Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-13 / 160. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP iá; szói ituBima 1993. JULIUS 13. A BETEG ÉRDEKE MÁSODLAGOS? 1989 novemberét követően a vi­lág fejlett országai - felbuzdulva a társadalmi változások bárso­nyosságán — különféle segélyter­vezetekkel igyekeztek segíteni Szlovákiának. 1991 elején a dr. Pálházy Béla vezette pozsonyi ružinovi kór­házba is ^ellátogattak a nyugati szakértők, s tárgyaltak arról, mi­ként lehetne Jendíteni az egész­ségügy helyzetén. A kórház ve­zetője megegyezett ugyan az EHA (European Healthcare As­sociates) bizottságával, ám a ter­vezet valóra váltásához partne­rekre lett volna szüksége. Saj­nos, anyagiakat nem tudott sze­rezni, az ügy elaludni látszott. A minap kiderült, lenne még esély... Az EHA négy héttel ezelőtt európai körútra - Lengyel­ország, Magyarország, Olaszor­szág - indította el mozgó diag­nosztikai egységét, a mágneses rezonanciás készülékkel ellátott autóbuszt. A szakértőknek eszükbe jutott a pozsonyi kollé­ga, ezért dr. Pálházy Bélának felkínálták, hogy a kórházában is bemutatnák a „masinát". Per­sze, nem tudták, hogy a doktor urat az egészségügyi miniszter eltávolította a kórház éléről. A volt kórházigazgató ennek el­lenére elintézte, hogy a hazai szakemberek megismerkedhes­senek a készülékkel. - A mágneses rezonancia az RTG-diagnosztika csúcsa, hiszen működése a számítógépes réteg­röntgennél (CT) fejlettebb, érzé­kenyebb, s ebből következik az is, hogy jóval drágább. A kramá­rei kórházban nemrég szerezték be, a különálló épület 1,6 millió márkába került. Több tízmillió korona kiadást jelenteti maga a gépi berendezés, amihez tár­sulnak még a szerviz- és a beteg­szállítás költségei. Az EHA is­meri nehéz anyagi helyzetünket, ezért szakértői azt ajánlották, hogy úgy, mint más fejlett euró­pai országokban, Szlovákiának is előnyt jelentene, ha a mozgó diagnosztikai egységet hasz­nálná. Dr. Pálházy azonnal megma­gyarázta az ajánlat lényegét, de főleg gazdasági vonatkozásait. Az USA-ban 700 mozgó mágne­ses rezonancia készülék járja az országot. Nincs szükség drága, A műszerhez két értékelő készü­lék tartozik. Míg az egyik a vizs­gált beteg adatait elemzi, a mási­kat kutatásra, továbbképzésre használhatják az orvosok. A mozgó készülékhez csupán egy 380 voltos csatlakozóra van szükség, s persze pénzre, a bé­költséges épületre, elmaradnak az üzemelési kiadások stb. A leglényegesebb természetesen az, hogy ftiig egy „normál" ki­vizsgálás átlagban 600, a mozgó egységben csupán 350 márkába kerül. - A június 30-i és a július 1-jei bemutatóra éppen ezért meghív­tam a Nemzeti Biztosító és az egészségügyi minisztérium fele­lőseit, hadd lássák, hallják, mi­ként takarékoskodnak a fejlett nyugati országokban, s miként lehetne követni példájukat... Sajnos, a műszer iránt nem mu­tattak érdeklődést... Megtudtam, a mozgó műszert nem kellene megvásárolni, bér­be lehetne venni csupán. Szlová­kiában össze lehetne hangolni az igényeket, s régiók szerint bázi­sok létesülhetnének. Nem vitás, mindez kiváló szervezést igé­nyelne. A napi 14-16 óra üze­melés alatt húsz beteget lehet diagnosztizálni, ám megfelelő szervezés mellett huszonhárom kivizsgálás is elvégezhető. Ez annyit jelent, hogy három beteg esetében 1050 márkát takarít­hatna meg az egészségügy. relt idő kifizetésére. A pozsonyi bemutató keretében a külföldi szakemberek öt-öt beteget in­gyen vizsgáltak meg. Az egyik páciens esetében a CT-vizsgálat negatív volt, s az orvosok nem tudták felfedezni bajának okát. A mágneses rezonancia segítsé­gével viszont kimutatták a kóros elváltozást. Vitathatatlan, sok esetben ez a kiváló műszer segí­tene fellelni a gyakran halálos kórt, s így könnyebbé válna a gyógyítás. Hiszen köztudott, a betegség korai stádiumában kezdett kezelés nyomán na­gyobb a túlélés esélye. Bár dr. Pálházy Bélával tuda­tosítottuk: a betegnek joga van (volna) arra, hogy az orvostudo­mány mai állása szerint kezel­jék, sajnálattal állapítottuk meg, hogy az egészségügyi tárca ve­zetői megfeledkeznek erről, s nem használják ki a felkínált, - gazdaságos - lehetőséget. Úgy látszik, mégsem a beteg érdeke az első! Vagy netán a mágneses rezonancia bemutatását biztosí­tó dr. Pálházy Béla személye nem tetszett az egészségügyi tár­ca vezetőinek?! PÉTERFI SZONYA GYAKORLAT - A TORVENYEK PRÓBAKÖVE POLGÁRMESTERI ÉSZREVÉTELEK Szerencsére a polgármesterek döntő hányada nemcsak fejet hajt a törvények előtt, s vállalja mindenkori teljesítésüket, hanem alaposan tanulmányozza is őket, összeveti a gyakorlati tapasztalatokkal. S akik ezt teszik, a szlovák törvényhozás által elfogadott jogszabályok megannyi hézagára, hiányossá­gára tapintanak rá. Fűzik Tibor, Medve község polgár­mestere mindig tudni akarja: hánya­dán áll a rengeteg törvénnyel. Konk­rét tapasztalataiból adunk közre né­hány logikus, helyenként leleplező észrevételt: Ez nem foglalkoztatáspolitika: - Mi beszüntettük a faluban a mun­kanélküliek közhasznú munkáját, mivel ráfizetéses: ha az önkor­mányzat helyettük nyugdíjasokat al­kalmaz, akkor a költségek negyedét érik el csupán. A közhasznú munká­ról szóló rendelet a munkanélkülie­ket is sújtja. Tudniillik mindössze öt hónapos időtartamra vállalható, ami azt jelenti, hogy letelte után az illető személy nem jogosult a munkanél­küli-segélyre. Az hat hónap munka­vállalás után esedékes. Hol itt u piaci szellem, s az aktív foglalkoztatáspo­litika? Adók és bevallás: - Nem létezik törvény az adóbevallások ellenőrzé­sére. A vállalkozók meggyőződésé­vel ellentétben jövedelemadójukból az önkormányzatok egyáltalán nem részesülnek. Egyszerúen nem va­gyunk érdekeltek a vállalkozás fel­lendítésében. Az ingatlanadók (je­lentós részét alkotják költségveté­sünknek) beszedésével a lakosság körében meglepően kedvező tapasz­talataink vannak. A lakosság 90 szá­zaléka, mindössze három kivétellel, már befizette. A pénzügyminiszté­rium bírálta a községi és városi ön­kormányzatokat, hogy tavalyról több milliárd koronát mentettek át az 1993-as évre. Pedig ha ezt nem teszik, az első negyedévben egysze­rúen működésképtelenek lettek vol­na. Áprilisig lehetetlen volt - sőt még most is bonyolult - a költségve­tés összeállítása. Azt a pénzt éltük fel eddig, ami megmaradt tavalyról. Nagy az ellentét az adóhivatalok túlbuzgósága és a pénzügyminiszté­rium által meghirdetett vállalkozás­barát pénzügyi politika között. Gyönge láncszem a pénzügymi­nisztérium: - A jogszabályok gya­korlat igazolta hiányosságait, töké­letlenségeit firtatva arra a következ­tetésre jutottam, hogy a szálak a leg­több esetben a pénzügyminiszté­riumba vezetnek. A gyakorlatban érezzük a hozzáértés hiányában ho­zott, szakszerűtlen döntéseinek ne­gatív következményeit. Élő példa erre: a pénzügyminisztérium hat hó­napon keresztül dolgozott azon, hogy az önkormányzatok félévi költségvetési mérlege mi mindent tartalmazzon. Ezzel szemben a köz­ségek számára 15 napos határidőt szabott meg elkészítésére. Az adók, a költségvetés, az adóbevallások te­rén egész sor törvényről, rendeletről és utasításról bizonyította a minden­napi élet, hogy ésszerűtlenek voltak, sok gyakorlati szempontot figyel­men kívül hagytak, s megértek a mó­dosításra. (mázsár) KEZDŐDIK A MÁSODIK FORDULÓ Tegnap kezdetét vette a tőzsdén kívüli részvénykereskede­lemmel foglalkozó RM-S Slovakia második aukciós fordu­lója. Ennek keretében az érdeklődők két héten keresztül adhatják be az egykori regisztrációs helyeken a vásárlást, illetve eladást illető igényeiket. Az első fordulóban, amely június 11-én zárult le, több szlovák vállalat részvényei is gazdát cseréltek. A legmagasabb árfolyamon a pozsonyi Union biztosító társaságé (3791,2 korona) keltek el, a leg­kevesebbe pedig az iglói szerszámgépgyár részvényei kerültek (51,6 korona). A sikeres üzletek közül például a dunaszerdahelyi Juhocukor részvényei 116,3, a komáromi hajógyáré 315, a losonci Novokeré 832,7, a rozsnyói tejüzemé 241,9, a kassai vasműé pedig 130,2 koronáért cseréltek gazdát. Természetesen, több Vállalat esetében a kereslet nem találkozott a kínálattal, így ezek részvényeire nem született kötés. (t-1) VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ ORDÓDY KATALIN íDOíRA Nem nagyon nézett körül, hogy Méhes­nét megtalálja. Egy nyírfa alatt állt egy éppen gazdátlan hinta, azt vette birtok­ba Rálátott a panzió nyugati oldalára, s megkereste szemével az erkélyét. S közvetlen közelében látta a másikat Építészeti hiba, gondolta. Egy mozdulat­tal könnyen át lehet lendülni akárme­lyikről a másikra. Sohasem történt még itt ilyesmi? Azután a gesztenyefát vette szemügyre. Egy jó tornász az ágakról is áttomázhatja magát az erkélyre. De mi a fenének töröm a fejem az ilyesmin, bosszankodott. Mert az újságok tele van­nak rémhistóriákkal, amelyek, sajnos, nem kitalált történetek. A víz felé né­zett. Ismét csak egy keskeny szeletkéjét lehetett látni a kovácsolt vaskapun át, mely nyitva volt. A kerítést növények borították sűrűn, az nem engedett kilá­tást a strandra, csak a tompított hangok, kiáltások árulkodtak az ott nyüzsgő élet­ről. Húzta, vonzotta a vízpart. Könyvét és fürdőköpenyét hátrahagyva elindult a tó felé. Jó érzés volt tudni, hogy a parányi dresszben is kifogástalan az alakja. Kilé­pett a kapun, szinte elvakította a víz csillogása. - Nézzétek, az indián hercegnő - kiál­totta egy kamasz, s ő önkéntelenül is megfordult, tekintetével az indián her­cegnőt keresve. A következő pillanatban fogta fel, hogy ezt rá értették. A kama­szok hangosan röhögtek, majd egymás hegyén-hátán ugráltak be a vízbe. A szalmakalap alól kiomló fényes, feke­te, vállig érő haja, a fürdőruhában vég­zett kerti pepecseléstől barnára színező­dött bőre indián hercegnővé avatta. Odahaza senkinek sem jutott volna eszé­be ilyen jelzővel illetni. Otthon mások a színek, fakóbbak, mint a hétköznapok, melyeknek csak kivételesen akadtak ün­nepi pillanatai. A parthoz érve kényesen megmártot­ta lábfejét a tóban, aztán se jobbra, se balra nem nézve, talpával a homok érin­tését érezve, besétált a vízbe. Az előbbi fiúk ott hancúroztak a levezető lépcsők közelében, ahol mélyebb volt a partkö­zeli víz. Kikerülte őket és két, gyermeke­it mártogató anyukát, szabad már az út, tempózni kezdett. Minden porcikája él­vezte a mozgást, régen gyakorolt ritmu­sokra emlékezett vissza a teste, s szelte a vizet boldogan, mint aki rátalált valami kedvesre, amit már elveszettnek hitt. Úgy érezte, ebben a tempóban a másik partig is futná az erejéből. Ringott a szal­makalap a vízen, a part mind távolabb került, aztán jött egy játékos szellő, a szalmakalap szárnyra kelt, mint egy fényes tollú sárga madár, aztán pár mé­terrel előtte leereszkedett a hullámokra. -Megfoglak! - kiáltotta nevetve, és fokozta a tempót. De még mielőtt elér­hette volna, a kalap tovább repült. Jó­kedvűen fogadta a kihívást, s újra üldö­zőbe vette. Látta, hogy még úszik a kö­zelben valaki, aki a másik irányból üldö­zi a „szökevényt". Erős, férfias karcsa­pásokkal úszott és el is csípte. Magasra tartotta a víz fölé és várta, hogy oda­érjen. - Önállósította magát, úgy nézem, Fü­redre készült, talán a strandruhaparádé­ra, amit délután tartanak, ön talán az egyik manöken? - Köszönöm - nyúlt a kalap után Dóra, figyelmen kívül hagyva a férfi szemeit. - Ne ússzak ki vele inkább? Újból lekaphatja a fejéről a szél. - Nem, adja csak ide, majd jól a fe­jembe nyomon. A férfi arca, ahogy most jobban meg­nézte, ismerősnek tűnt. Szinte biztos volt benne, hogy már látta valahol, de nem emlékezett rá, hol. Talán az étte­remben? Nem törte a fejét, már ismét a kalap birtokában megfordult, hogy kiússzon a partra. - A viszontlátásra - hallotta a háta mögött. Visszaintett a kezével. A kis epizód befejeződött. A hintán ott hevert a könyv, a köpe­nye, amit most jólesett magára terítenie. Jó hosszú utat tett meg a vízben, először­re talán túl hosszút is. Kifáradt. Végig­dőlt a hintán, nem volt kedve az olvasás­hoz, lehunyta a szemét, hallgatta a zson­gást. Az emberi beszéd, a madárcsicser­gés, a lombok susogása csodálatosan szép harmóniát alkotott. Elszundított egy kicsit. Arra nyitotta ki a szemét, hogy Méhesné szólongatja. - Nem kár átaludni ezt a szép dél­előttöt? Már itt az ebédidő. Hol akar ebédelni, kedves Dóra? Ugye szabad így szólítanom? - Hogyne, hogyne - helyeselt Dóra, s azt gondolta, hogy fel kellett volna kérnie, szólítsa keresztnevén, hiszen egész idő alatt egy asztalnál ülnek. - És én hogy szólíthatom? - Általában Toncsinak hívnak. Dönt­sük el, hol ebédelünk. Mivel a szobánk­kal csak reggeli és vacsora jár, az ebédet meg kell fizetni. De szétnézhetnénk a kör­nyéken is, vannak jó falatozók, sült hal, lángos, pizza és még sok más minden. Hogy az ételek kerültek szóba, meg­jött az étvágya. - Nézzünk körül. Még úgysem láttam semmit a telepből. Randevút adtak egymásnak a hallban, aztán a szobájukba mentek átöltözni. Nézegették az üzleteket, a szabad ég alatt kirakott sok holmit. Végül is kikö­töttek egy bódénál, ahonnan igen jó illatok csapták meg az orrukat. A faházi­kó előtt elkerített helyen vagy nyolc asztal állt nagy napernyőkkel, s mind­egyik más-más színű abrosszal terítve. Egy pillanattal előbb csaptak le az utolsó üres asztalra, mint a kétgyermekes há­zaspár. (Folytatjuk) Kiváló és olcsóbb az autóbusz

Next

/
Thumbnails
Contents