Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-13 / 160. szám, kedd

MOZAIK . ÚJ SZÓ, 1993. J ULIUS 1695. MÁSKÉPP NEM LEHETETT VOLNA? Hatalmas műhelykocsi és autódaru gördült a kisüzemnek tetsző épületszárny lakatra zárt bejárati ajtajához. A Katolin-porta csendjét tagbaszakadt legények és a rend őreinek kíséretében ér­kező bíró energikus utasításai törték meg. A ház udvarából először az idős házaspár lánya, Aranka tűnt fel, erélyesen kérdőre vonja a rendőröket, akik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekiestek a lakatnak. Szó szót követett, majd a hangoskodás a nő erőszakos eltávolításába csapott át. Az egyenruhás rendőrök autó­juk felé szorították a teltkarcsú fiatalasszonyt. Nem volt könnyű dolguk, mindaddig, mígnem egy reccsenés jelezte, hogy a nő fel­karja eltörött, -így a bilincs is könnyen a kézre került. A 74 éves gazda, Katolin János később érkezett, út is bilincsbe ven'e szállí­tották el portája közeléből. Nem rémálom, nem kitaláció ez a krimibe illő jelenet. Még májusban játszódott le a Škultéty utca 75-ös szám alatti ház udvarán. Nagykür­tösön. Húsz év, rengeteg munka és pénz Férjének őrizetbe vétele után pár nappal, amikor a kilakoltatás még javában tartott — könnybelábadt szemmel idézi a múltat a megko­pott egészségi állapotban lévő fele­sége, a 67 éves Anna asszony: - Férjemnek ez volt a mindene, ez volt az élete. Már húsz éve, de főleg nyugdíjba vonulása után tel jes odaadással ennek a szakmának, szenvedélynek szentelte minden idejét. Két évtized szorgos munká­jával, minden megtakarított koro­nát befektetve építette ki a műhe­lyeket, vásárolta meg a gépeket és varázsolt ide egy kis gyárat. Min­dig azon fáradozott, hogy ez úgy nézzen ki, úgy működjön, ahogy azt ő, a „motorok gyomrának orvo­sa" elképzelte. Az általa köszörült és gyártott tengelyek, főtengelyek, dugattyúk, hajtókarok - mindezt már én is tőle tanultam - sok em­bernek, üzemnek, vállalatnak, szö­vetkezetnek tettek már pótolhatat­lan szolgálatot. Nemcsak Szlováki­ából, de Csehországból és Magyar­országról is jártak ide. Férjemet itt is, ott is ismert és elismert szakem­berként emlegetik. Addig, míg éli a fiunk, ha keser­vesen is, de ment a munka. Együtt dolgoztak, küzdöttek azért, hogy csinálhassák, amit akartak, szeret­tek. Sajnos, 1973-ban - egy szeren­csétlen karambol következtében fi­unk és kisunokánk is meghalt. így férjem magára maradt, de nem adta fel. Egyedül hozta létre, ami itt volt, egyedül emelgette a nagy va­sakat, gépeket, majd később vásá­rolt és maga készített emelőgépeket és sok egyebet, ami segítette a munkájában. Csiszológépek, esz­tergapadok, marók, fúrógépek, ön­töde, és nem is tudom pontosan, mi minden volt még itt. De azt tudom - mivel János precíz ember is, és gondosan kidolgozott részletes lis­tát készített a gépekről hogy mintegy 60 működőképes gépe volt, köztük vadonatúj, még ki sem csomagolt esztergapad is. Csak egy műhely maradt épen A belső udvarban egy még „érin­tetlen,, műhelybe vezetnek be. Tíz gépet számolok meg: maró, eszter­ga, különböző köszörűgépek, körü­löttük pedig dugattyúk, perselyek, tengelyek - minden úgy, ahogy az öreg mester utolsó munkanapján gondosan elhelyezte őket. Megilletődötten lépek ki újból a ház elé, ahol javában folyik a műhe­lyek erőszakos „takarítása". A hely­színen lévő bírót, Táňa Rapčano­vát kérdezem: Mi folyik itt? Kissé ingerülten tudakozódik kilétem, cé­lom felől. Miután tisztázódik min­den, határozottan válaszol: A bírósági végzést hajtjuk vég­tött karját a bíró felé mutatja, majd keserű szájízzel emígy kommentál­ja: Látja, ebben ő is ludas! A (papír)háborút nem, de a csatát igen Miután a terepet bejárjuk, ismét a ház hűvösében folytatjuk a beszélgetést a kila­koltatás előzménye­iről. Vaskos dosszié kerül az asztalra, melyből a nyolcvanas évek közepéig vissza­nyúló levelezés, kér­vények, válaszok hal­maza kerül elő. - Valamikor a het­venes évek végén ké­szült az a tervrajz, mely az út nyomvo­nalát egyenesen neki­vezette a szülői ház­nak. Nyolc bontásra ítélt ház egyike lelt volna a miénk. Még 1986-ban írtunk a Besztercebányai Út­építő Vállalatnak, a főberuházőnak, hogy nem értünk egyet a tervezettel, ők a városi hi­vatalhoz tanácsoltak. Azóta kétszer is szerveztünk aláírásgyűjtési, de ez sem segített. Az ügyek előrehalad­tával írtunk Gustáv Husáknak az elnöki irodába, majd az igazság­tettek, hogy letétbe helyezték szá­munkra ezt a pénzt. Az 527-es II. osztályú közút át­építése (a Balassagyarmat-Zó­lyom-Nagykürtösön keresztül ve­zető szakaszáról van szó - a szerk. megjegyzése) tovább folytatódott, Az ismert és elismert Katolin János üt házat időközben lebontottak, s reméltük, a gyöngéd forradalom e téren is változásokat hoz. Sajnos, nem így történt, pedig csak egy kis emberség kellene hozzá, és az út is megépülne, meg a ház is megma­radhaüia. Ezek a műhelyek állnak az épülő út útjában re. Harmadszori felszólításunkat is semmibe vették, így a kilakoltatás eszközéhez nyúltunk. Ezt a két műhelyt - mutat a pakolók irányá­ba kitisztítjuk, mert sürget az idő, építeni kell az utal. Az időközben törött kézzel elen­gedett Paučo Aranka, a mester lá­nya mindenüvé velem tart. Felkö­ti feleség és a tulajdonos törött karú lánya, A ranka (A szen.őfelvételei) ügyi minisztériumba, s miután a kerületi bíróságra hiába fellebbez­tünk, a Ixgfelső Bírósághoz fordul­tunk, meg a belügyminisztériumba is írtunk. A változások után édes­apám kétszer is járt Mečiar úrnál, de minden hiábavaló volt. A hiva­talok visszaadták az ügyet a járási szerveknek, a kormányfő pedig megnyugtatott, igazsá­gos eljárást ígért. 1989 októberében jöttek az első kitolon­colók - akkor erőszak­kal több gépet is elvit­tek, sőt olyan dolgokat is, ami nem is a miénk volt, hanem csak javí­tásra várt. Mai napig nem tudjuk, hol van­nak ezek, és ki fizeti meg a keletkezett kárt. Közben a lakásért, a keserves munkával fel­épített műhelyekért egy fillért sem kap­tunk. Csak hitegettek, hogy 517 ezer korona az értékük, majd „javí­tották" és 303 ezer ko­ronára csökkentették az összeget. Ez, per­sze, nem elfogadható, de ők azért figyelmez­Pótlakásról csak felületesen esett szó. Én panelházban lakom, de azt tudom, szüleim ott már nem tudná­nak megszokni, nem tudnának ott élni. A gépeket valamilyen garázs­félébe hordják.Úgy néz ki, senki sincs, aki segítene nekünk. Katolin János jelenleg vizsgálati fogságban van Besztercebányán. A járási rendőri szervek papíron ad­ták a családnak, hogy két súlyos partagrafus elleni vétek van a rová­sán: hatósági közeggel való szem­beszegülés és garázdálkodás. Egy kívülállónak több tanulság­gal is jár ez az eset. Megérti ugyan, hogy a bírósági határozatokat vég­re kell hajtani, jobb híjáit elfogadja még az utat tervezők magyarázatát is, miszerint mds megoldás itt nem jöhetett számításba Azi viszont már képtelen megérteni, hogy miért kell ilyen durván bánni az embe­rekkel, miért kell huzamos ideig bi­zonytalanságban tartani valakit, miért kell homályos ígéretekkel traktálni. A kilakoltatás óta még szerettem volna néhány illetékestől bővebb magyuráialot kapni az esetre vonatkozóan, de a válasz többnyire az volt: az ügy már évek óta húzódott, a bírósági határozat­nak pedig eleget kelleti tenni... POLGÁRI LÁSZLÓ JÓ UTAT AUSZTRIA Ismeretes, hogy az idegenforgal­mat mesterfokon űzik ebben az al­pesi országban. Délnyugati szom­szédunk nemcsak télen kedvelt uti­cél, hanem nyáron is, hisz a számos hegyi tó kiváló fürdési lehetőséget kínál. A Salzburgtól keletre eső Salzkanmergut tavaival nyáron is valódi turistaparadicsomot jelent, ám fürödni, szörfözni bőven lehet Klagenfurt és Villach környékén vagy az ország nyugati részén, a Bodeni-tónál is. A bécsiek kedvelt nyári kirándulóhelye a Fertő-tó. A Magyarországgal határos tó elsősorban egyedülálló növény- és állatvilágával vonzza a látogatókat. Ezenkívül viszonylag sekély vize gyorsan átmelegszik, és hőmérsék­lete nyáron gyakran eléri a 27-28 fokot is, tehát kellemesen meleg, és a fllrdés a gyerekeknek is biztonsá­gos. Partján egymást követik a tel­jes komfortot kínáló üdülőközpon­tok. A tő a szlovák-osztrák határtól autóval 20 perc alatt elérhető, sőt egyre gyakrabban célpontja a ke­rékpártúráknak is. UTAZÁS: Ausztriába Szlováki­ából gépkocsival két közúti határ­átkelőhelyen át léphetünk be. Vár­hatóan a nyári hónapokban nagy lesz a torlódás, hisz Berg és Kittsee (Köpcsény) jelenti Szlovákiának a kaput Nyugat-Európa felé. Ausztri­ában ingyenes az autópálya-hasz­nálat, ám a hegyi utakon és némely alagútnál fizetni kell. A benzin drá­gább, mint nálunk, literje jelenleg 9,34-10,30 schillingbe kerUl, a gázolaj literje pedig 8 schillingbe. Az autópályán a legnagyobb meg­engedett sebesség 130, az országu­takon 100, lakott területen pedig 50 km/óra. SZÁLLÁS: A legeldugottabb helyen is találunk tiszta, kényelmes szálláshelyet. Előnyös paraszthá­zakban vagy panziókban megszáll­ni, ahol a szoba ára (250 schilling­nél kezdődik) a reggelit is magában foglalja. A fiatalok itt is - mint Nyugat-Európa szinte minden or­szágában - igénybe vehetik az iljú­sági szálláshelyek széles hálózatát: ezekben már 150 schillingért is ta­lálunk szállást. Igaz, nem olyan ké­nyelmes, mint a valódi szálloda, ám tiszta, és mindenütt természetes a hideg-melegvízhasználat is. A lá­togatóknak nagy segítséget nyújta­nak az idegenforgalmi hivatalok és az utazási irodák. Mindenütt meg­találhatók. Itt kedvünk szerint válo­gathatunk a színes prospektusok gazdag kínálatából, sőt nyugodtan kérjünk helyi térképet is - ingyen adják. ÉTKEZÉS: Nem jelenthet gon­dot - feltéve, hogy nem vékony a pénztárcánk. A gyorsbüféktől kezdve az exkluzív éttermekig bőséges a kínálat. A legolcsóbb a virsli vagy az egytálétel. Akik ne­tán konyhával ellátott apartmanok­ban töltik szabadságukat, és maguk főznek, a legkisebb faluban is min­dent meg tudnak vásárolni. A leg­előnyösebb az áruházak élelmisze­rosztályán vagy a nagy élelmiszer­boltokban (Billa. Konsum, Super­market) bevásárolni. A piacokon a gyümölcsöt és a zöldséget zárás előtt gyakran féláron is megkaphat­juk. FONTOS TUDNIVALÓ: Elő fordulhat, hogy az osztrák vámha­tóság kérésére be kell mutatnunk, mennyi nyugati valutával rendelke­zünk. Ajánlatos személyenként egy napra legalább 1000 schillinget vinni, ekkor nem lehet gondunk a vámosokkal. Az orvosi elsősegély a 144-es, a rendőrség a 133-as tele­fonszámon hívható. A szlovák nagykövetség bécsi címe: Amb­rustergasse 24, A-1190 Wien. te­lefon: 371 309 vagy 374 369. (tics)

Next

/
Thumbnails
Contents