Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám, csütörtök

iÚJSZÓM GAZDASAG PÓSA LAJOS, A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI BANK VEZÉRIGAZGATÓJA KONCENTRÁLT TÁMOGATÁSPOLITIKÁT A megalakulása óta eltelt három évben a Szlovák Mezőgazdasági Bank a hazai bankrendszer egyik megbízható pillére lett. 650 millió koronás alaptőké­jével a '89 után létrejött pénzintézetek közül a legnagyobb. Amint azt a neve is jelzi, több szállal kötődik a mezőgazdasághoz. Ahhoz az ágazathoz, amely a szlovákiai gazdaság egyik legválságosabb területe, amelyben a leglátványo­sabb és legnagyobb mértékű a termelés leépülése. Időszerű tehát a kérdés Pósa Lajoshoz, a bank vezérigazgatójához, szerinte mik az okai a jelenlegi válságnak, sIMlyen gazdaságpolitikai megfontolások alapján éleszthető fel a gazdaság vérkeringése, amelyben a bankoknak is fontos szerepük van. 1993. MÁJUS 6. COMPUTER SZERVIZ SZERKESZTIK: A KOMÁROMI KOMBIT COMPUTER SZAKEMBEREI „JÁTÉKSZÁMÍTÓGÉP" jeligére: Számítógép-vásárlás előtti dilem­mánk: ha játékszámitógépet vásáro­lunk gyermekünknek, más célra is tudjuk használni? Mi kell ehhez? - A számitógép felhasználási mód­ját két tényező határolja be: a gép fi­zikai eszközei (felépítés, kapacitás, tárolók, kimeneti egységek stb. ango­lul Hardware, J-IW) „és az ezeken használható programok (angolul Soft­ware, SHO- A két tényező szorosan összefügg: a programnak egy adott géptípusra kell készülnie. A világban a legelterjedtebb számí­tógépek az ún. személyi számítógé­pek (gyakorta használt nevük PC, a Perconal Computer angol kifejezés rö­vidítése). E kategória gépei több tíz­millió példányszámban működnek a világban. Nagyfokú csereszabatosság (szakszóval kompatibilitás) jellemzi őket, ami a részegységekre, progra­mokra és az adatokra is érvényes. A játékgépek (főleg a korábbi gene­rációk), más néven hobby-szám (tógé­pek annyiban különböznek a személyi számítógépektől, hogy minden egyes típus vagy típuscsalád csak önmagá­val kompatibilis. Ez komoly megkötés a használható programok, de főleg az adatok esetleges cseréje szempontjá­ból. Jelentős különbséget jelent a gép áránál az alapkiépítés: a játékgépek olcsó áron kaphatók, általában csak a központi egységet és a billentyűzetet tartalmazzák, képernyőként a tv-ké­szülék, programolvasáshoz kazettás magnó is elegendő. A PC ehhez ké­pest jóval drágább, de több mindent (nagyobb memória, lemezegység, ki/ bemeneti csatlakozók, bővítőhelyek egyéb alkalmazásához, kijelzőként monitor) tartalmaz, sőt egyes részei igény szerint összekombinálhatok, akár utólag is. A játékgépnél ugyanen­nek elérése komoly műszaki feladat, pénz szempontjából is megterhelő, mert a kiegészítők az alapgéphez vi­szonyítva nagyon drágák. Összefoglalva: az olcsóbb hobby­gépen komoly munkát végezni jó esetben is csak megfelelő kiegészítés (azaz pénzkiadás) után lehet. Ha erre számítani lehet, akkor inkább PC-t ve­gyünk, annál is inkább, mert a fiata­labb családtag(ok) ezen is nagyon jó­kat tud(nak) játszani a beszerezhető több száz vagy ezer játékprogram se­gítségével. VÚB KUPÓN VÁRJÁK A CSEH RÉSZVÉNYEKET Részvényeink 58 százalékát Cseh­országban szereztük, ezért amennyi­ben nem kapnánk őket meg, illetve hosszabb időre visszatartanák ezeket, problémákkal szembesülhetünk - je­lentette ki a Hospodárske novinynek Ladislav Vaškovič, a VÚB Kupón In­vest vezérigazgatója. Azt is hozzátet­te, hogy ők mindenképpen téljesítik kötelezettségeiket 400 saját csehor­szági részvényesükkel szemben. Vé­leménye szerint a 140 szlovák alap közül mindössze 38 rendelt kizárólag szlovák részvényeket, a többiek hoz­zájuk hasonló helyzetben vannak. A VÚB Kupón már kétszer írásban értesítette részvényeseit az alap hely­zetéről, most azonban a cseh részvé­nyek kiadásának elhalasztása miatt egyelőre nem tudnak továbblépni. Ilyen helyzetben ugyanis nem lehetsé­ges az alap törzstőkéjének és az egyes részvényeseknek járó résznek a megállapítása. Az igazgató szerint ez különben sem teljesíthető a szá­mukra kijelölt egy hónap alatt - többek közt már azért sem, mert manapság a változások bejegyzése a Cégbíróságon 3-5 hónapig is eltart. Meglehet, per­sze, hogy a pénzügyminisztérium se­gítségével az alapok kedvezményes el­bánásban fognak részesülni. Ladislav Vaškovič egyébként a cseh kormánynak a részvények kiadá­sát illető döntéséről a 7 legnagyobb szlovák befektetési alap küldöttségé­nek tagjaként az USA-ban értesült és elmondása szerint az ottani szakértők negatívan értékelték ezt a lépést. -t­- A hazai gazdaság jelenleg két­ségtelenül nagyon nehéz helyzetben van, s komoly válaszút előtt áll. Az or­szág kettéválasztása és a gazdasági reform szorító feltételei egy új gazda­ságpolitikai koncepció kidolgozását te­szik szükségessé. Ez ugyan már fo­lyamatban van, de a körvonalai ma még nem nagyon érzékelhetők. Alap­vető dolog, hogy nem lehet ágazati szempontok szerint hozzáfogni a gaz­dasági stratégia kialakításához. Amíg nincs egységes gazdasági stratégia, amíg nem határozzuk meg pontosan, mit akarunk elérni, addig nagyon ne­héz lesz továbblépni ebből a helyzet­ből. A gazdasági szakemberek szá­mára egyértelmű, hogy manapság nem lehet részkoncepciókra építeni a gazdaságpolitikát, részletes, átfogó programra van szükség. Ki kell alakí­tani az egységes alapelveket, ezeket aztán le lehet bontani ágazati és rövid távú intézkedésekre. A gazdasági stratégiának megvannak a maga költ­ségvetési, pénzügyi, jegybanki vonza­tai, amelyek a gazdasági szabályzók [adó, vám, bér stb.) összehangolt kia­lakításában csapódnak le. Amíg ez a keret hiányzik, csak tapogatózhatunk. • Sokan vélik úgy, az ágazat ösz­szes bajának oka a gazdasági re­form s ezen belül az agrárreform végrehajtásának módja. A kialaku­latlan piaci viszonyok közé kénysze­rített ágazat csak vergődik... - A 90-es évek elején beindult Kla­us-féle gazdasági reformot sokféle­képpen lehet értékelni, egyet azonban nem lehet elvitatni: a posztkommunis­ta államokkal összehasonlítva 1991­ben és 1992-ben Csehszlovákia volt a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy a gazdasági átmenet nehézségeit na­gyobb megrázkódtatások nélkül átvé­szelje. Itt volt a legalacsonyabb az in­fláció, a munkanélküliség aránya, s bár a termelés itt is lecsökkent, a gaz­daságban volt erő a megújulásra. A mezőgazdaság az előző rendszerben - mondhatni - üvegházi viszonyok kö­zött termelt. Az akkori gazdaságpoliti­ka elsősorban az önellátás és az ol­csó élelmiszerellátás politikájából kiin­dulva határozta meg az ágazati fela­datokat, ehhez igazította a pénzügyi, költségvetési és egyéb gazdasági sza­bályozókat. A reform ezt a rendszert felbontotta, sajnos, az útkeresés so­rán máig sem sikerült egyértelműen tisztázni a mezőgazdaság nemzetgaz­dasági szerepét. Egyesek újra a régi fényében szeretnék látni, a gazdasági realitások azonban mást mutatnak. A liberalizált árak miatt ugyanis egyre kevesebb termék fogy, s nincs szük­ség annyi élelmiszerre sem. Kétségte­len, hogy az ágazatnak most is meg­van a maga szerepe, de ez már egé­szen más egy nyitott gazdaságban, mint volt a zárt piacon, ahol az önellá­tás és az olcsó élelmiszer volt a leg­főbb szempont. Itt már figyelembe kell venni a komparatív előnyöket, át kell gondolni, mit érdemes itthon megter­melni, illetve mit érdemes behozni. • Egyes vélemények szerint azonban az élelmiszer-behozatal fo­kozatosan tönkreteheti az ágazatot... - Természetesen egyértelműen meg kell határozni azt a termelési szintet, amely alá ellátásbiztonsági, állambiztonsági, környezetvédelmi és egyéb szempontok alapján nem csök­kenhet a mezőgazdasági termelés. Ennek függvénye kell hogy legyen az állami költségvetésből származott tá­mogatáspolitika. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az ágazat jövője szempontjából a szlovák gazdaság teljesítőképessége, a belső szükségle­tek és az exportlehetőségek alapján a mezőgazdasági termelés jelenlegi szintjére nem lesz szükség, illetve en­nek fenntartása nem lesz gazdasági­lag hatékony és célszerű. • Ez magával vonja a támogatás­politika megváltozását Is. Milyen irányba kéne elmozdulnia? - Nyilvánvaló, hogy zsákutcába ju­tunk, ha folytatjuk az eddigi gyakorla­tot, mely szerint a támogatásra szánt összeg felét szociális szempontok alapján osztottuk fel, aminek ugyan megvannak az ésszerű vonzatai, de az élelmiszer-ellátás feladatait nem oldja meg. A pénz ugyanis nem elég sem a szociális, sem a környezetvé­delmi szempontok megvalósítására. Határozott véleményem szerint a tá­mogatást azokra a területekre kell áramoltatni, ahol a leghatékonyabban felhasználhatók, ahol legjobbak a ter­melési feltételek, ahol legkedvezőbbek a költségek. Ha ezt meg tudjuk csinál­ni, nyert ügyünk lehet. Természete­sen, azokon a területeken, ahol leépí­tik a termelést, meg kell oldani a fog­lalkoztatási, átképzési kérdéseket. A támogatásokat azonban oda kell kon­centrálni, ahol hatékonyan megtermel­hető az ország élelmiszer-szükségle­te, vagy ennek bizonyos százaléka. Ez viszont már nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. • Elterjedt nézet: a mezőgazdasá­got azért akarják tönkretenni, hogy így biztosítsanak szabad utat a kül­földi termékek behozatala előtt. E vonatkozásban a bankokat is szám­talan vád érte... - Félreértés ne essék, én nem azt mondtam, hogy a mezőgazdasági ter­melést teljes egészében le kell építe­ni, hiszen a termeléscsökkenés már megtörtént, hanem arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi feltételek között a leghatékonyabb termelési te­rületekre kell koncentrálni a termelést. A behozatal kérdése bonyolult. Való­színűleg rossz gazdák lennénk, ha úgy döntenénk, ezentúl nem terme­lünk búzát vagy kukoricát, hanem be­hozunk. Hangsúlyozom, nem leépíteni kell a termelést, hanem ott megter­melni, ahol azt hatékonyan lehet. • A bankok hogyan segíthetnek ebben? - Ha szó szerint veszem a kérdést, a bankok nem azért vannak, hogy se­gítsenek, hanem hogy vállalkozzanak. Nem tejjel, hússal, gabonával, hanem 6 pénzzel. Mindig tiltakozom az ellen, ha segítségről beszélnek, a gazdasági életben vállalkozói kapcsolatról van szó, ami kockázatot is jelent, egyúttal korrekt viszonyt is feltételez. A mosta­ni problémák eredője az, hogy a régi elhibázott döntések következtében ha­talmas csődtömeg halmozódott fel az országban, amivel nem tudunk mit kezdeni. A liberalizált piacgazdaság­ban a bankok szerepe megváltozott, növekedtek a kamatlábak, így a hite­lek is megdrágultak. Az ágazati gon­dok is abból adódnak, hogy az átala­kítás jogi végrehajtása ugyan megtör­tént, de a gyakorlatban nem történt nézetváltás. A mezőgazdaságban még most is a külső erőktől várják a segítséget és a megváltást. Mivel a pénzforrások beszerzése is megdrá­gult, egyértelműen ki kell mondani azt is, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi jövedelmezőségi szintje miatt a bankok számára nem túlságosan érdekes ez az ágazat. • Hogyan lehetne változtatni ezen a pénzínséges helyzeten? - Elsősorban fel kell mérni a régi „bűnöket", s meg kell tőlük szabadulni. Az ország kettéválasztása miatt na­gyobb volt a pénzkiáramlás Szlovákiá­ból, a kereslet visszaesése miatt pe­dig jelentős összegek fekszenek befa­gyasztva az álló készletekben. A pénzforgalom megindításához a csőd­eljárás bevezetése is nagyban hozzá­járulhat. Ha hatályba lép ez a törvény, a bankok végre szelektív hitelpolitikát folytathatnak. Ehhez kéne olyan mecha­nizmusokat kidolgozni, amelyekkel az állami költségvetésből biztosított tá­mogatásokat a bankokon keresztül és azok ellenőrzésével áramoltatnák az ágazatba. A Szlovák Mezőgazdasági Bank már több javaslatot is tett arra, hogyan kapcsolhatnánk össze a sze­lektív hitelpolitikát az állami támoga­tások rendszerével. Emellett minden­képpen szükség lesz további pénzü­gyi elszámolási formák bevezetésére, illetve elterjesztésére is, mint például a váltókra, amelyek alapjában véve kedvező kamatozású rövid távú hite­lek. Mindent egybevetve: könnyű és gyors megoldás a jelenlegi problé­mák kezelésére nem létezik, ám mi­nél gyorsabban hozzuk meg a szük­séges döntéseket, annál korábban te­remtjük meg az esélyeket az ágazat felépülésére. • Köszönöm a beszélgetést. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A SZLOVÁK KABINET AKTUALIZÁLTA KORMÁNYPROGRAMJÁT ÍGÉRGETÉSEK, MINT RENDESEN A közelmúltban került a parlament elé a Szlovák Köztársaság kormányának aktualizált programja. Az 1992. július 15-én jóváhagyott kormányprogram felú­jítását az tette szükségessé, hogy az ország január elsejétől független, amivel az eredeti dokumentum nem számolt. A nemzetkőzi kapcsolatokkal, gazda­sággal, pénzpolitikával, környezetvédelemmel, ke­reskedelemmel stb. foglalkozó anyag szerzői a rövid bevezető után külön kihangsúlyozzák, hogy Szlová­kia a függetlenségét „utánozhatatlan szervezettség­gel, magas politikai kultúrával' érte el. Egy meglepetéssel kezdődik a gazdaságpolitikáról szóló fejezet: „Csak a szövetségi köztársaság ketté­osztása és megszűnte, valamint az önálló Szlovák Köztársaság megszületése fedte fel a szlovák gaz­daság valós helyzetét és szerkezetének torzulását, ami a cseh gazdaságot kiegészítő jellegéből adó­dik". Valóban lehetséges, hogy csak január elseje után derült ki az igazság? Gyakorlatilag már tavaly nyáron eldőlt, Csehszlovákia megszűnik. Azóta eltelt háromnegyed év, ami túl hosszú idő arra, hogy e tényt felismerjék. Talán inkább arról van szó, ennyi ideig tartott, míg az illúziókkal leszámoltak... A kormány célja: a piacgazdaság kiépítése szoci­ális és környezetvédelmi aspektusokkal. Az állam szerepe fokozatosan a háttérbe szorul, csupán a privatizáció gyorsításában és a szociális háló haté­konyabb „szövésében" akar aktívabb szerepet vállal­ni. Mivel a szűkös anyagi források nem engedik meg az általános gazdasági fellendülést, ezért a szelektív fejlesztési stratégiához folyamodtak, mely­nek értelmében kiválasztottak 16, nehéz helyzetben levő járást (például Dunaszerdahely, Galánta, Lo­sonc, Nagykürtös, Rozsnyó) és 7 várost (Beszterce­bánya, Késmárk, Korpona, Mezőlaborc, Szobránc, Szinna és Ipolyság, ahol jelentős adókönnyítéseket, sőt, adóelengedéseket kapnak a beruházók. Sajnálatos, hogy éppen azokon a területeken van a legtöbb gond, ahol az állam jelentős szerepet vál­lalt magára. A privatizációs folyamat lelassulása, sőt, stagnálása ma már tény, és a szociális háló lyukai is nagyobbodnak. A szelektív gazdaságélénkítés érde­kében kiválasztott régiók és városok esetében pedig nem világos, milyen kritériumok szerint jártak el. Ugyanis, ha következetesen a legelmaradottabb já­rásokat akarják előnyben részesíteni, vajon miért maradt ki a Szvidniki járás, ahol még vasút(l) sincs? Másrészt a 16 kiemelt járásnak közel a fele a szlo­vákiai 38-nak, ami azt jelzi, óriási területeken küsz­ködnek súlyos gondokkal. A városok listája még kü­lönösebb. Nyilvánvaló, Besztercebánya politikai okokból került a kedvezményezettek közé, itt lenne a tervek szerint Szlovákia pénzügyi központja. A többi település valóban nincs rózsás helyzetben, azonban a lista meglehetősen szűkre szabott. Hiány­zik róla Privigye, a rohamosan leépülő bányászvidék központja, vagy Fülek, ahol a helyi Kovosmalt leállá­sa óta nagyarányú munkanélküliséggel néznek szembe. A kormányprogram a gazdaság prioritásai között említi azon ágazatok szerkezetváltását és élénkíté­sét, amelyek komparatív előnnyel rendelkeznek, és hosszabb távon eredményesen fognak gazdálkodni. A stabilizáció és fejlesztés forrásai a vállalatok saját tőkéjén kívül a külföldi befektetések, a hazai cégek eladásából befolyó összegek, valamint a honi és nemzetközi bankok hitelei. A tényleges szerkezetvál­tást azonban nem lehet végrehajtani a jelenlegi szű­kös forrásokból. Az 1993-as állami költségvetés csu­pán 2,8 milliárd koronát irányoz elő gazdaságfejlesz­tésre, ami több, mint kevés. Ami a privatizációt illeti, nincs új a nap alatt. To­vábbra is a standard módszereket részesítik előny­ben a vagyonjegyes helyett. A már kiválasztott cé­gek külföldi érdeklődők részére történő eladásainál Szlovákia szükségleteit és hosszú távú stratégiai ér­dekeit tartják szem előtt. Ennek részben ellent­mond, hogy az év elején túladtak a teljes szlovákiai dohányiparon; stílszerűen szólva, bagóért kelt el, mivel a német Reemtsmaa cég kötelezte magát, azonnal fizet. „Elsősorban a könnyűiparban, az energiaterme­lésben és -takarékosságban, az idegenforgalomban, a közlekedésben és a Szlovákia földrajzi fekvését kihasználó kommunikációs hálózat kiépítésében te­vékenykedő vállalkozások támogatása jön számítás­ba" - szögezi le az aktualizált kormányprogram. Hogy milyen módszerekkel? A gazdaság fejlődésé­nek katalizátorává kell válnia az állami költségvetés­nek, az adóknak, a vámoknak, az állami kötvények­nek, a hitelgaranciáknak, olvashatjuk a programban. A dokumentum szerzői érzik az ellentmondást, hi­szen az imént felsoroltak ösztönző ereje jelenleg a nullával egyenlő, ezért felvetik: A kormány felülbírálja a természetes és jogi személyek adómegterhelését, hogy annak ösztönző hatása legyen. Az aktualizált kormányprogram gazdasági fejeze­teinek áttekintése után úgy tűnik, a kabinet megle­hetősen sokat vállal magára. Ezzel vagy azt jelzi, milyen munkabíró, vagy azt, hogy mennyire nélkü­lözhetetlen. A nagy kérdés: mennyi valósul meg a célkitűzésből? Ugyanis a jelenlegi kabinet eddigi ténykedése nem sok jót ígér a továbbiakban sem. Ezt szigorúbban Peter Schutz, a Telegraf és a Domi­no efekt kommentátora fogalmazta meg: „Mečiartól azt kérni, hogy tartsa be a programnyilatkozatot, ugyanazt jelenti, mintha számon kérnénk rajta, Szlo­vákia valósítsa meg az Egyesült Államok űrprogram­ját." Ezek után csak remélni lehet, hogy elkerüljük a Challenger-űrsikló 1986-os katasztrófáját... (sidó)

Next

/
Thumbnails
Contents