Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám, kedd

————^—^^—ŰJSZÓ' A GAZDASÁG ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM (I.) A világ általános fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a gazdaság és a környezet állapotát csakis együttesen lehet megítélni. Ezt a múlt év júniusában megtartott RioSummit is aláhúzta, már a nevével is: az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlődési Konferenciája. Ezen több mint 120 állam- és kormányfő, illetve több ezer szakember bizonygatta, hogy ebben a folyamatban az „és" kötőszó a legfontosabb, mert a gazdaság alacsony fejlődési szintje egyértelműen környezeti károsodásokhoz vezet. A látszattehetetlenség nem megoldás Ennek tükrében viszont nyilvánvaló, hogy hazánkban jelenleg nagyon nehéz technológiai jellegű és pénzigényes környezetvédelmi tevékenységről beszélni (ilyen például a szennyvíz- és levegőtisztítás, hulladékgazdálkodás). Egyértelmű: ha a vállalatoknak és az államnak már alapvető szükségletekre sincs pénze, a környezetvédelem háttérbe szorul. Az is világos, hogy jelentős idegen tőkebeáramlás nélkül a helyzet jelenleg megoldhatatlan, ez viszont nagyban összefügg az ország külföldi általános politikai és gazdasági megítélésével. Ilyen helyzetben a környezetvédelmi tárca esetleg még kényelmes helyzetbe is kerülhet, siránkozva széttárván a kezét, a tehetetlenség látszatát keltve megadva magát az általános (gazdaság- és szociál-) politikának. Az ilyen látszatkeltést természetesen el kell utasítani, mivel az elején vázolt egyenletet a világ a másik irányba is érvényesítette: az elhanyagolt környezet a jövőben sokkal nagyobb gazdasági károkat fog okozni, mintha ma oldanánk meg a problémákat. Persze, ebben a pillanatban felmerül a kérdés, mi is valójában a feladata a környezetvédelmi tárcának. Egészen biztos, hogy nem víztisztítók építése, levegőszűrők felszerelése, a szemét égetése - mindez az úgynevezett, szennyezők kötelessége -, hanem a környezeti problémák megoldására szolgáló rendszereszközök kidolgozása, ezeknek a társadalom minden szférájába történő átültetése, végrehajtásuk ellenőrzése a környezetvédelmi hivatalokon ós felügyelőségeken keresztül. Itt viszont már nincs helye sajnáltatásnak, ez már a Környezetvédelmi Minisztérium fő feladata. Melyek ezek a fő rendszereszközök? A koncepciók, metodikák, jogi eszközök (környezetvédelmi jog), gazdasági eszközök (adó és használati díjak, büntetések, pénzalapok), környezeti információs rendszerek kiépítése és üzemeltetése, ellenőrzés ós végrehajtás (vagyis a környezetvédelmi államigazgatás), ökológiai felvilágosítás, nevelés és képzés. Nézzünk néhányat az utóbbiak közül, amelyeket - úgy tűnik - a tárca fejlesztés helyett jelenleg inkább leépít, bár az 1989-es forradalom után még nemzetközi mértékkel is biztatóan sikerült megalapozni és felépíteni. A környezetvédelmi államigazgatás A környezetvédelem egyik sarkköve, hogy végrehajtóik ne legyenek függőségben azoktól, akik a tevékenységükkel a környezetet szennyezik. Ezért harcoltunk a független környezetvédelmi államigazgatásért, az általános járási és körzeti hivataloktól független környezetvédelmi hivatalokért. Ez most úgy tűnik, bevégeztetett, az államigazgatás újra központosítani készül, összeolvasztva az eddigi hivatalokat a környezetvédelmi minisztérium minden hangosabb ellenállása nélkül. A jelenlegi végrehajtó hatalom ezt a lépését az általános pénzhiánnyal, az adminisztráció elburjánzásával és a lakosságtól való eltávolodásával indokolja. A környezetvédelem esetében ezek egyszerűen álcázás céljából félremagyarázott, rossz helyen alkalmazott indokok. Tudni kell ehhez, hogy annakidején (1990. szeptember-december) a környezetvédelmi hivatalok megalakítása nem új hivatali munkahelyek teremtésével, hanem az addigi építészeti és területrendezési, vízvédelmi, levegővédelmi, illetve természetvédelemi államigazgatási munkakörök tömörítésével történt. Ezekbe azóta csak elenyésző számú új munkaerőt vontak be (járásonként 2-3-at), akik száma még az új környezetvédelmi törvények (levegővédelem, hulladékgazdálkodás) által megállapítottat sem érte el, sőt jelenleg is folyik a környezetvédelem számbeli leépítése. Összegezve: az államigazgatás kb. 40 százalékát kitevő, komoly szakmai specializációt igénylő munka a hivatali munkahelyeknek csak kb. 15-20 százalékát foglalta le, ráadásul az általános hivatalokhoz képest néhol kínosan rossz anyagi feltételek között. Ezzel szemben a szakmai államigazgatási hivatalok (a környezetvédelmin kívül az adóhivatalok, iskolaszékek stb.) különválásával megcsappant általános államigazgatás észrevehetetlenül újratöltődött, új munkakörök fogalmazódtak meg, melyek sokszor hatásköri vitákat okoztak a szakmai szervekkel, illetve nagy átfedések alakultak ki (pl. a területfejlesztési tervezés és az újonnan alakult regionális fejlesztés között). Tehát nem igaz, hogy a szakmai államigazgatás különválasztása duzzasztotta az adminisztrációt - mint ahogyan azt sokan a lakosságnak magyarázni próbálják -, hanem az általános államigazgatás utántöltése (megjegyzem, mindez még az első Mečiar-kormány idején történt). A lakosságtól való eltávolodásnak sem a környezetvédelem függetlensége az oka - a polgár most is csak annyi referenshez, annyi ajtón megy be, amennyire az ügye elintézéséhez szüksége van. Számára tulajdonképpen mindegy, független-e a hivatal a Belügyminisztériumtól vagy sem, milyen cégtábla alatt van az építésügyi hivatal vagy a természetvédelem. Esetleg kellemetlenül érintheti, hogy hiába környékezte meg a járási vagy körzeti hivatal vezetőit, ezek nem tudták hivatalból utasítani a környezetvédelmet álláspontjának megváltoztatására. Ezt természetesen az általános államigazgatási szervek gyakran nehezen viselték el, mivel sokszor a volt mindenható jnb-k örököseinek érezték 1993. JÚNIUS 1. magukat. Más kérdés természetesen a szakszerűtlen, lassú, vagy másként kifogásolható ügyintézés, mely biztosan előfordul, csakhogy ennek sem a környezetvédelem függetlensége az oka. Reális jogi erő Ami viszont igaz, ós ami a tulajdonképpeni értelmi alapja a belügyi tárca különválás pillanatától tapasztalható újraegyesítósi törekvéseinek, az a környezetvédelem hatáskörében levő konkrét területekre kihelyezett reális jogi erő. Nézzük csak: területrendezési döntések, építkezési engedély, szennyvízkibocsátás engedélyezése, légszennyezés regulációja, díjak ós büntetések kiszabása, nagyobb fák kivágásának engedélyezése, a hulladékok regulációja, ez mind olyan szakmai tevékenység, amely széles körben szükséges mindennapos gazdasági lépésekhez. Ezért egyúttal útjában áll a hatalom koncentrációjára, a centralizált államigazgatás kialakítására irányuló elképzeléseknek. Ez a jelenlegi egyesítési törekvéseknek az igazi, bár nem kimondott célja. Ha a hatalom az államigazgatás ún. gazdaságosságát próbálja javítani, ezt elsősorban nem a szakmai, hanem az általános hivatalokban kell elkezdenie. Természetesen lehet takarékoskodni olyasmivel is, mint pl. a hivatalok karbantartása, az iktatók egyesítése stb., de még egyszer aláhúzom, a szakmai hivatalok függetlenségének eltörlése nem takarékoskodás, ez politikai lépés. Dr. Miklós László, a tudományok kandidátusa (Szerzőnk tavaly nyárig környezetvédelmi miniszter-helyettesként dolgozott - a szerk. megj.) A VÍZTOL A MADARAKIG MINDEN VÉDELEMRE SZORUL ZÖLDMOZGALOM A BÓDVA-VÖLGYÉBEN Szepsi szélén egy családi házban található a Szlovákiai Térmészét- és Tájvédők Szövetsége (SZOPK) által működtetett Ökológiai Nevelés Háza. A lerobbant házat évekkel ezelőtt pozsonyi központi bizottságuk vásárolta meg. Sülé Péter és Dittel Laura vezetésével a lelkes helyi tagok önerőből helyreállították, ezután a Vavroušek-féle Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal támogatásával felszerelték és kialakították benne Szlovákia első ökocentrumát. Itt beszélgettünk Süle Péterrel, a SZOPK Kassa-vidéki járási titkárával és Köteles László parlamenti képviselővel a környék környezetvédelmi problémáiról. Szepsi környékére jellemző, hogy ezen a tájon találkoznak a Gömöri-karszt mészkövei ós a Bódva-völgye folyóüledókei, így a bennük tárolt ivóvíz védelme szempontjából mind a kettő külön figyelmet igényel. Ráadásul jellemző, hogy a Bódva forrásvidékéről a vizet Kassára szállítják, aminek következtében a környék lényegében elveszti a lehullott csapadék mennyiségének felét. Süle Péter arra is figyelmeztet, hogy már a hatvanas évek óta létezik egy terv, amely szerint a Bódva felső szakaszán Kassa számára egy nagy víztárolót létesítenének. Erre szerencsére jelenleg nincs pénz, de az elképzelés tovább él, olyannyira, hogy az új területfejlesztési tervbe is belekerült. Mivel ez a jelenség általánosan jellemző a nagyvárosok környékén, ahol viszont a város és a nagyüzemek szó szerint elpazarolják a vizet, Köteles László a parlamentben olyan javaslatot készül beterjeszteni, amely szerint az ivóvíz árába a vízművek környékén fekvő települések számára járó térítést építenének be. Mindezek ismeretében pár éwel ezelőtt bombaként robbant, amikor egy rutinellenőrzés során a város melletti Bodolló kútjaiban ipari tisztítószerként használt klórvegyületeket találtak, amelyek ráadásul a legnagyobb koncentrációban az óvoda és az iskola kútjában fordulSüle Péter: A környékbeliek la egyre inkább megértik a környezetvédők Igyekezetét (Méty Gábor felvétele) tak elő. A szennyezés eredete azóta sem egyértelműen tisztázott, feltételezik viszont, hogy a helyi ipari üzemektől ered. Köteles László most épp azon dolgozik, hogy tekintettel a súlyos helyzetre Bodollót katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítsák, ami lehetővé tenné, hogy az erre a célra fenntartott költségvetési tartalékból igényeljenek pénzt az ivóvízvezeték kiépítésére. Ehhez mindössze Szepsiből kellene egy másfél kilométer hosszú vezetéket kiépíteni és a falut megóvhatnák a mérgező klórvegyületek jelentette veszélytől. Erre a célra az idén már kaptak egymillió koronát, és bár tudatában voltak annak, hogy ez nagyon kevés, mégis kénytelenek voltak elfogadni. Süle Péter ezenkívül arra is figyelmeztet, hogy ezzel egyidőben a csatornázást is meg kell oldani. A másik komoly vízvédelmi problémát a város feletti dombon létesített hulladéklerakat jelenti. A nyolcvanas évekig ugyanis a fémcsöveket gyártó helyi Tesla ide hordta ki a selejtet, amely viszont higanyt tartalmaz. Ma már senki sem tudja, miért épp egy mészkődombra telepítették a tárolót, de a kockázat mértékére jellemző, hogy a komoly ivóvíznyerési lehetőségként számon tartott Somodi-források részben ez alól a dombság alól táplálkoznak. Köteles László szerint, aki évekig szintén a Teslában dolgozott, ós egyik újításának köszönhetően évente több mint egy mázsa higanyt nyernek vissza, az évek során legalább egytonnányi ilyen nehézfémet hordtak ki a tárolóba. Beszélgetőpartnereink véleménye az, hogy ma már csak egy megfigyelőhálózat kiépítésére van lehetőség, amely jelezné, ha a higany bekerül a karsztvízbe, és ekkor azonnal le kell zárni a forrásokat. Az emberi kapzsiság miatt állandó veszély fenyegeti a karsztvidék állatvilágát is. Errefelé is dívik a ragadozómadarak fészkének kirablása, ezért a SZOPK ornitológusai minden évben a fészkek őrzésével igyekeznek ezt megakadályozni. Az idén végre ez a Szádelői-völgyben is sikerült nekik. Mindez nem könnyű feladat, de munkájuk során egyre gyakrabban tapasztalják a környékbeliek segítségét. Süle Péter példaként a csanyai szövetkezet elnökét említi, aki egy megfigyelés alatt tartott parlagi sasfészek miatt megváltoztatta a környék földművelési tervét. Egy másik esetben pedig a fészkükből elrabolt három bagolyfiókát úgy találtak meg, hogy egy helybeli Együttélés-tag figyelmeztette a vadorzóra a szepsi járási bizottságukat, így Köteles László azonnal továbbadhatta omitológus barátainak az információt. Érdekes problémát jelent a környéken az ürgék irtása. Ezeket a cigányok a húsuk miatt régen is fogdosták, most azonban Rozsnyóról, sőt azon túlról is gépkocsikkal járnak, és vadászatuk méretére jellemző, hogy egy helyre akár kétszáz hurkot is kihelyeznek. A tapasztalatok szerint módszeresen haladnak kelet felé, tavaly a tornai várdomb állományát pusztították ki, majd Somodi környékére vonultak, s az idén már a Szepsi feletti dombon is megjelentek. Egyelőre senki sem jött rá, mi szükségük van erre az óriási mennyiségre, hiszen nyáron a prém is értéktelen. Sajnos, az is igaz, hogy senki sem tud hatékonyan fellépni a jelenséggel szemben. A helyi környezetvédők lelkes tevékenysége következtében Szepsi a hazai zöldmozgalom egyik legismertebb központjává nőtte ki magát. Persze, mint mindenütt, itt is nehezednek a feltételek, legújabban például a SZOPK pénzhiány miatt kénytelen volt felmondani járási szervező titkárainak. Mivel azonban ők eddig sem elsősorban a fényesnek egyáltalán nem nevezhető fizetésért végezték munkájukat, reméljük, hogy kitartanak és Szepsiben sem kell bezárni az önfeláldozó munkával létrehozott ökológiai központot. T. L. ML LESZ A KÖRNYEZETVÉDELMI ADÓSSÁGOKKAL? Az állami vállalatok privatizációja, illetve általában a vállalkozások további működése kapcsán nagy gondot jelent az ún. környezetvédelmi eladósodottság, vagyis a környezetszennyező termelési mód felszámolása. Jozef Myjavec, a környezetvédelmi minisztérium gazdasági szabályozók főosztályának vezetője bejelentette, hogy olyan rendszert dolgoztak ki, amely nem központosítaná a probléma megoldására szánt pénzeszközöket. E tekintetben a korábbi javaslatok az állami költségvetésből, a Nemzeti Vagyonalapból, vagy a Környezetvédelmi Alapból szerették volna rendezni ezeket a hátralékokat, ami, persze, a jelenlegi helyzetben megoldhatatlan. A minisztériumi elképzelés szerint a környezetre ható összes vállalkozás saját alapot képezne, amelyből a problémákat felszámoló új berendezéseket ós technológiákat vásárolna. Ennek lényege, hogy a vállalati jövedelemadó tértiére kötnének le bizonyos pénzeszközöket, ami Jozef Myjavec szerint kétszer nagyobb összeget szabadítana fel, mint a bevételek újrafelosztása. A kérdés megoldása már azért is sürgető, mert napjainkban a vállalatokat már törvény kötelezi, hogy néhány éven belül elviselhető keretek közé szorítsák az általuk okozott környezetszennyezést. Igy például 1996-ig meg kell oldaniuk az általuk termelt hulladékok elhelyezését, 1999-ig pedig csökkenteniük kell a levegőszennyezést. Az oldalt szerkesztette: TUBA LAJOS