Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA -Or szóNEGYEDSZERI PRÓBÁLKOZÁSRA VÉGRE TEMPLOMA LESZ AJNÁCSKŐNEK 1993. MÁJUS 6. Ajnácskön, Gömörország e határ menti községében már háromszor mentek füstbe a római katolikus hivők templomépítésről szőtt tervei. Először 1914-ben, majd 1938-ban és 1968-ban rendeztek gyűjtést új templom építésére, a társadalmi változások azonban mindig meghiúsították a terveket. A legutóbbi, 1989es váltás a vallásszabadság terén, az állam és az egyház kapcsolatában is nagy változásokat hozott, s remélhetőleg végre megvalósul az ajnácskőiek álma 1991. szeptember 30-án letették az új templom alapkövét, s az azóta megépített alapokon az idén május elsején kezdték meg ünnepélyesen az épület falazását. A falu polgármesterétől, Hunyák Józseftói megtudtam, hogy az építkezés finanszírozására külön alapítványt hoztak létre, és az Általános Hitelbank helyi fiókjában nyitott folyószámlán gyűjtik az adományokat. Többek között Karel Schwarzenberg volt kancellár, Eduard Kojnok rozsnyói püspök, Jan Chryzostom Korec bíboros és Boros Jenő akkori pozsonyi magyar főkonzul személyes adományai is ide folytak be, és a falu lakosaival együtt a környékbeli vállalkozók is segítik a nemes kezdeményezést. A polgármester megítélése szerint az építkezés 15-20 millió koronába kerülne, de ebből az összegből az önerőből végzett munkával nagyon sokat megtakarítanak. Például a falazáshoz szükséges téglákat is maguk gyártják az ajnácskői téglagyárban. A polgármester azt is elmondta, a kezdeteknél nagyon nagy segítséget jelentett, hogy az épületet tervező szegedi Bauplan Kft. ingyen készítette el a templom terveit. A Bauplan társtulajdonosától, Mező Mihály építésztől arról érdeklődtem, hogyan kerültek kapcsolatba az ajnácskőiekkel, és mi vezette őket arra, hogy a mai piacgazdasági viszonyok között ingyen vállaljanak egy ilyen nagy feladatot. - Társamat, Novák István tervezőmérnököt kereste fel a Magyarok Világszövetsége az ajánlattal - mondta a kft társtulajdonosa -, s mi szívesen vállalkoztunk erre a feladatra. S hogy miért vállaltuk ingyen? Sok egyébre is áldozunk profitunkból, s egy építész számára nem létezhet szebb feladat a templomépítésnél. A piacverseny farkastörvényei között sem szabad elembertelenedni, s az az öröm, amit az alapkőletétel ünnepségén az emberek arcán láttunk, feledhetetlen élmény marad számunkra. S hogy a Magyarok Világszövetsége hogyan került a dologba, ezt is a polgármestertől tudtam meg. - Még 1990-ben nyitottak meg a közelben egy ideiglenes határátkelőhelyet - idézte fel az eseményeket Hunyák József. - Azon a nyitóünnepségen részt vett Boros Jenő, és Taba Lajos konzul úr, mi pedig kihasználtuk az alkalmat, hogy tőlük is segítséget kérjünk a templomépítéshez, eddig ugyanis a több mint 1100 lakosú község katolikus hívői csak egy családi házból átalakított imaházban vehettek részt az istentiszteleteken. A magyarországi diplomaták közvetítettek a Magyarok Világszövetsége felé. Taba Lajos konzul azóta figyelemmel kíséri az építkezést, május elsején is a helyszínen volt, s a tervezővállalat képviselőjével közösen rakta le a templom első tégláit. Kérdésemre, hogy a konzulátus miben tud segíteni, így válaszolt: - Anyagiakkal nem nagyon, a konzulátusnak erre sajnos nincs pénze, de erkölcsi segítséget nagyon szívesen nyújtunk. Egyebek mellett azzal is segítünk, hogy igyekszünk meggyorsítani a pozsonyi hivatalos ügyek intézését. Nagy öröm számomra, hogy már látjuk a nemes kezdeményezés első eredményeit, én ebben összetartó erót látok Mintha az égiek is segíteni akarták volna a templomépítést, május elsején verőfényes, gyönyörű időben rakhatták a helybeli kőművesek az első téglasorokat. Az embereken látszott az öröm, sőt a megilletődöttség, hiszen nem mindennapi dolog templomot építeni. Az előmunkás például vadonatúj munkaruhában jelent meg, mondván, hogy templomfalat nem lehet akármilyen gúnyában rakni. - Már csak arra kérem a Jóistent, engedje megérnem, hogy láthassam még a keresztet a torony tetején - fohászkodott az egyik nyugdíjas templomépítő, egy másik azon elmélkedett, hogy az aranylakodalmát majd ebben a templomban tartja. GAÁL LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Az első téglákat a tisztelt vendégek rakták le így néz majd ki az ajnácskői templom SZÉLMALOMHARC UTÁN QUITTNER JÁNOS ÉS AZ IFJÚ SZÍVEK Fel a hegyre című, két évvel ezelőtt megjelent interjúnkban Quittner János, az Ausztráliából hazatelepült csallóközi születésű néptánckoreográfus, az Ifjú Szívek frissen kinevezett igazgatója azt nyilatkozta: „Szeretném, ha minden évben új műsorral lépnénk színpadra." A bemutatók nem maradtak el, a „minden évben" azonban most már csak kettőt jelent, hiszen Quittner János május elsejétől átadta igazgatói székét. Lemondott. „Nem az akarat csappant meg bennem, hanem az erő - mondja. - Eltérő szemléleteket nagyon nehéz közös nevezőre hozni. Hiába igyekeztem, ritkán tudtunk közös hullámhosszon értekezni. Elfáradtam. A kövek, bármelyik részlegét nézem is az együttesnek, megvannak az alapokhoz, csak össze kell rakni őket. Ehhez viszont, adott helyzetben, én már kevés vagyok..." - Hegynek fel mindig nehezebb. Lefelé könnyebben lépdel az ember, vagy nem? - Vissza akartam én már fordulni rögtön az első év után. Minél magasabbra értem, annál tisztábban láttam, csak éppen nem azt, amit szerettem volna. Olykor-olykor el is keseredtem, pusztán a makacsság vitt tovább. Kitaláltam, hogy még így, még úgy, még amúgy is megpróbálom, közben fogyott az erőm, és most be kell hogy valljam: összerogytam. Nem mindenki tart veled, aki melletted van, nem mindenkinél látod, hogy szívvel-lélekkel követ, és ha kell, az ingét is odadobja. Nagyot változott a világ, amíg én Ausztráliában éltem. Nyolc év nagy idő. Ki mondja ma nekem, hogy nem kell húznod, megyek én magamtól is? Senki. Ha úgy jövök be hétfőn, hogy a gondok hétvégén sem hagynak kikapcsolódni és így megy ez hónapról hónapra, akkor egy idő után óhatatlanul elfáradok. Van az Ifjú Szívekben akarat, nem állítom én, hogy nincs, csak éppen nem mindenki akarja ugyanúgy, ugyanazt. Az én dolgom az volt, hogy mint igazgató, összekovácsoljak mindennemű akaratot. Megpróbáltam. Nem sikerült. - Az új igazgatónak sikerülhet? - 0 még fiatal, neki igen. Az én igazam, az én előrelátásom kevés volt ahhoz, hogy meg tudjak győzni 130 embert. Neki, remélem, menni fog. - Önmagában, mindent átgondolva, mennyi hibát talált? - Sokat. Nekem nem is lett volna szabad igazgatói székbe ülnöm. A legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor hagytam, hogy rábeszéljenek. Csakhogy én úgy vezetek, olyan elhatározással, hogy mindenkitől ugyanazt várom el, amit ma„Sok volt ez nekem..." (Méry Gábor felvétele) gamtól. Hogy úgy dolgozzanak, mint én. A Szőttest annak idején azért tudtam úgy vezetni, ahogy, mert követtek. Fenntartások nélkül követtek. Nem akarok megbántani senkit, de az Ifjú Szívekben erre nem mindenki volt képes, mert ahhoz a tempóhoz, amit nekem is a felgyorsult világ diktál, nincsenek még hozzászokva az emberek. Igazgatóként örökösen győzködnöm kellett. Korábban q tánc, a koreografálás szívta el az erőmet és csak azután a szervezés, az irányítás. Itt most fordított helyzet állt elő: az igazgatás lett a fontos, miközben az alkotómunka egyre jobban hiányzott. Ha azt nézem, mit akartam és mennyit értem el ez alatt a két év alatt, elszomorodom, mert úgy érzem: keveset tettem. Ha viszont más együttesek munkáját tekintem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy nálunk azért sok minden történt. - Kérdés persze, mi a sok, és mi a kevés? - Több műsor készült és jól gazdálkodtunk, ezzel kell kezdenem. Két év alatt az együttes minden részlege előbbre lépett és a házat is „megvédtük". Ez az épület most már az együttes tulajdona, s nemcsak egy újabb emeletet, hanem padlásteret is húzhatnak rá. A tatarozáshoz olyan partnert találtunk, amelyik nemcsak felújít - fizet is! Elértünk egyet s mást, amit senki sem kérdőjelezhet meg, de sokkal többet akartam. Nem egy házbeli kolléga szerint jóval többet, mint amennyit adott feltételek mellett kivitelezhettem volna. Bennem első perctől fogva csak a hajcsárt látták. A hajcsárt, aki ijesztget és akarnokoskodik. Ha diktátor lettem volna és tombolok, ordítozom, talán több sikerrel járok. Nem tudom. Mai énem nem egészen olyan, mint a tegnapi. Ausztráliában, az emigrációs évek alatt sok mindenben megváltoztam. - Annyira, hogy egyszer csak azt vette észre: fogyóban a csapata? - Nem. Én láttam, hogy bizonyos dolgokban alkalmazkodnak hozzám, de azt is észre kellett vennem, hogy ez nagyon fájdalmas alkalmazkodás. Én bíztam abban, hogy a szekeret együtt fogjuk húzni. Húztuk is, mégsem vagyok elégedett a megtett távval, nekem meg már nincs annyi erőm, hogy újra és újra nekirugaszkodjam. Ide fiatalabb, izmosabb karok kellenek, mint az enyém. Ha én most ki tudja, hányadszor is csak a gondokat feszegetném, nem a legjobb érzésekkel zárnám le ezt a két évet. Ezért is mondtam az új igazgatónak, Rusznák Gábornak, hogy elmegyek, de ha a tanácsaimra, a segítségemre szorul, hívhat, készséggel állok rendelkezésére. Én harag nélkül távozom. - Két évvel ezelőtt azt nyilatkozta: szeretné, ha az Ifjú Szívek profi együttessé válna. Az lett? - Nem. A művészeti tanáccsal ebben a kérdésben sem tudtunk egyetérteni. Az Ifjú Szívek állami együttes, de nem profi. A tagok minimális jutalomért dolgoznak. Amit egy egyetemista segédmunkásként kéthárom nap alatt könnyedén megkeres, azt az együttesben négy hét után kapja csak meg. Kérdés persze, hogy akarnak-e protik lenni maguk a tagok, s hogy milyen jövő vár egy hivatásos táncosra? Itt valóban csak azokat lehetne összefogni, akik őrjöngve szeretik a műfajt, ők pedig, be kell, hogy lássam: nincsenek olyan nagyon sokan. - Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie két év munkáját, mit mondana? - Szélmalomharc. 77 - A szélmalomharc minhig eredménytelen, önnek pedig egyet s mást mégiscsak sikerült elérnie. -Sikerült, de én azt is csupán részeredménynek látom, hogy a tervezett bevételt a háromszorosára emeltük. -Akkor hogyan megy most el, milyen érzésekkel? Feladta, vagy megfutamodott? - Nem hiszem, hogy megfutamodtam. Elfogyott az erőm. Don Quijote elfáradt. - Papíron mivel indokolta a lemondását? - Azzal, hogy nem vagyok igazgatótípus. Hogy sok volt ez nekem, mert rengeteg időmet elvette az irányítás. Jogi és gazdasági kérdések helyett az alkotómunka érdekel. Én koreográfus vagyok, ez az igazi mesterségem. Jó szándékkal jöttem és most jó szándékkal távozom. Főállásban sehol sem akarok dolgozni egy ideig, vendégként bármelyik együttesnek a rendelkezésére állok. - Munkában, gondolom, nem lesz hiánya. - A Szlovák Népi Együttes már holnap szerződtetne, de nekik is megmondtam: vendégként bármikor, főállásban soha. Az ember fiának, amelyet llja Zeljenka zenéjére az együttes énekkarának rendeztem március végén, akkora sikere van, hogy a végén állva tapsolnak a nézők. Ez igazán boldogít. Jövőre a táncosaikkal dolgozom, közben Németországba is meghívtak, és két-három hónapra Ausztráliába is visszamegyek. Vár az együttes, amelyet én alapítottam... nem is hittem, hogy idáig fennmarad. Úgy látszik, kikelt az elhintett mag, erősek a gyökerek. Őszig a Népművelési Intézet táncosztályának a megrendelésére írni fogok. Koreográfiai elméletet várnak tőlem, Hogy látom én? címmel. - Amióta másvalaki ül az igazgatói székben, milyen érzésekkel lépi át az Ifjú Szívek székházának küszöbét? - Lazább vagyok, jobb kedvű, aztán... mindenki tudja rólam: nem megyek túl messzire. SZABÓ G. LÁSZLÓ LAPSZÉLEN KEREKK0T0SDI A szlovákiai politikai színtéren mindennapos téma az európai integráció. Természetesen Szlovákia is mielőbb csatlakozni szeretne az európai gazdasági, politikai és védelmi rendszerekhez. Az első és legfontosabb lépés az Európa Tanácsba történő felvétel lenne, csakhogy ehhez bizonyos feltételeket kell teljesíteni. S mivel a kormányzat nem hajlandó magára vállalni a felelősséget a tagfelvételi feltételekkel kapcsolatos mulasztásokért, mindig talál bűnbakot, akire rá lehet fogni, hogy éppen ő hátráltatja Szlovákia integrálódását. így a nemzethű szlovák honatyák és kormányképviselők szerint a közös államban a szövetségpárti szlovákiai politikusok voltak, az ország különválása óta pedig a kisebbségi magyarság vezetői a csatlakozási folyamat kerékkötői, ők rontják Szlovákia hitelét külföldön. Jóllehet, nem egészen alaptalan a vád, egy közelmúltban hallott történet mégis azt a példázatot juttatta eszembe, miszerint az ember a más szemében keresi a szálkát, a magáéban pedig a gerendát sem veszi észre. A szlovák nemzethű honatyák is valahogy így vannak az ország külföldi hitelrontásával. Egy újságíró-szeminárium résztvevőjeként volt alkalmam meghallgatni Yvo Peetersnek, egy belgiumi flamand kisebbségi politikusnak, az ENSZ megbízottjának felszólalását. A politikus többször járt Szlovákiában, jobban mondva - akkor még - Csehszlovákiában, egyebek mellett egy ENSZ-bizottság tagjaként, amelynek feladata az ET-hez történő csatlakozás feltételeinek megvizsgálása volt. Egy alkalommal, Brüsszelbe való visszatérése során a repülőgépen ingyen osztogatták az utasoknak az Európa Vincét nevű folyóiratot. Hogy milyen folyóiratról is van szó, azt Milan Žitný, a Szabad Európa Rádió munkatársa ismertette ugyanezen a szemináriumon. Az Európa Vincet-et a külföldön élő szlovákok számára egy szlovákiai alapítvány adja ki három világnyelven. Az alapítvány elnöke Jozef Prokeš parlamenti alelnök, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke, a folyóirat szerkesztőbizottságának egyik tagja pedig Dušan Slobodník, a szuverén Szlovákia kulturális tárcájának vezetője. Ľudovít Černák exminiszter, az SZNP elnöke pedig állítólag azért lépett ki a szerkesztőbizottságból, mert nem értett egyet a lap irányvonalával. Žitný szerint a folyóirat ugyanis olyan írásokat tartalmaz, amelyek nagyon megnehezíthetik Michal Kováč köztársasági elnök azon szándékát, hogy a külföld előtt bebizonyítsa: a jelenlegi Szlovák Köztársaságnak semmi köze az 1939 és 1945 között létezett első Szlovák Államhoz. A jelenlegi szlovák kormány pedig állítólag felvásárolja ezeket a folyóiratokat és hivatalos ismeretterjesztő anyagként osztogatja a Szlovákiába látogató külföldi politikusoknak. Az ENSZ-szakértő Peeters elmondta, a repülőgépen kapott példány is olyan írásokat tartalmazott, amelyek úgy felháborították, hogy elhatározta, a folyóiratot átadja az ENSZ jogi szakértőinek, tüzetesen vizsgálják meg, nem sérti-e az Szlovákia ET-tagságának feltételeit. G. L.