Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-13 / 160. szám, kedd

1993. JÚLIUS 13. itusmLAPOZGATÓ DEKRÉTUMOK Noha már megkezdődön az iskolai szünidő, nem kizárt, hogy a nyári szünetben nemcsak az iskolások, hanem a felnőttek is nyári pótörákat vesznek történelemből. Erre az Európa Tanács venne rá bennUnket, amely Magyarország javaslatára Szlovákia felvételi kérelmének tárgyalása során elfogadta az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom arra vonatkozó követelését, hogy annullálják az úgynevezett beneši dekrétumokat. Mint ismeretes, a második világháború után e dekrétumok alapján büntették meg a kollektív bűnösség elvére hivatkozva az akkori Csehszlovákiában élő magyarokat és németeket (kivételt csak az aktív antifasiszták képezlek). Vitathatatlan, hogy a kollektív bűnösség elvének érvényesítésével ártatlan embereket is sújtottak, ezért helyes volt, amikor hozzáláttak a jogtalanságok orvoslásához, s ugyanez történik a többi sérelem esetében is. Nem sok víz folyt le a Dunán a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezéséről szóló ET-beli ajánlás jóváhagyása után, amikor Michal Kováč és Václav Havel a szomolányi államfői találkozón kijelentette, hogy elfogadhatatlan a követelés. Csupán az eddig meglevő sérelmek orvoslása mellett szálltak síkra, a beneši dekrétumokat azonban a háború utáni helyzet rendezése részének tekintik. Nagy bizonyossággal várható, hogy a két államftjhöz további alkotmányos személyiségek is csatlakoznak a Morva folyó mindkét oldalán. Ezért csaknem biztos, hogy a dekrétumok érvényességének vagy érvénytelenségének Ugye a közeli hónapokban próbakővé válik a politikai életben. Hogy ki lesz a főszereplő, nem kell sokat találgatni. Ügy tűnik azonban, hogy a vita csak történelmi dimenziókban folyik majd mivel már nyilvánosságra kerüllek olyan információk, melyek szerint a német- vagy szudétapárti lobby az) szerelte volna elérni, hogy éppen a szlovákiai magyar pártok szálljanak síkra a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezése mellett. És így mindenki előtt nyílik alkalom, aki érdeklődik az. ügy iránt, hogy mondjon vala/nit az. eléggé távoli miíltban történt. de még nem egészen világos eseményekről vagy a politikusok jelenlegi nemetközi összeköttetéseiről. És ezt történelemórák nélkül is meglehetik. Reménykedjünk, hogy közben nem lesz túl sziporkázó a hangulat. JOZEF HAJSTER, Nový Čas, VII. 6. KÁRPÁTOK EURORÉGIÓ EURÓPÁBA - KELET FELŐL Egy fiatal állam öntudatához mértek az alábbi dolgok: a veszélyeztetettség érzésének beidegződése, a jó szándékú világ és a külső veszély elleni védekezés. A viszonylag láthatóvá tett hetvenéves föderatív állam romjaiból megszületett Szlovákia cselében a veszélyeztetettség érzése egyenesen arányos az ország érettségének a hiányával, amely, sajnos, természetesen hatással van a lakosság állampolgári tudatára is. (...) Ellenségeket keresünk, illetve valójában az történik, hogy egyes személyiségek keresik közöttünk az élő állampolgárok együttélésére vonatkozó alapelvnek tekinteni. Emiatt nagyon szembetűnő, ha a demokratikus eszmékhez és az európai kulturális hagyományokhoz csatlakozó ország nem érdeklődik az olyan kezdeményezések iránt sőt, elutasítja őket amelyek lényege a kapcsolatok keresése az információs akadályok leépítése, a bizalmatlanság és az előítéletek áthidalása... És ez vonatkozik arra is, ahogyan a szlovákiai kormánykörök a Kárpátok Eurorégióhoz viszonyulnak. tiuim mini, hi^m MU^if DE AI AHJVN

N m&MT JEWfcl ttfeG-MuTKTMlí... (ĽUBOMÍR KOTRHA rajza, NO, VII.6) ellenséget. Minél nehezebben, annál kitartóbban. Az egyik ilyen mumus, amelyet mindig szeretettel veszünk elő, déli szomszédunk, Magyarország, amellyel mindig hadilábon álltunk. (...) A jelenlegi Európa több szabályt fogadott el a szomszédos államok egymás mellett élése mechanizmusának a szavatolására, amely nem az állandó bizalmatlanságon alapul. Az, hogy ezekben az államokban a kormányon levő vagy más pártok a szuverén nemzet vagy a meglevő határok veszélyeztetettségével kapcsolatos elmélet alapján politikai tőkét kovácsolnak, a belpolitikai harc egyik formája lehet, de sohasem szabad a szomszédos nemzetek, nemzetiségek, etnikai csoportok, emberek és az illető légióban A négy kelet-európai állam regionális kezdeményezése iránti, gyanúsítgatásokkal teli magatartásnak az lett a vége, hogy Szlovákia február 14 én a magyarországi Debrecenben visszautasította a Kárpátok Eurorégió létrehozásáról szóló nyilatkozat aláírását. (...) Kérdéses, vajon az elfogadható, népszerű, távlati és korszerű nemzetközi regionális politika fényében a fiatal szlovák diplomácia hazárdjátéka elősegíti-e országunk láthatóvá tételét. Hiszen egy adott földrajzi-politikai közegben élünk, olyan szomszédokkal, akik mindig a szomszédaink maradnak, tetszik vagy nem. (...) Roman Hofbauer miniszter, a Nový čas április 22-i számában világosan tolmácsolta a visszautasítást - a kelet-szlovákiai régió lakosságának sértegetésén kívül az Eurorégió tervét „a Keleti-Kárpátok Régió kialakítására irányuló magyar kezdeményezésnek" minősítette... Epeijesi találkozójukon (május 29-én) a szlovák értelmiségiek még tovább mentek. A Kárpátok Eurorégiót olyan csapdának minősítették, amelyet a veszélyes, NagyMagyarországot visszaállítani kívánó magyarok állítottak KeletSzlovákiának. (...) Annak ellenére, hogy a Kárpátok Eurorégió intézményesítésének bonyolult folyamatában kidolgozott és jóváhagyott dokumentumok, nyilatkozatok és szerződések mindig a határok sérthetetlenségének, az államok szuverenitásának és területi integritásának az elvét hangsúlyozták, éspedig az Eurorégió létének alapfeltételeként. (...) „Meggyőződésünk, hogy a Kárpátok Eurorégió létrehozása elősegíti a régióban élő emberek barátságának a megszilárdulását, előmozdítja életszínvonaluk emelkedését és hozzájárul az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975-ben Helsinkiben aláírt Záróokmánya, az 1990-ben elfogadott Párizsi Charta és további EBEÉ-dokumentumok alapelveinek a megvalósításához" - áll a Kárpátok Eurorégióban lakó népek együttműködéséről szóló külügyminiszteri nyilatkozatban. (...) Kassa Szlovákia második legjelentősebb központjaként földrajzipolitikai helyzetének köszönhetően közvetlenül arra hivatott, hogy egészségesen és konstruktívan ellensúlyozza a távoli Pozsony befolyását, s fekvéséből eredően a legmegfelelőbb helynek számít a Kárpátok Eurorégió keretében kifejtendő regionális aktivitások összefogására. (...) Szlovákia polgárai élnek itt is, akik új módon, akadályok és felesleges nézeteltérések nélkül szeretnének kommunikálni a világgal és egyenrangú partneri kapcsolatokat kívánnak kiépíteni szomszédaikkal. Különféle szörnyek feltámasztása és a csapdákra való figyelmeztetés nem olyan út, amely Európába vezet. TIBOR IČO, Kultúrny livol, 27. szám ELLENTÉTEK* A kis homokozóban két gyermek játszott, egy fiúcska és egy kislány, a közeli padon ült a két kicsi édesanyja, akik történetesen házbeli szomszédok, és barátságosan beszélgettek. Egyszeresük a homokozóban valami történt, az anyukák villámgyorsan odaugrottak, ki-ki a maga gyermekéhez, hogy rendel teremtsenek - majd az anyukák egy további órát veszekedtek, noha a gyerekek már újból csendben játszottak. Végül is ki-ki megfogta saját gyermekét és haraggal távozott haza - miközben egyik anyuka sem vette észre, hogy a valóságban minden másképp volt, mint ahogy ők magyarázták, hogy a fiúcska csak odébb tolla a kannácskát, a kislány pedig a játék hevében véletlenül öntött homokot a kisfiú lábára... Európa szívében, egy kis térségben - immár önálló államban - két nemzet él. Az egyiknek a vezetői behozatali pótlékot akarnak kivetni az árucikkekre, a másiknak a képviselői viszont erős határok kiépítésére törekednek. Az egyik ország tömegtájékoztató eszközei azonnal világgá kürtölik a dolgot, és a másik állam vezetőinek a szemére, vetik, hogy a védővám nem morális, gondokai okoz a kisvtíllalkozóbiak, hogy valójában kereskedelmi háború kezdetét jelenti A másik állam hírközlő eszközei viszont riadót fújnak, hogy az erős határok megteremtésével megsértik az összes megállapodást, hogy erre az. egyszerű polgárok fizetnek rá és hogy új vasfüggöny létrehozásáról van szó. Eközben egyik fél sem veszi észre, hogy a valóságban minden másképp van - a másik nem készakarva teszi ezt, hogy megsértse szomszédját, hanem azért, mert erre komoly oka van. Az anyukák - akik az objektivitás elkerülésével védik saját csemetéjüket és ugyanígy ítélik el a másik gyermeké

t - krikátlan magatartása egészében véve érthető, és ennek csak a gyermek lehet a kárvallottja. Az. újságírók - akik az objektivitás elkerülésével védik saját politikusaikat, és ugyanígy ítélik el a többi politikust - kritikátlan magatartása már kevésbé érthető, különösen, ha ennek következményei mindkét államot sújtanák. De ez véglére. is nem most történne meg először. Vajon még nem jött el annak az ideje, hogy végre mindent ésszerűen ítéljünk meg? IVO S AVARA. Národná obroda, Vil. 7. (* Az írás cseh nyelven jeleni meg) „Megalakul a Szlovákiai Értelmiségiek Fóruma, és az első dolog, amelyet szóba hoz, hogy veszélybe került a demokrácia Szlovákiában. Ki által? Hogyan? Milyen törvénnyel?" (Elhangzott július 4-én Vladimír Meciar tévébeszédében.) Szlovákiában jelenleg kél rendkívül jelentős iránynak lehetünk tanúi a politikai hatalomban - egy mozgalom, sőt egy ember kezében való összevonására, illetve a költségvetési hiány rendezésére irányuló törekvésnek. A költségvetési deficit esetében a hatalom arra törekedik, hogy szigorúbb fegyelmet vezessen be a pénzügyi kapcsolatok terén, s arra is készül, hogy jobb lehetőségeket teremtsen a felelősségrevonás terén, ami - mivel hiányoznak a tervezeti bevételek az államháztartásban - egészen logikus, érthető és akceptálható. Ezérl nem meglepő, hogy például abban a törvényjavaslatban, arnely módosítja majd a Büntető TörvényA közólt cikkek nem feltétlenül tükrözik az Ĺ j Szú véleményét. Az oldalt szerkesztette: MADI GÉZA A MINISZTERELNÖK ÚRNAKIIEREľOTEL könyvel, olyan paragrafusok is megjelennek, amelyek értelmében a pénz- és értékpapír-hamisítások (141-143. §), illetve az adócsalások esetében járnának el (például a 148. § javaslalában az áll, hogy „aki nem kis terjedelmű adócsalást követ el, két évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel vagy pénzbírsággal sújtandó"; „aki nagyobb terjedelmű adócsalást követ cl, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel vagy pénzbírsággal sújtandó"). A rendőri testületről szóló törvény javaslalában rögtön a 2. § első bekezdésének d) pontjában az olvasható, hogy a rendőrség feladatai közé tartozik az adócsalással és a törvényellenes pénzügyi operációkkal kapcsolatos információk megszerzése és gyű jtése, valamint a leleplezésükben való részvétel. A hatalmi szervek ezen jogos törekvésein kívül azonban továbbra is van olyan igyekezel, amely választ adhat a kormányfő állal feltett kérdésekre. Nem fogom most megemlíteni a feddhetetlenség! törvény meg(nem)lartását, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök még tavaly úgy nyilatkozott, hogy nem tartjuk tiszteletben, cs az. önálló Szlovákia hatályon kívül helyezi. Hasonlóan nem kívánok beszélni arról sem, hogy a kormányfő miképp utasította vissza az állami költségvetésről szóló törvény módosításának az aláírását, amely szabályozza a családi pótlék és az állami kompcnzálási juttatás folyósításának a feltételeit, s ahogyan a miniszterelnök úr e novella esetében felelősségre vonta a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát. A parlament jelzett heperelésévcl a kormányfő eredeti módon segítené elő a szlovákiai demokrácia megszilárdítását. Próbáljunk néhány szót ejteni további három törvényjavaslatról: péidául a Nemzetbiztonsági Tanács felállításáról szóló lörvény tervezete a tanács elnökéi (a körülmenyek összejátszása folytán magát a miniszterelnököt) olyan jogkörrel ruházná fel, amelynek értelmében kinevezhetné és visszahívhatná a testület alelnökéi, állandó és más tagjait. A tanács további tagjait illetően tegyük hozzá, hogy a törvénytervezet nem rögzíti sem számukat, sem pedig azt, hogy milyen képesítésük legyen. Ismeretes, hogy a szóban forgó tervezel értelmében a tanács jogköre például kiterjedne rendkívüli helyzetek rendezésére is, és az. általa ho/.andő határozat jóváhagyására a tagok többségének az egyetértése szükséges elmondható, hogy ezi a törvényjavaslatot nehéz úgy venni, mintha előrelépést jelentene a demokrácia támogatásában, inkább fordítva. A rendőri testületről szóló (egyébként szükséges) törvény kormányjavaslatában szinte szimptómaként felüti fejét a kétség - a 70. § ugyanis kimondja, hogy „a kormány szükség esetén katonákat helyezhet át a rendőri testülethez, amennyiben erői és eszközei nem elegendőek az államhatár, a különféle létesíünények és a közrend védelmére". Kell valamit is hozzáfűzni ezen egyértelmű „demokratizálási" irányvételhez? A kormányfő állal fellelt kérdésekre adandó válaszokat bizonyára lováhb lehelne folytatni (például a képviselői mandátumról szóló törvényjavaslat vagy a Büntető Törvénykönyv novellája rengeteg lehetőségei biztosít), említsünk meg azonban egy nem várt pozitívumot, amely e hatalmi tendenciák között jeleni meg. A Büntető Törvénykönyv módosításának javaslatában a 199. § ugyanis így hangzik: „Aki szándékosan valamilyen térség lakosságának legalább egy része esetében súlyos nyugtalanság veszélyét idézi elő azzal, hogy rémhírt teijeszt, amely nem felel meg a valóságnak, egy évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel vagy pénzbírsággal sújtandó." Bizonyára senki sem várta a miniszterelnöktől, hogy saját magával szemben is hajlandó alkalmazni ilyen, visszafogottságra kényszerítő mechanizmust. ROBERT KOTIAN, Sme. VII. 6.