Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-03 / 178. szám, kedd

MOZAIK 1993. AUGUSZTUS 3. Pavol Bartek, Vladimir Kivádor és Ľubomír Vaskó a társaik nevé­ben is mondták, hogy szeretnek Perényben aratni. - Itt sokkal szebb a termés, mint nálunk, meg aztán a terep is egészen más. Van itt is dombos hely, de az semmi a mi meredek hegyol­dalainkhoz képest - summázott Pavol Bartek. A vendéglátásról is kedve­zően nyilatkoztak. Mind mond­Karaffa János a sokadik nyarát tölti a kombájn nyergében ták, jól érzik magukat a zömmel magyarok lakta vidéken. — Lassan egy hónapja, hogy itt vagyunk. Az időjárás miatt szo­katlanul hosszúra nyúlt az idei aratás. Máskor általában 2-3 hét után végleg hazamehettünk, s velünk jöhettek a segítségün­ket viszonzó perényiek is. Most, valamikor augusztus elején vo­nulhatunk csak északra, hoz­zánk. Ott is késik az érés, így aztán nem hiányzunk a hazai határban - mondta Ľubomír Vaskó. xxx Estefelé kisütött a nap a Ka­nyapta mentén, s a perényi szö­vetkezet terménytárolói ígérete­sen telítődtek. Megelégedéssel nyugtázták a terményszállító gépkocsik sűrűbb ingázását a kö­zelmúltban üzembe helyezett és a környéken már jó névnek ör­vendő helyi pékség dolgozói is, s természetesen talán mindenki Perényben, Hímben és Felsőlán­con. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) ORDÓDY KATALIN Megpillantotta az arcát a tükörben. Rá volt írva a boldogság. 0, ha megfordítva lenne! Fia Borka menne el négy nap múlva és Pali maradna itt! Borka Paliban még csak esélyének veszélyeztetőjét lát­ja, nem sejti, hogy már egyáltalán nincse­nek esélyei. Mielőtt másnap a reggelihez indult, kiokoskodta, hogy szövetségesre van szüksége. Ez ki lehetne más, mint Ton­csika. Egybe-másba viszont akkor be is kell avatnia őt. Majd négyszemközt be­szélek vele. Reggelinél egy alkalmas pillanatban mintegy mellékesen megemlítette Ton­csinak, hogy szeretné vele kiválasztani a frissen vásárolt divatlapból az őszre tervezett kosztümjének a modelljét. - Van űj divatlapod? - élénkült fel Toncsi. - Majd böngészgetünk benne. Egymás mellé telepedtek a hintába. A kora délelőtti óra, mikor még nincs a fürdőélet teljes üzemben s a nap heve­sen bágyasztja az embert, tűnt a legalkal­masabbnak az olyan fontos megbeszélés­re, mint a divat és környéke. - Hol hát az a lap, elő vele! Toncsika már szerette volna legeltetni a szemeit a legújabb irányt tükröző ké­peken, amelyek még a molettebbek szá­mára is jól viselhetők. - Nincs divatlap. - Nincs? - kérdezte csalódottan Ton­csi. - Hiszen azt mondtad... - Mondtam, mondtam, mert nem akartam mindenki füle hallatára kikür­tölni, hogy lelki problémáim vannak. - Lelki? - húzta a szót Toncsi. - Úgy érted, szerelmi? Jó, így is mondhatjuk - hagyta hely­ben Dóra. - Csupa fül vagyok. - Nem teketóriázom sokat. Arra sze­retnélek megkérni, hogy amennyire tu­dod, tartsd tőlem távol Borkát. Toncsi eltűnődött. - Ez nem lesz könnyű. - Biztosan megtalálod a módját. - Megpróbálom. De hogy sikerrel-e? Azt nem ígérhetem. De ha már erről beszélünk, nem árulnád el az okát is? - Szerelmes lettem, Toncsika. - A Csuthyba. - Igen, a Paliba. - Kár, hogy nem Borkába. Itt van kéznél, és nem lennének problémáid. Mi kifogásod lehet ellene? Csinos, világfi... Nem lehetne inkább ­- Kár minden rábeszélés - vágott a szavába Dóra. - így alakult, és jól van 'gy­- Akkor nekem nem marad más hátra, mint hogy igyekezzem kérésednek ele­get tenni. - És ha nem sikerül távol tartanod, legalább ne hagyj vele kettesben. - El fog átkozni. Egyetértő, kedélyes kis négyesünknek, azt hiszem, befelleg­zett. De meg aztán rajta is múlnak a dol­gok. Most például délig Edust oktatja, aztán megjelennek, hogy megbeszéljük, hol kötünk ki ebédre. - Én megyek a mólóra, csak délután jövök vissza, hogy kicsípjem magam a Tavirózsába. Szívesebben nem is men­nék, de nem lehet visszakozni. - Tudod, mit? Csodálom, hogy Borká­nak még egyáltalán kedve van velünk foglalkozni. Edus is valami német lányt emlegetett, aki a gitáros holdvilágos es­téken bűvölte el. Egész nap vele lehet, de ha egyszer megbeszéltük ezt a közös estét, akkor megbeszéltük. Borkát akár­milyen más társaság örömmel fogadná! - Bár fogadná! - szaladt ki Dóra szá­ján, aztán felkelt és nyújtózott egy na­gyot. - Tehát kinn vagyok a tavon, nem tudod, merre, eltűntem. Fejébe csapta a szalmakalapot, azt messziről is megismeri Pali, és indult a partra. Csuthy már várta. - Hogy aludtál? - Kitűnően, és te? - Boldogan ébredtem. Szinte hihetet­len, hogy olyan nagyot fordult velem tegnap a világ. A házigazdámék is észre­vették. Mondtam nekik, hogy egy régi, kedves ismerősömmel találkoztam, és nagyon kellemesen telt a nap. - Nem mondtál semmi valótlant. - Valótlant nem, de az igazat sem. De megsejthettek valamit, mert meghívtak vacsorára. Kérték, adjam át a meghívást. Jani barátomnak születésnapja lesz, né­hány helybeli haverral ünneplik, meg persze, velem, és remélem te is elfoga­dod a szíves meghívást. Nagyon rokon­szenves ember. - Mikorra szól a meghívás? - Holnapra. Tudom, a mai estéd fog­lalt. De amíg itt vagyok, már ne ígérkezz el sehová. - Úgy lesz. És mondd meg a barátaid­nak, hogy a meghívásnak örömmel te­szek eleget. - Akkor most be a vízbe! Belevetette magát a hullámokba, úszott vagy húsz métert, aztán megfor­dult és bevárta Dórát. Néhány perc múl­va a partról már látni sem lehetett volna őket, ha a kalap fényes szalmáján nem villan meg néha a napsugár. (Folytatjuk) Vastag a rend, mert a növényzet ugyan nem magas, de sűrű HA MAJD MEGKAPJÁK A PÉNZÜKET... PERÉNY, HÍM ÉS FELSÓLÁNC HATÁRÁBAN IS KEVESEBB GABONA TERMETT Itt milyenek a terméskilátá­sok? - állítottam be kérdésem­mel a minap a Perényi Mezőgaz­dasági Szövetkezet irodájába. Abaújszina felől érkezve egye­nesen odamentem, mert hiába múlt dél, a határban csend volt, aratókat sehol sem láttam. A vezetőség rövid munkaérte­kezletére készülődő Filip János elnök kissé lehangolva válaszolt: - Az utóbbi évek eredményei alapján várt termésátlagtól mini­málisan egy tonnával kisebb lesz a hektárhozam. Mivel közel 1100 hektáron termesztünk ga­bonafélét, ez a terméskiesés pénzben kifejezve 3,5-4 millió koronára rúg. Illetve rúgna, ha maradtak volna a korábbi felvá­sárlási árak. Most úgy hallom, egy kicsit emelkedtek azok, így talán a májusi szárazságnak a következeményei végül még­sem lesznek számunkra teljesen katasztrofálisak. Persze, a gabo­natermesztés pontos pénzügyi mérlegét is csak akkor „hitele­síthetjük", ha az eladott ter­mésmennyiségért megkapjuk a pénzt. Mert manapság csak akkor tehetünk pontot egy-egy Üzlet után, ha kasszánkban a ne­künk járó összeg. • Elképzelhető, hogy a gabo­na hazai felvásárlási ára még emelkedni fog? - Minden lehetséges, hiszen az idén Szlovákia gabonabeho­zatalra szorul. Persze, hiába van annyi magtárunk, hogy ott szin­te az egész termésmennyiséget elraktározhatnánk, az eladást nem halaszthatjuk későbbre. Egyszerű, de lényeges okból: ne­künk most kell érte a pénz. Az őszi munkához ugyanis üzem­anyagot, vetőmagot, vegyszert, gépalkatrészeket kell vásárolni, a villanyáramért előre kell fizet­ni... A mezőgazdaság ilyen. Ha valamilyen okból a növényter­mesztésben, vagy az állatte­nyésztésben nem jön be egy el­fogadható eredmény, akkor ugyancsak iparkodnia kell a gaz­dálkodónak, hogy a terméski­esés nála ne gyűrűzzön tovább, ne juttassa őt csődbe. Egy-egy olyan időszak, mint amilyen az idei május volt a szárazsága miatt, vagy a július a maga sok esőjével, alaposan próbára teszi az agrártermelő felkészültségét és idegrendszerét egyaránt. Ma is csak most, ebéd után vonul­hattak ki kombájnjaink a határ­ba. S ki tudja, ma meddig dol­gozhatnak, mikor parancsolja be őket ismét az eső! xxx A hími halastó közelében, a Gombosi haraszt dűlőben kora délután kezdték el aznapi mun­kájukat az aratók. Korábban nem rajtolhattak, mert az éjjel, s még reggel is volt egy kis csapadék. A hét helyi kombájn a nagy parcella nyugati felén telepedett le, az Eperjesi járás Terňa közsé­géből érkezett négy vendéggép pedig a keletin. — Jól jön a segítség, hiszen már minden tábla beérett, s nem mindegy, hány nap alatt gyűjtjük be a termést. Ha rövi­debb idő alatt sikerül, akkor, ugye, kisebb a szemveszteség, ha pedig csak a helyi kombájnok dolgoznának, akkor a mostani esős nyáron még hosszabbra nyúlna a cséplés, s a szemveszte­ség is nagyobb lenne - mérlegelt a gépeken szorgoskodó társaikat a parcella széléről figyelő cso­portból Nagy László. Hogy Perényben a szemvesz­teség csökkentését komolyan veszik, arról a mellettünk elhala­dó terményszállító tehergépko­csik láttán is meggyőződtem. A mezőről, a kombájnoktól a gazdasági udvarra csak akkor indultak el, ha sofőrjeik előbb • ponyvával gondosan letakarták a rajta levő búzahalmot. Már az első rendvágáskor el­égedetten állapította meg Karaf­fa János, Brindza László, Hríeo Vince és a többi gép szolgálatos kezelője, hogy ez a tábla jól fizet. - Ha ilyen lesz beljebb is, akkor is elérjük az 55-60 má­zsás hozamot — jegyezte meg tartályürítés közben az aratás­ban már tapasztalt szakembernek számító Karaffa János. - Még jó - folytatta -, hogy a síkon, az egykori rétek helyén a májusi szárazságban is szívhattak a földből, a talajból egy kis ned­vet a növények, s nem szomjaz­tak olyan mértékben, mint a dombokon termesztett gabo­na. Ott ugyanis lényegesen rit­kábbak az árpák, búzák, s na­gyobb a kiesés. xxx Néhány szóra megálltam a vendégkombájnosok mellett is. Ezt már nyugodtan vághatják - mondja Konc Gábor helyi csoportvezető a terňai vendégaratóknak

Next

/
Thumbnails
Contents