Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám, péntek

5 MOZAIK 1993. JÚNIUS 11. SZÜKSÉG VAN A MEGTARTÓ IGÉRE A KISEBBSÉGI MAGYAR RÁDIÓADÁSOK MUNKATÁRSAI POZSONYBAN A lélektől lélekig hatoló költői igézet kerítette hatalmába mindazokat, akik részt vettek a pozsonyi Magyar Kulturális Központban tartott minapi összejövetelen. Pedig vendégként nem poéták szóltak az egybegyűltekhez abban a nem túl tágas teremben, melyet mintha eleve úgy alakítottak volna ki, hogy úgyis mindig annyian és olyanok járnak majd ide, akik óhajtják a bensőséges közvetlenséget. A mindennapok krónikásai, a Duna medencei magyar kisebbségi rádióadások vezető munkatársai találkoztak itt az érdeklődő pozsonyiak maroknyi csoportjával. Közös, de számunkra néha megdöbbentő elemi gondokról, műszaki nehézségekről és a működési feltételekkel kapcsolatos fogyatékosságokról hallhattak a résztvevők a vendégektől. A csüggedésnek engedni nem akaró kisebbségi hitvallásként idézte Csép Sándor, a Kolozsvári Rádió és Teleízió Stúdió magyar adásának főszerkesztője Zrínyi Miklós szavait: „Bűn semmit se tenni, ha mindent nem lehet". A közép-kelet-európai helyzetkép csendes, komor meditálásra késztette a megjelenteket. Nehezen indult a beszélgetés. Dobos László megilletődötten vallott arról, hogy a látleleteket hallgatva úgy érezte: térségünkben a mikrofon is olyan lőporral telítődhet, mely nem embert öl, hanem az igazmondás szikraszórásának röppentyűit szabadítja el. Vojtech Kondrót, a neves szlovák költő és műfordító a szójátékká oldott káromkodás megkönnyebbülésével, szinte ráolvasással igyekezett sugallni: Van menekvés. Az éter hullámhosszain életre kelő szavak szolidaritást kialakító ereje végül is felülkerekedik. Ebben a hitben elevenítjük fel a rádiósvendégek vallomásait. óta nem volt szombatunk vasárnapunk a napi 16 órai szellemi igénybevétel mellett. De az elmúlt három év feledhetetlen számunkra. Az újjászületés élményével ajándékozott meg bennünket. A kolozsvári rádió 1954-ben kezdett sugározni, de 1985 januárjában Ceausescu telefonutasítására műsor közben kellett leállni. Ugyanerre a sorsra jutott a Bodor Pál által alapított és vezetett magyar televíziós adás is. Az újjáindulás az 1989-es decemberi forradalom napjaiban történt, „kalózadóként", az ösztöndíjamon vásárolt kamerával, mely most is velem van, hogy megörökítsem találkozásunkat. Azóta már kaptunk egyet s mást, és Magyarországról is jött segítség. Mindazonáltal nehezen élünk, az állami fizetés mellett a reklám az egyedüli pénzforrás, ami viszont olyan, mint a kelet-európai privatizálás. De szeretném hozzátenni: lehet, hogy ez szakmai ártalom, ugyanis lelkészi képesítéssel szereztem bölcsészdiplomát. Hiszem, vallom és hirdetem, több mint hetven évi kisebbségi hányattatással maga mögött e térség magyarságának szüksége van a megtartó igére, a bátorságra és a reménységre. CSÉP SÁNDOR, a Kolozsvári Rádió és Televízió Stúdió főszerkesztője: Nem túlzok, talán világviszonylatban is ritkaságnak számít, hogy stúdiónk magyar szerkesztősége huszonegy emberrel hetente huszonnyolc órás rádióműsort és három órás televízióműsort állít elő. Hírektől kezdve hangjátékig és televíziós drámákig szinte minden műfajban jelen vagyunk. Munkatársaink a román normák szerint 94, a magyarral összevetve 150, a BBC viszonyaihoz képest körülbelül 200 ember helyett dolgoznak. Három év zi felnőttkorba léptünk. Amikor először megszólaltunk, még létezett a székelyföldi autonóm tartomány, s a marosvásárhelyi adót azzal a céllal hozták létre, hogy ellenlábasa legyen a Szabad Európának. A hatalom képviselői tudatában voltak annak, hogy a rádióban elhangzó szó eljut a legeldugottabb faluba is. S amikor jött az adást leállító említett telefonparancs, ez együtt járt az értékőrző szalagok elkobzásával. A szalagok egy részét sikerült átmásolni, de így is megtelt a teherautó, hogy a tekercsek Románia leghírhedtebb, börtönében, Zsilaváa rádió olyan, mint az iskola, mely tanít, és olyan, mint a templom, ahová csak tiszta szívvel lehet belépni. TAKÁCS MAGDA, az újvidéki rádió osztályvezetője: Az újvidéki rádió a budapestin kívül az egyetlen, mely napi 24 órán át sugároz műsort. Ez alighanem büszkeségre adhat okot. Az embargó szorításában ezt a jól kiépített intézményt sokszor az alapvető műszaki cikkek hiánya az összeomlással fenyegeti. A felbolydult Balkán népei közötti viszályok és a csatazaj közepette kísért a szomorúság, sőt a rémület. S hogy a hallgatóinkban segítsük leküzdeni a kilátástalanság bénító érzését, még nagyobb eltökéltségre és felfokozott küldetéstudatra van szükség, ami a rádiózásnak, s főként a kisebbségi adásoknak nélkülözhetetlen velejárója. Igyekszünk eljutni a magyar értelmiség lelkének legrejtettebb zugaiba, hogy ne hagyják el szülőföldjüket és éltető közösségüket. A remény és a bizalom vezérel bennünket, amikor erősítjük a hitet, hogy visszatérnek. Az értelmiség elmenekülése számunkra komoly közvetlen gondot is jelent. A korábbi 102 fős állomány 62-re csökkent. Veszélyben az utánpótlás. A tolerancia szelleme létkérdés számunkra. Senkit sem akarunk bántani, de ragaszkodunk kisebbségi méltóságunkhoz. Igyekszünk ápolni a meglévő kapcsolatokat. Hálásak vagyunk ezért a pozsonyi találkozóért mindazoknak, akik segítettek létrejöttében. Hisz ez annyit jelent számunkra, hogy az éter hullámhoszszain száguldó üzeneteken túl személyesen is életjelt adhatunk magunkról, a vajdasági magyarokról, hogy élünk, meg akarunk maradni és ehhez kérjük a segítségüket. JÁSZBERÉNYI EMESE, a marosvásárhelyi stúdió titkára: Stúdiónk a kolozsvári rádió kisebb testvére. A 35. születésnapunkon túl már igaban kössenek ki. Szellemi gyilkosság áldozatainak éreztük magunkat. Rettenetes érzés volt arra gondolni, hogy Sütő András bátorító szavai és a marosvásárhelyi színház előadásainak nemes dialógusai végképp elvesznek számunkra. S amikor 1989 decemberét követően visszakaptuk kincseinket, a segítkező kisiskolásokat látva az volt az érzésem, hogy a gyermekkezek szinte simogatják a hangokat. Roppant bizalmat élvezünk. Tudjuk, hogy amikor anyanyelven jó reggelt kívánunk, niáris jobban megy a munka és a magyar szó többet jelent, mint az orvos által előírt gyógymód. Adás közben százával keresnek fel bennünket telefonon. S szinte a zarándoklás áhítatával érkeznek hozzánk az egyszerű bácsik és nénik, hogy lássák, mi is az a csoda, mely, mint a mesében, nem ismer lehetetlent. S ez számunkra talán többet jelent mint a színésznek a taps, az írónak a Nobel-díj. Ezért közöttünk ez járja: Tegnap délelőtt a magyar kisebbségi rádióadók vezető munkatársai a Szlovák Rádió magyar adásának főszerkesztősége által rendezett sajtóértekezleten találkoztak az újságírókkal. Az összejöveteleken jelen volt Vladimír štefko, a Szlovák rádió központi igazgatója és Michal Berko igazgatóhelyettes. A magyar adás vezetője, Papp Sándor elmondta, hogy e kisebbségi közegben történő vendéglátás az első a maga nemében, amelyhez az elmúlt három évben Budapesten tartott találkozók szolgáltatták az ösztönzést. A Szlovák Rádió vezetősége kedvezően fogadta a kezdeményezést. A vendégek közül többen személyesen is köszönetet mondtak az igazgató segítőkészségéért. A sajtóértekezlet érzékletes képet festett a kisebbségi magyar rádióadások sokszínűségéről és a létezési körülményekben mutatkozó eltérésekről. Bárányi Lászlónak, a temesvári stúdió vezetőjének szavaiból kiderült, hogy Romániában napi 12 órát sugároznak központi műsorként magyar nyelven, az egymást váltó bukaresti, kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári stúdió. Meglepetést váltott ki a szlovéniai, muraközi rádió felelős szerkesztőjének, Császár Jolánnak a tájékoztatása, hogy a 10-12 ezer szlovéniai magyar saját frekvenciával rendelkezik, amely napi 7,5 órán át sugároz műsorokat. A vendégek hangsúlyozták, hogy független, pártsemleges tájékoztatásra törekednek, viszont Mácsai Tibor, a szabadkai rádió ügyvezető főszerkesztője elmondta, ök 16 helyi pártszervezet érdekei között kénytelenek egyensúlyozni. Papp Sándor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az itt-tartózkodás minden bizonnyal lökést ad a kisebbségi magyar rádióadások közötti együttműködésnek, és az eddigi esetleges műsorcserék rendszeresítéséhez. KISS JÓZSEF Jó, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT - JUNIUS 30-AIG Tegnapi számunkban közöltük a vagyonnyilatkozat-tétellel kapcsolatos legáltalánosabb tudnivalókat, illetve a vagyonnyilatkozat III. része kitöltésének mintáját, mely a természetes személyek ingóságainak feltüntetésére vonatkozik. ígéretünkhöz híven ma azt a modellértékű példát ismertetjük, amely esetben a házaspár ez év január elsején családi házat birtokolt, gépkocsijuk, motorcsónakjuk, devizaszámlájuk stb. volt. Lássuk tehát, hogy az ilyen vagyoni helyzetben tevő természetes személyek miként kötelesek kitölteni az adóhivatalokban (sok esetben a községi hivatalokban is) rendelkezésükre álló vagyonnyilatkozat-űrlapot. A házaspár tulajdonában 1993. január elsején a következő ingatlanok illetve ingóságok voltak: 150 négyzetméter alapterületű családi ház, melyhez 400 négyzetméteres kert tartozott (a házaspár ingatlana a szlovák fővárosban, a Pekná u. 11-es szám alatt található); személygépkocsi, motorcsónak, nercbunda, devizaszámla, 240 ezer korona a takarékbetétkönyvön, háztartási felszerelés, személyi szükségletre szolgáló ingóságok, valamint szlovák koronában levő készpénz. A jelzett időpontban 3 gyermekük volt. A két kiskorú a szülőkkel élt, és nem volt semmilyen vagyonuk. A harmadik fiú, aki nőtlen, a pozso nyi Tupý u. 7. szám alatt birtokolt egy személyi tulajdonban levő lakást. A házaspárnak osztatlan közös tulajdonuk volt. Nem vállalkoztak. Értékelés: 1. Az ingatlan vagyont nem értékelik fel (tehát nem tüntetik fel az árát). 2. Az ingóságokat a szokásos, vagyis a piaci áron tüntetik fel. A házaspár a következőképpen értékelte ingóságait: - a háztartás szokásos felszerelése (berendezése) (mindent felsorolnak, mivel a berendezés összértéke meghaladja a 300 ezer koronát) 830 000,- Sk - személygépkocsi 760 000,- Sk - nercbunda 40 000,- Sk - motorcsónak 120 000,- Sk - folyószámlán levő, betét, hazai pénznemben 240 000,- Sk ingóságok összesen 1 990 000,-Sk ebből a férj tulajdonában 995 ezer korona, a feleségében ugyancsak 995 ezer korona értékű vagyon volt (osztatlan közös tulajdonban). 3. A feleség a személyi szükségletekre szolgáló ingóságokat 120 ezer koronára értékelte, a férj 80 ezer koronára. A devizaszámlán levő pénzt, sem pedig a készpénzt nem kell feltüntetni a vagyonnyilatkozatban (az SZK Pénzügyminisztériumának 102/1993 Tt. sz. rendelete értelmében). Házaspárunk esetében ki és hogyan tölti ki a vagyonnyilatkozatot? Férj: Vagyonnyilatkozatot tesz. Az ingatlanra vonatkozó, II. részben a következőket tünteti fel: a vagyontárgy leírása (megnevezése és a címe) mennyiség mértékegység m

2 családi ház, Pekná u. č. 1 801 00 Bratislava 1/2 150 kert, cím ugyanaz 1 /2 400 A férj a III. részt - az ingóságokra vonatkozót nem tölti ki, mivel 995 ezer korona értékű ingóság volt a tulajdonában, vagyis összértéke nem haladta meg az 1 millió koronát. A személyi szükségletre szolgáló ingóságainak értékét 80 000,- koronára becsülte, ezért a már idézett rendelet 1. paragrafusának a) pontja értelmében nem kell feltüntetnie, mivel nem érte el a 100 ezer korona értéket. Feleség: Vagyonnyilatkozatot tesz. Az ingatlanra vonatkozó, II. részben ugyanazt tünteti fel, amit a férj. Kitölti a III. részt is, vagyis az ingóságokra vonatkozó fejezetet, mivel azok összértéke esetében meghaladta az 1 millió koronát (995 ezer Sk + 120 ezer Sk = 1 115 000,) Sk). A személyi szükségleteire szolgáló ingóságainak értéke 120 ezer korona volt, és a már idézett rendelet 1 paragrafusának a) pontja értelmében beszámítódik az ingóságok közé, vagyis azok összértékébe, mivel értékük meghaladta a 100 ezer koronát. A III. részben a tegnapi számunkban közölt példa szerint kell kitölteni az ingóságokra vonatkozó fejezetet, illetve az űrlapokhoz csatolt magyarázó szöveg szerint („Poučenie na vyplnenie majetkového priznania podľa zákona SNR č. 511/1992 Zb.") Fiú: Vagyonnyilatkozatot tesz. Az ingatlanra vonatkozó, II. részben feltünteti: a vagyontárgy leírása (megnevezése és a címe) mennyiség mértékegység m2 személyi tulajdonban levő lakás, Tupého u. č. 7, 841 05 Bratislava 1 60 A III., az ingóságokra vonatkozó részt nem tölti ki, mivel a tulajdonában levő ingóságok összértéke nem haladta m&g az 1 millió koronát. Megj: Az ingatlanszerzés jogi okát ebben az évben még nem kell feltüntetni, csupán 1995-ben. A IV., a vagyoni jogra és egyéb vagyoni értékekre vonatkozó részt a családtagok közül senki sem tölti ki, mivel ilyen nem volt a tulajdonukban. Az V. részt, az összegszést valamennyien kitöltik, éspedig a következőképpen: Férj: mennyiség mértékegy. 35. sor: az ingatlan mérete m

2-ben 1 275 36. sor: az ingatlanvagyon értéke Sk-ban x x 37. sor: a vagyoni jog és a vagyoni érték összértéke Sk-ban x x Feleség: 35. sor: detto 1 275 36. sor:" x 1 115 000 37. sor: " x x Fiú: 35. sor: detto 1 60 36. sor: x x 37. sor: x x (Hétfőn olyan példát ismertetünk, amely esetben a házaspár egy 85 négyzetméteres szövetkezeti lakást bérelt, egy hétvégi házuk volt az adott időpontban, és ingóságaik is voltak.) ' -P-