Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám, szerda
RIPORT . ÚJ SZÓ. 1993. JUNIUS 9. KIÉ LESZ A KIRÁLVHELMECI ALLAMI GAZDASAG PRIVATIZÁCIÓ VAGY TRANSZFORMÁCIÓ? A Bodrogköz egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalata a Királyhelmeci Állami Gazdaság. A több mint 6000 hektáron gazdálkodó nagyvállalat fokozatosan terelgette szárnyai alá a kisváros vonzáskörzetébe tartozó falvak mezőgazdasági üzemeit, akár kotlós a csibéit. Az évek során ezeken a részlegeken többnyire szakosodott a termelés. Napjainkban, amikor az egész országot gazdasági válság sújtja, amikor az ágazati termelöket kizárólag a túlélés stratégiája foglalkoztatja, itt még mindig az egykori mércét igyekeznek tartani. Igaz. nem mindig sikerrel, hiszen amint azt Belan József, az állami gazdasági igazgatóhelyettese is megállapította, a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz a talponmaradás. Hiába több a követelésük, mint a tartozásuk, a pénzügyek intézése napjainkban sziszifuszi munkát igényel, s a legtöbb esetben kevés eredménnyel jár. Jómaga harminc éve dolgozik a mezőgazdaságban, de ilyen válságra még a hőskorból sem emlékszik. Azelőtt, ha keleten gond volt, legalább a termékenyebb délnyugati járásokból kisegítették őket. Jelenleg azonban ott talán még nagyobbak a gondok, mint nálunk - mondja. Belan József fél évvel ezelőtt még a gazdaság battyányi részlegének vezetője volt. Bár jelenlegi funkciója már a központhoz köti, még mindig szívén viseli a részleg sorsát. Tagadhatatlan, hogy a gazdasági udvaron rend és tisztaság uralkodik. Úgy tartja, ennek így is kell lennie, hiszen csak megfelelő környezetben lehet az emberektől minőségi munkát követelni. Ezt a részleget is hosszú évek során alakították olyanná, amilyen. S nemcsak a benne lévő rendre lehetnek büszkék. Tavaly például 4 millió liter tejet adtak el, az idén is ugyanennyit szeretnének. A tavalyi szintnek megfelelőre állították be a sertéstermelést is, csaknem 2000 tonna sertéshús értékesítését tervezik. 5 bár a húsvét előtti húsembargó a pecsenyebárányok eladásában keresztülhúzta számításaikat, megvannak a lehetőségeik, hogy teljesítsék a feltételeket. Egyvalamire azonban kifejezetten büszke Belan József: arra a Németországból behozott 400 darabból álló fejőstehén-állományra, amely tavaly óta csak elsőosztályú tejet ad, s még a téli hónapokban is 13 liter körüli fejési átlagot produkált. A kedvező eredmények ellenére itt is van éppen elég gond. Főleg most, miután a privatizáció állóvizei végre megmozdultak. - Hosszas mérlegelés után az állami gazdaság vezetése úgy döntött, hogy részt vesz a gazdaság privatizációjában. Abból az alapvető filozófiából indultunk ki, hogy ekkora nagyvállalatnak hosszú távon csupán együtt lehet esélye a túlélésre. Noha kétségtelen hogy egyes részlegei attraktívnak tűnhetnek a potenciális vásárló szemében. Az általunk kidolgozott privatizációs tervezet viszont a gazdaságot teljes egészében, tehát az összes részleggel együtt kívánja nevesíteni. Az állami gazdaság battyányi részlegére azonban mások is pályáznak. Elsősorban a faluban működő földtulajdonosok társulása. Elnökük, Matyi József, - hangsúlyozva, hogy nemcsak a saját nézetét közvetíti, - így körvonalazta az elképzeléseket. - Mivel az állami gazdaság egykoron bekebelezte a faluban működő szövetkezetet, amelyet apáink alakítottak, úgy véljük, jogunk van a gazdasági épületekre. Éppen ezért szeretnénk az állami gazdaság itteni telepét átalakítani egy közösségi formában működő vállalkozássá. Az állami gazdasággal való együttműködéstől sem zárkózunk el, viszont úgy érezzük, ami itt jött létre, amit a falu népe alakított ki, arra az utódoknak joguk van. A mintegy 500 hektárnyi földterület tulajdonosai, ha gazdálkodni akarnak, ahhoz istállókra és egyéb épületekre is szükség van. Ráadásul mivel a faluban sok a fiatal munkanélküli, számukra is munkahelyet szeretnénk teremteni, akár egy takarww .-B Matyi József: Amit a falu népe alakított ki, arra az utódoknak is joguk van Az elképzelés szerint egy tíz főből álló vállalati menedzsment, kft.-t alapítva igazgatná a gazdaságot. Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi helyzetben ebből az ágazatból munkával nem lehet meggazdagodni, de mi továbbra is munkalehetőséget akarunk adni az itteni embereknek - hangsúlyozta Belan József. SÓZNA M mánykeveréket gyártó üzem létrehozásával. A látszólag nyugalmas felszín alatt vélhetően kemény indulatok feszülnek. Belan József azt nehezményezi, hogy a minisztériumból kapott leirat alapján kellett megtudnia, hogy a társulás is igényt tart a gazdasági részlegre. Azt állítja, a Battyányban Belan József: Ekkora nagyvállalatnak hosszútávon csak együtt van esélye a túlélésre meglévő 1500 hektár termőföld helyett 800 hektár is elegendő lenne a jelenlegi termelési szint kiszolgálására. Akik szövetkezetet akarnak létrehozni, bátran vállalkozhatnak. De amíg az állami gazdaságé a telep, ott idegenek nem járhatnak, kelhetnek, főleg ha nem igazolt a tulajdonjoguk. A kárpótlásra pedig már eddig is mintegy 5 milliót költött a gazdaság. Matyi József a földtulajdonosok társulása nevében azzal érvelt, azért szeretnék az állami gazdaság telepét úgymond visszaszerezni, s rajta közösen működtetett gazdaságot létrehozni, mivel bíznak abban, hogy a munkahelyteremtéssel a faluközösség is visszatalálna önmagához. Az úrbéri társaságot is többek közt e célból hozták létre. A feszült helyzetet nem biztos, hogy a privatizáció megoldja. Az erőviszonyokat tekintve, az állami gazdaság mindenesetre lépéselőnyben van, hiszen a minisztérium privatizációs alapelvei is az egészben való vételt részesítik előnyben. Ha a battyányiak be is neveznek a privatizációs versenyfutásba, kétséges, mennyire tudnak versenyképes tervezetet és feltételeket biztosítani. Az igényükről azonban nem mondanak le, s ez vélhetően még sok konfliktushelyzetet teremt. Csak rajtuk áll, hogy ezeket a helyzeteket, milyen vehemenciával fogják megoldani. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ku hlasovaniu oprávnených skutočných spoločných držitetov (majitefov) sp nerozdeleného lesa (balújy) bývalých urbárníkov ikam&Qäesa/i v Bot časoch s vyznačením podielov. Ku hlasovaniu íjii.u m.-ikSv -laiteiV.ŕtns «v!>-. O ua X i . Ow-tM r meno a bydlisko ro.M iiljMjv [MJ.lia pvxii.l : o., rä ľ:- í; S.'IIU 1I.SÍ3VU oiivrhn j " í M"' i läd i «WÍ>Í>H :: , , ... — £ II,i\fll'J V31IUÖO vo /ioui'ioch c.íci i; „bio. uilMftkrj ui>jk*le..li ;• jnjäkiiU 1 j . a W 16/ i Arpadi Julia rod. -f® /« B 4 1o f u | _ í 24/ 24/ 2,Br«ao Ján 384. 384. 1.5. 1.5 . 4'Béree Benjanin ^. ľ ' /ľ * 224/ 224/ int Jojŕef C 384. 384. 14.- 14.—. Imrbora- 192/ 192/ 12,- 12.—. A battyányi úrbéri társulat egykori tulajdonlapjának kivonata A Németországból behozott fejőstehenek még télen is tartják a 13 literes fejési átlagot Méry Gábor felvételei TULIPÁNOS LÁDÁVAL BUDAPESTEN Lassan már évtizedben mérhető a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Álapiskola baráti kapcsolata a budapesti József Attila Általános Iskolával. A közelmúltban is a püspöki iskola egy tucat tanulója, pedagógusa látogatta meg a józsefvárosi baráti alma matert, hogy részt vegyenek a hagyományos József Attila Napokon. Mit jelentett pedagógus és tanuló számára a budapesti látogatás? - kérdeztük Ozsvald Erzsébettől, a pozsonypüspöki iskola igazgatójától. - Úgy érzem, az elmúlt évekhez viszonyítva még több élményt. A házigazdák feledhetetlen baráti légkört teremtettek, az eddigieknél is jobban érezhettük figyelmüket, kedvességüket. Az volt a benyomásunk, hogy Magyarország az ilyen alkalmakat is megragadja, hogy a szomszédos országokban élő kisebbségek iránti figyelem kifejezésre jusson. Ezt bizonyítja, hogy Göncz Árpád, magyar köztársasági elnök szintén fogadta a külföldi iskolák küldöttségeit. Rajtunk kívül a rendezvényen már hagyományosan Erdélyből a tordaszentlászlói és a komandói, valamint az újvidéki iskolák képviselői vettek részt. • Milyen eseményeket kínáltak az idei József Attila Napok? - Most is a Mester utca 67 szám alatti, József Attila nevét viselő általános iskola vállalta a házigazda szerepét. Tanulók ismerkedése, számos szellemi és sportvetélkedő, utcabál és kirakodóvásár volt a kínálat. S persze az idén sem maradt el a gálaműsor, és a pedagógusok módszertani tapasztalatcseréje. A hagyományhoz tartozik József Attila szobrának a megkoszorúzása. Göncz Árpádon kívül ezúttal is a rendezvény díszvendége volt József Etelka, a költő kilencvenkét éves húga. • Feltételezem, hogy a püspökiek sem mentek ,,üres kézzel" Budapestre. - Szerencsére, volt miből választani. A közelmúltban ugyanis iskolánkban bemutattuk - bátran mondhatom, átütő sikerrel - a felújított Tulipános láda esztrádmüsorunkat. A gálaműsorban tanulóink a Tulipános láda egyik jelenetével, letkisz tánccal és a csehszlovákiai magyar költők verseiből válogatott összeállítással sikert arattak. Úgy vélem, becsülettel képviseltük a szlovákiai magyar tanulóifjúságot és pedagógusokat. A sportversenyeken sem vallottunk szégyent, hiszen leányaink kézilabdában a második, a fiúk pedig fociban a harmadik helyet szerezték meg. • Szélesebb körben is kedvező visszhangra talált a Tulipános láda. Milyen elképzeléssel keltették életre? - Iskolánk régebbi hagyományának felélesztése volt a célunk. Krónikánkat lapozgatva ötlött fel bennünk: miért ne eleveníthetnénk fel a Tulipános ládát, amely 1954-től egészen a hetvenes évek elejéig rendszeresen bemutatásra került. Lényegében egy színes esztrádműsor ez, amelyben az iskola mindenkori tanulóin kívül az óvodások, a középiskolások és a felnőttek is szereplési lehetőséget kapnak. Az újra életre keltett Tulipános láda változatos műsorával valóban nagy élményt jelentett mind a tanulók, mind a szülők, iskolabarátok számára. Sok visszajelzés érkezett, hogy jó lenne a műsort megismételni. Gondolkodunk rajta. Mindenképpen újra hagyománnyá szeretnénk érlelni Tulipános ládánkat. Gyermekeink érdekében tesszük ezt, mert meggyőződésünk, hogy a kultúra felfedezésének élményén kívül beszédkészségüket fejleszti, szereplési bátorságukat növeli, önbizalmukat javítja, szunnyadó művészi hajlamaikat ébreszti fel. Ennyi pozitívumért tanári karunknak is érdemes volt - a pedagógustársadalom siralmas anyagi megbecsülése ellenére - vállalni a többletmunkát. Hiszem, hogy egy nagy közösség örömére iskolánkban a közeljövőben újranyithatjuk a Tulipános láda fedelét. MÁZSÁR LÁSZLÓ
