Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám, szerda

1993. JÚNIUS 9. •Ó/szói HÖLGYOLDAL VALLOMÁSOK ... Hát, nem volt könnyű életünk. Én Budapesten éltem, a férjem pedig Szarvasról származik. Első két fiunk, Paiika és Sanyika még Szarvason születtek, 1946-ban és 48ban. Sanyika három hónapos volt, amikor a háborút követő nehéz, 48as esztendőben férjem családja Szlovákiába, a határtól 30 kilométerre eső Zselizre költözött. „Asszony, kövesd az urad!" alapon jöttem én is, meg a két pici gyermek. Nagyon nehéz volt a kezdet. Minden falatért nagyon keményen meg kellett dolgoznunk. Én nem tudtam munkába állni, kicsik voltak még a gyerekek. Vezekényen utaltak ki a számunkra egy szükséglakást. A férjem, bár aranydiplomával végezte a géplakatos-tanodát, beállt traktorosnak az éppen akkor alakult szövetkezetbe. Nem sokáig élhettünk gondtalanabbul. Kukoricahordáskor karambolozott, s olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy több hónapig munkaképtelen volt. Nem is tudom, hogy vészeltük át ezeket a hónapokat. Az apró gyermekek mellett én a jólelkű szomszédoknál kisebb háztartási munkákat vállaltam, hogy legalább a betevő falatunk meglegyen. Amikor a férjem felépült, beállt a kútfúrókhoz, s csakhamar elismerték ügyességét. Aztán 1950-ben megszületett János fiam, akit mi csak Öcsinek becéztünk, s 53-ban negyedik fiunk, Lacika. 0 az egyetlen, aki már nincs kő zöttünk, 31 éves korában, a mérnő ki diploma megszerzése előtt elgázolta egy autó. Két apró gyermeket hagyott maga után... Az ötödik gyermekünk végre lány lett, s természetesen az én nevemet kapta. Aztán sorrendben, körülbelül három év különbséggel, még négy gyermekünk született, Gyurka, Gábor, Ildikó és végül a,,ráadás" gyerek, Robika. A legidősebb s a legkisebb fiunk között 21 év korkülönbség van. Palcsi fiam fia és a „nagybáty" Robika között csupán egy év a különbség. De ez sohasem zavarta a gyermekeimet, a kicsik mindig örültek a kisebbek érkezésének, hiszen akkor már ők is parancsolhattak valakinek. Egyfajta hierarchia alakult ki, a nagyobbak segítettek a nevelésben, s ez így is volt rendjén. Nagyon jó gyermekeim és nagyon jó ferjem volt. Bármilyen nehezen is vészeltük át a pénztelen időszakokat, sohasem csökkent derűlátásunk. A férjem egészen nyugdíjba meneteléig az oroszkai konzervgyárban dolgozott, szerették és megbecsülték. Még állami kitüntetést is kapott! A kocsmába soha még csak a lábát sem tette be. Munka után sietett haza, a családjához. Itt aztán esténként előkerült a citera vagy a szájharmonika, s olyan vigasságot csaptunk, hogy a legkülönb zenés mulatóban is megirigyelhették volna... A gyerekeinket egyformán szerettük. Soha nem éltünk gazdagságban, de ami nagyon kellett, az mindig megvolt. S ami nagyon sok családból hiányzik, főleg a jó szó és a szeretet. Palcsi fiam, aki a haza szolgálatában áll, egész az alezredesi rangig vitte, Sanyi, Laci és Öcsi a bányának kötelezték el magukat, Erzsi a cipőiparban, Ildikó pedig az üvegcsiszoló szakmában tökéletesí tette tudását. Gyurka és Gábor villanyszerelő, Robika pedig szintén az egyenruhát választotta állami alkalmazottként. 6, a legkisebb fiunk döntött úgy, hogy velünk marad: a családi házat s öreg szüleit választotta. Ma már ő is nős, s legkisebb unokánk, Tamáska a tizennyolcadik unoka a sorban. Mind a tizennyolc unokát arra tanítjuk, hogy ha felnőnek, szerényen, de mindig emelt fővel éljenek. LESTYAN ERZSÉBET vallomását lejegyezte: N.KÁKAROVSZILVIA LEPRAMISSZIO A bélpoklosság a világ legrégebben Ismert fertőző betegsége. Már a bibliában említődlk, s a középkorban hangos tülköléssel Jelezték a leprások közeledtiiket. A borzasztó, baktérium által terjedő betegség ma már gondolnánk - kiszorult Európából, mégis, a bőrcsomókkal, fekélyekkel kezdődő, majd a végtagok fájdalommentes elhullásával végződő kórban szenvedők becsült száma manapság 20 millió. Alighanem meglepetést okozott a komáromi postán az a néhány őszülő hölgy, aki - vagy két éve először - több jókora csomagot adott föl - Nepálba. A csomagok, ezer korona körüli portóval indultak a tengeren túlra, műszálmentes, méretes lepedőket tartalmaztak főleg, valamint kézi kötésű fáslikat és körülbelül arasznyi méretű kötött négyzetecskéket. Persze a feladók nem állták meg, hogy bele ne csempésszenek egy-egy horgolt csipketerítőcskét, apró hímzett alátétet. Nepálból mindannyiszor megjött a köszönőlevél, igen, mindent nagyon jól tudnak használni. Kik ezek az asszonyok, és hogy kerültek kapcsolatba Nepállal? A több mint százéves múltra visszatekintő komáromi Protestáns Nőegylet 1945-ben megszűnt működésének visszaállítására kaptak kedvet a komáromi asszonyok, nem sokkal a bársonyos forradalom után. Idős és fiatal, pedagógus és könyvelő - óriási lendülettel láttak neki, hogy közösséggé szervezzék magukat, és eleinte a református közösség életébe vigyenek valami többletet. Az elnökasszony, Oláh Imréné Domonkos Ilona néhány csodálatos ünnepet szervezett a reformáció emléknapjára, felejthetetlen pillanatokat teremtve tudta hatalmas tömeg elé meghívni Csoóri Sándort, Czine Mihályt, Dobos Lászlót, Kálmán Attilát. A mintegy félszáz asszony, akik minden hónap utolsó keddjén rendszeresen összejártak, kórust alakítottak, szabó-varró, főző tanfolyamot szerveztek maguknak, szeretetvendégséget csaptak, ha kellett a kolozsvári filharmóniának éppen de valami nagyobb tettre is késznek érezték magukat. Egy diakonissza nővér révén kerültek kapcsolatba a Dobos Károly vezette budapesti lepramisszióval. Ez a karitatív központ a szocialista országokban egyedül Magyarországon működhetett, tehát hagyománya volt, szívesen közvetített London felé, ahol most már hivatalosan vezetik a komáromi adományozókat. (rjunk ide néhány nevet, az önzetlenség tisztességének szép példáit állítsuk ide tanulságul. Helvich Anikó, Farnbauer Béláné, Koronczi Dezsőné, Batykor Zoltánná, Polgár Júlia. S szóljunk azokról a névtelenekről, akik a misszió felhívására - mert minden egyházi lapban meghirdették gyűjtésüket - küldik a kötött négyzetlapokat, a lepedőket, a törülközőket, mindent előírás szerint műszálmentes fonálból, s küldik a pénzadományokat. Jött tízezres adomány, és akadt kisfiú, aki megtakarított zsebpénzéből száz koronát ajánlott föl. Az adományok kétharmada Csehországból érkezik, nem véletlen, hogy a válás óta megcsappant a küldemények száma, adminisztratív okokból. S ha mégis érkezik onnan csomag, a váHelvich Anikó és Oláh Ilona meg a dobozok, lepedők és kötött kockák (Vas Gyula felvétele) mos kibontatja, s gyanakodva kérdi, van-e jelentősége, hogy a kötött négyzeteknek milyen a színük, A volt református kollégium épületében kicsinosították a szabó-varró asszonyok a nagytermet, ők itt gyülekeznek csütörtökönként öt órától. A raktárhelyiségben pedig fölpolcolva a sok doboz, a rengeteg lepedő, a kötszerek. Csomagolásra várnak. Oláh Ilona meséli, hogy megható levelet kaptak egy ízben egy orosz lepratelepről. A budapesti elosztóból kerülhetett oda a küldeményük, még a misszió beindulása idején, s a telepvezető főorvos magyarul írta köszönőlevelét. Húsz éve nem írt, nem beszélt magyarul. Jólesett neki, hogy a hála szavait egykori anyanyelvén róhatta papírra. Az élet sajátos vargabetűkkel viszi az ember útját előre. Vargabetű, hogyis ne lenne az, hogy Komáromból éppen a messzi Nepálba jár a segélycsomagok útja. Hiszen van közelebb is lepratelep, van Oroszországban és Romániában is. Most intézik az asszonyok, hogy a londoni központ adja beleegyezését, oda küldhessék a kívánt gyógyszereket, vászon- és pamutárut. Egyszerűbb lenne. Addig a református kollégium egyik szobájában hétről hétre készülnek a csomagok, s a postán már megszokták, hogy a néhány őszülő hajú asszony rendszeresen küldözgeti csomagjait Nepálba. Ott pedig várják a betegek a pamut négyzeteket, hogy összehorgolhassák, takarót készítsenek belőle. Hogy ők is dolgozhassanak. Mert a tétlenség megöli a reményt. És remény mindig van. A felgyógyulásra is. - Annyiszor kérdezték már meg tőlünk: és mit kaptok ezért a sok fáradozásért? - Nagyot kacagnak a vidám, öntudatos asszonyok. - Ötven koronát fizetünk érte, kérem, annyi a nőegyletben a tagdíj évente. BROGYANYI JUDIT NŐGYÓGYÁSZNÁL Az oldalt szerkesztette: KOVÁCS ILONA II N.K. királyhelmeci olvasónk írja: „45 éves vagyok, s az utóbbi időben egyre gyakrabban fáj a fejem, rosszul alszom, hőhullámaim vannak. Csak nem a változás korának tünetei ezek?" szok, sírásra való hajlam — jól ismert tünet minden 50 év körüli nő számára. Amikor ez az időszak elmúlok, kezdődik az öregedés. Az orvosok döntő többségének az a véleménye, hogy a férfiak is átélnek valami klimaxhoz hasonlót, csak 10 évvel később, és nem olyan Intenzíven, mint a nők. Hogyan vészeljük át ezt az időszakot? Ha bármilyen panasza van, forduljon orvoshoz. Napjainkban nagyon sok olyan gyógyszert Ismerünk, amelynek hormontartalma alacsony, kicsi a mellékhatása, és segít átvészelni a kritikus Időszakot. Az Ilyen készítmények használata nem olcsó mulatság, de kétségkívül megéri. A változás korában levő nő törődjön többet egészségével. Rendkívül fontos az egészséges életmód. Egy jótanács: lelki és testi problémáit ne evéssel vezesse le.Rendszeresen ellenőrizze emlőit. Minél korábban ismeri fel a változást, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.A havi vérzés minden rendellenességével forduljon nőgyógyászhoz. A leirt tünetek alapján valószínűleg az ön esetében is már a változás koráról van szó. DR. JOZEF VALKY nőgyógyász Az ötven év körüli nők többsége már saját maga Is tapasztalja, érzi a változó kort kísérő kellemetlen tüneteket. A petefészek kevesebb női hormont termel, s lassan elmarad a havi vérzés. Az örgedés kezdetének időszaka ez, amikor a nő fokozatosan terméketlenné válik. Tulajdonképpen a szervezet védekezéséről van szó: megakadályozza, hogy a legyengült szervezetet terhesség terhelje, de nevezhetnénk ezt a természet kegyetlen játékának is, hiszen nagyon sok nő rendívül nehezen viseli ezt az időszakot. Vannak olyan szerencsések, akik csak a havi vérzés elmaradását követően döbbennek rá, hogy szervezetükben valami történt, mások viszont 10-12 évig is szenvednek, míg a szervezet megtalálja egyensúlyát. A változás már a 36. életév után elkezdődik, ekkor kezd ugyanis megváltozni a petefészek működése. Több mint 50 féle panaszt ismerünk, amely megkeseríti a nők életét. Hőhullámok,álmatlanság, szívpanaA TÉVÉ CSÖKKENTI AZ ÉTVÁGYÁT A dortmundi gyermekélelmezési kutatóintézet dolgozói megállapították, hogy napjainkban a gyermekeknek és az ifjúságnak kevesebb kalória jut, mint a múltban. Hogy miért? Sokkal kevesebbet mozognak, mint az előző generációk, és ezért kevesebb energiára van szükségük. A bűnös a televízió. Mivel ebben a korban működik a jóllakottság érzésének természetes mechanizmusa, a gyermekek leszoknak az evésről. Figyelemre méltó az a felismerés is, hogy a gyerekek kevesebbet is isznak, pedig fejlődő szervezetüknek sok folyadékra van szüksége. (IE) GYÜMÖLCSLÉ? Szerencsére mar nagyon sokféle szénsavas és szénsav nélküli üdítőital és rostos gyümölcslé kapható. Természetesen majd mindegyik a legegészségesebbnek, a legkorszerűbbnek kínálja magát. A gyanútlan, szomjas és korszerű táplálkozáshoz vonzódó, netán fogyókúrázó vásárló pedig olykor literszámra issza a rostos gyümölcslének mondott Italokat, ás nem olvassa el a dobozokon, üvegeken lévő feliratot: mennyi az Ital gyümölcs- és cukortartalma, az étetfesték (színezék) és az aroma, valamint a tartósftószer mennyisége. Pedig ha ezt elolvasná, rögtön kiderülne, hogy a csak minimális gyümölcsből, viszont sok aromával, festékkel és még több cukorral édesített Italok kifejezetten hizlalnak. Nem beszélve arról a sok felesleges vegyszerről, amely a szervezetünkben hosszú időn keresztül lerakódva annyi kárt okozhat. Jól gondoljuk meg, mit és mennyit Iszunk! MNL A RONGYOSZSÁK MÉLYÉRŐL... ... kincsek kerülnek elő. Maradék anyagok, régi csipkék, amit még a nagymamáink sajnáltak kidobni, mert hátha jó lesz még valamire. • Nincs az a kevés anyag, amiből ne jönne ki ilyen minimellény, pántokkal, aranygombokkal. Karcsú lányok bátran viselhetik trikóval, blúzzal. • Ha a szépséges csipkemaradék kevés, toldjuk meg (a hátát) vászonnal, bélésanyaggal, és varázsoljunk belőle neohippi stílusú fűzős mellényt. • Egyszínű, megúnt blúzunk ujját vágjuk le, és toldjuk meg csipkével. • Spanyolos öv bársonyból, ripszből vagy farmeranyagból. • A nagymama feslő függönyéből megmenthetünk egy mellényre valót! KiZ