Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám, péntek

'ÚJSZÓ, MOZAIK SÉRTŐDÉS NELKUL UTÓGONDOLATOK EGY RIPORTHOZ Néhány héttel ezelőtt, az Új Szó április 7-1 számában jelent meg az a beszélgetésem, melyet a Szegeden tanuló nyltral diákokkal készítettem. Kérdéseimre a tanítással és tanárokkal kapcsolatban a diákok több olyan elvárásukat Is elmondták, melyekkel Jómagam Is egyetértettem, s szívesen látnám viszont nemcsak Ny Urán a főiskolán, hanem a többi Iskolán Is. A diákok, s én sem nem szándékoztunk senkit megbántani, s éppen ezért ért kellemetlen meglepetésként az a negatív visszhang, mely a nyltral tanszékről különböző utakon eljutott hozzám. A leginkább azonban az bántott, hogy ennek a diákok Is érezték negatív következményeit. Hogy a jövőre vonatkozó sejtetésekről ne Is szóljak. 1993. JÚNIUS 11. JÓ UTAT! GÖRÖGORSZÁG A bédekerek szerint Görögországnak egyetlen olyan pontja sincs, amely 140 kilométernél távolabb lenne valamelyik tengertől. Az ország partjait az Egei-, a Földköziés a Jón-tenger mossa. Tavaly a volt szocialista országokból több tízezer turista töltötte szabadságát a görög tengerparton. Főleg a Szalonikitől (Athén után az ország második legnagyobb városa) nem messze levő Halkidiki-félsziget három nyúlványa volt hangos magyar, szlovák, cseh és lengyel szótól. A magyarázat egyszerű: sehol Európában nem lehetett tengerparton olyan olcsón szállást szerezni, mint Görögországban. Az árak bizonyára idén sem változnak, ám a turisták nagy áradata valószínűleg elmarad. Az ok: a jugoszláviai válság, mely bizonytalanná teszi a Szerbián keresztül való tranzitutat... UTAZÁS: Bár időről időre azt olvashatjuk, hogy a Pozsony-Szeged-Szabadka-Belgrád-Nis-Szkopje-Szaloniki útvonal (mintegy 1100 km) járható és biztonságos, egyre több utazási iroda mondja le autóbusz-utazásait. Tavalyhoz viszonyítva ugyanis a szerbek kb. ötszörösére emelték az autópályahasználatidíjat, bevezették a kötelező, természetesen helyben (márkában) fizetendő biztosítást, ezzel az utazás jelentősen megdrágult. Egyébként tavaly 22-24 órát tartott az út Pozsonyból Szalonikibe. Némely utazási iroda pótmegoldásként Románián és Bulgárián keresztül szállítja majd az utasokat, mondani sem kell, hogy ez sem ideális megoldás, hisz így az út tovább tart, nem is beszélve azokról a „kalandokról", amelyek útközben adódhatnak. Autósoknak semmiképp sem ajánljuk a görögországi utazást, túl kocskázatosnak tűnik. Marad tehát a repülőút, ami sokkal gyorsabb és kényelmesebb, ám lényegesen drágább. Intenzív tárgyalások folynak arról, hogy görög vagy más légitársaságok cfiarterjáratokat indítanak Pozsonyból Szalonikibe, ám csak akkor, ha lesz érdeklődés az utazási irodák részéről. Előreláthatóan egy menettéri repülőjegy ára 5000 korona lesz. Sokak szerint-tekintetbe véve az olcsó szállást - még így is megéri ellátogatni Hellasz országába- i i SZÁLLÁS: Szálláshelyekből az egész tengerparton jelentős túlkínálat van. Magánházakban a legolcsóbb szállás 1000 drachma személyenként egy éjszakára (1 USD = 214 drachma). A határon viszonylag szigorú ellenőrzéssel kell számolnunk. A turistaként beutazóktól a görög szervek megkövetelik, hogy rendelkezzenek a visszaútra szóló érvényes repülő- vagy autóbuszjeggyel. Mindenkinek fel kell mutatnia, hogy legalább napi 5000 drachmája van. A gyermekeknek 17 éves korig napi 2500 drachmával kell rendelkezniük. A szervezett turistacsoportok tagjai a készpénz felmutatására vonatkozó kötelezettség alól a csoport által biztosított szolgáltatások mértékében mentesülnek. ETKEZES: AZ ellátás még a legkisebb helyeken is nagyon jó, a bevásárlás nem okoz gondot. Mindenütt hangulatos éttermek, borozók várják a látogatókat. Akik maguk főznek, a legelőnyösebben a szupermarketekben és a piacon tudnak bevásárolni. Egy kiló kenyér 500, egy üveg sör 150, egy liter tej 215 drachmába kerül. JÓ TUDNI: A szlovák nagykövetség címe: 6 RUE Séféris, Palaio Psychyco 15 452 Athénes, tel: 6876757-8. Az elsősegély ingyenes. (ties) Tény, hogy a szerkesztés ördöge ezúttal a kelleténél nagyobb mértékben változtatta meg a kéziratomat, így abba több számomra igen bosszantó hiba került. Szegeden 13 diák tanul, abból kettő a fiú, a 11 lányból nem mind magyar-német szakos stb. Mint kiderült, kritikus mondattá vált a „Nyitrán a magyarországi vendégtanár az egyetlen, akiben ezt megtaláljuk" mondat is, mely eredetiben kissé másképpen szól: „Nyitrán a vendégtanár az (most Cs. Nagy Lajos - P.J.), akiben ezt megtaláljuk. (A többieknek meg érdemes lenne odafigyelni a módszereire - P.J.)". (Mivel féltettem és féltem a diákokat, az írás megjelenése és az első visszhangok után kötelességemnek éreztem azt, hogy annak eredetijét elküldjem a tanszékre, konkrétan annak vezetőjének.) Mindezek ellenére alapjaiban nem tudtam és nem is tudok Lapunkban már beszámoltunk arról a merényletről, melyet a pozsonyi alvilág egyik legismertebb tagja, a milliomos P.S. ellen követtek el. A kétes hírű vállalkozót háza előtt, közvetlen közelről öt pisztolylövéssel akarták a másvilágra küldeni. A hajdani valutaüzér a csodával határos módon túlélte a támadást. Kórházi ápolása során rendőrök őrködtek ajtaja előtt, mert félő volt, hogy a bérgyilkos megismétli a merényletet. Felépülése után a „Makk" becenévre hallgató 29 éves férfi úgy eltűnt, mint a kámfor. Egyesek tudni vélték, hogy testőrei társaságában titkos helyen tartózkodik, és az alvilági bandák közt kirobbanó háborúra készül. Lehet, hogy mindez csak szóbeszéd, de a közelmúltban lezajlott újabb véres incidens arra enged következtetni, hogy a pozsonyi gengek közti leszámolásról szóló híreket komolyan kell venni. Ivan H. ősszel ünnepelte volna 27. születésnapját. Április 26-án azonban éjjel ismeretlen tettesek több lövéssel és késszúrással kioltották életét. A lépcsőházban végeztek vele, pár méterre pozsonyi lakásának ajtajától. Az orvosszakértők egyöntetű véleménye szerint az öt leadott lövésből három talált, és Ivan akkor még élt. A halálos sebet tőrrel ejtették, valaki nagy erővel szíven szúrta. Vajon kik lehettek a tettesek? Az áldozat édesanyja váltig állítja és lehet-e ezen csodálkozni - hogy fia rendes, becsületes ember volt, mentes minden káros szenve-délytől. Nem ivott, nem kábítószerezett, az agresszivitás is távol állt tőle. Kedvtelése a body-building volt. Igaz - tette hozzá 1989 ősze óta nem dolgozott, de azért semmiben sem szenvedett hiányt. Gépipari szakközépiskolát végzett, de nem tudott megfelelő munkát találni. Szerencsére sok mindenhez értett. Gyakran segített barátainak, a magánvállalkozóknak. Azok munkáját jól megfizették. egyetérteni pl. azon megállapítás egyikével, hogy az írás "rossz színben tünteti fel a tanszéket". Ha valami rossz a tanszéken, akkor annak legkevésbé okai a diákok, főleg igényeik és elvárásaik. Azzal, hogy ottani tapasztalataikat összegyűjtve, annak pozitívumait idehaza is látni és érezni szeretnék, nem bántanak meg senkit. S ezért senkinek sem lenne szabad megsértődnie. Az, hogy Nyitrán korántsem rózsás a helyzet, már régóta ismert előttem. Az is, hogy nem csak a „szlovák oldalon" vannak gondok. A hónap elején, a Ghímesi Művelődési Táborban adódott lehetőségem arra, hogy az iskola a helyzetről talán legnagyobb áttekintésével rendelkező két tanárával s néhány diákkal és érdeklődővel beszélgessünk a témáról. Itt vált előttem ismertté az az állapot, melyről az Új Szó május 11-i számában a Nemzetiségi Kultúrák A rendőrségi adatok szerint Ivan H. múltja nem volt ilyen makulátlan. A megboldogultat mint sikeres valutaüzért ismerték. Annakidején a Prior előtti tér volt a főhadiszállása. A lejtőn ő sem tudott megállni, és törvényszerűen tagja lett az alvilágnak. A bennfentesek tudni vélik, hogy szoros szálak fűzték "Makkhoz", sőt, egyike volt testőreinek. Ezeket a „nehéz fiúkat" most a konkurencia - állítólag - egyenként akarja kicsinálni. Bizonyíték erre ugyan nincs, de tény, hogy az említett napon nem rablógyilkosság történt. A szerencsétlen férfi pénzéhez, drága órájához és vastag aranyláncához a tettesek hozzá se nyúltak. A tanúvallomások is azt a látszatot keltik; előre kitervelt, az alvilág kegyetlen törvényeire jellemző gyilkosság történt. J.K. szomszéd: A televízió előtt ültem és szunyókáltam. Hirtelen lövésekre riadtam fel. Az első pillanatban arra gondoltam, a tévében „durrogtatnak", de aztán már nyilvánvalóvá lett, hogy valahonnan a közelből adták le a lövéseket. Az ablakhoz siettem, és láttam, hogy a kapunkból Karának akadémiai szenátusa nyilatkozatában is hírt adott. S más is! Leginkább az szomorított el, hogy megerősítették azon ismeretemet, hogy az iskola magyar tanárai, s ezen belül is a Hungarisztikai Tanszéktanárai nem tudnak egységesek lenni. Minimálisan két, de inkább három csoportról (és nézetről) lehet beszélni. Ketten egyértelműen a Nemzetiségi Kar mellett álltak ki, négyen pedig ugyanilyen szinten ellene vannak. A szlovák kollégák, a szenátus s még sokan mások meg jólesően mosolyognak. VAN MIN! S ott van a vendégtanár is, aki nagyon okosan igyekszik semleges maradni. Csak egyetérthetek azon nézetével, hogy a vendégtanárnak ott a helye, ahol a hallgatók képzését a leginkább szolgálhatja". Aligha véletlen, hogy a tanárok népszerűségi listáján a diákok érdekeit előtérbe helyező két nyitrai kollégájával együtt az élbolyban szerepel. (Van a listának másik vége is. Ott három tanár verseng a helyezésekért.) A vita - Nemzetiségi Kar: IGEN vagy NEM - eldöntésében a diákok véleményére is sokan kíváncsiak voltak. Ebben a diákok nagyon nagy százalékban a Nemzetiségi Kar mellett szavaztak. Mindössze két olyan szakcsoport volt, melyben többségében voltak az ellenzők. (A többiben legfeljebb egy-két olyan diák akadt, aki nem nyilatkozott, vagy esetlegesen ellene volt). A két csokét 30 év körüli bőrdzsekis férfi szalad ki, más-más irányba futottak. K.K. a másik szomszéd: Hajnali negyed egy körül feküdtem le, de még nem aludtam, amikor zajt hallottam. A feleségem az egyik, én a másik ablakhoz mentünk, én nem láttam senkit, az asszony viszont azt állítja, hogy egy világos színű külföldi gépkocsi hajtott el a házunk elől. Ivan H. édesanyja: Fiam este tízkorautóba ült, és menyasszonyával valahová elment. Ez gyakran előfordult, nem volt okom a nyugtalanságra, Férjemmel tévéztünk. Éjfél előtt Ivan hazafuvarozta Zsanettet, és ismét távóiott. A lány még nézett valami filmet, mi a férjemmel lefeküdtünk. Alig aludtunk el, valami furcsa, szokatlan zajra riadtunk föl. Két kutyánk - különösen a nagyobbik - furcsán nyüszíteni, ugatni kezdett. Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Zsanett, aki még mindig a televízió előtt ült, azt mondta: szintén hallott valami gyanús hangot. Kimentem az erkélyre. Láttam, hogy az autó, mellyel fiam távozott, mára ház előtt áll. Ebből arra következtettem, hogy közben megérkezett. Vár6 port esetében a miért okai is csaknem egyértelműek. Nekik is kell vizsgázniuk... Azt, hogy tanárképzésünk szempontjából a Nemzetiségi Kar vagy az Önálló Hungarisztikai Tanszék a legmegfelelőbb, nem kívánom eldönteni. Az általam ismert tényeket és helyzetet figyelembe véve én az előbbire szavazok. Azt azonban egyértelműen vallom, hogy a tanárok jelenmértékű széthúzása semmilyen szinten nem szolgálja érdekeinket. A másik oldalét azonban nagyon! Azzal sem tudok egyetérteni, hogy a belső ellentétek kihatással legyenek a diákokra. Az ő véleményükre nagyon oda kell figyelni, de nem szabad - nem lehet őket eszközként használni egyik vagy másik tanári oldal céljainak elérésében. A Vasárnap május 9-i 18. számában elolvastam Révész Bertalan írását. Sokat ír a nacionalizmusról, a pártok vitáiról, jóval kevesebbet, mondhatni semmit arról, hogy mit tett ő s a tanárok azért, hogy a belső ellentétekből az ÜGY érdekében hogyan lehetne egység. A szlovák nacionalizmussal sok mindent meg lehet indokolni, a hibákat is mindig egyszerűbb máshol és másokban keresni. Nyitra esetében sem ártana egy kis önvizsgálat. Visszatérve a szegediekhez. Hogy valami jó is legyen a végén. A beszélgetés óta már majd két hónap telt el. Áprilisban meglátogatta őket néhány nyitrai tanár. Kellemes órákat töltöttek el közösen. A vendéglátó főiskolától valamennyien 5000 Ft értékű könywásárlási utalványt kaptak, melyen saját választásuk alapján vásárolhattak könyveket. PUNTIGÁN JÓZSEF tam, hogy nyílik az ajtó. Az ebek azonban továbbra is idegesen csaholtak. Bezártam őket a szobába, és Zsanett kiment a lépcsőházba. Sötét volt, és nem lehetett felgyújtani a villanyt. Hirtelen felkiáltott. „Itt fekszik!" „ Úgy látszik, valaki leütötte" mondta a férjem, és máris rohantunk, hogy kihívjuk a mentőt és a rendőröket. Mivel nem bírtuk kivárni érkezésüket, felriasztottam egy szomszédban lakó orvost. Azonnal jött. Sajnos, már nem tudott segíteni. Sohasem bocsátom meg magamnak, hogy az első gyanús zajra nem engedtem ki a kutyákat, melyek magukból kikelve ugráltak az ajtónál. Lehet, hogy a fiam még élne. Zsanett, a menyasszony: (Egy hónap múlva világra hozza kisgyermekét, aki sohasem fogja ismerni az apját.) Élettársam barátainak csak beceneveit ismertem. Elég gyakran összejártak. Törzshelyük a Bajkai kávéház és a CKM szálloda volt. Olykor diszkókon is összefutottunk. Ha a társaságukban voltam, üzletről sosem esett szó. Ivan nekem egyszer sem beszélt „ezekről" a dolgokról. Akkor se, amikor elment tárgyalni, akkor se, ha hajnalban tért haza. De nem is kérdeztem. Egyszer ugyanis, mikor komollyá vált kapcsolatunk, figyelmeztetett. „Sose érdekeljen, és ne is kérdezősködj, mivel foglalkozom, mit csinálok. Elégedj meg azzal, hogy mindig lesz elegendő pénzed." A gyilkosság estéjén elkísértem egy kávéházba, ahol barátjával volt randevúja. Az illető nem jött el, ezért Ivan úgy döntött, hazavisz engem, és visszatér az éjszakába, hogy megkeresse a haverját. Hogy miért volt olyan fontos ez az éjféli találka, arról fogalmam sincs. Nekem mindössze annyit mondott: ne félj, legkésőbb egyre hazajövök. Haza is jött, mégsem érkezett meg. És már nem is fog soha... 0. V. MEGKEZDŐDÖTT A LESZÁMOLÁS? SZICÍLIAI MÓDSZEREK SZLOVÁKIA FŐVÁROSÁBAN