Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám, csütörtök

1993. JUNIUS 17. IÜJSZÓM MOZAIK BŰNTÉNY HATÁROK NÉLKÜL A Magyar Televízió hajdanán oly népszerű „Kék fény" rendőradásának hqni kedvelői bizonyára még emlékeznek Ladislav Ambruž rozsnyói fiatalember esetére, aki 1986ban több hétig tartotta rettegésben Budapest hölgylakóit. Röviddel illegális határátlépése után (Csehszlovákiából - hátrahagyva a feleségét és kisfiát - a felelősségrevonás elől menekült,) számos ajtónál csengetett, és fondorlattal be is jutott a lakásokba, ahol aztán pénzt rabolt és nőket erőszakolt meg. Legutolsó áldozatát, a 22 esztendős óvónőt brutális módon meggyilkolta. A rendőrség bravúros nyomozás után felfedte kilétét, elfogta a repülőtiszti főiskola fiatal hallgatóját, akit a bíróság halálra ítélt. Később az ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták. Most ismét van szlovákiai gyilkos magyarországi börtönben. I. S. jelenleg három ottani cinkosával, és a felbujtójukkal várja a bírósági tárgyalást. Az elkövetett bűntény nemzetközi jellegű, hiszen három ország polgárait is érinti. Az áldozat N. Zsuzsanna zalaegerszegi lakos. Őt gyilkolta meg a többszörösen büntetett I. S. szlovák állampolgár, felbujtója - egyébként a megölt nő férje - egy németországi üzletember. A 64 éves német férfi szerette az életet és a nőket. Az utóbbit az is bizonyítja, hogy korábban már hatszor volt nős. Válópereit követően rövid időn belül ismét frigyre lépett. Persze mindig fiatalabb nőket keresett. Hetedik felesége, Zsuzsanna - két hónappal esküvőjük után kislányt szült a koros szeladonnak - 38 évvel volt fiatalabb nála. Idővel ez a házassága is megromlott, zátonyra futott. A zalaegerszegi kismama úgy vélte, jobb lesz elválni. A férj, aki korábban úgy cserélte feleségeit, mint más az ingeit, ezúttal hallani sem akart erről. Nem tudta elképzelni, hogy valaki őt faképnél hagyja. Egyre féltékenyebb lett és a tudat, hogy Zsuzsa rövidesen esetleg másé lesz, szinte az őrületbe kergette. Mindent megpróbált, hogy megakadályozza a válást, a feleség azonban hajthatatlan maradt és kitartott eredeti döntése mellett. Az idős férfi ekkor elhatározta, ha el kell veszítenie nejét, akkor inkább végez vele. Természetesen gálád tervét nem sajátkezűleg akarta véghez vinni. Ezért keresett magának megfelelő embereket. Közben gondosan ügyelt arra, hogy a „véletlen" baleset idejében neki tökéletes alibije legyen. Amikor felesége körül elkezdődtek a rejtélyes események, ő Németországban tartózkodott. Egyszer az asszony lakásán tűz ütött ki. A lángok csak a berendezést falták fel, Zsuzsának nem esett baja. Rövidesen mindez megismétlődött. Ezúttal a pótlakás égett szénné. Szerencsére ezúttal is csak anyagi kár keletkezett. Később titokzatos módon eltűnt a férj által ajándékozott tűzpiros Ford gépkocsi. Aztán egy reggel ott állt sértetlenül a ház előtt. Alighogy a meglepett asszony kinyitotta az autó ajtaját, az elrejtett robbanószer explodált. Csodák csodája, a potenciális áldozat ezúttal sem sérült meg komolyabban. • A férj ezek után már nem akarta pancserekre bízni felesége likvidálását, igazi profik után nézett. A kiszemelt bérgyilkos - a már említett szlovákiai I. S. - ajánlólevele többek között egy németországi börtönbüntetés volt. És a jutalma? Egy Ford gépkocsi és néhány száz márka. Ennek fejében az illető hidegvérűen tizennyolc késszúrással megölte azt a nőt, akit azelőtt sohasem látott. Egy ideig úgy tűnt, hogy az 1991 decemberében elkövetett emberölésre nem sikerül fényt deríteni. Csakhogy a tettest egy budapesti betörés során elfogták és kihallgatásakor kiderült, hogy ő a zalaegerszegi ,, hóhér". Rövidesen horogra kerültek magyarországi cinkostársai is, csakúgy mint a féltékeny férj, aki beismerte beteges féltékenységét, a gyilkos lefizetését. ORDÓDY VILMOS TÓTH KÁROLY AZ MPP KISEBBSÉGI TÖRVÉNYTERVEZETÉRŐL „DURAY KONCEPCIÓJÁHOZ HASONLÓ" A kisebbségek helyzete, az autonómia fogalma, illetve az önkormányzatok kérdése állandóan napirenden levő téma a szlovákiai politikában. Először a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vetette fel nyíltan az autonómia kérdését, utóbb az Együttélés, vagy annak elnöke a társnemzet koncepcióját hangoztatja, a magyar parlamenti frakció pedig egy kisebbségi alkotmánytörvény-tervezetet készül a parlament elé terjeszteni. Vajon a parlamenten kívüli Magyar Polgári Pártnak milyenek az elképzelései? Ezt kérdeztük Tóth Károlytól, az MPP alelnökétől. - Ebben a témában legalább három kérdést kell megkülönböztetnünk. Az egyik a kisebbségi önkormányzat, tehát a kisebbségi autonómia, a másik a regionális önkormányzat - a régiók, a harmadik pedig a helyi, azaz községi önkormányzatok kérdése. Az MPP-nek készen áll egy részletes kulturális és oktatásügyi autonómia-tervezete. Ennek lényege: egy kisebbségi törvény keretén belül az egyéni kisebbségi jogokat el kell választani az ún. kollektív vagy kisebbségi többletjogoktól. E többletjogok kategóriába tartozna a kulturális és oktatásügyi autonómia. Ami annyit jelent, hogy létrejönne egy parlamenttől, kormánytól, államigazgatástól független, törvény által létrehozott intézmény - az autonómia, vagyis kisebbségi önkormányzat. Ennek döntéshozó és végrehajtó szerve is lenne, és döntene a kisebbségi kultúrára és oktatásügyre szánt pénzekről. - Milyen pénzt osztana el ez az önkormányzat? - Természetesen továbbra is az állami költségvetésből kapottat. A szlovák parlament által az évi költségvetésből a kisebbségi kultúra és oktatásügyre megszavazott összeget a kisebbségi önkormányzatokhoz kellene eljuttatni. Végeztünk egy felmérést, hogy mennyire objektivizálható a kisebbségi oktatásügy, és arra az eredményre jutottunk, hogy igenis objektivizálható, megállapítható, hogy mely épületek, mennyi pedagógus és diák tartozik a kisebbségi iskolákhoz, és ennek megfelelően százalékarányban megállapítható, hogy az éves költségvetésből mennyi jusson a kisebbségi iskolákra, a fejlesztésre. - Konkrétan milyen formában hoznák létre a kisebbségi önkormányzatokat? - Úgy képzeljük, hogy minden kisebbségnek lenne önkormányzata. Kétszintű lenne: országos és helyi. Ezt nem szeretnénk összekeverni a községi önkormányzattal. Demokratikus választásokkal létrehoznának a községekben egy kisebbségi Önkormányzatot, amely kizárólag a kulturális és oktatásügyi kérdésekkel foglalkozna. Az országos kisebbségi önkormányzatokat a parlamenti választásokkal, a helyieket a helyhatósági választásokkal párhuzamosan választanák, mégpedig egy kisebbségi regiszter alapján. A szlovák kisebbségű községekben szlovák kisebbségi önkormányzatot is létrehozhatnának, amely a községi önkormányzattal szemben gyakorolná törvényadta jogait. - Mit takar a kisebbségi regiszter kifejezés? - Erre azért van szükség, mert nem elég azt mondani, hogy minden magyar választ. Rögtön felmerül ugyanis a kérdés, ki magyar. Itt arról van szó, ki az, aki az állam által biztosított többletjogokkal élni kíván. Egy vegyesen lakott községben akár a szlovákok is bejelentkezhetnek, ha azt kívánják, hogy az ott lakó magyaroknak többletjogaik legyenek. A regiszterben szereplők választóvá válnak, ugyanakkor ők is választhatók. A regiszterbe bejelentkezett szavazópolgárok döntik el, kit javasolnak a döntéshozó testületbe. - Milyen mértékben koordinálták tervezetüket a többi magyar párttal? - Még decemberben eldöntöttük, hogy ki kell dolgozni az MPP tervezetét. Közben megalakult a Politikai Egyeztető Tanács, amely létrehozott egy nyolctagú bizottságot. Ennek az volt a feladata, hogy a négy párt egyeztesse a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos elképzeléseit. Mivel ez a munka akadozott, majd be is fulladt, április elején az MPP elnöksége úgy határozott, szélesebb koncepciójú tervezetet kell létrehozni, tehát az MKDM-nek és az Együttélésnek a legfontosabb elképzeléseit is bele kell építeni, s egy konszenzuson alapuló tervezetet kell létrehozni. Véleményem szerint elképzelésünk egyáltalán nincs ellentétben azzal, amit a másik két párt erről a kérdésről mond, sőt mi több: Duray Miklós társnemzet-koncepciója mögött nincs semmi más, mint egy ilyen intézményrendszer létrehozása. Az egyeztetést teljesen reálisnak látom. GAÁL LÁSZLÓ A CUKORBETEGEK VILÁGNAPJA KASSAI KEZDEMÉNYEZÉSEK Szombaton lesz a cukorbetegek világnapja. Ebből az alkalomból Kassán első ízben szerveznek különböző rendezvényeket. Ezzel kapcsolatosan dr. Rácz Olivér docenssel, a Šafárik Egyetem orvosi kara kórélettani tanszékének vezetőjével beszélgettünk. Az emberek általában inkább eltitkolják a betegségüket, nem szeretnek beszélni róla. Hogyan lehetséges, hogy a cukorbetegeknek világnapjuk is van? E betegség kutatásában a tudomány sok új eredményt mutatott fel, jóllehet, ezek az ismeretek eléggé nehézkesen érvényesülnek a gyakorlatban. Nem véletlen ezért, hogy egy nemzetközi értekezleten a diabetológusok felhívással fordultak az európai országok kormányaihoz és egészségügyi intézményeihez, ajánlásokat téve arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek a cukorbetegség szövődményeinek megelőzéséért. • Milyen szövődmények merülhetnek fel? - A cukorbetegségnek megvan az az alattomos tulajdonsága, hogy nem jár fájdalommal és különleges tünetekkel. Márpedig ami nem fáj, azt hajlamosak vagyunk sokáig elhanyagolni. Ha valaki hosszabb ideig nem ismeri fel, hogy a vérében magas a cukortartalom, annak károsulnak az erei. A cukorbetegségnél - komplikáltabb esetekben - viszonylag gyakori a vesekárosodás, továbbá a szemfenék károsodása - ami vakságot is okozhat, ugyanakkor a koszorúér-elmeszesedés is felgyorsulhat. A cukorbetegséget ma még nem tudjuk kigyógyítani, de kezelni igen. • Hány cukorbeteg van Szlovákiában? - Több, mint kétszázezer, többségük rendes munkaviszonyban van, nem ritka, hogy a munkateljesítményük nagyobb, mint az egészséges embereké. Életük természetesen más, több törődést igényelnek. Nos, a cukorbetegek világnapjának az is egy fontos célja, hogy felhívjuk a figyelmet: olyan emberek élnek és dolgoznak közöttünk, akiknek egészségügyi problémáik vannak, akikhez illene egy kicsit megértőbben, kulturáltabban viszonyulnunk Egyúttal felhívjuk a figyelmet a társadalom és a kormány kötelességeire. Arról van szó, hogy az orvosok lehetőségeik szerint mindent megtesznek a betegekért, de a tudomány új vívmányainak meghonosítása érdekében lépnie kell az egészségügyi kormányzatnak. Mindenekelőtt az olyan beruházásokra gondolok, amelyek hosszabb távon tulajdonképpen anyagi megtakarítást hoznak az államnak. Sajnos, az utóbbi időben nagyon nehéz a szakmai kérdésekről a kormány illetékeseivel higgadtan, józan megoldási lehetőségeket keresve tárgyalni. • Mi az oka ennek? - Az orvosi társadalmat a minisztérium ellenzékként kezeli, amelyet el kell hallgattatni. Amit a miniszter mondott, hogy át kell szervezni az egész egészségügyi rendszert, be kell vezetni a betegbiztosítást, a szakrendelőkben a pontozási rendszert - ebben teljes mértékben igaza van. A baj csak az, hogy ehhez nem teremtették meg a feltételeket. • A cukorbetegek világnapja alkalmából Kassán a gyerekek számára műsort szerveznek, találkoznak a város vezetőivel, este pedig bált rendeznek, melynek bevételét jótékony célokra szánják. Úgy gondolják, hogy regionális vonatkozásban is tehetnek valamit a cukorbetegekért? - Feltétlenül, és az első jelzések kedvezőek. Nagyon kellemesen meglepett például, hogy a kassai képzőművészek önzetlenül felajánlották alkotásaikat a diabetikusok szövetségének. Ezeket a műveket a bálon fogjuk árverezni. A befolyó pénz sorsáról különben egy kuratórium dönt majd. A terveink között szerepel, hogy nyári táborokat szervezünk a diabetikusok számára. Szeretnénk továbbá néhány nélkülözhetetlen műszert is megvásárolni - s ha jut rá, a tudományos kutatás támogatásához is szívesen hozzájárulnánk. Szeretném kiemelni, hogy rendezvényünk felett a kassai magisztrátus és az óvárosi önkormányzat vállalt védnökséget és a szervezési teendők nagy részét a Cassovia Rendezőiroda vállalta -magára. • Szlovákia más városaiban is lesznek hasonló rendezvények? - A jövő héten Trencsénben szakmai szeminárium lesz, melyre egy amerikai vendégprofesszor is eljön. Ősszel Bártfa-fürdőn lesz egy nagyobb nemzetközi konferencia, és a komáromi Pannon-konferencián is foglalkozni fogunk ezzel a témakörrel. Ezeket természetesen orvosok számára rendezik, de mi itt Kassán olyan rendezvényt akarunk, amelybe a cukorbetegeket és a polgárok szélesebb köreit is bevonhatjuk. Erre legalább olyan szükség van, mint a szakemberek eszmecseréjére. SZASZÁK GYÖRGY AHOGY ÉN LÁTOM STRASBOURGI KALAND A Mečiar-mozgalom választások előtti nemzeti populista (magyarországi szóhasználattal: népnemzeti) programjának, de még inkább 1992 júniusa utáni gyakorlati politikájának az a legszembetűnőbb paradoxona, hogy miközben a seregnyi, nagyon nehezen és rendkívül drágán megoldható problémára kivétel nélkül nagyon egyszerű és nem mindennapian olcsó megoldást ígért, eddig az egyetlen viszonylag könnyen és olcsón megválaszolható kérdést, a szlovák-magyar probléma megoldását túlbonyolította. Ennek az lett a következménye, hogy az ügy internacionalizálódott, és megoldás végett végül is Strasbourgba, az Európa Tanács elé került. Hogy így alakult a helyzet, annak meszszemenő következményei lesznek mind a szlovák nemzet, mind a szlovákiai magyarok számára. Félő, hogy a kívülről kikényszerített megoldások következménye a szlovákok körében meghasonlottság lesz, így azzal is számolnunk kell, hogy a Strasbourgi ajánlások nyomán törvénybe iktatott intézkedések (anyakönyvezés, helységnévhasználat stb.) hosszabb távon majd nem hogy könnyítenék, hanem inkább nehezítik a szlovák nemzet és a legszámottevőbb nemzetiség — a magyar - hiteles, empátiára épülő kiegyezését. Még el sem döntötte a szlovák parlament, hogy milyenek lesznek a magyarok jogainak szavatolását célzó törvénymódosítások, még azt sem tudjuk, mennyire lesz rugalmas az Európa Tanács a szlovák alkotmányos szervek nem éppen spontán gesztusaira, még az sem derült ki, hogy Strasbourg Szlovákia ET-be való felvétele során kész, elfogadott törvényeket kíván-e látni, vagy pedig az ígérettel, az úriemberi adott szóval is megelégszik-e, de a szlovák értelmiségiek nem politikai befolyás nélküli reprezentánsai már olyan hangot ütnek meg a sajtóban, hogy ezekből a fejtegetésekből a hangulatkeltés címzettje, a megmanipulálandó (és ahogy tapasztaltuk, e vonatkozásban könynyen manipulálható) nemzet nem kis része azt következteti ki, hogy Strasbourg ajánlásai voltaképpen diktátumot jelentenek a szlovák nemzet rovására. Ha ezek az utalások és nemcsak utalások a sajtó peremtájain jelennének meg, akár figyelmen kívül is hagyhatnánk a „népbennemzetben" gondolkodó kaliskýk és társaik újságban közreadott szellemi teljesítményét. Más a helyzet, ha ez annak a kormánynak immár hivatalossá nyilvánított szócsövében jelenik meg, amelynek képviselői Strasbourg ajánlásainak gyakorlati megvalósításán, magyarán: a név- és helységnévhasználati törvény, illetve a többi jogszabály módosításán fáradoznak. Miközben a törvényelőkészítők és a szlovák törvényhozók a strasbourgi ajánlások jogi szabályozással való figyelembe vételének bizonyítására készülnek, mások - a sajtószabadság lehetőségeivel élve - egyfolytában azt bizonygatják, hogy mindaz, ami most Strasbourg által ihletve itt történik, az merénylet a szlovák nemzet érdekei ellen. Egy konszolidálódott társadalom mindezt könnyen elviselné. Csakhogy Szlovákia társadalma mindennek minősíthető, csak konszolidáltnak nem. A politikai ábécé tantételeiből következik, hogy egy politikus akkor nevezhető bölcs közéleti embernek, ha hatalomra kerülve a leküzdhető társadalmi feszültségek enyhítésére törekszik. Nos, a szlovák-magyar viszonyból következő feszültségek enyhítésének vonatkozásában Vladimír Mečiar és csapata nem nevezhető bölcs kormánynak, mert meg sem kísérelte az ellentétek feloldását. Megfeledkezett arról, hogy ilyen helyzetben a nagyvonalúság alapkövetelmény. Nem volt nagyvonalú, sőt, kisszerű volt a kormány nemzetiségi politikája, és az ilyen magatartás parlamentáris demokráciában csak a magát sértve érző kisebbségi politikai garnitúra radikalizálódásához vezethet. Amit itthon nem tudott megoldani az Együttélés és az MKDM vezetése, azt - mert törvényes lehetőség kínálkozott a kérdés Strasbourgban való megoldására - nemzetközi fórumra vitte. Egy kormánynak semmiképpen nem válik dicsőségére, ha a legkönnyebben - és anyagi szempontból legolcsóbban - megoldható kérdést még csak meg sem kísérli megoldani. Kétségtelen, hogy másképpen tekintene Szlovákiára a nyugati világ, ha nem internacionalizálódott volna a kisebb-ségi kérdés megoldása. De internacionalizálódott, és félő, hogy a jövőben a strasbourgi igazságtevésnek nagyobb lehet a kára, mint a haszna, mert a nemzetközileg kikényszerített engedmény sokáig tüske lesz némely szlovák hazaffyak körme alatt. TÓTH MIHÁLY