Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-18 / 140. szám, péntek

1993. JUNIUS 18. .07 SZÓi MOZAIK LAPSZÉLEN INOGVA Jó ideje inog az iskolaügyi miniszter bársonyszéke. Most sem érezheti túlságosan stabilnak e bútordarabot, hiszen egyre másra kelnek szárnyra az ellentmondásos hírek arról, ma­rad-e vagy sem. Egyesek tudni vélik, hogy Matúš Kučerának fogják hívni Szlovákia jövendő horvátországi nagykövetét, mások azt állítják - és hallhatóan maga a miniszter is -, szó sincs róla, hogy távozzon a tárca éléről. A lapok azt szondázzák, ki lehetne az esetleges utód. Szóba jöt­tek már többen is, de meg kell hagy­ni, a ringben nincs tolongás. A po­zsonyi Komenský Egyetem rektora, 'akinek számos nemzetközi fórumon is jól hangzik a neve, alighanem kacérkodik a miniszterség gondola­tával, mert noha kapásból elutasító választ adott a kérdésre, egyik nyi­latkozatában úgy fogalmazott: ilyen formában nem vezetné a minisztéri­umot, legföljebb a felsőoktatással és a tudománnyal foglalkozó tárca len­ne neki, Juraj Švecnek való. Szóba jött még - hiszen kormány­átalakítás szaglik a levegőben, melyből a Szlovák Nemzeti Pártnak is járnának posztok - a parlament kulturális és oktatási bizottságának elnöke is, mint esetleges miniszterje­-lölt, de a föltételezést az SZNP-s Marián Andel azzal utasította vissza, hogy pártjának egy kormánykoalíció esetén nem kimondottan érdekes az oktatásügyi tárca, s ha mégis, arra akad a nemzetiek között szakember, de az nem ő lesz. Közben pedig a miniszter végzi a dolgát, vagyis véleményezi a ko­rábban nagy vitát kiváltott, parla­menti bizottság által átdolgozott és a főiskolák képviselői részéről is el­fogadhatónak minősített új főiskolai törvénytervezetet, s máris kiderül: nem ért egyet vele. így aztán a kor­mány elé terjesztett javaslat nem is ment át. Kérdés, mit szólnak majd hozzá a honatyák, utóvégre az okta­tási bizottság elfogadásra javasolja. A törvény életbe lépése pedig igen­csak sürgős, mert a mostani még szövetségi méretekre készült, és a legtöbb vonatkozásban nehezen alkalmazható. így állunk most, két héttel a tanév befejezése előtt. Inogva. (bit) DAL- ES TÁNCÜNNEPELY NEGYVENEDSZER NAGYIDÁN (Munkatársunktól) Nagyidán az alapiskola magyar osztályaiba évről évre kevesebb gyerek jár, de a falu lakói talán mégsem szakadnak el teljesen gyökereiktől, amit az is bi­zonyít, hogy a Csemadok idén vasár­nap immár 40. alkalommal rendezi meg a jó hímévnek örvendő nagy­idai körzeti dal- és táncünnepélyt. Amint azt Demko András mér­nöknek, a Csemadok helyi szerveze­te elnökének tájékoztatásából meg­tudtuk, a nagyidai szabadtéri színpa­don 15 órakor kezdődő rendezvény népművészeti műsorában az orszá­gos hírű szesztai női éneklőcsoport, a szinai Rozmaring táncegyüttes, a kassai Borievka katonai tánckar és a nagyidai Ilosvai néptáncegyüttes lép közönség elé. A nagyidai hagyo­mányőrző együttes a fonót, az alap­iskola magyar tagozatának diákjai pedig népi gyermekjátékokat mutat­nak be. Nyilván sokan kíváncsiak lesznek a magyarországi vendég­együttes, a kalocsai hagyományőrző csoport bemutatkozására is. A rendezvény kimondottan szó­rakoztató részének sztárvendége Dobos Attila táncdalénekes-zene­szerző lesz, valamint neje: Balogh Mária operaénekesnő és a közked­velt humorista, Illés István. (szák) SZELLEMI SVÉDASZTAL JEGYZETEK A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖNYVNAPOKRÓL Kicsit messzebbről futok neki. A nemrégiben lezajlott galántai Ko­dály Napokon megjelentek a buda­pesti híradó győri munkatársai, akik egyébiránt évek óta elég gyakran forgatnak nálunk. Alig múlt el né­hány nap, Komáromban találkoz­tunk újra, a Jókai Napokon. Megint itt? - kérdeztem tőlük, mire ők: „Hát igen, itt ugyanis mindig törté­nik valami, van mit fényképezni, nem úgy, mint Magyarországon, ahol csak beszélnek meg veszeked­nek". Azt nem tudom, átruccant-e a stáb a budapesti Ünnepi Könyvhét időpontjához igazított, és a szép szó komáromi ünnepének hetében meg­rendezett első Szlovákiai Magyar Könyvnapok valamelyik helyszíné­re, az biztos, újabb — és nem akármi­lyen - eseménnyel gyarapodtak honi magyar kultúránk tavaszi szemléi. Nem kellene keresnünk, kinek, kiknek a fejében született meg a könyvnapok gondolata, nevét, ne­vüket mégis elhallgatom, egyrészt azért, mert az efféle emberek, akik­nek - a szónoklatok, hegyibeszédek, szóvirágfűzérek kreálása helyett - a cselekvés az életformájuk, szíve­sebben maradnak a háttérben, más­részt azért, mert mifelénk hamar az ember (újság) fejéhez vágják, hogy már megint „azokat" futtatják. Tud­niillik, nálunk is sok okos magyar emberből nemcsak hogy a gyermek­kori bandázó hajlam nem veszett ki, hanem előszeretettel játszanak sze­kértáborosdit, egyenesen aszerint ítélnek, ki melyik csapatba tartozik, hogy magyarabb, legmagyarabb-e az illető vagy csupán holmi sima ma­gyar, következésképpen értéknek nem a (kézzel fogható) tett számít, ilyenképpen mércének sem. Ha már itt tartunk, karakteres vonásunk ugyancsak, hogy egyszer fejjel me­gyünk a falnak, vagy fallal a fejnek, máskor meg, amikor tenni kellene, sőt lehetne, akkor vakaródzunk. Ké­rem szépen, az első Szlovákiai Ma­gyar Könyvnapok űgyszólván egyik napról a másikra jöttek világra. Még május közepén is talán csak a kiöt­lőik tudtak róluk. * Noha többször közöltük lapunkban, annyit megismételnék, hogy a So­morja, Dunaszerdahely, Komárom, Párkány Zseliz, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat és Kassa helyszínekkel megrendezett eseményen 15 ma­gyarországi kiadó 78 könyvvel volt jelen, 49 könyvvel a szlovákiai ma­gyar kiadók, ebből 23-mal a Kallig­ram, 11-el a Madách, 7-tel a Lilium Aurum, 5-tel a Nap, 3-mal a Vox Nova. Akárhogy nézzük, tekintélyes szám ez az egy híján fél száz, külö­nösen, hogy a könyvek zömének születési éve 1993. Ha meg még az is eszünkbe jut, hogy az országgal együtt milyen áldatlan gazdasági helyzetben leledznek a kiadók, töb­bek között persze, akkor a gazdag, műfajában sokrétű, tipográfiai kivi­telezésében szemet gyönyörködtető termés láttán akár csodáról is beszél­hetünk. Ennyi értéket, ily rövid idő alatt, soha nem produkált még ez a Pozsonytól Nagyszelmencig terje­dő szellemi-irodalmi táj. Nagy pilla­nata ez kultúránknak, a szlovákiai magyarság hét és fél évtizedes törté­netének. Nem elsősorban a mennyi­ség miatt természetesen, hanem mert a könyvek jelentős része olyan minőséget képvisel, mellyel az egye­temes magyar kultúra határain túl sem vallanánk szégyent, sőt, főként a térségünkkel foglalkozó nyugati történészek, politológusok számára egyenesen csemege lenne egyik-má­sik esszé- vagy tanulmánykötet (ha tudnának magyarul, illetve, ha vala­melyik világnyelven is megjelenné­nek azok a könyvek). Jómagam öt helyszínen fordultam meg két nap alatt, s elmondhatom, a magyarországi könyvek mellett jó volt látni ezt a hazai magyar termést - mely mögött, az öt kiadó belső embereit, valamint a külső szerkesz­tőket és fordítókat is beleszámítva, maroknyi csapat áll - Párkányban, a könyvtárból az utcára kihozott asztalon, Zselizen sátorban, Ipolysá­gon a magánkönyvesbolt elé kitett asztalon, Losoncon a Phoenix ma­gánkönyvesboltban, Rimaszombat­ban megint csak kinn az utcán, né­hány méterre a remek ízléssel beren­Miroslav Kusý (Somorján): - Szabad a nevét? (Méry Gábor felvétele) dezett, üde hangulatot árasztó, szin­tén magánkézben lévő könyves­bolttól. Egy-két kivételtől eltekintve, min­den felkért szerző megjelent a fen­tebb felsorolt helyszíneken, hogy de­dikálják munkáikat, és - ez sem mellékes - mindenütt szívesen fo­gadták őket, legalábbis tudomásom szerint. * „Csak" az érdeklődés volt gyér, „csak" az olvasók nem jöttek, talán Dunaszerdahelyt és Somorját kivé­ve, ahol egész vitaest kerekedett a városi művelődési központban. Illetve: jöttek az emberek, meg­álltak a gazdagon terített szellemi svédasztal előtt, láthatóan gyönyör­ködtek a könyvekben, egyiket-mási­kat a kezükbe is vették, megforgat­ták, aztán, valószínű, fájó szívvel, visszatették. Sajnos, az efféle svéd­asztal nem olyan, mint ama másik, melyről kikent-kifent fogadásokon ki-ki étvágya, ízlése szerint ingyen vehet magának lángoló töltöttká­posztától kezdve kirántott banánig mindent, mi szem-szájnak ingere, és amennyi belefér. Ennél fizetni kell. Igen ám, csakhogy már tömegek ese­tében merül fel a kérdés - miből? Hogy ez mennyire így van, egy „ap­róság". Szinte mindenütt megje­gyezték a vendéglátók: kár, hogy most vannak a könyvnapok, amikor az emberek épp fizetés előtt állnak. Az ipolysági Blankyt Szálló éttermi­vendéglői részével együtt ugyancsak kongott az ürességtől. A helyzet is­merős, fölösleges rá több szót és helyet pazarolni. Persze, az is igaz, hogy félreérté­sek nyomán történt egy-két szerve­zési baki, az esemény helyi propagá­lása pedig lehetett volna erőtelje­sebb. A lényeg azonban, az érdeklő­dést tekintve, akkor sem sokat válto­zott volna, noha igaz, két olvasó több, mint egy. Könyvek tájékán tolongás egyelőre nem várható. Ettől függetlenül, kellenek ezek a könyvnapok, mert kell a könyv. Sivatagosodó körülmények ide, szű­kös idők oda. Sok nemes funkciója mellett egy nép(csoport) tehetségét, erejét, életrevalóságát, kultúrájának színvonalát is jelzi. BODNÁR GYULA SZLOVÁKOK AZ ALFÖLDÖN KIÁLLÍTÁS A GÖMÖRI MÚZEUMBAN (Munkatársunktól) A török hódolt­ság után Békéscsabára telepített és települt evangélikus szlovákok tör­ténetéről és néprajzáról szól az a ki­állítás, mely ma nyílik a rimaszom­bati Gömöri Múzeumban. A min­dennapi életet tükröző bútorok, vi­selet, népi kerámia, textíliák kerül­nek a nagyközönség elé - a békés­csabai múzeum gyűjteményéből. Mázán Mátyás történész, muzeoló­gus, a békéscsabai múzeum munka­társa elmondta: ezt az anyagot a po­zsonyi közönség már láthatta, onnan hozták át Rimaszombatba. A békés­csabai múzeum néhány évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kö­tött a Szlovák Nemzeti Múzeummal, ez a mostani vendégkiállítás is ennek keretén belül került át Szlovákiába. A Szlovákok az Alföldön című kiállítás szeptember végéig tekinthe­tő meg Rimaszombatban. Mázán Mátyás tájékoztatása szerint szó van arról, hogy utána valamelyik kelet­szlovákiai városban még bemutat­ják. (k-t) „SEJ, GYERE VELEM..." ,,.. egy pár táncba..." Ezt az egyszerű gyermekdalocskát talán még soha nem énekelte egyszerre ennyi - legalább háromszáz! - boldog gyerek, csillogó szemmel, kipirult arccal, önfeledten. Igaz: a Ghýmes együttes zenészei kíséretében... A gyerekek pedig nem voltak mások, mint a Pozsonyi Duna Utcai Alapiskola tanulói, akik feledhetet­len délelőttöt töltöttek tegnap a ružinovi kultúrpalotában. Csak nekik játszott a lassan már európai hírűnek nevezhető zenekar, és az egész nézőtér együtt énekelt velük. Amikor pedig a zenészek néhány bátor jelentkezőt kértek a színpadra, hogy ott is megpróbálják a közös éneklést - kezek tucatjai röppentek a magasba. A képen néhányan azok közül, akik feljutottak. . Kép és szöveg: VAS GYULA PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI KDM: ŠTB-PÁRTIDSZM-SZÁRNY? (Munkatársunktól) A Keresztényde­mokrata Mozgalom képviselői a jö­vő heti parlamenti ülésen interpellá­ciót nyújtanak be a Republika című lapban Alojz Lorenc volt StB-főnök­kel készített interjú ügyében - tud­tuk meg tagnap a KDM sajtóértekez­letén. Vladimír Palkó, a Szövetségi Szol­gálat (FBIS) egykori vezető beosztá­sú munkatársa tiltakozott a kormány által támogatott sajtóiroda kiadásá­ban megjelenő napilap írása miatt, amely a volt titkosszolgálat főnöké­ből nemzeti hőst igyekszik „kreál­ni". A volt StB-főnök tenykedeset bizonyítandó Palkó felmutatott egy „poloskát", amelyet a besztercebá­nyai püspök lakásában fedeztek fel. - Az ilyen lehallgatokészülék besze­relése ma is büntetendő, és Lorenc tábornok működése idején is az volt - jegyezte meg. - A kormány csök­kenti a tanítók és az orvosok fizeté­sét, ugyanakkor az ŠtB propagálásá­ra van pénzé. Kérdés, hogy a lapban megjelent írás csak egy Mečiar-párti szerkesztőnek, az egész mozgalom­nak, vagy a DSZM egy' ŠtB-pártí szarnyanak a véleményét tükrözi-e? - tette fel a kérdést Palkó. MPP: MICHAL KOVÁČ BESZÁMOLÓJA BIZTATÓ A Magyar Polgári Párt tegnapi saj­tóértekezletének egyetlen témájáról, a bécsi emberjogi világkonferenciá­ról Berényi József, az MPP elnökségi tagja számolt be, aki a párt küldött­jeként vett részt a konferencián. A Liberális Internacionálé Ember­jogi Bizottságában Berényi a jugo­szláviai háború szlovákiai hatásairól tartott beszámolót. Elmondta, hogy Szlovákia a demokrácia felé vezető útnak még csak az elején tart. Az MPP küldötte a konferencián a NA­TO radikálisabb jugoszláviai fellépé­se mellett szólt. A sajtóértekezleten az is elhangzott, nagyon kedvező visszhangja volt Michal Kováč köz­társasági elnök felszólalásának, amelyben a nemzetiségi kisebbsé­gekkel való együttműködéséről is beszélt. Azt is megtudtuk, hogy a Li­berális, a Konzervatív, valamint a Szocialista Internacionálé küldöttei közös megbeszélésükön megálla­podtak egy nemzetközi emberjogi charta kidolgozásában, amely a szó­lás- és sajtószabadság, valamint a szabad választások elvén alapulna. (gaál) AZ SZNP FELTÉTELEKHEZ KÖTI AZ ÚJ VÁLASZTÁSOKAT A Szlovák Nemzeti Párt hajlandó lenne részt venni egy koalíciós kor­mányban, ha egyértelműen meg le­hetne állapítani, mire helyezi a kor­mány a hangsúlyt, ha Írásban rögzí­tenék a koalíciós partnerek közötti játékszabályokat, s ugyanakkor az SZNP arányos képviselethez jutna - mondta el tegnap Anton Hrnko, az SZNP űj alelnöke, a párt rendszeres sajtóértekezletén. A párt ugyanak­kor elutasítja az A. M. Húska, illetve a Hvezdoň Kočtúch által képviselt, emberarcú szocializmushoz vezető gazdasági programot. Az űj választá­sokat csak olyan helyzetben tartják elképzelhetőnek, amikor a gazdasági helyzet stabilizálódik és a politikai pártok már kikristályozódtak. A mi­niszteri posztokra viszont az űj vá­lasztások előtt is szakmailag, erköl­csileg és politikailag érett embereket kívánnak jelölni. (m-n.)

Next

/
Thumbnails
Contents