Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-18 / 140. szám, péntek

5 KALEIDOSZKÓP TÖRVÉNYTERVEZET A LAKÁSOKRÓL Alig fél éven belül immár a második olyan törvénytervezet látott napvilágot, amely a lakások magántulajdonba adását, illetve eladását és az ezzel kapcsolatos jogviszonyokat szabályozná. A szlovák kormány június 8-i ülésén jóváhagyott törvénytervezet lényegesebb rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük: Megvehetjük lakásunkat? A korábbitól ez az újabb tervezet főként abban tér el, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt helyez azoknak a lakóknak az érdekeire, akik bérla­kásban élnek. így például, ha a bérlő természetes személy, a ház tulajdo­nosa csak neki adhatja el a lakást. Ha viszont az ilyen bérlő a lakbért vagy a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítést (a to­vábbiakban csak „lakbér") több mint 6 hónapig nem fizette, s ezt a tartozását a törvény hatályba lépé­sétől számított 3 hónapon belül nem rendezi, lakását a ház tulajdonosa harmadik személynek is eladhatja. Kifejezetten szociális indíttatású a tervezet azon rendelkezése, amely szerint a lakás bérlőjének ilyen eset­ben pótlakást kell kapnia (a tervezet viszont nem rendelkezik arról, mi­lyen legyen ez a pótlakás, és ugyan­akkor kizárja azoknak a külön elő­írásoknak, feltehetőleg a Polgári Tör­vénykönyv rendelkezéseinek alkal­mazását is, amelyek alapján ez a kér­dés megválaszolható lenne). Az újabb tervezetből immár ki­maradt az a sokat vitatott rendelke­zés is, amely szerint a bérlő csak egy bizonyos ideig fontolgathatta volna a lakás megvételét, s ha ez a határidő eredménytelenül eltelt, a lakóház tu­lajdonosa bárkinek eladhatta (volna) a bérlő által lakott lakást. A lakbérfi­zetési kötelezettségét rendesen telje­sítő bérlőnek így már nem kellene aggódnia, hogy a lakását valaki a fe­je fölül eladja. Ugyanakkor viszont ő maga kezdeményezheti a lakás megvételét, s az állami vállalatok, költségvetési és dotált szervezetek, illetve a lakásszövetkezetek egy éven belül kötelesek a bérlővel meg­kötni a lakás átruházásáról szóló szerződést, ha a bérlő azt kérelmezi. Az utóbb említett rendelkezés szerint azok a lakásszövetkezeti ta­gok-bérlők is kérhetnék lakásuknak a saját tulajdonukba történő átruhá­zását, akik azt nem tették meg ta­valy, a szövetkezeti transzformációs törvény szerinti 6 hónapos határidő­ben. Azoknak pedig, akik ezt már kérték, rendszerint a törvény hatály­ba lépésétől számított egyéves határ­időben kellene a szövetkezeti lakást a tulajdonukba megkapniuk. Mennyiért... A legtöbbeket érdeklő kérdés ter­mészetesen a lakás ára. A szövetke­zeti lakások esetében (azaz, ha a la­kásszövetkezeti tag által lakott szö­vetkezeti lakást ruházzák át a tulaj­donába) ez az ár a lakásra esö, még le nem törlesztett beruházási hitel, a kamataival együtt. Ugyanakkor, a szövetkezeti lakás átruházásával a lakásszövetkezeti tagnak a szövet­kezeti tagrész visszaadásához való igénye megszűnik. A tervezet sze­rint az ilyen átruházások esetében viszont a szövetkezetnek nem kell visszafizetnie a lakások építésére nyújtott állami hozzájárulást, azaz ennek a hozzájárulásnak az egyes lakásokra eső összegével nem emel­kedik a „lakás ára". Az állami vagy községi tulajdon­ban levő lakások ára maximális, nem haladhatja meg tehát az általános rendelkezések alapján kiszámított árat - persze csak akkor, ha a jelen­legi bérlő vásárolja meg a lakást. Az általános rendelkezések sze­rint ezt az árat úgy számítják ki, hogy a lakóház beszerzési árából (felépítésének költségeiből) levon­nak évi 2 százalékot (ám összesen legfeljebb 80 százalékot) amortizáci­óként, továbbá pedig a hasonló szö­vetkezeti lakás építésére nyújtott ál­lami hozzájárulásnak megfelelő összeget. A levonások után kapott összeget elosztják a házban levő la­kások lakóterületeinek négyzetmé­terekben kifejezett összegével, s így megkapják a lakás négyzetméteren­kénti árát. Ez viszont még mindig nem az az összeg, amelyet a bérlőnek a laká­sért fizetnie kellene. A tervezet sze­rint ugyanis ebből az árból a lakás eladásakor a ház tulajdonosának 30 százalékot le kellene vonnia. Csak ezt követően kerülhet sor a konkrét ár megállapítására, illetve a lakás átruházásáról szóló szerződés aláírá­sára. Végezetül pedig, a szerződés aláírása után kell a vevőnek az emlí­tett 30 százalékos levonás utáni vé­telár 15 százalékát készpénzben kifi­zetnie, a vételár fennmaradó összegét pedig legkésőbb a szerződés aláírá­sától számított 10 éven belül kell rendszeres részletfizetéssel törlesz­tenie (kamatok fizetése nélkül.) Ha a vevő a lakás átruházásáról szóló szerződés aláírása után a vétel­árnak legalább 70 százalékát kész­pénzben kifizeti, a lakás tulajdonosa 10 százalékos kedvezményt köteles neki adni. Másrészt, mivel a fenti kedvezményeket úgy állapították meg, hogy bérlakását minél több lakó megvehesse, nem meglepő az a rendelkezés sem, amely szerint, amennyiben a vevő a szerződés alá­írásától számított 10 éven belül más­nak adja el lakását, mint a házastár­sának, gyermekeinek vagy unokái­nak, a teljes vételár kifizetetlen ré­szét kell egy összegben kifizetnie. Mindezzel kapcsolatban még el kell mondani, hogy a lakás megvéte­lével a lakástulajdonos egyben a la­kóház közös részeinek (például lép­csőház, folyosók, padlás stb.) és kö­zös létesítményeinek (például felvo­nók, mosókonyhák, kazánházak, szárítók, kocsitárolók, villany-, gáz­és egyéb vezetékek stb.) továbbá a ház tartozékainak (például a kerí­tés), esetleg annak a teleknek is társtulajdonosává válik, amelyen a lakóház áll. Ugyanakkor, persze, ezek a lakástulajdonosok nem kér­hetik a közös létesítmények iránti társtulajdonjog megszüntetését a bí­róságon. A lakás megvétele után A törvénytervezet részletesen szabályozza a lakások megvétele után keletkező jogokat és kötelessé­geket. Gyakorlati szempontból pél­dául nagyon fontos rendelkezés szól a nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek eladásáról. Mind a jelenleg álla­mi tulajdonban levő lakóházakban, mind a lakásszövetkezetek házaiban is a törvénytervezet erőteljesen védi a lakók érdekeit. A jelenleg állami vagy községi tulajdonban levő lakóházak eseté­ben elővételi jog illeti meg a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérlő­jét, illetve a házban levő lakások tulajdonosait és bérlőit. Az ilyen helyiséget másnak csak a tulajdonosok társulása, vagy (ha ez a társulás nem jött létre) a tulajdono­sok és a bérlők többségének előzetes jóváhagyásával lehet eladni. Az elő­vételi jog megsértése vagy az előze­tes jóváhagyás hiánya az adásvételi szerződés érvénytelenségét eredmé­nyezi. A szövetkezeti lakóházak eseté­ben a törvénytervezet elővételi jo­got csak a garázsok és a műtermek esetében állapít meg. Egyéb esetek­ben a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket jogi vagy természetes személynek csak a tulajdonosok tár­sulása, esetleg a tulajdonosok és la­kásbérlők többségének előzetes jó­váhagyásával szabad eladni. A tör­vénytervezet itt is kimondja, hogy az előzetes jóváhagyás nélküli adás­vételi szerződés érvénytelen. A törvénytervezet azzal számol, hogy a lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosai va­lamilyen módon összefognak, közö­sen próbálják megoldani a lakóház karbantartásával, üzemeltetésével kapcsolatos kérdéseket. Ezt a közös tevékenységet elsősorban társulás útján, esetleg a házkezelőségről szó­ló _ szerződés útján kívánják ren­dezni. A törvénytervezet értelmében a lakástulajdonosok társulása jogi személy lenne, miközben a társulási szerződést a ház tulajdonosa az első lakástulajdonossal vagy a nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdono­sával kötné meg. Azok, akik később szereznének tulajdonjogot a házban levő lakásokhoz, illetve egyéb helyi­ségekhez, kötelesek lennének a tár­sasági szerződéshez csatlakozni. Amennyiben ilyen társasági szerző­dés megkötésére nem kerül sor, az egyes lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosai a ház kezelőjével írásbeli szerződést kötnek a ház karbantartásáról. Mindennek a célja az, hogy a tu­lajdonosok egyformán járuljanak hozzá a lakóház karbantartásával és üzemeltetésével, illetve a közös léte­sítmények fenntartásával kapcsola­tos költségekhez. A fent elmondottakból kiindulva a lakások tulajdonosai elősorban a lakóház karbantartásával, javításá­val és üzemeltetésével kapcsolatos költségeihez kötelesek hozzájárulni. Hiszen, mint már korábban említet­tük, a tulajdonosok egyben társtulaj­donosok is. A törvénytervezet a továbbiak­ban megpróbálja a szomszédjogokat is szabályozni; leszögezi, hogy a la­kástulajdonos a saját költségén köte­les gondoskodni lakása rendes kar­bantartásáról, a szükséges javítások­ról. Köteles ügyelni egyben arra, hogy a lakóházban folytatott tevé­kenysége a többi lakót ne veszélyez­tesse és ne zaklassa őket jogaik élve­zetében. A lakástulajdonos köteles felszámolni azokat a károkat és meg­hibásodásokat, amelyeket a többi la­kásban, vagy a közös létesítmények­ben önmaga, esetleg azok okoztak, akik a lakásában élnek. A lakás tulajdonosa köteles been­gedni a társulás képviselőit a lakásá­ba, s nem végezhet olyan átalakítá­sokat, amelyekkel a ház többi lakó­ját zaklatná vagy veszélyeztetné. A lakás, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosának a törvénytervezet szerint joga, de ugyanakkor kötelessége is a ház igazgatásában részt venni, társtulaj­donosként határozni a közös létesít­ményekről, üzemeltetésüknek, kar­bantartásuknak, javításuknak mód­járól. A lakások és a nem lakások céljá­ra szolgáló helyiségek tulajdonosai a törvényből eredően abszolút több­séggel határoznak; minden egyes la­kás és nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosát egy szavazat illeti meg. Fontosabb ügyekben a le­szavazott tulajdonosok a bírósághoz fordulhatnak, hogy az hozzon hatá­rozatot. A fent ismertetett törvény­tervezet részletesen szabályozza a lakásátruházásról szóló szerződés tartalmát, s egyéb, a lakók számára pillanatnyilag talán nem annyira fon­tos jogokat. (mn) 1993. JÚNIUS 18. MINDEN TÖRVÉNYT MEGSZEGNEK (Munkatársunktól) A gazdasági bű­nözés elleni harc volt a témája a bel­ügyminisztérium tájékoztatójának, amelyen Ignác Behúf alezredes, az SZK gazdasági érdekeit védő hivatal igazgatója, Štefan Jágerský, a besz­tercebányai székhelyű Központi Adóhivatal igazgatója és Jozef Raj­tár, a Központi Vámigazgatóság ve­zetője számolt be a korántsem szív­derítő helyzetről. Jágerský leszögezte: a vállalko­zók gyakorlatilag minden törvényt megszegnek, mégis szinte lehetetlen tetten érni a vétkeseket. A joghéza­gok, a számtalan kivétel, a hivatal dolgozóinak alacsony jogköre meg­nehezíti az igazán hatékony munkát. 1991-ben csupán 700 adóhivatal­nok, míg idén 4600 ellenőrizte a be­vallásokat. Jágerský szerint még dö­cög az ellenőrzés folyamata, ami nem csoda; míg más országokban 3-4 évig tartott az adóreform beve­zetése, addig nálunk tizennégy nap állt az adóhivatalok rendelkezésére. Jozef Rajtár az alkohol- és do­hánybehozatal ellenőrzéséről szólt. Mivel e termékek árusítása óriási haszonnal kecsegtet, számtalan ille­gális importfuvar lépte át a szlovák határt. Például április 9-e és 14-e között 200, az államhatáron belépő, dohányt vagy alkoholt szállító te­herautó közül csupán 35 ért rendel­tetési helyére, a többi illegálisan sza­badult meg rakományától. A beve­zetett új rendelkezés már megnehe­zíti a csempészek dolgát; eszerint minden egyes alkohol- és dohány­szállítmányt a vámhivatal gépkocsija kíséri a rendeltetési helyére. Igaz, azóta újabb trükkel élnek a csempé­szek: a vámpapírokon például búto­rok szállítását tüntetik fel, miközben cigarettakartonokat rejtenek a lakás­berendezések közé. Jozef Rajtár kö­zölte, a számos feketefuvar ellenére május végéig 11,5 milliárd korona adót hajtottak be. (só) A NÉPMŰVÉSZETTŐL ALAPKIADÁSIG A MATICA SLOVENSKÁ GONDOSKODÁSA A KÜLFÖLDI SZLOVÁKOKRÓL Szlovákia egész területére kiterjedő jelleget ölt idén a külföldi szlovákok kulturális hete, amelyet a jövőben rendszeressé kívánnak tenni. A ren­dezvénysorozatra a Matica slovens­ká megalakulása 130., s a két bizánci hittérítő, Cirill és Metód e területre érkezése 1130. évfordulójának a je­gyében kerül sor. Erről tájékoztatták tegnap az újságírókat a Matica slo­venská külföldi szlovákokkal foglal­kozó intézetének a munkatársai. A seregszemle hangversenyekkel, szavalóestekkel, színházi bemuta­tókkal, könyvkiállításokkal és ván­dortárlatokkal egybekötött találko­zókból áll majd, de központi szere­pet kap a népművészeti együttesek bemutatkozása. A Csehországból, Magyarországról, Belgiumból, Svéd­országból és Ukrajnából érkező együttesek fellépései Detván, július 11-én közös műsorral érnek véget. Vladimír Repka mérnök az inté­zet tevékenységét ismertetve el­mondta, hogy a külföldi szlovákság kultúrájának anyagi támogatására kidolgozott tervek keretében a ma­gyarországi szlovák iskoláknak kö­zel egymillió korona értékben aján­dékoztak oktatási eszközöket, töb­bek között három nyelvi laboratóri­umot. Marcel Mihálik arról számolt be, hogy a több mint 300 ezer ki­sebbségi helyzetbe került csehorszá­gi szlovák számára Džavot (Csacso­gás) címmel havilapot indítőttak, melynek megjelenéséről mindaddig gondoskodni kénytelenek, amíg a cseh kormány erre nem biztosít költségvetési keretet. Hangsúlyozta, hogy intézetük a csehországi szlová­kok jogállásával is foglalkozni kíván, mert máig hiányoznak az ottani szlo­vákok kisebbségi létét elismerő tényleges jogi formák. (kiss) JÚ, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT - JÚNIUS 30-IG Tegnapi példánkban egy olyan házaspár szerepelt, amelynek fővárosi családi házán kívül szántóföld-tulajdona is volt. A szántóföldet a férj örökölte, kiskorú gyermekük tulajdonában pedig egymillió korona értéket meghaladó képzőművészeti alkotások voltak. Mai példánkban szereplő „házaspárunknak" 1993. január l-jén a főváros­ban volt egy négyszobás szövetkezeti lakása, devizaszámlája, továbbá hazai bankban 180 ezer koronája, háztartási berendezése, személyi használatra szolgáló ingóságai, illetve készpénze (koronában). A házaspárnak osztatlan közös tulajdona volt. A férj vállalkozott az adott időpontban. Vállalkozás céljából ugyancsak a fővárosban bérelt egy 100 négyzetméter alapterületű gépkocsijavító-műhelyt, gépeket, műszereket, 180 ezer korona értékű anyag­készlete volt, személygépkocsit és számítógépet lízingelt, mindkettőre 1992­től törleszti a részleteket. Értékelés: 1) Az ingóságokat a szokásos, piaci áron tüntetik fel. A házaspár a következőképpen értékelte ingóságait: - a háztartás szokásos berendezése, felszerelése (az egész értéket feltüntetik, mivel az összértéke meghaladja a 300 000 koronát) - takarékbetét - koronában - hazai bankban, vállalkozói célra - készletek - vállalkozó célra - a szövetkezeti lakás éves bérleti díja - a vállalkozásra szolgáló gépek, műszerek, műhely éves bérleti díja - a személygépkocsi és a számítógép lízingtörlesztése 500 000,- Sk 180 000,- Sk 180 000,- Sk 20 000,- Sk 800 000,- Sk (a teljes összegül Kaiumcu, amely a törlesztés 3 éves időtartamára esedékes) 870 000,- Sk Ingóságok és vagyoni jogok összesen: 2 550 000,- Sk Ebből a férj tulajdonában 1 275 000,-, a feleségében ugyancsak 1 275 000,- korona értékű vagyon volt (osztatlan közös tulajdonban). 2) A személyi szükségletre szolgáló ingóságokat a feleség 80 ezer koronára, a férj 60 ezer koronára értékelte. A devizaszámlán levő pénzt, illetve a koronában levő készpénz összegét nem kell feltüntetni a vagyonnyilatkozatban. Ki és hogyan tölti ki a vagyonnyilatkozatot? FÉRJ: Vagyonnyilatkozatot tesz. a III., az ingóságokról szóló részt kitölti, mivel ingóságainak értéke a vagyoni jogok értékével együtt meghaladja az 1 millió koronát (430 000,- Sk ingóságainak értéke + 845 000,- Sk a vagyoni jogok értéke); a IV., a vagyoni jogokról és egyéb vagyoni értékekről szóló részben feltünteti a műhely, a gépek és a műszerek éves bérleti díját, a 400 000,­koronát, a személygépkocsi és a számítógép lízingtörlesztését, a 435 000,­koronát, valamint a szövetkezeti lakás éves bérleti díját, a 10 000,­koronát. (Tehát valamennyi tételnél a házaspár által kiszámított értékek­nek a felét, mivel osztatlan közös tulajdonról van szó.) Az V. részt a nyomtatvány szerint tölti ki. FELESÉG: Vagyonnyilatkozatot tesz. A III., az ingóságokról szóló részt kitölti, mivel ingóságainak és vagyoni jogainak értéke meghaladja az egymillió koronát. A személyi szükségle­tekre szolgáló dolgokat, ingóságokat a férjhez hasonlóan nem tünteti fel, mivel azok összértéke nem haladja meg a 100 000 koronát. A IV., a vagyoni jogokról és egyéb vagyoni értékekről szóló részben ugyanazt tünteti fel, mint a férj. Az V., az összegző részt a nyomtatvány szerint tölti ki. Ezzel példáink közlését befejeztük, s a napokban még egyszer visszatérünk a vagyonnyilatkozat-tételiéi kapcsolatos legfontosabb tudnivalókra. -p-

Next

/
Thumbnails
Contents