Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám, kedd

1993. JÚNIUS 15. A MAGYAR ZENEDRÁMA MEGTEREMTŐJE SZÁZ ÉVE HALT MEG ERKEL FERENC 5 KALEIDOSZKÓP EGY SÚLYOS JÁRMŰ ALATT BÁRMIKOR BESZAKADHAT A MEDVE! HÍD AZ ÁTÉPÍTÉS IDEJÉRE MEGNYITJÁK A DUNACSÚNI ÁTKELŐT A med vei vám az utóbbi években nemcsak a kétoldali, hanem a nemzetközi teherforgalom fontos határátkelőjévé is vált. így azután az idén nyáron vélhetően komoly gondokat okoz majd, hogy július elsejétől - a tervek szerint négy hónapra - teljesen lezárják a forgalom elől a Dunán átvezető hidat. Szűcs György, a győri Közúti Igaz­gatóság főmérnöke és T. Kiss László, hídfőmérnök szerint mindezt a híd, illetve a rajta vezető út rossz műsza­ki állapota tette szükségessé. Az 1942-ben épített konstrukciót, amelynek háborús sérüléseit csak ideiglenes jelleggel javították ki, 1971 és 73 között újították fel és akkor nyílott meg rajta a határátke­lő. Azóta azonban a forgalom meg­háromszorozódott és ezen belül na­ponta gyakran ezerötszáz kamion is áthalad rajta. Ráadásul a hatvanas években megkezdődött az útpálya sózása is, ami szintén nagymérték­ben rongálta a vasszerkezetet. A szakemberek már régóta tudatá­ban voltak annak, hogy a hídszerke­zet előbb-utóbb felújításra szorul, de a problémákra teljes mértékben csak a Győri Műszaki Főiskola által ta­valy elvégzett teljeskörű vizsgálat során derült fény. Ekkor hazai szer­veinkkel megegyeztek egy közös ütemtervben, de ez már az elején késést szenvedett. A megállapodás ellenére ugyanis a pozsonyi közleke­dési minisztérium nem tett eleget annak a kötelezettségvállalásának, hogy november végéig kidolgoztatja a szükséges terveket. A decemberi hídszemle viszont még a korábbiak­nál is riasztóbb eredménnyel zárult és megállapították: a híd állaga olyan mértékben leromlott, hogy az úttest egy nehezebb jármű alatt bár­mikor beszakadhat. Ez hazai felelő­seinket is felrázta, és januárban meg­egyeztek, hogy mindkét fél terveket dolgoz ki a felújításra, a kivitelezés­re pedig meghívásos pályázat kere­tében mind a két országból meghív­nak négy-négy vállalatot. Ez meg is történt, de mivel három szlovák, illetve egy magyar vállalat nem élt a lehetőséggel, az e célból felállított bizottság összesen nyolc ajánlat kö­zül válogathat (a jelentkezők mind a magyar, mind a szlovák tervekre benyújtották pályázatukat). Ezeket június elején bontották fel és 17-én döntik el, ki is kapja a megrendelést. Az illetékesek egyelőre csak annyit árultak el, hogy a legolcsóbb ajánlat 1,9, a legdrágább pedig 4,2 millió dollárra szól. A felújításhoz szüksé­ges összeget egyébként a két fél fele­fele arányban biztosítja. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy ez az időszak komoly fennakadást fog okozni a határ mindkét oldalán. Bali József őrnagy, a Győri Határőrigazgatóság titkár­ságvezetője elmondta, a magyar­szlovák egyeztetések alapján külön­böző intézkedésekkel igyekeznek csökkenteni a torlódásokat. Tekint­ve, hogy Medvénél napjainkban ha­vonta mintegy húszezer kamion lépi át a határt, külön figyelmet kell szentelni a nemzetközi teherforga­lomnak. Mindez már a belépő ha­tárállomásokon is beavatkozásokat tesz szükségessé, az északi irányból érkező kamionokat Ipolyság felé irá­nyítják majd, a nyugati forgalom kisebb részét KomáromBa, a többit pedig Rajkára. Komárommal az a gond, hogy az ottani híd sincs a legjobb állapotban, ezért arra csak a húsz tonnánál kisebb súlyú teher­gépkocsikat engedik, ami várhatóan nem okoz majd komoly fennakadá­sokat a határállomás és a város életé­ben. Sajnos, ez nem mondható el Rajkáról, ahol jelenleg a medveihez hasonló nagyságrendű a megterhelés Bali József: Rajkát Dunacsún teher­mentesíti (Méry Gábor felvételei) és ez július elsejétől a duplájára nő. Itt azonban csak egyetlen sáv áll a teherforgalom rendelkezésére, így az előzetes számítások szerint a na­ponta odaérkező mintegy három­ezer kamion akár több kilométeres sort is alkothat, miközben az egyik oldalon sem tudnák biztosítani a többnapos várakozás szociális és közegészségügyi feltételeit. Az összeomlás elkerülése végett a ma­gyar fél azt javasolta, hogy erre az időszakra a rajkai átkelőt kizárólag csak a teherforgalom céljaira hasz­nálják, így megfelelő szervezés ese­tén a duplájára tudnák növelni átbo­csátóképességét. Az elképzelés sze­rint erre az időszakra a személyfor­galmat a jelenleg nem használt és szlovák tulajdonban lévő dunacsúni (vagy magyarországi nevén a Rajka II) határátkelőre terelnék át. Ezt ezi­dáig tulajdonképpen csak egyszer, néhány éwel ezelőtt egy nagy „en­dékás" roham leküzdésére nyitották meg, de akkor bebizonyosodott, hogy a személyforgalom céljaira nagyszerűen megfelel. Gustáv Takáčtól, a Szlovák Köz­ponti Vámigazgatóság szóvivőjétől tegnap megtudtuk, hogy a tárgyalá­sok eredményeképp végül is abban egyeztek meg, hogy valóban meg­nyitják a Dunacsún - Rajka II. átke­lőt, de az erédeti javaslattal ellentét­ben a kamionok és az autóbuszok fognak erre közlekedni. A csúcsidő­szaknak számító nyári hónapokban tehát a személygépkocsis turistafor­galom a jelenleg is üzemelő, Rajka-I átkelőn keresztül fog bonyolódni és a megterhelés kettéosztása remélhe­tőleg elviselhetővé teszi a medvei határátkelő négyhónapos kiesése mi­att várható torlódást. TUBA LAJOS 1844-ben egy rajongó rímfaragó a Hunyadi László című Erkel opera nagy sikerű bemutatója után a kö­vetkező sorokat vetette papírra: Dalra, dalra, énekeljünk! / Csillogó pohárt emeljünk! / Éljen, éljen Erke­lünk, / Hanga-szerző mesterünk! (...) Míg magyarban szív dobog, / E' név: „ERKEL" élni fog! A derék ismeretlen ugyan költőnek csapniva­ló volt (ennek ellenére Mosonyi Mi­hály megzenésítette a verset), de jó jövendőmondónak bizonyult. Aligha akad magyar ember, aki ne ismerné Erkel Ferenc nevét, hiszen ő volt a magyar nemzeti opera megterem­tője és ő szerezte Kölcsey Himnusá­nak zenéjét, amelynek hallatán min­den magyar szíve hevesebben kezd dobogni. Erkel Ferenc sok szállal kötődik e tájhoz, hiszen ősei évszázadokon át Pozsonyban éltek, s a 11 éves Ferencet Pozsonyba küldi tanulni a zenei tehetségére felfigyelő édesa­pa, hogy Klein Henriknél mélyítse el tudását. A fiú három esztendőt tölt a koronázó városban, s már ismert zeneművészként is szívesen elláto­gat ide. Egy további felvidéki vonat­kozású epizódról is tudunk, hiszen 1834-ben Erkel ,,hangásztanító" volt Steinlen-Saalenstein grófné sze­merédi birtokán, nem is nagyon messze attól a Zseliztől, ahol annak idején Franz Schubert zenére oktatta Esterházy János gróf két leányát. Erkel kezdetben zongoraművész­ként és karmesterként hívta fel ma­gára a zeneértő közönség figyelmét. 1836-ban meghívták a Pesti Német Színház karmesterének, s noha itt ígéretesen bontakozik ki karrierje, egy pillanatig sem tétovázik, amikor felkérik, hogy legyen a Nemzeti Színház dirigense. Ez is bizonyítja, hogy mélységesen magyar érzelmű volt, s fontosabbnak tartotta a ma­gyar zene ügyét a saját előmenetelé­nél is. Már harmincéves volt, amikor 1840-ben megírta első operáját, a Bátori Máriát. Addig jószerével csak kisebb kamaraműveket és szín­házi kísérőzenéket komponált. A Bátori Mária - noha magán viseli a kezdőkre gyakran jellemző fogya­tékosságokat (pl. a hangszerelésben) - az első igazi magyar opera, amely­ben már magyaros dallamok és rit­musok is lüktetnek. Erkel és kortár­sai még nem ismerték a valódi ma­gyar népzenét, ezért a verbunkos és a cigányzenekarok által megszólalta­tott zene jelentette azokat a magyar elemeket, amelyekből építkezni le­hetett. Na és természetesen a ma­gyar történelem, annak is elsősorban az a dicsőséges korszaka, amikor még az országnak saját királyai vol­tak. Ennek a kettős kapcsolódásnak köszönhető az 1844-ben keletkezett Hunyadi László sikere és máig tartó népszerűsége. A korabeli kritika elismerően vélekedett az operáról és még a nagy francia zeneszerző, Hec­tor Berlioz is megemlékezik a szer­zőről és művéről az Emlékiratokban. Az 1844-es esztendő Erkel legsi­keresebb éve, hiszen akkor szerezte a Himnuszt is. Az elkövetkező más­fél évtizedben elsősorban a zenei élet szervezőjeként, karmesterként és zongoraművészként jeleskedett, s ha komponált is, nem sikerült mű­veit befejeznie. Valószínűleg már a negyvenes évek második felében dolgozni kezdett a Bánk bán c. ope­ráján, ezt azonban végül is csak 1861 márciusában mutatták be. A hosszú hallgatás oka részben Erkel lassú munkatempója, de talán lega­lább olyan súllyal esett latba a törté­nelem is, amely csodálatos-tragikus fejleményeket produkált Magyaror­szágon (1848 forradalma, majd Hay­nau rémuralma és a dicstelen Bach­korszak). Kérdés, színre kerülhetett volna-e 1849 és 1861 között egy olyan mű, amelynek szinte minden melódiáját áthatja a hazaszeretet és a zsarnokság elleni lázadás szelleme. A magyar történelem további Erkel­operáknak (Dózsa György, Branko­vics György, István király) is ihlető­je, de ezek már nem érik el a Hunya­di László és a Bánk bán népszerűsé­gét, noha a szerző még a közízlésnek is igyekszik eleget tenni, amidőn wagneri újításokat próbál alkalmaz­ni. A kritika fanyalog és Erkel körül fülledtté válik a levegő; a mester inkább a zenei élet szervezésében keres elfoglaltságot. 1875-ben kine­vezik az újonnan létesült Zeneaka­démia igazgatójává (az elnök: Liszt Ferenc), s ebbéli minőségében nagy érdemeket szerez a magyarországi felsőfokú zeneképzés terén. Zene­szerzőként kevésbé sikeres, ráadásul már nincs is türelme a komponálás­hoz, így muzsikus fiai (elsősorban Gyula) hangszerelik a műveket, sőt gyakran ők írnak egy-egy felvonást is. Ma már nyilvánvaló például, hogy az István király című opera lényegé­ben Erkel Gyula alkotása. Erkelről kevesen tudják, hogy ko­rának egyik nagy magyar sakkozója volt. Egyik alapítója és egy időben elnöke volt a pesti Sakkegyletnek. Élete utolsó éveiben már teljesen visszavonult. 80 évesen szerepelt utoljára a nyilvánosság előtt: elvezé­nyelte Bátori Mária c. operájának nyitányát, majd korát meghazudtoló vitalitással adta elő egyik kedvenc zeneszerzője, Mozart d-moll zongo­raversenyét. A halál 100 éwel eze­lőtt 1893. június 15-én ragadta el. LACZA TIHAMÉR JÓ, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT - JÚNIUS 30-ÁIG Előző példánkban egy olyan házas­párnak a vagyonnyilatkozattal kap­csolatos tudnivalóit ismertettük, amely bérelt szövetkezeti lakásban élt az adott időpontban, volt egy hétvégi háza, gépkocsija stb., és a személyi szükséglétét szolgáló in­góságok értéke sem a férj, sem pedig a feleség esetében nem haladta meg a 100 000 koronát. Mai példánkban olyan házaspár sze­repel, amely 1993. január l-jén egy 120 négyzetméter alapterületű csa­ládi házat birtokolt, volt egy 200 négyzetméteres kertjük, sze­mélygépkocsijuk, 300 ezer koroná­juk a takarékban, háztartási felszere­lésük és berendezésük, személyi szükségletre szolgáló ingóságokat is birtokoltak, és készpénzük is volt. Egy kiskorú gyermeküknek nem volt semmilyen vagyona. A házastársak­nak osztatlan közös tulajdonuk volt. A férj vállalkozott. Vállalkozói cé­lokra lakóhelyén, egy másik utcában 600 m 2 alapterületű csarnokot bé­relt, valamint 400 ezer korona érté­kű gépi felszerelést, készleteinek ér­téke 100 ezer korona volt, tartozásai 300 ezer koronát, követelései pedig 400 ezer koronát tettek ki. Takarék­betétkönyvén 80 ezer korona szere­pelt. A koronában levő készpénzt a vagyonnyilatkozatban nem kell feltütnetni. Ki és hogyan tölti ki a vagyonnyilatkozatot? Férj: Vagyonnyilatkozatot tesz. A II., az ingóságokra vonatkozó részben a következőket tünteti fel: A vagyontárgy leírása (megnevezés és cím) mennyiseg mértékegys. m 2 Értékelés: 1. Az ingatlan vagyon értékét (árát) nem tünteti fel. 2. Az ingóságokat a szokásos, vagyis a piaci áron tüntetik fel. A házaspár a következőképpen értékelte ingóságait: - a háztartás szokásos felszerelése, berendezése (a teljes értéket feltüntetik, mivel az meghaladja a 300 000 koronát) 600 000,- Sk - személygépkocsi 700 000,- Sk - bankban levő takarékbetét 300 000,- Sk - a vállalkozás céljára szolgáló gépek és műszerek 400 000,- Sk - készletek - a vállalkozáshoz 100 000,- Sk - a vállalkozói tevékenységből eredő követelések 400 000,- Sk - a vállalkozói tevékenységből eredő tartozások összege 300 ezer korona, ezt azonban csak a nyilvántartás miatt tünteti fel a vállalkozó, az ingóságok össz­értékét nem befolyásolja - a vállalkozói tevékenységre szolgáló bankbetét 80 000,- Sk ingóságok és vagyoni jogok összesen: 2 580 000,- Sk ebből a férj tulajdonában 1 290 000,-, a feleségében ugyancsak 1 290 000,- korona értékű vagyon volt, éspedig osztatlan közös tulaj­donban. 3. A személyi szükségletre szolgáló ingóságokat a feleség 100 ezer koronára értékelte, a férj pedig 150 ezer koronára. családi ház, Bagarova u. č. 5, 730 45 Trnava 1/2 120 kert, cím detto 1/2 120 csarnok, Hlboká u., č. 5, 730 45 Trnava ­vállalkozói célra 1/2 600 Kitölti a III. részt is - az ingóságokra vonatkozót, mivel értékük meghaladja az 1 millió koronát (1290 000,- Sk + 150 000,- Sk = 1 440 000,- Sk). Kitölti a IV. részt is - a vagyoni jogokra és az egyéb vagyoni értékekre vonatkozót - 200 ezer korona követelést tüntet fel, tartozásként pedig 150 000 koronát. Az V. részt a nyomtatvány szerint tölti ki. Feleség: Vagyonnyilatkozatot tesz. A II., az ingatlanra vonatkozó részben ugyanazt tünteti fel, amit a férj. A III., az ingóságokra vonatkozó részt ugyancsak kitölti, mivel összérté­kük meghaladja az 1 millió koronát (1 250 000,- Sk). A személyi szükségletre szolgáló ingóságokat nem sorolja fel, vagyis nem számítja be, mivel azok összértéke nem haladja meg a 100 ezer koronát. IV. rész - úgy tölti ki, mint a férj. V. rész - a nyomtatvány szerint Következő példánkban olyan házaspár szerepel majd, amely a családi házon kívül szántóföldet, ékszereket, nemes fémet, személygépkocsit stb. birtokolt az adott időpontban, s mivel a földtörvény értelmében elég sokan szerezték vissza jogos tulajdonukat, bizonyára sokak érdeklődésére tarthat számot ez a „modellünk" is. -p­A rossz műszaki állapota miatt nem halasztható tovább a medvei híd felújítása

Next

/
Thumbnails
Contents