Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-06 / 154. szám, kedd

1993. JÚLIUS 6. HAZAI KÖRKÉP 4 A LÉLEKTANI GÁTAK SZEREPE (Folytatás az 1. oldalról) politikai gondolkodás mértékadó köreiben eleve összeférhetetlenségnek, de legalábbis okvetetlenkedésnek számítanak. Az ilyesfajta szemlélet kapaszkodót talált - mint az a vitából kiderült — abban az egyébként örvendetes tényben is, hogy a szlovák-rrfagyar együttélés mindennapjait átszövő embertársi kapcsolatok jónak mondhatók. Ebből pedig Pavol Mikula szerint az következne, hogy a feszültséget a szlovákiai magyar politika szítja. Nos, nem irigylésre méltó helyzet, hogy Szlovákiában teljes egészében a kisebbségi parlamenti pártok kénytelenek felvállalni a nemzetiségi jogvédelmet, így valóban képlékeny a határ a parlamenti magatartás és a kifejezetten politikai, ellenzéki fellépések között. Ilyen alapvető kérdés tisztázására nem nagyon adódott lehetőség a műsorban, s tartani lehet tőle, hogy más fórumokon sem túl biztatóak a kilátások. A stúdióban kellemetlen légkör uralkodott, amely egy kaszinőbeli hangzavarnak és a süketek párbeszédének valami sajátos keveredésére emlékeztetett. Egymás szavába vágva mindenki mondta a magáét, minden egyes kijelentés félreértések és félremagyarázások láncolatát indította el. S helyenként már szinte a törvényszéki számonkérés hanghordozása is érződött. A külügyminisztérium munkatársa eljutott oda, hogy egy néző leveléhez csatlakozva, amely a határok megváltoztatására irányuló tudatos mesterkedésnek minősítette a magyar kisebbségi politikát, kijelentette a magyar beszélgetőpartnerek címére: „Az önök viselkedése egyáltalán nem jelent biztosítékot arra, hogy ilyesmi be ne következzék." Ivan Gašparovič a teljesíthetetlen követelések halmozását vetette szemükre, s Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételével kapcsolatban így fogalmazott: „Ha rosszat nem tehettek nekünk, jót semmiképpen sem cselekedtek." A Nemzeti Tanács elnöke egyébként Magyarországgal szemben nehezményezte, hogy a kormánypolitika ingerülten reagál a határok sérthetetlenségének szerződéses rögzítését szorgalmazó javaslatokra. Gyakran felmerült az alternatív iskolák bevezetésének kérdése is. Nem érdektelen, hogy amikor Bugár Béla a meglevő kisebbségi oktatásügyi vívmányokra leselkedő veszélyt vélte ebben felfedezni, egy pillanatra mintha visszahőköltek volna a szlovák beszélgetőpartnerek. Ebből talán olyan következtetés is levonható, hogy szlovák részről alighanem igényelnék a meglevő kisebbségpolitikai eredmények gyakoribb elismerését. Egy dolog bizonyos: a szlovák közvélemény nincs felkészülve az olyasfajta elvárásokra, amelyeket egy anyanemzetétől elszakított közösség támaszt a kisebbségi lét kiteljesedésére törekedve. Elfogultság és szűkkeblűség keveredik érzékenységekkel és félreértésekkel, s az előrelépést nyilván csak a választóvonalak pontos kitapintása segítheti elő. A politika egyaránt eszköze a lélektani gátak lerombolásának, de megmerevedésének is. A szlovákiai magyar kisebbségi politikának alighanem fokozottabban számolnia kell az adott helyzettel. (kiss) ZBIGNIEW BRZEZINSKI SZERINT SZLOVÁKIA CSAK A MÁSODIK KATEGÓRIÁBAN (Munkatársunktól) Szombaton és vasárnap Vladimír Mečiar kormányfő vendégeként nem hivatalos látogatáson Szlovákiában tartózkodott Zbigniew Brzezinski, a lengyel származású amerikai politológus, Kennedy és Carter amerikai elnökök tanácsadója. Miután munkaebéden vett részt az ország vezetőivel, kétórás eszmecserét folytatott a parlament, a kormány és több tudományos, illetve gazdasági intézmény képviselőivel. Brzezinski részletesen ismertette elméletét, amely szerint a posztkommunista országok három kategóriába sorolhatók. Az elsőbe tartoznak azok az államok — Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovénia, Észtország -, amelyek immár képesek garantálni a piacgazdaság megteremtését, az ilyen irányú fejlődés visszafordíthatatlanságát, illetve garantálják a társadalom demokratikus fejlődését. Ezek 3—4 éven belül tagjai lehetnek az európai gazdasági és kereskedelmi rendszernek, 10 éven belül a NATO-nak. Bulgáriával, Litvániával és Lettországgal együtt Szlovákia is csak a második kategóriába került mint olyan állam, amelyben feltételezni lehet a pozitív eredményeket, de ezeknek még nincsenek meg a garanciái. Brzezinski szerint, ha Dél-Európában stabilizálódik a helyzet, ebbe a csoportba tartozhat Szerbia, Horvátország és Románia is. A harmadik kategóriába tartozik szinte kivétel nélkül az összes szovjet utódállam, mivel ezeket az országokat gazdasági és politikai válság sújtja, a transzformáció sikerének, illetve kudarcának 50-50 százalékos az esélye. A találkozón megjelent szlovák vezérkarnak nem nagyon tetszett ez a beskatulyázás, különösen azt nehezményezték, hogy Szlovákia megítélése kedvezőtlenebb, mint Csehországé. Vehemensen vitatkoztak az amerikai politológussal, és sikerült is pozitív irányba terelniük véleményét. No, nem Szlovákia gazdasági és politikai helyzetét, hanem csak vezetői elszántságát illetően. A mindössze félórás sajtóértekezleten Zbigniew Brzezinski lényegében ugyanezekkel a problémákkal foglalkozott, hiszen az újságírók körében futótűzként terjedt el a hír az amerikai politológus elméletéről, s így főleg erről kérdezték őt. Közölte: fenntartja véleményét, bár nem kizárt, hogy nézeteit nem teljes információk alapján alakította ki. Hozzáfűzte, Szlovákiára a közeljövőben a legnehezebb változások időszaka vár, ő mégis optimista, hisz abban, hogy az ország rövidesen felküzdi magát az első kategóriába. Ugyanakkor óva intett az irreális elvárásoktól, a valóságtól elszakadó értékelésektől. Németország keleti részét említette példaként: az elmúlt három évben 100-100 milliárd dollár volt a beruházások összege, mégsem érték utol a nyugati országrészt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a transzformáció az egyes államokban eltérő módon és ütemben zajlik, ami természetes, helyes. Éppen ezért valahol minden összehasonlítás sántít, s helytelen arra törekedni, hogy a posztkommunista államok egyszerre csatlakozzanak a nyugati struktúrákhoz. Brzezinski megértően szólt a szlovákiai konverzió nehézségeiről, majd az európai biztonság egyes kritériumaival foglalkozott. Az amerikai vendég a miniszterelnök társaságában vasárnap helikopterről megtekintette a bősi erőművet, s állítólag el volt tőle ragadtatva, ugyanakkor nem értette, mi kifogása lehet Magyarországnak egy ilyen grandiózus építmény ellen. A szlovák sajtóiroda szerint azt mondta, nyomban Magyarországra utazik és magyarázatot kér. Ha ezt valóban megteszi, magyar vendéglátói, remélhetőleg, majd közelről mutatják meg neki az építkezést és következményeit, s nem megszépítő madártávlatból ... (görföl) MOZGOSITAS AZERBAJDZSÁNBAN Szüret Hüszeinov, az új azeri kormányfő felszólított minden harcképes férfit, hogy fogjon fegyvert, július 8-ig jelentkezzen katonai szolgálatra. Aki nem tesz eleget a felhívásnak, arra büntetés vár — közölte a miniszterelnök. Az örmények elől visszavonulókat gyáváknak nevezte, s hozzáfűzte: nincs joguk arra, hogy azerbajdzsánoknak nevezzék magukat. Bejelentette, a visszavonulókat a hadszíntér elhagyásáért, illetve dezertálásért felelősségre fogják vonni. A fenyegetés azt követően hangzott el, hogy az azerik feladták a karabahi Agdam várost, a derékhad kivonult onnan, még mielőtt az örmény erők megérkeztek volna, ezután már csak szórványos harcok voltak a város utcáin. A „karabahi helyzet drámai kiéleződésére" hivatkozva Gejdar Alijev azeri parlamenti elnök bejelentette, most nincs mód arra, hogy az EBEÉ missziója érdemben tudjon foglalkozni a karabahi helyzettel, ezért bizonytalan időre elhasztották az EBEÉ Karabah-bizottsága elnökének útját az érintett térségbe. A döntésről tájékoztatták Oroszország, az Egyesült Államok, Törökország és az ENSZ diplomáciai képviselőit is. Rafaelli előbb Bakuban, majd Jerevánban akart új közvetítési tárgyalásokat kezdeni a karabahi rendezés előmozdításáról, hiszen a harcok már öt éve folynak. KÖZLEMÉNY A Csemadok XXXVIII. Országos Kulturális Ünnepélyén Gombaszögön a belépőjegyek kisorsolásával a nézők értékes díjakat nyerhettek. Mivel néhány díj tulajdonosa nem jelentkezett, ezúton közöljük, hogy a nyertesek legkésőbb 1993. július 31-ig vehetik át nyereményüket a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának székhelyén (Rozsnyó, Csucsomi út 19., telefon: 0942/231 87). szombat (zöld színű belépőjegy, 60 koronás) kistraktor felszereléssel 000646 étkészlet 001325 tolmácsgép 001312 vasárnap (fekete színű belépőjegy, 20 koronás) étkészlet 004792 Csemadok OV és a Rozsnyói TV ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT A TÁVOLI STRASBOURG ÉS A KÖZELI MEČIAR. Vasárnap délben a televízió előtt ülve rövid úton meggyőződhettünk róla, mennyire naivak voltunk, amikor azt gondoltuk, hogy Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételével önmagától megoldódik a magyar kisebbség problémáinak zöme. Úgyszólván még fel sem vonták Strasbourgban a szlovák zászlót, Pozsonyban már meg is kezdődött a masszív hangulatkeltés. Ismét ott találtuk magunkat a vádlottak padján. Mintha néhány nappal korábban mi sem történt volna az ET székhelyén, mintha soha sem fogalmazták volna meg az Európa Tanács ajánlásait, és mintha soha sem vállalta volna teljesítésüket a szlovák parlament. Vasárnap délben egy és kettő között három szlovák politikai kitűnőség vívta meg szópárbaját a nemzeti önérzet nevében három kisebbségi magyar politikai vezetővel. A kormánypárti csapat élén az az Ivan Gašparovič házelnök érvelt, akinek vezetésével a törvényhozás vállalta az ET-ajánlások teljesítését. A Lépések c. vitaműsort nézve akaratlanul az jutott az ember eszébe: Vajon helyes volt-e, hogy az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezető tisztségviselői elfogadták a Televízió meghívását? Ugyanis ez a televíziós műsor inkább bikaviadalra emlékeztetett, mintsem politikusok véleménycseréjére. A szlovák politikusok torreádornak érezték magukat, akitől a nézők elvárják, hogy a gondjára „bízott" bika legfeljebb csak annyi sanszot kap, hogy az aréna egyik sarkából a másikba rohangálhasson. Ilyen viszonyok között a magyar politikusok mondhattak volna bármit, érvelhettek volna bármivel, a „torreádorok" célja mindenképpen a „bika" ledöfése lehetett. Az is volt. Mert ugyan ki emlékezik már a magyar pártok által szorgalmazott megoldások fejlődéstörténetére? Ugyan kinek van már meg a tegnapelőtti napilapja, amely megírta, miként vonultak ki a kormánypárti képviselők a parlament terméből, amikor jóval a strasbourgi ET-felvételi procedúra előtt a magyarok által beterjesztett törvényjavaslatot kellett volna megvitatni? A szlovák nemzet jelentős része az egész folyamatból csak azt jegyezte meg, hogy a budapesti magyarok és a szlovákiai magyarok összefogtak, és ennek hatására magalázták az államalkotó nemzetet. Felmerül a kérdés: Vajon milyen taktikát kellene választania a magyar politikai reprezentációnak? Mindenképpen tanácsoálenne abból kiindulnia, hogy a szlovákiai politikai életben egyre több az olyan párt, amely igényli, hogy a Nyugat kulturált erőnek, valóban demokratikus képződménynek tekintse. Kétségtelen, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom ilyen politikai erő. Aki ezt nem akarja észrevenni, az szlovákiai magyarként önmagát csapja be. Hasznos lenne, ha a magyar politikai vezetők tüzetesebben tanulmányoznák Ján Čarnogurský megnyilvánulásait. Talán érdemes lenne a Demokratikus Baloldal Pártja ilyen irányú ambícióit is figyelembe venni, különös tekintettel a Szocialista Internacionáléba való felvétellel kapcsolatos szándékaira. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a jelzéseket, amelyek például Pavel Kanis különböző fórumokon tett megjegyzéseiben voltak felfedezhetők. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezető politikusainak Strasbourg utáni megnyilvánulásai azt mutatják, hogy az ajánlásokat nem egy nemzetközi szervezet alapfilozófiájából következő követelményeknek tekintik, hanem diktátumnak, amely kizárólag Budapest és a szlovákiai magyar politikai struktúra mesterkedéseinek az eredménye. A legutóbbi napokban elhangzott nyilatkozatok mind ezt bizonyítják, így a Strasbourgban elfogadtatott ajánlásokat fogcsikorgatva „tették magukévá", A parlamentben levő szlovákiai magyar politikusoknak ma is csak azt lehet tanácsolni, amit a kisebbségi politikai struktúra liberálisabb tartományaiban már oly sokszor megfogalmaztak: tegyék rugalmasabbá, életszerűbbé szövetségi politikájukat. Fedezzék fel, hogy vannak Szlovákiában politikai erők amelyek ambicionálják, hogy kulturált politikai erőnek tekintessenek. Úgy ambicionálják, hogy a gesztusokat nem fogcsikorgatva teszik. Fontos, hogy Strasbourg vigyázó szemei Szlovákián vannak. Strasbourg azonban távol van, Pozsony pedig közel. Itt is meg kell keresni azokat, akikkel szót lehet érteni. Ugyanis a Mečiar-vircsaft csak epizód lesz Szlovákia történelmében. TÓTH MIHÁLY LEGTÁVOLABB A NAPTÓL FÖLD NYÁRON A Föld Nap körüli mozgása során négy olyan ponton halad át, amelyeknek valamilyen oknál fogva fontos szerep jut a földi élet történetében. Ezek a pontok a négy évszakot választják el egymástól és csillagászati határokat állítanak közéjük. Ilyen ponton halad át a Föld június 21-én is és a tavaszt maga mögött hagyva a nyár birodalmába lépett be. Ezt az időpontot nevezzük nyári napfordulónak és egyben ez jelenti a nyár kezdetét is az északi féltekén. A Föld kissé elnyúlt pályán mozog a Nap körül, aminek következtében a távolsága is változik tőle. A téli hónapokban közelebb vagyunk a Naphoz, a nyár közeledtével egyre távolabb és távolabb kerülünk tőle. Általánosítva a fent említetteket elmondható, hogy a téli napforduló körül vagyunk legközelebb a Naphoz, a nyári napforduló idején pedig a legtávolabb. Sokan talán azt gondolhatnák, hogy a fent olvasott sorok hibásak és fordítva van minFÖtD TÉLEN den. Pedig nincs tévedés. A nyár-tél váltakozása nem a Nap—Föld távolságától függ (ez a távolság-ingadozás nem olyan nagy, hogy hatással lehetne a hőmérséklet változásra), hanem a napsugarak beesési szögétől, tehát az egyenlítő helyzetétől a Naphoz viszonyítva. Ahogy a mellékelt ábrán is látszik, a nyári napforduló idején az északi félteke van a Nap felé fordulva, így a Nap magasan a horizont felett delel és a „világítási ideje" is meghosszabbodik, tehát több fény éri Földünk eme részét. Legtávolabb a Naptól ma vagyunk kb. 152 099 000 km-re tőle (a közép Nap-Föld távolság 149 600 000 km). Összehasonlításként a téli napforduló idején ez a távolság 147 089 209 km-re csökken. Az egyenlítő (vastagabb vonal) helyzete nyáron és télen