Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 109. szám, csütörtök

1993. MÁJUS 13. ÚJ szól MOZAIK 4 APROPÓ KALISKÝ ÚR ÉS A KISANTANT A szlovákiai magyar és az államalkotó nemzethez tartozó szlovák adófizető polgárok pénzén kiadott Republika egyre inkább méltóvá lesz ahhoz, amit a megszűnt Koridor nacionalista uszításaival megalapozott. Nem véletlenül talált saját fórumára ebben a lapban Roman Kaliský is, aki a „konszolidációs" szellemi padlássöprés idején minden lehetett, csak író és publicista nem. Örülök neki, hogy a pozsonyi kulcscsörgetéses rendszerváltás után lehetőséget kapott a szólásra, sőt, egy ideig a Szlovák Televíziót is igazgatta. Időközben azonban a Matica slovenská egyik korifeusa lett, ahonnan azóta is lövöldözi mérgezett nyilait, mindenre ami európai, él, mozog és nem Dobrý deň-t köszön. A Republika tegnapi számában Do Štrasburgu kolenačky? (Térden állva Strasburgba?) című írásában Kaliský úr sok mindent leír a világban garázdálkodó magyar lobbyról, a magyar parlament által még el sem fogadott nemzetiségi törvényről, a szlovákiai magyar politikusokról. Számára mindaz, amit az Európa Tanács megkövetel a kapuja előtt ácsingózóktól, csupán a magyarok praktikájának az eredménye. Márpedig akkor szerinte ez az egész európatanácsosdi, kisebbségesdi, emberjogosdi úgy ahogy van, semmit sem ér. Sőt, a hiba a magyarokban és Európában van. Na és az olyanokban, mint az angol királynő, akit a hivatalos szlovák hírügynökség (kormánypárti) lapjában koronástól, de főleg kalapostól együtt megvádol azzal, hogy Magyarországot közvetlenül más államok belügyeibe való beavatkozásra buzdította az Országházban elmondott beszédében. Ha nem angolokról lenne szó, akkor talán kisebbfajta diplomáciai bonyodalomra is számíthatna az újdonsült tátraalji birodalom főtanácsosa. Csakhát az angol diplomaták nem egy klubba járnak Roman Kaliskýval. Igy tehát... Angol nagyvonalúsággal átsiklanak majd az ironizálás fölött, elvégre manapság az angol bulvársajtó is megenged ezt-azt magának a királyi családdal kapcsolatban. Arra viszont Európa-szerte felfigyelnek majd, hogy az egyik jelentős nacionalista szlovák publicista kiemelt helyen szólítja fel közös hazánk diplomatáit: ,,Ma minden úgy mutatkozik, hogy Strasburgba csak magyar engedéllyel, térden állva juthatnánk el. Igy aztán, talán, mégsem kellene. Inkább egyenesedjünk fel, és tanácskozzunk azokkal az államokkal, amelyeknek hasonló veszödségük van, mint nekünk, igy Pestnek mi nehezítenénk meg a dolgát. A szlovák diplomáciának fordítania kellene az irányon: Európa előtt a Duna és a Tisza között élő kisebbségek brutális elnyomását kellene kipellengéreznie, ha nem akar csupán jelzőjében szlovák maradni." Éppen ez az, amit százszor és ezerszer meg kellene fontolnia a szlovák diplomáciának. Az egykori kisantant immár úgy hullott szét, ahogy volt. Csehszlovákiából kihátrált Szlovákia. Jugoszláviából az európaiság és a humánum szégyene lett. Románia meg jóformán ugyanabban a lyukas ladikban szeretne hajókázni, amelyikben a szlovák nacionalisták már most eveznek. Igaz, nem tartozott a kisantanthoz, de Magyarország szomszédja lett Ukrajna is. Éppen Kaliský úr cikkének megjelenése előtt egy nappal kötött barátsági szerződést Magyarországgal. Lám, így értékelődik fel szinte napról napra a magyar külpolitika egyeztetett bölcsessége. Mi, határontúli magyarok bizton remélhetjük, hogy a délszláv fekélytől megóv bennünket Európa, s ez elrettenti a Kaliský úrhoz hasonló - diplomaták kezébe kardot nyomó - újsütetű politikai betyárokat. Mellesleg: a strasburgi Európa Tanács nem a katolikus Róma. Felemelt fejjel lehet oda menni, ha egy nemzet, egy ország igazán úgy akarja. DUSZA ISTVÁN ...... Jelenleg a város szélére kerül a szemét (A szerző felvételei) LESZ-E PÁRKÁNYBAN HULLADÉKÉGETŐ? (Folytatás az 1. oldalról) vezett létesítményről. Egyúttal megkértük, addig ne adjon ki arra építési engedélyt, amíg Esztergom lakosaival, az önkormányzattal, s annak szakembereivel nem tisztázzák a létesítmény környezetvédelmi hatásait. Szenczy Zoltántól, az Esztergomi Városi Hivatal műszaki irodájának vezetőjétől megtudtam, hogy a városi hivatal a Magyar Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztériumtól értesült a tervezett párkányi hulladékégetőről. A minisztérium január 12-én keltezett levelében, a szlovák partnerétől kapott információk alapján, előzetes adatokat ismertetett. Többek között azt, hogy évi 25 ezer tonna kapacitású égetőről lenne szó, de környezetvédelmi szempontból értékelhető adatokat nem közöltek. A minisztérium felkérte az Esztergomi Városi Hivatalt, jelöljön ki egy szakembert, aki részt venne a magyar-szlovák szakértői találkozó előkészítésében. A városi hivatal eleget tett ennek, elküldte az említett levelet a párkányi polgármesternek, s azóta várakozó állásponton van. Hogyan vélekednek a hulladékégetőről a lakosok? - Tudok róla, a helyi lapban, a Párkány és Vidékében is írtak az ügyről - mondta Szabó László ebedi nyugdíjas, akivel az esztergomi kompon elegyedtem szóba. Azt nem hallotta, hogy különösebb tiltakozás lett volna az égető ellen, de megerősítette, hogy az embereket foglalkoztatja a hír. Egy esztergomi lakos kérdésemre elmondta, ő az Esztergom és Vidéke című helyi lapból értesült arról, hogy a Duna túloldalán valami készül. Az említett lap szerkesztőségében Pálos Imre elmondta, hogy márciusban egy Esztergomban megtartott, a Duna sorsával foglalkozó ankét alkalmából említette meg Oravec polgármester, hogy hulladékégető építését tervezik. Közelebbit esztergomi kollégám sem tudott a tervekről, de elmondta, hogy az esztergomiakat idegesíti az égetőmű, mert az északnyugati szél éppen városukba hozza az égéstermékeket. A dorogi szénmedence és a lábatlani cementgyár miatt már így is az ország egyik legszennyezettebb levegőjű városa Esztergom. Arra is felhívta a figyelmemet, hogy az esztergomi Bazilika kupoláján a rézborítás a Párkány felőli oldalon rongálódik a legjobban. Az általános vélemény azonban az, hogy nem ellenzik az égetőmű megépítését, csak biztosítékot szeretnének kapni, hogy az nem rontaná tovább a környezetet. Petícióról és aláírásgyűjtésről egyik megkérdezett sem tudott semmit. Olyan véleményt is hallottam, hogy a dorogi égetőmű nem rontja, hanem ellenkezőleg, jó hatással van a környezetre, s ha a párkányi is legalább ilyen technológiai szinten lenne, senki sem kifogásolná. Sőt, ha ezzel a beruházással a párkányi papírgyár jelenlegi szennyező hatását is csökkenteni tudnák, akkor az esztergomiak még örülnének is a hulladékégetőnek. Az üggyel kapcsolatban mind a magyarországi, mind a hazai sajtóban félrevezető írások is megjelentek. A Reform című lap április 29-i számában olyan kijelentést ad az esztergomi polgármester szájába, miszerint az építendő égetőműben Esztergom hulladékának egy részét is elhamvasztanák. Könözsy László határozottan tagadta, hogy ilyen kijelentést tett volna. A Pravda május 6-i számában a lap munkatársa arról elmélkedik, nem tervezik-e hogy Ausztriából is Párkányba hordják majd a hulladékot, és megkérdőjelezi a tervezett égetőmű műszaki színvonalát. Ján Oravec polgármester kérdésemre kijelentette, hogy ilyen tervek szóba sem jöhetnek, a papírgyár illetékesétől pedig megtudtam, hogy a tervezett mű technológiai szempontból magasan felülmúlná az európai átlagot, a doroginál is korszerűbb lenne. Április 6-án a papírgyár műszaki igazgatója értesítette szerkesztőségünket, hogy a vezetőségi ülésen nem született döntés az égetőmű ügyében. ígéretet kaptunk, ha határozat születik, értesítenek. Természetesen ezután visszatérünk még a témához. GAÁL LÁSZLÓ HOLNAP A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZBAN: FIGARO HÁZASSÁGA Péntek estétől a Jókai Színházban láthatja a közönség Beaumarchais Figaro házassága, avagy Egy őrült nap alcímet viselő kétrészes vígjátékát. A darabot ígíódi István érdemes művész, a budapesti Nemzeti Színház tagja állítja színpadra, aki immár negyedszer rendez Komáromban. (Az Osztrigás Micit még a Mateszban, a Csókos asszonyt és a Fekete Pétert pedig a közelmúltban vitte sikerre.) A Figaro házasságát negyedik alkalommal rendezi, most a Jókaiban. (Először a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Németországban és a Nemzetiben fogalmazta színpadra.) - Nem szégyellem bevallani, hogy ez az egyik legkedvesebb darabom - mondta a rendező. - Azért szeretem, mert módot ad nagy színészi alakításokra, de azért is fontosnak tartom, mert minden benne van, amit a nőről és a férfiról el lehet mondani. Az emberek zöme úgy tartja, hogy ez csak egy bájos kis vígjátékocska grófról, grófnőről, szép komornáról és ügyes inasról, pedig nem felszínes vígjáték, inkább keserű komédia. Talán ezért is szeretem annyira. Az én ,,szerény elődöm", Mozart is megérezte a mű komolyságát, apokaliptikus mélységét, s ezért írt belőle operát. Mi, akik előadjuk, úgy érezzük, mintha ma és rólunk írták volna. Ettől klasszikus ez a darab, s bár a története obligát, mint a legtöbb jó drámáé, itt nem a mese a lényeg, hanem ahogyan elmondják. És itt, most Komáromban én úgy látom, hogy ez sikerülni fog, mert nagyon jó együttessel dolgozom. ,,Ifjakkal", akik erőt és energiát adnak az egész produkcióba. A darab címszereplője Mokos Attila, a pozsonyi Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. Almaviva grófot Boldoghy Olivér, a grófnét Mák Ildikó személyesíti meg. Suzanne-t, a grófné komornáját Dósa Zsuzsa, a színész-tanszak végzős hallgatója játssza. További szereplők: Németh Ica (Marcelina, házvezetőnő), Dráfi Mátyás (Antonio, kertész), Kecskés Marika (Fanchette), Kukola József (Cherubin), Holocsy István (Bartolo, sevillai orvos), Farkas Tamás m.v. (Bazilio), Pőthe István (Don Gusman de Hübele), Ferencz Bálint (Dupla-Marék), Varga Tibor (Pedrillo) és Darázs László (Naplop). A díszletet Hajdú László m.v., a jelmezeket Fábikné Nagy Erzsébet tervezte. A rendező, Iglódi István „jobbkeze" ezúttal Frenkó Zsolt játékmester volt. SZÉNÁSSY EDIT FRICSKA HOZZÁ(NEM)ÉRTÉS - ZELENAY MÓDRA Amikor a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom március végén Roman Zelenayt bízta meg a médiapolitikával, az egyik szlovák ellenzéki párt oszlopos tagja, mellesleg Zeienay egykori padtársa a szövetségi parlamentben, nem titkolt örömének adott hangot, amit később ezzel magyarázott: Ivan Mjartan veszélyesebb volt a sajtóra nézve. Zeienay viszont nem ért a médiákhoz, így legalább nem tud majd ártani nekik. Hogy tud-e majd a DSZM alelnöke ártani a sajtónak, az majd később derül ki, ám hogy laikus, annak - sajnos - máris több jelét adta. Az olvasók már értesülhettek arról, hogy a DSZM törvénytervezetet dolgozott ki a Szlovák Rádióról és Televízióról, pontosabban arról, hogy e két közszolgálati intézményt összevonják. A tervezet (egyik) kiötlője Roman Zeienay, akiről sajtókörökben az a hír járja: magának akart (méltó) helyet kreálni. A figyelmesebb olvasók értesülhettek arról is, hogy az elképzelést rossznak tartja mindkét érintett intézmény is. Roman Zelenaynak néhány hetes működése alatt volt még egy megdöbbentő „dobása". Jólértesült forrásokból tudjuk, hogy felkereste a Szabad Európa Rádió szlovák szerkesztőségének vezetőjét s tiltakozott az ellen, hogy Štefan Hríb újságíró (akire már Lidové novinys korában allergiás lett), részt vegyen a DSZM sajtótájékoztatóin. Majd néhány nappal később, az emlitett.kolléga által szerkesztett műsor elhangzása után ismét fogta a telefont és ismét tiltakozott a főszerkesztőnél - mert szerinte a műsorban rágalmak hangzottak el a szlovák miniszterelnök címére. Ha Roman Zeienay ismerné a sajtót, akkor tudná, hogy az ilyen és ehhez hasonló tiltakozások: olaj a tűzre. Főleg, ha pontatlanok. Mert mint az kiderült, a szerkesztő nem saját gondolatait adta közre, hanem azt, ami a szlovák sajtóban aznap, azon a héten Mečiarról megjelent. Annyit pedig Zeienay is beismert, hogy idézni a hivatalos szlovák sajtóból nem minősül rágalomnak. Hát ennyit a hozzá(nem)értésről. GÁGYOR ALIZ AHOGY ÉN LÁTOM KÜLÖNBEJÁRATÚ TITKOSSZOLGÁLAT Immár ott tartunk, hogy Szlovákiában sem történik semmi csak úgy, véletlenül. Nem véletlenül kerülnek elő a korábban elveszettnek hitt besúgónévsorok, nem véletlenül éppen egy bizonyos időpontban derül ki a kormány tagjáról, hogy visszaélt a miniszterséggel járó információtöbblettel, és az is aligha a véletlen műve, hogy éppen most kezdik vizsgálni, 1990 végén Vladimir Mečiar hogyan és miképpen, milyen céllal és milyen eredménnyel, kiknek a bevonásával és kiknek a mellőzésével szervezte meg ötezer rátermett szlovák fiatalember intelligenciahányadosának tudományos eszközökkel történő megmérését. Ha nem ismeri be az 1990 óta egyszer már távozott és azóta diadalmasan visszatért miniszterelnök, hogy az ötezer személy megszólításával lebonyolított pályázat célja a belügy, közelebbről a hírszerző szolgálat megerősítése volt, ha Ladislav Pittner, aki a kritikus időpontban belügyminiszter volt, nem döbben meg a számára eddig ismeretlen akció hallatára, akkor is sejteni lehetett volna, hogy Vladimír Mečiar (ismétlem, miniszterelnökként) nem az Üdvhadsereg szlovákiai ezredének létrehozása céljából kezdte vizságlni az ifjúság színe-javának képességeit. Vizsgálni, a hivatalban levő belügyminiszter teljes kiiktatásával. Bármiben fogadni mernék, a Legfelsőbb Ellenőrző Hivatal elnökének küszöbönálló megválasztásával függ össze, hogy éppen most robbant ki az ügy, nem pedig egy hónappal korábban, vagy fél évvel később. És az is valószínű, hogy a leleplezés azok müve, akik arra hivatkozva, hogy az ő pártjuk valamennyi ellenzéki párt közül a legerősebb, maguknak követelik a LEH elnökének posztját. Hirtelen észrevették, hogy a kormány parlament általi ellenőrzése nagyon hézagos, és most figyelmeztetik erre az ország népét. Még - nyilván - a honatyákat. Normális körülmények között kitüntetést érdemelne, aki annyira éleslátó és bátor, hogy észreveszi az ilyen országos méretű visszaélést, ráadásul még a leleplezést is megkísérli. Nálunk abnormálisak a körülmények. Az igazságot a nagypolitikában mindenki és minden párt pillanatnyi érdekeinek megfelelően mondja ki, illetve hallgatja el. így az éleslátás sunyisággá, a bátorság pedig kupecséggé silányul. Soha még akkora szükség a kormány ellenőrzésére nem volt, mint az 1992 júliusa óta hivatalban levő végrehajtó hatalom esetében. Ismerjük a miniszterelnöknek a belügyi kérdések iránti vonzalmát, de arról is lépten-nyomon meggyőződhetett Szlovákia lakossága, hogy kevés ország van Európa 20. századi történelmében, amelynek miniszterei oly görcsösen ragaszkodtak pozíciójukhoz, mint a jelenlegi szlovák kormány némely tagjai. Egy parlamentáris demokráciában még optimális körülmények között is elképzelhetetlen a kormányzás parlament általi ellenőrzés nélkül. Pontosabban: elképzelhető, de akkor veszélybe kerül a demokrácia. Nálunk a körülmények távolról sem optimálisak, mégsem működik a kormányellenőrzés mechanizmusa. Ráadásul olyan párt nyújtotta be igényét a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elnökének tisztségére, amelyről - múltja alapján - a kecske és a káposzta története jut az ember eszébe. Mindezek ellenére sok mindenre fényt deríthetne az ellenzék jobbik része. Mo jtehetné, ha nem terjedt volna át a többi pártra is a célszerű és időzített botránykirobbantás kórjának bacillusa. Miközben késhegyig menő harc folyik a LEH elnökének posztjáért, már azt sem veszik észre, hogy fennáll a különbejáratú, személyhez kapcsolódó titkosszolgálatok kialakításának a veszélye. TÓTH MIHÁLY