Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-13 / 160. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP iá; szói ituBima 1993. JULIUS 13. A BETEG ÉRDEKE MÁSODLAGOS? 1989 novemberét követően a világ fejlett országai - felbuzdulva a társadalmi változások bársonyosságán — különféle segélytervezetekkel igyekeztek segíteni Szlovákiának. 1991 elején a dr. Pálházy Béla vezette pozsonyi ružinovi kórházba is ^ellátogattak a nyugati szakértők, s tárgyaltak arról, miként lehetne Jendíteni az egészségügy helyzetén. A kórház vezetője megegyezett ugyan az EHA (European Healthcare Associates) bizottságával, ám a tervezet valóra váltásához partnerekre lett volna szüksége. Sajnos, anyagiakat nem tudott szerezni, az ügy elaludni látszott. A minap kiderült, lenne még esély... Az EHA négy héttel ezelőtt európai körútra - Lengyelország, Magyarország, Olaszország - indította el mozgó diagnosztikai egységét, a mágneses rezonanciás készülékkel ellátott autóbuszt. A szakértőknek eszükbe jutott a pozsonyi kolléga, ezért dr. Pálházy Bélának felkínálták, hogy a kórházában is bemutatnák a „masinát". Persze, nem tudták, hogy a doktor urat az egészségügyi miniszter eltávolította a kórház éléről. A volt kórházigazgató ennek ellenére elintézte, hogy a hazai szakemberek megismerkedhessenek a készülékkel. - A mágneses rezonancia az RTG-diagnosztika csúcsa, hiszen működése a számítógépes rétegröntgennél (CT) fejlettebb, érzékenyebb, s ebből következik az is, hogy jóval drágább. A kramárei kórházban nemrég szerezték be, a különálló épület 1,6 millió márkába került. Több tízmillió korona kiadást jelenteti maga a gépi berendezés, amihez társulnak még a szerviz- és a betegszállítás költségei. Az EHA ismeri nehéz anyagi helyzetünket, ezért szakértői azt ajánlották, hogy úgy, mint más fejlett európai országokban, Szlovákiának is előnyt jelentene, ha a mozgó diagnosztikai egységet használná. Dr. Pálházy azonnal megmagyarázta az ajánlat lényegét, de főleg gazdasági vonatkozásait. Az USA-ban 700 mozgó mágneses rezonancia készülék járja az országot. Nincs szükség drága, A műszerhez két értékelő készülék tartozik. Míg az egyik a vizsgált beteg adatait elemzi, a másikat kutatásra, továbbképzésre használhatják az orvosok. A mozgó készülékhez csupán egy 380 voltos csatlakozóra van szükség, s persze pénzre, a béköltséges épületre, elmaradnak az üzemelési kiadások stb. A leglényegesebb természetesen az, hogy ftiig egy „normál" kivizsgálás átlagban 600, a mozgó egységben csupán 350 márkába kerül. - A június 30-i és a július 1-jei bemutatóra éppen ezért meghívtam a Nemzeti Biztosító és az egészségügyi minisztérium felelőseit, hadd lássák, hallják, miként takarékoskodnak a fejlett nyugati országokban, s miként lehetne követni példájukat... Sajnos, a műszer iránt nem mutattak érdeklődést... Megtudtam, a mozgó műszert nem kellene megvásárolni, bérbe lehetne venni csupán. Szlovákiában össze lehetne hangolni az igényeket, s régiók szerint bázisok létesülhetnének. Nem vitás, mindez kiváló szervezést igényelne. A napi 14-16 óra üzemelés alatt húsz beteget lehet diagnosztizálni, ám megfelelő szervezés mellett huszonhárom kivizsgálás is elvégezhető. Ez annyit jelent, hogy három beteg esetében 1050 márkát takaríthatna meg az egészségügy. relt idő kifizetésére. A pozsonyi bemutató keretében a külföldi szakemberek öt-öt beteget ingyen vizsgáltak meg. Az egyik páciens esetében a CT-vizsgálat negatív volt, s az orvosok nem tudták felfedezni bajának okát. A mágneses rezonancia segítségével viszont kimutatták a kóros elváltozást. Vitathatatlan, sok esetben ez a kiváló műszer segítene fellelni a gyakran halálos kórt, s így könnyebbé válna a gyógyítás. Hiszen köztudott, a betegség korai stádiumában kezdett kezelés nyomán nagyobb a túlélés esélye. Bár dr. Pálházy Bélával tudatosítottuk: a betegnek joga van (volna) arra, hogy az orvostudomány mai állása szerint kezeljék, sajnálattal állapítottuk meg, hogy az egészségügyi tárca vezetői megfeledkeznek erről, s nem használják ki a felkínált, - gazdaságos - lehetőséget. Úgy látszik, mégsem a beteg érdeke az első! Vagy netán a mágneses rezonancia bemutatását biztosító dr. Pálházy Béla személye nem tetszett az egészségügyi tárca vezetőinek?! PÉTERFI SZONYA GYAKORLAT - A TORVENYEK PRÓBAKÖVE POLGÁRMESTERI ÉSZREVÉTELEK Szerencsére a polgármesterek döntő hányada nemcsak fejet hajt a törvények előtt, s vállalja mindenkori teljesítésüket, hanem alaposan tanulmányozza is őket, összeveti a gyakorlati tapasztalatokkal. S akik ezt teszik, a szlovák törvényhozás által elfogadott jogszabályok megannyi hézagára, hiányosságára tapintanak rá. Fűzik Tibor, Medve község polgármestere mindig tudni akarja: hányadán áll a rengeteg törvénnyel. Konkrét tapasztalataiból adunk közre néhány logikus, helyenként leleplező észrevételt: Ez nem foglalkoztatáspolitika: - Mi beszüntettük a faluban a munkanélküliek közhasznú munkáját, mivel ráfizetéses: ha az önkormányzat helyettük nyugdíjasokat alkalmaz, akkor a költségek negyedét érik el csupán. A közhasznú munkáról szóló rendelet a munkanélkülieket is sújtja. Tudniillik mindössze öt hónapos időtartamra vállalható, ami azt jelenti, hogy letelte után az illető személy nem jogosult a munkanélküli-segélyre. Az hat hónap munkavállalás után esedékes. Hol itt u piaci szellem, s az aktív foglalkoztatáspolitika? Adók és bevallás: - Nem létezik törvény az adóbevallások ellenőrzésére. A vállalkozók meggyőződésével ellentétben jövedelemadójukból az önkormányzatok egyáltalán nem részesülnek. Egyszerúen nem vagyunk érdekeltek a vállalkozás fellendítésében. Az ingatlanadók (jelentós részét alkotják költségvetésünknek) beszedésével a lakosság körében meglepően kedvező tapasztalataink vannak. A lakosság 90 százaléka, mindössze három kivétellel, már befizette. A pénzügyminisztérium bírálta a községi és városi önkormányzatokat, hogy tavalyról több milliárd koronát mentettek át az 1993-as évre. Pedig ha ezt nem teszik, az első negyedévben egyszerúen működésképtelenek lettek volna. Áprilisig lehetetlen volt - sőt még most is bonyolult - a költségvetés összeállítása. Azt a pénzt éltük fel eddig, ami megmaradt tavalyról. Nagy az ellentét az adóhivatalok túlbuzgósága és a pénzügyminisztérium által meghirdetett vállalkozásbarát pénzügyi politika között. Gyönge láncszem a pénzügyminisztérium: - A jogszabályok gyakorlat igazolta hiányosságait, tökéletlenségeit firtatva arra a következtetésre jutottam, hogy a szálak a legtöbb esetben a pénzügyminisztériumba vezetnek. A gyakorlatban érezzük a hozzáértés hiányában hozott, szakszerűtlen döntéseinek negatív következményeit. Élő példa erre: a pénzügyminisztérium hat hónapon keresztül dolgozott azon, hogy az önkormányzatok félévi költségvetési mérlege mi mindent tartalmazzon. Ezzel szemben a községek számára 15 napos határidőt szabott meg elkészítésére. Az adók, a költségvetés, az adóbevallások terén egész sor törvényről, rendeletről és utasításról bizonyította a mindennapi élet, hogy ésszerűtlenek voltak, sok gyakorlati szempontot figyelmen kívül hagytak, s megértek a módosításra. (mázsár) KEZDŐDIK A MÁSODIK FORDULÓ Tegnap kezdetét vette a tőzsdén kívüli részvénykereskedelemmel foglalkozó RM-S Slovakia második aukciós fordulója. Ennek keretében az érdeklődők két héten keresztül adhatják be az egykori regisztrációs helyeken a vásárlást, illetve eladást illető igényeiket. Az első fordulóban, amely június 11-én zárult le, több szlovák vállalat részvényei is gazdát cseréltek. A legmagasabb árfolyamon a pozsonyi Union biztosító társaságé (3791,2 korona) keltek el, a legkevesebbe pedig az iglói szerszámgépgyár részvényei kerültek (51,6 korona). A sikeres üzletek közül például a dunaszerdahelyi Juhocukor részvényei 116,3, a komáromi hajógyáré 315, a losonci Novokeré 832,7, a rozsnyói tejüzemé 241,9, a kassai vasműé pedig 130,2 koronáért cseréltek gazdát. Természetesen, több Vállalat esetében a kereslet nem találkozott a kínálattal, így ezek részvényeire nem született kötés. (t-1) VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ ORDÓDY KATALIN íDOíRA Nem nagyon nézett körül, hogy Méhesnét megtalálja. Egy nyírfa alatt állt egy éppen gazdátlan hinta, azt vette birtokba Rálátott a panzió nyugati oldalára, s megkereste szemével az erkélyét. S közvetlen közelében látta a másikat Építészeti hiba, gondolta. Egy mozdulattal könnyen át lehet lendülni akármelyikről a másikra. Sohasem történt még itt ilyesmi? Azután a gesztenyefát vette szemügyre. Egy jó tornász az ágakról is áttomázhatja magát az erkélyre. De mi a fenének töröm a fejem az ilyesmin, bosszankodott. Mert az újságok tele vannak rémhistóriákkal, amelyek, sajnos, nem kitalált történetek. A víz felé nézett. Ismét csak egy keskeny szeletkéjét lehetett látni a kovácsolt vaskapun át, mely nyitva volt. A kerítést növények borították sűrűn, az nem engedett kilátást a strandra, csak a tompított hangok, kiáltások árulkodtak az ott nyüzsgő életről. Húzta, vonzotta a vízpart. Könyvét és fürdőköpenyét hátrahagyva elindult a tó felé. Jó érzés volt tudni, hogy a parányi dresszben is kifogástalan az alakja. Kilépett a kapun, szinte elvakította a víz csillogása. - Nézzétek, az indián hercegnő - kiáltotta egy kamasz, s ő önkéntelenül is megfordult, tekintetével az indián hercegnőt keresve. A következő pillanatban fogta fel, hogy ezt rá értették. A kamaszok hangosan röhögtek, majd egymás hegyén-hátán ugráltak be a vízbe. A szalmakalap alól kiomló fényes, fekete, vállig érő haja, a fürdőruhában végzett kerti pepecseléstől barnára színeződött bőre indián hercegnővé avatta. Odahaza senkinek sem jutott volna eszébe ilyen jelzővel illetni. Otthon mások a színek, fakóbbak, mint a hétköznapok, melyeknek csak kivételesen akadtak ünnepi pillanatai. A parthoz érve kényesen megmártotta lábfejét a tóban, aztán se jobbra, se balra nem nézve, talpával a homok érintését érezve, besétált a vízbe. Az előbbi fiúk ott hancúroztak a levezető lépcsők közelében, ahol mélyebb volt a partközeli víz. Kikerülte őket és két, gyermekeit mártogató anyukát, szabad már az út, tempózni kezdett. Minden porcikája élvezte a mozgást, régen gyakorolt ritmusokra emlékezett vissza a teste, s szelte a vizet boldogan, mint aki rátalált valami kedvesre, amit már elveszettnek hitt. Úgy érezte, ebben a tempóban a másik partig is futná az erejéből. Ringott a szalmakalap a vízen, a part mind távolabb került, aztán jött egy játékos szellő, a szalmakalap szárnyra kelt, mint egy fényes tollú sárga madár, aztán pár méterrel előtte leereszkedett a hullámokra. -Megfoglak! - kiáltotta nevetve, és fokozta a tempót. De még mielőtt elérhette volna, a kalap tovább repült. Jókedvűen fogadta a kihívást, s újra üldözőbe vette. Látta, hogy még úszik a közelben valaki, aki a másik irányból üldözi a „szökevényt". Erős, férfias karcsapásokkal úszott és el is csípte. Magasra tartotta a víz fölé és várta, hogy odaérjen. - Önállósította magát, úgy nézem, Füredre készült, talán a strandruhaparádéra, amit délután tartanak, ön talán az egyik manöken? - Köszönöm - nyúlt a kalap után Dóra, figyelmen kívül hagyva a férfi szemeit. - Ne ússzak ki vele inkább? Újból lekaphatja a fejéről a szél. - Nem, adja csak ide, majd jól a fejembe nyomon. A férfi arca, ahogy most jobban megnézte, ismerősnek tűnt. Szinte biztos volt benne, hogy már látta valahol, de nem emlékezett rá, hol. Talán az étteremben? Nem törte a fejét, már ismét a kalap birtokában megfordult, hogy kiússzon a partra. - A viszontlátásra - hallotta a háta mögött. Visszaintett a kezével. A kis epizód befejeződött. A hintán ott hevert a könyv, a köpenye, amit most jólesett magára terítenie. Jó hosszú utat tett meg a vízben, előszörre talán túl hosszút is. Kifáradt. Végigdőlt a hintán, nem volt kedve az olvasáshoz, lehunyta a szemét, hallgatta a zsongást. Az emberi beszéd, a madárcsicsergés, a lombok susogása csodálatosan szép harmóniát alkotott. Elszundított egy kicsit. Arra nyitotta ki a szemét, hogy Méhesné szólongatja. - Nem kár átaludni ezt a szép délelőttöt? Már itt az ebédidő. Hol akar ebédelni, kedves Dóra? Ugye szabad így szólítanom? - Hogyne, hogyne - helyeselt Dóra, s azt gondolta, hogy fel kellett volna kérnie, szólítsa keresztnevén, hiszen egész idő alatt egy asztalnál ülnek. - És én hogy szólíthatom? - Általában Toncsinak hívnak. Döntsük el, hol ebédelünk. Mivel a szobánkkal csak reggeli és vacsora jár, az ebédet meg kell fizetni. De szétnézhetnénk a környéken is, vannak jó falatozók, sült hal, lángos, pizza és még sok más minden. Hogy az ételek kerültek szóba, megjött az étvágya. - Nézzünk körül. Még úgysem láttam semmit a telepből. Randevút adtak egymásnak a hallban, aztán a szobájukba mentek átöltözni. Nézegették az üzleteket, a szabad ég alatt kirakott sok holmit. Végül is kikötöttek egy bódénál, ahonnan igen jó illatok csapták meg az orrukat. A faházikó előtt elkerített helyen vagy nyolc asztal állt nagy napernyőkkel, s mindegyik más-más színű abrosszal terítve. Egy pillanattal előbb csaptak le az utolsó üres asztalra, mint a kétgyermekes házaspár. (Folytatjuk) Kiváló és olcsóbb az autóbusz