Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-03 / 178. szám, kedd

MOZAIK 1993. AUGUSZTUS 3. Pavol Bartek, Vladimir Kivádor és Ľubomír Vaskó a társaik nevében is mondták, hogy szeretnek Perényben aratni. - Itt sokkal szebb a termés, mint nálunk, meg aztán a terep is egészen más. Van itt is dombos hely, de az semmi a mi meredek hegyoldalainkhoz képest - summázott Pavol Bartek. A vendéglátásról is kedvezően nyilatkoztak. Mind mondKaraffa János a sokadik nyarát tölti a kombájn nyergében ták, jól érzik magukat a zömmel magyarok lakta vidéken. — Lassan egy hónapja, hogy itt vagyunk. Az időjárás miatt szokatlanul hosszúra nyúlt az idei aratás. Máskor általában 2-3 hét után végleg hazamehettünk, s velünk jöhettek a segítségünket viszonzó perényiek is. Most, valamikor augusztus elején vonulhatunk csak északra, hozzánk. Ott is késik az érés, így aztán nem hiányzunk a hazai határban - mondta Ľubomír Vaskó. xxx Estefelé kisütött a nap a Kanyapta mentén, s a perényi szövetkezet terménytárolói ígéretesen telítődtek. Megelégedéssel nyugtázták a terményszállító gépkocsik sűrűbb ingázását a közelmúltban üzembe helyezett és a környéken már jó névnek örvendő helyi pékség dolgozói is, s természetesen talán mindenki Perényben, Hímben és Felsőláncon. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) ORDÓDY KATALIN Megpillantotta az arcát a tükörben. Rá volt írva a boldogság. 0, ha megfordítva lenne! Fia Borka menne el négy nap múlva és Pali maradna itt! Borka Paliban még csak esélyének veszélyeztetőjét látja, nem sejti, hogy már egyáltalán nincsenek esélyei. Mielőtt másnap a reggelihez indult, kiokoskodta, hogy szövetségesre van szüksége. Ez ki lehetne más, mint Toncsika. Egybe-másba viszont akkor be is kell avatnia őt. Majd négyszemközt beszélek vele. Reggelinél egy alkalmas pillanatban mintegy mellékesen megemlítette Toncsinak, hogy szeretné vele kiválasztani a frissen vásárolt divatlapból az őszre tervezett kosztümjének a modelljét. - Van űj divatlapod? - élénkült fel Toncsi. - Majd böngészgetünk benne. Egymás mellé telepedtek a hintába. A kora délelőtti óra, mikor még nincs a fürdőélet teljes üzemben s a nap hevesen bágyasztja az embert, tűnt a legalkalmasabbnak az olyan fontos megbeszélésre, mint a divat és környéke. - Hol hát az a lap, elő vele! Toncsika már szerette volna legeltetni a szemeit a legújabb irányt tükröző képeken, amelyek még a molettebbek számára is jól viselhetők. - Nincs divatlap. - Nincs? - kérdezte csalódottan Toncsi. - Hiszen azt mondtad... - Mondtam, mondtam, mert nem akartam mindenki füle hallatára kikürtölni, hogy lelki problémáim vannak. - Lelki? - húzta a szót Toncsi. - Úgy érted, szerelmi? Jó, így is mondhatjuk - hagyta helyben Dóra. - Csupa fül vagyok. - Nem teketóriázom sokat. Arra szeretnélek megkérni, hogy amennyire tudod, tartsd tőlem távol Borkát. Toncsi eltűnődött. - Ez nem lesz könnyű. - Biztosan megtalálod a módját. - Megpróbálom. De hogy sikerrel-e? Azt nem ígérhetem. De ha már erről beszélünk, nem árulnád el az okát is? - Szerelmes lettem, Toncsika. - A Csuthyba. - Igen, a Paliba. - Kár, hogy nem Borkába. Itt van kéznél, és nem lennének problémáid. Mi kifogásod lehet ellene? Csinos, világfi... Nem lehetne inkább - Kár minden rábeszélés - vágott a szavába Dóra. - így alakult, és jól van 'gy- Akkor nekem nem marad más hátra, mint hogy igyekezzem kérésednek eleget tenni. - És ha nem sikerül távol tartanod, legalább ne hagyj vele kettesben. - El fog átkozni. Egyetértő, kedélyes kis négyesünknek, azt hiszem, befellegzett. De meg aztán rajta is múlnak a dolgok. Most például délig Edust oktatja, aztán megjelennek, hogy megbeszéljük, hol kötünk ki ebédre. - Én megyek a mólóra, csak délután jövök vissza, hogy kicsípjem magam a Tavirózsába. Szívesebben nem is mennék, de nem lehet visszakozni. - Tudod, mit? Csodálom, hogy Borkának még egyáltalán kedve van velünk foglalkozni. Edus is valami német lányt emlegetett, aki a gitáros holdvilágos estéken bűvölte el. Egész nap vele lehet, de ha egyszer megbeszéltük ezt a közös estét, akkor megbeszéltük. Borkát akármilyen más társaság örömmel fogadná! - Bár fogadná! - szaladt ki Dóra száján, aztán felkelt és nyújtózott egy nagyot. - Tehát kinn vagyok a tavon, nem tudod, merre, eltűntem. Fejébe csapta a szalmakalapot, azt messziről is megismeri Pali, és indult a partra. Csuthy már várta. - Hogy aludtál? - Kitűnően, és te? - Boldogan ébredtem. Szinte hihetetlen, hogy olyan nagyot fordult velem tegnap a világ. A házigazdámék is észrevették. Mondtam nekik, hogy egy régi, kedves ismerősömmel találkoztam, és nagyon kellemesen telt a nap. - Nem mondtál semmi valótlant. - Valótlant nem, de az igazat sem. De megsejthettek valamit, mert meghívtak vacsorára. Kérték, adjam át a meghívást. Jani barátomnak születésnapja lesz, néhány helybeli haverral ünneplik, meg persze, velem, és remélem te is elfogadod a szíves meghívást. Nagyon rokonszenves ember. - Mikorra szól a meghívás? - Holnapra. Tudom, a mai estéd foglalt. De amíg itt vagyok, már ne ígérkezz el sehová. - Úgy lesz. És mondd meg a barátaidnak, hogy a meghívásnak örömmel teszek eleget. - Akkor most be a vízbe! Belevetette magát a hullámokba, úszott vagy húsz métert, aztán megfordult és bevárta Dórát. Néhány perc múlva a partról már látni sem lehetett volna őket, ha a kalap fényes szalmáján nem villan meg néha a napsugár. (Folytatjuk) Vastag a rend, mert a növényzet ugyan nem magas, de sűrű HA MAJD MEGKAPJÁK A PÉNZÜKET... PERÉNY, HÍM ÉS FELSÓLÁNC HATÁRÁBAN IS KEVESEBB GABONA TERMETT Itt milyenek a terméskilátások? - állítottam be kérdésemmel a minap a Perényi Mezőgazdasági Szövetkezet irodájába. Abaújszina felől érkezve egyenesen odamentem, mert hiába múlt dél, a határban csend volt, aratókat sehol sem láttam. A vezetőség rövid munkaértekezletére készülődő Filip János elnök kissé lehangolva válaszolt: - Az utóbbi évek eredményei alapján várt termésátlagtól minimálisan egy tonnával kisebb lesz a hektárhozam. Mivel közel 1100 hektáron termesztünk gabonafélét, ez a terméskiesés pénzben kifejezve 3,5-4 millió koronára rúg. Illetve rúgna, ha maradtak volna a korábbi felvásárlási árak. Most úgy hallom, egy kicsit emelkedtek azok, így talán a májusi szárazságnak a következeményei végül mégsem lesznek számunkra teljesen katasztrofálisak. Persze, a gabonatermesztés pontos pénzügyi mérlegét is csak akkor „hitelesíthetjük", ha az eladott termésmennyiségért megkapjuk a pénzt. Mert manapság csak akkor tehetünk pontot egy-egy Üzlet után, ha kasszánkban a nekünk járó összeg. • Elképzelhető, hogy a gabona hazai felvásárlási ára még emelkedni fog? - Minden lehetséges, hiszen az idén Szlovákia gabonabehozatalra szorul. Persze, hiába van annyi magtárunk, hogy ott szinte az egész termésmennyiséget elraktározhatnánk, az eladást nem halaszthatjuk későbbre. Egyszerű, de lényeges okból: nekünk most kell érte a pénz. Az őszi munkához ugyanis üzemanyagot, vetőmagot, vegyszert, gépalkatrészeket kell vásárolni, a villanyáramért előre kell fizetni... A mezőgazdaság ilyen. Ha valamilyen okból a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben nem jön be egy elfogadható eredmény, akkor ugyancsak iparkodnia kell a gazdálkodónak, hogy a terméskiesés nála ne gyűrűzzön tovább, ne juttassa őt csődbe. Egy-egy olyan időszak, mint amilyen az idei május volt a szárazsága miatt, vagy a július a maga sok esőjével, alaposan próbára teszi az agrártermelő felkészültségét és idegrendszerét egyaránt. Ma is csak most, ebéd után vonulhattak ki kombájnjaink a határba. S ki tudja, ma meddig dolgozhatnak, mikor parancsolja be őket ismét az eső! xxx A hími halastó közelében, a Gombosi haraszt dűlőben kora délután kezdték el aznapi munkájukat az aratók. Korábban nem rajtolhattak, mert az éjjel, s még reggel is volt egy kis csapadék. A hét helyi kombájn a nagy parcella nyugati felén telepedett le, az Eperjesi járás Terňa községéből érkezett négy vendéggép pedig a keletin. — Jól jön a segítség, hiszen már minden tábla beérett, s nem mindegy, hány nap alatt gyűjtjük be a termést. Ha rövidebb idő alatt sikerül, akkor, ugye, kisebb a szemveszteség, ha pedig csak a helyi kombájnok dolgoznának, akkor a mostani esős nyáron még hosszabbra nyúlna a cséplés, s a szemveszteség is nagyobb lenne - mérlegelt a gépeken szorgoskodó társaikat a parcella széléről figyelő csoportból Nagy László. Hogy Perényben a szemveszteség csökkentését komolyan veszik, arról a mellettünk elhaladó terményszállító tehergépkocsik láttán is meggyőződtem. A mezőről, a kombájnoktól a gazdasági udvarra csak akkor indultak el, ha sofőrjeik előbb • ponyvával gondosan letakarták a rajta levő búzahalmot. Már az első rendvágáskor elégedetten állapította meg Karaffa János, Brindza László, Hríeo Vince és a többi gép szolgálatos kezelője, hogy ez a tábla jól fizet. - Ha ilyen lesz beljebb is, akkor is elérjük az 55-60 mázsás hozamot — jegyezte meg tartályürítés közben az aratásban már tapasztalt szakembernek számító Karaffa János. - Még jó - folytatta -, hogy a síkon, az egykori rétek helyén a májusi szárazságban is szívhattak a földből, a talajból egy kis nedvet a növények, s nem szomjaztak olyan mértékben, mint a dombokon termesztett gabona. Ott ugyanis lényegesen ritkábbak az árpák, búzák, s nagyobb a kiesés. xxx Néhány szóra megálltam a vendégkombájnosok mellett is. Ezt már nyugodtan vághatják - mondja Konc Gábor helyi csoportvezető a terňai vendégaratóknak