Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-03 / 178. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 3. iftrszóOLVASÓINK OLDALA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az utóbbi hónapokban kétszer is olyan élményben volt részem, hogy arról számot kell adnom. Nagy örömmel fogadtuk, hogy a magyarországi Kitaibel biológiai versenybe a szlovákiai magyar iskolák is bekapcsolódhattak. Nagyon komolyan vettük a felkészülést, és az országos versenyen is részt vehettünk. Óriási élmény volt ez számunkra, és nagyon sokat tanultunk. A másik öröm számomra az volt, hogy a Rákóczi Alapítvány meghívta Miskolcra egyetemista fiamat. Ez a gyakorlat nagy élményt jelentett, és még az anyagi költségeket is fedezték a meghívók. FASANGA JÁNOSNÉ Zseliz FORRÓ ŐSZ? Nagy elkeseredésemben és dühömben ragadtam tollat sok ezer, napról napra rosszabbul élő, nyomorgó nyugdíjas és más becsületes ember nevében, akik ugyancsak megélhetési gondokkai küszködnek. Azok közé tartozom, akik örültek a rendszerváltásnak. Jól tudtam, hogy Itt máról holnapra nem lehet csodát művelni, erkölcsileg és anyagi szempontból súlyos válságba került országból rövid idd alatt nem lehet Kánaánt teremteni. Abban azonban bíztam, hogy a hatalomra Jutott politikusok őszintén gondolják a megújulást. Sajnos, csalódnom kellett. Visszagondolok arra, hogy a pártok és politikai mozgalmak milyen kiváló választási programokkal léptek a nyilvánosság elé 1990-ben és tavaly. Mennyi valósult meg mindebből? Kevés, majdhogynem semmi... Életszínvonalunk állandóan romlik, az árak emelkednek, hétről hélre drágul a tej, a kenyér és más alapvető élelmiszer. Politikusaink döntö többsége pedig másra mutogat, veszekedik, saját igazát hajtogatja, bűnbakot keres. Nagyon sokan teljesen megfeledkeznek választóikról, akik már nagyon unják a sokféle politikai színjátékot, a mellébeszélést. Egyre elégedetlenebbek és dühödtebbek. Nem ilyen politikára, nem ilyen életre szavaztunk kllencvenben és kilencvenkettőben. Ha ez így folytatódik, forró lesz a szlovákiai ősz, mert egyre többen érzik úgy, hogy számukra lassan csak egyetlen megoldás marad: kimenni az utcákra, tüntetni, tiltakozni. Lassan már nincs miben, kiben bíznunk, nincs hova hátrálnunk... FISCHER ÖDÖN Pozsony Kl JÁTSZIK A TŰZZEL? MÁR EGYSZER MEGPRÓBÁLTÁK Figyelmesen elolvastam az Üj Szó-ban megjelent, Játsszunk-e a tűzzel? című interjút, amely Ľudovít Fliegellel készült. Alig bírtam magam türtőztetni az alábbiak olvasása közben: Esetünkben tehát alternatív oktatásról beszélünk. 1991-ben terjesztettük a nemzetiségi iskolák alapításáról és fennmaradásáról szóló alapelveket a kormány nemzetiségi tanácsa elé. A dokumentum leszögezi, milyen elvek alapján működhetnek a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken az iskolák. Ennyi az idézet a teijedelmes inteijúból, amelyből kiderül, hogy dr. Ľudovít Fliegel vagy emlékezetkiesésben szenved, vagy szándékosan elhallgatja a valós tényt, hogy ugyanezt az elvet már 1961-ben, tehát harminc évvel ezelőtt is előterjesztették, igaz, akkor az elvtársak, s mivel nem vált be a módszer, két és fél év múlva csöndesen visszavonták. Jómagam is szenvedő alanya vagyok az említett időszaknak, ugyanis 1961-ben kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat az érsekújvári magyar tannnyelvű, általános műveltséget nyújtó középiskolában, amikor is bevezették, hogy a szaktantárgyakat, esetünkben az anyagismeretet, szlovák nyelven tanuljuk - azzal a kikötéssel, hogy az érettségi bizonyítvány mellé a géplakatosi segédlevelet is megszerezzük. Az oktatási módszer azonban nem vált be (és bizonyára nemcsak a mi iskolánkban), így az illetékes minisztériumi elvtársak a harmadik évfolyam második félévétől megszüntették, tehát segédlevelet sem kaptunk. Egyben szeretném megjegyezni, hogy erről a témáról már bővebben kifejtettem véleményem. Ismételten csak két dologra emlékeztetnék: az illetékesek azt gondolják, hogy ami három évtizeddel ezelőtt nem vált be, az ma még beválhat, vagy azt gondolják az oktatási minisztérium mostani dolgozói, hogy mi, a mai ötvenévesek elfeledtük azt, esetleg a kommunista rezsim annyira szenilissé tett bennünket, hogy nem emlékszünk arra, ami velünk harminc évvel ezelőtt történt. Pedig gondolhatnák az elvtársak, hogy legalább a középiskolai tanulmányainkat bizonyító okiratot, a bizonyítványt megőriztük. A tavasz folyamán az érsekújvári járási újság is foglalkozott az alternatív oktatással. A szlovák változatban megjelent cikkből kitűnik, hogy a szerzőből kiváló szakember lelt , annak ellenére, hogy alapismereteit anyanyelvén, tehát magyarul szerezte. Hogyha valaki az említett két írást elolvassa, akkor bizony rájön arra, hogy az alternatív oktatás nem is annyira jó és mai keletű, mint azt Fliegel úr igyekszik bizonyítani. Mint laikus - tehát nem a szakmában dolgozó- azt gondolom, hogy a központi szervek dolgozóinak néha nem ártana fellapozniuk a levéltárakban lévő dokumentumokat, mielőtt valamilyen „új elképzeléssel" állnak elő. Vagy netán azt tartják, hogy az újszülöttnek minden vicc új? NAGY ANDRÁS, Kamocsa SPANYOLORSZÁGI NYARALAS A SABA-TOUR .PARANCSNOKÁVAL" A dunaszerdahelyi Jednota szakszervezeti bizottsága dolgozói részére hétnapos spanyolországi nyaralást rendelt a SABA-TOUR utazási irodánál. Dolgozóink nagy lelkesedéssel készültek az attraktív kirándulásra. A kellemes pihenés reményében július 8-án, csütörtökön délután elindultunk a hosszú, fárasztó, de sok látnivalót nyújtó útra. A dolog pikantériája, hogy autóbuszunkkal utazott Anna Bučeková, a SABA-TOUR utazási iroda vezetője, aki a mi csoportunkon kívül még két, kirándulókkal teli autóbuszt irányított egy személyben. Ennek „köszönhetően" Dunaszerdahelytől a pozsonyi határig két és fél óráig tartott az út. Az információkat az út folyamán magnókazettáról egy kellemes férfihag szolgáltatta 3-4 mondatban, igaz, néha összekeverte az éppen érintett országokat. Az utazási iroda figyelmességeként vezetőnk partira invitálta mindhárom autóbusz utasait. A virsli-parti jól sikerült, csak akkor még senki sem sejtette, hogy visszafelé ezt honorálni kell majd. A „kitűnő" navigálásnak köszönhetően szombat délelőtt a három autóbusz megkésve, de megérkezett. Két- és háromágyas szobákban szállásoltak el. A bajok akkor kezdődtek, amikor vezetőnk a négytagú családokat is kétágyas szobákban helyezte el, két kerekes nyugággyal, kb. 12-13 m

2 területen. A szálloda színvonalára jellemző, hogy rajtunk kívül sok diákcsoport vette igénybe szolgáltatásait. A sok panasz eredményeként megismerkedtünk vezetőnőnk partnerével, aki írásban benyújtott reklamációnkra szintén írásban válaszolt, és így tudomásunkra jutott, hogy a négyágyas mini szobákért az utazási iroda vezetőnője milyen kedvezményeket kapott. Egy este a közeli városban Flamenco-show-n vettünk részt, s a hazafelő vezető úton vezetőnk, mikrofonnal a kezében, kissé kapatos állapotban, pikáns megjegyzésekkel próbálta szórakoztatni a társaságot, amelyhez sok gyerek tartozott. Amikor megkérdeztük, hogy az előttünk ott nyaraló csoport miért a 100 méterre lévő Tropic luxusszállóban volt elhelyezve, azt válaszolta, hogy csak reklámot akart csinálni az irodájának. A társaság nagyobb része megkérte az utazási iroda tulajdonosnőjét, hogy valamivel korábban induljunk haza. Ekkor kategorikusan kijelentette, ho mi csak kisemberek vagyunk, és itt ő a „parancsnok". Semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó. Ezért meghiúsult a marseille-i városnézés, és a tarvisiói vásárról is lemaradtunk, mivel az olasz kofák nem voltak hajlandók „parancsnokunknak " vasárnap délután kirakni portékájukat. Az élményekben gazdag nyaralás után megfogadtuk, hogy a jövőben is ..kizárólag" a SABA-TOUR utazási irodánál rendeljük útjainkat. (A levelet tizenheten írták alá, a nevek és címek a szerkesztőségben.) MIRE JÓ A KÉTNYELVŰ OKTATÁS? Amikor elolvastam a Fliegel úrral készült beszélgetést, az az érzésem támadt, hogy humánus, jószándékú, meggyőző a tervezet. A józan eszem azonban tiltakozott ellene, mert érvek, életek bizonyítják, mennyire tévúton járnak a javaslói. A kétnyelvű oktatás állítólagos előnye, hogy magasabb színvonalú alap- és középfokú képzést és a szlovák nyelv olyan mértékű ismeretét biztosítja a felnövekvő nemzedék számára, amely lehetővé teszi az „érvényesülést". Ha ebből a megközelítésből vizsgáljuk a dolgot, akkor feltételezhető, hogy az utóbbi 20-30 évben az iskolából kikerült tanulók érvényesülési lehetőségei nagyon rosszak voltak. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy döntő többségük kiválóan helyetáll ma is az élet legkülönbözőbb területein, mi több, jól beszéli a szlovák nyelvet. Természetesen kevesebben beszélik a szlovák nyelvet anyanyelvi szinten, de hát ideje végre azt is tudomásul venni, hogy a nyolcvanas évek varázsszava, a szimmetrikus büingvizmus, csak a kiváló nyelvérzékű és képességű egyének kiváltsága. Attól azonban még jól megérthetnék egymást szlovákok és magyarok, ha néha egy-egy szóvégződés félresikeredik. Helytelen tehát azt állítani, hogy egyedül a szlovák nyelv ismerete nyújt fantasztikus távlatokat. Környezetemben megfigyeltem azokat a tanulókat, akik szlovák iskolába jártak az eltelt 20-30 év alatt. A szülők úgy gondolták, majd többre viszi a gyerek, ha jól megtanulja az államnyelvet. Feltételezésük nem igazolódott be. Ezeknek a tanulóknak a legtehetségesebbjei sem jutottak tovább az érettséginél. A magyar iskolát végzett tanulók közül mérnökök, tanítók, gyógyszerészek kerültek ki. Az érettségi után ismerték annyira a szlovák nyelvet, hogy egyetemeken, főiskolákon tanultak tovább Szlovákiában, sőt Csehországban is. Lehet, hogy az első félév sokuk számára nagyon nehéz volt, de ezzel a nehézséggel már meg tudtak birkózni, és sikeresen fejezték be tanulmányaikat.. Mindenesetre tárgyi tudásukban nem mutatkoztak hiányosságok, mert matematikából, fzikából, kémiából alapos ismeretekkel rendelkeztek. Mi történik, ha egy tízéves gyereket nem anyanyelvén tanítanak? Legjobb esetben bemagolja az idegen nyelvű szöveget, de nem érti meg teljesen, vagy ami ennél is rosszabb, félreérti. A tudás azonban csak akkor fogadható el igazi tudásnak, ha azt a gyerek alkalmazni is tudja. A szlovák nyelv színvonalas oktatását nem a földrajz-, történelem-, matematikaórán kell megszervezni, arra való a szlovákőra. Biztosan vannak még tartalékok, melyek segítségével javítható az idegen nyelv elsajátítása, de az úgynevezett alternatív vagy kétnyelvű oktatás a mi esetünkben semmiképpen sem jó megoldás. Ha az eltelt 20-30 évben végzett diákok megtanultak szlovákul, pedig az ő esetükben csak második vagy harmadik évfolyamtól tanították a szlovák nyelvet, akkor a mai gyerekek biztosan megtanulják a nyelvet, hiszen ők már az óvodában ismerkednek vele. Az itt felsoroltak alapján állítom: nagyon helytelen és csalárd olyan kísérleti oktatási alternatívát javasolni a szlovákiai magyar gyerekek számára, amelynek az lenne az eredménye, hogy sekélyes tudású, félművelt, identitászavarokkal küszködő fiatalokat képez. BOHÁK VALÉRIA Érsekkéty TJ&J ) J»J Az árszint emelkedik, egyelőre a bokánkig ér... (MIROSLAV KEMEL karikatúrája, Lidové noviny) FELEJTHETETLEN NAPOK KECSKEMÉTEN Immár másodszor tárta ki kapuit Kecskemét Európa huszonegy országának mintegy 1200 gyermeke előtt. A megnyitóünepélyen a város jxjlgármestere a két legfiatalabb vendégnek, egy franciaországi néger kisfiúnak és egy ukrajnai kislánynak, átadta a város kulcsát, annak jelképéül, hogy a város tíz napon át a gyermekeké lett. Sajnos ez a tíz nap hamar elszaladt. A főtéren minden nap más-más országbeli gyerekek műsorát láthattuk. Megismerkedtünk a jellegzetes pusztai tájjal, lovasbemutatón vettunk részt, jártunk Tósfürdön, az Olympos gyárban, ahol a termékeket is megkóstolhattuk, ellátogattunk a planetáriumba, a Katona József Színházba, a Szórakaténusz játszóházba. Kiskőrösön megnéztük Petőfi Sándor szülőházát és a szlovák tájházat is. Most jöttem rá, milyen jó ha az ember valamilyen idegen nyelvet is tanul, mert a sok külföldi, magyarul nem beszélő gyerekkel bizony csak valamelyik világnyelven lehetett beszélgeüii. Azért kézzel-lábbal mutogatva is sok mindent el tudtunk egymásnak magyarázni. Sok barátot szereztem, több gyerekkel levelezni fogok. Mindenkinek azt kívánom, hogy jusson el egy ilyen nemzetközi találkozóra, s olyan szép élményekkel térjen haza, mint a Rozsnyói és a Pelsőci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói. KARIXJS TÜNDE Rozsnyó A nézetek sokrétűsége érdekeljen olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.