Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám, kedd

ÚJ szó RÉSZVÉNYTÁRSASÁGGÁ ALAKULT A SZEPSI „ZŤS" GAZDASÁG EGY KIS GÉPGYÁR ESÉLYEI 1993. JÚNIUS 1. LÁBORATÓRIUM VOLTUNK? A közgazdaságtudományban az a félelmetes, hogy a különböző irányzatok gyakorlatba való átültetése során országok, országcsoportok nyöghetik, vagy élvezhetik az elmélet balfogásait vagy jótéteményeit. Akarva-akaratlanul az 1989 után felszabadult Kelet-Közép-Európa országai - köztük a volt Csehszlovákia is - ebbe a helyzetbe kerültek. A napokban az Újságírók Nemzetközi Klubja keretében gazdasági eszmeqserére került sor, amelyen Milan Želeny professzor, a New York-i Fordham University tanára és Jaroslav Husár docens, a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem prorektora fejtette ki nézeteit a gazdasági transzformáció módjairól, a Václav Klaus nevével fémjelzett út hibáiról és a - nem túl fényes - távlatokról. Zeleny leszögezte: igaz, hogy a sokkterápiát amerikai sugallatra vezettük be. Azonban e módszert nem úgy kell felfogni, hogy nincs más alternatívája, s minden további módszer a kommunizmus visszatérésének útját egyengetné. Ennyire ortodox módon csupán Jeffrey Sachs és csapata, a chicagói iskola képviselői vélekednek. Figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államok közgazdászai csak a fejlett piacgazdaság szabályait, működését ismerik... A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által kínált sokkterápia mindössze az egyik lehetőség, s mint kiderült, nem is a legjobb. Közvetlenül az 1989-es politikai fordulat után e pénzintézetek döntéshozói nem voltak tisztában térségünk országainak tényleges gondjaival, ezért téves receptet ajánlottak. Az amerikai professzor aláhúzta: kár szépíteni a dolgot, Csehszlovákia egy óriási gazdasági laboratórium volt, ahol kipróbálták a vagyonjegyes privatizációt és a szigorú sokkterápiát. A páciens ugyan nem halt bele a „kúrába", azonban a gyógymód nem is tette egészségessé, tehát más módszerekhez kell folyamodni. Az útkeresés már részben megtörtént. A Fordham University tanára ezt az ENSZ Európa gazdasági helyzetével foglalkozó, áprilisban elkészült tanulmányával támasztotta alá, melynek szerzői állítják - ma már egyetlen kelet-közép-európai országban sem alkalmazzák teljes mértékben a sokkterápiát. Szlovákiát nem a restrikciós pénzpolitika, hanem a növekedésserkentő koncepció húzhatja ki a gödörből. Az sem lehet kifogás, hogy a világgazdasági recesszió idejét éljük, ugyanis a Távol-Kelet kis tigrisei, vagy Kína továbbra is dinamikusan fejlődnek. Milan Zeleny szerint a recessziónak nemcsak árnyoldalai vannak. Ez az az időszak, amikor a vállalatok fokozzák az útkeresést, új piacok, új megoldások után nyúlnak, hogy a aazdaság egésze magasabb növekedési pályára kerüljön. Zeleny professzor három dolgot emelt ki, amelyek a felemelkedés felé vezetnek: Szlovákia térjen át a restriktív pénzpolitikáról az aktívra, dolgozzon ki ütőképes politikát, amely meghatározza a fő célokat, és legalább tíz évre tekint előre, s végül olajozottan működő tulajdonjogi viszonyokat kell kialakítani. Nem a privatizáció gyorsasága a fontos, hanem a minősége, hangsúlyozta a külhoni szakember. A csődtörvény is csak akkor hatásos, ha közben tudatosítjuk, mi okozta a tönkrement cégek gondjait. A hibákból pedig le kell vonni a tanulságot, s meg kell változtatni a keretfeltételeket, a játékszabályokat, hogy ne a csődhullámtól való félelem tartsa fogva a vállalatvezetőket, hanem az egészséges piaci siker, a megérdemelt haszon lehetősége ösztönözze őket. Lehet egyetérteni vagy szembeszállni Zeleny nézeteivel Annyi bizonyos, az elképzelések ütköztetése megkönnyíti az útkeresést, s a koncepciók konfrontációja jelzi, mennyire nehéz a hatékony piacgazdaság kiépítése. (sldó) A keleti piac, illetve a hadiipar összeomlása után hazánkban a „ZtS-ek", vagyis a nehézgépipari gépgyárak szinte a válság szinonimái lettek. Ezért érdemel figyelmet, ha az egykori konszern olyan tagjára bukkanunk, amely nem számolja a csődig hátralévő napjait. Ezek közé tartozik a szepsi gépgyár is, amely április elsejétől részvénytársasági formában Szepsi Gépipari Szerviz néven magánvállalatként működik. Ignáth János igazgató szerint az öt új tulajdonosból négyen már húsz-harminc éve a gyárban dolgoznak, mindig igyekeztek jól vezetni az üzemet, ismerik a problémáit, de a lehetőségeit is, ezért is mertek a mai nehéz gazdasági viszonyok ellenére belevágni a privatizációba. Ez egyáltalán nem volt problémamentes folyamat, hiszen tervezetüket 1991 novemberében adták be, és egészen az idei év április elsejéig tartott, amíg átvehették a gyárat. Az ügy elhúzódásában közrejátszott a telekkel kapcsolatos tulajdonviszonyok rendezése is, hiszen még az USA-ban és Kanadában is keresniük kellett a jogosult örökösöket, de például a tavalyi kormányváltás is több hónapos bizonytalansággal járt. Nem várt nehézségekkel szembesültek a szükséges hitelek megszerzése során is. Korábban ugyanis a vállalat az ismert szlovák nagybank kassai fiókjával működött együtt, és kötelezettségeit mindig teljesítette. A napjainkban hazánkban uralkodó állapotok ismeretében erről az is sokat elárul, hogy soha nem róttak ki rájuk a késlekedésért járó büntetőkamatokat. Mindezek ellenére a bank nemcsak, hogy nem tudott számukra hitelkeretet biztosítani, hanem amikor megtudta, hogy ezt az éppen akkor induló kassai Iparbanktól vették fel, egyetlen tollvonással megszüntette az összes kapcsolatot. Ez viszont olyan visszatérítési kötelezettségekkel járt, ami majdnem térdre kényszerítette a frissen alakult részvénytársaságot. Végül is túlélték ezt az övön aluli ütést is, és ma minden műveletet az Iparbank bonyolít számukra, amelynek vezetésében Ignáth János szerint a korábbi partnerükkel ellentétben az ipar problémáit ismerő szakemberek ülnek, és ez megmutatkozik a kliensekkel való bánásmódjukban is. Erre szükségük is van, hiszen a pénzügyek tekintetében ők sem tudják kivonni magukat a jelenleg nálunk uralkodó áldatlan állapotok hatása alól. A fizetésképtelenség oly mértékben érinti őket, hogy a vállalat átvételével 25 millió koronás régi kintlevőséget örököltek, viszont ők is tartoznak másoknak, igaz az előbb említett összegnek csak mintegy hatvan százalékával. Jelenleg ők is előre kérik termékeik árát, illetve hagyományos partnereikkel két-három héten belüli fizetésben egyeznek meg. A szepsi gépgyár a fennmaradás érdekében igyekszik több lábon állni. Hagyományos terméküket a meghajtóművek jelentik, amelyeket főként cseh vállalatoknak szállítanak. Noha ezen a téren a Morvától nyugatra is erősödik a konkurencia, partnereik továbbra is kitartanak mellettük, sőt, még emelkedett is részarányuk. Sikeres termékük ezenkívül az asztali pléhnyíró olló is, melynek nagy részét exportálják. A minőség mellett ezek előnye kedvező áruk, hiszen a csehországi konkurenciánál majd negyven, a nyugatinál pedig hetven százalékkal olcsóbbak. így azután a termék kelendő, számításaik szerint a világ minden tájára, vagy negyven országba szállítottak már belőle. Ottjártunkor például Szaúd-Arábiába volt egy kétszáz, Németországba pedig egy húsz darabos megrendelésük. Végezetül legújabb, saját fejlesztésű termékük egy sajtolóberendezés, amely a fémfeldogozás során keletkező hulladékból állít elő 2-3 kilós pogácsákat, így ez újraolvaszthatóvá válik. Ezt a tavalyi brünni kiállításon mutatták be, az 6 Ignáth János: Nem vásárolhatunk zsákbamacskát (Méry Gábor felvételei) érdeklődőkkel most folynak az üzleti tárgyalások. A szepsi üzem részét képezi egy kis öntöde is, amelyet eredetileg be akartak zárni, de később kiderült, hogy ha nem is működik teljes kapacitással, saját szükségleteikre előnyösen készíthetik benne az öntvényeket. Az öntödében ezenkívül hagyományos pad tartókarokat is készítenek, olyanokat, amelyek nagyszerűen megfelelnek bármelyik hazai városunknak, ha azok vissza szeretnének állítani valamit köztereik egykori hangulatából. Legutóbb például Pozsony számára öntöttek egy címeres szériát. Hagyományosan feszületek is öntenek, csak éppen ezeket a szocializmusban „fogyasztási eszközként" könyvelték el. A gyár jelenlegi tulajdonosai és egyben vezetői tisztában vannak azzal, hogy bár túljutottak a privatizációval kapcsolatos bizonytalanságon, továbbra is keményen meg kell küzdeniük a felszínen maradásért. Véleményük szerint jelenlegi termékeik konkurenciaképesek, így még ha nem is dolgoznak teljes kapacitással, meg tudják majd tartani a jelenlegi 175-ös munkáslétszámot. TUBA LAJOS vábbá az adóhivatalok munkájának akadályoztatása, illetve a számviteli fogyatékosságok miatt róttak ki bírságokat. Mi legyen a gazdasági eredményekkel? 1993-ban a jogi személyek jövedelemadójának fizetése során az adózóknak mindenekelőtt a bevezetőben már említett 286-os számú törvény rendelkezéseihez, illetve az ehhez kapcsolódó későbbi rendelkezésekhez kellene igazodniuk, hogy elkerüljék az ellenőrzéssel járó fölösleges kellemetlenségeket, illetve a fölösleges bírságokat. A gazdasági eredményeket az adóalap helyes kiszámítása érdekében a következő tételekkel kell módosítani: - azokkal az összegekkel, amelyek az idézett törvény szerint nem sorolhatók be a kiadásokba; - azokkal az összegekkel, amelyeket a megengedett kereten felül soroltak be a kiadásokba; - a jövedelmeket jogtalanul csökkentő összegekkel. A gazdasági eredmények ily módon való módosítása komoly munkát jelent majd az adózó szubjektumok számára. Éppen ezért szükséges, hogy az eddiginél nagyobb mértékben használják ki az adótanácsadókat, az adótanácsadó besztercebányai székhelyű kamarájának szolgáltatásait. MÁRIA TOLNAIOVÁ, a Besztercebányai Központi Adóigazgatóság dolgozója A HIBÁKÉRT FIZETNI KELL A január elsejével hatályba lépett új adózási rendszer egyik fő jellemzője, hogy az adózási fegyelem megkövetelését, az adókedvezményeket, vagyis az adózás filozófiáját tekintve nem tesz különbséget a természetes és jogi személyek között. Az 1992-es évi, 286-os számú törvény szabályozza a jövedelemadó fizetését, s a jogi személyek esetében az új jövedelemadóval megszűnt az állami költségvetésbe történő átutalások fizetése, valamint a korábbi jövedelem-és a mezőgazdasági adó fizetése. Az adózó szubjektumoknak február 15-ig még a múlt év végéig hatályos törvények értelmében kellett teljesíteniük adózási kötelezettségeiket. Ennek az adott határidőn belül 21 372 adózó szubjektum nem tett eleget, miközben 28 475 regisztrált jogi személy tartozik ebbe a kategóriába. Igazgptás és ellenőrzés A jövedelmekből származó adók kezelését és az adófizetés ellenőrzését a helyi adóhivatalok végzik. Munkájukat azonban számos tényező nehezíti, a törvények hiányosságaitól kezdve az adózó szubjektumok ugyancsak hiányos jogi ismereteiig. Számos adózó ugyanis nyilvánvalóan nem tudatosítja az adók jelentőségét és feladatát az állam fenntartása és működőképessége szempontjából. Az adóhivatalok tavaly 36 522 jogi személy adóját kezelték, miközben 16 209 ilyen gazdálkodó szervezetben végeztek ellenőrzést az 1991-es évi adók befizetésével kapcsolatban. Szlovákiai viszonylatban utólagosan 1039 millió adóhátralékot illetve az adóhátralékért kirótt bírságot hajtottak be. Szándékosság és tudatlanság A nyereség megadóztatása során az adózók egyrészt nem szándékosan, a jogi rendelkezések hiányos ismerete miatt követték el, másrészt pedig a jogi rendelkezések tudatos megkerülésével. Feltételezhető, hogy azok az adózó szubjektumok, amelyek nem szándékosan vétettek az adózási fegyelem ellen, tanulnak az ellenőrzés „eredményeiből", s a jövőben igyekeznek elkerülni a hasonló hibákat. A másik csoportba tartozók esetében viszont csak a tökéletes törvények segíthetnek, illetve az adózók felelősségérzetének és jogi tudatának szüntelen erősödése. A helytelen adóalap lett a következménye a leggyakrabban elkövetett hibáknak, melyek többek között a következők voltak: - a befektetési jellegű kiadásokat helytelenül a költségek tételbe könyvelték (új objektumok építése, rekonstrukció, korszerűsítés, gépek és berendezések vásárlása stb.) - helytelenül könyvelték a lízingtörlesztéseket, nem igazodtak a lízingszerződésekben szereplő feltételekhez, egyenlőtlenül törlesztették a részleteket - helytelenül könyvelték az állóés a fogyóeszközök leírásait, az állóeszközök eladással, illetve felszámolással történő kiselejtezését - a költségekbe olyan tételeket könyveltek be, amelyek nem oda valók, főleg a szponzorálással, megvendégeléssel, ajándékozással, pénzügyi segélynyújtással, hiteltörlesztésekkel stb. kapcsolatos tételekről van szó - a megengedett kereten felüli költségek bekönyvelése, s ennek következtében az adóalap rossz kiszámítása - a vállalkozásból származó jövedelmek teljes összegének elhallgatása - a devizaeszközök vásárlásának helytelen bekönyvelése A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumba irányuló támogatások terén elsősorban a támogatásnyújtás feltételeit nem tartották meg az illetékesek. Az átutalások és a nyereségadók kezelése, illetve ellenőrzése során főleg az adózási regisztrálás kötelességének elmulasztása miatt, toEzekkel a padokkal nemsokára Pozsony közterein találkozhatunk AZ ADÓHIVATALOK TAPASZTALATAI AZ ADÓZÁSI FEGYELEMRŐL