Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA 1993. JÚNIUS 16. ISKOLAPÉLDA KIÉ LESZ AZ ÚJ RIMASZOMBATI ISKOLAÉPÜLET? Öt évvel ezelőtt egy új, huszonnégy osztályos iskola építését kezdték el Rimaszombat Nyugat nevű lakótelepén. Ez a lakótelep elég messze van a városközponttól. Vegyesen lakják szlovákok, magyarok, romák. Az iskola építése befejezéséhez közeledik, úgy néz ki, szeptemberben megindulhat itt a tanítás. A kérdés most már „csak" az, milyen nyelven oktassák majd benne a nebulókat. • Egy koncepció — kétféle mérce A városnál? öt teljes szervezettségű iskolája van: négy szlovák tanítási nyelvű és egy magyar. A magyar iskola, a Šrobár utcai, hajdan, 1911ben bizonyára korszerű volt, de mára már nem az. Nincsenek szaktantermei, megfelelő tornaterme, konyhája. Ráadásul az összes osztály nem is fér el benne. A rimaszombati magyar alapiskola 899 tanulójának egy része máshová kénytelen járni. A Šrobár utcai magyar iskola 39 osztályából hét a város másik pontján, a volt „politikai oktatás házában" kapott helyet, de a bérleti szerződés csak az idei év végéig szól. Nyolc alsó tagozatos osztály az egykori szovjet kaszárnyában van, együtt a Daxner utcai szlovák iskola 18 osztályával, s természetesen ez is tnessze az anyaiskolától. Két további osztály a Jánošík utcában, ugyancsak bérelt helyiségekben. Csomós Éva, a magyar iskola igazgatóhelyettese a városi képviselőtestületnek is tagja, ő tölti be a kulturális és művelődésügyi bizottság elnökének tisztét: - Iskolánk vezetése, hasonlóan a többi iskolához, május 17-én kézhez kapta a járási tanügyi hivatalnak az alap- és kisegítő iskolákra vonatkozó koncepcióját, amely tartalmazta a rimaszombati iskolák helyzetére vonatkozó elemzést is. Mivel a Šrobár utcai magyar iskola vezetése és az iskolatanács ezt a koncepciót nem fogadta el, felkérte a városi önkormányzat kulturális és művelődésügyi bizottságát, maga is készítsen helyzetjelentést a rimaszombati alapiskolák állapotáról. A bizottság megállapította, hogy a tanügyi hivatal említett elemzése nem alkalmazott azonos mércét az egyes iskolák megítélésében. Bizottságunk úgy vélekedett, hogy a Šrobár utcai magyar és a Daxner utcai szlovák iskola - a többihez képest - katasztrofális helyzetben van. A Daxner utcai iskoláról a tanügyi hivatal jelentésében az szerepel, hogy 31 tanterméből 18 nem megfelelő. Azok, amelyek a volt szovjet kaszárnyában kaptak helyet. Megfelelőnek tartja viszont azt a 11 tantermet, amely a városközpontban, három különböző épületben található. Bizottságunk azonban éppen az ellenkezőjét állapította meg! Megvan a magyarázata annak, hogy a tanügyi hivatal miért vélekedett másként. A Daxner utcai iskola tantermeinek zöme ugyanis a kaszárnyában van, ahol nyolc osztályunk tanul. Ha a hivatal kimutatta volna, hogy ezek az osztályok megfelelőek, akkor az említett szlovák iskola a magyar osztályok kiköltöztetése után gyakorlatilag elfért volna ebben az épületben. A hivatal szándéka viszont az, hogy a Nyugat lakótelep új iskolájába költöztesse a szlovák iskolát. „Védenem kell a diákjaim érdekeit" A szovjet katonák három kaszárnyaépületet hagytak üresen Rimaszombatban. Az oktatási minisztérium az egyik épületet kibérelte az örököstől, a szlovák hadseregtől és nyolcmillió koronát beruházva iskolává alakította át. A bérleti szerződés azonban csak 1995-ig szól! Kérdéses, vajon az épület később is megmaradhat-e iskolának. Tavaly kezdődött el benne a tanítás, ide költözött a Daxner utcai szlovák iskola 18 osztálya, miután el kellett hagyniuk a gimnázium épületét, ahol azelőtt egy fedél alatt voltak. Mint már arról szó volt, a magyar iskola nyolc osztálya is helyet kapott itt. A volt kaszárnyaépület tantermei néhány kivételtől eltekintve nagyok, szellősek. Ottjártamkor az igazgatónő végigvezetett az épületen, megnézhettem a fizika-kémia laboratóriumot, az iskola műhelyét, a főzőleckék céljára létrehozott konyhát. Ebédlőjük is van, de nem itt főznek, mert konyhára nem jutott hely. Az egyik nagyobb helyiséget tornateremmé alakították, de a célnak nem igazán felel meg. Mária Piliariková, a Daxner utcai iskola igazgatónője a vitáról így vélekedik: — A városi önkormányzat döntéséhez tartjuk magunkat, melyben egyértelműen leszögezték: a Nyugat lakótelepi épületben szlovák iskola lesz, itt a kaszárnyában pedig egy űj, önálló magyar iskola. Amikor a gimnázium épületét el kellett hagynunk, azt az ígéretet kaptuk, hogy a Nyugat lakótelep új iskolájába költözhetünk majd. Négy épületben, a város négy különböző helyén tanítunk most, elégtelen felszereltséggel. — A városi tanács legújabb döntése azt ajánlja a tanügyi hivatalnak, hogy az új iskolaépületben a szlovák iskola, azaz önök mellett a magyar iskola is helyet kapjon. — Nem szeretném, ha úgy tűnne fel a dolog, hogy itt szlovák-magyar ellentétről van szó. Tudom, nemcsak a mi iskolánk van rossz helyzetben, a Šrobár utcai iskola is. De véleményem szerint nem ez lenne a megoldás. Nekem védenem kell a 750 tanuló érdekét, éppen ezért szeretném, ha az új iskolát mi kapnánk meg, hogy ott minden tekintetben kielégítően folyhasson az oktatás. A képviselőtestület ajánlását pedagógiai szempontból nem tartom elfogadhatónak, s szerintem a magyar diákoknak se lenne jó az ideiglenes lépés, hiszen az oktatás színvonala látná kárát. Direktív módszerek vagy pragmatizmus? Rimaszombat önkormányzata 1992. július 24-i döntésében azt ajánlotta a tanügynek: az új iskola legyen szlovák tannyelvű és hozzanak létre egy új, önálló magyar iskolát a volt kaszárnya épületében. Nemrégiben azonban átértékelte és semmissé nyilvánította korábbi döntését azzal az ajánlással, hogy a tanügy a készülő Clementis utcai új iskolában ideiglenesen szlovák és magyar osztályokat is nyisson. Dr. B. Kovács István szerint, aki a város alpolgármestere és az Együttélést képviseli a tanácsban, az iskola sorsáról a döntés a tanügyi igazgatónő hatáskörébe tartozik ugyan, ám figyelembe kéne vennie a város akaratát. Ráadásul a város nem kis összeggel hozzájárult az építkezés befejezésének költségeihez. - Nem szeretném, az Együttélés se szeretné, ha a probléma nemzetiségi kérdéssé válna. Itt a polgári elv érvényesítéséről van szó, illetve arról, hogy a tanügyi hivatal igazgatónője teljesen figyelmen kívül hagyja a polgárok és a városi önkormányzat véleményét, és direktív módon intézkedik. Azzal érvel, hogy ő végleges megoldást szeretne, s hogy már lerakták a Nyugat lakótelepen egy üj iskola alapjait, melynek 1995-re fel kellene épülnie. Abban kapna helyet az ónálló magyar iskola. A városnak viszont nincs pénze erre az építkezésre. Tudtommal a tanügynek sem. Bár meghívtuk az igazgatónőt a városi tanács ezzel foglalkozó ülésére, nem jött el. Gyakorlatilag nem áll velünk szóba. Módszere önmagáért beszél... Néhány véleményt érdemes még idézni, hogy a problémát több szemszögből is láthassuk. Dr. Jaroslav Bagačka, a városi tanács képviselője, a kulturális és művelődési bizottság tagja: - Az iskola kérdésében kompromisszumos megoldásra kell törekedni, hiszen ez a probléma veszélyes feszültségforrás lehet Rimaszombatban. Batta István, az Együttélés parlamenti képviselője: — Ez a probléma a demokrácia próbaköve, két különböző gondolkodásmód ütközése. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy szándékos provokációról van szó. Vas Vilmos, a Konzervatív Demokrata Párt rimaszombati szervezetének vezetőségi tagja: - Véleményünk az, hogy mindenkinek egyenlő esélyt kell adni az érvényesülésre. Az alapvető probléma itt a demokrácia érvényesülésében, illetve nem érvényesülésében rejlik, s abban, hogy az állami hivatalnok gyakorlatilag nem ellenőrizhető, s tetteit a polgárok nem kérhetik számon. Végleges megoldást? Az SZK oktatási minisztériuma, a tanügyi igazgatónő fölöttes szerve meglehetősen felemás módon foglalt állást a kérdésben. Egy leiratában, mely 1992. október 9-én kelt, vagyis az után, hogy dr. Ľudovít Fliegel, a minisztérium illetékes főosztályvezetője egy bizottság élén tavaly őszszel Rimaszombatban járt, kivizsgálandó a város iskolái körül felmerült problémákat, a következőket szögezi le: „Egy új magyar tannyelvű iskolát, mely a Šrobár utcai magyar tannyelvű iskola kettéosztása által jönne létre, csak azután ajánljuk besorolni a rimaszombati iskolák hálózatába, miután a Daxner utcai iskola felső tagozata a Nyugat lakótelepen átadandó új épületbe költözött." Azóta a minisztérium némileg megváltoztatta véleményét, az elmúlt héten a tanügyi hivatal igazgatónőjét értesítették: beleegyeznek egy új, önálló magyar iskola létrehozásába - a kaszárnya épületében! Eva Alevová, a tanügyi hivatal igazgatónője arra hivatkozik, ő pontról pontra teljesíti a városi tanács 1992 júliusi döntését, amely arról szól, hogy a Clementis utcai új iskolában a Daxner utcai kapjon helyet, és hozzanak létre egy önálló magyar iskolát a kaszárnya épületében. Arra a kérdésemre, miért nem veszi figyelembe, hogy az önkormányzat időközben átértékelte döntését, a következőt válaszolta: - Sem én, sem a minisztérium nem tartja jónak, ha különféle, netán politikai nyomásra gyakran változtatja döntéseit a városi tanács. Én nem az ideiglenes, hanem a végleges megoldások híve vagyok, hiszen pedagógiai szempontból is ez fogadható csak el. Tehát azt szeretném, ha mind a két iskola önálló épületet kapna. A szlovák az új épületben, a magyar egyelőre a kaszárnyában, ahol ugyan 1995-ben lejár a bérleti szerződés, de éppen ez a terminus szorítaná az építőket, hogy időben befejezzék az űj, 16 osztályos magyar iskola épületét. Ennek építésével a minisztérium is egyetért, mindent megtesz, hogy előteremtse rá a szükséges pénzt. Ez a helyzet a tanév vége felé. A magyar iskola vezetése elfogadná a kompromisszumos megoldást, de szeretnék, ha még a vakáció megkezdése előtt dűlőre jutnának a dolgok. Attól tartanak ugyanis, hogy a szünidő alatt szépen, csendesen kész helyzet elé állítják majd őket. KLINKO RÓBERT FELHÍVÁS Megközelítőleg egy éve találkoztak Érsekújvárott azok a politikusok, pedagógusok, Csemadok-tagok a Simonyi Alapítvány kuratóriumának tagjaival, akik felelősséget éreznek anyanyelvű iskoláink jövője miatt, s akik szívügyüknek tekintik egy magyar egyetem létrehozását. A találkozó résztvevői felhívással fordultak Szlovákia magyar lakosságához, hogy adományaikkal gyarapítsák a Simonyi Alapítvány vagyonát, melynek célja a hazai magyar felsőoktatás támogatása. A gyűjtés eredményes volt, s már nem sok hiányzik ahhoz, hogy az Alapítványt hasznosíthassuk. Az utóbbi hónapokban ismét annak lehetünk tanúi, hogy a segítőkészség leple alatt újabb támadások érik iskoláinkat. Tömeges tiltakozásunk ellenére az oktatásügyi tárca javaslatára kétnyelvű oktatást kívánnak bevezetni alap- és középiskoláinkban, s a Nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében veszélyben forog a magyar pedagógusképzés. Ezt az áldatlan helyzetet látva találkoztak ismét ez év június 5-én Érsekújvárott a kuratórium tagjai, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Együttélés képviselői. A fórum résztvevői tudatosítva anyanyelvű oktatási intézményeink kritikus helyzetét és mindannyiunk felelősségét gyermekeink jövőjéért, kérnek minden szlovákiai magyar állampolgárt, hogy tehetségéhez mérten adakozzon a Simonyi Alapítvány javára. Ha az Alapítvány tőkéje eléri az egymillió szlovák koronát, kamatai felhasználhatók főiskolásaink, felsőoktatási intézményeink támogatására. A Simonyi Alapítvány számlaszámai: VÚB: 12331392/0200 SSS: 93245-399/0900 deviza: 34833-192053392 (USD) Javasoljuk, hogy 1993. szeptember 6-a legyen a Simonyi Alapítvány napja. Kérjük a Csemadok alapszervezetek vezetőit, szervezzék meg ezen a napon a gyűjtést a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége közreműködésével. A FÓRUM RÉSZTVEVŐI Érsekújvár, 1993. június 5. JÓ, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT-JÚNIUS 30-IG Tegnapi példánkban egy családi házban élő, takarékbetéttel, gépkocsival, különböző, személyi szükségletre szolgáló ingóságokkal rendelkező házaspárt mutattunk be, s a vagyonnyilatkozat szempontjából példánk azért volt modellértékű, mert a férj egyúttal vállalkozó is volt a vagyonnyilatkozat-nyomtatványokon szereplő időpontban, vagyis ez év január elsején. A mai példánkban szereplő, a szlovák fővárosban élő házaspárnak a tulajdonában a szóban forgó időpontban volt: egy 180 négyzetméter alapterületű családi háza, Boldogon 8000 négyzetméteres szántóföldje (amit a férj örökölt szülei után), nemesfém ékszerei, személygépkocsija, 150 ezer koronája a takarékban és 10 ezer korona készpénze. Egy kiskorú gyermekük volt, akinek tulajdonában képzőművészeti alkotások voltak - a képeket ajándékba kapta, erről ajándékozási okirat tanúskodik. A házaspárnak osztatlan közös tulajdona volt. Nem vállalkoztak. Értékelés 1. Az ingatlan vagyon értékét (árát) nem tüntetik fel. 2. Az ingóságokat a szokásos, vagyis a piaci áron értékelik. A házaspár a következőképpen értékelte ingóságait: - a háztartás felszerelése 350 000,- Sk (a teljes értéket feltüntetik, mert az összérték meghaladja a 300 ezer koronát) - személygépkocsi 200 000,- Sk - nemesfém ékszerek 300 000,- Sk - bankban levő takarékbetét 150 000,- Sk Ingóságok összesen 1 000 000,— Sk Ebből a féij tulajdonában 500 ezer korona, a feleségében ugyancsak 500 ezer korona érték volt (osztatlan közös tulajdonban) 3. A személyi szükségletekre szolgáló ingóságokat a feleség 140 ezer koronára becsülte (értékelte), a férj 110 ezer koronára. A vagyonnyilatkozatban a készpénz-tulajdont nem kell feltüntetni. Házaspárunk esetében ki és hogyan tölti ki a vagyonnyilatkozatot? FÉRJ: Vagyonnyilatkozatot tesz. A nyomtatvány II. részében feltünteti ingatlan vagyonát: A vagyontárgy leírása mennyiség mérték(megnevezése és cím) egys. m

2 családi ház, Tichá u. č. 16, 816 00 Bratislava 1/2 180 szántóföld, Boldog 1 8000 A III., az ingóságokra vonatkozó részt nem tölti ki, mivel ingóságainak összértéke nem haladia meg az 1 millió koronát. (500 ezer + 110 ezer = 610 ezer Sk) A IV., a vagyoni jogokra és egyéb vagyoni értékekre vonatkozó részt sem tölti ki, mivel ilyenekkel sem rendelkezett. Az V., az összegző részt a nyomtatvány szerint tölti ki. FELESÉG: Vagyonnyilatkozatot tesz. A II., az ingatlanra vonatkozó részben feltünteti: A vagyontárgy leírása mennyiség mérték (megnevezése és cím) egys. m

2 családi ház, Tichá u. 16, 816 00 Bratislava 1/2 180 A III., az ingóságokra vonatkozó részt nem tölti ki, mivel ingóságainak összértéke nem haladta meg az 1 millió koronát (500 ezer + 140 ezer = 640 ezer Sk) A IV. részt sem tölti ki. Az V. részt a nyomtatvány szerint tölti ki. GYERMEK: A gyermek tulajdonában levő képzőművészeti alkotásokat (képeket) a gyermek törvényes képviselője (a szülő) 1 050 000 koronára értékelte. A gyermek személyi szükségletekre szolgáló ingóságainak az értéke 50 000 korona volt. A gyermek törvényes képviselője vagyonnyilatkozatot tesz. A III., az ingóságokra vonatkozó részt kitölti, mert értékük esetében meghaladta az 1 millió koronát. A személyi szükségletekre szolgáló ingóságokat nem tünteti fel, mert értékük nem haladta meg a 100 ezer koronát. A IV. részt nem tölti ki. Az V. részt a nyomtatvány szerint tölti ki. Következő utolsó példánkban olyan házaspár szerepel, amelynek az adott időpontban volt egy négyszobás szövetkezeti lakása, devizaszámlája, egy 180 ezer koronáról szóló takarékbetétkönyve, személyi szükségletre szolgáló ingóságaik is voltak stb. Két gyermekük a szülőkkel élt, vagyonuk nem volt. A férj vállalkozott. (Megjegyzés: Keddi példánk harmadik hasábjában sajnálatos elírás történt. A férj vagyonnyilatkozatára vonatkozó rész második sorában az ingóságok szó helytelenül szerepel. A mondat tehát helyesen így hangzik: A II., az ingatlanokra vonatkozó részben a következőket tünteti fel: Kérjük olvasóink elnézését.)