Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 109. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP ^ PT

SgftuMP

L ___ ^93^JUSJ3. N

emrégiben írtunk arról, hogy a Rimaszombat melletti osgyáni műemlékjellegű kastély hoszszú idő után végre gazdára talált. Új tulajdonosát azonban nem volt könnyű elérni. Július Žilka ugyanis nagyon elfoglalt üzletember, több vállalkozásban is érdekelt, s mivel szeret mindent személyesen ellenőrizni, folyton úton van így ingázik közel két éve Prága, Rimaszombat és újabban Osgyán között. A Csehországból származó építkezési vállalkozónak 1990 elején támadt az az ötlete, hogy talán érdemes szerencsét próbálnia Szlovákiában is. Egy-két „felderítő" út után Pimaszomba} mellett döntött, ahol egy árverésen megvette a Cieľ néven ismert autóscsárdát. Itt rendezte be cége (a Klempo cég) ideiglenes irodáját. S mivel a vendéglő az Osgyán község kataszterébe tartozó területen fekszik, rövidesen felkereste a falut is. Itt Simon Róbert polgármestertől megtudta, milyen régóta próbálkoznak már pénzt szerezni a kástély helyreállítására. Miután megnézte az épületet, fölajánlotta, hogy bérbe veszi. Végül adásvételi szerződés lett az egyezkedés A kastély körül január óta egyfolytában nagy a nyüzsgés Méry Gábor felvételei ÁLOM LUXUSKIVITELBEN eredménye. így lett Žilka úr potom 15 millió koronáért egy igazi kastély, s hozzá egy 15 hektáros terület tulajdonosa. De hogyan került ez a prágai születésű fiatalember Gömör szívébe, és milyen szándék vezérelte, mikor megvette a reménytelenül elhanyagolt állapotban lévő, de még romjaiban is impozáns épületet? - A válasz roppant egyszerű - mondja Žilka úr, akit a „birtokán", egész pontosan az istállóban, kedvenc versenylovai között találtunk meg. - Édesapám feledi születésű, nagyszüleim ma is Rimaszombatban élnek, szóval a vidékhez rokoni szálak fűznek. A kastélyt pedig azért vettem meg, mert már az első pillantásra megtetszett és szerencsémre eladó volt. Azokra a kastélyokra emlékeztetett, amelyeket Franciaországban láttam és melyeket hotelként vagy múzeumként működtetnek a tulajdonosaik nem kis haszonnal. Gondoltam: miért ne lehetne ezt itt is kipróbálni. A táj gyönyörű, ideális a vidéki turizmust kedvelők számára, vétek lett volna ezt a lehetőségei kihagyni. Žilka úr nem is tétovázott sokat, hanem rögvest hozzálátott, hogy álmait valóra váltsa. Elképzelése valóJúlius Žilka egyik szenvedélye: a lovak... ban nagystílű. A szigorúan az eredeti stílust követő felújítás után, a kastély emeleti részén egy-kétágyas szobák, valamint lakosztályok lennének kialakítva. A földszinten kapna helyet a porta, a vendéglő, a bár és a kaszinó. A pincében borozó, valamint egy kisebb galéria, illetve múzeum működne, ahol a környékről összegyűjtött régi festményeket, bútorokat és egyéb régiségeket állítanák ki. Ugyancsak a pincében lesz a szauna és a fitness centrum is. Az udvaron uszoda (télen fedett, nyáron nyitott), teniszpálya, golfpálya és egyéb sportlétesítmények kiépítését tervezi. Az istálló már kész, benne húsz ló, melyeket a jövőben lovaglásra, sétakocsikázásra vehetnek bérbe a vendégek. Télen a környéken síelni lehet, a vadászat szerelmesei pedig a közeli erdőben hódolhatnak majd szenvedélyüknek. Az új tulajdonos a szálloda mellé egy kisebb repülőteret is álmodott, két repülőgép fogja vinni, hozni a vendégeket, rövidebb távolságokra pedig ott lesz az autóbusz. Žilka úr igazi luxushotellé szeretné átalakítani az osgyáni kastélyt - természetesen luxusárakkal. Nem is titkolja, hogy elsősorban a nyugati turisták érdeklődésére számít. Állítása szerint a jövőre megnyitandó szállodának már most minden szobája foglalt... - Egy évet adtam magamnak a munkák elvégzésére, jövő nyáron a hotel már üzemelni fog - jelenti ki magabiztosan Július Žilka, aki már a tulajdonos természetességével jár-kel a kastély falai között. A munkálatokat januárban kezdték, s mint mondja, a nehezén már túl vannak. Elégedett az átépítési munkákat végző két céggel (az egyik rimaszombati, a másik homonnai). Természetesen helybelieket is alkalmaz, egyelőre ugyan csak kis számban, de a munkálatok előrehaladtával újabbak felvételére is sor kerül majd. A hotel beindításával pedig újabb 120 munkahely kínálkozik az osgyániak számára. - Persze csak a képzett, ügyes, dolgos szakembereknek, nem a lajhároknak. Ha itt nem találok megbízható embereket, hozok máshonnan, akár Csehországból is - mondja határozottan, s ezt szemmel láthatóan komolyan is gondolja. Hogyisne. A 15 millión túl (ami a vételár volt) további 120 milliónyi hitel az ára ennek a luxusálomnak. Délibáb lesz-e vagy valóság? Egy év múlva elválik S. FORGON SZILVIA KONVERZIO KELTETTE KÍNOK MÍG A KARDBÓL EKÉT KOVÁCSOLNAK Valószínűleg nem lehet eleget beszélni a konverzióról, azaz a hadiipar a polgári termelésre történő átállásáról. A hidegháború elmúltával a fegyverkezési verseny mérséklődött, sőt, a hadikiadások csökkentek. Számos országban visszafogták a harci eszközök gyártását, azonban olyan radikális leépítésre, mint Szlovákiában, valószínűleg sehol sem került sor. A közelmúltban a túrócszentmártoni, a dubnicai és a detvai nehézgépgyár vezérigazgatója, valamint néhány ismert politikus találkozott az újságírókkal, hogy ismertesse a hazai hadiipar jelenlegi helyzetét és kilátásait. Hogy a probléma méreteiről képet alkossunk, elöljáróban néhány adat. A volt Csehszlovákiában a hadiipar összteljesítménye 1987-ben érte el a csúcsot 29,3 milliárd korona termelési értékkel. Ebből Szlovákia 17,8 milliárd koronával részesedett, azaz 60,8 százalékkal. Ráadásul a keleti országrészben 1988-ban tovább nőtt a termelés, s elérte a 19,3 milliárd koronát. Ha az 1988-as szintet száz százaléknak vesszük, akkor jelenleg 10,2 százalékot teljesít a hadiipar. Öt évvel ezelőtt Szlovákiában 40 000 embert foglalkoztatott közvetlenül a fegyvergyártás, napjainkban csupán 4500-at. Meglehetősen összetett folyamat a konverzió, ugyanis nemcsak politikai és katonai vetülete van, hanem gazdasági, szociális és pszichológiai is. Szlovákiában ehhez társul a fegyvergyártás regionális volta, tehát az, hogy ma már túlhaladott stratégiai okokból a hadiipar a Vág völgyébe és Közép-Szlovákiába koncentrálódott (Turócszentmárton, Dubnica, Vágbeszterce, Detva). A konverziót megvitató kerekasztal-beszélgetésen a túrócszentmártoni vállalat vezérigazgatója leszögezte: hazánkban a konverzió gyakorlatilag befejeződött. Sőt, Szlovákiában ez a kifejezés nem érvényes, ugyanis a konverzió azt jelenti, átállás a polgári termelésre. Nálunk pedig nem erről volt szó; úgy szüntettük be a haditermelést, hogy helyette nem nyújtottunk egy másik alternatívát, Peter Koncier, a ZŤS Dubnica első embere szerint a cégeket 1990 elején senki sem kérdezte meg, mit szólnak a gyártási program megváltoztatásához. Kész tények elé állították őket, ráadásul ezzel egyidőben a KGST-piac - legfontosabb felvetőterületük - is felbomlott. Tény, bizonyos politikai naivitás sem zárható ki. A fejlett országokban csak fokozatos leépítéssel számolnak, évi 5-10 százalékos ütemben csökkentik a „speciális" termékek gyártását, míg Csehszlovákia a berlini fal leomlása és a bársonyos forradalom győzelme után úgy gondolta, eljött a „mennyei" béke kora. Sajnos, az általunk demonstrált politikai gesztust a nyugati államok csak szóban értékelték nagyra. Ahogy az eszmecserén elhangzott, morális támogatásból nincs hiány, ellenben kézzelfogható anyagi segítség nem érkezett. A konverzió súlyos árnyoldala a munkanélküliség. A ZŤS Dubnica fénykorában 16 000 embert alkalmazott, jelenleg 8200-at, a detvai nehézgópgyár pedig 6200-ról 3000re csökkentette a létszámot. Ezeket a mamutcégeket nehéz a polgári termelésre átállítani, pontosabban rendkívül pénzigényes feladat. Ahogy Július Mokoš, a detvai gyár vezetője mondta, a korábbi elvonások miatt minimális anyagi tartalékkal rendelkeztek, az 1990-es pályamódosítás teljesen felkészületlenül érte őket. Az állami támogatás csupán arra volt elegendő, hogy kifizessék a már felvett hitelek kamatait. Az általános pénzhiány következtében a nehézgépgyárak ellehetetlenülnek, és a civil programok beindulása is veszélybe kerül. Hogy mit takar a polgári program kifejezés? Elsősorban traktorok vontatók, földgyaluk, kölünféle gépipari termékek gyártását jelenti. A szaktudás, a projekt megvannak, azonban a szűkre szabott hitelek és a hazai gazdasági visszaesés mellett még egy akadály nehezíti a talpraállást, s ez az általános világgazdasági recesszió. A vég nélküli panaszok mellett elhangzott egy pozitív példa is. A dubnicai gépgyár amerikai technológia segítségével hozzálátott a kőolajfúró-berendezések gyártásához. A teljes termelés jövőre indul be, s az orosz piac nyolc százalékát célozták meg. Az 1990-es leállás komoly piacvesztést eredményezett, s az általunk hagyott űrt a lengyel, orosz és kínai hadicégek gyorsan betöltötték. Most új termékekkel kell megkeresni azt a rést, ahová be lehet törni. Ennek egyik járható útja a dubnicai megoldás, tehát társulás tőkeerős nyugati partnerrel, ós közös fellépés a harmadik piacokon. Csupán az a bökkenő, hogy a hazai nehézgépgyárak láttán sok külföldi partner visszahőköl, mondván, ilyen koloszszusokba egyszerűen képtelen életet lehelni. Mi hát a megoldás? A képzett gépipari alkalmazottak rekvalifikálása, a regionális fejlesztési programok beindítása csak részben enyhít a gondokon. Marad a külföldi partner keresése és az újabb hitelek kiharcolása. A gyors leépítés okozta sebek lassan hegednek; köztudott, a bányavidékek és nehézipari régiók szerkezetváltása tartozik a legfájdalmasabb, leghoszszadalmasabb folyamatok közé. Nem lesz másként a felső Vágvölgyében sem. A gondot súlyosbítja, hogy mi először szembesülünk' ilyen óriási feladattal. SIDÓ H. ZOLTÁN A HELSINKI POLGÁRI EGYESÜLÉS A Helsinki Polgári Egyesülést (HCA - Helsinki Citizen Assembly) annak társelnöke, FRANTIŠEK BROCEK mutatta be. -Az 1990-es Prágai felhívásból kiindulva a cél egy olyan szervezet létrehozása volt, amely felügyelne a Helsinki Egyezmény betartására. Csehszlovákiában a totalitárius rendszerben hivatalosan ugyan egyetértettek a helsinki folyamattal, de az emberi jogok védelméről szóló egyezményeket eleve azzal írták alá, hogy azokat úgysem tartják be. Éppen ezért hozták létre a már 1985-től szervezkedő disszidensek ezt a független polgári mozgalmat, hogy az egyes kormányokat figyelmeztessék az emberi jogok megsértésére. A nemzetközi HCA hivatalosan 1990 októberében a prágai alakuló közgyűlésen jött létre, 1991 júniusában pedig létrehoztuk a Szlovákia Helsinki Polgári Egyesülést. - Mekkora ez a szervezet? -A prágai alakuló közgyűlésen körülbelül 800 ember vett részt a helsinki folyamatot támogató több mint 30 államból, de jelenleg már 42 nemzeti szervezet létezik. A szlovákiai szervezet az egyéni tagokon kívül - ők körülbelül hatvanötén vannak - több polgári szervezetet egyesít. A szlovákiai HCA tagja az Akadémiai Fórum, a Szlovák Köztársaság Gyermekalapja, az Európai Mozgalom, a Charta 80 alapítvány, a Roma Polgári Kezdeményezés, Izrael Barátainak Fóruma, a Human Mozgalom, Európa ifjú Föderalistáinak Fóruma, a Szlovákiai Fogyasztók Szövetsége, a Szlovákiai Természet- ós Tájvédök Szövetsége, az M. R. Štefánik Szövetsége, a Szlovákiai Férfiak Uniója és a Szellemi fogyatékosokat Segítő Szervezet. A HCA szlovákiai végrehajtó szerve a 27 tagú nemzeti bizottság és annak héttagú elnöksége, melynek élén három társelnök áll. Rajtam kívül társelnök Jana Hermannová és Peter Mariánek, aki egyben a Human Mozgalom elnöke is. - Milyen konkrét tevékenységet folytatnak? - Tavaly márciusban Pozsonyban szerveztük meg a HCA 2. közgyűlését, amelynek az 50 hazai mellett több mint 600 külföldi résztvevője is volt. Ezen kívül petíciók és nyílt levelek formájában tiltakozunk az emberi jogok vagy a demokrácia alapelveinek megsértése ellen. Például az 1992-es választások után tiltakoztunk a szűk pártérdekek érvényesítése és az ellen, hogy magas állami funkciókat a múlt rendszerben is tevékenykedő egyének töltsenek be, mint például az alkotmánybíróság elnöki posztjának esetében. Feladataink közé tartozik a nemzetiségek és etnikai csoportok érdekeinek védelme is. A nemzetiségi kérdést illetően a polgári alapelv elsődlegességét valljuk, azt hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgára elsősorban szlovákiai állampolgárnak érezze magát, s csak azután valamely nemzet tagjának, őszinte szándékunk, hogy a szlovák-magyar viszony javulását elősegítsük. Ennek céljából szervezünk egy Érsekújvárban megtartandó szemináriumot, melynek feladata, hogy a polgári alapelv szempontjából vitassuk meg a szlovák-magyar kapcsolatokat. A mi véleményünk az, hogy az egyszerű emberek között nincsenek nemzetiségi ellentétek, ezeket a problémákat csak a politikusok idézik elő. Örömmel vennénk, ha a magyar kisebbség képviselői is részt vennének munkánkban. Az emberi jogok terén vagy a magyar-szlovák kapcsolatok javításában tevékenykedni kívánó egyének vagy szervezetek - de nem politikai pártok - a következő címen, írásban kereshetnek meg bennünket: Jana Hermannová, HCA, Americké nám. 1., 811 07 Bratislava. GAÁLLÁSZLÓ