Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-20 / 166. szám, kedd

1993. JÚLIUS 20. ÚJ szól MOZAIK 4 ELSŐ ÁRFOLYAMOK Az RM-S Slovakia első, június 11-én lezárult aukciós fordulójának ered­ményei (néhány kiválasztott vállalat esetében): Vállalat aukciós forgalom ár (darab) REND LESZ SZEPESVÁRALJÁN? Agropol Bodrog 83,1 16 Agrostroj Rožňava 70 285 Cassoviamílk 163,3 4 Dumas 293 0 Dunako 390,5 1 Figaro Bratislava 2078,1 43 Gemerské pek. a cukr. 279,2 0 Gemstav Rožňava 63,9 32 Geoprieskum Rožňava 127,6 0 Hotel Európa 622,6 1 Incheba 3153,2 6 Invest, a rozv. banka 2037,5 46 Juhocukor 1163 144 Kafiléria 2100,4 16 Komárňan. pek. a cukr. 353,6 0 Košická mliekáreň 109,6 178 Levické mliekárne 394 2 Mäsokombinát Novum 206 0 Mlyn Pohronský Ruskov 3115,1 0 Mraziarne Sládkovičovo 264,4 7 Nábytkáreň Král Chlm. 346,3 0 Novohradská zlieváreň 261,9 0 Novohradské pekárne 354,5 0 Novohr. priem, kameňa 435,2 0 Novoker Lučenec 832,7 2 Novop Lučenec 85,3 0 Old Herold Ferm 3076,9 2 OSP Danubius 116,8 0 Pofnonákup Dunaj 120,9 0 Poľnonákup Rovina 62,3 68 Rožňavská mliekáreň 241,9 13 SES Tlmače 93,7 260 Slovenská poisťovňa 1790,9 269 Slovenské lodenice 315 453 Staveco Galanta 494,7 15 Stavex 50,4 0 Strop Pôtor 55,2 0 Terapref 63,6 0 Trebišovské pek . a cukr. 154,7 8 Union, poisťovacia a. s. 3791,2 2 VSS 67,8 66 VSŽ 130,2 4633 Všeobecná úver. banka 1571,1 352 Závod SNP 110 1014 ZMV Kova Motor 121,5 48 Az érdeklődők a teljes listát az egykori regisztrációs helyeken tekint­hetik. HAZAI ÓZONVÉDELEM SZÁMOKBAN Bármennyire is nehéz a szlovák gaz­daság jelenlegi helyzete, az állam, illetve az érintett vállatok rövid időn belül kénytelenek lesznek megterem­teni az ózonrétegre veszélyes anya­gok helyettesítésének feltételeit. A környezetvédelmi minisztérium adatai szerint a termelés visszaesése, illetve a piaci követelményekhez tör­ténő alkalmazkodás következtében az ózonpusztító anyagok hazai fel­használása a referenciaévnek tekin­tett 1986-os 2009 tonnás felhaszná­lásról tavalyra 971 tonnára esett visz­sza, így ebben a tekintetben már most teljesítjük az egyelőre még senki által alá nem írt legújabb, koppenhágai egyezmény elvárásait. Jelenleg a két legnagyobb felhasz­náló az aranyosmaróti Calex (260 tonna) és a pozsonyi Kozmetika (250 tonna). Egy tavaly februári felmérés szerint az összes ilyen jellegű hazai technológia átállítása ártalmatlan anyagokra 8,2 milliárd koronát igé­nyelne. Ebból viszont egyedül a Ca­lexnak 7,2 milliárd koronára lesz szüksége, amit ha nem teremt elő, a közeljövőben teljesen kiszorulhat a piacról. Az állam ezen a téren a jogszabályi keretek megteremtésével segíthet, így a környezetvédelmi miniszté­riumban jelenleg folyik az ún. ózon­törvény, vagyis az ilyen szempontból veszélyes anyagok használatát szabá­lyozó előírás kidolgozása. A nemzetközi segítséget illetően egyelőre azok közé az országok közé tartozunk, amelyek évente komoly összegeket fizetnek be az ózonréteg védelmére alakult ENSZ-szervezet­nek. A keleti országok jelenleg épp azt igyekeznek elérni, hogy mindezt áruban törleszthessék. A Világbank egyébként Csehországnak és Szlová­kiának 3,8 millió dolláros segítséget adott, ebből Szlovákia főként a hűtő­berendezésekből visszanyert freonok begyűjtését, raktározását és felújítá­sát igyekszik megszervezni. -tl­Amióta romokban áll a szepesi vár, aligha hallatott magáról annyit megye-, illetve országhatárokon beiül és kívül a várhegy lábánál meghúzódó település, mint az el­múlt héten, önkormányzata ugyanis a bű­nözés megállapítását célzandó olyan (im­már közismert) rendeletet hozott, ami­lyenre az utóbbi időben széles e vidéken nem volt már (még) példa. Az érintettek tiltakozására a jogok szakértői is alkot­mányellenesnek minősítették a helyi ön­kormányzat által július elsején elfogadott rendeletet, s azt a szlovák parlament a múlt hét közepén - az érvénybelépés napján - érvénytelenítette. A városatyák felsőbb szervek figyelmeztetésére ugyan azt mondták, rendeletüket nem vonják visz­sza, ám a parlament közbelépésére, s az országos rendőrfőparancsnoknak a helyi rendórszolgálat megerősítésére tett ígére­tére engedtek a huszonegyből. Igaz, azzal a feltétellel: ha a bűnözés nem fog csök­kenni, akkor az érvénytelenített rendele­tüket kevés módosítással felújítják... Az előzmények A múlt hét derekán e sajátos, az egyko­ri szász lakosok építkezési kultúrájának jegyeit még nagyba őrző településen járva a miért-re kerestem a választ. A városi hivatal elöljárója, Ján Drevený egy köteg iratot tett az asztalra. Közülük az egyik jegyzék az utóbbi hónapokban történt bűncselekményeket taglalja. „...Rusina­kovánál, Kešefákéknál, Vaškóéknál, Ló­rincovánál kifosztották az éléskamrát..., Hricéknél a füstölőbe hatolt be valaki és vitte el belőle a kolbászt, szalonnát..." összesen harmincöt betörésről, lopásról számol be az irat. - Mi az országos rendőrség járási pa­rancsnokságát 1992 januárjában kértük először, hogy a helyi rendőrjámrök lépje­nek fel erélyesebben a garázdálkodók ellen, szigorítsák az ellenőrzéseket - szed­te elő a hivatalvezető az azzal kapcsolatos levelet. - Sajnos, nem történt javulás. Később a helyi rendőrőrs teljes személy­zetcseréjét kértük az illetékesektől, majd néhány hónap múlva Pittner belügymi­nisztertől is. de hiába. Ez év január 8-án panaszunkat Tuchyňa miniszternek cí­mezve megismételtük. Ezt követően ellá­togatott ide a minisztériumi államtitkár, volt néhány tanácskozás is ez ügyben nálunk a rendőrség képviselőinek jelenlé­tében, de javulás nem állt be. Tuchyňa miniszter úr februárban meg azt válaszol­ta levelünkre, hogy a rendőrség jól teljesi­ti küldetését, ezért nem kell az általunk kért személyzetcsere. A helyi önkor­mányzat február végi ülésére a járásbírót és a járási ügyészt is meghívtuk, gondol­tuk, ellátnak tanáccsal, segíthetnek ne­künk. Egyikük sem jött el. Később újból a felsőbb állami szervektől kértünk segít­...ÉS MÁSUTT IS? séget, de mivel kérésünk süket fülekre talált, július elsején intézkedtünk. Mi mást tehettünk, hiszen a lakosok egymás után jártak ide panaszaikkal, a rendőrség pedig jóformán semmit sem tett a bűnözés meg­fékezése érdekében... Terepszemlén A városban több járókelővel beszél­tem. Általában egyetértettek az önkor­mányzat rendeletének lényegével. - So­kan talán szándékosan, vagy az itteni valós helyzetet nem ismerve félremagya­rázzák azt. Szó sincs fajüldözésről. Csu­pán rendet akar a nép, s a városatyák a lakosságnak ezt a jogát igyekeznek érvényesíteni, védeni - állt meg mellet­tem a piactéren végzett „közvélemény­kutatásom" közben egy nyugdíjas férfi. A nevét nem akarta elárulni. Egy másik megkérdezett azt mondta, legyen a bűncselekmény elkövetője roma vagy nem roma, tettéért a törvény elótt feleljen annak rendje-módja szerint. - Persze, lehetnének a büntetések meg a börtönök szigorúbbak is. Olyanok, hogy oda soha többé ne kívánkozzon vissza az ember! Állítom, ha így lenne, akkor keve­sebben vétenének szándékosan a törvé­nyek ellen, kevesebben lopnának! - ér­velt. - Képzelje el, ma ott tartunk - foly­tatta hogy az ember kerékpárját az egyik tizenéves, lehet a szülei tanácsára, ellopja, a másik meg azzal állít be a kár­vallotthoz, hogy ó két százasért vissza­szerzi neki a biciklit. Az idős ember erre mit tehet? Ha a rendőrségre bízza az ügyet, aligha kapja vissza a tulajdonát. - Az önkormányzatnak talán úgy kel­lett volna megfogalmaznia a rendeletet, hogy az a tisztességes, rendes romákat, mert olyanok is vannak, ne sértse. Szerin­tem ez csak részletkérdés ugyan, mert nem hiszem, hogy a városi rendőrség azoknál is tartana razziát, akik nem szol­gáltatnak rá okot, akik rendesen élnek - mondta el véleményét egy fiatalember. XXX Néhány roma lakost is megszólítottam. - Én elitéltem ezt a rendeletet - kezd­te Martin Girga. - Azt mondták, azért volt rá szükség, mert gyakori itt a bűnözés. Ugyan kérem, miféle bűnözést emleget­nek, hiszen mi nem gyilkolunk... - Nem is lopnak? - Az előfordul. Úgy, mint bárhol má­sutt. Ma minden drága, hát mit tegyen a magamfajta, ha nincs se pénze, se mun­kája és élni akar - folytatta cseh és szlovák keveréknyelven. - ön dolgozott valahol? - Olmützben. tíz évig, de a közelmúlt­ban létszámcsökkenés volt ott is, s elen­gedtek. Itthon hiába keresek munkát... - Miből él? -Háromtagú családom havi 3 ezer korona állami segélyt kap. Abból. Szű­kösen... xxx Jaroslav Mižigár úgy mutatkozott be, hogy ó a Roma Polgári Kezdeményezés helyi szervezetének elnöke. Nős, hat gyermeke van. - Családom havonta 8 ezer korona segélyt kap, abból tengődünk. Mind­egyikünkre jut egy ezres... Édeskevés. A lakásunk kicsi, rozoga. Szeretnénk egy jobbat, nagyobbat, de a város nem akar adni... Pedig van itt üres ház, de azt inkább a vállalkozóknak adják... Hát igazságos ez?! - váltott át támadó hang­nembe. - S amelyikben most él, azt miért nem teszi rendbe, miért nem újítja fel? Kérdésemből alighanem kiérezte, hogy nem értek vele teljesen egyet, ezért inkább csak végigmért tekintetével és nem válaszolt. Ám rövid hallgatás után folytatta: - Jártam Pozsonyban is. Kelto­šová miniszterasszonynál, de nem és nem intézik az ügyemet... Nincs itt rend! Ami pedig a helyi rendeletet illeti, ha nem vonják vissza, a romák sztrájkba lépnek, eltorlaszolják a közutakat és... Nem folytatta, elvonult, xxx Egy további vélemény. „Fehértől" hal­lottam a városkában. - Szerintem éljen mindenki úgy, ahogy neki megfelel, tehát az igénytele­nebbek akár faputrikban is a falu percmén vagy bárhol, ám a közösségi élet normáit mindenki tartsa be, ne nyúljon senki más tulajdonához. xxx A városi rendőrségen Slavomír Lach parancsnoktól azt hallottam, ha a jogkö­rük megengedné, ők rendet tudnának tar­tani a városban. - Csakhát a jogkörünk körül még sok a tisztázatlan kérdés. A közelmúltban pél­dául az egyik kollégám a városi rendőrö­ket már többször is megfenyegető roma banda igazoltatása közben riasztó lövések leadására kényszerült az agresszívakkal szemben, s emiatt az ügyészség, a banda büntetett előéletű tagjainak tanúskodása alapján, vádat emelt ellene. Ezek szerint, ha észrevesszük, hogy valaki egy gépko­csiból éjszaka lopja az üzemanyagot, ak­kor inkább forduljunk el, és tegyünk úgy, mintha semmit sem láttunk volna?! Ez helytelen lenne! Igy nem lesz itt rend soha! - érvelt. Megoldás? A múlt hét péntekén - éppen akkor, amikor a régió tíz településének polgár­mestere Lőcsén tanácskozva úgy határo­zott, támogatják a váraljai önkormányzat lépését - kiutazott Szepesváraljára a szlo­vák parlamentnek az ügy kivizsgálásával megbízott csoportja, valamint František Krajča országos rendőrfőparancsnok, s a romák szervezeteinek központi tiszt­ségviselői is. A közel ötórás tanácskozá­son végül is megállapodtak a helyiekkel abban, hogy az önkormányzat figyelembe veszi a parlament döntését, a rendőrség pedig garantálja a bűnözés visszaszorí­tását. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) AHOGY ÉN LÁTOM ELLENZÉKI KACÉRKODÁS UTÁN Néhány hete már-már úgy látszott, hogy a kisebb­ségbe került Mečiar-pártot, ha megtörni nem is tudja, de legalább engedményekre kényszeríti az ellenzék. Ez rendkívül fontos lett volna az ország jövője szempontjából, hiszen csak a vak nem látja, hogy a tavaly hatalomra jutott DSZM hosz­szú időre, ha rajta múlik, évtizedekre igyekszik berendezkedni. Ez egyébként természetes törek­vése minden pártnak. Csak az természetellenes, amilyen módszereket Mečiarék a berendezkedés során alkalmaznak. A szó szoros értelmében veszélybe került a demokrácia, így mindenki elismeréssel szemlélte Ľudovít Cérnáknak, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének egy bizonyos időszakban folytatott tevékenységét: kilépett a kormányból és kijelentette, nem hajlandó parí­rozni a miniszterelnöknek. „Köpte a markát", hogy ha az ország érdeke úgy kívánja, pártja hatékony része lesz Mečiar ellenzékének. Igaz, keservesen, de megkezdődtek az ellen­zék összefogását célzó tárgyalások. Naponta fel­színre bukkantak a célok különbözőségéből ere­dő ellentétek. De voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, a demokrácia védelmének platformján össze lehet fogni. Hidegzuhanyként hatott, amikor kiderült, hogy megkezdődtek a DSZM és az SZNP koalíci­ós tárgyalásai. Ma már nyilvánvaló, hogy Mečia­rék mesterségesen terjesztették el: a Szlovák Nemzeti Párt öt vagy akár több miniszteri bár­sonyszéket is megszerezhet. Mézesmadzagként szivárogtatták ki ezeket a híreket, mert tudták, hogy ezzel mindennél jobban befolyásolhatják a Cérnák-párt szavazóbázisát. Azokat a szlovák embereket, akik természetellenesnek tartják, hogy miközben az SZNP volt az az egyetlen politikai erő, amely 1989 ősze óta egyfolytában kiállt Szlovákia különválásáért, az önálló állam első kormányából hiányoznak a párt emberei. Ľudovít Cérnák alig két hete már arról tartott előadást a televízióban, hogy jobboldali demok­ratikus párt elnökeként miként tervezi a szélsősé­ges nacionalistáktól való megszabadulást. A re­ceptet is elárulta: felajánlja nekik, lépjenek át valamilyen ortodox nemzeti törpepártba. „Több tucat ilyen párt működik Szlovákiában" - mon­dotta. Úgy tűnik, Mečiar jobban ismeri a Szlovák Nemzeti Pártban uralkodó helyzetet, mint Ľudo­vít Cérnák pártelnök. A hosszan elnyúló koalíciós tárgyalások lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy a nemzetiek alsó rétegei a miniszteri bársonyszé­kek iránt vonzódó SZNP-alvezérek vezetésével megszerveződjenek, és nyomást gyakoroljanak a pártelnökre. Cérnák későn vette észre, hogy nem véletlenül húzódtak el a koalíciós tárgyalások, hanem a mi­niszterelnök akaratából. Alvezérei a „most vagy soha" jelszóhoz igazodva járták az országot, lázították a párttagságot a kormányba való belé­pés érdekében. Valószínű, hogy Ľudovít Cérnák még komo­lyan is gondolja a jobboldaliságot. Talán még azt is, hogy demokratikus politikai erővé változtatja át pártját. Ehhez képest az a helyzet, hogy 1993. július 19-én a szlovák parlament a Szlovák Nemzeti Párt segítségével elérte azt, amivel már legalább fél esztendeje sikertelenül próbálkozott: az ő so­raiból választották meg a számvevőszék elnökét. A két alelnök az SZNP-ből került ki. Teljesen egyszínű lett ezzel Szlovákia hatalmi garnitúrája. A köztársaság elnöke, a miniszterel­nök, a parlamenti elnök és az alkotmánybírósági elnök után a legmagasabb ellenőrző szerv élére si a DSZM tagja került, fgy azután teljesen mellé­kes, hogy Marián Vanko személyében nem köz­gazdász, nem is bankszakember, nem is adóügyi szakértő, hanem elméleti pszichológus került a nagytekintényű hivatal élére. Majd mindig meg­mondják neki, hogy mit kell ellenőriztetni és mit nem. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vidáman vezeti az országot - a klasszikus egy­pártrendszer felé. TÓTH MIHÁLY Szepesváralján csak 250 roma él, de a környék Hyen táboraiban több ezren tengődnek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents