Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám, csütörtök

iÚJSZÓM GAZDASAG PÓSA LAJOS, A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI BANK VEZÉRIGAZGATÓJA KONCENTRÁLT TÁMOGATÁSPOLITIKÁT A megalakulása óta eltelt három évben a Szlovák Mezőgazdasági Bank a hazai bankrendszer egyik megbízható pillére lett. 650 millió koronás alaptőkéjével a '89 után létrejött pénzintézetek közül a legnagyobb. Amint azt a neve is jelzi, több szállal kötődik a mezőgazdasághoz. Ahhoz az ágazathoz, amely a szlovákiai gazdaság egyik legválságosabb területe, amelyben a leglátványosabb és legnagyobb mértékű a termelés leépülése. Időszerű tehát a kérdés Pósa Lajoshoz, a bank vezérigazgatójához, szerinte mik az okai a jelenlegi válságnak, sIMlyen gazdaságpolitikai megfontolások alapján éleszthető fel a gazdaság vérkeringése, amelyben a bankoknak is fontos szerepük van. 1993. MÁJUS 6. COMPUTER SZERVIZ SZERKESZTIK: A KOMÁROMI KOMBIT COMPUTER SZAKEMBEREI „JÁTÉKSZÁMÍTÓGÉP" jeligére: Számítógép-vásárlás előtti dilemmánk: ha játékszámitógépet vásárolunk gyermekünknek, más célra is tudjuk használni? Mi kell ehhez? - A számitógép felhasználási módját két tényező határolja be: a gép fizikai eszközei (felépítés, kapacitás, tárolók, kimeneti egységek stb. angolul Hardware, J-IW) „és az ezeken használható programok (angolul Software, SHO- A két tényező szorosan összefügg: a programnak egy adott géptípusra kell készülnie. A világban a legelterjedtebb számítógépek az ún. személyi számítógépek (gyakorta használt nevük PC, a Perconal Computer angol kifejezés rövidítése). E kategória gépei több tízmillió példányszámban működnek a világban. Nagyfokú csereszabatosság (szakszóval kompatibilitás) jellemzi őket, ami a részegységekre, programokra és az adatokra is érvényes. A játékgépek (főleg a korábbi generációk), más néven hobby-szám (tógépek annyiban különböznek a személyi számítógépektől, hogy minden egyes típus vagy típuscsalád csak önmagával kompatibilis. Ez komoly megkötés a használható programok, de főleg az adatok esetleges cseréje szempontjából. Jelentős különbséget jelent a gép áránál az alapkiépítés: a játékgépek olcsó áron kaphatók, általában csak a központi egységet és a billentyűzetet tartalmazzák, képernyőként a tv-készülék, programolvasáshoz kazettás magnó is elegendő. A PC ehhez képest jóval drágább, de több mindent (nagyobb memória, lemezegység, ki/ bemeneti csatlakozók, bővítőhelyek egyéb alkalmazásához, kijelzőként monitor) tartalmaz, sőt egyes részei igény szerint összekombinálhatok, akár utólag is. A játékgépnél ugyanennek elérése komoly műszaki feladat, pénz szempontjából is megterhelő, mert a kiegészítők az alapgéphez viszonyítva nagyon drágák. Összefoglalva: az olcsóbb hobbygépen komoly munkát végezni jó esetben is csak megfelelő kiegészítés (azaz pénzkiadás) után lehet. Ha erre számítani lehet, akkor inkább PC-t vegyünk, annál is inkább, mert a fiatalabb családtag(ok) ezen is nagyon jókat tud(nak) játszani a beszerezhető több száz vagy ezer játékprogram segítségével. VÚB KUPÓN VÁRJÁK A CSEH RÉSZVÉNYEKET Részvényeink 58 százalékát Csehországban szereztük, ezért amennyiben nem kapnánk őket meg, illetve hosszabb időre visszatartanák ezeket, problémákkal szembesülhetünk - jelentette ki a Hospodárske novinynek Ladislav Vaškovič, a VÚB Kupón Invest vezérigazgatója. Azt is hozzátette, hogy ők mindenképpen téljesítik kötelezettségeiket 400 saját csehországi részvényesükkel szemben. Véleménye szerint a 140 szlovák alap közül mindössze 38 rendelt kizárólag szlovák részvényeket, a többiek hozzájuk hasonló helyzetben vannak. A VÚB Kupón már kétszer írásban értesítette részvényeseit az alap helyzetéről, most azonban a cseh részvények kiadásának elhalasztása miatt egyelőre nem tudnak továbblépni. Ilyen helyzetben ugyanis nem lehetséges az alap törzstőkéjének és az egyes részvényeseknek járó résznek a megállapítása. Az igazgató szerint ez különben sem teljesíthető a számukra kijelölt egy hónap alatt - többek közt már azért sem, mert manapság a változások bejegyzése a Cégbíróságon 3-5 hónapig is eltart. Meglehet, persze, hogy a pénzügyminisztérium segítségével az alapok kedvezményes elbánásban fognak részesülni. Ladislav Vaškovič egyébként a cseh kormánynak a részvények kiadását illető döntéséről a 7 legnagyobb szlovák befektetési alap küldöttségének tagjaként az USA-ban értesült és elmondása szerint az ottani szakértők negatívan értékelték ezt a lépést. -t- A hazai gazdaság jelenleg kétségtelenül nagyon nehéz helyzetben van, s komoly válaszút előtt áll. Az ország kettéválasztása és a gazdasági reform szorító feltételei egy új gazdaságpolitikai koncepció kidolgozását teszik szükségessé. Ez ugyan már folyamatban van, de a körvonalai ma még nem nagyon érzékelhetők. Alapvető dolog, hogy nem lehet ágazati szempontok szerint hozzáfogni a gazdasági stratégia kialakításához. Amíg nincs egységes gazdasági stratégia, amíg nem határozzuk meg pontosan, mit akarunk elérni, addig nagyon nehéz lesz továbblépni ebből a helyzetből. A gazdasági szakemberek számára egyértelmű, hogy manapság nem lehet részkoncepciókra építeni a gazdaságpolitikát, részletes, átfogó programra van szükség. Ki kell alakítani az egységes alapelveket, ezeket aztán le lehet bontani ágazati és rövid távú intézkedésekre. A gazdasági stratégiának megvannak a maga költségvetési, pénzügyi, jegybanki vonzatai, amelyek a gazdasági szabályzók [adó, vám, bér stb.) összehangolt kialakításában csapódnak le. Amíg ez a keret hiányzik, csak tapogatózhatunk. • Sokan vélik úgy, az ágazat öszszes bajának oka a gazdasági reform s ezen belül az agrárreform végrehajtásának módja. A kialakulatlan piaci viszonyok közé kényszerített ágazat csak vergődik... - A 90-es évek elején beindult Klaus-féle gazdasági reformot sokféleképpen lehet értékelni, egyet azonban nem lehet elvitatni: a posztkommunista államokkal összehasonlítva 1991ben és 1992-ben Csehszlovákia volt a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy a gazdasági átmenet nehézségeit nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelje. Itt volt a legalacsonyabb az infláció, a munkanélküliség aránya, s bár a termelés itt is lecsökkent, a gazdaságban volt erő a megújulásra. A mezőgazdaság az előző rendszerben - mondhatni - üvegházi viszonyok között termelt. Az akkori gazdaságpolitika elsősorban az önellátás és az olcsó élelmiszerellátás politikájából kiindulva határozta meg az ágazati feladatokat, ehhez igazította a pénzügyi, költségvetési és egyéb gazdasági szabályozókat. A reform ezt a rendszert felbontotta, sajnos, az útkeresés során máig sem sikerült egyértelműen tisztázni a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét. Egyesek újra a régi fényében szeretnék látni, a gazdasági realitások azonban mást mutatnak. A liberalizált árak miatt ugyanis egyre kevesebb termék fogy, s nincs szükség annyi élelmiszerre sem. Kétségtelen, hogy az ágazatnak most is megvan a maga szerepe, de ez már egészen más egy nyitott gazdaságban, mint volt a zárt piacon, ahol az önellátás és az olcsó élelmiszer volt a legfőbb szempont. Itt már figyelembe kell venni a komparatív előnyöket, át kell gondolni, mit érdemes itthon megtermelni, illetve mit érdemes behozni. • Egyes vélemények szerint azonban az élelmiszer-behozatal fokozatosan tönkreteheti az ágazatot... - Természetesen egyértelműen meg kell határozni azt a termelési szintet, amely alá ellátásbiztonsági, állambiztonsági, környezetvédelmi és egyéb szempontok alapján nem csökkenhet a mezőgazdasági termelés. Ennek függvénye kell hogy legyen az állami költségvetésből származott támogatáspolitika. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az ágazat jövője szempontjából a szlovák gazdaság teljesítőképessége, a belső szükségletek és az exportlehetőségek alapján a mezőgazdasági termelés jelenlegi szintjére nem lesz szükség, illetve ennek fenntartása nem lesz gazdaságilag hatékony és célszerű. • Ez magával vonja a támogatáspolitika megváltozását Is. Milyen irányba kéne elmozdulnia? - Nyilvánvaló, hogy zsákutcába jutunk, ha folytatjuk az eddigi gyakorlatot, mely szerint a támogatásra szánt összeg felét szociális szempontok alapján osztottuk fel, aminek ugyan megvannak az ésszerű vonzatai, de az élelmiszer-ellátás feladatait nem oldja meg. A pénz ugyanis nem elég sem a szociális, sem a környezetvédelmi szempontok megvalósítására. Határozott véleményem szerint a támogatást azokra a területekre kell áramoltatni, ahol a leghatékonyabban felhasználhatók, ahol legjobbak a termelési feltételek, ahol legkedvezőbbek a költségek. Ha ezt meg tudjuk csinálni, nyert ügyünk lehet. Természetesen, azokon a területeken, ahol leépítik a termelést, meg kell oldani a foglalkoztatási, átképzési kérdéseket. A támogatásokat azonban oda kell koncentrálni, ahol hatékonyan megtermelhető az ország élelmiszer-szükséglete, vagy ennek bizonyos százaléka. Ez viszont már nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. • Elterjedt nézet: a mezőgazdaságot azért akarják tönkretenni, hogy így biztosítsanak szabad utat a külföldi termékek behozatala előtt. E vonatkozásban a bankokat is számtalan vád érte... - Félreértés ne essék, én nem azt mondtam, hogy a mezőgazdasági termelést teljes egészében le kell építeni, hiszen a termeléscsökkenés már megtörtént, hanem arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi feltételek között a leghatékonyabb termelési területekre kell koncentrálni a termelést. A behozatal kérdése bonyolult. Valószínűleg rossz gazdák lennénk, ha úgy döntenénk, ezentúl nem termelünk búzát vagy kukoricát, hanem behozunk. Hangsúlyozom, nem leépíteni kell a termelést, hanem ott megtermelni, ahol azt hatékonyan lehet. • A bankok hogyan segíthetnek ebben? - Ha szó szerint veszem a kérdést, a bankok nem azért vannak, hogy segítsenek, hanem hogy vállalkozzanak. Nem tejjel, hússal, gabonával, hanem 6 pénzzel. Mindig tiltakozom az ellen, ha segítségről beszélnek, a gazdasági életben vállalkozói kapcsolatról van szó, ami kockázatot is jelent, egyúttal korrekt viszonyt is feltételez. A mostani problémák eredője az, hogy a régi elhibázott döntések következtében hatalmas csődtömeg halmozódott fel az országban, amivel nem tudunk mit kezdeni. A liberalizált piacgazdaságban a bankok szerepe megváltozott, növekedtek a kamatlábak, így a hitelek is megdrágultak. Az ágazati gondok is abból adódnak, hogy az átalakítás jogi végrehajtása ugyan megtörtént, de a gyakorlatban nem történt nézetváltás. A mezőgazdaságban még most is a külső erőktől várják a segítséget és a megváltást. Mivel a pénzforrások beszerzése is megdrágult, egyértelműen ki kell mondani azt is, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi jövedelmezőségi szintje miatt a bankok számára nem túlságosan érdekes ez az ágazat. • Hogyan lehetne változtatni ezen a pénzínséges helyzeten? - Elsősorban fel kell mérni a régi „bűnöket", s meg kell tőlük szabadulni. Az ország kettéválasztása miatt nagyobb volt a pénzkiáramlás Szlovákiából, a kereslet visszaesése miatt pedig jelentős összegek fekszenek befagyasztva az álló készletekben. A pénzforgalom megindításához a csődeljárás bevezetése is nagyban hozzájárulhat. Ha hatályba lép ez a törvény, a bankok végre szelektív hitelpolitikát folytathatnak. Ehhez kéne olyan mechanizmusokat kidolgozni, amelyekkel az állami költségvetésből biztosított támogatásokat a bankokon keresztül és azok ellenőrzésével áramoltatnák az ágazatba. A Szlovák Mezőgazdasági Bank már több javaslatot is tett arra, hogyan kapcsolhatnánk össze a szelektív hitelpolitikát az állami támogatások rendszerével. Emellett mindenképpen szükség lesz további pénzügyi elszámolási formák bevezetésére, illetve elterjesztésére is, mint például a váltókra, amelyek alapjában véve kedvező kamatozású rövid távú hitelek. Mindent egybevetve: könnyű és gyors megoldás a jelenlegi problémák kezelésére nem létezik, ám minél gyorsabban hozzuk meg a szükséges döntéseket, annál korábban teremtjük meg az esélyeket az ágazat felépülésére. • Köszönöm a beszélgetést. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A SZLOVÁK KABINET AKTUALIZÁLTA KORMÁNYPROGRAMJÁT ÍGÉRGETÉSEK, MINT RENDESEN A közelmúltban került a parlament elé a Szlovák Köztársaság kormányának aktualizált programja. Az 1992. július 15-én jóváhagyott kormányprogram felújítását az tette szükségessé, hogy az ország január elsejétől független, amivel az eredeti dokumentum nem számolt. A nemzetkőzi kapcsolatokkal, gazdasággal, pénzpolitikával, környezetvédelemmel, kereskedelemmel stb. foglalkozó anyag szerzői a rövid bevezető után külön kihangsúlyozzák, hogy Szlovákia a függetlenségét „utánozhatatlan szervezettséggel, magas politikai kultúrával' érte el. Egy meglepetéssel kezdődik a gazdaságpolitikáról szóló fejezet: „Csak a szövetségi köztársaság kettéosztása és megszűnte, valamint az önálló Szlovák Köztársaság megszületése fedte fel a szlovák gazdaság valós helyzetét és szerkezetének torzulását, ami a cseh gazdaságot kiegészítő jellegéből adódik". Valóban lehetséges, hogy csak január elseje után derült ki az igazság? Gyakorlatilag már tavaly nyáron eldőlt, Csehszlovákia megszűnik. Azóta eltelt háromnegyed év, ami túl hosszú idő arra, hogy e tényt felismerjék. Talán inkább arról van szó, ennyi ideig tartott, míg az illúziókkal leszámoltak... A kormány célja: a piacgazdaság kiépítése szociális és környezetvédelmi aspektusokkal. Az állam szerepe fokozatosan a háttérbe szorul, csupán a privatizáció gyorsításában és a szociális háló hatékonyabb „szövésében" akar aktívabb szerepet vállalni. Mivel a szűkös anyagi források nem engedik meg az általános gazdasági fellendülést, ezért a szelektív fejlesztési stratégiához folyamodtak, melynek értelmében kiválasztottak 16, nehéz helyzetben levő járást (például Dunaszerdahely, Galánta, Losonc, Nagykürtös, Rozsnyó) és 7 várost (Besztercebánya, Késmárk, Korpona, Mezőlaborc, Szobránc, Szinna és Ipolyság, ahol jelentős adókönnyítéseket, sőt, adóelengedéseket kapnak a beruházók. Sajnálatos, hogy éppen azokon a területeken van a legtöbb gond, ahol az állam jelentős szerepet vállalt magára. A privatizációs folyamat lelassulása, sőt, stagnálása ma már tény, és a szociális háló lyukai is nagyobbodnak. A szelektív gazdaságélénkítés érdekében kiválasztott régiók és városok esetében pedig nem világos, milyen kritériumok szerint jártak el. Ugyanis, ha következetesen a legelmaradottabb járásokat akarják előnyben részesíteni, vajon miért maradt ki a Szvidniki járás, ahol még vasút(l) sincs? Másrészt a 16 kiemelt járásnak közel a fele a szlovákiai 38-nak, ami azt jelzi, óriási területeken küszködnek súlyos gondokkal. A városok listája még különösebb. Nyilvánvaló, Besztercebánya politikai okokból került a kedvezményezettek közé, itt lenne a tervek szerint Szlovákia pénzügyi központja. A többi település valóban nincs rózsás helyzetben, azonban a lista meglehetősen szűkre szabott. Hiányzik róla Privigye, a rohamosan leépülő bányászvidék központja, vagy Fülek, ahol a helyi Kovosmalt leállása óta nagyarányú munkanélküliséggel néznek szembe. A kormányprogram a gazdaság prioritásai között említi azon ágazatok szerkezetváltását és élénkítését, amelyek komparatív előnnyel rendelkeznek, és hosszabb távon eredményesen fognak gazdálkodni. A stabilizáció és fejlesztés forrásai a vállalatok saját tőkéjén kívül a külföldi befektetések, a hazai cégek eladásából befolyó összegek, valamint a honi és nemzetközi bankok hitelei. A tényleges szerkezetváltást azonban nem lehet végrehajtani a jelenlegi szűkös forrásokból. Az 1993-as állami költségvetés csupán 2,8 milliárd koronát irányoz elő gazdaságfejlesztésre, ami több, mint kevés. Ami a privatizációt illeti, nincs új a nap alatt. Továbbra is a standard módszereket részesítik előnyben a vagyonjegyes helyett. A már kiválasztott cégek külföldi érdeklődők részére történő eladásainál Szlovákia szükségleteit és hosszú távú stratégiai érdekeit tartják szem előtt. Ennek részben ellentmond, hogy az év elején túladtak a teljes szlovákiai dohányiparon; stílszerűen szólva, bagóért kelt el, mivel a német Reemtsmaa cég kötelezte magát, azonnal fizet. „Elsősorban a könnyűiparban, az energiatermelésben és -takarékosságban, az idegenforgalomban, a közlekedésben és a Szlovákia földrajzi fekvését kihasználó kommunikációs hálózat kiépítésében tevékenykedő vállalkozások támogatása jön számításba" - szögezi le az aktualizált kormányprogram. Hogy milyen módszerekkel? A gazdaság fejlődésének katalizátorává kell válnia az állami költségvetésnek, az adóknak, a vámoknak, az állami kötvényeknek, a hitelgaranciáknak, olvashatjuk a programban. A dokumentum szerzői érzik az ellentmondást, hiszen az imént felsoroltak ösztönző ereje jelenleg a nullával egyenlő, ezért felvetik: A kormány felülbírálja a természetes és jogi személyek adómegterhelését, hogy annak ösztönző hatása legyen. Az aktualizált kormányprogram gazdasági fejezeteinek áttekintése után úgy tűnik, a kabinet meglehetősen sokat vállal magára. Ezzel vagy azt jelzi, milyen munkabíró, vagy azt, hogy mennyire nélkülözhetetlen. A nagy kérdés: mennyi valósul meg a célkitűzésből? Ugyanis a jelenlegi kabinet eddigi ténykedése nem sok jót ígér a továbbiakban sem. Ezt szigorúbban Peter Schutz, a Telegraf és a Domino efekt kommentátora fogalmazta meg: „Mečiartól azt kérni, hogy tartsa be a programnyilatkozatot, ugyanazt jelenti, mintha számon kérnénk rajta, Szlovákia valósítsa meg az Egyesült Államok űrprogramját." Ezek után csak remélni lehet, hogy elkerüljük a Challenger-űrsikló 1986-os katasztrófáját... (sidó)