Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 108. szám, szerda

1993. MÁJUS 12. MUNKAHELYI BALESETEK , ÚJ szól MOZAIK CSONTVÁRV-SZEMINÁRIUM CSENDTÖRÉS Csontváry Kosztka Tivadar életé­nek meghatározó részét töltötte gyógyszerészként a Losonc közelé­ben tekvő Gácson. Itt készült hivatá­sára. Jellegzetes „Csontváry-sors", hogy a patikában maradt levelezé­sének, rajzainak, a „felkészülés" dokumentumainak nagyobbik része megsemmisült. Hogy róla, művésze­téről e tájon mindmáig alig-alig esett szó. A losonci Nógrádi Galéria a festő születésének közelgő 140. évfordu­lójának apropóját kihasználva elő­ször vállalkozik a csend megtörésé­re. A május 21-23-án megrendezés­re kerülő szeminárium és kiállítás életét, művészetét hivatott elemezni. Május 21-én a Csontváry-film kerül levetítésre. Másnap, a kiállítás ün­nepélyes megnyitása után kerül sor a szeminárium érdemi részére, melynek meghívott előadói: Romvá­ry Ferenc (Pécs, Csontváry Mú­zeum), Papp Gábor (Budapest, a ki­állítás összeállítója), Németh István, aki „Csontváry és Timrava" címmel tartja meg előadását. Szlovákiában állami gyűjtemény­ben a Nógrádi Galériának két, a Szlovák Nemzeti Galériának egy Csontváry-kép van a tulajdonában. Az előbbiek biztosan, az utóbbi re­mélhetőleg látható lesz. A Galéria ugyanakkor várja mindazok jelent­kezését, akiknek van birtokukban valamilyen Csontváry-dokumentum: levél, rajz, tárgyak a gácsi patikából stb. A szeminárium gácsi kirándulás­sal ér véget. Nagy János szlovákiai szobrászművész készíti azt az em­léktáblát, mely egy későbbi időpont­ban, valószínűleg a júliusi születés­napon a ház falára kerül. PUNTIGÁN JÓZSEF MEGVESSZÜK BÉRLAKÁSUNKAT? PEDAGÓGUSOK - SZTRÁJKKÉSZÜLTSÉGBEN (Munkatársunktól) - A Kassa vidéki járás 183 alapiskolájában, illetve óvodájában tegnaptól sztrájkkészültségbe léptek a pedagógu­sok. Erről egy nappal korábban az iskolaigazgatók és a szakszerve­zeti vezetők értekezleten döntöttek. Ebben a járásban a múlt évhez viszonyítva 20-30 százalékkal csökkent a pedagógusok átlagkeresete, s az oktatásügyre ebben a régióban a kormány 6 millió koronával kevesebbet fordított, mint eddig. Amennyiben a kormány nem bírálja felül oktatásügyi politikáját, és nem hoz rövidesen érdembeli döntéseket, a Kassa vidéki járás pedagógusai (tegnap a kassai iskolák pedagógusai is csatlakoztak hozzájuk) még ebben a tanévben sztrájkba lépnek. A sztrájkkészült­ség egyelőre május 18-áig tart, amikor a pegagógusok szakszerve­zete Kassán, Besztercebányán és Pozsonyban figyelmeztető nagy­gyűléseket szervez. (szaszák) BŰNÖZÉS AZ ELSŐ NÉGY HÓNAPBAN VÉSZJÓSLÓ ADATOK JOBBAN VIGYÁZUNK? (Munkatársunktól) - A Szlovák Munkavédelmi Hivatal szakemberei tegnapi tájékoztatójukon közölték: tavaly 14 százalékkal esett vissza a halálos kimenetelű (149 eset), va­lamint 12,5 százalékkal a súlyos munkahelyi balesetek (260) száma. Továbbra is a közlekedési balesetek és az alkohol okozza a legtöbb prob­lémát. A statisztikában csupán az állami vállalatok adatai szerepelnek, a bányaszerencsétlenségek, továb­bá a hadsereg és a rendőrség vesz­teségei nem. A hivatal sajnálatosnak tartja, hogy az elbocsátások során nagyon sok üzemi munka- és tűzvédelmi felelőstől megváltak, ezért kevesebb cég fog megfelelni a szigorodó elő­írásoknak. Elhangzott: az Európai Közösséghez való társulásunk egyik feltétele, hogy a hazai normák meg­feleljenek az EK kritériumainak, (só) CSERKÉSZAVATÁS UDVARDON Felejthetetlen és jelentős ese­ményt élhetett meg Udvard községe május 8-án. Az udvardi kálvárián ünnepélyes cserkészavatás volt, melyen részt vett Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Cserkészszö­vetség elnöke, dr. Török József öregcserkész, az érsekújvári körzeti cserkésztanács elnöke, Bauer Tün­de cserkésztiszt és Török András Érsekújvárból. Jelen volt Elek László plébános, Száraz József polgármes­ter, helyettese, Kusy Károly és Sal­go József udvardi öregcserkész, a cserkészek hozzátartozói és a falu számos lakosa. A hálaadó szentmise keretén be­lül a plébános úr felszentelte a csa­patzászlót, amelyen Kaszap István­nak, a csapat névadójának képe látható. B. B. KÁRPÓTLÁSI JEGYEK MAGYARORSZÁGRÓL Az érvényben levő magyarországi előírások szerint az állandóan külföl­dön élő, kárpótlásra jogosult szemé­lyek a következőképpen vehetik át kárpótlási jegyeiket: mindenekelőtt úgy, hogy magyarországi tartózkodá­suk során személyesen, illetve ma­gyarországi meghatalmazottuk segít­ségével az illetékes bankfiókban vég­zik el az ügyletet. Amennyiben valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a kárpótlási jegyeket a külképviseleten vegye át, akkor a meghatalmazást a külképvi­selet részére kell adnia, de az ügyfe­let figyelmeztetni kell arra, hogy a kár­pótlási jegyeket kizárólag Magyaror­szágon lehet felhasználni és azokat külföldről csak az eredeti jogosult vi­heti be Magyarországra. A meghatal­mazásokon szereplő aláírást a kül­képviselet szokásos módon, illetékfi­zetés mellett hitelesíti. - Ú ­HALLO, in Á DeTeWe! (Munkatársunktól) - A hatezer szakembert foglalkoztató berlini DeTeWe cég - amely telefonokat, illetve telekommunikációs rendsze­reket gyárt, illetve fejlesztésükkel foglalkozik - 1,4 milliárd márkás évi forgalmával az egyik legtekintélye­sebb német vállalatnak számít. Prá­gai vállalata tavaly alakult meg, s 1992 második felében 36 millió koronás forgalmat bonyolított le. A DeTeWe az igazgatótanács el­nökének, Karl-Heinz Rothernek a je­lenlétében tegnap Kassán (Južná trieda 6) is kirendeltséget nyitott. Ennek vezetőjétől, Jaroslav Trojčák­tól megtudtuk, hogy a kassai repülő­teret már ők szerelték fel sokféle szolgáltatás nyújtására képes mo­dern és megbízható telefonhálózat­tal, s a kelet-szlovákiai régióban is három közepes nagyságú telefon­központot adtak át. (-szák) (Munkatársunktól) - A belügymi­nisztérium tegnapi sajtótájékoztató­ján - mint már megszoktuk - nem sok szívderítő információt kaptunk. A bűnözés mértéke az előző év első négy hónapjához viszonyítva tovább nő. Az egyedüli kivételt a nemi erő­szak jelentette. Az esetek száma némiképp csökkent (tavaly 69, idén „csak" 55), mégsem lehetünk túl optimisták. A meleg idő beköszönté­sével - hangzott a szakember prog­nózisa - a delikvensek gyorsan be­hozzák „lemaradásukat". Január 1-je ós április 30-a között 53 gyilkosság (+26) és 426 rablás történt. A vagyonellenes bűncselek­mények elkövetői 280 millió korona kárt okoztak. Ötvennégy adócsaló ellen indult meg eljárás, akik csak­nem 250 millió koronával károsítot­ták meg az államkasszát. Tovább dívik a fedezetlen számlákra történő vásárlás, valamint a színesfémek lopása (103 eset, négy és fél millió koronás kár). A pénzhamisítók sem vonultak nyugdíjba. Az első negyedévben 1275 hamis bankjegy került forga­lomba, főleg szlovák korona, német márka, amerikai dollár és schilling. Végre kimondtuk: a rendőrök sem mindnyájan angyalok. A folyó év negyedében már negyvenötük ellen indítottak eljárást. A vád? Többek közt hatalommal való visszaélés, sú­lyos testi sértés, lopás, csalás, zsa­rolás. Az ÚJ SZÓ munkatársa rákér­dezett az egy hónapja eltűnt Sza­lai Péterke, illetve a letartóztatott roma király, Farkas János eseté­re. A sárréti kisfiú rejtélyes eltű­nésével kapcsolatban mindössze azt tudtuk meg, hogy a szárnyra kapott mendemondák (a gyereket szív nélkül találták meg, külföldre csempészték, hogy ott felhasználják szerveit) teljesen alaptalanok. Far­kas János esete kezd „babinský" méreteket ölteni. A roma király visszautasította óvadék ellenében való szabadon bocsátását, mond­ván, tisztán akar kikerülni a vizs­gálati fogságból, és hangoztatja: ha egyszer beszélni kezd, azt sok politikus posztja bánja majd. -ov­(Folytatás az 1. oldalról) dani megközelítően sem, hogy mennyibe kerülnek majd. • Ennek ellenére már az elmúlt héten is becsült összegekről hal­lottunk, olvastunk. - Ezek felelőtlen nyilatkozatok. • A minap Roman Kováč mi­niszterelnök-helyettes az egyik szlovák napilapnak kijelentette, hogy a lakásárak szociális szem­pontból elviselhetőek lesznek. Mi erről a véleménye? -A lakásárak annyiban lesznek elviselhetőek, hogy nem kell azt egy összegben kifizetni, hanem lehető­ség van a tízéves törlesztésre. Mi azt javasoltuk, hogy a bérlőnek, aki megveszi lakását, az ár harminc százalékát kelljen a szerződés alá­írásakor kifizetnie. A tervezetbe mindössze tizenöt százalék került be. Tehát az említett szempontok alapján a lakásokat a bírósági be­csüsök vizsgálják meg. Egy bizo­nyos pontértéket határoznak meg, amelynek koronában kifejezett érté­ke a lakás maximális ára. Ha a bérlő úgy dönt, hogy megveszi a lakást, amelyben él, úgy a maximális ár 30 százalékát elengedik neki. Ez a ked­vezmény csak a bérlőknek jár, har­madik személynek nem. S azért mert annak idején nem kapott az államtól kölcsönt vagy támogatást, mint a szövetkezeti lakások építői, lakói. Viszont a szerződésben köte­lezi magát arra, hogy a lakást 10 évig nem adja el harmadik sze­mélynek. Ha eladja, úgy a teljes árat kell kifizetnie. • Lehetővé teszi a tervezet, hogy egy személy több lakást, esetleg egy házat is megvegyen s azután a bérleti díjat kénye­kedve szerint emelje? - A jelenleg érvényes jogszabá­lyok is lehetővé teszik, hogy egy személy több lakást vegyen meg. Egy másik törvény szabályozza a maximális bérleti díjakat. A bérlők­nek tehát nem kell attól tartaniuk, hogy a tulajdonos önkényesen fele­melheti a lakbért. • Védi-e majd valaki a lakók érdekeit? - Minden lakástömbben, ahol négynél több lakás található, létre kell hozni a bérlők társulását, amely voltaképpen egy kis önkormányzat. Jogi személy, amely a lakástömb életét rendezi. • S mi van akkor, ha a lakók többsége nem kívánja megvenni a nekik felkínált lakásokat? - Akkor ezek továbbra is a város, illetve a község tulajdonában ma­radnak. A lakásgazdálkodó vállalat pedig annyi szavazattal rendelkezik majd a bérlők társulásában, ahány lakást nem vesznek meg a bérlők. Minden lakás - nagyságától függet­lenül - egy szavazatot jelent. • Mi van akkor, ha a város úgy dönt: pénzzé teszi azokat a laká­sokat is, amelyeket a bérlők ilyen­olyan oknál fogva nem akarnak megvenni, tehát harmadik sze­mélynek kínálja fel azokat? - A Polgári Törvénykönyv, vala­mint a lakások kezeléséről szóló törvény kimondja, hogy csak akkor lehet valakit kitenni, illetve kiköltöz­tetni a lakásából, ha az, akinek az érdekében a kiköltözés történik, cse­relakást biztosít. A lakóknak nem kell attól tartaniuk, hogy elvihetik fejük felől a tetőt. • Nyújthat-e az önkormányzat kedvezményeket? Például nyug­díjasoknak, rokkantaknak, ifjú há­zasoknak? - Ha elég erősnek érzi magát ar­ra, hogy objektívan megítélje, ki a rászoruló. Személy szerint nem tartom ezt jónak, mert korrupcióhoz, protekcionizmushoz vezethet. • Becslése szerint sokan akar­ják majd megvenni lakásukat? -A lakás biztos befektektésnek számít. Megvásárlásától elriaszthat­ja az embereket, hogy a jelenlegi tulajdonosai, a városok és községek nem tudják megteremteni a feltétele­ket, hogy a tulajdonos élvezhesse is lakását. Értem ez alatt azt, hogy nem kell a szomszédokkal vesze­kedni, ki mennyi hőt, vizet stb. fo­gyaszt, mert minden lakás önálló mérőberendezéssel van felszerelve, vagy mert valaki rendszeresen meg­szegi a házirendet. • A lakótelepi házak többsége nagyon lepusztult. - Ezt majd az ár is tükrözi. • A községeknek érdekük elad­ni a tulajdonukban levő laká­sokat? -A városok és községek szeret­nék fejleszteni a lakásépítkezést. Pénzre van szükségük. A tör­vénytervezet szerint a meglevő laká­sok eladásából szerzett pénz az úgynevezett lakásalapba folyik be, ami karbantartásra, félig kész házak befejezésére, új házak építésére, területek közművesítésére ós egyéb szolgáltatásokra fordítható. Az alap­ban csak akkor lesz pénz, ha a laká­sokat eladják. Ha akarja, ha nem, kénytelen egy bizonyos számú la­kást pénzzé tenni. 1992 decembe­réig az önkormányzatok abban a tévhitben éltek, hogy a kormány - ahogyan azt még az első Mečiar­kabinet megígérte - állami támoga­tást ad a megkezdett lakásokra, la­kótelepekre. December derekán de­rült ki, hogy egy fillért sem kapunk. Az önkormányzatok nagyon nehéz helyzetbe kerültek. • Zárszó helyett had kérdez­zem meg, polgármesterként mi­lyennek tartja a törvényterve­zetet? - A kormány így akarja megte­remteni a további lakásépítés felté­teleit. Személy szerint nem látom a biztosítékát annak, hogy lakások eladásával e cél elérhető. S nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy az összes bérlakást el kell adni. Ha az önkormányzatok találná­nak más pénzforrást, akkor biztosan nem folyamodnának az eladáshoz. A lakáskérdés immár politikai, a tör­vénytervezet kidolgozása során a kormány többször feledkezett meg arról, hogy a parlament két évvel ezelőtt az állami lakásokat az önkor­mányzatok kezébe adta. GÁGYOR ALÍZ AHOGY ÉN LÁTOM RATIFIKÁCIÓS VITA- NÉHÁNY VITÉZKÖTÉSSEL A budapesti parlamentben és sajtóban folyik a ma­gyar-ukrán alapszerződés vitája. Egyetlen mondat körül folyik, amely megállapítaná: a felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, egymással szem­ben nincs és nem is lesz területi követelésük. Úgyszólván általános a magyarországi politikai élet­ben a vélemény, hogy Antall József kormányának diplo­máciája jó, az ország számára hasznos szerződést dolgozott ki az ukrán diplomáciával együttműködve. Mondom úgyszólván, meri a Csurka István vezérelte Magyar Út mozgalomhoz tartozó kormánypárti képvise­lők néhány független törvényhozóval együtt olyan fékte­len rágalomhadjáratba kezdtek, hogy csinnadrattájuk a magyar fővárosból egészen Belgrádig, Bukarestig és Pozsonyig elhallatszik. Mindhárom szomszéd ország fővárosában vannak nem jelentéktelen politikai erók, amelyek fülének mennyei muzsikát jelent a Pestről érkező összes ilyen hír. Szívesen hallgatják Torgyán, a rózsadombi kisgazdavezér hordószónoklatát, Zétényi kacskaringós jogászfejtegetéseit, vagy Király B. Izabella történelmi eszmefuttatásait István király birodalmának elherdálásáról. És úgy regálnak, ahogy tájainkon az összes szélsőségesen soviniszta politikus reagál: ugye megmondtuk, hogy a magyarok már csak ilyenek?! A szó szoros értelmében megvannak sértődve, hogy a budapesti törvényhozásban ülő képviselők döntö több­sége nem Csurkához, Torgyánhoz, Zétényihez, Dénes Jánoshoz és a talpig vitézkötésben politizálgató Izabel­lához hasonlatos. Voltaképpen arról van szó, hogy Antall József bebi­zonyította: reálpolitikát folytat. Sőt, a szerződéstervezet kidolgozásával kormány általi elfogadásával és parla­ment elé terjesztésével rengeteg félreértést is eloszla­tott. Hihetővé kezd válni az az állítása, miszerint lélek­ben tekinti magát 15 millió magyar miniszterelnöké­nek. Mint tudjuk, Szlovákiában, Romániában és Szerbi­ában rengetegen (és szívesen) félreértették annak ide­jén sokszor idézett kijelentését, és ennek nem a buda­pesti kormány látta kárát, hanem a Romániában, Ju­goszláviában és Szlovákiában élő néhány millió magyar. Jó, hogy Budapest elsőként az 50-60 milliós Ukraj­nával dolgozta ki alapszerződését. Precedensértéke lehet ennek a dokumentumnak Pozsony számára is. Feltéve, persze, hogy a még hatalmon levő Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom vagy az utána következő politikai garnitúra egy szlovák-magyar alapszerződés kidolgozásakor majd nem akar olyan mozzanatokat is belemagyarázni, amilyenekre legfeljebb csak a Király B. Izabella és Csurka István köré tömörültek gondolnak. Precedensértéke lehet, de csak akkor, ha Budapest majd nem abból indul ki, hogy a 10 millió lakosú Magyarország köti e szerződést az 5 milliós Szlovákiá­val. Precedensértéke lehet, ha Szlovákia politikai veze­tése felhagy a magyar irredentizmus szüntelen démoni­zálásával és belátja, hogy ez az Európa már egy más kontinens, mint 50-80 esztendeje volt. A kisebbségi magyarság, sajnos, olyan helyzetben van, hogy egy-egy budapesti kinyilatkoztatást követően - még akkor is, ha a nyilatkozat mögött csak politikai kalandorokból álló törpe kisebbség húzódik meg - min­dig fel kell tennie a kérdést: vajon nem nagyítják-e fel, nem magyarázzák-e félre a többségi nemzet politikusai? A kérdés rendszerint szónoki kérdésnek bizonyul. Mert mindig akad egy-egy csoport, amely alig várja, hogy félreérthesse a Budapestről érkező híreket. Nyugodtabban hajtanám álomra a fejem, ha a buda­pesti parlament simábban, ordas mellékzörejek nélkül bonyolította volna le az ukránokkal kötött szerződés ratifikációs vitáját. Ügyünkön is nagyot lendített volna e szerződés megkötése, ha nem akad magyar törvény­hozó, aki pozitív szavazatát attól tette függővé, hogy Beregszászt Magyarországhoz csatolják-e vagy sem. Úgy gondolom, a beregszásziak is nyugodtabbak lenné­nek, ha Pesten a parlamentben nem hangzik el ez a felszólalás. Ugyanis tisztában vannak vele, hogy kinek kell megfizetnie a mindenkori politikai kibickedések árát. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents