Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 107. szám, kedd

1993. MÁJUS 11 INTERJÚ 6 NAP - KALUGRAM ­BIBLIOTÉKA FÜLÖP ANTAL: PISZKOS EMBER Nemzedékének egyik legtehetsé­gesebb tagjaként jelentkezett Fülöp Antal az 1972-ben megjelent, s nagy feltűnést keltett Fekete szél című próza-antológiában. Akkor, az idő­sebb pályatárs-ítész véleménye a szerző novellájáról csupán egyet­len mondat erejéig terjedt, miszerint Fülöp Antal kezdő, s csupán szín­foltja az antológiának. Pedig az a kezdő „színfolt" markáns jegyeket mutatott, kész fegyverzettel állt elő a Háromnaposok című írásával; aki­nek volt szeme, sejthette, tehetsé­ges író jelentkezett. Aztán elmúlt nyolc év, s első önál­ló kötete, a Kedvező pillanat 1980­ban látott napvilágot. Aztán közel tizenöt év, pontosabban tizenhárom, s Fülöp Antal bebizonyította: érde­mes a kevés számú, benne feltétle­nül bízó pályatársak bizalmára. Mert a közelmúltban megjelent regénye, ha elfogadják az ítészek, ha nem, az utóbbi évek, évtizedek egyik legjobb regénye a szlovákiai magyar pró­zának. ,,Történetét és műfaját tekintve a Piszkos ember a kudarcok regé­nye, hiszen elbeszélője egy olyan életről - a sajátjáról - ad benne számot, amelyet gyerek- és felnőtt­korában egyaránt szűk korlátok kö­zé szorítottak a körülmények. Fülöp Antal regénye mégsem lehangoló olvasmány: lebilincselő érzékeny és szemléletes stílus, amely a legfino­mabb lelki rezdüléseket is képes megragadni, már az első oldalakon magával ragadja az olvasót" - írja a kötet szerkesztője a borítón olvas­ható fülszövegben, ami némiképp félrevezető és optimistára hangolt lekezelésként hathat. Fülöp Antal regénye, bizony ennél sokkal több, s előző szerkesztőjének, Grendel Lajosnak kell igazat adnunk, aki a Kedvező pillanat szerzőjéről így vélekedett: Novelláinak és karcola­tainak legnagyobb erénye a valóság illúziótlan, olykor kíméletlenül kriti­kus feltárása, a problémák drámai kiélezése, a belső ábrázolás, az at­moszférateremtő képesség, a szigo­rú kompozíció." A Piszkos ember, Fülöp Antal re­génye, amely a Nap és a Kalligrarn közös kiadásában jelent meg, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a novella, a kispróza fegyelmén, zártságán nevelkedett regényíró igen jelentős művet tett le az asztal­ra Már-már faulkneri mélységekbe merülve tárja fel egy ember kínjait, hányattatásait, s mint olyan, a szlo­vákiai magyar széppróza, a realista ábrázolásmód egyik legjobb teljesít­ménye. Sok talmi ballaszt, értékké kikiáltott álérték pukkan szét bubo­rékként Fülöp Antal Piszkos embere mellett. (kövesdi) KISZABADULNI AZ IDEOLÓGIÁK SZORITASABOL BESZÉLGETÉS DR. JÚLIUS STR IN KÁVAL, AZ SZTA FILOZÓFIAI INTÉZETÉNEK IGAZGATÓJÁVAL Az igazgatót még abban az épülettömbben kerestem fel, ahol ma az amerikai követség is található. Interjút viszont már a Szlovák Tu­dományos Akadémia társadalomtudományi intézetének Klemens ut­cai székhelyén adott. Igy először akaratlanul is a költözködés okairól kérdezem dr. Július Strinkát, akinek 1968-69-es magatartásáén tá­voznia kellett az intézetből, s oda csak 1989 novembere után térhe­tett vissza. — Helyiségeinkre az új szlovák állam külügyminisztériuma tart igényt. Egyébként valójában újbóli visszaköltözés történt. Az intézet visszakerült ide, ahonnan a nyolc­vanas évek közepén átvándoroltat­ták. • Elnézést, igazgató úr, de ne­kem erró'l valahogy eszembe jut Thalésznak, a görög filozófia „Atyjának" és a thrák szolgálónak az apokrif története. Thalész, mi­közben a csillagokat vizsgálta, beleesett egy gödörbe, nem vette észre, hogy épp a szélén áll. Élén­ken emlékszem, hogy annak ide­jén, úgy nyolc-tíz évvel ezeló'tt a most kiürített épületrészt még kó'­müvesállások vették körül. Az em­ber minduntalan az építkezésre jellemző' felfordulás közepette ta­lálta magát. S a gödörbe esés a szó valóságos és átvitt értelmé­ben vett veszélye egyaránt fenye­gette a filozófusokat. — Hát igen. Az ön képzettársítá­sa a rendszerváltás előtti állapotok­ra lefordítva, azt hiszem, annyit je­lent, hogy annak idején, aki nem akart, úgymond a gödörbe esni, arra kényszerült, hogy mondjon le a csil­lagok világának megismerése iránti elszántságról és kíváncsiságról. De hál'istennek, ez már a múlté. • Akkor hát térjünk át az intézet mai helyzetére. Az önálló Szlová­kia kikiáltásával a tudományos kutatás is új helyzetbe került. Mi­ként hat ez intézetük tevékenysé­gére és a filozófia szerepének megítélésére? — Az önálló szlovák állam létre­jötte minőségi választóvonal a szlo­vák nemzetnek és Szlovákiának, mint országnak, a történetében. Ez­zel a ténnyel számot kell vetnünk. Tekintsünk el az olyasfajta töpren­gésektől, hogy volt-e más lehetőség is. Nincs más mód, minthogy a fejle­ményeket tudomásul véve alakítsuk gondolkodásunkat és cselekedete­inket. Mindez a filozófiára is vonat­kozik, azokra a feladatokra, amelyek a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetére, mint sajátos szerepet betöltő tudományos kuta­tóhelyre hárulnak. Intézetünk ren­deltetéséhez tartozik, hogy az ere­dendően szaktudományos teendő­kön túl, mint amilyen a szlovák és az egyetemes filozófia történetének ku­tatása, módszertani problémák megoldása, szakszerű vizsgálat alá vesse az új körülményeket, meggyő­ző elemzésekkel segítse a szlovák és a szlovákiai közösség önmegis­merését, valamint önismeretét és hozzájáruljon az előremutató folya­matok kibontakozásához abban a közegben, amelyben élünk. A filozó­fia egyetemes ós etikai hatóerejének köszönhetően e tekintetben pótolha­tatlan. • Gyanítható, hogy már az eltelt pár hónap is szolgál bizonyos bel­ső késztetésekkel a szlovákiai fi­lozófusok számára. Tudjuk vi­szont, hogy e tudomány eredmé­nyei érleló'déséhez idó're van szükség. Vajon lecsapódik-e vala­mi az új helyzetben születő' felis­merésekből annak az izgalmas té­makörnek a vizsgálata során, amelyet épp az ön által vezetett kutatócsoport vállalt magára? — Nézze, az állami pályázat útján kapott téma kutatását, a nyitott tár­sadalom felé tartó rend­szerközpontú változások elemzését két éve kezdtük el. A totalitárius rendszerből a demokráciába vezető átmenet filozófiai megvilágításának eredményeit az idén, az év végéig kell összegeznünk, amit szeretnénk összekötni a november végére ter­vezett nemzetközi konferencia meg­rendezésével. Most csupán utalni szeretnék a jelzett problémakörhöz tartozó kérdések skálájára, mindar­ra, amivel foglalkozni igyekeztünk. Úgy hiszem, a szemináriumok, ta­nácskozások, belső műhelymunkák és gyűjteményes kötetek felsorolá­sával sikerül valamennyire érzékel­tetni a vállalkozás elméleti igényes­ségét, átfogó jellegét, ugyanakkor életközelségét: Nemzetek, nemzeti­ségek és etnikai csoportok a de­mokratikus társadalomban (1991 február); A rendszerközpontú válto­zások etikája (1991 december); De­mokrácia, kultúra és identitás a nyi­tott társadalomban (1992 június); Az emberi identitás és a demokrácia ér­tékei (1992 november). Felhívnám még a figyelmet arra a tanácskozás­ra, melyet a helsinki folyamat szlo­vákiai bizottságával együttműködve készítünk elő a Szlovákiai kisebbsé­gi jogok az európai színvonal tükré­ben címmel. Az elmondottakkal kapcsolatban szeretném hangsú­lyozni, hogy az említett és több más feladat teljesítése együtt jár az inté­zeti viszonyok belső átalakulásával, a múlttal való leszámolással, annak a beidegződésnek a leküzdésével, mely a filozófiát a politikai-hatalmi érdekszolgálat ideológiai eszközévé tevő szemléletből adódik, vagyis az­zal az igyekezettel, hogy a filozófia kiszabaduljon az ideológiai sablo­nok szorításából. S ugyancsak bel­ső erőfeszítéseket igénylő törekvés, hogy nyitottá váljunk a világ, vala­mennyi múlt- és jelenbeli ösztönző forrás felé. A filozófiai pluralitást szorgalmazó irányvétel jegyében si­került gyakorlati együttműködést ki­alakítani számos külföldi kutató­hellyel, így többek között a bécsi egyetemmel, a washingtoni, freiburgi, münsteri és a katowicei katolikus egyetemmel, valamint a Magyar Tu­dományos Akadémia Filozófiai Inté­zetével. Ennek gyümölcseként látott napvilágot számos közös kiadvány és alakult ki az a partnerkapcsolat, mely megkönnyíti az egymás ren­dezvényein való kölcsönös részvé­telt. • Nyilván a tágabb kitekintés volt az egyik hajtóereje annak, hogy az idén a Tátrában a már em­lített Az emberi identitás és a de­mokrácia értékei című konferen­cia megrendezésére vállalkoztak. — Pontosan így van. És hadd te­gyem hozzá, hogy az első ilyen jelle­gű kezdeményezés volta posztkom­munista országokban. A washingto­ni katolikus egyetem és a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia Filozó­fiai Intézetének közreműködésével vágtunk bele. A tizenkét országból egybegyűlt filozófusok háromnapos maratoni eszmecserével seregnyi alkotószellemű gondolatot kifejtve keresték a választ azokra az égető kérdésekre, melyeket a közép- és kelet-európai polgároktól és népeitől a totalitárius rendszer által eltulaj­donított önazonosság újbóli vissza­nyerése vet fel. Az USA-beli, ang­liai, németországi, spanyolországi, horvátországi, oroszországi, litvá­niai, lengyelországi, romániai, ma­gyarországi, csehországi és szlová­kiai filozófusok nemcsak az emberi­egyéni önazonosság jelentőségével foglalkoztak, hanem a közösségek, nemzetek, etnikai és nemzeti kisebb­ségek, országrészek és régiók la­kosságának iden­titásával, sőt, az európai és az egész emberiség azonosságtudat ával is. Egyébként a tanácskozás a­nyaga a szakmai érdeklődőknek szánt kiadvány­ban rövidesen hozzáférhetővé válik. • Többször is említette a ma­gyar filozófusok­kal fennálló kap­csolatokat. Eb­ből úgy tűnik, kedvezően ala­kulnak. — Ezt jóleső érzéssel húzom alá, és megvallom, hogy mi az együtt­működés hatható­sabbá válásának hívei vagyunk. A tátrai tanácskozá­son részt vett Lendvai L. Ferenc, az Akadémia Fi­lozófiai Intézetének képviseletében. Ezt megelőzően nálunk járt Heller Ágnes és Fehér Ferenc. Eleven és rendszeres kapcsolatban áll a ma­gyar filozófiai intézettel munkatár­sunk, dr. Mészáros András. Úgy tu­dom, hogy épp most jelenik meg itt szlovákiai magyar kiadó által gon­dozott magyar nyelvű kiadványa. Munkatársunk, Marta ZágorSeková docens a mai magyar filozófiai ter­mésből számos művet fordított le szlovákra. Cserelátogatást is ter­veztünk a pesti kollégákkal. De hangsúlyozni szeretném, hogy az együttműködés számára nemcsak a mai társadalmi és kulturális, több szempontból azonos problémák filo­zófiai reflexióját illetően nyílik a je­lenleginél tágabb tér. Úgy vélem, az egykori történelmi Magyarország eszmetörténetének kutatása is kínál számos lehetőséget, olyan idősza­kokról lévén szó, amikor a kölcsön­hatások és egymást gazdagító ösz­tönzések jóval közvetlenebbek vol­tak, mint ma. Egyébként meggyőző­désem, hogy jórészt épp a filozófia hivatott a mai Magyarország és Szlovákia közötti szellemi ívtáma­szok áthidalására. • Persze, a filozófia itt aligha­nem szövetségeseket igényelne. Úgy tűnik viszont, hogy a politoló­gia hirtelen térnyerése mindkét országban inkább enged a napi politika sugallatainak, mint az el­méleti források nagyvonalúságra sarkalló ösztönzéseinek. — A filozófia feladata az is, hogy figyelmeztessen és emlékeztessen, sőt félreverje a harangot, ha ve­szélybe kerülnének a politikai kultú­ra, a kölcsönös megértés, az emberi­esség ós a demokrácia elvei. Úgy vélem, hogy a filozófia 1989 óta a to­lerancia szelleméhez ragaszkodó jó példával szolgált a politikának és a politikusoknak. • Nos, a visszaigazolás azért eléggé ellentmondásos. Úgy tű­nik, Szlovákiában még az igénye­sebb publicisztika is gyakorta a politikai célszerűség védelmező­jeként lép fel. A szellemi közgon­dolkodás a nemzeti kisebbségek helyzetének, az egyéni és a kol­lektív jogainak a megítélésében nélkülözi az elméleti megközelí­tést és az elmélyültséget. Nem gondolja, hogy ennek a helyzet­nek a kialakításához hozzájárult az emberi és polgári jogok filozó­fiai értelmezésével összefüggő' elméleti vitáknak a régóta tartó hiánya? — Kérdése elevenbe vágó. Mint­hogy bizonyos ítélkező álláspontot is kifejezésre juttat, válaszom nem lesz egyértelmű. Amennyiben a felszínes, rövidlátásról tanúskodó naciona i ;z­mus elítélésére vonatkozik, egyet­értek önnel. Úgy vélem viszont, hogy nem lenne igazságos, ha a szlovákiai publicisztikában megjelenő nézete­ket csupán ilyesfajta minősítéssel kezelnénk. Szélsőséges és a partner iránti eleve adott elfogultság, vala­mint a nehezen jelentkező megértő­készség végül is mint természetes kísérőjelenség valamennyi társadal­mi mozgás velejárója. Úgy látom, hogy a magyarok és a szlovákok közötti viszonyban nem ez a lénye­ges és a meghatározó. Állításom sa­ját személyes élettapasztalatokból fakad. Gyermekkoromat és ifjú évei­met vegyes lakosságú szlovák-ma­gyar környezetben töltöttem, és ele­gendő alkalmam volt a kölcsönösen jóindulatú kapcsolatok érzékelésé­re. Lépten nyomon megbizonyosod­hattam a két közösség egyszerű tagjainak zavartalan együttéléséről. A feszültséget szerintem sohasem az adott környezet idézte elő, kívülről gerjesztették. Mindig ez volt az érzé­sem. • De hát ezt a túlságosan általá­nos „kívülró'l jövő' hatást" kellene alaposabban elemezni és körül­járni. — Mondtam már, osztozok néze­tében, hogy a nemzetiségi kisebbség helyzetének megítélése elméletileg megalapozott álláspontot kíván, s ezt az egyéni és a kollektív kisebb­ségi jogokkal, azok érvényesülésé­vel kapcsolatos észrevételére vo­natkoztatva is értettem. Egyébként e problémát érintettük már az 1991­ben tartott szemináriumon is. A Hel­sinki Bizottsággal együtt tervezett eszmecserén, amelyről már szóltam, a magyar kisebbségi értelmiség so­raiból is számolunk résztvevőkkel, történészeket, pedagógusokat, filo­zófusokat és újságírókat hívtunk meg. A találkozó szerintem jó alka­lom lesz a szóban forgó probléma megvilágítására is. Egyelőre a ma­gam részéről csupán annyit jegyez­nék meg, hogy a kisebbségi jogokat, azok gyakorlati érvényesülését az emberi jogok átfogó összefüggés­rendszerének elemeként és a helsin­ki folyamat részeként értelmezem. A kisebbségek számára is kétségbe­vonhatatlan alapérték az adott tér­ség stabilitásának megőrzése, a sa­ját országában és a szomszéd álla­mokban végbemenő demokratikus fejlődés előmozdítása, a térség egész lakosságának javát szolgáló felemelkedés, az országok területi épségének megóvása, a létező hatá­rok sérthetetlensége, a gyümölcsöző együttműködés szorgalmazása, egész Európa békés előrehaladásá­nak elősegítése. A kölcsönös biza­lom ismérvének tekintem a kisebb­séghez tartozó egyes embernek ós a kisebbség egészének a közjó és az állami integritás iránti cselekvő érde­keltségét abban az országban, ahol él. Mindez, véleményem szerint, sorsdöntő előfeltétele a régiónkon belüli viszonyok kiegyensúlyozott, békés alakulásának. • Reméljük, hogy mindez, a ki­sebbségi jogvédelem és az állam­polgári lojalitás elválaszthatatlan­ságát, kölcsönösségél is kimutat­va, sokrétű megvilágítást nyer a szóban forgó tanácskozáson, melynek eló'készítéséhez ön nyil­ván személyes részvállalással is hozzájárult. Ezért most már csak azt kérdem meg, mit ad önnek, mint a Helsinki Bizottság szlová­kiai elnökének, filozófusként az ott vállalt szerep? — Úgy érzem, sokat, arra késztet, hogy filozófiai gondolkodásommal ne szakadjak el az élő valóságtól, hogy a filozófiát az emberiesség esz­köztáraként értelmezve olyan tudo­mányként műveljem, mint ami szük­séges emberi, gyakorlati tevékeny­ség. KISS JÓZSEF Prikler László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents