Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-06 / 154. szám, kedd

3 MOZAIK 1993. JÚLIUS 6. A BÓDVA VÖLGYI FALVAK TÖBBSÉGE TÁMOGATJA A CSALLÓKÖZI FELHÍVÁST KONFLIKTUSMENTESEN Jó UTAT Szepsi polgármesterének asztalán kisebb számítógép, amelybe a munkájához leggyakrabban szükséges adatokat táplálta be Ezen nem is csodál kozhatom, hiszen szakember e téren. Zachariás István számítástechnikai mérnök, a prágai műegyetemen 1977-ben szerezte meg a diplomáját Az ország fővárosában töltött esztendők ma is emlékezetesek számára. Vezetőségi tagként szervezte a máshogyan-gondolkodásról ismert Ady F.ndre körbe tömörülő magyar főiskolásokat és egyetemistákat A diákok többsége ellenzéki volt, ha mindenki nem is tudatosította. Tennünk kellett valamit, mert szorongattak bennünket a politikai béklyók - emlékezik Zachariás 1st ván a „valamitcsinálásra", ami n konszolidációs időszakban főként csak a szellemi gondolatátvitelre szorítkozhatott. Még több mint egy évtizedig kellett várniuk arra, hogy nyíltan felvethessék a problémákat, s a hosszú évekig magukban hordott gondolatok gyakorlati megvalósítását tűzhessék maguk elé. A tanulmányok befejezése után a Szepsibe hazatérő fiatal számítástechnikai mérnök 1985-ig a tornai cementgyárban dolgozott, majd öt évig a kassai Inorga számítástechnikai fejlesztő vállalatnál. Itt élte meg a nyolcvankilences őszi rendszerváltást. Végre eljött a „valamitcsinálás" termékeny korszaka. Előbb a Polgári Fórumban tevékenykedett, s amikor 1990-ben megalakult az Együttélés, annak lelkes szervezője lett. A politikai mozgalom listáján indult a helyhatósági választásokon. Ötvenegy százalékos szavazattöbbséggel meg is választották annak a városnak a polgármesterévé, ahol a népszámlálási adatok kimutatása szerint a magyarok már csak a lakosság 49 százalékát képezik. A kassai vasmű és a tornai cementgyár Szepsiben is háztömböket épített dolgozóinak. A Bódva menti három és fél ezres kisvárost kilencezerre duzzasztották fel a bevándorlók, megkeverték az azelőtt egységes nemzetiségi összetételt. Ez kihatott az őslakosok mentalitására: nehéz itt magyarként érvényesülni, és sokan az ország többségéhez igazodtak. Zachariás István ilyen, még a kommunista időszakban megalapozott körülmények között vállalta magára a városirányítást. Vezetésével az önkormányzat rövid idő alatt a városban visszaszerezte a magyar nyelv megbecsülését, s az utcatáblákon a szlovák mellett megjelentek a magyar feliratok is. De nem minden megy ilyen simán. Az elmúlt hetekben Zachariás István rádöbbent, hogy a „valamitcsinálás", mint a hetvenes években, ha más körülmények között is, ismét politikai akadályokba ütközik. Ez az oly sokat vitatott területi és közigazgatási átszervezéssel függ össze. - Mi is megismerkedhettünk a kormánynak az átszervezéssel kapcsolatos tervezetével - mondja Szepsi polgármestere -, amelyben sajnos Szlovákia magyarlakta területein nem találhattuk meg azokat az elveket, amelyek megfelelnének az itt élő magyarságnak. Az Együttélés országos közgyűlésén elfogadott elvekre céloz, amelyek a Csallóközi Felhívás tíz pontjaként vált ismeretessé, s ezt a Bódva völgyi községek többsége önkormányzati határozattal támogatja is - Ez nem politika, párt vagy mozgalom kérdése - hangsúlyozza Zachariás István -, olyan elvek ezek. amelyek biztosítani tudják, hogy az itt élő emberek függetlenül attól, magyarok-e vagy szlovákok, jo közérzettel es konfliktusmentesen tudjanak élni továbbra is egymás szomszédságában. Az Együttélés társnemzeti javaslata minden kisebbség gondját oldaná meg. a magyar többségű helységekben a szlovák kisebbséggondjait. és fordítva, a szlovákok között kisebbségben élő magyarok problémáit. Elvárjuk, hogy a parlament olyan területi felosztást hagyjon jóvá, amely hosszú időre életképes lesz, s az egyes területeken élő emberek megelégedésére szolgál. A területi és közigazgatási átszervezés hivatalos javaslata inkább politikai indíttatású. Ennek bizonyítéka, hogy a Szlovákiai Falvak és Városok Társulása sem ért egyet ezzel, és hasonló elveket javasol, mint a Csallóközi Felhívás. Sajnos ebben a ..témakörben" olyan görcs működik, amely nem engedi meg. hogy a szlovák vidékek csatlakozhassanak ehhez a felhíváshoz... És újra várni kell a további „valamitcsinálásra", hogy az újabb politikai béklyók lehullása, a görcsök feloldódása után a szabaddá nyilvánítóit ember javát szolgáló gondolatokat is átültethessük a gyakorlatba. Zachariás István szívós akarattal ettől nem is tágít, mert mint mondja: - A polgármester munkája szolgálat az itt élő embereknek, a város lakosainak. Ezt lehet jól vagy rosszul csinálni, de félgőzzel nem lehet végezni. F.n úgy érzem, hogy mindnyájunknak, akik választott emberek vagyunk a városi hivatalban, s a hivatal dolgozóinak is az a kötelességünk, hogy munkánkat nemzetiségre való tekintet nélkül a város lakosainak érdekében fejtsük ki. Ezért a jövőteremtésért fáradoznak Szepsiben is, ezt a törekvést valóban nem lehet félgőzzel végezni. Azért még alaposan meg kell dolgoznunk, hogy az egy-egy térségben élő szlovákok és magyarok egyaránt elégedettek lehessenek, ne legyen különbség a nemzetiségek között, mindenkinek meglegyen a joga, s tudjon érvényesülni. PFTRÖCI BAl INT LENGYELORSZÁG A hazai bevásárlóturisták kedvelt úticélja lett az elmúlt években Lengyelország, ahol a fogyasztási és főleg a ruházati cikkek sokkal olcsóbban kaphatók, mint nálunk. Északi szomszédaink nem győzik hangoztatni, hogy üdülési lehetőségekben, természeti szépségekben is fel tudják venni a versenyt bármely környező országgal, sőt olyat is tudnak nyújtani, amit kontinensünkön máshol nem találunk meg. „Szűz" területnek számítanak a nálunk is jól ismert Mazuri-tavaktól északkeletre fekvő Suwalitavak, melyeket a szakemberek a természet érintetlensége miatt Európa tüdejének is neveznek. A történelmi nevezetességek kedvelői bizonyára nem mulasztják el megtekinteni a krakkói várat, a Wavelt, vagy a varsói Óvárost, melyet a II. világháború pusztítása után eredeti szépségében építettek újjá. UTAZÁS: A gépkocsivezetőknek nem árt, ha tudják, hogy a közlekedési szabályok csaknem megegyeznek az itteniekkel, hasonlóan, mint a megengedett maximális sebesség. A büntetés viszont sokkal magasabb, mint nálunk, tehát nem éri meg „vadulni". A tilosban való parkolást szigorúan büntetik, sőt a gépkocsit gyakran el is vontatják. Ez a „szórakozás" száz dollárunkba kerülhet. Egy dollárért jelenleg 17 000 zlotyt kapunk, és a hivatalos árfolyam csaknem megegyezik a feketepiacéval. A legelőnyösebb a hivatalos magánpénzbeváltókhoz fordulni A benzin literje jelenleg 9100-9200, a gázolajé 7300 zlotyba kerül. Július 5-étől a hozzáadottérték-adó bevezetése után az árak változatlanok ... SZÁLLÁS: A legolcsóbbak-a kempingek, ahol - átszámítva -60-80 koronáért is el lehet tölteni egy éjszakát. A diákszállókban az alsó határ 200 korona, de ennek a kétszerese sem számít még magasnak. A felkapott helyeken „európai" árakkal számíthatunk, tehát könnyen meglehet, hogy annyit fizetünk, mint Olaszországban vagy Görögországban, pedig a szolgáltatások színvonala - az igyekezet ellenére - még nehezen hasonlítható össze. Bővebb tájékoztatást az Orbis, illetve az Almatur utazási irodában kaphatunk. Érdemes felkeresni a szinte minden városban megtalálható ún. Biuro Zakwaterowant, mely magánházakban kínál szállást. Ezekben már 60 ezer zlotyért is meghálhatunk. ÉTKEZÉS: Az ellátás megfelelő, az élelmiszerboltokban alapélelmiszerekben nincs hiány. Az árszint nagyjából olyan, mint nálunk. Meleg főétel az étteremben kb. 150 ezer zlotyba (8-9 dollár) kerül, a gyorsbüfékben a hot dogért 10-11 ezer, a kávéért kb. 5 ezer, a sörért 8 ezer zlotyt kell fizetnünk. JÓ TUDNI: Az orvosi gyorssegítséget a 999-es, a rendőrséget a 997-es telefonszámon hívhatjuk. A szlovák nagykövetség címe: Litawska 6, 00-589 Warszawa, 8, tel.: 6284051. (tics) ORDÓDY KATALIN ÜDOtfJl Ami azután történt, arra több mint négy év után sem szívesen emlékezik, habár gyakran eszébe villannak egyes mozzanatok. Látja Péter anyját kisírt szemmel, amint az orvossal beszélt, s hallja hangjában a kétségbeesést: - És nincs, amivel segíteni lehetne? Hiszen semmi baja sem volt! A tetanuszt is lehet gyógyítani, mondták nekem, hát akkor az én fiamat miért nem menthetik meg? Hiszen nem hanyagolta el! - s újból elfogta a zokogás. Szívesen hozzáment volna, átölelte volna a vállát, de hát ő ennek az aszszonynak idegen. Ki tudja, hogyan reagálna, ha elmondaná neki, hogy ugyan elveszíti a fiát, de már él a fia gyermeke, az unokája. Az ő testében már két szív dobog. Ha gyűrű lenne a kezén, az más volna, akkor elmondaná. Akkor a munkatársak is igazolni tudnák, hogy jegyesek voltak. így csak annyit tudnak róluk, hogy „együtt jártak". Hogy Péter udvarolt neki. Ez semmire nem kötelez. Talán hitelt sem adna neki. Az intézetet a temetésen Lacival ketten képviselték. Néhány nyugtatóval a gyomrában, gépiesen jötl-ment. virágot helyezett el, részvétet nyilvánított és óriási megsemmisülést érzett. Mintha megszűnt volna az egész világ, mintha nem lett volna semmi, sem azelőtt, sem azután. Csak a pillanat van, amelyben neki helyt kell állnia. De ha jól visszagondol, a jövő anélkül, hogy tudatosította volna, mégis betolakodott, amikor eszébe jutott, hogy nyugtató nélkül is ki kellene bírnia. Hátha árt a gyereknek! Az egy pillanatig sem merült fel benne, mennyivel problémamentesebb lenne az élete, ha a gyermek nem születne meg. Kivett két nap szabadságot, hogy kimossa magából a váratlan megrázkódtatás fájdalmas élményét. Az anyján kívül nem akart mást látni. Csöndesen járt a nyomában, akár a kertbe ment, akár a konyhában tett-vett, akár a szobában rakott rendet... Csak az üzletbe nem kísérte el, hanem leült az előszoba kis zsámolyára, és az ajtóban várta, amíg visszajön. Az anyja nem szólt, nem vigasztalta, nem kérdezősködött, nem biztatta vagy korholta, hallgatott és tette a dolgát. Hálás volt neki ezért. Este, amikor eléje tolta a puliszkát, friss tejjel - no egyél, ezt te is szereted - ezt mondta: Anyuka, nekem kisbabám lesz. Anyja kezében megbillent a tálca, leült mellé és egy darabig hallgatott. Úgy tűnt, túl sokáig. Aztán a kanalát megmártotta az ételben, de még mielőtt a szájához emelte, azt mondta, olyan hangon, mintha a gyerek dolgát már rég megbeszélték volna: - Nagyon jó lenne, ha kisfiú volna. Ketten is itthagytak, elkelne egy férfi a házban. Akkor hatalmas sírás szakadt föl belőle. Mire végül lecsendesedett, a világ nagyjából megint a helyére került. Anynyiból változott, hogy megszűntek a kószálások Péterrel, a közös programok, de barátnőkkel, kollégákkal sem ült be egyegy kávéra, nem ment moziba. Egyedül a péntek esti hangversenyek maradtak, ahová azelőtt apával járt. Néha az anyja, néha egy közelben lakó barátnője kísérte el. Élvezte ezeket a péntek estéket. Egyébként estéit anyukával kettesben a televízió előtt töltötték. Őket is hatalmába kerítette a budapesti tévéből áradó feszültség. Valami készült, valami új kezdett kibontakozni. Számtalan jel utalt erre csalhatatlanul. Odaát az államférfiak különös dolgokat beszéltek és műveltek. Olyasmiért idehaza börtön járt. Izgalmas volt. Egy sereg keletnémetnek megnyitották az utat Ausztria felé, aztán az ellenforradalom ment át csodálatos metamorfózison, hamarosan Nagy Imre ügye került a szőnyegre, míglen nem rendezték meg a nagy, ünnepélyes temetést. Többféle mozgalom született, amelyek nagyon hasonlítottak a politikai pártokra... Kétségkívül új világ volt születőben. A nyugtalanság átgyűrűzött a határon, de különben semmi sem változott. A munkában is pusmogtak az emberek, ám óvatosan, mert mit lehet tudni... Senki sem tudja, mi lakozik a másikban. Amikor Prágában a diáktüntetés után kirobbant a bársonyos forradalom, Ádámka akkor adta először jelét mozgékonyságának, életképességének. Azóta csaknem négy év múlt el, ami örömet, csalódást egyformán hozott. A nagyhatalmú káderesből „Szaldó" lett, már nem probléma Olaszországba utazni, legfeljebb pénzkérdés... S egyre inkább kezdett minden pénzkérdés lenni. Folytak a rehabilitációk és a kártérítések, bár az utóbbiak egyre jobban apadoztak. Új szavak jöttek divatba: szponzor, restitúció, privatizáció... No és persze megszülettek a pártok. Még a fordulat kezdetén lelkesen vett meg egy zöld emblémás, zöld feliratos jelvényt egy barátnőjétől, aki korrektor volt és bennfentes irodalmi körökben. FMK... Sorra alakultak a pártok, forgatták a köpönyegeket. Érdekes, anyát mindez valahogy közelebbről érintette. Állást foglalt, lelkesedett és dühöngött. A házukban gyakrabban fordultak meg emberek. Öt főleg a kisbaba foglalkoztatta akkoriban, aki már erősen készülődött erre a világra. Végre egy vasárnapi alkonyatkor megszületett Ádám. XXX Helyükre tette a könyveket és visszasietett az irodájába. Ott azzal fogadták, hogy az igazgató titkárnője telefonált, az öreg várja. - Mit akarhat tőled? - kíváncsiskodtak. - Csak nem csináltál valami koloszszális ökörséget? - Ugyan - mondta idegesen -, biztosan fölmondanak. Tudjátok, hogy vagy húsz embertől akarnak megszabadulni. - Igen, igen, az egész kereskedelmi minisztériumban. De a mi kis csatolt piackutató intézetünkben igazán nincsenek nélkülözhető emberek. - A fölmondás különben is borítékban lenne az asztalon mint elbocsátó szép üzenet. (Folytatjuk)