta a bazilikának. A székesegyházban egyébként már három éve használják az említett mestertől származó kilenctonnás harangot, amelyen egy felirat található, miszerint a németek köszöntet mondanak a magyar nemzetnek azért, hogy 1989-es bátor döntésükkel hozzájárultak az NDK-állampolgárok távozásához Magyarország nyugati határain keresztül. K

ínában tegnap valamennyi jelentős napilap a címoldalon közölte a szabadságát töltő Li Peng kormányfő fényképét, aki a Peking közelében lévő, pártfunkcionáriusok számára működtetett üdülőközpontban nyaral. Ezzel akarták eloszlatni a 65 éves politikus állítólagos megromlott egészségi állapotáról keringő híreket, a kormányfő ugyanis már csaknem kéthónapja nem jelent meg a nyilvánosság előtt, amit hivatalosan a sajtóban betegségével indokoltak. ehszlovákia Kommuí C nista Pártja 1968. január 5-én az eddigi szlovák első titkárt választotta az összállami párt első titkárává, lemondásra kényszerítve Antonín Novotnýt, aki csak az államfői tisztségét tarthatta meg. így az állam politikai reprezentánsa a 47 éves Alexander Dubček lett. Az új első titkár nem azzal az elhatározással vette át a tisztségét, hogy megreformálja a kommunista rendszert, megteremti az „emberarcú" szocializmust, tervei között csak a legkirívóbb rendellenességek kiküszöbölése szerepelt. Az év első két hónapjában csak szórványosan mutatkoztak a nagyobb sajtószabadság jelei, március elején azonban a gondolkodás és tájékoztatás szerkezete megváltozott, szinte minden zugba betört az öntudatra ébredés hangulata. A magyar állásfoglalások A kezdeményezéseket demokratizálódásnak és megújhodásnak kezdték nevezni. A Csemadokban is korán felismerték, hogy a demokrácia nem szűkíthető polgári jogokra, mert a nemzetiségpolitika számára is új és szokatlan esélyek támadhatnak fel. Szabó Rezső vezető titkár, az Új Szó kérdéseire adott válaszában öt pontban rögzítette a nemzetiségi igényeket, melyek közül leglényegesebb annak hangsúlyozása, hogy a nemzetiségek kifejthessék véleményüket, és érvényesíthessék akaratukat saját ügyeik megoldásában. (1968. március 10.) öt nap múlva, március 15-én viharként tört be az Új Szó lapjaira a Csemadok állásfoglalása, a kulturális önigazgatás igénylése, a diszkriminációs jelenségek kiküszöbölése, nem különben napjaink megoldatlan érdekessége, a háború utáni négyéves embertelen nemzetiségi elnyomás kivizsgálásának igénye. A januári személycsere után kezdetben csak a jogállamiságnak és a demokratizmus elveinek jutott némi elméleti szerep, a részletes, tudományosan kidolgozott akcióprogram áprilisban tájékoztatta a társadalmat a lényeges Ígéretekről: ,,A centralisztikus és adminisztrációs módszereket, amelyeket 1948 februárja után, a feszült nemzetközi helyzet közepette a hatalom megszilárdításában, a burzsoá maradványok elleni harcban alkalmaztak, jogtalanul továbbvitték a fejlődés további szakaszába, és ez később fokozatosan kialakította a bürokratikus rendszert. A köztársaság belső életében olyan jelenségek bukkantak fel, mint a szektásság, a nép demokratikus szabadságjogainak az elnyomása, a törvényesség megsértése, az önkényesség jelei és a hatalommal való viszszaélés." Az akcióprogram az értelmiség jelentőségét is kiemeli, értékeli a szakismereteket, megszünteti a káderezést, a sajtócenzúrát, egyben hangsúlyozza, hogy a sajtóban különbséget kell tenni az állam és a párt szerveinek, valamint a publicistáknak az állásfoglalása között. A nemzeti kisebbségek felé is elhangzott az igéret: „Szükséges•, hogy a nemzeti kisebbségek létszámuk arányában képviselve legyenek politikai, gazdasági, kulturális és közéletünkben. Biztosítani kell a nemzetiségek aktív, az egyenjogúság szellemében fogant részvételét a közéletben, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatásilag dönteni az őket érintő ügyekben." (Akcióprogram, 24. 1.) Az akcióprogram meghökkentette a varsói paktum államait, irányító szempont lett a pozícióféltés, az antagonista osztályok létének leírása is ellenvéleményt váltott ki. A márciusi magyar állásfoglalások nem ösztönszerűen keletkeztek, a megmozdulások elindítását szlovák önbírálatok segítették elő, ezek között lényeges volt Gustáv Husák észrevétele: „A magyar kisebbség kérdését elbabráltuk, mely végül is több kárt okozott, mint hasznot, nem JANICS KÁLMÁN ta hibák merültek fel, melyek a belpolitikai életet is áthatották (megtiltották a magyar nemzetiségűek párttaggá felvételét stb.). Ezekért a hibákért mind az SZKP szervei, valamint a szlovák állami szervek, mind pedig a CSKP vezetősége és a központi állami szervek egyaránt felelősséggel tartoznak." (Új Szó, 1968. június 1; Pravda, 1968. június 1.) Az olvasó dolga eldönteni, kiben található több erkölcs és értelem, a mai Európa felé tévelygő fasisztázókban, vagy Antonín Novotný 1964-es kommunistáiban. (Ne legyen félreértés: Sohasem voltam tagja a kommunista pártnak, de a mai hazudohatálytalanításáért, melyek már amúgy sincsenek érvényben." A Magyarországról áttelepültek megrémültek, hogy demokratikus berendezkedés esetében a helyi magyar többséggel szemben már nem tudják megtartani hatalmukat, nem riadtak vissza a fenyegető hangvételtől: „A Csemadok elnöke, Lőrincz Gyula nacionalista, soviniszta, sőt egyenesen irredenta törekvéseket hirdet... törvényt követelünk, mely biztosítaná, hogy a magyar többségű falvakban a szlovák lakósok egyenjogú polgárok legyenek, hogy hatásosan jelen legyenek a nemzeti bizottságokban. (A 38-ak memoranduma, Ľud, 1968. április A GYŐZELEMTŐL A VERESÉGIG MAGYARELLENESSÉG - A GYŐZTESEK PÓZÁBAN beszélve egyéb hibákról és ostobaságokról („toborzás" Csehországba, reszlovakizálás stb.), melyek kiélezték a viszonyt a szlovák és a magyar lakosság között." (Kultúrny život, 1968. február 16.) A Csemadok kezdeményezése után más magyar szervek sem maradtak tétlenek. Az írószövetség magyar szekciója március 24-én tette közzé álláspontját, elítélve a magyar tisztségviselők megalkuvó félénkségét, követelve a kulturális önigazgatást, a múltra vonatkozóan pedig „a mai napig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyilvánosan nem korrigált álláspontoknak a revidiálását, az 1945-1949 között hozott jogfosztó rendelkezések következtében előállt anyagi károsodások megtérítését." (Irodalmi Szemle, 1968, 4.) Eltűnt egy negyedszázad az „emberarcú" megmozdulások óta, és aki ma, 1993-ban az Európába vezető kanyargós úton a kassai kormányprogram elitélését követeli, az a „lefasisztázást" - Gottwald-Okáli-Ďuriš-féle sztálinista hazudozások hátterével - tapasztalhatja. Pedig bizonyíték is van rá, hogy fél évszázad rendszeres mérgezése átmázolja a tisztánlátást, történelmi jelentőségű események eltűnnek a köztudatból. Ilyen történelmi esemény Csehszlovákia Kommunista Pártjának az 1964. évi decemberi önbírálata, melyet - mivel sokáig titokként kezelték - az 1968-as közlemény alapján ismertethetünk. Gustáv Husákot 1968 áprilisában a prágai kormány elnökhelyettesévé választották, aki látva a nemzetiségi kérdés zavarosságát, 1968 május utolsó napjaiban nyilatkozott a Pravda és az Új Szó számára. Husák megemlítette, hogy a CSKP Központi Bizottsága 1964 decemberében - több tudományos dolgozó csaknem félévi munkája alapján - egyértelműen jelentette ki önbírálatát. Husák felolvasta: „Az ilyen nemű nagyon fontos intézkedések a magyar kérdést érintették. A kassai kormányprogram, mely az ellenállás, a nemzeti és demokratikus forradalom szellemében kifejezésre juttatta azt az elvet, hogy az új köztársaságot, mint a két egyenjogú szláv nemzet államát kell kiépíteni, többek közt követelte a magyar lakosság kitelepítését Csehszlovákiából. A magyar kérdés megoldása, főleg azonban gyakorlati megvalósítása iránti viszonyulásban (az ún. reszlovakizáció és a magyar lakosság helytelen, sok esetben erőszakosan és az osztályszempontot mellőző módon megvalósított kitelepítése a cseh kerületekbe) lényegbevágó nacionaliszásoknak olyan áradatát szabadítani a társadalomra, mint a szlovákiai sajtó egyes termékei, elszigetelődés veszedelmével járhat.) Az 1945-ös hamisítások újraéledése Az 1968-as állásfoglalások közül a tornaijai javaslat rátapintott a valóságra: „A CSKP decemberi és januári ülései után felháborodással tapasztaltuk, hogy az Új Szó tartózkodó álláspontra helyezkedett. Ha ez a főszerkesztő hibája volt, javasoljuk, hogy Dénes Ferenc azonnal mondjon le főszerkesztői tisztségéről". (Hét, 1968. III. 31.) Nyugat-Európa - a külvilág — éberebb volt, mint az óvatossághoz szokott hazai újságírás, a csehszlovákiai eseményeket már a tavaszi hetekben történelmi súlyában mérte le; a Guardian szerint: „Novotný elnök lemondása egyedülálló a kommunista világban, mivel lemondását nem szovjetellenes hangulat, vagy a legfelső pártvezetés manőverei váltották ki, hanem ezt elsősorban a közvélemény kezdeményezte. Dubček nem intrikák eredményeképpen, hanem a nép támogatásával foglalta el az első titkári széket." (Új Szó, 1968. március 24.) Corriera delia Sera: „

Novotný bukásával lezárult egy történelmi korszak és új fejezet kezdődik, melynek tartalma ma még ismeretlen." (ugyanott) Napokkal Novotný elnök lemondása és a magyar állásfoglalások megjelenése után megindultak a támadások a magyar kezdeményezések vakmerősége ellen. Az erkölcs, az észjárás és az anyagkezelés színvonala 1968-ban a sovinizmus fegyvertárában ugyanaz volt mint napjainkban. A háttérben valamiféle győztes öntudatának a rögeszméje lappang, mintha akár ma, akár 1968-ban, még mindig 1945-öt írtak volna, mely szerint a legyőzöttel szemben minden meg van engedve, az érvelést az 1945-ös hamisításokra lehet építeni. A Smena április 7-én Gottwald nagyszerűnek hitt dogmái felé tereli a gondolkodást: ,,A Csemadok tehát azoknak a törvényeknek a revízióját követeli, melyek 1945-1947-ben megkárosították a magyarokat Csehszlovákia területén, azoknak a törvényeknek a felülvizsgálását követeli, melyek a második világháború eredményeiből születtek.. . A Csemadok olyan törvényeket akar felülvizsgáltatni, amelyek azért keletkeztek, hogy gátat vessenek a fasizmusnak, hogy megbüntessék a háborús bűnösöket, örök időkre biztosítsák az állam határait... Elégtételt követelnek olyan törvények 7.) A „hatásosan" jelző jelenti a helyi hatalom megtartásának a jogát. Magyarellenes uszítás Az áttelepültek haragját Lőrincz Gyula nyilatkozata váltotta ki 1968. március 27-én: „Ez a mozgalom, mely elindult, ez a pezsgés, minden túlkapásával együtt is ezerszer több és jobb, mint a csendes állásból való szemlélődés". Ezután kimondott valamit, amit a támadások miatt később helyesbített: „Miként 1918-ban senki sem kérdezett meg, hogy hová akarunk tartozni, mi nem önként csatlakoztunk Csehszlovákiához, minket ide csatoltak... 1938-ban sem kérdezett meg minket senki." (Új Szó, 1968. március 27.) A befejezés csattanós, de jogosult: „Mégis, ezért az 1938-ért kollektív vád alapján kellett elszenvednünk az 1945-1948-at... a Csehországba elhurcolt magyarokat úgy árulták a piacon, mint a rabszolgákat." (ugyanott) Májustól túlsúlyba kerültek a józanabb hangok az uszítókkal szemben, bár Lőrincz Gyulát Michal Gáfrik is durván megtámadta (Kultúrny život, 1968. május 31.), és a hagyományos régi megszokott hazudozásokkal lépett fel Dániel Okáli, 1945 és 1946 egyik hőse, a hamis statisztikák jegyzőkönyvezője, az áttelepítések hajdani kormánybiztosa. Daniel Okáli öles cím alatt hirdeti a Predvojban: „Keresik a kassai kormányprogram bűnöseit", de tudományos vita helyett silány, olykor elképesztő hazudozásokkal érvel, mert megszokta, hogy a „legyőzöttel" keményen kell bánni, akkor is, ha 1945-ből kell az anyagot kiemelni. Okáli szerint az elcsatolás után Dél-Szlovákiából több százezer csehet és szlovákot űztek el, de még humorosabb lenne, ha több millió elűzésével érvelne. A kassai kormányprogram bírálóival szemben a győztes szigorával lép fel: „Szóval a Csemadok teljes nyíltan, teli pofával, revideálni és átírni akarja nemcsak a kassai kormányprogramot, hanem a második világháború egész eredményét, amit Horthy Magyarországa, mint a leghűségesebb csatlós, elvesztett." (Predvoj, 1968. április 25.) Dániel Okáli még júniusban is kísérletezett garázdálkodással, követelve a nyelvtörvény megszavazását. (Kultúrny život, 1968. június 7.) Itt-ott önbírálatok is napvilágot láttak, a volt nemzetvédelmi miniszter, Karel Bacílek szerint: „A törvénytelenségek nem 1948-ban kezdődtek, de már ez előtt az év előtt is, pl. a magyar kérdésben. Durván megsértették az elnöki dekrétumot, főleg a magyaroknak Csehországba való kitoloncolásával." (Smena, 1968. május 13.) (Folytatjuk)