Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám, szerda

1993. JÚNIUS 9. •Ó/szói HÖLGYOLDAL VALLOMÁSOK ... Hát, nem volt könnyű életünk. Én Budapesten éltem, a férjem pe­dig Szarvasról származik. Első két fiunk, Paiika és Sanyika még Szar­vason születtek, 1946-ban és 48­ban. Sanyika három hónapos volt, amikor a háborút követő nehéz, 48­as esztendőben férjem családja Szlovákiába, a határtól 30 kilomé­terre eső Zselizre költözött. „Asszony, kövesd az urad!" alapon jöttem én is, meg a két pici gyer­mek. Nagyon nehéz volt a kezdet. Minden falatért nagyon keményen meg kellett dolgoznunk. Én nem tudtam munkába állni, kicsik voltak még a gyerekek. Vezekényen utaltak ki a számunkra egy szükséglakást. A férjem, bár aranydiplomával vége­zte a géplakatos-tanodát, beállt traktorosnak az éppen akkor alakult szövetkezetbe. Nem sokáig élhet­tünk gondtalanabbul. Kukoricahor­dáskor karambolozott, s olyan sú­lyos balesetet szenvedett, hogy több hónapig munkaképtelen volt. Nem is tudom, hogy vészeltük át ezeket a hónapokat. Az apró gyerm­ekek mellett én a jólelkű szomszéd­oknál kisebb háztartási munkákat vállaltam, hogy legalább a betevő falatunk meglegyen. Amikor a fér­jem felépült, beállt a kútfúrókhoz, s csakhamar elismerték ügyességét. Aztán 1950-ben megszületett János fiam, akit mi csak Öcsinek becéz­tünk, s 53-ban negyedik fiunk, Laci­ka. 0 az egyetlen, aki már nincs kő zöttünk, 31 éves korában, a mérnő ki diploma megszerzése előtt elgá­zolta egy autó. Két apró gyermeket hagyott maga után... Az ötödik gyermekünk végre lány lett, s term­észetesen az én nevemet kapta. Az­tán sorrendben, körülbelül három év különbséggel, még négy gyerm­ekünk született, Gyurka, Gábor, Ildi­kó és végül a,,ráadás" gyerek, Ro­bika. A legidősebb s a legkisebb fi­unk között 21 év korkülönbség van. Palcsi fiam fia és a „nagybáty" Rob­ika között csupán egy év a különb­ség. De ez sohasem zavarta a gyer­mekeimet, a kicsik mindig örültek a kisebbek érkezésének, hiszen akkor már ők is parancsolhattak valaki­nek. Egyfajta hierarchia alakult ki, a nagyobbak segítettek a nevelésben, s ez így is volt rendjén. Nagyon jó gyermekeim és nagyon jó ferjem volt. Bármilyen nehezen is vészeltük át a pénztelen időszakokat, soha­sem csökkent derűlátásunk. A fér­jem egészen nyugdíjba meneteléig az oroszkai konzervgyárban dolgo­zott, szerették és megbecsülték. Még állami kitüntetést is kapott! A kocsmába soha még csak a lábát sem tette be. Munka után sietett ha­za, a családjához. Itt aztán estén­ként előkerült a citera vagy a száj­harmonika, s olyan vigasságot csaptunk, hogy a legkülönb zenés mulatóban is megirigyelhették vol­na... A gyerekeinket egyformán szerettük. Soha nem éltünk gazdag­ságban, de ami nagyon kellett, az mindig megvolt. S ami nagyon sok családból hiányzik, főleg a jó szó és a szeretet. Palcsi fiam, aki a haza szolgálatában áll, egész az alezrede­si rangig vitte, Sanyi, Laci és Öcsi a bányának kötelezték el magukat, Er­zsi a cipőiparban, Ildikó pedig az üvegcsiszoló szakmában tökéletesí tette tudását. Gyurka és Gábor vil­lanyszerelő, Robika pedig szintén az egyenruhát választotta állami alkal­mazottként. 6, a legkisebb fiunk döntött úgy, hogy velünk marad: a családi házat s öreg szüleit válasz­totta. Ma már ő is nős, s legkisebb unokánk, Tamáska a tizennyolcadik unoka a sorban. Mind a tizennyolc unokát arra tanítjuk, hogy ha felnőnek, szerényen, de mindig emelt fővel éljenek. LESTYAN ERZSÉBET vallomását lejegyezte: N.KÁKAROVSZILVIA LEPRAMISSZIO A bélpoklosság a világ legrégebben Ismert fertőző be­tegsége. Már a bibliában említődlk, s a középkorban hangos tülköléssel Jelezték a leprások közeledtiiket. A borzasztó, baktérium által terjedő betegség ma már ­gondolnánk - kiszorult Európából, mégis, a bőrcsomók­kal, fekélyekkel kezdődő, majd a végtagok fájdalom­mentes elhullásával végződő kórban szenvedők becsült száma manapság 20 millió. Alighanem meglepetést okozott a komáromi postán az a néhány őszülő hölgy, aki - vagy két éve először - több jókora csomagot adott föl - Nepálba. A csomagok, ezer korona körüli portóval indultak a tengeren túlra, műszálmentes, méretes lepedőket tartalmaztak főleg, valamint kézi kötésű fáslikat és körülbelül arasznyi méretű kötött négyzetecskéket. Persze a feladók nem állták meg, hogy bele ne csempésszenek egy-egy horgolt csipketerítőcskét, apró hímzett alá­tétet. Nepálból mindannyiszor meg­jött a köszönőlevél, igen, mindent nagyon jól tudnak használni. Kik ezek az asszonyok, és hogy kerültek kapcsolatba Nepállal? A több mint százéves múltra visszatekintő komáromi Protestáns Nőegylet 1945-ben megszűnt működésének visszaállítására kap­tak kedvet a komáromi asszonyok, nem sokkal a bársonyos forradalom után. Idős és fiatal, pedagógus és könyvelő - óriási lendülettel láttak neki, hogy közösséggé szervezzék magukat, és eleinte a református közösség életébe vigyenek valami többletet. Az elnökasszony, Oláh Imréné Domonkos Ilona néhány csodálatos ünnepet szervezett a re­formáció emléknapjára, felejthetet­len pillanatokat teremtve tudta ha­talmas tömeg elé meghívni Csoóri Sándort, Czine Mihályt, Dobos Lászlót, Kálmán Attilát. A mintegy félszáz asszony, akik minden hónap utolsó keddjén rend­szeresen összejártak, kórust alakí­tottak, szabó-varró, főző tanfolya­mot szerveztek maguknak, szeretet­vendégséget csaptak, ha kellett a kolozsvári filharmóniának éppen ­de valami nagyobb tettre is késznek érezték magukat. Egy diakonissza nővér révén kerültek kapcsolatba a Dobos Károly vezette budapesti lep­ramisszióval. Ez a karitatív központ a szocialista országokban egyedül Magyarországon működhetett, tehát hagyománya volt, szívesen közvetí­tett London felé, ahol most már hi­vatalosan vezetik a komáromi ado­mányozókat. (rjunk ide néhány ne­vet, az önzetlenség tisztességének szép példáit állítsuk ide tanulságul. Helvich Anikó, Farnbauer Béláné, Koronczi Dezsőné, Batykor Zoltán­ná, Polgár Júlia. S szóljunk azokról a névtelenekről, akik a misszió felhí­vására - mert minden egyházi lap­ban meghirdették gyűjtésüket - kül­dik a kötött négyzetlapokat, a le­pedőket, a törülközőket, mindent előírás szerint műszálmentes fonál­ból, s küldik a pénzadományokat. Jött tízezres adomány, és akadt kis­fiú, aki megtakarított zsebpénzéből száz koronát ajánlott föl. Az adomá­nyok kétharmada Csehországból ér­kezik, nem véletlen, hogy a válás óta megcsappant a küldemények szá­ma, adminisztratív okokból. S ha mégis érkezik onnan csomag, a vá­Helvich Anikó és Oláh Ilona meg a dobozok, lepedők és kötött kockák (Vas Gyula felvétele) mos kibontatja, s gyanakodva kérdi, van-e jelentősége, hogy a kötött négyzeteknek milyen a színük, A volt református kollégium épü­letében kicsinosították a szabó-var­ró asszonyok a nagytermet, ők itt gyülekeznek csütörtökönként öt órától. A raktárhelyiségben pedig fölpolcolva a sok doboz, a rengeteg lepedő, a kötszerek. Csomagolásra várnak. Oláh Ilona meséli, hogy megható levelet kaptak egy ízben egy orosz lepratelepről. A budapesti elosztó­ból kerülhetett oda a küldeményük, még a misszió beindulása idején, s a telepvezető főorvos magyarul írta köszönőlevelét. Húsz éve nem írt, nem beszélt magyarul. Jólesett ne­ki, hogy a hála szavait egykori anya­nyelvén róhatta papírra. Az élet sajátos vargabetűkkel vi­szi az ember útját előre. Vargabetű, hogyis ne lenne az, hogy Komárom­ból éppen a messzi Nepálba jár a segélycsomagok útja. Hiszen van közelebb is lepratelep, van Oroszor­szágban és Romániában is. Most intézik az asszonyok, hogy a londo­ni központ adja beleegyezését, oda küldhessék a kívánt gyógyszereket, vászon- és pamutárut. Egyszerűbb lenne. Addig a református kollégium egyik szobájában hétről hétre ké­szülnek a csomagok, s a postán már megszokták, hogy a néhány őszülő hajú asszony rendszeresen küldöz­geti csomagjait Nepálba. Ott pedig várják a betegek a pamut négyzete­ket, hogy összehorgolhassák, taka­rót készítsenek belőle. Hogy ők is dolgozhassanak. Mert a tétlenség megöli a reményt. És remény min­dig van. A felgyógyulásra is. - Annyiszor kérdezték már meg tőlünk: és mit kaptok ezért a sok fá­radozásért? - Nagyot kacagnak a vidám, öntudatos asszonyok. - Öt­ven koronát fizetünk érte, kérem, annyi a nőegyletben a tagdíj évente. BROGYANYI JUDIT NŐGYÓGYÁSZNÁL Az oldalt szerkesztette: KOVÁCS ILONA II N.K. királyhelmeci olvasónk írja: „45 éves vagyok, s az utóbbi időben egyre gyakrabban fáj a fejem, rosszul alszom, hőhullá­maim vannak. Csak nem a változás korának tünetei ezek?" szok, sírásra való hajlam — jól is­mert tünet minden 50 év körüli nő számára. Amikor ez az időszak elmú­lok, kezdődik az öregedés. Az orvo­sok döntő többségének az a vélemé­nye, hogy a férfiak is átélnek valami klimaxhoz hasonlót, csak 10 évvel később, és nem olyan Intenzíven, mint a nők. Hogyan vészeljük át ezt az idősza­kot? Ha bármilyen panasza van, for­duljon orvoshoz. Napjainkban na­gyon sok olyan gyógyszert Isme­rünk, amelynek hormontartalma ala­csony, kicsi a mellékhatása, és segít átvészelni a kritikus Időszakot. Az Ilyen készítmények használata nem olcsó mulatság, de kétségkívül meg­éri. A változás korában levő nő törődjön többet egészségével. Rend­kívül fontos az egészséges életmód. Egy jótanács: lelki és testi problémáit ne evéssel vezesse le.Rendszeresen ellenőrizze emlőit. Minél korábban is­meri fel a változást, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.A havi vérzés minden rendellenességével forduljon nőgyógyászhoz. A leirt tünetek alap­ján valószínűleg az ön esetében is már a változás koráról van szó. DR. JOZEF VALKY nőgyógyász Az ötven év körüli nők több­sége már saját maga Is tapasz­talja, érzi a vál­tozó kort kísérő kellemetlen tü­neteket. A pete­fészek keve­sebb női hor­mont termel, s lassan elmarad a havi vérzés. Az örgedés kezdetének időszaka ez, amikor a nő fokozatosan terméketlenné válik. Tulajdonképpen a szervezet védekezéséről van szó: megakadályozza, hogy a legyengült szervezetet terhesség terhelje, de ne­vezhetnénk ezt a természet kegyetlen játékának is, hiszen nagyon sok nő rendívül nehezen viseli ezt az idősza­kot. Vannak olyan szerencsések, akik csak a havi vérzés elmaradását kö­vetően döbbennek rá, hogy szerveze­tükben valami történt, mások viszont 10-12 évig is szenvednek, míg a szervezet megtalálja egyensúlyát. A változás már a 36. életév után el­kezdődik, ekkor kezd ugyanis meg­változni a petefészek működése. Több mint 50 féle panaszt ismerünk, amely megkeseríti a nők életét. Hőhullámok,álmatlanság, szívpana­A TÉVÉ CSÖKKENTI AZ ÉTVÁGYÁT A dortmundi gyermekélelmezési kutatóintézet dolgozói megállapították, hogy napjainkban a gyermekeknek és az ifjúságnak kevesebb kalória jut, mint a múltban. Hogy miért? Sokkal kevesebbet mozognak, mint az előző generációk, és ezért kevesebb energiára van szükségük. A bűnös a televí­zió. Mivel ebben a korban működik a jóllakottság érzésének természetes mechanizmusa, a gyermekek leszoknak az evésről. Figyelemre méltó az a felismerés is, hogy a gyerekek kevesebbet is isznak, pedig fejlődő szerve­zetüknek sok folyadékra van szüksége. (IE) GYÜMÖLCSLÉ? Szerencsére mar nagyon sokféle szénsavas és szénsav nélküli üdítőital és rostos gyümölcslé kapható. Termé­szetesen majd mindegyik a legegész­ségesebbnek, a legkorszerűbbnek kí­nálja magát. A gyanútlan, szomjas és korszerű táplálkozáshoz vonzódó, ne­tán fogyókúrázó vásárló pedig olykor literszámra issza a rostos gyümölcslé­nek mondott Italokat, ás nem olvassa el a dobozokon, üvegeken lévő felira­tot: mennyi az Ital gyümölcs- és cu­kortartalma, az étetfesték (színezék) és az aroma, valamint a tartósftószer mennyisége. Pedig ha ezt elolvasná, rögtön kiderülne, hogy a csak minimá­lis gyümölcsből, viszont sok aromával, festékkel és még több cukorral édesí­tett Italok kifejezetten hizlalnak. Nem beszélve arról a sok felesleges vegy­szerről, amely a szervezetünkben hosszú időn keresztül lerakódva annyi kárt okozhat. Jól gondoljuk meg, mit és mennyit Iszunk! MNL A RONGYOSZSÁK MÉLYÉRŐL... ... kincsek kerülnek elő. Maradék anyagok, régi csipkék, amit még a nagymamáink sajnáltak kidobni, mert hátha jó lesz még valamire. • Nincs az a kevés anyag, ami­ből ne jönne ki ilyen minimellény, pántokkal, aranygombokkal. Karcsú lányok bátran viselhetik trikóval, blúzzal. • Ha a szépséges csipkemara­dék kevés, toldjuk meg (a hátát) vászonnal, bélésanyaggal, és vará­zsoljunk belőle neohippi stílusú fűzős mellényt. • Egyszínű, megúnt blúzunk uj­ját vágjuk le, és toldjuk meg csipké­vel. • Spanyolos öv bársonyból, ripszből vagy farmeranyagból. • A nagymama feslő függö­nyéből megmenthetünk egy mellény­re valót! KiZ

Next

/
Thumbnails
Contents